Nem tudom, mi volt itt tegnap Fehérváron, de úgy vettem észre, elmaradt a tűzijáték. Akárhogy is, az utóbbi 2 év legrosszabb augusztus 20-ája volt ez...Mivel este nem tudtam kivel és hová menni, ezért leültem tvzni. Két filmet adtak, amit meg akartam nézni, lássuk az elsőt! 

Ritkán tekintem meg hazám fiainak/lányainak mozijait, mert a legutóbbi 10 évben a Valami Amerika-klónok és az értelmetlen, viccesnek szánt vígjátékok közül ritkán emelkedik ki olyan alkotás, ami érdemes a figyelemre. Most nem a művészfilmekről beszélek, mert abban nagyon királyak vagyunk, csak éppen ezeket nem lehet széles rétegeknek mutogatni, nem lehet velük pénzt csinálni, max. elismerést lehet bezsebelni általuk. Ebből a 10 évből a Kontroll és az Argo azok, amik szerintem a legjobban sikerültek, ugyanis ezekben igazi karaktereket valódi színészek játszanak el, nem pedig lekoppintanak valamit egy az egyben - ha már másolás, legalább magyarosítottak. 

Viszont a régi, nagy színészlegendák kora már leáldozott. Itt van még nekünk Bodrogi Gyula, Szabó Gyula, Garas Dezső, Kern András, Bárdy György, Pécsi Ildikó (hogy a hölgyeket is megemlítsem), de rajtuk kívül kit tudsz még felhozni? [2016-ra Szabó, Garas és Bárdy már nincs köztünk...] 1996-ban (vagy az imdb szerint '97-ben) Palásthy György összeszedte egy filmbe a nagy generáció utolsó képviselőit: Sinkovits Imre, Agárdy Gábor, Kibédi Ervin - rájuk gondolok konkrétan, és a mellettük felbukkanó, már említett Bárdy Györgyre, Gera Zoltánra (nem a focista), Lohinszky Lorándra és Sztankay Istvánra. Miről is szól a Retúr, azon felül, hogy ezeket a kiváló, idős színjátszókat egymás mellett felsorakoztatja? A válasz könnyű és egyben nehéz is...  

Hat éltes korú férfi összekerül egy közös vasúti kupéba, ahol a több órás éjszakai utazás alatt kénytelenek elviselni egymást. Mind 70 felettiek, így ingyenesen utaznak - legalább még ez megmaradt nekik. Van itt hajléktalan tanár (Sinkovits), büszke kukabúvár (Agárdy), elfelejtett hegedűművész (Kibédi), rossz sorsú nagypapa (Gera), nőbolond csaló (Bárdy) és egy jól öltözött, rejtélyes úr (Lohinszky). Mialatt végigzötykölődnek Magyarországon, megosztják egymással szép emlékeiket és rohadt jelenüket, gondjaikat és gondolataikat, tapasztalataikat és sejtéseiket, titkaikat és vágyaikat. Ezalatt számos furcsa figura téved be a kabinba, van, aki csak pár percet marad, van, aki kicsit tovább, de a vonat rendületlenül folytatja útját. Egyikőjük célja azonban nem csak a melegedés, a beszélgetés és az emlékek felidézése, hanem valami sokkal nagyszabásúbb, végzetesebb dolog. Mindenki rejteget valamit, és mégis mindnyájan ismerik egymást. Közeleg a sötét alagút, a hideg éjszaka és a vonat elindul majd visszafelé - ki lesz, aki marad és ki lesz, aki már nem jön vissza? Mi lesz a sorsa a 28 karátos nyakláncnak, a poggyásztartón alvó kisunokának, vagy a befőttesüvegben érlelődő pálpusztainak? 

Az élet, a régi idők elevenednek meg ebben a szinte csak egy helyszínen játszódó kamaradrámában. Az emberi érzelmek talán egész skálája fölvonul a kis fülkében, a boldogságtól a haragon át a megdöbbenésig.A rendkívüli mezőnyből mindenképpen a "csapatvezető", bölcs irányító Sinkovits Imrét és a számomra eddig ismeretlen Lohinszky Lorándot emelném mégis ki - szerintem mindketten egy picivel kimagaslanak a többiek közül. Szomorú apropója a mozinak, hogy az itt jelen lévők közül legtöbben később már nem szerepeltek több filmben - volt, aki már nem tehette meg. Kibédi Ervin utolsó szerepe ez, még abban az évben elhunyt, 73 éves korában. Sinkovits-nak szintén ez az utolsó olyan alakítása, ahol meg is jelent a vásznon, de pl. a mellékszereplők közt feltűnő Zana József sem játszott egyetlen mozgóképben sem azóta. Palásthy nem csak rendezte, de írta is a filmet, amin lehet nevetni, sírni, de egyvalamit biztosan nem lehet: unatkozni. Sajnálom, hogy szinte semmit nem lehet találni róla, viszont az álompontnetről, csakszexésaztántökmindegyről és társairól persze rengeteg minden van…

Bár nem látjuk konkrétan, mégis mindannyiunk előtt lelkiekben megjelennek az elmesélt anekdoták és szereplőik, felrémlenek a biciklis katonák, a velencei szálloda előtti hegedű-koncert, vagy a közértbeli kenyérlopás képei... 

A régi filmek kedvelőinek ajánlom, de akiben van egy csepp intelligencia, annak tetszeni fog! 

Pontozás: 

imdb: 7.5 (6 év alatt 0.7-et csökkent)

port.hu: 9.2 

Szerintem: 5/5 (Nem is tudom, mikor láttam utoljára ennyire jó magyar filmet!) 

Valószínűleg már csak holnap lesz időm, hogy megírjam a tegnap éjjel látott A mágust, valamint még mindig jön-jön-jön a Sziklák szeme.