Aki a Beatlest szereti, rossz ember nem lehet. Ezek szerint én elképesztően jó ember vagyok. Ez az első egész estés filmjük, óriási klasszikus. Pedig igazából egy nagy hülyeség az egész, gyakorlatilag semmi értelmesről nem szól. Én viszont imádom, és akárhányszor meg tudnám nézni.

    Lényegében a Beatlemánia-jelenség a film témája. A tagok - akiket őszintén remélem, senkinek nem kell bemutatni-, végigkomolytalankodják az egészet, improvizálnak, csajoznak meg jó sokat zenélnek. A menedzserük a falra mászik tőlük, Ringo rendőrkézre kerül, Paul nagyfaterja mindig rosszban sántikál, George és Lennon bácsi meg folyamatosan ökörködnek. És ezzel össze is foglaltam a történéseket.

      Én sem a forgatókönyv zsenialitása miatt szeretem, hanem mert sokadszorra is halálra röhögöm magam például azon, hogy: '-És hogyan jutott el Amerikába? -Grönlandnál balra fordultam.', meg azon, hogy '-Was haben Sie zűrzavar?', meg azon, hogy '-Hogy hívná ezt a gallért? -Gallérnak.' Satöbbi. És tele van vidámsággal, marháskodással, fiatalságbolondsággal. Meg azért is tetszik, mert jómagam óriási Beatles- meg Lennon-rajongó vagyok. És akkor abba még bele se gondoltam, hogy mit jelenthet ez a film azoknak, akik a '60-asokban voltak tinédzserek.

      Szóval ez egy kötelező darab, mindenkinek látnia kell. Még Tévésámán úr 1001 film amit látnod kell, mielőtt meghalsz c. könyvében is szerepel. A könyvet is mindenkinek tudom ajánlani egyébiránt.:)