Rovatok

Filmrajongó

Több mint 1000 bejegyzésből álló magyar nyelvű filmadatbázis, filmrajongóktól filmrajongóknak. Nem vagyunk kritikusok, nem vagyunk szakértők, csak két tv-néző, akik szeretik a filmeket:) Ha nem tudod, mit nézz este, vagy hogy megéri-e látni az adott filmet, keress rá (jobb oldalt a Kategóriák vagy A héten a tvben listában) és olvasd el a véleményünket róla! Erre a címre tudtok írni nekünk: maisieswatch@gmail.com

Kategóriák

akció (139) áldokumentum (7) animációs (60) bekategorizálhatatlan (5) dokumentum (12) dráma (304) fantasy (135) háborús (17) hill (18) hírek (76) horror (195) kaland (74) katasztrófa (4) krimi (72) magyar (78) musical (11) néma (11) paródia (36) regényem (3) rövidfilm (12) sci fi (147) spencer (25) sport (37) szatíra (9) szuperhős (103) thriller (60) történelmi (29) vígjáték (466) western (9) zene (57)

Friss topikok

2012.04.06. 19:27 Tévésámán

Az ember melegségre vágyik (1972-73)

Ahogy előző írásomban is említettem, 2012 az Örkény István-emlékév és ő a kedvenc íróm, ezért most örülök:) Az egyperceseit még középiskolás koromban kedveltem meg és emlékszem, ahogy magyar órán a tanárnő meg én jól szórakoztunk a sajátos humoron, ám a többiek nem tudták értékelni. Hiába, ezekhez sajnos ész kell, Örkény nem sztefáni mejer meg dzsé ké róling... Na, de a lényeg az, hogy az író műveiből többet is filmre vittek, így például a már olvasható Tótékat (Isten hozta, őrnagy úr!) és az emlékév kapcsán tegnap este sugárzott dokumentumfilmecskéhez hozzácsapott Az ember melegségre vágyikot. 

Négy történet elevenedik meg előttünk, négy Örkény-novella.

Az első a Meddig tart a háború?, ami tulajdonképpen mindössze egy telefonbeszélgetésből áll, ahol egy 27 éve az orosz fronton eltűnt katona édesanyja (Sulyok Mária) és "az író" (Benkő Gyula) párbeszédét hallhatjuk. Talán a reményvesztett anya új nyomra lelhet fia hollétét illetően...

A második Az utolsó vonat, amiben a frontra készülő fiatal hadnagy (Kozák András) beszélgetni kezd egy szép lánnyal (Piros Ildikó) a vasútállomáson, miközben mindenki az utolsó szerelvényt várja. A katona és a leány talán együtt megszökhetnének a háború rémségei elől...

Harmadszor a Jégárpa elevenedik meg előttünk, ebben egy gyári irodista (Őze Lajos) makacs szembetegségét egy idős, már visszavonult professzorral (Rajz János) szeretné kezeltetni az isten háta mögött. A férfi feltétlen tisztelettel közelít az öreghez és arra vágyik, hogy részesüljön a gyógyítás ama szentségéből, amit az édesapja évtizedekkel korábban élhetett át...

Utolsóként pedig a címadó történet következik, amelyben az élet dolgaival nem igazán törődő pszichiáter (Kállai Ferenc) egy idős kályhakészítő mester (Bilicsi Tivadar) "ajándéka" révén megtapasztal valami egészen új érzést: az otthon melegét. Szó szerint... 

Először részleteiben értékelem a filmet, aztán összesítek.

Az első novella érdekes választás volt, mert egyfelől megadja az alaphangot, másfelől viszont egyáltalán nem humoros és a telefonbeszélgetés-mivoltából fakadóan vizuális elemekben sem bővelkedik. Aligha valószínű, hogy én emellett döntöttem volna. A megvalósítás egyébként jó, a két idős színész játéka emlékezetessé teszi, bár Benkőnek csak a hangját halljuk. Ami nagyon érdekes volt, hogy egy angol nyelvű dallal indul, ami a főcímet átvezeti az első "felvonásba": a zene addig szól, amíg az asszony belép a telefonfülkébe a kávéházban és becsukja az ajtót. Szóval ez a részlet kevésbé kiemelkedő, de nem a megvalósítás, hanem az alap miatt, ami önmagában se túl érdekes, de ha az ember belegondol, akkor súlyos dolgok vannak benne... 

Az utolsó vonat életre keltése viszont tökéletes. Kozák András jóképű, fiatal, ereje teljében van és hihetően formálja meg a naivnak tűnő Ott hadnagyot, aki csak valami kellemes emléket szeretne magának, mielőtt talán a halálba indul. Képtelen rávenni magát, hogy megszegje a szabályokat, pedig megtehetné, ő is elszökhetne - különös elmorfondírozni rajta, hogy vajon miért nem teszi? Piros Ildikó nagyon szép, vonzó teremtés volt akkoriban, együtt megtestesítik a háború sújtotta fiatalságot, a plátói szerelem eszményét és van bennük valami tragikusan magyar. Bár itt is alig történik valami, mégis az egész olyan szép. A mellékalakok közt felbukkan egy ismert arc: Gera Zoltán (nem a focista), a csendőrparancsnokként. Az átvezetés az utolsó kép kimerevítve, ami aztán hirtelen eltűnik - nekem ez a szegmens a kedvencem. 

A harmadik "mesét" csak azok érthetik igazán, akik abban a korban éltek. Nekem nem igazán esett le az alap mondanivaló - persze arra rájöttem, hogy ifj. Poprádi részese akar lenni a családi legendának, ő is az istenített Löwenstein professzor kezétől akar meggyógyulni. Ám a dolog odáig fajul, hogy a férfi mindent át akar élni, amit anno a szülei átéltek: szeretné, ha a tanár úr ordítozna vele, szidná a cigarettázása miatt és így tovább. Az idős úr pedig egyszerű "paraszti" létét fokozatosan feladja a mániákus beteg miatt és lassacskán visszavedlik mindenható szemorvossá - saját házában, egy nyugdíjas ápolónő segítségével ismét gyógyítani kezd. Édesanyám azt mondta, hogy itt a lényeg az akkori orvosokkal szembeni túláradó tisztelet visszaidézése: a beteg és a mamája szemében a tanár úr minden szava szentírás, személye örök megbecsülést élvez; a doktor pedig érzékeli mindenhatóságát és ki is használja azt. Sajnos az egyetlen, igazán ismert arcot, Komlós "Lenke néni" Jucit nem ismertem fel, pedig ő volt Irénke, a főnöknő... (Megjegyzés: A novella egészen más, mint a filmváltozat.) 

A negyedik egy igen különös darab lett. Írott változatában Az ember melegségre vágyik (ismét pszichiáter édesanyám szavaival élve) tökéletesen adja vissza azt a folyamatot, aminek végén egy normális ember megtébolyul. Hiába viszont a remek Kállai Ferenc és a nagyszerű mellékszereplők (Bilicsi mellett Csányi János [az olimpiai bajnok] és Balázs Péter [az egyik beteg]), valahogy nekem ez mégse volt annyira meggyőző, mint az eredeti. Viszont meglepő látni, hogy mennyire hatalmas egy ilyen kályha, gyakorlatilag egy normál méretű szoba egyik falát elfoglalja. Csányi megjelenése mellett az egyetlen igazán jó mozzanat a barátnő kidobása, ami tényleg nagyszerű lett:D Ebbe a történetbe is zenés átvezetővel kerülünk (ha jól emlékszem) és A tanúhoz hasonlóan tele van narrátori feliratokkal. Az őrület érzékeltetésére a rendkívül mélyen játszott Örömóda, majd annak angol nyelvű változata szolgál, amik közül főleg a második egészen ijesztő hatást kelt.  

Szerintem a legjobb Az utolsó vonat, ott egyszerűen nincs mibe belekötnöm. Örök dolgokról szól (a háborúról, a szerelemről, a vágyakról, az álmokról, az életről, a halálról és így tovább), amik minden korban, bármilyen néző számára érthetőek, átélhetőek. A fiatal színészpár kitűnő és mindketten szépek is, egyszerűen jó nézni őket. A másik három pedig mind olyan, amihez bizonyos tapasztalat szükségeltetik, hogy az ember átérezhesse őket - vagy elmeorvosi előképzettséggel kell bírnia vagy elég idősnek kell lennie, hogy emlékezzen a korra, amiről szól. Az első két sztori fő vonulata értekezés a háború borzalmairól: mi más késztethetné egy szerető anyát, hogy 27 év után hazavárja a fiát? Mely másik időszakban lehet egy beszélgetéssel meg sétával együtt töltött negyed óra örökre szóló szép emlék? Ez a téma egyébként Örkény szinte minden művét áthatja. A másik két szegmens pedig lehet, hogy a társadalom orvosokról alkotott képét igyekszik megváltoztatni (vagy megerősíteni?). Az orvos mindentudó, mindenható, de aztán ő is könnyen válhat beteggé - talán itt azért van egy kis rejtett szocialista propaganda, bár lehet, hogy túlzás ezt állítani:) 

A filmet Esztergályos Károly rendezte, aki Esztergályos Cecília testvére. Az angol nyelvű számok a kezdésnél és a végén keretet alkotnak; mindegyik sztorinak saját kis stáblistája van, a befejezés után pedig jön egy egyesített stáblista. Összesítésben az egész nagyon furcsa, hullámzó elegyet alkot, amit viszont érdemes megnézni a szépirodalmi alapanyag meg a kor néhány legjobb színésze miatt. Nekem tetszett, de azt hiszem, Az utolsó vonat rövidfilmként önmagában megállná a helyét a másik három nélkül is. Nem csak Örkény írásait kedvelőknek ajánlom - nagy szégyen, hogy csak éjféli kezdéssel lehetett adni és hogy kép gyakorlatilag nincs is fent belőle a neten... 

Pontozás: 

port.hu: 9.7 (A 10-ből[!], imdbs pontszáma nincs.) (4 év alatt 0.2-t csökkent.)

2016-os imdb pontszáma: 8.6

Szerintem: 4/5

Szólj hozzá!

Címkék: magyar dráma szatíra


A bejegyzés trackback címe:

https://transfesser.blog.hu/api/trackback/id/tr764368456

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.