Rovatok

Filmrajongó

Több mint 1000 bejegyzésből álló magyar nyelvű filmadatbázis, filmrajongóktól filmrajongóknak. Nem vagyunk kritikusok, nem vagyunk szakértők, csak két tv-néző, akik szeretik a filmeket:) Ha nem tudod, mit nézz este, vagy hogy megéri-e látni az adott filmet, keress rá (jobb oldalt a Kategóriák vagy A héten a tvben listában) és olvasd el a véleményünket róla! Erre a címre tudtok írni nekünk: maisieswatch@gmail.com

Kategóriák

akció (139) áldokumentum (7) animációs (60) bekategorizálhatatlan (5) dokumentum (14) dráma (310) fantasy (135) háborús (17) hill (19) hírek (76) horror (195) kaland (76) katasztrófa (4) krimi (72) magyar (78) musical (11) néma (11) paródia (36) regényem (3) rövidfilm (12) sci fi (147) spencer (26) sport (37) szatíra (9) szuperhős (103) thriller (60) történelmi (30) vígjáték (467) western (9) zene (58)

Friss topikok

2010.07.04. 22:23 Mozsárágyú

Az isteni Diego (El camino de San Diego) 2006

 

     Én (többek között) az argentinoknak drukkoltam a VB-n. Ezzel együtt természetesen Maradonának is, aki lehet egy akármekkora barom, idegesítő ripacs, számomra akkor is a legnagyobb futballisták egyike, nála nagyobb zseni nem is születik talán soha többé. A film is neki köszönheti létrejöttét.

     Főszereplőnk, Tati Benítez (Ignacio Benítez), hétköznapi figura. Buenos Airestől nagyon messze lakik feleségével, 3 gyermekével, favágóként dolgozik. Tisztességes, csendes ember, akiről azonban köztudott, hogy él-hal Maradonáért: első lányát is Diegonak akarta keresztelni (aztán született fia is), hátára tetováltatta a 10-es mezszámot, karjára magát Diegót, és az égvilágon mindent tud róla. Élete azonban rosszul alakul, kirúgják állásából. Egy kedves öreghez megy hát, számára gyűjt fát az esőerdőben. Ez is egy bonyolult szakma ám, nem mindegy, miféle rőzsét szed össze az ember! Egy nap pedig megtalálja bálványa hasonmását egy nagy gyökérben. Úgy vigyáz a rönkre, mint a szeme fényére, és amikor megtudja, hogy Diego intenzív osztályra került a fővárosban, elhatározza, hogy odaajándékozza neki. És megkezdi rövidnek nem nevezhető útját Maradona felé...

     Tati egy rendkívül szimpatikus gyerek, a film során pedig hasonlóan rendes, kedves népek segítik őt az úton, ami nem véletlen, hiszen Diego hazájából valóak. És még az ősellenség, Brazília egy állampolgára is könnyen kenyérre kenhetővé válik, amint meglátja a csodás alkotást, a fából készült szobrot. Az "alkotás" láttán engednek a sztrájkolók, előzékenyek lesznek a biztonsági emberek és így tovább. Maradona az isten, nincs mit tenni. De vajon megkapja-e a szobrot? Egyáltalán, túléli-e a betegséget?

     Tehát ez egy mese, csodás elemekkel, némi nehézséggel, a jó győzelmével. És persze valóságos alappal. Szerintem mindenki emlékszik a síró emberek százaira a kórház előtt. Akkoriban tudta meg a világ, hogy Maradona-vallást is alapítottak, hogy a focizseni kipróbálta magát, mint "sóment", hogy 120 kilósan is a világ legcsodásabb embere ő, és hogy nem akármilyen fából faragták (nagy poén, mi?), ő mindent túlél. Jómagam kissé elfogult vagyok irányába, akárcsak Tati. 

     Szerintem ez egy nézhető film, szerethető szereplőkkel, izgalmas eseményekkel, amelyek alatt nem repülő vámpírsrácokat meg bárgyú musical-betéteket értek. Addig is emberek nézzétek az elődöntőket!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

És...

www.vuvuzela-time.co.uk.

Szólj hozzá!

Címkék: sport vígjáték


A bejegyzés trackback címe:

https://transfesser.blog.hu/api/trackback/id/tr832129617

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.