Rovatok

Filmrajongó

Több mint 1000 bejegyzésből álló magyar nyelvű filmadatbázis, filmrajongóktól filmrajongóknak. Nem vagyunk kritikusok, nem vagyunk szakértők, csak két tv-néző, akik szeretik a filmeket:) Ha nem tudod, mit nézz este, vagy hogy megéri-e látni az adott filmet, keress rá (jobb oldalt a Kategóriák vagy A héten a tvben listában) és olvasd el a véleményünket róla! Erre a címre tudtok írni nekünk: maisieswatch@gmail.com

Kategóriák

akció (139) áldokumentum (7) animációs (60) bekategorizálhatatlan (5) dokumentum (14) dráma (310) fantasy (135) háborús (17) hill (19) hírek (76) horror (195) kaland (76) katasztrófa (4) krimi (72) magyar (78) musical (11) néma (11) paródia (36) regényem (3) rövidfilm (12) sci fi (147) spencer (26) sport (37) szatíra (9) szuperhős (103) thriller (60) történelmi (30) vígjáték (467) western (9) zene (58)

Friss topikok

2009.04.24. 16:58 Mozsárágyú

The Rutles: All you need is cash (1978)

 

     Ennyi hülyeség mindössze 73 percbe belesűrítve...ez valami zseniális!

     Esetünkben egy rendkívül részletes, hihetetlenül pontos és kifejezetten lényegre törő dokumentumfilmről van szó. A főszerepben pedig a méltán híres The Rutles, maga az élő legenda, amely a többi élő legenda halála után is élni fog, az alkotás mottója szerint. A négy tag életét ismerhetjük meg különböző interjúalanyok és persze maga a riporter (Eric Idle) segítségével. Ők négyen, azaz Nasty, Dirk, Stig és Barry (Neil Innes, Eric Idle, Rikki Fataar és John Halsey) megváltoztatták a világot. S hogy mindezt hogyan tették?

     Az egész a legenda szerint valahol Liverpoolban kezdődött, amikor is Nasty felsegítette Dirköt, aki eltanyált egy kőben. Vagy Dirk Nasty-t? Végülis tök mindegy, mert innen nem volt megállás. Menedzserük, Leggy Mountbatten segítségével meghódították az egész világot és olyan dalokat tettek világhírűvé, mint a Blue Suede Schubert vagy éppen a Cheese and Onions. Elkészítették népszerű filmjeiket, mint például az A hard day's rut, az Ouch! vagy éppen a kevésbé sikeres Tragical History Tour, melyben stoppal közlekedő történelemprofesszorokat alakítottak. Ekkor már nem volt minden oké a zenekar háza táján...

     Pár évvel korábban kiderült, hogy illegális szereket használnak: teát isznak. A világ felháborodott és nekik magyarázkodniuk kellett, ám később már mindenki a tea legalizálása mellett kardoskodott. Aztán Nasty egyik mondatát félrehallotta egy majdnem töksüket német riporter - azt hallotta, azt mondja, hogy a zenekar nagyobb Istennél, ami angolul GOD ugyebár. De ő valójában annyit mondott, hogy ők nagyobbak, mint ROD, azaz Rod Stewart. Ami igaz is volt, hiszen a művész úr csak úgy egy évtized múlva futott be. Az igazi sokk csak ezután érte a zenészeket: megtudták, hogy menedzserük elköltözött Ausztráliába. Ez még hagyján, de kiderült, hogy csak képeslap szintjén tarthatják vele a kapcsolatot ezután. Minden megváltozott. Örökre. Nem sokkal később fel is oszlottak, de nevüket sosem feledi a világ...

     Tényleg olyan, mint egy dokumentumfilm. (Bár mondjuk annyiban nem, hogy általában a dokumentumfilmeken nem szoktunk röhögni.) A szereplők hitelesek, pedig jó páran nem is színészek, saját magukat alakítják. Például maga Mick Jagger mondja el a nézőnek, hogy szerinte miért oszlott fel anno a Rutles, Paul Simon is felidézi néhány kedves emlékét velük kapcsolatban. Eric Idle meg kitűnő mindegyik szerepében. Az általa alakított riporter sokszor még testi épségét is kockáztatja a megfelelő anyag érdekében.

     Még George Harrison is feltűnik egy kisebb szerepben, és marha jó, ahogy hirtelen megjelenik, az ember nem számít rá. Aztán itt van Bill Murray, aki Bill Murray the K-t, a híres rádióst játssza, akit meg az egykor valóban élt Murray the K nevű rádiósról mintáztak. Dan Aykroyd csak pár percre bukkan fel a filmvásznon, de az haláli. Ő az a zenei producer, aki annak idején nem alkalmazta a Rutlest. A riporter, miután kifaggatta, nekiszegezi a kérdést? "Milyen érzés seggfejnek lenni?" Ha már Dan Aykroyd, akkor nem maradhat ki John Belushi. Ő egy rettegett promóter szerepében tűnik föl, nagyon vicces. Gilda Radnert meg alig ismertem fel, ő egy járókelő, akit inzultál a riporter, mert sokat pofázik. És még Jagger haver akkori felesége, Bianca is kapott egy pici szerepet.

     Az igazi bitliszek közül csak George vett részt a film készítésében és természetesen nagyon tetszett neki a végeredmény. A többiek közül John Lennon tetszését nyerte el leginkább, ő állítólag imádta. Még szép. Jómagam csak a Beatles meg a Monty Python rajongóinak ajánlanám a megnézetelt, akkor viszont tuti választás. Ez meg itt valaha a Help! volt:     :)

Szólj hozzá!

Címkék: zene paródia áldokumentum


A bejegyzés trackback címe:

https://transfesser.blog.hu/api/trackback/id/tr441084318

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.