Rovatok

Filmrajongó

Több mint 1000 bejegyzésből álló magyar nyelvű filmadatbázis, filmrajongóktól filmrajongóknak. Nem vagyunk kritikusok, nem vagyunk szakértők, csak két tv-néző, akik szeretik a filmeket:) Ha nem tudod, mit nézz este, vagy hogy megéri-e látni az adott filmet, keress rá (jobb oldalt a Kategóriák vagy A héten a tvben listában) és olvasd el a véleményünket róla! Erre a címre tudtok írni nekünk: maisieswatch@gmail.com

Kategóriák

akció (139) áldokumentum (7) animációs (59) bekategorizálhatatlan (5) dokumentum (11) dráma (297) fantasy (134) háborús (16) hill (17) hírek (73) horror (195) kaland (74) katasztrófa (4) krimi (72) magyar (73) musical (11) néma (11) paródia (36) regényem (3) rövidfilm (11) sci fi (147) spencer (24) sport (37) szatíra (9) szuperhős (103) thriller (60) történelmi (28) vígjáték (462) western (9) zene (55)

Friss topikok

2008.02.15. 23:38 Tévésámán

Mephisto (1981)

Előző bejelentésem sajnos nem lett valósággá, miszerint szerdán az I Woke Up Early The Day I Diedot nézem, mivel ez egyelőre elérhetetlen számomra. Viszont egyre inkább érdekel, mert Ed Wood forgatókönyvéből készült, és Ron Perlman az egyik főszereplő, aki kedvenc férfiszínészeim közé tartozik. Tegnap pedig lusta voltam filmet nézni... De inkább térjünk rá az itt megjelenő első magyar alkotásra, ami nem is akármilyen: Az eddigi egyetlen Oscar-díjas magyar mozgókép (bár ha akarjuk idevehetjük A légy c. rajzfilmet is).

Hendrik Höfgen (Klaus Maria Brandauer - bár az imdb Hoefgennek írja, én maradok a magyar leírási módnál) Hamburg színházában játszik. Ha felmegy a színpadra, minden tekintet rá szegeződik, remekül ért a munkájához, elkápráztatja a közönséget. Mindene megvan, ami egy viszonylag jó élethez elég: vezető színész a városában, szép felesége (Krystyna Janda) és egzotikus szeretője (Karin Boyd) van, a valóságban azonban nem nagyon találja a helyét. Gesztusokat tesz a teátrum dívájának irányába, hogy megőrizze biztos sikerét, de szíve mélyén többre vágyik - a fővárosba, Berlinbe. Hamburgban látványosan kigúnyolja, majd el is távolíttatja a társulat egyik fiatal tagját (Cserhalmi György), aki az újonnan szerveződött nemzetiszocialista párt tagja. Az ezek után végbemenő náci hatalomátvétellel nem törődik, mondván ő csak egy színész, mi köze a politikához? Végül felkerül Berlinbe, de láthatjuk még Hamburgban, ahogy egy közismert kommunista színházban többször is fellép. Budapesten forgat, amikor tanácsolják neki, hogy ne menjen vissza, ő azonban nem hallgat senkire. A náci Berlin színpadjain egyre följebb ível a Faust Mephistojával közismertté váló Höfgen pályája, de közben szépen lassan a diktatórikus gépezet propaganda-eszközévé válik...

Nem is tudom mit mondhatnék e filmről. Brandauer nagyon jó benne, ez tény, külön tetszik mikor Mephistoként van a színpadon, a sminkje remek és ahogy eljátssza a Sátánt, fantasztikus. Másik nagyon jó jelenet, mikor olvasópróbát tartanak Cserhalmival és ott civil ruhában ismét megnézhetjük, amit egyszer már láttunk kosztümökben, sminkkel. Cserhalmi figurája egyszer sem játszhatja el Faustot közönség előtt, mert látva a rendszer működését, ellen akar állni neki. Próbálja maga mellé állítani Höfgent, de ő most is elzavarja, mint akkor, mikor a pártot védte. Vagyis Mephisto (a miniszterelnök így nevezi őt) a saját korábbi énjének ellentétévé válik. Túl gyáva a harchoz, ezért behódol, és csak akkor jön rá, hogy valójában a siker és a csillogás semmit nem ér, amikor már intendánsként másodszor szeretné kiszabadíttatni kommunista barátját és a miniszterelnök ráüvölt: "Takarodjon innen, maga színész!" Minden ember elhagyja Höfgent, aki mellette állt, nemcsak őt, de Németországot is a hátuk mögött hagyják. Először a felesége, aztán a szeretője; egykori pályatársai pedig sorra tűnnek el. Akiről azt hitte, hogy a pártfogója, valójában semmibe veszi őt. "Mit akarnak tőlem? Én csak egy színész vagyok!" - ezzel a kijelentéssel zárul a film egy nagyon hatásos jelenetben. Höfgen nem hajlandó elfogadni a felelősségét, még szinte a vég kapujában sem. Ez a befejezés, de ki tudja, mi a történet valódi vége...

1982-ben Szabó István ezen alkotása a Legjobb Idegen Nyelvű Film kategóriájában nyerte el Hollywood legrangosabb kitüntetését. Nem szervesen, de mégis folytatásának tekinthető a Redl ezredes, ami a jövő héten lesz az m2-n, de valószínűleg kihagyom.

Nem szokásom azt mondani filmdrámákra hogy tetszett. Van köztük néhány amire fenntartás nélkül megállapítható, hogy jó volt, de ez... Mindenképpen elgondolkodtató, és nyomasztó dolgokra döbbenti rá a nézőt, de nem olyan, amit bárkinek tudnék ajánlani. Sokan élveznék, de a többség feltehetően másképp volna vele. Számomra az a mondanivalója, hogy lehetetlenség nem tudomást venni a világról. Lehetetlen életünkből kizárni azokat a dolgokat, amik hidegen hagynak, mert azok még ettől léteznek és egyszer csak a nyakunkba szakadhatnak. A világról alkotott nézeteimet nem változtatta meg, de ha már magyarok vagyunk, akkor csak azért is érdemes megnézni a Mephistot, mert büszkék lehetünk rá!

Pontozás:

imdb: 7.9/10

port.hu: 6/10

FilmO: 4.6/5

Szerkesztés: az első, amire nem adtam pontszámot. Megnézésekor nem tudtam eldönteni, hogy jó vagy nem jó. Nem mondhatok rá semmi rosszat, de ami az én szempontomból érdekes vagy jó, olyat se. Ezért nem kapott pontot.

Szólj hozzá!

Címkék: magyar dráma


A bejegyzés trackback címe:

https://transfesser.blog.hu/api/trackback/id/tr79341108

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.