Még múlt szerdán kezdtük nézni a Sci-fi és kiberpunk nevű óránkon (Kodolányi fősuli:)) és ma értünk a végére. Utána megbeszéltük, úgyhogy most tudok ilyen "hú-de-értek-hozzá-szöveget" írni:)

Fritz Lang hosszú életének legsikeresebb műve ez a mozi, mely anno megbukott. 5 millió német márkából készült, ez ma 200 millió dollárnak felel meg, így a világ első szuperprodukciójának tekinthető, plusz a legelső sci-fi filmnek is. Emellett Hitler kedvence és a Világörökség része is. Sokáig nem akartam látni, mert a képek alapján elég ijesztő volt. Most a megnézése után már nem annyira az, de vannak benne félelmetes részek, viszont az eltelt 80 év miatt egyes jelenetek megmosolyogtatnak. Benne van az 1001 film amit látnod kell mielőtt meghalszban, ez is jelent valamit. A sztoriról néhány mondatban:

Metropolis, a távoli jövő virágzó technoparadicsoma (nem a zenére kell gondolni). A földfelszínen magasodó felhőkarcolók tetején a gazdag fiatalok gondtalan, együgyű és látszatra tökéletes életet élnek. Közéjük tartozik a város urának, Fredersennek fia, Freder (Gustav Frölich) is. Éli a felső tízezer boldog életét, kergetőzik a lányokkal a függőkertekben. Egészen addig így telnek napjai, amíg egyszer a függőkertbe be nem nyit egy szépséges munkáslány, Maria (Brigitte Helm) egy csapat szegény munkásgyerekkel. Freder első látásra beleszeret az eltévedt kis csapat vezetőnőjébe és utánamegy a föld mélyére, ahol szembesül a gépterem poklával és a több tízezer elnyomott munkás sorsával. Ezek után beszélni próbál apjával (Alfred Abel), de csak annyit ér el, hogy kirúgat egy pasast meg egy másik a nyomába szegődik és megfigyeli.

Maria titokban lázítja a munkásokat Fredersen és a többi gazdag ellen, ennek a lázadásnak viszont elejét kell venni, ezért Rotwang (Rudolf Klein-Rogge), az őrült, fémkezű feltaláló készít egy robotnőt, majd a város urának parancsára elrabolja Freder újdonsült szerelmét és teremtményét felruházza a lány alakjával.

A robotnő viszont feladatával éppen ellentétesen cselekszik - erőszakra buzdítja a munkásokat, akik lerombolják a várost üzemeltető gépeket, emiatt Metropolis-t özönvíz lepi el és a káosz lesz úrrá rajta. Freder és az igazi Maria megpróbálja megakadályozni a pusztulást és jó irányba fordítani a tömeget, de ehhez előbb le kell győzniük a gépembert és ijesztő külsejű kreátorát.

Most akkor következzen először a saját véleményem: Az első, ami nagyon megragadott a filmből, az a színészek szeme. A fekete-fehér képkockák ellenére mindenkinek villog, tündököl a tekintete. Maria hatalmas szeme egyszer szépséget, egyszer őrületet sugároz; Freder elszántságát és az imádottjáért mindenre képes mivoltát tükrözi Frölich szeme; Fredersen fájdalmas arcát és Rotwang eszelősen csillogó pillantását is nehéz elfeledni. Gustav Frölich engem Johnny Depp Ed Woodjára emlékeztetett külsejében, a pálmát viszont Rudolf Klein-Rogge viszi nálam. Egy ilyen kinézetű pofa simán beillene bármelyik mai horrorba:) Egy rész volt, amit nem értek (ez lehet a rengeteg vágás miatt van), mégpedig, hogy Maria hogy szabadul ki a feltaláló fogságából? Ezt ugyanis nem tudjuk meg... Ami pedig nagyon furcsa, hogy az általam látott magyar feliratú verzióban Fredersent Mastermannak, Fredert Eric-nek, Mariat Mary-nek hívják... Számomra a Szerelem mindent legyőz az üzenet, hiszen bár egy város összeomlik, a hős és a hősnő egymásé lehet. Legyőzik a gonoszt, túlélik a katasztrófát és még embertársaikon is segítenek.

Most pedig jöjjön a hozzáértő-duma: A film a német expresszionizmus tipikus darabja, a fény-árnyék hatások és a kontrasztok alkalmazása uralja. Művészfilmként, sci-fiként, és furcsa szerelmi történetként is megállja a helyét. A mai korban már megkapta a neki járó elismerést, sőt több, mint bizonyos, hogy mára a Lang által leforgatott eredeti, több mint 2 órás verzió is létezik valahol (ha hihetünk az imdbnek). A félelem központi elem a Metropolisban: a gazdagok félnek a szegények lázadásától, a szegények félnek az elnyomástól, és saját maguk erejétől is kissé. Ezt a félelem-érzést generálja a zajos, zavaró zene is, melyet Gottfried Huppertz szerzett. A formavilág szintén nyugtalanító, a robot-Maria pedig a lázadás szörnyét testesíti meg, így ő válik a filmbeli Gonosszá, aki végül elnyeri méltó büntetését. Ezt az alkotást a kapitalizmus antiutópiájának is tekinthetjük, ahol a gépek uralkodnak mindenek fölött, a technika vívmányainak gyümölcseit azonban csak a gazdagok élvezhetik. Sok helyütt belemagyaráznak egy antifasiszta vonulatot a moziba, ezt azonban sem én, sem sok más csoporttársam nem érzékelte, sőt, a tanerő sem.

Összességében:

imdb.com felhasználói szerint: 8.3/10 A Top 250 72. helyezettje. (8 év alatt 0.1-et csökkent.)

Szerintem: 4/5 (Jó volt, de nem nézném meg újra.)

Hamarosan megírom még a Jason X-et is, amivel már lassan 2 napja lógok. Itt pedig most a Metropolis-ról elsőnek beugrott dolog, a Queen együttes Radio Ga Ga című klippje következik: