Ma lemaradtam A keményfejűről, mégpedig azért, mert eltűnt a Film+... Gondolom júpíszíék nemcsak az internetszolgáltatást cseszegetik most, hanem a tvt is... Szerkesztés: Azóta van film+, de utoljára a Willow-t néztem rajta, előtte vagy egy évig semmit... Na mindegy, ezen nem érdemes bánkódni. Térjünk rá erre a műre. Előre is elnézést mindenkitől, főleg attól a kedves barátomtól, aki kölcsönadta ezt nekem (az ő videója lesz majd a bejegyzés végén, az egyik jelenet rövid részlete, amit nagyon szeret). Ehh... Se a barát, se a videó nincs már meg. Nem mintha bármelyik is hiányozna, sőt...

Indul a mozi, egy asztalt látunk, ahol hat sötét öltönyös, egy idősebb, fekete pólós és egy színes, susogós felsőt viselő férfi ül. Zenéről dumálnak, Madonnáról és a '70-es évekről. Kicsit össze is kapnak ezen-azon, majd fizetnek és távoznak. Következik az a jelenség, ami a korai írásaimra oly jellemző, nevezetesen az, hogy gyakorlatilag leírom az egész filmet: Ekkor jön a főcím, majd sötétülés után indul a sztori. Az öltönyösökből ketten, Mr. Fehér (Harvey Keitel) és Mr. Narancs (Tim Roth) egy kocsiban száguld - Mr. Narancsot meglőtték, erősen vérzik. Társa egy elhagyatott raktárépületbe viszi őt, és nyugtatgatja. Közben megérkezik Mr. Pink (Steve Buscemi) és egyből balhézni kezd.

Lassan ölre mennek Mr. Fehérrel, már a pisztolyaikat is előkapják és készülnek lelőni a másikat, mikor beállít Mr. Drapp (Michael Madsen). Rövid ordítozás után mindenki megnyugszik, majd Mr. Drapp csomagtartójából előkerül egy túszul ejtett rendőr (Kirk Baltz). Mielőtt a szerencsétlen kékkabátost laposra verhetnék, megjön Szépfiú Eddie (Chris Penn), és mindenkit helyretesz, majd kiadja a feladatokat - Fehér és Pink vele mennek, Drapp marad, vigyázni a zsarura és az időközben eszméletét vesztett Narancsra. Az események lassan telnek, közben a visszaemlékezésekből megtudjuk, kik ők és miért vannak ott, miért is történik ez az egész. És mér van ilyen hülye nevük:) Ennyit a történetről.

Hol is kezdjem? Quentin Tarantino szinte kamaradrámát alkotott, a jelenben végig egy helyen játszódik minden, csak a visszaemlékezések vannak máshol. A sztori lassan bontakozik ki, de egy idő után már minden világos lesz. Kezdjük azzal, hogy miért volt jó a film. A válasz ennyi: a színészek miatt. Az öt öltönyös mind ismert és elismert színész: Harvey Keitel, Tim Roth, Steve Buscemi, Michael Madsen és maga Tarantino. Bár én egyiküket se szeretem. A górét játszó Lawrence Tierney-t nem ismerem, bár a Csupasz pisztoly első részében egy mellékszerepben látható, viszont a fiát, Eddie-t Chris Penn játssza, aki azért valamennyire ismert. Legalábbis nekem az... Mindössze a zsaru és a néhány percig, vagy addig se jelenlévő színészek azok, akikről a kutya se tudja, hogy kik.

Nézzük sorban a "sztárokat". Keitel nagyszerűen alakít, ő Mr. Fehér, aki már számtalan melóban részt vett, tisztelik azok, akik ismerik és ő is tiszteli ezeket - de a többiek részéről nem élvez megbecsülést, és a film végére kiderül, hogy akiket ismert és tisztelt, azok mégsem olyanok, mint amilyennek látszanak. Roth, avagy Mr. Narancs, a játékidő jelentős részében ájultan fekszik, de aztán a háromnegyedénél feléled és megfordítja az eseményeket, elindítja a lavinát, de sajnos itt máris elvész egy izgalomforrás, nevezetes, hogy kiderül, ki az áruló. Szerepe nagyrészt szenvedésből áll, de azt nagyon átéli. Buscemi Mr. Pinkje a kákán is csomót kereső, amolyan igazi seggfej. Saját magát persze profinak tartja és mindenki másnál jobbnak, aztán végül kiderül, hogy tulajdonképpen igaza van. Madsen Mr. Drappként (akit angolul Blonde-nak, vagyis Szőkének hívnak, újabb érdekes fordítás) remekel. Annyira ellentmondásos figura, és a viselkedése egészen fura ezzel a külsővel, amit a szinkronbeli magyar hangja is felerősít - talán ő a legjobb karakter közülük. Tarantino szerepe, vagyis Mr. Barna, annyiból áll, hogy az elején jó sokat káromkodik, löki a szexista dumáját, meg a vége felé gyorsan meghal. Chris Penn se rossz, de nekem valahogy nem szimpatikus, meg ha végiggondoljuk, akkor miatta lesz az egész balhé. Tierney és a többiek jelentéktelenek. Kihagytam a hatodik öltönyöst. Ő Mr. Kék (Edward Bunker), aki csak az első jelenetben szerepel, és a sztori szerint meghal, így nem sok vizet zavar - ezért is felejtkeztem el róla. A másik dolog, ami nagyon tetszett, az az ütős duma, bár hozzá kell tennem, hogy vannak kifejezetten unalmas részek, mikor a szöveg nem valami érdekes. 

SZPOJLER INNENTŐL! Lássuk miért nem tetszett. Ha kicsit átgondoljuk, akkor szinte semmi nem történik. Egy ember bevisz egy másikat egy épületbe, aztán jön még két pali, hoznak egy megkötözött rendőrt, megkínozzák, aztán lelövik egymást. A karakterekből csak Fehér, Narancs és Drapp hátterét ismerjük meg, én azért örültem volna, ha a többieket is bemutatják. Vannak nagyon unalmas percek, pl. nekem már rögtön az elején az ökörködés nem tetszett, meg mikor a kocsival mennek és a raktárba odaérve a földön fekszenek (Fehér és Narancs) az is elég uncsi. A befejezés se ütött, azt tudtam, hogy meghalnak, de valahogy a megvalósításon elbukik az egész. SZPOJLER VÉGE

Tudom, hogy kultfilm, meg ilyen és olyan jó, de nekem nem tetszett. Úgy tűnik, Tarantino munkáinak csak egy töredéke élvezetes számomra. Ennek ellenére a nagyszerű színészek, a néhány helyen látható remek vágás és a jó zene miatt felhúzom a pontszámot.

imdb.com felhasználói szerint: 8.4/10

Szerintem: 4/5

A jövő heti tv-műsor nem valami jó, de mégis számíthattok pár új írásra. És akkor jöjjön a barátom saját videója, az egyik kedvenc részével a műből: Tudod mit? Inkább nem is teszek ide semmit. Mer a videó sincs már, a barátság se, úgyhogy befejezés sincs:)