Rovatok

Filmrajongó

Több mint 1000 bejegyzésből álló magyar nyelvű filmadatbázis, filmrajongóktól filmrajongóknak. Nem vagyunk kritikusok, nem vagyunk szakértők, csak két tv-néző, akik szeretik a filmeket:) Ha nem tudod, mit nézz este, vagy hogy megéri-e látni az adott filmet, keress rá (jobb oldalt a Kategóriák vagy A héten a tvben listában) és olvasd el a véleményünket róla! Erre a címre tudtok írni nekünk: jasonx@chello.hu

Kategóriák

akció (128) áldokumentum (7) animációs (52) bekategorizálhatatlan (5) dokumentum (11) dráma (242) fantasy (127) háborús (15) hill (17) hírek (36) horror (186) kaland (70) katasztrófa (4) krimi (60) magyar (46) musical (11) néma (10) paródia (30) rövidfilm (2) sci fi (143) spencer (24) sport (36) szatíra (6) szuperhős (96) thriller (53) történelmi (18) vígjáték (435) western (8) zene (47)

Friss topikok

2013.01.01. 14:49 Tévésámán

Sherlock Holmes: Árnyjáték (Sherlock Holmes: A Game of Shadows, 2011)

sherlock1.jpg

Jó Filmekben Gazdag és Boldog Újévet Kívánok minden kedves Olvasómnak! 

Szeretem Guy Ritchie filmjeit, mert a rengeteg akció és a jó dumák mellett ráadásul lehet röhögni rajtuk, ám sajnos néha neki is becsúsznak baklövések. Szerencsére a 2009-es Sherlock Holmes nem ezek közé tartozik, hiszen az évtized elején hamvaiból föltámadt főnixként visszatérő Robert Downey Jr. és a kitűnő Jude Law együtt, kiegészülve a cuki Rachel McAdams-szel és az ördögi Mark Stronggal fantasztikus négyest alkotott. Ezen kívül Ritchie jellegzetes stílusát ötvözte Arthur Conan Doyle fordulatos regényeinek világával, megteremtve egy igazán egyedi XIX. századot. Nekem nagyon tetszett a Holmes, így vártam a folytatást, amit múlt vasárnap végre meg tudtam nézni. Hogy tetszett-e? A történet ismertetése után megmondom!

sherlock 1234.jpg

Egy év telt el, mióta Sherlock Holmes (R.D. Jr.) megoldotta utolsó nagy ügyét, ám most ismét egykori társa, dr. Watson (J.L.) segítségére van szüksége, mert egyre bizonyosabb lesz abban, hogy egy látszólag baleseteknek/véletleneknek tűnő történéssor, ami Európában végbemegy, valójában nem az, amiknek látszódik, hanem egy bűnöző lángelme zseniális tervének része. Sherlock meg van győződve róla, hogy a tökéletesen feddhetetlennek tűnő Moriarty professzor (Jared Harris) áll mindezek mögött, de senki sem hisz neki... Címszereplőnk mindent elkövet, hogy kellemetlen helyzetbe hozza társát és elrontsa a jó doktor mézesheteit újdonsült arájával; ám hamarosan nyilvánvalóvá válik, hogy mindenkit óriási veszély fenyeget, mert Moriarty valóban tervezget, ráadásul igencsak grandiózus mértékben! Szerencsére egy talpraesett cigány jósnő (Noomi Rapace) és Holmes rendkívül fura bátyja (Stephen Fry) segédkezik a gaztevő lefülelésében, viszont ez az ellenfél nem csak, hogy méltó detektívünkhöz, hanem talán még túl is szárnyalja őt. Vajon ki nyeri az elmék csatáját, ahol a tét az egész kontinens sorsa?

sherlock-holmes-a-game-of-shadows-review-ipad-app-17.jpg

Már jó rég volt, hogy az első részt láttam és azt is csak egyszer, így a visszatérő motívumokra (a kutyán való kísérletezés, a "jövőlátó" harcok) nem emlékeztem, de ez nem baj, mert az év utolsó filmjének valami szórakoztatót akartam és a Game of Shadows az volt. A küzdelmek nagyon látványosak, a poénok kitűnőek, a színészek elsőrangúak, Noomi Rapace-nak meg jól áll a hosszú göndör haj; ezekhez hozzájön még Hans Zimmer európai romák muzsikájából merítkező zenéje, amit hallva a néző legszívesebben táncra perdülne. Két dolog van, ami miatt az Árnyjáték mégsem lett jobb, mint az elődje: az egyik az, hogy a fordulatok korántsem annyira meglepőek; a másik pedig a számomra túl ostoba befejezés. A vicc az, hogy ezt a lezárást maga Conan Doyle találta ki és neki is meg kellett csinálnia a csavart, ami logikátlan és értelmetlen, de a rajongóknak még több Holmes-regény kellett... A mellékszereplők közt ismét ott van Rachel McAdams, bár nem túl sokáig van jelen; ismertebb arc még a jellegzetes külsejű Eddie Marsan, akit könnyű megjegyezni, ha már egyszer láttad valahol (pl. V mint Vérbosszú, Happy-Go-Lucky); a producerek egyike pedig Susan Downey, Vasember úr felesége.

sherlock-holmes2-still10.jpg

Érdekességek: A sztori alapját Az utolsó eset című novella adja, de megtalálhatóak benne motívumok Az üres házból, A Négyek jeléből, A görög tolmácsból, A félelem völgyéből, A pettyes pántból, A haldokló detektívből, A Bruce-Partington-tervek elrablásából, A lopakodó professzorból és A másik foltból is. A Game of Shadows-t olyan folytatásnak szánták, ami önmagában is megállja a helyét, nem szükséges, hogy a nézője ismerje hozzá az előzményt (ezt tudom igazolni). Mind a nyitó, mind a záró stáblistát érdemes megnézni, mert úgy van megcsinálva, mintha Watson jegyzetfüzetét nézegetnénk, ahol az események rajzokként jelennek meg, amik Az utolsó esetből származó, kézzel írt részleteket illusztrálnak. Stephen Fry és Jared Harris ugyanazon a napon születtek. A tengeri résznél látható hajó valódi gőzhajó, az utolsó forgalomban lévő tengeri utazásra alkalmas gőzös, a PS Waverly, ami Írországban rendszeresen közlekedik. A már említett roma zenét Zimmer és Ritchie együtt gyűjtötték Szlovákiában, Olaszországban és Franciaországban, ahol tanulmányozták a cigányok életkörülményeit, szokásait és tizenhárom muzsikust közülük magukkal vittek, hogy segítsenek a filmben. A hivatalos kísérőzenét tartalmazó lemez bevételének egy részét a készítők a romák segítésére ajánlották fel.

Sherlock_Holmes_Game_Shadows_Arrive_Online_1322772295.jpg

SZPOJLER ITT 

Az imdbn található egyik hozzászólás szerint Holmes valóban képes lehet túlélni a zuhanást, amennyiben a vízesés "tövébe" (ahol a lezúduló víz beleömlik a tengerbe) esik - kérdés, hogy akkor vajon a professzor is túlélhette-e? 

SZPOJLER VÉGE 

A Sherlock Holmes: Árnyjáték 125 millió dollárból készült és kis híján 545 milliót hozott vissza, ezzel 2011 tizenkettedik legnagyobb bevételű mozija lett. A kritikusoktól vegyes értékelést kapott. 

Nekem tetszett, bár emlékeim szerint az előző egy kicsit jobb volt. A befejezés nem egészen illik oda, emiatt és a kitalálható fordulatok miatt egy pontot levonok. 

Pontozás: 

imdb: 7.5 

Szerintem: 4/5 

Hírek:

- A Warner Bros. bejelentette, hogy lesz Sherlock Holmes 3.

- Robert Downey Jr. biztosan újból felölti szuperhős-alteregóját a Vasember 3-ban és talán az Avengers 2-ben is. 

- Noomi Rapace ismét szembenéz a félelmetes idegenekkel a Prometheus 2-ben.

- Jared Harris egy tudósokból álló csapat tagját alakítja majd a The Quiet Ones című horrorban, ahol a fehér köpenyes urak és hölgyek egy kopogó szellemet akarnak létrehozni...

- Stephen Fry felbukkan a következő A hobbitban, valamint szinkronizál a The Canterville Ghost nevű animációs filmben, aminek segédproducere is. 

- Bár nem egészen ide tartozik, de lesz/lehet Lobo-film! Az őrült, mániákus gyilkos motoros űrlény-zsoldos elképesztő, fekete humorral átszőtt kalandjai végre megelevened(het)nek egész estés mozgókép formájában! Remélem 18-as karikásan, ezt úgy kellene megcsinálni! 

Várható írások: A Harmadik Birodalom (Fatherland)

Itt pedig megnézhetitek Noomi Rapace legutóbbi munkáját, a Rolling Stones új számának, a Doom and Gloomnak a klipjét, de CSAK 18 ÉVEN FELÜLIEKNEK!

Szólj hozzá!

Címkék: krimi vígjáték kaland


2012.12.13. 22:57 Tévésámán

A Kaptár - Megtorlás (Resident Evil - Retribution, 2012)

ResidentEvilRetribution-Poster0010.jpg

Pár napja ugrott be, hogy ugyan, mi a fene tart vissza attól, hogy megnézzem a Resident Evil 5-öt, amikor a korábbi négy tetszett és a moziba is szívesen elmentem volna az ötödikre, ha eljön velem valaki? A válasz az, hogy semmi, úgyhogy tegnap éjjel sokadszorra is fejest ugrottam Paul W.S. Anderson fantáziavilágába. 

Most nehéz helyzetben vagyok, mert végülis ennek a filmnek nem sok története van. A lényeg az, hogy az első fél órában látszólag összefüggéstelen eseménysor szemtanúi lehetünk: először jön szó szerint oda-vissza a negyedik rész végén beinduló nagy csata az Arcadián, utána pedig hirtelen valami alternatív valóságba csöppenünk, ahol látszólag minden tökéletes - de aztán megjelennek a zombik! Amikor pedig végleg elvesztjük a fonalat, akkor Anderson úr bedobja magát és A Kaptár legjobb elemeit újból ránk zúdítja, megbolondítva egy rakás eszelős harcjelenettel, még brutálisabb szörnyekkel meg egy tökéletes first person shooter-videójáték hangulatával. 

milla-jovovich-resident-evil-retribution-picture_500x342.jpg

A sorozat eddigi négy epizódja közül mindenképpen kiemelkedik az első, ami nem csak sci-fi/akcióként, de túlélő-horrorként és játék-feldolgozásként is elsőrangú lett. Ott annyi jó ötlet volt, de az alkotók később nemcsak hogy átestek a paci másik oldalára, de legalább 3-4 fordulatot is tettek, aztán hátrafelé ültek vissza rá; így ezeket a kitűnően működő dolgokat már nem nagyon lehetett újból felhasználni. Ezért aztán a rendező/író/producer az említett különös fél órás felvezetéssel visszavisz minket az alapokhoz: a helyszín megint egy föld alatti bázis, ahonnan egy kommandóscsapatnak kell kijutnia, miközben katonákkal, szörnyekkel és halálcsapdák labirintusával kell megbirkózniuk. Ebbe az elegybe a Biohazard-rajongók kedvéért vegyítettek néhány ismert játékbeli figurát: Ada Wongot (Li Bingbing), Leon S. Kennedy-t (Johann Urb) és az általam eddig nem ismert Barry Burtont (Kevin Durand); a régebbi Resident Evil-mozik kedvelőinek pedig a széria indítódarabjának két arcát is visszahozták, Raint (Michelle Rodriguez) és az ottani kommandóscsapat vezérét (Colin Salmon, akinek a neve lazacot jelent:)). 

Semmilyen elvárásom nem volt, király szörnyeket akartam látni, meg Milla Jovovich-ot bőrcuccban zombikat irtani és ezeket meg is kaptam. A felvezető "káosz" közben csak néztem, először a lassítva visszafelé futó eseményeket, aztán pedig meghallgattam Alice remekül kivitelezett külsőségek között előadott kommentárját, amivel leginkább az első Resire utaltak. Utána hirtelen megint minden felgyorsul és jön az "álom"-szekvencia, ami a szájakból előtörő csápoktól eltekintve az utóbbi évek egyik legjobb zombis jelenetsora. Éééééééééééés ekkor tényleg az alapoktól kezdődik minden előről, hiszen hősnőnk felébred egy zárkában, ahonnan valamiféle rejtélyes külső segítséggel kijut, majd kezdetét veszi a menekülés/hentelés. Megint a föld (igazából víz és jég) alatt/"városok" utcáin, arctalan tömegek elől (katonák és zombi katonák!), miközben egy mindent látó szem (a Vörös Királynő) megfigyeli és mindig újabb akadályok elé állítja őt.

Resident-Evil-Retribution-Screenshots-from-TV-Spot-resident-evil-31739641-854-480.jpeg

A korábbi Kaptárakra is jellemző motívumok közül majdnem mindegyik feltűnik: a fertőzéssel való harc (a végén Rain injekciója), az egykori baráttal való csata (a klónok közt ott van Oded Fehr és Rodriguez figurája, meg a már említett kommandósvezér az egyből), az ismét ellenséges szándékú külső megfigyelő (a Vörös Királynő), a visszaszámlálás, a főellenség (az agymosott Jill plusz a giga-licker), ráadásul "pálya-főellenségként" visszatér az általam nagyon kedvelt Executioner/Axeman is. Az egyetlen dolog, ami hiányzik, az a zombi kutyák jelenléte, de mit ne mondjak, megvagyunk nélkülük is, már a háromban is nevetségesek voltak. Mindezek mellé összeszedtek (loptak) pár jó ötletet korábbi mozikból; így például a kislányt, akit a hősnőnek meg kell védenie (Aliens); a padlószétlövős menekülést (Underworld) és a verekedés közben röntgenképként megmutatott csonttöréseket (Mortal Kombat-játéksorozat legutóbbi része, bár állítólag ez thai akciófilmekből származik). 

Akad néhány elég súlyos barmóság, ami még nekem is sok. Ilyen az, hogy soha senkit nem találnak el a lövések, csak az umbrellás, maszkos katonákat meg a szörnyeket; vagy hogy Alice valahonnan tud jelbeszélni; de azt is ide lehet sorolni, hogy az előző részben abszolút lényegtelen vörös géppók most már él és az eltávolítása után az áldozata egyből visszanyeri az emlékezetét vagy hogy egyetlen tűszúrástól másodpercek alatt bárki szuperhatalomra tehet szert. Egyébként a teljes játékidőnek legalább a negyede értelmetlen lövöldözés, amit a lezáró nagy bunyó koronáz meg; de aki hozzám hasonlóan jól ismeri Anderson úr munkásságát, az nem fog meglepődni az utolsó percekre összerakott hihetetlenül eltúlzott végső háború-szekvencián sem. A korábbi szereplők közül visszatér Boris Kodjoe (Luther West) és Shawn Roberts (Albert Wesker) a negyedikből; továbbá meg kell még említeni a fontosabb újakat is: Aryana Engineer (Becky, a neve mérnököt jelent:)), Megan Charpentier (a Vörös Királynő teste [Ave Merson-O'Brian a hangja]), Ray Olubowale (Axe Man 1, az előző részben is ő volt, 201 centi magas egykori bokszoló) és Kevin Shand (Axe Man 2, 210 centis volt kosaras, aki Magyarországon is játszott!). 

li-bingbing-ada-wong-resident-evil-retribution_28006.jpg

Érdekességek: A Resident Evil történetében ez az első alkalom, hogy Jill és Leon találkoznak. A nyitó stáblistában a videójátékos karaktereket alakító színészek neve alá a figuráiké is fel van tüntetve, a kizárólag a mozgóképre adaptálás során kitalált szereplőket játszókat csak szimplán írják ki. A sztorihoz az inspirációk közt az Eredetet, az Alien-filmeket és a Blade Runnert nevezték meg a készítők. Jovovich az egyetlen, aki az eddigi öt epizód mindegyikében szerepelt. Anderson már hosszú ideje vissza akarta hozni Rodriguezt a szériába; a negyedik felvonásban fontos, ám itt már eltűnt hősök (Chris, Clair és K-Mart) pedig elvileg az Umbrella fogságába estek, ezért nem tértek vissza. A "Moszkvában" játszódó jeleneteket tényleg Moszkvában vették fel. Ada Wongot utószinkronizálták, Sally Cahill a hangja; Li Bingbing a forgatáson egy 7500 dolláros parókát viselt. A felvételek közben történt egy baleset, amikor egy platform összedőlt, tizenhat statisztát maga alá temetve. Közülük tízet kórházba kellett vinni, ám az orvosoknak igen nehéz feladatuk volt velük, mert a zombimaszkok és a művér miatt nem lehetett egyértelműen megállapítani a tényleges sérüléseket. A marketingkampány részeként Atlantában felbukkant egy éjfekete, Umbrella-jelet viselő furgon, ami egy napig a városban keringett; Tokió egyik forgalmas bevásárló-negyedében pedig huszonhét zombinak maszkírozott illető jelent meg, hogy aztán szórólapokkal hirdessék a filmet a bámészkodóknak. A Resident Evil: Retribution 65 millió dollárból készült és 221 milliót hozott vissza. A kritikusoknak nem tartottak külön vetítést, de akik mégis megnézték, azok később főleg negatívan értékelték, elsősorban a karakterek meg a történet kidolgozatlansága miatt; ám dicsérteket is kapott a 3D-s látványvilágért, a lenyűgöző effektekért és a kitűnően koreografált harcjelenetekért. 

Az elvárásaimat túlteljesítette, így nem tudok rá rosszat mondani. A bugyutaságokat ellensúlyozza a rengeteg akció, a szexi csajok jelenléte, a láncfűrészes zombi meg az Executioner duplázva. Persze ha a harmadik helyett rögtön ezzel folytatták volna, akkor talán jobb lett volna, de ezt már sosem tudjuk meg. 

Pontozás: 

imdb: 5.4 

Szerintem: 4/5 

Hírek: 

- Paul W.S. Anderson lesz a Halálfutam második epizódjának producere; emellett pénzeli és dirigálja a Pompeii című látványos féltörténelmi kalandfilmet. 

- Úgy látszik az új trend a görög istenek modern környezetbe helyezése, hiszen a Gods Behaving Badly és a Percy Jackson 2 mellett jön a The Whole Banana (vígjáték), amiben a Sienna Guillory által életre keltett alkotói válságba került művésznőn egy ókori hellén isten segít, hogy rendbe jöjjön a szerelmi élete.

- Michelle Rodriguez megint félszeművé válik a Machete Kills-ben és ismét száguldani fog a The Fast and the Furious 6-ban. 

- Kevin Durand a nagyszabású bibliai eposz, a Noah stábját erősíti. 

- Megan Charpentier ismét egy véres alkotásban játszik, ez pedig a Mama (horror): "Annabel és Lucas gondjaira bízzák fiatal unokahúgaikat, akiket a szüleik öt évre magukra hagytak egy erdőben. De vajon hogy élték túl, ki vigyázott rájuk ezalatt?" 

- A Resident Evil-széria jövőjéről annyit lehet tudni, hogy mivel a pénztáraknál szépen muzsikál, így biztosan lesz folytatása (látva az utolsó jelentet, ez 100%). Anderson úr a 6. résszel kívánja lezárni az Alice-sorozatot, ám a producerek egyike azt nyilatkozta, hogy nem kizárt egy Milla Jovovich-mentes 7. Kaptár és a teljes filmfolyam újrázása sem... 

A következő alanyomban még nem vagyok biztos, majd meglátjuk, mi lesz az.

Szólj hozzá!

Címkék: horror akció


2012.12.11. 00:33 Tévésámán

Zöld Lámpás (Green Lantern, 2011)

Poster.jpg

Ingyen bármilyen szuperhősfilmet szívesen megnézek és mivel van HBO-nk, így ezt is gyakorlatilag ingyen láthattam. Amikor a mozikban játszották, akkor annyira nem érdekelt, hogy fizessek is érte, azóta pedig csak rosszakat hallottam róla, viszont emiatt kicsit jobban felkeltette a figyelmemet. Magát a hőst annyira nem kedvelem, de mivel az Igazság Ligájának alapító tagja, így megérdemli a minimális tiszteletet. Kérdés, hogy vajon mennyire tisztelték Hal Jordan (több Green Lantern is volt!) karakterét a készítők, ha "minden szuperhős én vagyok" Ryan Reynolds-ra bízták a megformálását? Olvass tovább és erre is fény derül! 

A felelőtlen, nagyképű és a világ felé önmagát rettenthetetlennek mutató Halt (R.R.) egy hosszú nap végén valami zöld gömb foglyul ejti, aztán magával ragadja egy tó partjára, ahol egy lezuhant űrhajóban egy különös földönkívüli fekszik. Emberünk megpróbál segíteni idegen pilóta kollégájának, ám az meghal, de mielőtt az örök vadászmezőkre távozna, még rábízza a férfira a gyűrűjét és egy titokzatos lámpást. Ő persze nem tudja, mihez kezdjen a nem mindennapi ajándékkal, de aztán az fokozatosan elképesztő hatalommal ruházza fel Halt, akinek hamarosan szüksége is lesz újdonsült képességeire, ugyanis a halott idegen akaratán kívül egy másik földlakót is természetfeletti erővel "ajándékozott meg". A szóban forgó Hectornak (Peter Sarsgaard) azonban egészen más tervei vannak az adottságaival; ha pedig ez nem lenne elég, még egy univerzális katasztrófa is fenyegeti a Földet a testet öltött félelem, Parallax (Clancy Brown hangján szólal meg) képében. Szerencsére a szuperhőssé avanzsáló fickó mellett állnak Zöld Lámpás kollégái is - elvileg. De mi lesz akkor, ha egyedül marad és nem csak képletesen szólva kell majd szembenéznie a félelmével? 

lantern2.jpg

Nem vártam semmit, de azt sikerült alulmúlni:D, ám még így is azt mondom, hogy ez egy jó kis agykikapcsolós mozi, amit csak nézel és elszórakoztat. Unalmasnak semmiképpen nem unalmas, egyszer vagy kétszer tudtam nevetni rajta, csak éppen Justice League-rajongói szemmel nézve volt igencsak fájdalmas az egész. Mindkét gonosz annyira ostobán néz ki, hogy nem lehet őket komolyan venni; ráadásul talán a vágás miatt vagy nem tudom miért, de sokszor úgy éreztem, hogy az események nem igazán függenek össze. A látvány persze lehengerlő, az Oa bolygó felszíne vagy a szuperképességek megnyilvánulásai mind nagyon királyak, de ez még nem elég, ha a történet gyagya. A főhős úgy van összerakva, hogy elvileg tökéletesen szimpatikus legyen, de Reynolds alakítása abszolút semmilyen, ezt a "nagy konfliktust" a régi szerelmével, akit faképnél hagyott, meg már biztos, hogy te is láttad valahol... Sajnos a tehetségtelen Blake Lively szerepeltetése sem dob az összképen, csak azt nem értem, hogy hogyan keveredett ide Tim Robbins? 

gl32.jpg

Peter Sarsgaard apait-anyait belead, de ha a figurája ennyire barmó külsőt kapott, akkor hiába. Hector egészen addig tök jó, ameddig nem változik át, mert akkor még rejtélyes, bármi lehetne belőle és a színész játéka is megfelelő, ám utána ez mind elveszik. A fő-Lámpás Sinestrot a még egy kilónyi smink alatt is remekül teljesítő Mark Strong kelti életre, akiből árad a hatalom meg a felsőbbrendűség érzése. Mivel ismertem ezt a figurát korábbról, így vártam, mikor ütközik ki a valódi természete, de ez csak a stáblista elején látható pluszjelenetben történik meg. Továbbá felismerhetjük még Angela Bassettet a Vészhelyzetből (dr. Waller), a lezuhanó űrlény maszkja mögött Temuera "Jango Fett" Morrisont találhatjuk, a Lámpások közt nagyobb hangsúlyt kapó karaktereket pedig szintén ismert emberek szólaltatják meg: Geoffrey Rush (Tomar-Re) és Michael Clarke Duncan (Kilowog). A rendező Martin Campbell korábban a Zorro álarcát, az Aranyszemet és a Casino Royale-t dirigálta, a történetet képregényírók segítségével alkották meg. 

hal-greenlantern.jpg

Érdekességek: A Zöld Lámpás először 1940-ben jelent meg az All-American Comics hasábjain, Hal Jordan a második volt, aki a fantasztikus gyűrűt viselte. A Green Lantern élőszereplős film munkálatai már 1997-ben elkezdődtek, a történethez az Emerald Dawn, a Secret Origin és a Denny O'Neil-Neal Adams-páros, valamint a Dave Gibbons által elkészített képregények szolgáltak alapul. A comics főszereplőit korabeli filmcsillagokról mintázták, Carolt és Halt Elizabeth Taylorról meg Paul Newmanről, Sinestrot David Nivenről. Carol (vagyis a hős csaja) a képregényekben a gonosz Star Sapphire-ré válik; erre utal a repcsis résznél a Sapphire kódnév. Temuera Morrison maszkját 5 órán át készítették. Blake Lively a Mátrixok kaszkadőrcsapatával és a Cirque du Soleil akrobatáival együtt készült az akciójeleneteire (amikről nem tudom, hol vannak a filmben). Hal és az Őrzők párbeszéde szóról szóra megegyezik a már említett Secret Originben olvashatóval. Parallax (elég béna) külsejét a 9/11 terrorista-akció füstfelhői és indiai ünnepi kavalkádokról készített képek ihlették. Mikor Hal Sinestroval gyakorol, akkor megidéz egy láncfűrészt: ez főhajtás a megbukott Igazság Ligája-mozi, Az ötödik hős előtt, ahol a Zöld Lámpás ugyanezt csinálja. Tomar-Re egy Möbius-szalagot hoz létre, hogy ennek segítségével demonstrálja az akarat erejét - a nyomtatott képsorokban a Lámpások ezzel az alakzattal szokták köszönteni egymást. Dr. Waller a Justice League-rajzfilmekben a testes kormányzati ügynöknő, aki gyakran felbukkan. Készült egy videójáték a filmhez, a Green Lantern: Rise of the Manhunters; és mint már említettem, a vége-stáblista elején van még egy fontos jelenet, amit érdemes megnézni. 

parallax.jpg

A Green Lantern 200 millió dollárból készült és 222 milliót hozott vissza (állítólag csak a marketing 100 millióba került, de erről az összegről nem tudom, hogy benne van-e az említett 200 milliós költségvetésben vagy nem). Mivel gyakorlatilag alig hozta vissza a bele fektetett összeget, ráadásul mind a kritikusok, mind a nézők negatívan értékelték, így bukásnak számít. Sokan ezt annak tudják be, hogy a nagyközönség már nem is vevő a szuperhős-sztorikra. Mindezek ellenére két díjat is nyert: 2010-ben a Scream Awards-on a Legjobban Várt Mozinak járó elismeréssel jutalmazták, 2011-ben pedig a People's Choice Awardon a nézők a kedvenc szuperhősüknek Ryan Reynolds karakterét szavazták meg. 

Átlagosnak nevezném ezt az alkotást. Jobb, mint az Amerika Kapitány, fenntartja az érdeklődést és bár sokszor gyagya, de legalább el lehet szórakozni rajta.

Pontozás: 

imdb: 5.8 

Szerintem: 4/5 

Hírek: 

- Elvileg terveznek egy folytatást a Green Lanternnek és már tervbe vették a Justice League-mozit is - amennyiben ezek közül bármelyik elkészül, akkor ismét Ryan Reynolds-ot láthatjuk Halként. (Személyes megjegyzés: Remélem, hogy a Martian Manhunternek jobb filmet csinálnak, mint ez, már ha kap sajátot...)

- Ryan Reynolds lesz az új Hegylakó, a vicces kiszólásairól ismert szuperhős Deadpool és az R.I.P.D. egyik élőholt zsaruja. 

- Peter Sarsgaard legközelebb Woody Allennel dolgozik együtt a Mester legújabb, még cím nélküli alkotásán. 

- Clancy Brown szintén a szuperhősös műfajban marad, egy év múlva a Sparks-ban láthatjuk. 

Várható írások: Resident Evil 5 - ha be tudom szerezni.

4 komment

Címkék: szuperhős


2012.12.07. 20:47 Tévésámán

King Kong vs Godzilla (Kingu Kongu tai Gojira, 1962)

KKvsG poster.jpg

Ismét egy cinegore-os közös filmnézés miatt írok. Godzilla, King Kong: mindenki hallott már róluk, hiszen ahogy Drakula, Frankenstein szörnye vagy Freddy Krueger, ők is beépültek a populáris kultúrába, ezzel együtt pedig a köztudatba is. Ezért aztán az is tudja, kik ezek a rémek, akik még nem látták a velük foglalkozó mozikat. És ha már itt vannak a nagyszerű dögök, akik nagy rajongótáborokkal bírnak, akkor miért is ne lehetne még egy és még egy mozgóképet készíteni róluk? Valaki anno kitalálta, hogy (a mai tendenciákkal ellentétben) fölösleges két mozit csinálni, két történettel és egy halom mellékszereplővel, ha mindezt meg lehet oldani egyben is úgy, ha az adott bestiákat összeeresztik egy közös tombolásra. Így jött létre a King Kong vs Godzilla, amiben az 1932-ben született amerikai óriás emberszabású és az 1954-ben a világra szabadult radioaktív őshüllő megküzdhetett a Szörnyek Királya címért! 

Japán partjainak közelében egy tengeralattjáró balesetet szenved és emiatt egy jéghegyből kiszabadul az évmilliók óta fagyott börtönébe zárt Godzilla (Haruo Nakajima és Katsumi Tezuka), majd elindul a Hokkaido-félsziget felé, látszólag megállíthatatlanul... Közben egy aprócska szigeten különös gyümölcsöt fedeznek fel a tudósok, akik gyógyászati célokra akarják hasznosítani a növényi termést, ám a helyiek nem hajlandóak adni belőle, mondván ezzel magukra haragítják a sziget istenét, egy óriást, akit még senki nem látott. Az odaérkező felfedezőket persze nem állíthatja meg egy legenda, de aztán az ő álluk is leesik, amikor saját szemükkel láthatják a hatalmas King Kongot (Shoichi Hirose), akit aztán elfognak és magukkal visznek. A két elképesztő méretű bestia egyszerre ér partot és elkezdik romba dönteni Japánt, miközben többször is összecsapnak; az emberek pedig tanakodnak, hogy hogyan állíthatnák meg őket? A válasz egyszerű: hagyni kell, hogy a szörnyek összemérjék az erejüket és remélni a legjobbakat. A nagy csata pedig kezdetét veszi - vajon ki lesz a győztes és őt hogyan állítják majd meg az emberek? 

king-kong-vs.-godzilla-screenshot.jpg

Három dolgot kell tudni erről a filmről ahhoz, hogy véleményt alkossunk róla: 1963-ban készült, óriásszörnyes és a története egy vicc. A lényeg végülis a két monstrum harca, akiket gumijelmezbe bújt emberek alakítanak meglepően igényesen kidolgozott makettek között ugrándozva. El lehet felejteni a klasszikus stop-motion animációval létrehozott Kongot és az atomkor pusztító erejét megtestesítő Godzillát, ezek a fiúk ugyanis sokkal komolytalanabbak, egyszerűen nem lehet tőlük félni. Persze a készítőknek sem az ijesztgetés volt a céljuk, hanem a szórakoztatás és ebből a szempontból az itt tárgyalt mű egészen jó. Sajnos (?) mára már nem a poénnak szánt dialógusokon és a vicceskedő színészeken fogunk röhögni, hanem a butuska külsejű címszereplőkön, a négernek maszkírozott japánokon meg a végtelenül ostoba történeten. 

Én az amerikai verziót láttam, ami a hozzátoldott híradós szarságoktól még gyagyább lesz. Egyszerűen fájdalmas látni és hallani a szakértőt alakító színészt, a tengeralattjáró kapitányát, meg az összes nyugati embert - borzalmasan pocsék, érzéketlen alakítások, barmó karakterek életszerűtlen párbeszédekkel... Azért a tényleg tök jól megcsinált makettek és az ősrégi, de mutatós speciális effektek feledtetik ezt a sok szemetet, a végső harcnál pedig tényleg lehet szurkolni valamelyik rémnek és aztán izgulni, hogy vajon ő lesz-e a győztes. A színészek nem érdekesek, az ázsiaiak túljátsszák a figuráikat, az amerikaiak meg nem erőltetik meg magukat eléggé. Rengeteg rossz viccet hallhatunk és folyton ugyanazok a képek ismétlődnek, a bennszülötteknek borotvált a hónalja, Godzilláról pedig megtudhatjuk, hogy a T-Rex és a Stegosaurus keveréke:D Az unalmas és rossz híradózás mellett is van egy-két elképesztő pillanat, például mindenki ismeri a szörnyet de az amcsik meglepődnek rajtuk, hogy jé, ezek tényleg léteznek. A hüllő kék lánglehelete narancsszín tüzet eredményez; Kong erőt nyer az elektromosságtól, Godzilla viszont fél tőle. Jó, mi? Ugyanakkor a már említett sok apró részlet nekem nagyon tetszett, a pici tankok baromi élethűek, a rajzok és a montázs-technikával készített felvételek pofásak, de még a gyengécskére sikerült szörnyek külsejébe is (feltehetően) komoly mennyiségű munkát fektettek, az óriásgorilla például pislog. 

Kkvsg.jpg

Érdekességek: A rendező Ishiro Honda, az első, 1954-es Godzilla készítője volt. Néhány szót a hüllőt alakító színészekről: Haruo Nakajima a Gojira után még tizenegy alkalommal bújt a gumiruhába, ezzel a mai napig rekordot tart. Utoljára 1972-ben alakította a prehisztorikus szörnyet, hosszú karrierje során pedig más bestiák pikkelyes bőrét is magára öltötte. Rengeteg sérülést elszenvedett munkája során, például megégett, megrázta az áram és egyszer majdnem meg is fulladt. Katsumi Tezukáról már nem találtam ennyi adatot, de az biztos, hogy ő is benne volt az '54-es filmben és utoljára 2001-ben alakította Godzillát. Bár a két címszereplő már kétszer szerepelt együtt korábban is, ez volt mindkettejüknek az első színes, szélesvásznú mozija. Godzilla harmadik színre lépése ez; Kongnak szintén, bár a Kingu Kongu tai Gojira nem közvetlen folytatása az előző két King Kongnak. 

A sztori alapját Willis O'Brien, a '32-es King Kong effektmesterének ötlete adta, aki mindenképpen szeretett volna egy új filmet a szörnynek, amiben egy hozzá méltó ellenféllel csaphat össze. O'Brien elképzelése a „King Kong vs Frankenstein” lett volna, amiben az utóbbi egy hatalmas, különböző állatok testrészeiből összerakott dög lett volna. Az amerikai stúdiók azonban a stop-motion technika költségessége miatt nem vállalták a szponzorálást, ezért az ötletgazda nevében eljáró John Beck producer felajánlotta kliense írását a Toho Stúdiónak, akik meg is vették azt, de kicserélték Frankensteint saját lényükre. Willis bácsi nem is tudott a tranzakcióról és még csak a nevét sem tüntették fel sehol, mint kitalálóét. Ez a mozi a Toho fennállásának 30. évfordulójára készült. Godzillát újratervezték, hogy kevésbé félelmetes, inkább kissé komikus legyen; az itt használt Kong-jelmezt pedig a filmtörténelem egyik legbénább és legunalmasabb gorilla-ruhájának tekintik. Utóbbit támasztja alá az a tény is, hogy a reklámozásért felelős csapat lecserélte az erről készült képeket a posztereken, mert annyira nevetségesnek tartották. A komikus hangvétel elsősorban a speciális effektusokért felelős Eiji Tsuburayának köszönhető, aki inkább gyerekeknek szóló mozit akart csinálni, amivel szélesebb közönség felé nyithat. A stúdiónak tetszett ez az elgondolás, ám a rendező meg az effektes csapat ellene volt. 

Az óriáspolipos részhez két gumiból készült és négy igazi oktopuszt használtak, amiket forró levegővel terelgettek a maketteken. A négyből hármat szabadon engedtek, a negyediket Tsuburaya úr elfogyasztotta ebédre. Amikor a csatában Kong a válla felett átdobja ellenfelét, akkor Shoichi Hirose nem egy üres jelmezt dobott hátra, hanem Haruo Nakajimát, teljes kosztümjében; így mutatva meg, hogy kettejük közül ő volt az erősebb. Az említett urak nagyjából szabad kezet kaptak a harci koreográfia megalkotásában, amit aztán órákon át gyakoroltak - a mozdulatok legtöbbjét a profi pankrációból vették, ami akkoriban rendkívül népszerű volt Japánban. Az amerikaiak később tették hozzá saját verziójukhoz a híradós részeket, módosították a zenét és effekteket kölcsönöztek a The Mysterians című filmből (pl a fölrengést). Az itt felbukkanó Godzilla-jelmez az egyik leginkább kedvelt a szörny alakváltozatai közül a mai napig, pedig csak ebben a műben látható. A polipos rész ihlette A Karib-tenger kalózainak Krakenjét. A japán verzió jobb minőségű kópiájából egy 1970-es vágás során 24 perc elveszett, ez pedig a mai napig nem került elő, így a hiányzó részleteket a kisebb felbontású szalagokból kellett helyreállítaniuk. 

Godzilla_king_kong_small.jpg

A győztes kilétét nem árulom el, de azt elmondhatom róla, hogy azért lett ő a nyertes, mert anno népszerűbb volt kollégájánál, akit akkoriban negatív figurának tekintettek. A kissé kétes kimenetelű befejező jeleneteket látva sokan találgattak, hogy mi is történt, de a stúdió megerősítette, hogy melyikük nyert. A '60-as évek végén egy téves újsághír révén elterjedt az a legenda, hogy a japán változatban a másik szörny győz, de ez valójában nem igaz; ám mivel a '80-as évekig Amerikában nem lehetett hozzájutni a távol-keleti eredetihez, így mindenki tényként kezelte ezt a városi legendát. A Kingu Kongu tai Gojira 5 millió jüanból készült és 350 milliót hozott vissza. Több mint 11 millió jegyet adtak el rá Japánban és a mai napig ez a legnagyobb bevétellel bíró Godzilla-mozi. Mára kultfilmmé vált, ám a kritikai megítélése még mindig vegyes.

Gagyinak gagyi, kicsit unalmas, de mégis szerethető. Egyszerűen ezekre az óriásszörnyes állatkodásokra nem bírom azt mondani, hogy szarok - és egyébként ez mérföldekkel jobb, mint a kis híján fél évszázaddal későbbi Gyilkos cápa vs Óriáspolip... 

Pontozás: 

imdb: 5.7 

Szerintem: 3/5 (Azért nem nézném meg még egyszer:D)

Szólj hozzá!

Címkék: vígjáték kaland sci fi


2012.11.30. 19:57 Tévésámán

A Múmia 3: A Sárkánycsászár sírja (The Mummy: Tomb of the Dragon Emperor, 2008)

múmia3 pposter_1.jpg

A copyright-jog szar dolog abból a szempontból, hogy ha valaminek a jogtulajdonosa vagy, akkor akár azzal a névvel lószart is piacra dobhatsz, mivel a tied a márka. A filmesek gyakran esnek abba a hibába, hogy nem tudják, mikor álljanak le egy adott címmel ellátott mozi folytatásainak gyártásával. Addig nincs gond, ameddig a szériában vannak még lehetőségek (lásd: Harry Potter, hiszen ott hét könyv van, mindegyik egy új sztori), de ha már az ötödik bőrt húzzák le ugyanarról, az már minden esetben egyenlő a bukással (pl: Rendőrakadémia, Beethoven). Ilyen esetekben a kudarcot az okozza, hogy a korábbi sikeres alkotások készítői kiszállnak és hiába a jó alapanyag, ha egyszer hozzánemértők kezébe adják a gyeplőt. Nagy kedvencem, A Múmia is erre a sorsra jutott, hiszen a második rész sakálfejű harcosokkal, párbajokkal és CGI-Dwayne Johnsonnal telített orgiája után a rendező Stephen Sommers nem vállalkozott a következő epizód dirigálására; ami pedig méginkább fájó, hogy a szépséges Rachel Weisz is kilépett a keretből. Ha ehhez még hozzátesszük, hogy a The Mummy 3 már nem is Egyiptomban játszódik, akkor tulajdonképpen már semmi sem maradt benne, amiért érdemes lenne megnézni. (Talán éppen ezért tűnt el a süllyesztőben olyan gyorsan.) Miután most a hét elején a Viasat3 leadta az első kettőt, nekem megjött a kedvem az utolsóhoz, ami helyett érdekes módon inkább az általam még nem látott Skorpiókirály 1-2-t sugározták. Kérdés, hogy vajon jobban jártam-e A Sárkánycsászár sírjával - vagy hogy egyáltalán érdemes volt-e fennmaradnom majdnem hajnali 3-ig miatta? Ha érdekel a válasz, olvass tovább! 

Jónéhány év eltelt azóta, hogy Rick (Brendan Fraser) és párja, Evelyn (ezúttal már Maria Bello) végképp száműzték a túlvilágra a két lábon járó egyiptomi sorscsapást, Imhotepet. Közben lezajlott a II. Világháború, amiben hőseink kémkedtek, mostanra pedig gyönyörű kastélyukban élvezik a nyugdíjukat. Vagyis inkább csak élveznék, mert nagyon unatkoznak, de még önmaguknak sem vallják be az igazságot... Alex (Luke Ford) felnőtt és szüleihez hasonlóan kincsvadásznak állt, első nagy fogása pedig a Shanghaji Múzeum számára a Sárkánycsászár elveszettnek hitt mauzóleuma. A legendás uralkodót bemutató kiállításra éppen kapóra jön a britek által visszaadott Shanrgi-La Szeme drágakő, amit fiuk meglátogatása néven az O'Connell-házaspár visz el Kínába. Ott azonban nem várt nehézségekbe ütköznek, mert dacára az évezredes figyelmeztetéseknek, egy nagyravágyó tábornok (Anthony Wong Chau-Sang) elhatározza, hogy feléleszti örök álmából a Császárt és elátkozott seregét. A mágikus hatalommal bíró, szinte elpusztíthatatlan szörnyeteg (Jet Li) valóban újjáéled és elindul, hogy megtalálja a mitikus örök élet forrását - ha ebben megmerítkezik, akkor onnantól már senki sem állíthatja meg! Hőseink azonban ezt nem hagyhatják annyiban, így Evey, Rick, Alex, a véletlenül odakeveredő Jonathan (John Hannah) és a hozzájuk csapódó Lin (Isabella Leong) együtt próbálják meg megakadályozni az apokaliptikus tervet. Vajon sikerrel járhatnak vagy a Sárkánycsászár hadai másodszor is lerohanják a világot? 

dragonemperor460.jpg

Annak ellenére, hogy ilyen szép kis körítést írtam neki, valójában ennek a filmnek nincs története. Fogtak két évszázados klisét (szüleitől eltávolodó gyerek+a nyugalmat elviselni képtelen, izgalomra vágyó emberek mindennapjai), hozzájuk toldottak egy túlságosan lényegtelenné váló szerelmi konfliktust (a csaj ugyanis nem lehet a srácé, mert valami elválasztja őket), majd az egészet beletették egy király keleti fantasy-kalandba, ami viszont sajnos beleragad egy ostoba amerikai rágógumi-vígjátékba. Ahogy látható ebből a leírásból, a legnagyobb baj az, hogy míg Sommers-nél működött a gyagya vígjáték elegyítése a kincskeresős kalandmozival, addig az új rendező, Rob Cohen ugyanezen a téren felsül. Hiszen adott egy baromijó alapötlet (Csin Si Huang Ti, az első kínai császár agyaghadseregének felélesztése), ami uralja a kész művet; de sem a hősöket, sem a hozzájuk kapcsolódó mellékszálakat nem sikerült szintbe hozni ezzel. A korábbi Múmiákban is voltak szar poénok, de itt csak és kizárólag elviselhetetlenül szar viccek vannak ("Jonathan, lángol a feneked!"), csak az elején sikerült megnevettetniük, mikor Rick horgászni megy. Szóval a Tomb of the Dragon Emperor vígjátéki szinten elhasalt, de vajon a többi aspektusát tekintve hogyan teljesít? 

The_Mummy_3_-_Tomb_of_the_Dragon_Emperor_2008_Jet_Li.jpg

Bár tény, hogy elhagytuk Egyiptom varázslattal és misztikummal teli földjét, de helyette ellátogathatunk a rejtélyes Távol-Keletre, a Nagy Fal és a Himalája hazájába. Tehát még mindig adott egy mesés ókori civilizáció, ami oly különböző a nyugatitól, a hozzá kapcsolódó legendákkal és titkokkal - a Császár mindezeket kitűnően testesíti meg. Uralja az öt elemet (víz, tűz, föld, fém és fa), fantasztikus varázslatai vannak, baromijól néz ki, tud alakot váltani, tűzgolyókat lőni, rohadtjó a hangja, mágikus kardot forgat és az őt alakító Jet Li révén a harcművészetek mestere is. Igazi jelenléte van a vásznon, magára vonzza a tekintetet és talán meg merném kockáztatni, hogy még jobb főgonosz, mint Imhotep. Egyetlen apró hibája, hogy nem is igazi múmia... Vele szemben áll egy ősi őrző, akinek feladata, hogy megakadályozza a szörny feléledését - ismerős, nem? A démoni antagonista és csatlósai, valamint a keleti jófiúk (lányok:)) és a lenyűgözően szép tájak együtt elsőrangú elegyet alkotnak, ami teljességgel hihető, hiteles és elfogadható. Éppen ezért sajnálom, hogy az ezen kívül történő/ezzel összefüggésben nem lévő történetszálak unalmasak és érdektelenek; meg hogy a protagonisták annyira bénák, hogy inkább a gonosznak szurkoltam... 

Ha már itt tartunk, A Múmia visszatér után összeállítottam egy listát, amit ma és tegnap még tovább bővítettem, ezen pedig azok a motívumok szerepelnek, amik mindegyik vagy majdnem mindegyik Mummy-moziban láthatóak. Most közzéteszem ezt, így aki még netán egyiket sem látta, AZ NE OLVASSON TOVÁBB! Aki mégis továbbmegy, annak a zárójelben található számokkal jelzem, hány epizódban találkozhat az adott motívummal a trilógiában: 

1. A felvezető történelemóra (3): Az első pár percben visszatekintünk a távoli múltba, hogy lássuk, hogyan és miért lett olyan a gonosz, amilyen.

2. A naiv, de okos pozitív figura (3): Evey, Alex és Lin; bár az utóbbi esetében a naiv talán nem teljesen igaz.

3. Ledőlő könyvespolcok/oszlopok (2): Az első két részben az előzetes kalandban láthatjuk ezt a poént, aminek igazán csak a másodikban van szerepe.

4. A múzeumi dolgozó, akinek fontos küldetése van (3): A múzeum igazgatója, aki jófiú; a British Museumos pali, aki a gonosz kultistákat vezeti; meg az áruló Wilson.

5. A titkos őrzők, akik a szörny feléledését hivatottak megakadályozni, de mindig elbuknak (3): az igazgató a múzeumban és Ardeth; Ardeth újból; majd Lin és az anyja. Ide tartoznak az 1-2-ből a mágusok is.

6. A zsoldosok, akiket az Imhotepet felerősítő láda megtalálásával bíznak meg (2): 4 keménylegény az elsőben, 3 keménylegény a másodikban.

7. A szörnynek el kell végeznie egy szertartást (3): Ankhsunamun felélesztése; a Skorpiókirály megölése; fürdés az örök élet forrásában. Plusz idevehetjük még Imhotep ládáját, ami kell az ereje visszaszerzéséhez és azokat a rituálékat, amiket az emberek visznek végbe a főgonosz ellen vagy érte. Mondjuk amikor a kettőben életre keltik a Múmiát vagy amikor Jonathan az egyben átveszi az irányítást a gárdisták felett a könyvvel.

8. A titkos hely, ami csak a legendákban létezik (3): Hamunaptra, Am-Sher és Shangri-La. Persze O'Connellék egyből megtalálják mindet és kétszer Jonathan szerzi a nyomravezető tárgyat ehhez.

9. Egy mágikus valami, ami mindenkinek kell a kincs megtalálásához (3): Jonathan varázserejű szerzeményei (a kulcs és Ozirisz lándzsája), a Skorpiókirály karperece, Shangri-La Szeme, a Holtak Könyve és Amon-Ré Könyve.

10. Rick vicces pilóta ismerőse (3): Winston, Izzy és "Mad Dog" Maguire.

11. A gonosz jobbkeze, aki valamiért mindent megtesz mesteréért (3): Benny (a gazdagság motiválja) Lock-Na (ki tudja, talán csak azért mert gonosz) és a tábornok (a hatalomvágy hajtja).

12. Savas csapda (2) [A másodikban volt ilyen? Én nem emlékszem rá...]

13. Szörny-szolgák (3): A gárdista múmiák (ők kétszer is vannak), a pigmeusok (ők valójában senkit nem szolgálnak, de félnek Imhoteptől és a Skorpiókirály holdudvarába tartoznak), a jetik (ezek kivételesen pozitív szereplők).

14. A hölgy, aki mindenre tudja a választ (3): Evey az első két részben, aztán Lin és az anyja az utolsóban.

15. A fekete könyv mágiája (2): Mindkétszer az amenofusz hieroglifa a kulcs. [Ha már kulcs: a kettőben miért nem kell már ez a könyv kinyitásához?]

16. A halál legyőzése (3): Imhotep kétszer tér vissza az életbe, Ankhsunamun szintén kétszer, a Császár, Evey és Rick egyszer-egyszer; de ide lehet sorolni a feléledő múmiákat és a terrakotta-sereget is.

17. Az elemek feletti uralom (3): A víz- és a homok-arc 2, Imhotep homokviharrá válása, a Császár varázslatai.

18. Túlvilági sereg (3): Imhotep papjai, Anubisz harcosai, az agyagkatonák, a zombik a Nagy Fal alól.

19. Harc az erejét vesztett gonosszal (3): Az egyben Jonathan és a könyv, a kettőben a sakálfejű isten veszi el Imhotep hatalmát; a harmadikban a Császár pedig a végső összecsapás során nem használja természetfeletti adottságait Rick ellen. 

És most térjünk vissza A Sárkánycsászár sírjához: 

mummy3_wallpaper17.jpg

Kiemelnék néhány dolgot, ami tetszett; a legelső az, hogy a kínai figurák az anyanyelvükön beszélnek egymással szinte minden alkalommal, még akkor is, ha a britek a közelükben vannak. (Megjegyzés: Nem ártott volna, ha beépített feliratot készítenek ezekhez a jelenetekhez, de így sem volt rossz.) Nézzétek meg, mi Jonathan night klubjának a neve:) Ami nem tetszett: Evey-t lecserélték és megöregítették, a Himaláján csak a nőkön van sál (a férfiak annyira királyak, hogy nekik nem kell:D) és aztán jönnek ezek az ominózus jetik, amik hát finoman szólva is furák. Mert nem néznek ki rosszul és még a buta amerikaifocis viccük se annyira elviselhetetlen, csak ez olyan gagyi. A havasi ember említésére ma mindenkinek az ugrik be, hogy ostoba mítosz és ezért valahogy nem illenek oda - szerencsére az agyaghadsereg ellen felsorakozó túlvilági armada a végén kárpótol értük. A negatív csúcs viszont az, hogy (muszáj elmondanom) a tábornok meg a vágottarcú csaj túlélik, hogy egy bazinagy bomba a fejükre zuhan... 

Isabella_Leong.jpg

A színészek közül a keleti figurák életre keltői emelkednek ki, ők azok, akik elviszik a hátukon az egész mozit: Michelle Yeoh (Lin anyja, anno a Tigris és sárkányban is nagyszerű volt), Isabella Leong (nagyon cuki:)) és Jet Li. A korábbi epizódokból csak Fraser és Hannah maradtak meg; mivel már nem az egyiptomi főpap a rosszfiú, így Arnold Vosloo nem tért vissza; Alex már nem gyerek, így őt is lecserélték; Ardeth-nek nincs befolyása Kínában, ezért nem láthatjuk Oded Fehrt sem; Rachel Weisz pedig a fia születése meg a forgatókönyv hibái miatt utasította vissza a felkérést. Szerencsére sikerült beszervezni Liam Cunninghamet Mad Dog szerepére, őt pedig a Trónok Harcás felbukkanása óta mindenütt szívesen látom, mert tök jó színész (lásd: A guardista). Stephen Sommers most csak pénzelte a produkciót; a helyét átvevő Cohen nevéhez a xXx, a Sárkányszív és a hazánkban még mindig előszeretettel sugárzott Daylight - Alagút a halálba köthető, ezek alapján kb. el tudjuk képzelni, mit várhatunk tőle.

Emperor1.jpg

Érdekességek: A számszeríj-csapdákat a valóság ihlette, a kínai archeológusok elmondása szerint ilyenek védik Csin Si Huang Ti mauzóleumát és ezek miatt is halad olyan lassan az agyaghadsereg feltárása. A filmbeli harcosok figuráihoz 20 különböző, cserélhető fejet készítettek el és ezeket a jelenetek között váltogatták a testeken. A Császár fogatot hajtó szobra teljes egészében megépült, a katonák között pedig akadtak Kínából importált, az igazi terrakotta-harcosokra megszólalásig hasonlító másolatok is. Bár mind a sereg tagjait, mind a főgonoszt múmiának nevezik, igazából egyikük sem esett át a mumifikálási procedúrán, így technikailag nem azok. A Csin-dinasztia korának életszerű megidézéséhez az akkori kultúrával foglalkozó szakértők voltak a stáb segítségére. A sivatagi harcjelenetek színhelyén sokszor le kellett állni a forgatással, mivel az a hely a kínai hadsereg gyakorlóterepe és ők folyton gyakorlatoznak. Készült egy rövid előzmény-képregény a filmhez, a The Mummy Movie Prequel: The Rise & Fall of Xango's Ax, ami Rick és Alex kapcsolatát mutatja be. Az egyik betétdal, a My Sweet Eternal Love szövegét Rob Cohen írta. Egy vicces név a statiszták közül: Emerald Starr (Smaragd Csillagg, ő egy férfi), a bár egyik vendégét alakította. 

Ismeretterjesztő rovat: Az első császár és a terrakotta hadsereg

Huang Ti.jpg

Csin Si Huang Ti (i.e. 259 - i.e. 210) az első kínai császár volt, a Csin dinasztia ura, aki először egyesítette országa királyságait. Történelmi jelentősége most nem annyira érdekes, inkább arról beszélek, ami a filmben is megjelenik vele kapcsolatban: a miszticizmus. Huang Ti az öt elemben hitt (tűz, föld, víz, fém és fa), saját eleme a víz volt, amit a fekete szín jelképez - mindenki aki a Császárhoz hű a sztoriban, feketét visel, ahogy ő maga is. Valóban megszállottan kutatott az élet elixírje után, ezt sok csaló kihasználta. Könyveket égettetett, aminek célja egyesek szerint az lehetett, hogy a fölöslegesnek ítélt tudományok helyett az alkímiára összpontosítsa tudósai figyelmét. Félt a szellemektől, így minden palotájába titkos folyosórendszereket építtetett, mert úgy gondolta, hogy ha "láthatatlanul" közlekedik, akkor a gonosz lelkek nem bánthatják. Sok tanítómestert kivégeztetett, ezzel próbára téve az állítólagos mágikus erejüket, mondván, akinek tényleg varázshatalma van, az majd úgyis visszajön az életbe - mondanom sem kell, ez egyiküknek sem sikerült... Különös módon a császár halálát éppen egy az örök élet megszerzésére tett kísérlet okozta: higanytablettákat vett be... Halála éppen út közben érte és a kíséretével együtt két hónapig tartott, ameddig hazaért, ezalatt a távozását a miniszterelnöke eltitkolta, mert félt attól, hogy lázadás tör ki az országban. Így aztán két hónapon át egy oszló holttestet vittek magukkal, amit különböző praktikákkal még mindig élőnek tüntettek fel és ez olyan jól sikerült, hogy csak alig egy tucat ember jött rá az igazságra. Az uralkodót lenyűgöző méretű és részletességű síremlékbe temették el, amely gyakorlatilag egy túlvilági palota volt, a lehető legpontosabb másolata az életében is őt körülvevő kényelemnek, na meg a hatalmának méltó reprezentálása. Az épület maga 38 éven át készült, egyes források szerint 700 ezer ember dolgozott rajta. A sírban egész kis világot építettek fel, volt saját égboltja, higany-folyói, talajvíz-elvezető rendszere, a császárnak pedig agyagból szolgákat, hivatalnokokat, művészeket és katonákat csináltak. 

Terracotta_army_5256.jpg

A terrakotta hadsereg körülbelül 8000 tagot számlál, nagy részüket még nem tárták fel. Vannak köztük gyalogosok, íjászok, lovasok, harci szekeresek és tisztek. Manufaktúrák készítették őket, vélhetően gyártósor-szerű módszerrel, a végtagjaik és a testük különálló darabok, amiket utólag illesztettek össze. Valósághű méretűek, ám a tisztek némiképpen nagyobbak a többieknél, mert minél magasabb rangú az adott szobor, annál nagyobb méretű. Fénykorukban mindnyájan festettek és lakkozottak voltak, így méginkább életszerűnek hatottak, kezükben igazi bronzfegyvereket tartottak. Minden egyes harcosnak különböző az arca, nincs köztük két hasonló, teljesen egyediek. Bár alapvetően 8 különböző arcformát használtak a megalkotásukhoz, ezeket később plusz agyag hozzáadásával speciálissá tették. Nem csak az arcuk, de a ruházatuk és a hajuk is eltérő. A fegyvereik egy részét vagy ellopták, vagy az idők során elkorhadtak, a festésük pedig sajnos lemállott. Hihetetlen módon az általuk "forgatott" pengék között sok olyan akad, ami még 2000 év után is meglepően éles, mert annak idején króm-oxiddal vonták be őket, így ellenálltak a rozsdásodásnak. A kardok között van, amelyikre ráírták a készítésük dátumát, ezek i.e. 245 és i.e. 228 közöttről származnak, így valószínűleg ténylegesen használták őket, mielőtt az agyagkatonákhoz kerültek. A sereg a sírtól másfél kilométernyire keletre helyezkedik el, mintegy elővédként oltalmazva az öröklétét alvó császárt. Négy hatalmas veremben állnak, precíz formációban, rang és feladat szerint. Az első veremben áll a hadtest nagy része, itt kb. 6000 figura van; akiket megerősített, vízálló tetőzet véd az időjárástól. A második gödörben lovasok és gyalogosok sorakoznak, ők alkotják a testőrséget. A harmadikban vannak a főtisztek és a harci szekerek; a negyedik viszont üres, talán nem volt idő befejezni. Ez a lenyűgöző armada és maga a mauzóleum 1987 óta a világörökség részét képezi, ám a nagy része még mindig feltárásra vár, például Huang Ti sírboltja az építmény szívében. Talán a jövőben láthatjuk majd, hogy milyen mesés kincseket rejt még ez az ókorból itt maradt csoda... A valóság után ismét jöjjön a fikció: 

A The Mummy: Tomb of the Dragon Emperor 145 millió dollárból lett és világszerte 401 milliót hozott vissza; ám sem a kritikusok, sem a rajongók tetszését nem sikerült elnyernie. Különös módon azonban akadtak olyanok, akiknek mégis tetszett, köztük volt Roger Ebert, aki a sorozat legjobb darabjának kiáltotta ki a harmadik részt. Filmzenei kategóriában a Sárkánycsászár komponistáját, Randy Edelmant BMI-díjjal jutalmazták munkájáért. 

Kicsit úgy vagyok most, mint az AvP2-nél: egy kurvajó szörny ámokfutást rendez, csak éppen egy rakás semmilyen ember győzi le a végén, amikor neki kellene nyernie... A széria (eddigi?) legrosszabb darabja, de biztos vagyok benne, hogy ha Stephen Sommers mégis megrendezte volna és megvárja Rachel Weiszt, akkor sokkal jobb lett volna!

Pontozás: 

imdb: 5.2 

Szerintem: 4/5 (Ez a Császár annyira tetszik, hogy nem tudok 4-es alá menni!) 

Hírek: 

- Rob Cohen az első után a harmadik xXx-et fogja rendezni, a The Return of Xander Cage-et. 

- Brendan Frasert négy filmben láthatjuk/hallhatjuk jövőre. Az első a Gimme Shelter című dráma, amiben Vanessa Hudgens rövid hajú hajléktalant játszik, aki gazdag apját (Fraser) keresi. A másik a The Legend of William Tell: 3D, amiben Brendan címszereplő és producer lesz; valamint két animációs moziban szinkronizál: Escape from Planet Earth (sci-fi) és The Nut Job (valami mókusos vadbaromság). 

- Jet Li valószínűleg ismét a legnagyobb akcióhősök csapatát fogja erősíteni a The Expendables 3-ban, ha az valaha elkészül... 

- Maria Bello a beszédes nevű House of Horrorban fog egy rémületes kísértet-járás után nyomozni. 

- John Hannah-val a szintén borzongatós Woodland Cross-ban találkozhatunk legközelebb. 

A folytatásról: A Tomb of the Dragon Emperor premierje után úgy tűnt, jön egy következő rész. Maria Bello megerősítette ezt egy interjújában, Luke Fordot pedig három filmre szerződtették; ebben az évben azonban a Universal bejelentette, hogy nem lesz folytatás, de helyette jön (na, mi?) egy újra! (Hurrá!) Ez jelenleg biztosnak tűnik, azt ígérik, sokkal sötétebb hangulatú lesz, mint az elődei (a '32-es eredeti is horror volt), többet egyelőre nem nagyon lehet tudni róla. 

Mint látható, mostanában nem nagyon nézek filmeket. Egyrészt a munkám eléggé lefáraszt, másrészt csak olyat akarok nézni, ami tényleg érdekel; harmadrészt pedig egy jó kis fórum és néhány játék is lefoglal:D Valamikor majd jövök még, remélem, hogy közben az olvasottság visszaáll majd a régi szintre...

Szólj hozzá!

Címkék: fantasy kaland


2012.11.20. 16:08 Tévésámán

A leleményes Hugo (Hugo, 2011)

poster.jpg

Lássátok feleim szümtükkel, hogy mennyire nem értek ahhoz, amit csinálok: 2011 egyik legjobb filmjét, amit az élő legenda Martin Scorsese rendezett, öt Oscar-díjat kapott és mindenütt az egekig magasztaltak, csak azért néztem meg, mert Chloë Moretz benne van. No, most akkor ezt is tudjátok, innentől már csak az olvasson tovább, aki még bízik az értékítéletemben:D 

Az 1900-as évek elején járunk Párizsban, helyszínünk a hatalmas Gare Montparnasse vasútállomás. Itt éli különös életét a 12 éves Hugo Cabret (Asa Butterfield), aki észrevétlenül jár az emberek között, mialatt egy fontos, de mások számára marginális munkát végez; szabadidejében pedig az elhunyt édesapjától megmaradt utolsó tárgyi emlékét, egy régi, óraműves figurát javítgatja. Ám a pályaudvar veszélyes hely, hiszen ott van az állomásfelügyelő (Sacha Baron Cohen), aki az árvák begyűjtését tekinti legfőbb feladatának; ráadásul a kisfiúnak a betevő falatot és a gépéhez szükséges alkatrészeket is úgy kell ellopnia. Balszerencséjére a mogorva játékárus (Ben Kingsley) tetten éri és elveszi tőle a szintén az apukájától örökölt jegyzetfüzetét, Hugo pedig minden áron vissza akarja kapni azt, ezért az öregúr nyomába ered. Így találkozik össze annak keresztlányával, a szintén árva Isabelle-el (C.M.), aki az ifjú főhős mellé szegődik és együtt egy titokzatos kulcs segítségével sikerül életre kelteniük Hugo bábuját, ami egy elképesztő képet vet papírra a gyermekek szeme láttára. Az ifjak ennek a "kincses térképnek" a hatására elindulnak életük nagy közös kalandjára, hogy fényt derítsenek egy évtizedes, varázslatos rejtélyre... De vajon miféle csoda várja majd őket az út végén és sikerül-e egyáltalán megtalálniuk?

OXUgp.png

Az a baj, hogy erről nem lehet szpojlermentesen írni. Kb. úgy a 45. perctől úgyis nyilvánvalóvá válik, miről lesz szó, úgyhogy ezúttal muszáj szpojlereznem, szóval CSAK AZ OLVASSON TOVÁBB, AKI MÁR LÁTTA! 

A Hugo egy mese a mozi születéséről, a barátságról, a családról és az álmok eléréséről. A kisfiúnak tehetsége van ahhoz, hogy megjavítson dolgokat, ezért úgy dönt, megpróbál embereket is megjavítani; a célpontja pedig a filmezés egyik úttörője, az addigra magába fordult, a világtól elzárkózott zseni, Georges Meliés lesz. Őt kelti életre Ben Kingsley és tulajdonképpen arról van szó, hogy az árva fiú segít az öregembernek és a körötte lévőknek ismét visszanyerni a rég elveszett boldogságot - közben pedig új családra lel bennük.

tumblr_mdmqgoOOJ71rs3i49o1_500.jpg

INNENTŐL NEM LESZ TÖBB SZPOJLER 

A látványvilág 3D-s, így lenyűgözően részletes, a képeket elsősorban meleg színek uralják, mindössze az elhagyatottság, a keserűség érzékeltetésére szolgálnak a sötétebb árnyalatok. Nekem kicsit zavaró volt az elején a túlságosan számítógéppel rajzolt néznivaló, de aztán megszoktam és már fel se tűnt. A Száguldás gyilkosságokkalt idéző vonatos rész elég durva lett, csodálkoztam is rajta; egyébként viszont elmondható, hogy a sztori izgalmas, humoros és érdekes - biztos vagyok benne, hogy mindenki szurkolni fog az ifjoncoknak a céljuk eléréséhez. (Személyes megjegyzés: A játékárus olyan cuccokat árul, amikkel én is foglalkozom, ez külön királyság:))

2011_hugo_010.jpg

Az első negyed órában szinte alig van szöveg, ebben a felvezető részben a címszereplővel együtt végignézhetünk az állomáson, bepillantást nyerhetünk a srác mindennapjaiba és megismerhetjük azokat, akik itt dolgoznak. Sacha Baron Cohen képviseli a humort az alapvetően drámai történetben, karakterének szíve választottja pedig a virágárusnő, akit A kölyökből ismert Emily Mortimer játszik. A nagyszerű Christopher Lee ezúttal a Hugo számára ijesztő, de valójában aranyszívű könyvtáros/könyvárus, aki a kultúrát képviseli. A Harry Potter-szériából sokan emlékezhetnek Richard Griffiths-re (Vastagbél bácsi, Harry mostohaapja) és Frances de la Tourra (az óriás nő), ők egy aranyos kis mellékszálban két idősödő ember, akik szeretnének megismerkedni egymással, ám a hölgy kutyája folyton közéjük áll. Lee figuráját kivéve a másik négy története mind-mind a szerelemről szól és ezek a kis mellékszálak nekem nagyon tetszettek.

tumblr_mdl62vtfZ01rugknwo1_500.jpg

A gyerekek csodásan játszanak, Asa Butterfieldet óriási kék szemeivel nem lehet nem kedvelni, Chloë Moretz meg aranyos a kissé tudálékos, jószándékú leányzóként. Külön poén, hogy Isabelle minden mondatában használ legalább egy olyan bonyolult szót, amit Hugo nem ért:) Egy kicsi, de fontos mellékalakként láthatjuk Jude Law-t; Ben Kingsley filmbeli párját Helen McCrory alakítja (Rágó Máyfolt anyukája a Potterekben), a fiatal Tabard pedig Gulliver McGrath, a legkisebb Collins a Dark Shadows-ból. A történet alapjául Brian Selznick 2007-es díjnyertes regénye, a The Invention of Hugo Cabret: a Novel in Words and Pictures szolgált, amiből John Logan (Minden héten háború) készített forgatókönyvet; ezt a már említett Martin Scorsese rendezte meg. Martin bácsi producerként is tevékenykedett a filmben; Johnny Depp pedig szintén pénzelte a produkciót. 

hugo3.png

Érdekességek: A Hugo elkészítése elvileg Martin Scorsese kislányának, Francescának az érdeme, aki az alapul szolgáló regénnyel lepte meg az apukáját születésnapján, remélve, hogy hátha ettől megjön a kedve egy film elkészítéséhez. Állítólag ő javasolta a 3D-t is, más források szerint ez az ötlet James Camerontól származik. A direktornak ez az első térhatású mozija és 18 év óta az egyetlen, ami "12 éven aluliaknak..." besorolást kapott. Martin bácsi egy rövid ideig látható, ő a fotográfus, aki az üvegház előtt lefényképezi a boldog párt; a végén pedig az ünneplős résznél az egyik vendég maga Brian Selznick. Asa Butterfield keresztneve portugálul szárnyat jelent, a második neve pedig egészen véletlenül megegyezik az állomásfőnök kutyájáéval. Asát korábban pl. a Farkasemberben láthattuk a főszereplő fiatalkori önmagaként. Ben Kingsley Scorsese-ről mintázta a figuráját, a forgatásos részletben pedig a mellette lévő operatőr a fia, Edmund Kingsley. A rendező és Christopher Lee hosszú ideje barátok, mégis ez volt az első közös filmjük. Az egyik legbonyolultabb szekvencia a nyitány volt, amikor végigrepülhetünk Párizs felett, be az állomásra: ezt egy év alatt sikerült megcsinálni és minden egyes képkockán 1000 számítógép dolgozott. A Hugo többnyire történelmileg is hiteles, tekintve a szpojlereknél említett úriember bemutatását, de a vonatos eseménysort is a valóság inspirálta. A pályaudvaron megforduló emberek közt felfedezhetjük James Joyce-t, Winston Churchillt, Salvador Dalít és Django Reinhardtot - utóbbit a legkönnyebb észrevenni, ő a gitáros az együttesben. Egy vicces név a statiszták közül: Alexandra Metaxa (egy amerikai turistát játszott). 

Ismeretterjesztő rovat: A Jaquet-Droz óraműves automaták 

A filmben látható bábút az úgynevezetett Jaquet-Droz automaták ihlettek. Pierre Jaquet-Droz (1721–1790) svájci születésű órásmester volt, aki Párizsban és Genovában dolgozott, a cégét (amely órákat és mechanikus madarakat gyártott) különleges, mozgó babákkal reklámozta - ezek a Jaquet-Droz automaták. Összesen három van belőlük, együtt alkotnak egy komplett szettet és fennmaradtak az utókor számára, ma is megtekinthetőek a Svájci Művészettörténeti Múzeumban, Neuchatelben. Elolvastam róluk mindent, amit találtam és abszolút le vagyok nyűgözve, így kicsit részletesebben bemutatom nektek ezeket a mechanikus csodákat! A három figura név szerint: A Rajzoló, Az Író és A Zenész; 1768 és 1774 között épültek, bámulatos mozgásukat pedig rendkívüli részletességgel megalkotott fogaskerék-rendszerek hozzák létre - mivel a három bábú saját "memóriával" rendelkezik, így őket és atyjukat a számítógép egyik nagyon korai előfutárának tekintik.

A Zenész egy orgonán játszó hölgy. A muzsika, amit létrehoz, nem zenedoboz vagy előre felvett hang újbóli lejátszása, hanem maga a figura nyomkodja a speciálisan neki épített kis hangszer billentyűit, így hozva létre a hallanivalót. Mozog a mellkasa, ettől olyan, mintha lélegezne; fejével és szemével követi az ujjait és néhány olyan mozdulatot is tesz, amit egy valódi orgonista tenne, például egyensúlyoz a felsőtestével.

A Rajzoló ihlette Hugo automatáját. Ő egy kisfiú, aki négy különböző képet tud lerajzolni a ceruzájával: XV. Lajos portéját, egy nemesi párt (egyesek szerint Marie Antoinette és XVI. Lajos), egy kutyát (ami mellé odaírja franciául, hogy "az én kutyusom") és Kupidót egy szekérben, amit egy pillangó húz. Munkája közben a rajzoló mozog a székén és néha úgy tesz, mintha ráfújna a papírra, hogy lesöpörje róla a szénport.

Az Író a leginkább összetett mindnyájuk közül, gyakorlatilag bármilyen levelet le tud írni, maximum 40 szóig. A szöveget egy görgőre kell bekódolni, ahonnan egyenként olvassa be az egyes betűket. Ritkán változtatják, hogy mit írjon, mostanában elvileg éppen egy Francois Mitterrand miniszterelnöknek szóló üdvözletet vet papírra. Az Író libatollat használ, amit időről-időre belemárt az asztalkáján lévő kis tintatartóba és aztán megrázza azt, hogy a felesleges tintát lecsöpögtesse róla. Szemével követi azt, amit leír; amikor tintáért nyúl, akkor odafordul a fejével is és mozgatja a papírját, mikor új sort kezd.

A bejegyzés végére keresek róluk egy videót, mert ezt én is látni akarom! De most vissza a filmhez: 

1353307880580.jpg

A leleményes Hugo kb. 170 millió dollárból lett kész, miután jócskán túllépte eredetileg 100 milliós keretét; teljes bevétele kis híján 186 millió lett. Kritikai szempontból óriási sikert aratott: 5 Oscart kapott (Legjobb Fényképezés, Legjobb Művészi Rendezés, Legjobb Látványeffektek, Legjobb Hangvágás és Legjobb Hangkeverés kategóriákban), 2 BAFTÁT és még 19 különböző elismerést besöpört. Asa 5 díjat nyert a teljesítményével, Scorsese megkapta harmadik Legjobb Rendezői Golden Globe-ját és a filmet mindenütt elismerték mind a színészek, mind a rendező teljesítményéért, valamint dicsérték a látványvilágot is. Összesítésben minden tekintetben 2011 egyik legjobb mozgóképe lett.

Nekem is tetszett, bár annyi képet láttam már korábban belőle, hogy rájöttem, mi lesz az egyik fő témája. Ennek ellenére jó volt, szép látvánnyal, kedves történettel meg némi humorral, amit remek ifjú és idősebb színjátszók tárnak elénk. Biztos vagyok benne, hogy a főhős korosztályába tartozó gyerekek is kedvelik/kedvelték:) 

Pontozás: 

imdb: 7.7 

Szerintem: 5/5 (A végén a nagy előadást még nem is említettem, pedig az a csúcspont!) 

Hírek: 

- John Logan írja az egyelőre Bond 24-nek és Bond 25-nek nevezett 007-es folytatásokat, amikben ismét Daniel Craig menti meg a világot a szuperbűnözőktől. 

- Ben Kingsley formálja meg a Vasember hírhedt ellenfelét, a mágikus erőknek parancsoló Mandarint az Iron Man 3-ban; valamint ő kelti életre Heródes királyt a Mary Mother of Christban, ami Szűz Máriáról fog szólni. 

- Sacha Baron Cohen a legújabb nagy durranásnak ígérkező irodalmi adaptáció, A nyomorultak szereplőgárdáját erősíti; 2014-ben pedig remélhetőleg végre elkészül a még cím nélküli Freddie Mercury életrajzi mozi is, amiben Cohen alakítja a Queen egykori énekesét. 

- Asa Butterfield Ben Kingsley-vel, Harrison Forddal és Abigail Breslinnel közösen játszik az Ender's Game névre hallgató sci-fiben, ahol ismét címszereplő lesz. 

- Chloë Grace Moretz a fantasztikus állatságnak ígérkező Trolls-ban szinkronizál (elvileg). 

- Christopher Lee A hobbit 1-3-ban újfent Saruman bőrébe bújik. 

- Jude Law következő érdekes munkája a már csak a címe miatt is vonzó The Grand Budapest Hotel (dráma): "Mr. Gustave, a hotel tökéletesnek látszó házfelügyelője a hőse ennek a történetnek, ami az ő problémáiról és lelki bajairól szól." További szereplők: Ralph Fiennes és Bill Murray. 

- Johnny Depp ötödször is vízre száll A Karib-tenger kalózai 5-ben - vajon hányt bőrt lehet még Jack kapitányról lehúzni? 

Végül pedig a beígért videó a Jaquet-Droz automatákról:

Szólj hozzá!

Címkék: dráma kaland történelmi


2012.11.16. 18:47 Tévésámán

A remény rabjai (The Shawshank Redemption, 1994)

the-shawshank-redemption1.jpg

Az olvasóim biztosan tudják, hogy imdbs pontszámokat szoktam használni egy-egy film nemzetközi megítélésének bemutatásához. Nos, ez a bizonyos oldal rendelkezik egy Top 250-es listával, amin a legmagasabb pontszámú mozik szerepelnek, a listát pedig évek óta A remény rabjai vezeti. Már többször is láttam és a múlt hónapban az egyik turkálóban ott volt 100 Ft-ért eredeti angol nyelvű dvdn, úgyhogy megvettem. Szóval egy bizonyos közönség által a világ legjobb filmjének választott alkotását vehettem meg bagóért. Tegnap előtt éjjel végignéztem, így most megszülethet róla a bejegyzés, aminek a végén a dvdt magát is elemezni fogom. Vágjunk bele: 

1947. Andy Dufresne bankárt (Tim Robbins) kétszeres életfogytiglanra ítélik a feleségének és annak szeretőjének meggyilkolásááért. A férfi az utolsó pillanatig hangoztatja, hogy ártatlan, de minden bizonyíték ellene szól, így bezárják a Shawshank Börtönbe, ahol megismeri a már évek óta ott lévő Redet (Morgan Freeman) és a többi rabot, közben pedig lassan rájön, mit is jelent az életfogytig tartó büntetés. A Shawshank a korrupció és az erőszak melegágya, így Andy-nek és társainak egyáltalán nem könnyű túlélni a mindennapokat úgy, hogy közben megtartsák az emberségüket. De ez a furcsa figura mindent megtesz azért, hogy elviselhetőbbé varázsolja saját maga és a többi elítélt számára a rabság pillanatait, miközben egy percre sem adja fel a reményt a szabadulásra. Red viszont azt vallja, hogy a remény az egyik  legveszélyesebb dolog egy fogoly számára. Vajon melyiküknek van igaza és hogyan ér majd véget Andy története?

shawshank345.jpg

Mindig is kedveltem Tim Robbins-t és Morgan Freemant is, mindketten a régi iskola képviselői, akik nem azért lettek híresek, mert olyan szépek vagy szexisek, hanem mert tehetségük van a színészethez. Itt tényleg az a lényeg, hogy néhány remek fickó ad elő egy mesét az életről, vagy jobban mondva egy olyan életről, amit kevesen ismernek. Ezt a témát sokféle módon meg lehet közelíteni, de jelen esetben a természetesség, az életszerűség és az egészhez hozzáadott cseppnyi humor varázsolja széppé, elviselhetővé a csúnyát, az elviselhetetlent. Red narrációja és a többiek szájából elhangzó gondolatok teszik színessé az eseménysort, mert alapvetően nem lenne túl érdekes az, hogy egy fickó ül a cellájában és maga elé néz. Ha levennénk a hangot, A remény rabjai legtöbbször érthetetlen lenne, mert igazán nem a látvány, hanem az elhangzó gondolat a fontos. A sztorit lehet akár Red történeteként is értelmezni, hiszen a dolgokat az ő szemszögéből láthatjuk a legtöbbször és végülis el tudom képzelni, ahogy ül egy tornácon és elmeséli az egészet, mi pedig ott ülünk vele és hallgatjuk. Szerintem a két barát mellett igazán még az öreg Brooks (James Whitmore) szála az érdekes, ami rövid, de aztán megismétlődik. Egyrészt Whitmore játéka lenyűgözően egyszerű és valóságos; másrészt egy reális, a mai társadalmat is érintő problémáról van szó benne. 

Shawshank-redemption_l.jpg

"Kint rendes ember voltam. Itt lett belőlem bűnöző." 

Egy másik téma a túlélés. Aki bekerül, annak alkalmazkodnia kell a korrupt, istent játszó igazgatóhoz (Bob Gunton); a szadista őrökhöz (élükön Clancy Brown) és a többi rabhoz (ismertebb arc köztük William Sadler). Ki kell alakítania a saját rutinját, kezdenie kell magával valamit - de szinte semmilyen eszköz nem áll a rendelkezésére. És ekkor jön Andy a képbe, aki lehetőségeket akar teremteni magának és mindenkinek, ehhez viszont kénytelen olyan ügyekbe belefolyni, amibe nem lenne szabad... A játékidő alatt biztosan minden néző belegondol, hogy ő vajon mit tenne ugyanebben a helyzetben, kinek az útját járná? Megpróbálna Robbins karaktereként "forradalmat csinálni" vagy Freeman figuráját utánozva beletörődne, és csak sodródna az eseményekkel? Tulajdonképpen a kérdés az, hogy mit tennél, ha egyik napról a másikra elvennék tőled a korábbi életedet, amit nem kaphatnál vissza? Továbblépnél, vagy körömszakadtáig ragaszkodnál ahhoz, ami már nem a tied? Lássuk a színészeket! Itt mindenki, még a kisebb mellékalakok is elsőrangúak. A már említett úriembereket nem kell tovább magasztalnom, tudjuk róluk, hogy mennyire jók; nekem különösen tetszett még a két rosszfiú, Clancy Brown és Bob Gunton játéka, akik mindketten fantasztikusan hideg, érzéketlen embereket keltenek életre igazi profizmussal. A történet alapjául Stephen King novellája, az 1982-es Rita Hayworth and Shawshank Redemption szolgált, ez a természetfelettit nélkülöző írásainak sorába tartozik; a rendező és a forgatókönyv írója pedig Frank Darabont (Halálsoron, A köd) volt. 

Érdekességek: King elmondása szerint a novellát a gyerekként látott börtönös filmek emlékeiből rakta össze. A Shawshank börtön maga többször is említésre kerül a Mester munkáiban, sőt, Andy Dufresne is visszatér egy alkalommal egy másik történetben mellékszereplőként. A sztori egyébként több dologban is megegyezik azzal a könyvvel, amit Heywood talál a könyvtárba érkező adományok közt: a Monte Cristo grófjával. Stephen bácsi jó szokása szerint megengedni kezdő rendezőknek, hogy feldolgozzák a rövidebb műveit és ezekben az esetekben mindössze egy dollárt kér tőlük a jogdíjért. Frank Darabont is eképpen jutott hozzá a The Woman in the Room című King-munkához, amiből mozgóképet csinált és mivel ez elnyerte az író tetszését, így levelezni kezdtek. Ezután Darabont 1000 dollárért szerezte meg a Shawshank Redemptionhöz az alkotó engedélyét és amikor ez a projekt beindult, akkor személyesen is találkozhattak. Ez volt a direktor első mozikba kerülő egész estés munkája. 

The_Shawshank_Redemption-650616091-large.jpg

Külső helyszínként a már nem használt Ohio Állami Büntetésvégrehajtási Intézet szolgált, azonban az épület annyira rossz állapotban volt, hogy a stábnak renoválnia kellett. A bent játszódó jeleneteket egy közeli stúdióban vették fel, mert olcsóbb volt megépíteni ott a díszleteket, mint az épületet felújítani. Ez a hely később Az elnök különgépe című akciófilm helyszínéül is szolgált, mára pedig múzeummá alakították - sok egykori díszlet még most is egyben van, például az igazgató irodája. Brooks-nak van egy háziállata, Jake, a holló és amikor először találkozunk velük, akkor az öreg rab egy kukacot ad a madárnak. Az American Humane Association (akik az állatokkal való bánásmódot figyelik a filmekben) azt mondta, hogy ez a kukac szempontjából állatkínzás, ezért egy természetes halált halt egyedet kellett kiválasztani és azt adni a tollasnak (súlyos...). Az opera, amit Andy hallgat(tat) Mozarttól a Figaro házasságának egy részlete, a Canzonetta sull'aria. A börtönt elhagyó szirénázó mentőautó lerobbant, így a felvételen valójában emberek tolják:) A befejezéskor látható falat a filmesek építették fel. Hónapokkal a munkálatok megkezdése előtt kész lett, így a növényzet körbenőhette, ettől régies külsőt kapott; évekig ott állt, aztán a gazda, akié a telek volt, darabonként eladta az eBayen:D A nagy fa, ami szintén ebben a részben játszik szerepet, villámcsapás áldozata lett és kidőlt, de a maradványát átszállították a múzeummá alakított Ohio Állami Büntetésvégrehajtási Intézet udvarára, ahol ma is megtekinthető. A neves kritikus, Roger Ebert szerint a Redemption lényege az, hogy a hős a reménytelen helyzet dacára megpróbálja fenntartani azt az érzést magában, hogy értékes ember. Mások azt sugallták, hogy Andy egyfajta modern Jézus-figura, ám Darabont megmondta, hogy ez nem igaz, de azért örült a felvetésnek. 

Morgan Freemannek ez a kedvence a saját munkái közül és Raquel Welch (az egyik a poszter-lányok közül) is rajong A remény rabjaiért. Red és Andy első találkozásakor az előbbi baseball-labdát dobál a társaival. Ezt a jelenetet 9 órába tellett felvenni és Freeman ennyi időn át szinte megállás nélkül dobálta a labdát, ám nem panaszkodott és másnap is ugyanúgy bement dolgozni, pedig nagyon erős izomláza volt. A szennyvízcsöves részt Tim Robbins elsőre nem volt hajlandó megcsinálni, mert egy klinikai teszt kimutatta, hogy az ott lévő víz halálos mérgeket tartalmaz. A már említett fekete madár külön kihívást jelentett Robbins számára, mert van egy rész, ahol belépve a könyvtárba tőle kellett megkérdeznie, hogy hol van Brooks, amire a holló károgással felelt, ám ezt az állatot nem lehet betanítani a károgásra, így a színésznek kellett alkalmazkodnia hozzá. Tim kifigyelte Jake hangadási szokásait, ezért tökéletesen tudta időzíteni a szövegét - ha jól megnézzük, amikor Andy belép a helyiségbe, egy pillanatot vár, amíg a madár elhallgat és csak akkor kezd el beszélni. James Whitmore éppen 1949-ben szerepelt először filmen (ennek az évszámnak szerepe van a sztoriban) és 2009-ben halt meg, 88 évesen. Az egyik őrben a tetőn, a sörivósdinál felfedezhetjük Paul McCrane-t, Romanot a Vészhelyzetből. Red szabadon bocsátási lapján a fotó Morgan Freeman fiát, Alfonsot ábrázolja, aki maga is színész és láthatjuk is teljes életnagyságban, amikor Andy-ék megérkeznek: ő az aki azt kiabálja, hogy "friss hús" (vagy valami ilyesmit). A The Shawshank Redemptiont Allen Greene emlékének szentelték: ő Frank Darabont ügynöke és közeli barátja volt, a premier előtt nem sokkal hunyt el. Amikor a főhős megtölti a pisztolyt, akkor nem Robbins kezét láthatjuk, hanem a rendezőét; ahogy a falba vésős képeken is, mert Darabont úgy érezte, csak ő tudja visszaadni a mozdulatokat úgy, ahogy látni szerette volna. A direktor lemondott a fizetésének egy jelentős részéről, hogy megrendezhesse a saját forgatókönyvét. A befejezés eredetileg máshogy lett volna, ám a Castle Rock stúdió beleszólt, ezért hozzátoldottak még egy kis darabot az eseménysorhoz, ám ezt olyan módon tették meg, ami a változtatást ellenző Darabont tetszését is elnyerte. (Egyébként a novella úgy ér véget, ahogy Frank bácsi szerette volna, hogy a mozgókép is véget érjen.)

the-shawshank-redemption-poster.jpg

A remény rabjai 25 millió dollárból készült, a mai napig 58 és fél milliót hozott vissza. A bemutatása idején mindössze 18 milliót sikerült termelnie, a kritikusok többé-kevésbé elismerték. Később az Oscar-jelölései még egy picit hoztak a konyhára, ám az igazi sikert 1995-ben érte el, amikor az év legtöbbet kikölcsönzött videokazettája lett és ezzel bekerült a valaha legtöbbet kölcsönzött filmek közé is. A tvben is szép karriert futott be, máig ez az egyik legtöbbet sugárzott mozi a világon. Az Amerikai Filmintézet 2007-ben kiválasztotta a Shawshanket a 72. legjobb filmnek, egy évvel később az Empire Magazinban a 4. legkirályabbnak szavazták meg, tavaly pedig a BBC Rádió hallgatói a kedvenc mozgóképükként nevezték meg. Rádiós szavazásokon 2004-ben és 2008-ban is a legjobb Oscar-díj nélküli alkotás lett. A sztorit színpadra is adaptálták, a premier 2009-ben volt a dublini Gaiety Theatre-ben. A rengeteg jelölésből csak az operatőr Roger Deakins tudott egyet díjra váltani - őt az Amerikai Operatőr-Szövetség jutalmazta kiváló teljesítményéért. 

Ez is egy olyan alkotás, mint King bácsi másik remeke, az Állj mellém! - nem lehet nem kedvelni. Semmilyen negatívumot nem tudok felhozni ellene. A készítők azt üzenik nekünk általa, hogy van kiút a mindennapi életben magunknak létrehozott börtönökből. 

Pontozás: 

imdb: 9.3 (A legmagasabb pontszám mind közül; a Rotten Tomatoes-on 98%-on áll.) 

Szerintem: 6/5 

A dvdről: 2001-es kiadásról van szó, ha minden igaz. A képminőség borzalmas, viszont jó a zene, a menük egyszerűek, de nagyszerűek. Három extra van: Egy tök jó trailer, interjúk és egy nagyobb dokuemtumfilm. Az interjúkban Freeman azt mondja, talán a bebörtönzés volt a legjobb dolog, ami Andy-vel történhetett, hiszen annyi előnyös tulajdonságára derült fény, amikről korábban talán ő maga sem tudott. Darabont szerint reményről, barátságról, emberségről és megváltásról szól ez a mű. Brown azt állítja, Hadley mindent és mindenkit gyűlöl. Niki Marvin producernő is megszólal és elmesélni, hogy 5 hónapig kutatta az amerikai börtönöket a megfelelő helyszínért. Ez az extra maga 5 perces. Kivágott jeleneteket azért nem tettek a korongra, mert a direktor azt nyilatkozta, hogy szégyelli őket és nem szeretné, ha napvilágra kerülnének:)  

koma-comic-strip-morgan-freeman.jpg

Shawshank: The Redeeming Feature

Ebben a 48 perces dokumentációban arra a kérdésre keresik a választ a készítők, hogy mitől olyan jó a Shawshank Redeption? Én az alábbiakat tudtam meg belőle:

Robbins azt mondja, erről kérdezik a leggyakrabban az emberek. Sokaknak nagyon fontos az életben ez a mozi. A novellában Andy a filmek világába menekül. A rendező szerint inkább meseszerű az egész, mint börtönös sztori. King anno úgy gondolta, hogy a forgatókönyv a régmúlt időket idéző, tele van ósdivá vált megoldásokkal és ősi klisékkel, nem is tudta elképzelni, hogy egyáltalán megengedik majd valakinek, hogy leforgassa. Rengeteg hollywoodi színész szerepelni akart Darabont művében, miután elolvasták a szkriptet. Freeman szerint Andy és Red között már-már több van mint barátság, valami erősebb, ami csak ilyen életveszélyes helyzetekben alakulhat ki.  Frank bácsi véleménye az, hogy nem csak a főhősök, de a mellékszereplők is nagyon fontosak egy jó sztorihoz. Az igazgató alakja Nixont idézi - a bemutatkozó szövege legalább háromszor van az extrák között... A helyszín igazán különös hatással volt mindenkire, aki ott járt a forgatás alatt; megszólal olyan ember is aki korábban raboskodott ott. Egy 50 évvel ezelőtti rab egy szóban úgy foglalta össze a helyet, hogy elbaszott. Láthatunk képeket róla, hogy az egykori fegyintézet hogy nézett ki 2001-ben. A börtön egy Mansfield nevű kisvárosban van, ahová a hollywoodiak beépültek, mialatt ott dolgoztak, részei lettek a közösségnek. Ott van a múzeumban a szennyvízcső darabokban, meg a sárga vonal, aminél a "friss húsok" felsorakoznak. A Castle Rockot képviselő hölgy azt mondja, hogy ők nem kötelezték Darabontot a befejezés megváltoztatására, hanem csak sugallták felé, hogy így kéne és ő elfogadta. A rendező és a producer megkapták a városka kulcsát a helyi premieren, amibe betekintést nyerhetünk. Elsősorban a Shawshank hossza (két és fél óra) miatt nem voltak rá olyan sokan kíváncsiak, Sadler szerint a címe sem volt elég figyelemfelkeltő. Akadt olyan ember, aki ennek a mozgóképnek a hatására döntött úgy, hogy nem vet véget az életének. A vallási felhangokról is szó esik. Az operás jelenet összefoglalja az egész filmet. Mark Kermode írta és narrálta, Andrew Abbott rendezte a kisfilmet, előbbi szájából hangzik el, hogy A remény rabjai "a spirituális megváltás története a horror mesterének tollából". Maga a lemez egyébként megfelelő kiadás, majdnem egy órányi extrát tartalmaz és ismét a jobbik fajtából, vagyis nem próbálnak meg érdektelen barmóságokat lenyomni a néző torkán. A hazai kiadást nem ismerem, de ez tetszett, ajánlom a beszerzését! 

Hírek: 

- Jönnek az új Stephen King-horrorok: Carrie, Creepshow, Cell, The Milkman, It és a The Talisman tvs minisorozat. Engem csak a Carrie érdekel, keressetek rá itt oldalt, hogy megtudjátok, miért:P 

- Tim Robbins ismét rendez, ezúttal a Man Under című drámát: "Egy külvárosi család élete a feje tetejére áll, amikor a róluk készült képet kiállítják a Modern Művészetek Múzeumában és hirtelen a nyakukba szakad a világhír." Főbb szerepekben Robbins mellett Michelle Pfeiffert és Chloë Grace Moretz-et láthatjuk majd. 

- Morgan Freeman következő munkái közt van a Now You See Me (keress rá oldalt), az Oblivion (sci-fi Tom Cruize-zal) és a The Lego Movie (:O). 

- Bob Gunton jövőre egy fantasy-t erősít, a Jimmy-t: "Egy értelmileg sérült tinédzser története, aki természetfeletti lényekkel kommunikál." Érdekesnek hangzik! 

- William Sadler két igazán nagy durranásban bukkan fel hamarosan: az egyik a Machete folytatása, a Machete Kills; a másik pedig az Iron Man 3

- Clancy Brownnak is van két közelgő szereplése, amik izgalmasnak tűnnek: a Nothing to Fear (horror) és a Sparks (szuperhősös). 

Várható írások: A leleményes Hugo (talán).

Szólj hozzá!

Címkék: dráma


2012.11.10. 16:26 Tévésámán

Hick (2011)

Hick3.jpg

Érdekes, hogy bizonyos filmekre már akkor is kíváncsi voltam, mielőtt még a főhőst alakító színésznőért rajongani kezdtem. Így voltam a Hickkel, amiből csak egy képet láttam (Chloë Moretz pisztollyal) és már ennyi elég volt, hogy tudjam, érdemes lesz látnom. Hát ez rohadtul nem olyan volt, mint vártam, de igencsak letaglózott és ez jó. Úgyhogy akkor térjünk a trágya, lássuk miről szól ez, amiről tutira nem hallhattál még sose:

Hick-002.jpg

Luli (C.M.) 13 éves tini valamikor a '70-es években. Alkoholista anyja és hasonlóan piás apja egy reggelen egymás után lelépnek és otthagyják őt egyedül, a lány pedig egy tv-reklám hatására úgy dönt, hogy elindul Las Vegas-ba, szerencsét próbálni. Útja során összeakad a sántító, vörös hajú Eddie-vel (Eddie Redmayne), akivel aztán később folyton egymásba botlanak; valamint a szabadelvű Glendával (Blake Lively), aki drogozik, cigizik és iszik. Luli bekerül egy különös világba, ahol hirtelen ő lesz a tiltott gyümölcs, amire többen is vágyakozni kezdenek és talán csak Eddie védheti meg őt. Vagy ez mindössze a látszat? Egyáltalán mit akar maga a hősnő - eljut-e valaha Vegas-ba és ha igen, akkor mi vár rá ott?

Ez egy borzasztóan furcsa film. Az elején a Dirty Girlre hasonlít, az elszökő lány motívumával, miközben a drámai alaphang ellenére néha lehet egy jót nevetni valami kis poénon. Viszont már Glenda felbukkanásakor van egy pillanat, amiből a felszín alatt megbújó feszültséget homályosan észlelni lehet, és hát ott van a puska-a-falonból kialakult pisztoly-a-retikülben-effekt is, ami semmi jót nem ígér. Egészen addig, amíg Eddie és Luli harmadszor összetalálkoznak a gazdag pasas házában, igazán rosszra nem számítottam, de utána jön az ominózus biliárdozás, amit a női wcben zajló, elég durva jelenet követett és innentől minden egy irányba mutatott. Persze én a romantikus lelkemmel az utolsó pillanatig reménykedtem, hogy mégiscsak jól fognak elsülni a dolgok és emiatt kétszer annyira mellbe vágott az, ami jött... Hihetetlenül lassan, szinte észrevehetetlenül átmegyünk a Dirty Girlből a Killer Joe-ba és egyszer csak ott találjuk magunkat a világ végi motelben a hősnővel és minden világos lesz. Ezek után már csak a végső leszámolás jöhet, ami végleg elpusztítja a 13 éves testben élő gyermeki lelket - de ez sokkal erőteljesebb, mint a Killer Joe.

Hick-006.jpg

Míg William Friedkin művében a nyers erőszak-ábrázolás annyira profán, hogy szinte elveszti az élét, addig Derick Martini rendezésében az összes brutalitást csak érzékeltetik, elkendőzik, tompítják valahogy, de ez ezerszer durvábbá teszi az eseménysort. Legalább két percig találgattam, hogy mi történt a kukoricásban, mert nem akartam elhinni, hogy tényleg csakis egyvalami lehetett ott és bár sohase mondják ki, mégis nyilvánvalóvá válik. A Joe-ban mindenki az elejétől fogva minimum a mentalitása révén nyakig benne volt a mocsokban, itt viszont azt nézhetjük meg, ahogyan egy 13 éves leányzót elnyel a szenny örvénye. Ő csak belekeveredik ebbe az egészbe és akaratán kívül ez az elfajzott világ és degenerált lakói elrabolják tőle a gyerekkorát... Azért a sok negatív hangvételű esemény között itt-ott elszórva találhatunk igazán vígjátéki pillanatokat, például Luli tükör előtti filmes idézgetéseit, Eddie "bosszúállását" a seggfej munkaadóján vagy az aranyos rajzokat, amiket a hősnő készítget. Közben kibontakozik a múlt, vagyis hogy miért jut el a lány oda, ahová. A Hick végül minden brutalitása ellenére pozitívvá válik, látva a záró képsorokat.

Eddie+Redmayne+Chloe+Grace+Moretz+Hick+Premiere+iiSdax69RcUl.jpg 

Moretz kisasszony most is elképesztően jó, fiatal korát meghazudtolóan remekül játszik - ahogy mindenhol, ahol eddig láttam. Mellette a fiatalabb generációt képviselő Redmayne is remekel, őt már A katedrális óta megjegyeztem magamnak, szerintem a korosztályának egyik legjobbja és bár 30 éves, de egyáltalán nem tűnik annyinak. Blake Lively nem tett rám nagy hatást, mert a két ifjú tehetség elhomályosítja. Az idősebb színészeket képviselve apró mellékalakként megjelenik Juliette Lewis (a piás anyuka) és Alec Baldwin (a jószándékú moteltulajdonos a végén); valamint van még két srác, akik igazán attól érdekesek, hogy egy-egy híres hollywoodi fiatal tesói: Rory Culkin (Macaulay Culkin öccse, ő a kártyás-ivós játékot játszó Clement) és Trevor Duke-Moretz (na, vajon kinek lehet a bátyja?:) - a végén ül a buszon, producer is volt). A rendező Derick Martini semmi igazán fontosat nem tett még le az asztalra, a forgatókönyvet Andrea Portes írta saját regénye alapján. 

Chloe the Origin.jpg

Viszonylag új filmről van szó, olyannyira, hogy a hivatalos bemutatója csak ennek a hónapnak a végén lesz, de május óta már elérhető Amerikában tvn és iTunes-on keresztül, szóval legálisan hozzá lehet jutni. Független mivolta és provokatív témája miatt alacsony lesz a publicitása, az újszerűségéből fakadóan pedig semmi érdekesség nincs még róla. Mint film, csak az nem tetszett benne, hogy az elején sokszor totál érthetetlen, amit a szereplők mondanak, mert mindenki suttog és hadar; a zene viszont jó, a leges legelső, ami megszólal, az nagy kedvencemtől, Joan Jett-től a Crimson and Clover, a végefőcím alatt meg Bob Dylan megy. A Hick 7 millió dollárból lett, mivel eddig nem játszották mozikban, így bevétele se volt. A kritikától mindenütt lesújtó értékeléseket kapott. 

Utólagos szerkesztés: Nem említettem meg külön a film egyik rosszfiúját, a biliárdozós részben szereplő Dave Vesciot, de nemrég találtam egy exkluzív beszélgetést, ahol egy fórumon Dave mezei rajongók kérdéseire válaszolt a szerepével és a filmmel kapcsolatban és innen kihámoztam két érdekességet: Vescio lökte az összes golyót a biliárdasztalon, amit láthatunk /profi játékos/, Chloë pedig tényleg megütötte őt mikor összeverekednek a karaktereik - minden egyes felvételnél!

Hogy én mit gondolok? Azt, hogy ez a film brutális és fura. Sejtheted, mi lesz majd, de nem tudhatod száz százalékig biztosra, minden húzás meglepő lesz benne és a lassan csavarodó történt is emlékezetessé válik, főleg a lezárással. Az egész attól ilyen durva, hogy egy gyerekkel történik, éppen ezért bár premier plánban semmit nem mutatnak, mégis kizárólag 18 éven felülieknek ajánlom csak! 

Pontozás: 

imdb: 5.3 (Méltatlanul kevés, tekintve, hogy a Killer Joe mennyivel többet kapott...) 

Szerintem: 5/5 (Meg kell majd néznem újra!) 

Hírek: 

- Az imdbn mostantól jobb oldalt minden színésznél meg lehet nézni az előkészületi fázisban lévő, még szinte semmiféle bizonyos adattal alá nem támasztható filmeket, amikben az illető is szerepelhet/szerepelni fog, ez pedig egy tök jó dolog! 

- Chloë Grace Moretz-től már nagyon várom a Carrie-t, amiről biztosra mondom, hogy 2013 egyik legkirályabb horrorja lesz; valamint néhány véletlenül talált tumblrös kép és információmorzsa után a Ha/Ver 2-re is kíváncsi lettem, pedig az első valahogy nem tetszett (de tervezem, hogy újból megnézem). Az Emily the Strange-moziról annyit találtam, hogy animációs lesz, tehát Chloë maximum szinkronjával keltheti életre Emily-t, erre viszont elsőrangú választás, mert remek hangja van! 

- Eddie Redmayne a sztárparádénak ígérkező A nyomorultakat erősíti jövőre. 

- Alec Baldwin szerepelni fog az egyelőre még cím nélküli legújabb Woody Allen-alkotásban. 

Várható írások: A remény rabjai és még sok minden más!

Szólj hozzá!

Címkék: dráma


2012.11.09. 12:34 Tévésámán

The Longest Yard: Collector's Edition (Csontdaráló: Gyűjtői Kiadás, 2005)

dvd1.jpg

Ez az egyik kedvenc sportfilmem, ezért amikor múlt hónap elején megláttam egy százasért a turkálóban, tudtam, hogy nem hagyhatom ott! Végülis ennyit simán megér egy amerikai Collector's Edition lemez, nem? Mivel a film már meg van írva itt, ezért most egy kisebb, különálló bejegyzésben elemzem ezt a külföldi korongot meg az extráit és remélhetőleg a rajongókkal együtt én is gazdagabb leszek néhány érdekes/vicces plusz információval. Vágjunk bele! 

Az általam megszerzett változat egylemezes, ám így is elég sok extrát tartalmaz. Amint a korongot behelyezzük a lejátszóba, elsőnek egy rakás ostoba trailert láthatunk, amik egyfelől videotékás/mozis hangulatot teremtenek, másfelől viszont csupa barmó izét reklámoznak velük - kivétel a '74-es eredeti Longest Yard. A menüről általánosságban elmondható, hogy majdnem teljesen statikus, a főmenüben a háttér mozog és Nelly egyik dala szól, az almenükben jó kis rockzene megy. 

A legelső érdekesség egy werkfilm, amiben a forgatás kulisszatitkaiba nyerhetünk bepillantást. Többek között megtudtam belőle, hogy a helyszín egy valódi börtön volt, de az épületet átalakították és szinte minden nap tájfun-szerű időjárás akadályozta a munkát, kétszer is villámcsapás érte a díszletet. A rendező gyakran kikérte Burt Reynolds véleményét egy-egy jelenetről, Adam Sandler sokat gyakorolt profi focistákkal a szerepére; Nelly pedig kiválóan teljesített atlétaként. Ezen kívül az is kiderül, hogy a pankrátorok milyen vicces pasasok:D Szerintem remek kis extra ez, mert tényleg csak az érdekes dolgok kerültek bele, nem untatnak unalmas részletekkel és már itt megalapozzák a későbbi mozgóképecskékre is jellemző poénkodós, könnyed, laza hangulatot. A második menüpont alatt azt mutatják be nekünk, hogy micsoda hihetetlen mennyiségű ételt tömnek magukba ezek az izomkolosszusok naponta. Bob Sapp például elmondja, hogy miből áll egy napi átlagos étkezése, hát elképesztő; ennél már csak a Dalip Singh által elfogyasztott kajamennyiség meglepőbb. Itt látható az is, hogy összehasonlítják Singh jelmezét az átlagos méretű Sandlerével és még az egyébként igencsak impozáns megjelenésű profi focisták meg a többi pankrátor is elismerően nyilatkoznak az indiai óriásról. 

A harmadik dokumentáció az amerikaifoci mozis életre keltéséről szól. A meccs reálisabbá tételéhez néhány NFL-es operatőrt is felkértek, hogy tényleg olyan legyen, mint amit a tvben láthatunk; és nyilvánvalóvá teszik számunkra, hogy ezt a játékot nem lehet mímelni, így az ütések meg ütközések többé-kevésbé igaziak voltak. A negyedik menüpont alatt azt a pár szekvenciát tárják elénk, amikben CGI-animációt alkalmaztak. Érdekesség, hogy a pingpongnál a labda effekt, mert Singh nem tudott volna egy igazit ütögetni a bilincsei miatt és a meccsen a nézők is rajzok, mert csak 150 statiszta felvételére volt pénzük és engedélyük. Következnek a kivágott jelenetek, amikhez, ha akarjuk, meghallgathatjuk a rendező Peter Segal audiokommentárját - én enélkül tekintettem meg őket. Az orros meg a kajálós egész jó, Kevin Nash poénkodásai is tetszettek, a többi viszont tényleg elég béna, nem baj, hogy nem kerültek be. Az utolsó három menüpont alatt sorban jön Nelly-től az Errtime klipje (csak a vége érdekes, mikor Sandler megjelenik humorizálni), majd egy klip a filmből a POD Here Comes The Boomjára (ez baromijó), levezetésként pedig nevethetünk még egy utolsót a bakiparádén. A legvégső "extra" az elején látható gyagya trailerek lejátszására szolgál, de nem hiszem, hogy bárki is kíváncsi lenne rájuk - igazából viszont ez az egyetlen tényleg hülye plusz az egészben, ami nélkül a Collector's Edition ugyanolyan jó lenne, ha nem jobb. 

Még nem volt szerencsém a Csontdaráló magyarországi kiadásához, de biztosan nem olyan részletes, mint ez. Vagyis ismét itt egy jó példa rá, hogy ha már eredeti filmeket akarunk venni, akkor érdemesebb külföldről rendelni őket, mert normális esetben nem sokkal drágábbak a magyar kiadásoknál, de mégis ezerszer jobbak! Hiába, ez már így lesz a jövőben is, ami igazán király, színvonalas vagy érdekes, az ide úgyse jut el... Nade visszatérve a Gyűjtői Kiadáshoz: ez egy isteni darab, akinek hozzám hasonlóan tetszett a The Longest Yard és tud angolul, az mindenképpen szerezze be! 

Várható írások: A remény rabjai

Szólj hozzá!

Címkék: sport vígjáték


2012.11.05. 17:32 Tévésámán

Let Me In (2010)

LetMeIn poster.jpg

Október 31-én éjjel úgy döntöttem, nézek valami jó kis horrort, de olyat, mit már nem kell megírni és így esett a választásom a Dark Shadows-ra. Pár hónapja még úgy gondoltam, megveszem blu-rayen, végülis 4300 Ft nem nagy ár érte, ám átgondolva a dolgot rájöttem, hogy annyira mégsem kell, ezért megelégedtem egy letöltött verzióval:P Tim Burton legutóbbi mozijának hatására pedig megjött a kedvem, hogy nézzek valamit Chloë Grace Moretz-től és micsoda szerencse, van már a rezüméjén egy horror - mostanában ilyesmikben utazok, egy adott színésznő borzongatós munkáira repülök rá. Annyit tudtam a Let Me Inről, hogy "kritikailag elismert vámpíros horror", aztán mikor belenéztem, hogy angolul van-e, akkor se lettem sokkal okosabb, mégis úgy gondoltam, adok neki egy esélyt. És baromira megérte! 

let-me-in.jpg

Új-Mexikóban járunk, 1983-ban. Hősünk Owen (Kodi Smit-McPhee), a 12 éves fiú, aki nehezen találja a helyét a világban. A szülei különköltöztek és éppen válnak, őt pedig három erősebb srác folyton terrorizálja a suliban - vagyis tele van dühvel és elfojtott érzésekkel. Magányosan tengeti napjait és cukorkát nyammogva, távcsővel kukkolva a szomszédokat, amíg egy nap új lakók költöznek a szomszédos lakásba. A látszatra egyedülálló apa (Richard Jenkins) és különös "lánya" (C.G.M.) hamar felkeltik Owen érdeklődését, hiszen a férfi éjszakánként folyton eljárkál, az otthonukból pedig rendre ijesztő zajok hallatszanak. A kisfiú az estéket a lakóház hóval fedett játszóterén tölti egymagában, de hamarosan ez a fura leányzó csatlakozik hozzá és egyre jobban összebarátkoznak. Ám Abby-ben van valami nyugtalanító, valami megmagyarázhatatlan... Mindezek ellenére ő lesz Owen utolsó mentsvára, miközben az iskolai zaklatás egyre erőteljesebbé válik és még a városkát megrázó gyilkosság-sorozat is tovább ront a helyzeten. Ifjú hősünk pedig lassan egyre biztosabb lesz benne, hogy legjobb barátja rémisztő titkot rejteget... Vajon mi történik majd, ha fény derül az igazságra Abby-vel kapcsolatban; kitarthat-e ez a barátság a halál vérvörös árnyékában?

005.jpg

A második évezred hajnala óta rájár a rúd a vámpíros filmekre, hiszen anno Brian de Palma hiába csinálta meg a fantasztikus Bram Stoker's Draculát és aztán hiába jött a Shadow of the Vampire; Stephanie Meyer minden vérszívó-rajongó levesébe beleköpött az Alkonyattal, ami elindította még a Vámpírnaplókat, az Odaátot meg még egy csomó súlyos baromságot, amik lealacsonyították a horror műfaját - pláne a vámpíros horrorét. Éppen ezért az utóbbi években komoly közönségnek normális vérszopós mozgóképet előállítani lehetetlenségnek tűnt, mert ez a zsáner átalakult a tinik és magányos, túlsúlyos nők pénztárcájának vékonyítására kihegyezett iparággá. Szerencsére egy másik új hollywoodi trend, a svédek lenyúlása éppen kapóra jött, hogy Drakula gróf fajtájának kiszipolyozott hírnevét helyreállítsák, visszahozva az éjjel vadászó ősi szörnyeteg karakterét a torporból.

MOV_4d2a49a5_b.jpg

Ugyanis 2004-ben Svédországban kiadták John Ajvide Lindqvist regényét, a Lat den rätte komma in (kb. azt jelenti a cím, hogy "engedd be azt, aki jót akar"), ami nemcsak a papír alapú, de a négy évvel később elkészült filmes alakjában is nagy siker lett mind hazájában, mind pedig külföldön. (Elvileg ez a film itthon is ismert, de ebben nem vagyok teljesen biztos; a regény Hívj be! címmel megvásárolható magyar nyelven.) Szóval mikor a Let The Right One In (ez az angol neve) debütált a mozikban, akkor az amerikaiak elhatározták, hogy csinálnak egy újrát belőle. A motivációik erőteljesen megkérdőjelezhetőek voltak, a wikipedián és az imdbn elérhető adatok elolvasásából az derült ki, hogy kaszálni akartak; de ők ezt úgy mondták, hogy "szélesebb közönség számára is élvezhetővé akarták tenni Lindqvist történetét". Még nem láttam az eredeti Lat den rätte komma int, de el tudom képzelni, hogy túlságosan művészfilmes jellegű és ebben az esetben volt értelme a dolognak; de egyébként is, mert ez a mű valami kurvajó lett. 

Szóval fogták a könyvet meg a filmet és felkérték az eredeti alkotókat, magát Lindquistet és a rendező Tomas Alfredsont, hogy segédkezzenek. Az író, aki a korábbi forgatókönyvet is készítette, szívesen segített; Alfredson ellenben visszautasította a lehetőséget, mondván nem ért egyet az újrázással: "Ha remake-elni akarunk egy filmet, az azért van, mert az eredeti rossz. De szerintem az enyém nem az." A korábbi kollégái közül azért a két producer, John Nordling és Carl Molinder szintén úgy gondolta, hogy érdemes elkészíteni az amcsi változatot, így pénzükkel újfent támogatták a vámpírlány életre keltését. A döntés megszületett, már csak a direktort kellett kiválasztani, ezt a feladatot pedig Matt Reeves-re (Cloverfield) bízták, aki a szkript megalkotásába is besegített.

chloe-moretz-let-me-in.jpg

Sok érdekes szálon értelmezhető a történet, hiszen tartalmazza két, a társadalomból kivetett kívülálló rendhagyó kapcsolatát, akik ráadásul gyerekek is; benne van az angyalarcú gyilkos örök érvényű meséje; az iskolai erőszak sajnos túl sok embert érintő kérdése; az ölj vagy meghalsz-elv szívbemarkoló bemutatása; az öröklét összeütközése az éretlen személyiséggel; a bosszú; a halállal való fiatalkori szembesülés és a legelemibb érzésünk, a szeretet brutálisan őszinte megelevenítése. Azt hiszem, már így is jó sokat írtam, de higgyétek el, ennek akár a háromszoros terjedelmében is lehetne elmélkedni az egyes jelenetekről, a fő- és mellékszálakról, a figurákról meg magáról az egész Let Me Inről; de mindezt a sztori aprólékos ismertetése nélkül lehetetlenség lenne megpróbálni, így most inkább elkerülöm a szpojlerezést és továbblépek. 

Let-Me-In-08.jpg

Ha már a történetnél járunk, bármennyire is tetszett ez a film, meg kell említenem, hogy az események alakulása sokszor kitalálható, ám ez nem igazán zavaró, mert aminek ütnie kell, az így is üt. A baleset és a kórházi tűz nagyon durvák, nem csak látványilag, hanem mert annyira átélhetőek, szinte a saját bőrömön éreztem a fájdalmat a nézésük közben; az abszolút csúcspont viszont az, amikor a nyomozó készül benyitni a fürdőszobába a vége felé. Akkor minden egyes idegszálam pattanásig feszült, pedig gyakorlatilag semmi nem történik... A képi világ sötét és nyomasztó, ám ez csak még inkább felemelővé teszi azt a néhány boldog pillanatot, amit a két gyermek barátsága szolgáltat. A néznivalót a '80-as évek zenéi festik alá, bár én csak két számot ismertem közülük, a Turning Japanese-t és a Do You Really Want To Hurt Me-t, ezek együtt kb. fél percet szólnak.

281x211.jpg

Kodi Smit-McPhee alkatilag mintha csak erre a szerepre termett volna, lányos arcával, soványságával és vékony hangjával nagyszerűen adja vissza a többiek által bántalmazott, magát a világban egyedülállónak érző és némileg beteges fantáziával megáldott fiút, aki viszont mindezek dacára alapvetően jó szándékú és kedves. Chloë Grace Moretz mindenki mást háttérbe szorít, lehengerlően játssza a törékenynek, védtelennek látszó, ám valójában rémisztően erős kislányt, aki ragadozóként kénytelen élni. Az arca annyira furcsa, mert bizonyos esetekben nagyon szépnek, máskor borzasztóan csúnyának látszik és egyszerűen nem tudom eldönteni róla, hogy melyiknek is tekintsem, ettől olyan vonzó számomra. Visszatérve az alakításához, Abby-t még akkor is szánni fogjuk és szurkolunk majd neki, amikor józan ésszel ezt semmilyen körülmények között nem tennénk; emellett az ifjú színésznő személyiséggel, lélekkel ruházza fel a figurát. Ez a leány végtelenül szomorú, egyáltalán nem olyan, mint Kirsten Dunst az Interjú a vámpírralban; és ebben rejlik a sebezhetősége, az egyedisége (erről inkább nem mondanék többet, nehogy lelőjem valamelyik poént). A mellékalakok közt két férfi van, akik a leginkább hangsúlyosak a fiatal tehetségek mellett: Richard Jenkins (pl. Farkas, Rumnapló) a vámpír társaként és Elias Koteas (ő lőtte le Dr. House-t:P) a nyomozóként. Ők mindketten baromijók, nekem főleg az utóbbi játéka tetszett. Meg kell azért említeni Dylan Minnette-et is, ő Kenny, a szemétkedő fiú, aki lépten-nyomon próbálja megkeseríteni Owen életét és szintén nagyszerűen alakít.

article-1287143588771-0B9E7DEC000005DC-669837_636x443.jpg

Érdekességek: Reeves számos változatást eszközölt a forgatókönyvben, ám igyekezett minél inkább hű maradni az eredetihez; sőt, egyes elemeket egyenesen onnan emelt át: "A Let Me In a könyv, az eredeti film és az adaptálás közben kitalált dolgok keveréke." A rendező megmondta a színészeinek, hogy ne nézzék meg a korábbi változatot, hogy így "meg tudjuk csinálni a saját verziónkat, de közben a lehető legjobban hűek maradunk a történethez". Abby külsejét és személyiségét egy hajléktalan kislányról készült fotósorozat inspirálta, amit Mary Ellen Mark készített. Amikor a vámpír mezítláb ténfereg, akkor körülötte igazi hó van, Chloë pedig tényleg abban járkált, a felvételek közti szünetben hősugárzókkal melegítették a lábait, nehogy megfázzon. Egy Houdini nevű grafikai programmal csinálták meg a vámpír-effekteket. Owen édesapjának hangja a telefonban Elias Koteas-é. A gyilkos "maszkját" Richard Jenkins találta ki. A filmnek 16 producere volt. A játéktermes részben a pultos srác Colin Moretz, Chloë bátyja. Megjelent egy képregény-minisorozat, a Let Me In: Crossroads, ami a vérszívó háttértörténetét dolgozza fel; ám ez kiverte a biztosítékot John Ajvide Lindqvistnél, merthogy ő nem adott engedélyt ennek az elkészítésére: "Engem ugyan senki nem kérdezett meg erről és szerintem bűzlik a dolog. Utána fogok járni, mert biztos, hogy nincs joguk ilyet kiadni." Később aztán rájött, hogy mégiscsak van, mert a szerződésében ez is benne volt, csak éppen ő nem tudott róla...

tumblr_m9mttdmPvO1rtwl80o1_500.jpg

A Let Me In 20 millió dollárt emésztett fel és 24 milliót hozott vissza, óriási elismerésben részesült szinte minden szempontból. 2010 egyik legjobb filmje lett kritikai szempontból, több szakértő best-of-listájára felkerült és az év talán legjobban értékelt horrorjává vált. Lindqvist tetszését elnyerte, Stephen King pedig azt írta róla: "A Let Me In a zsánert meghazudtoló alkotás. Nem csak egy horror, hanem az utóbbi 20 év legjobb amerikai horrorja." [Ha ő mondja, akkor így is van:)] Sok kritkus üdvözölte Matt Reeves alkotását, mondván azon ritka hollywoodi remake-ek sorát erősíti, amik hűek maradtak az eredeti filmhez; mások viszont pont ezt kritizálták benne, mert szerintük Reeves azt állította, új módon közelíti majd meg a sztorit, de nem így tett. Chloë 6 különböző díjat söpört be Abby szerepéért, Kodi 1-et Owenért, a film maga 4-et; a két gyereket mindenütt magasztalták remek együttműködésükért és meglepően komoly, már-már felnőttes alakításukért. 

A Let Me In az egyik legjobb horror, amit valaha láttam. Kellőképpen véres, ám drámaisága ellenére nem válik unalmassá, a benne ábrázolt tragédia szívbe markoló, a két főhősért biztosan mindenki szorítani fog és igazából itt elérkeztem arra a pontra, hogy nem is tudom összefoglalni a lényegét. Mindenkinek ajánlom, hogy nézze meg! (De ne azok, akiknek a horror a Fűrésznél, a Végső állomásnál meg a Tudom, mit tettél tavaly nyáronnál kezdődik...)

Pontozás: 

imdb: 7.2 (Az első változat 8.0 lett.) 

Szerintem: 6/5 (Nem tudom, volna-e értelme újranézni, de biztosan sort kerítek majd rá még egyszer!) 

Utólagos szerkesztés: Elolvastam a Crossroads-ot, szerintem nem nagyon tesz hozzá az itt bemutatott történethez. Bepillantást nyerhetünk "az apa" lelki világába, ám ő nekem már a filmben is háttérbe szorult a gyerekek mellett; az alap eseménysor pedig unalmas és koppintás-szaga van... Akinek tetszett a Let Me In, az azért adhat egy esélyt a Crossroads-nak, de nekem nem tetszett.

Hírek: 

- Elvileg Matt Reeves rendezi a Dawn of the Planet of the Apes-t, ami az év elején bemutatott Majmok bolygója-előzmény folytatása lesz. Ezen kívül pénzelni fogja a Beyond Apollot, egy sci-fit, ami a Vénuszra induló első űrexpedíció során történő baljós eseményeket dolgozza fel. 

- John Ajvide Lindqvist újabb regénye kerül megfilmesítésre: a Hanteringen av odödaban zombik szállják meg Svédországot, a háttérben viszont itt is emberi sorsok rajzolódnak majd ki. 

- Chloë Grace Moretz két újabb horrorban lesz címszereplő: az egyik a Maggie (egy lány zombivá válásáról szól), a másik a King-klasszikus Carrie újrája - ebből egyelőre két képet láttam, de már most megmondom, hogy tutira kurvanagy lesz! Moretz kisasszony azonban nem csak véres mozikat forgat a jövőben, hiszen benne lesz a Trolls-ban is, ami viszont nem internetes vadbarmokról, hanem azokról a kócos, fura kis játékbabákról fog szólni, akik a '90-es években hódítottak itthon is. A Trolls egyébként animációs műnek készül és 2015-ben láthatjuk. 

- Kodi Smit-McPhee a jövőre érkező 13 123 457. Rómeó és Júliában bukkan fel újból. 

- Nem ide tartozik, de muszáj tájékoztatnom mindenkit, hogy lesz Gru 2... Tegye fel a kezét, aki látta az előzőt! Nekem speciel nem volt még szerencsém hozzá, de továbbra is fenntartom a véleményemet, hogy gusztustalan dolog minden egyes animációs filmnek kapásból legalább két folytatást gyártani, függetlenül a bevételétől és a kritikai fogadtatásától... 

Várható írások: Majd meglátjuk, lesz 1-2 érdekes film a tvben, meg talán megnézem A remény rabjai dvdmet is végre.

2 komment

Címkék: horror dráma


2012.11.02. 20:03 Tévésámán

Amélie csodálatos élete (Le fabuleux destin d'Amélie Poulain, 2001)

Amelie_Poster_by_Jessooker.jpg

Amióta az eszemet tudom, szeretem a francia filmeket, mert van bennük valami egyedi, valami különleges, amit nehéz megfogalmazni, amivel sehol máshol a világ moziiparában nem találkozhatunk. A két kedvenc francia rendezőm Luc Besson és Jean-Pierre Jeunet, jelen esetben utóbbi "világmegváltó" művéről beszélünk, amit mindenki imád - de most az egyszer én is így vagyok vele:)

l_211915_f5841a07.jpg

Amélie (Audrey Tautou) 23 éves felszolgálónő egy kis bisztróban. Furcsa gyermekkora miatt nagyon különösen látja a világot és az embereket maga körül, gyakorlatilag egy mesebeli helynek képzelve az egész életet. Egy napon aztán véletlenül rábukkan a lakása falában egy dobozkára, amit évtizedekkel korábban egy kisfiú rejtett el ott, benne a legféltettebb kincseivel. Hősnőnknek eszébe jut, hogy az egykori kisgyerek biztosan mennyire örülne, ha most, felnőttként visszakapná a régmúlt idők egy darabkáját, így elindul, hogy megkeresse a gyermeket, aki mára már 50 éves férfivá érett. Amélie ennek az élménynek a hatására eldönti, hogy jobbá akarja tenni mások életét és innentől kezdve mindent megtesz a többiek boldogságáért, ám a csodálatos feladat teljesítése közben csak egyvalakiről feledkezik meg: önmagáról. Vajon ki fogja boldoggá tenni őt?

amelie_enfant-749579.jpg

Jeunet-t onnan lehet felismerni, hogy őrült, furcsa figurákat vonultat fel egy nagyon erős színekkel bíró világban, ahol mindig valami szokatlan történik, ám az átlagostól eltérő szereplők és események mögött valójában az élet mindennapos kérdéseivel foglalkozik, azokkal, amik mindnyájunkat érintenek. Az Amélie csodálatos életében például a szerelem, a barátság, az emberek emberszámba vétele, a boldogság keresése és az apróságokkal mások napjainak szebbé varázsolása jelenik meg; aztán miközben néztem, rájöttem, hogy ezek a figurák nem is annyira abszurdak, sőt, jobban hasonlítanak ránk, mint hinnénk. Hiszen itt van az író, akinek nem adják ki a könyveit - honnan tudhatod, hogy a mindennapok során hány író mellett mész el az utcán?; meg a féltékeny férfi, aki még hónapokkal a szakításuk után is a volt barátnője után kajtat - mindent megtesz, hogy pokollá tegye a nő életét, mialatt saját szánalmasságát észre sem veszi, ilyennel is találkoztam már; vagy éppen az idős úr, aki napjait magányban tölti - önhibáján kívül. És ha velük találkozhatunk a valóságban, akkor talán lehet, hogy van egy-két Amélie közöttünk - jó érzés ezt gondolni:)

836075_le-fabuleux-destin-d-amelie-poulain.jpg

A fő cselekményszál, vagy ha úgy tetszik, mondanivaló, rejtve marad és bár végig látható, a vicces és szép dolgok elfedik előlünk. Sok-sok kis esemény van, amik a szereplőikkel együtt összefüggenek egymással és végülis rengeteget lehetne beszélni az apró mellékszálak főszereplőiről is akár. Vegyük példának Lucient (Jamel Debbouze), aki a sarki zöldségesnél dolgozik. Az egyik keze béna és kissé szellemileg fogyatékos, ám kedves, segítőkész és jószándékú; ezen tulajdonságai pedig nagyon hasonlóvá teszik őt Amélie-hez. A főnöke folyton szívatja és pocskondiázza, emiatt Lucien is a hősnő segítő szándékának egyik célpontjává válik, amikor a véletlennek köszönhetően Amélie "bosszút állhat" a zöldségesen, igazságot szolgáltatva. Láthatjuk, hogy a címszereplő ideális világában Lucien lenne a főnök és a rosszindulatú fickó a kisegítő, nem pedig fordítva; ezen kívül megelevenedik előttünk a magányos "üvegember" (Serge Merlin) és a fogyatékos ifjú barátsága is - együtt festenek, ám az egyedüllétre kárhoztatott öreg néha nehezen fér meg az együgyűségéből fakadóan boldog sráccal. Már ez a pici szál is nagyon érdekes magában, akár egy egész filmet lehetne szentelni neki.

nainw.jpg

"Az élet egy olyan előadás próbája, amit sosem tartanak meg." 

A szépséges látnivaló mellett a kedves és humoros események sokasága teszi emlékezetessé Jeunet remekét, amiben néhányan drámát, mások pedig inkább vígjátékot játszanak, Tautou és a férfi főhős Mathieu Kassovitz karakterei pedig eközött a két műfaj között ingáznak, összekötve a mellékszálakat meg a többi figurát egymással. Érdemes minden apró részletre figyelni, mert bár sokszor csak valami aranyos vagy vicces dolgot láthatunk (maci alakú felhő, világutazó kerti törpe), mégis akadnak motívumok, amik csak később nyernek értelmet (például az újságcikk a gleccserről vagy a fotóautomaták fantomjának esete). A humor nagyon fontos itt, hiszen ez az egyik legfőbb erény, ami segíthet bennünket az élet viharai közepette és a valóságban is lépten-nyomon jól jöhet. Kiemelném még a sebesen váltakozó képeket, a gyorsítást, a montázs-technikát meg a zene és a csönd remek használatát - az egészre a koronát a kitűnően megírt párbeszédek teszik fel.

Le-Fabuleux-destin-dAmélie-Poulain-3.jpg

Lássuk a színészeket! Az über-cuki Tautou és a rendkívüli méretű orral megáldott Kassovitz mindketten kedves, kissé esetlen, a maguk álomvilágaiban élő figurákat játszanak, akik nagyon szimpatikusak és jó fejek. A mellékszereplők közül a megszállott, savanyú és gonoszkodó Joseph bőrébe bújt Dominic Pinon most is kiemelkedik - az övé a legjobb poén ("Teveszőr."). Serge Merlin megható alakítást nyújt az üvegcsontú idős úrként, Rufus pedig remek Amélie magányos, befelé forduló apjaként. Jamel Debbouze itt sokkal jobban kedvelhető, mint az Asterix és Obelix 2-ben - a fogyatékosok megjelenítése mellett ő az egyetlen kisebbségi szereplő is, mivel marokkói. Néhány francia filmekből ismert arc/név szintén felbukkan: Isabelle Nanty (Georgette, a Jöttünk, láttunk, visszamennénkben Bernier titkárnője), Armelle (Philomene, a Jöttünk, láttunk... 2-ben Petronilla), André Dussollier (a narrátor, a Vidocq-ban a rendőrfőnök) és Ticky Holgado (a beszélő képsor és Martineu a Pofa be!-ben). A rendező a forgatókönyv írásában is részt vett, valamint ő választotta ki a szinkronhangokat a csak hangként hallható szereplőkhöz.

le_fabuleux_destin_d_amelie_poulain_029.jpg

Érdekességek: Jeunet 1974-ben kezdte el az emlékek és történetek gyűjtését, amik végül az Amélie cselekményévé álltak össze. Valószínűleg erőteljes inspirációt nyújthatott Dosztojevszkij regénye, Az idióta is, mert mindkettőben naiv, ártatlan és túláradóan kedves a főszereplő, meg a bukott író neve, a Hipolito erre a műre utal, mert abban is van egy hasonló nevű fickó, Hippolite, aki bukott filozófus. Egy másik forrás szerint a cselekményt az 1994-es Chungking Express című távol-keleti alkotás második fele inspirálta, ami szintén a boldogság kereséséről szól. A világjáró kerti törpe meséje a valóságban gyökerezik, ugyanis a '90-es években Franciaországban és Angliában a magukat Kerti Törpe Felszabadítási Mozgalomnak nevező társulat több mint 150 ilyen giccses díszt lopott el, amikről aztán hasonló képeket készítettek. Az ötlet később egy utazási iroda reklámkampányában megint visszaköszönt.

27063-4-le-fabuleux-destin-d-amelie-poulain.jpg

A stáb minden kiválasztott helyszínt megtisztított, hogy beleilljenek a címszereplő fantasztikus álomvilágába; ám többször igencsak nehéz helyzetben voltak, például a pályaudvar esetében. Audrey Tautou nem tudott kővel kacsázni, ezt utólag számítógéppel rajzolták meg. A nyitó képsorok alatt a gyermek Amélie-t láthatjuk, amint mindenfélét csinál - ha ekkor figyeljük, hogy éppen kinek a nevét írják ki (pl. operatőr, vágó, stb.), akkor észrevehetjük, hogy a kislány ezekre a foglalkozásokra utaló dolgokat művel. A lenyűgöző látványt digitális animációval és a képek utólagos manipulálásával, az ún. digital intermediate módszerrel alkották meg. A záró stáblista alatt minden egyes színész képét láthatjuk, mégpedig a férfi főszereplő, Nino fotóalbumához hasonlóan széttépett és utólag összeragasztott fotográfiák formájában. A statiszták között van egy magyar hölgy, bizonyos Kovács Julianna. 

A Le fabuleux destin d'Amélie Poulain 77 millió frankból készült, a bevétele pedig kis híján 174 millió dollár lett, világszerte kritikai megbecsülésnek örvend ma is, na meg rengeteg díjjal jutalmazták. Az Európai Filmfesztiválon a Legjobb Filmnek választották, nyert két BAFTA-t és 4 Cézár-díjat. Ausztráliában megválasztották az ország második kedvenc mozijának, felkerült a New York Times valaha készült 1000 legjobb filmjének listájára és az Empire Magazin szavazásán a világ második legjobb mozgóképe lett. 2010-ben az Amerikai Operatőrök Szövetsége az évtized legjobban fényképezett filmjeként nevezte meg az Amélie-t. Egy békafajt is elneveztek a kedves lány után, a Cochranella amelie-t. Különös módon a kirobbanó siker ellenére egyetlen nagyobb stúdió sem vette meg a forgalmazás jogát, így jelenleg sincsen nemzetközi terjesztője, annak idején pedig azért nem került be a Cannes-i Filmfesztivál programjába, mert a kiválasztásért felelős Gilles Jacob érdektelennek találta - ő azonban még csak egy félkész verziót látott, amiben a zene sem volt benne. 

Az Amélie csodálatos élete szerethető, kedves és örök érvényű film, amit jól esik nézni, mert a boldogságról, a szerelemről és arról szól, hogy mi magunk képesek vagyunk jobbá tenni az életet - akár mindenki más számára is:) Szép, vicces és aranyos, nagyon jó mozi! 

Pontozás: 

imdb: 8.5 

Szerintem: 6/5 

Várható írások: Let Me In.

Szólj hozzá!

Címkék: vígjáték bekategorizálhatatlan


2012.10.28. 22:59 Tévésámán

Hanna - Gyilkos természet (2011)

Hanna1.jpg

Gyilkos tinilány - ez a téma közel áll hozzám, remélhetőleg hamarosan majd felfedhetem, hogy mi miatt:) A Hanna viszont sokkal több, mint egy ölésre képzett fiatal tragikus története, de erről majd később, előbb inkább jöjjön a sztori ismertetése: 

Címszereplőnk (Saoirse Ronan) és apja (Eric Bana) a sarkvidék közelében, egy erdőben élnek, a civilizációtól távol, különös körülmények között. A lánynak ugyanis minden pillanat a harcról, a kiképzésről szól, merthogy nagy feladat vár rá, amire hosszú ideje készül. Végül elérkezik a nap, amikor felkészültnek érzi magát és ekkor megkezdődik a hajsza, merthogy az apa nem átlagos férfi, hanem egy egykori titkosügynök, akit el akarnak tűntetni - ahogy Hannát is. Mindketten elindulnak, külön utakon, hogy végül megtalálják az életükre törő Marissát (Cate Blanchett), akinek az a legfontosabb, hogy megsemmisítse őket. De vajon miért? Mi lehet az a titok, amit a férfi őriz és mi lehet a leány "bűne", amiért üldözik?

Hanna2.jpg 

Rendkívül érdekes alkotás ez, amit nehéz leírni. Az elején egy kifordított idillt láthatunk, amiben a romlatlan természetben él apa és lánya, akik együtt és egymás ellen is harcolnak a túlélésért, minden napot, minden percet úgy élve meg, mintha bármelyik az utolsó lehetne. Ám a trendektől eltérően Hanna nem egy ősember műveltségével bír, hanem dacára a körülményeinek, nagyon intelligens, több nyelven beszél és rengeteget tud arról a világról, amit még soha nem láthatott. Amikor elkezdődik a küzdelem Marissa és köztük, a lány bekerül a civilizációba, ahonnan teljesen kilóg, ám furcsasága dacára valahogy mégsem kelt feltűnést. Vajon a modern ember ennyire felszínes, ennyire együgyű, vagy manapság már akárki lehet hóbortos, senkit sem zavar? Hősnőnk persze nem hóbortos, csupán azt hiszik róla... A hajsza közepén két kisebb mellékszál eseményeinek is szemtanúi lehetünk: az egyik a tragikomikus "primitív ember találkozása a modern világgal", a másik pedig a Hanna múltjában rejtőző dolog, amiről szépen lassan fellebben a fátyol.

Hanna3.jpg 

Az apa, Erik és ellenfele, Marissa, mindketten ellentmondásos, kérdéseket felvető figurák. Erik egyfelől biztosítja lányának a tökéletes életet, ám megtagadja tőle a világ oly sok szépségét - pl. a zenét. Hanna lelkileg tiszta, ám erkölcsileg saját hibáján kívül nem az és bennem felmerült, hogy vajon az apának joga volt-e ezt tenni gyermekével? Még akkor is, ha ezzel az ő érdekeit szolgálta... A vörös hajú főgonosz látszólag csak a munkáját végzi, ám (Blanchett remek teljesítményének köszönhetően) szinte sugárzik belőle a személyes érdekeltség Hanna iránt. Ha összehasonlítjuk Marissát és Eriket, el kell gondolkodnunk, hogy vajon melyikük az igazi rosszfiú és melyikük a jó? Egyáltalán lehetséges-e őket pozitív alakoknak tekinteni? 

A címszereplő egy fantasztikusan megalkotott karakter, akiben benne van az a makulátlanság, amire titkon talán mindannyian vágyunk és ugyanakkor véres "hivatása" és embertelen körülmények közti élete dacára rendelkezik a gyermekek őszinte kíváncsiságával, elfogulatlanságával és még a jóságukkal is. A múltjában elhelyezett fehér foltnak köszönhetően a játékidő alatt mi, a nézők könnyedén tudunk azonosulni vele, mert azt láthatunk bele, amit csak akarunk; sőt, szerintem még a befejezéskor sem válik egyértelművé a jelleme annyira, hogy később úgy érezzük, nem ilyennek gondoltuk őt. Nekem külön tetszett a benne rejlő rémisztő erő és potenciál, amit ártalmatlan külseje csak méginkább ijesztővé tesz, ő maga pedig egyáltalán nincs tisztában azzal, hogy mennyivel erősebb mindenki másnál. Amennyire én látom, igazándiból nem is vágyik erre, szívesebben lenne normális, szívesebben tanulna, tapasztalna, világot látna, ahelyett, hogy vért ontson, de a körülmények összejátszanak ellene és a sorsa előre elrendeltetett...

Hanna4.jpg

Az akciófilm és thriller jelleg mellett a főleg kosztümös drámák (Anna Karenina, Vágy és vezeklés) készítésével hírnevet szerző Joe Wrightnak köszönhetően egy jó adag művészi vonás és némi drámaiság is került a Gyilkos természetbe. Sokszor érdekes beállításokat láthatunk, például van úgy, hogy pörög a kamera, vannak hosszú snittek, néha meg csak egy-egy szereplő arcát mutatják premier plánban. Az erőteljes természeti képekkel (sivatag, tundra, erdőség) igen nagy kontrasztot alkot a németországi panelházak, a lepusztult vidámpark vagy a titkos föld alatti létesítmény látványa - összesítésben egyébként is elmondható a Hannáról, hogy marhára látványos, főleg a színek meg a természeti képek terén. A remek néznivalót kitűnően festi alá a sokszor alkalmazott csönd (például az elején legalább 20 percig semmiféle muzsika nincs), amit aztán felváltanak a The Chemical Brothers adrenalin-pumpáló elektronikus dallamai (a legjobbat belinkelem a cikk végére). A Seth Lockhead által megálmodott történet többször is kísérletet tesz a hollywoodi klisékkel való leszámolásra, így például nincs benne a felkészülés unalmassága, csak egyetlen rövid szekvenciában, a hősnő már gyakorlatilag mindent tud a kezdet kezdetén is; a vadonból kiszakadt lányt pedig nem akarják beintegrálni, hanem el akarják pusztítani. Ez és a civilizációval való első találkozás sokkja együtt igencsak pellengérre állítják a mai társadalmat, aminek álságosságát a tiszta és őszinte lány nem tudja hová tenni. 

Egy icipici kedves mozzanat a gyermeki összetartás ábrázolása, hiszen az abszolút mai, városi Sophie (Jessica Barden) és a kisöccse (Aldo Maland) azonnal befogadják a hősnőt, segítenek neki, sőt, a két lány még hamar össze is barátkozik. A Sophie és Hanna közt kialakuló kapcsolat pedig azt üzeni, hogy a felszínen romlott fiatalságban legbelül még ott rejtőzik a gyermeki ártatlanság, ami talán mégsem tűnik el (olyan hamar)... A súlyos mondanivaló, majd pedig az igazság felfedése után a háttérben megbújva folyamatosan erősödő morális problémafelvetés mellett azért akad pár vidám pillanat is, például amikor a tapasztalatlan lány először lát olyan csodákat, mint a repülőgép vagy a zene, de említhetném akár az első, korántsem meglepő, de mégis aranyos reakcióját az ellenkező nem közeledésére:)

hanna-saoirse-ronan-.png 

Itt egy újabb példa arra, hogy általam nem kedvelt/nem igazán ismert színészek nagyszerű teljesítményükkel simán lenyűgöznek. Adott Eric Bana, akinek a nevéhez elsőre a bukott Hulkot és a közutálatnak örvendő Tróját tudnám csak kötni; az általam nem kedvelt Cate Blanchett és Saoirse Ronan, akit eddig csak a Szikravárosban láttam, de ott nem igazán nyűgözött le. És mégis: Bana kitűnő, Blanchett fantasztikus, Ronan pedig fiatal korát meghazudtolóan tehetséges - bár szerintem a két hölgy játéka elhomályosítja az úrét. A mellékszereplők közt felfedeztem két ismerős arcot: Michelle Dockery-t (ő az ál-Marissa, a Hogfatherben volt a Halál unokája) és Jason Flemynget (a "befogadó család" apukája, szerepelt pl. a Blöffben meg A titánok haragjában). Rajtuk kívül pedig akadt még egy fickó, aki borzasztóan ismerős volt, de nem bírtam rájönni, hol láttam, amíg a végén ki nem írták a nevét: Tom Hollanderről van szó, aki a Karib-tenger 2-3 után ismét egy negatív figurát, az őrült Isaccs-et kelti életre. 

Hanna Csodaországban, avagy a filmben rejlő mese-vonulat 

A wikipedián találtam ezt a mondatot: "A Hanna - Gyilkos természet egy akció-thriller, ami tele van tündérmese-elemekkel." Néztem, hogy mi a fene ez, de aztán továbbolvastam és megértettem a dolgot. Eszembe jutott, hogy a hősnő kétszer is Grimm-mesekönyvet olvas, egyszer a jelenben, egyszer a múltbéli visszaemlékezésben; a találkozóhely szintén egy mesebirodalom, a vidámpark és valahogy az utazás maga is kissé hasonlít a legkisebb fiú (jelen esetben leány) történetére, aki elindul szerencsét próbálni. Még a sötét hangulat sem mond ellent ennek az egésznek, hiszen gondoljunk csak bele, mennyi véres esemény történik egy mesében: a Farkas megeszi Piroskát meg a Nagymamát, a Vadász pedig az állat gyomrából vágja ki őket... Wright azt nyilatkozta, hogy a filmje "fantasy a sötét oldal legyőzéséről és a beavatásról", amikor is egy gyermek idő előtt felnőve kénytelen kilépni a nagybetűs Életbe. Mind ő, mind kritikusai említették David Lynch hatását, ami tényleg érezhető némileg (az őrült karakterek, a csönd és a zene vegyítése, a fura kameramozgások, stb.); valamint Stanley Kubrick kultikus Mechanikus narancsát is - utóbbihoz nem volt szerencsém, így erről nem tudok nyilatkozni. Vagyis a Grimm-mesék sötét hangulata és a jövőre felkészítő, tanító jellege keveredik a Clockwork Orange erőszakosságával plusz Lynch mester misztikus világával; elvileg ez a koktél adja ki a Hannát. A legkülönösebb ebben az egészben az, hogy elég kevesen veszik észre ezt a vonulatot, alapból nekem sem tűnt fel.

saoirse_ronan___copyright_wenn.jpg 

Érdekességek: A forgatókönyv már 2006-ban megszületett, és mind abban az évben, mind 2009-ben felkerült a híres Feketelistára, ami a legjobb, meg nem valósult filmeket tartalmazza. A felvételeket Marokkóban, Finnországban és Németországban rögzítették, a finn helyszíneken olykor -27 fok uralkodott. Saoirse Ronan nevét Szursának kell ejteni, állítólag ő javasolta a producereknek Joe Wrightot, akivel korábban együtt dolgoztak a Vágy és vezeklésen. Az ifjú színésznő két hónapon át napi négy órányi intenzív harci tréningen vett részt a szerep kedvéért. Marissa hiteles megformálásához egy egykori CIA-ügynök konzultációja is segített. A nagy, ovális csatorna, amiben Hanna kijut a föld alól, az nem más, mint egy repülőgépek tesztelésére szolgáló szélcsatorna. Isaacs a The Chemical Brothers The Devil Is in the Details című dalát fütyüli. Egy vicces név a stábból: Mohamed Majd (a marokkói hotel-tulajdonos). A Gyilkos természet 30 millió dollárból született meg és kis híján 64 milliót hozott vissza, a kritikusoktól pozitív értékelést kapott.  

Összefoglalva: Ez a film különös hangulatú, érdekes, izgalmas, néhol vicces, néhol szép és alapvetően erőszakos tartalma ellenére egészen művészi. Bátran ajánlom bárkinek, aki kedveli az erős női főhősökkel operáló sztorikat, a jól felépített történetű thrillereket vagy a minőségi akció-mozikat. Meg azoknak is, akik szívesen megnéznék, ahogy Saoirse Ronan szétrúg pár segget:D 

Pontozás: 

imdb: 6.9 

Szerintem: 5/5 (Meg kéne nézni újra, figyelni a részletekre, mert több helyen olvastam, hogy sok olyan jelkép van benne, amikbe ezt-azt bele lehet magyarázni.)

Hírek: 

- Elkészült a Byzantium című vámpíros horror-dráma, aminek egyik főhőse Saoirse Ronan, valamint Tom Hollandert is láthatjuk benne. Ronan következő nagy dobása a The Host című sci-fi (keresőben tessék rákeresni, már írtam róla), ezen kívül pedig ő lesz Mária, a skótok királynője az azonos című kosztümös drámában és szinkronizálni is fog a Justin and the Knights of Valourben. 

- Cate Blanchett az immár három részre vágott A hobbit mindegyik epizódjában felbukkan Galadrielként, valamint szerepet kapott a legújabb, egyelőre még cím nélküli Woody Allen filmben is. 

- Jessica Barden a Comedown névre hallgató horrorban egyike lesz a pszichopata által üldözött bulizós tini-csapatnak, akik egy elhagyatott lakótelepen küzdenek az életükért. 

- Jason Flemyng visszatér a vászonra Azazelként az X-Men: Az elsők folytatásában, a 2014-ben megjelenő X-Men: Days of Future Pastben. Addig pedig megnézhetjük őt a legendás orosz horror, a Viy újrájában, a Viy. Vozvrashchenie-ben. 

- Tom Hollander most az About Time-on dolgozik, ez egy sci-fi-vígjáték-dráma, aminek a történetét még nem ismertették, a főszereplők Rachel McAdams és Bill Nighy lesznek. 

Várható írások: Amélie csodálatos élete meg talán valami a listámról. 

Itt pedig jöjjön a beígért dal, a végefőcím alatt is hallható The Devil is in the Beats:

Szólj hozzá!

Címkék: akció thriller dráma


2012.10.24. 19:04 Tévésámán

A Tale of Two Sisters (Janghwa, Hongryeon; Két nővér; 2003)

taleof1.jpg

Sokszor igen érdekes körülmények vezetnek engem egy-egy film megtekintéséhez. Az A Tale of Two Sisters-hez például a Sucker Punch vezetett el, mert annak kapcsán kíváncsi lettem Emily Browning többi munkájára is és így akadtam rá a Hívatlan vendégre, ami pedig ennek az újrázása. Anno azt írtam, kíváncsi lettem az eredetire is és mivel most ázsiai tematikus hét van a cinegore-on, így vállalkoztam a megnézésére. Persze úgy nem volt annyira izgi, hogy tudtam, mi a csavar, de ennek ellenére baromira sokkoló volt!

tale of two_sisters-02.jpg 

Su-mi (Su-jeong Lim) és Su-yeon (Geun-Young Moon) testvérek, akik hosszú idő után hazatérnek idegszanatóriumbeli kezelésükről. De az otthonuk egy borzalmas tragédia emlékét rejti magában, és a nővéreknek meg kell birkózniuk édesapjuk (Kap-su Kim) új feleségével (Jung-ah Yum), aki finoman szólva nem kedveli őket. A helyzetet súlyosbítja, hogy mindhárom nőt félelmetes látomások kezdik gyötörni - a lányok a mostohájukat tartják felelősnek ezekért, ő pedig a férje gyermekeit. Vajon mi az igazság: tényleg egymást akarják az őrületbe kergetni vagy valami más van a háttérben?

tale-of-two-sisters.jpg

Szerintem külön jó volt, hogy tudtam, mi a befejezés, mert így figyelhettem az apró részletekre. Az első 20-25 percben például nem lehettem biztos benne, hogy melyik lány lesz a főszereplő, ez nagyon tetszett. Utána egy darabig úgy gondoltam, hogy kissé unalmas az egész, egyrészt mert az ázsiai filmekre oly jellemző komolyzene nekem marhára nem tetszik, másrészt meg van úgy, hogy tényleg nem történik semmi. Aztán a megduplázódó tárgyas rész (ami persze utólag magyarázatot kap) megalapozta a rejtélyes atmoszférát, és már az első ijesztés is rohadtul hatásos volt. Még akkor is sikerült megrémíteniük, amikor tudtam, hogy ez lesz a szándék és ez egy horrornál nagyszerű dolog! Amikor pedig az amerikai verzióval ellentétben a mostoha is elkezdi látni azokat a szörnyűségeket, akkor lesz csak igazán király minden, főleg a lezárással együtt. Nekem mindössze a "vendégek jönnek"-szekvencia nem tetszett, értelmetlennek és erőltetettnek tartom; azonban a virágmintás szekrény, minden hozzá kapcsolódó eseménnyel együtt garantáltan emlékezetes marad a nézőknek! (Megjegyzés: Az epilógust látva felvetődik a kérdés, hogy egyáltalán miért kellett ezt a bizonyos bútordarabot megtartani? Épeszű ember kidobta volna, nem?)

tale-of-two-sisters-poster.jpg

Az összes szereplő kitűnő, főleg Su-jeong Lim és Jung-ah Yum, Geun-Young Moon meg olyan cuki:) Az író-rendező Jee-woon Kim volt. Amit még fontosnak tartok megemlíteni, az a csönd remek alkalmazása az izgalom fokozására és a mezítláb mászkálás, aminek biztosan van valami átvitt értelme, de hogy mi, arra nem jöttem rá. A horrorisztikus részek kibaszott durvák, főleg a végére csap át őrületbe az egész. Összehasonlítva a The Uninviteddel ez valahogy kevésbé szájbarágós, több dolgot bíznak a fantáziánkra és a mivel csak a legutolsó jelenetben derül ki, hogy mi is indította el az egész eseménysort, így a tragédia utólag méginkább sokkoló

tale of 4.jpg

Érdekességek: A film alapját egy híres koreai népi történet, a Janghwa Heungryeon jeon adja, amit először 1924-ben adaptáltak az ezüst vászonra. (A wikipedián fent van a lényege, el lehet olvasni, elég rémisztő.) Az eredeti cím a lányok eredeti nevéből ered (Janghwa=Rózsaszirom, Heungryeon=Vörös Lótusz), az új neveik kb. ugyanazt jelentik. A Két nővér megnyerte a Legjobb Film díját a Fantasporto Film Fesztiválon. A készítési költsége számomra nem igazán egyértelmű, olyan 3-3 és fél millió dollárnak megfelelő pénzből lett. A bevételi adatai szintén homályosak, de az imdb szerint a legnagyobb hasznot hozó koreai mozi lett és ez az első ilyen, amit az amerikai mozikban is bemutattak. A kritikusok mindenütt pozitívan értékelték. 

Azt nem mondanám, hogy tetszett, de baromi félelmetes, érdekes és dacára a több mint két órás játékidejének, simán ideszögezett a monitor elé. A távol-keleti mozgóképek kedvelőinek mindenképpen ajánlom, meg azoknak is, akik a lassú folyású, elsősorban pszichológiai horrorokat szeretik. A Hívatlan vendég ehhez képest nyugis erdei séta:) 

Pontozás: 

imdb: 7.3 

Szerintem: 5/5 (Azért nem szívesen nézném meg újra, eléggé felkavaró élmény volt.) 

Várható írások: Hanna - Gyilkos természet meg még ki tudja, mi.

Szólj hozzá!

Címkék: horror dráma


2012.10.19. 15:22 Tévésámán

Nulladik óra (The Breakfast Club, 1985)

the_breakfast_club___poster_by_punkylemon-d3fn2ce.jpg

Anno még a Half Pécs Squadnál olvastam erről a filmről és mivel nagy rajongója vagyok John Hughes Repülők, vonatok, automobilokjának, így párszor már láttam a címét és a poszterét is az említett úr rezüméjén. Tegnap éjjel adták a tvben, most időm is volt megnézni és egyáltalán nem bántam meg, hogy fél 2-ig fent maradtam miatta! Először azonban pár szót a történetről: 

1984-ben járunk egy középiskolában, ahol öt diákot az egyik karót nyelt tanár arra a büntetésre ítél, hogy az egész szombatot bent kell tölteniük a suliban, ráadásul még egy unalmas feladatot is rájuk sóz. A különböző szociális háttérrel rendelkező, más-más klikkbe tartozó srácok csak látásból ismerik egymást, csak szóbeszédeket hallottak a többiekről, ám az előttük álló hosszú nap során megismerhetik egymást, rájöhetnek, hogy nem is annyira különböznek és kapnak egy esélyt, hogy új barátokra tegyenek szert. Vajon mi mindent fognak majd kideríteni saját magukról meg a társaikról és meddig fog összetartani a nulladik órás csapat?

the-breakfast-club-the-breakfast-club-14129074-1038-946.jpg

Már az első pillanatban, amikor megszólalt a legendás betétdal (lásd a bejegyzés végén), rögtön magával ragadott a hangulat, ami oly jellemző a '80-as évek legjobb vígjátékaira. Az a világ még annyira más volt, nem volt mobiltelefon, internet, számítógépezés, ám az akkori fiatalok nem sokban voltak mások, mint mi. Az ötösfogat tagjai közt akad "királylány" (manapság plázacicának neveznénk), punk, éltanuló, sportoló és antiszociális (2012-ben biztosan leemosoznák őt); ám így is vannak közös pontjaik. Mindnyájan elkövettek valamit, amiért büntetést kaptak, problémáik vannak a szüleikkel, a kortársaikkal és saját magukkal is, vagyis tinik... Az a baj, hogy nem lehet írásban visszaadni, mitől annyira jó a Nulladik óra. A mindenkit érintő problémák és a remek aláfestő zenék mellett főként a kitűnő ifjú színészek miatt lett kultuszfilm, amit a mai napig a valaha készült (egyik) legjobb középiskolás mozinak tartanak. Lássuk most a szereplőket!

the-breakfast-club-the-breakfast-club-541438_323_420_MoviePosterSplashImage.jpg

3 fiú és 2 lány: Emilio Estevez (Andrew, a birkózó), Judd Nelson (Bender, a lázadó), Anthony Michael Hall (Brian, az "agyas"), Molly Ringwald (Claire, a gazdag széplány) és Ally Sheedy (Allison, az "őrült" leányzó); ők alkotják a "reggeli klubot" - az elnevezés egy régi rádiós műsorból származik, ami aztán beépült a szlengbe abban az iskolában, ahová John Hughes járt. Mr. Hughes írta, rendezte és pénzelte is a produkciót, amihez a forgatókönyvet mindössze két nap alatt írta meg. Az öt diák mellett két prominens felnőtt szereplő van: Mr. Vernon (Paul Gleason), a büntetést kiszabó tanár és Carl (John Kapelos), a mindent tudó takarító. Mindenki nagyon jól játszik, de szerintem Ally Sheedy és Judd Nelson a legjobbak.

0.jpg

Érdekességek: A helyszín elvileg egy könyvtár, amit speciálisan a filmhez építettek, a Maine North High Schoolban. Ezt annak idején már csak edzőteremnek és a közeli parkhoz tartozó adminisztrációs épületnek használták, mára pedig rendőrőrs lett belőle. Ugyanitt készült a Meglógtam a Ferrarival is, a két filmet együtt forgatták, néhol még a díszletnek használt poszterek is megegyeznek, a két stáb pedig gyakran együtt is dolgozott - lásd az említett mozik dvds verzióinak extráit. A teljes forgatócsoport és a színészek is minden nap a suli menzájában kajáltak:) A többszöri nézés azért is ajánlott ennél az alkotásnál, mert az elején lévő montázsban látott képek később jelentést kapnak, hiszen láthatjuk például Brian szekrényét és egy képet, ami Carlt ábrázolja, utalva arra, hogy a múltja sikeresebb volt, mint a jelene.

allison-reynolds-breakfast-club--large-msg-131051752334.jpg

A felvételek megkezdése előtt a teljes eseménysort többször eljátszották próbaképpen, mint egy színházi előadás esetében. A történéseket sorrendben vették fel. A rendező rendkívül nyitott volt az ifjak improvizációira, így például amikor körben ülnek és beszélgetnek, az teljesen az ő kitalációjuk volt. Hughes-nak gondjai akadtak a szponzorokkal, akik nem nagyon akartak egy tapasztalatlan direktort támogatni, ő azonban meggyőzte őket, hogy az alacsony költségvetés és az egy helyszínen zajló forgatás kockázata igen alacsony, így megéri a befektetés. A The Breakfast Club eredetileg két és fél órás lett volna, ám sok jelenetet kivágtak és a negatívokat megsemmisítették. John Hughes állítólag rendelkezett ezzel a bizonyos Rendezői Változattal, ám ez azóta sem került elő és a léte sem bizonyított. A magyar fordításban van egy érdekes részlet, nevezetesen az, hogy Andrew miért került büntetésbe: ez angolul egészen máshogy hangzik...

tumblr_mas2eyv2cG1rnol6vo1_500.jpg

A filmen Molly Ringwald és Andrew Michael Hall igazából is középsikolás-korúak (17), a többiek mind idősebbek: Ally Sheedy és Emilio Estevez 23, Judd Nelson 26. A Brian édesanyját és a húgát alakító színésznők valójában is Hall anyja és húga. Allison korpája igazából parmezán sajt:D Sheedy javasolta a főcím alatt olvasható David Bowie-idézetet, ami a Changes című 1971-es dalból származik. Claire ruhatárát az akkori egyetlen chicagoi Ralph Lauren-üzletben vásárolták, miután Hughes nem volt megelégedve a karakter jelmezével. A rugós kés tényleg Judd Nelsoné volt, aki azt mondta, önvédelmi célból hordja magánál. Juddot a rendező majdnem kirúgta, amiért a szünetekben is folyton cikizte Molly-t, ám Paul Gleason megállapította, hogy nem direkt csinálja, csak nem akar kiesni a szerepéből. Nelson annyira belejött a színjátszásba, hogy titokban elment egy helyi középsuliba, ahol elhitette a srácokkal, hogy ő is oda jár; aztán a "hamis személyijével" sört vett nekik:D Bender a szabadulása közben figyelemelterelésül viccet mesél magának, ám nem tudja befejezni - valójában ennek a "viccnek" nincs is csattanója. John Hughes játszotta Brian édesapját. Paul Gleason és a rendező is azóta elhunytak, a többiek szerencsére jó egészségnek örvendenek. Nelson hallható a '86-os Transformers-moziban Nagyágyú és Rodimusz hangjaként, meg ő Jimmie Wing a Pancserockban. Ally Sheedy másik híres szerepe a Rövidzárlat Stephanie-ja.

The-Breakfast-Club-Then-and-Now-21-9-10-kc.jpg

Mindössze két szekvencia van, ami nekem furcsa volt, az egyik a marihuánás (talán ez az egyik ok a káromkodás és a szexről való beszélgetés mellett, amiért mindig csak éjjel adják), a másik a végén Allison átalakulása (ott minden annyira gyorsan történik...). A vágás miatt az egész film olyan, mintha több kis filmecskét tettek volna egymás után, ám ez annyira nem is baj. Sokáig tervezték a folytatást, ám Hughes viszonya sem Nelsonnal, sem Ringwalddal nem volt felhőtlen és egyikük sem akart együtt dolgozni a másikkal, így a terv meghiúsult A Don't You Forget About Me-t Keith Forsey írta és a slágerlisták élére repítette a Simple Minds-ot. Sem Billy Idol, sem Bryan Ferry, sem a Pretenders nem vállalta a dal előadását, aztán biztosan megbánták:) . 

A Nulladik óra 1 millió dollárból készült, 51 és fél milliót hozott vissza. Mint már említettem, máig az egyik legjobb középiskolás filmnek tartják, ezen felül John Hughes legkitűnőbb munkájának is. Az Entertainment Weekly a világ legkirályabb középsulis mozijának választotta és felkerült a New York Times meg az Empire Magazin legkitűnőbb mozgóképeinek listájára is. 

Fantasztikusan jó kis mozi ez, amit csak ajánlani tudok mindenkinek. Vicces, elgondolkodtató, felemelő és egyszerűen jó érzéssel tölti el a nézőt. Akár kétszer ilyen hosszan is elnéztem volna, sőt, alig várom már, hogy újra lássam! 

Pontozás: 

imdb: 7.9 

Szerintem: 5/5 (Ez még mehet feljebb is!)

Hírek: 

- Anthony Michael Hall is erősíti a Sexy Evil Genius szereplőgárdáját (keress rá itt jobb oldalt a keresőben, ha érdekel, mi ez), valamint a Hell Hunters című akció-horror egyik főszereplője és producere is lesz.

Továbbra is várható Az Operaház Fantomja és A remény rabjai. Itt pedig következik az említett betétdal (amit biztosan mindenki hallott már), a filmből kivágott képsorokkal aláfestve:

3 komment

Címkék: vígjáték dráma


2012.10.17. 22:01 Tévésámán

Killer Joe (2011)

Killer Joe1.jpg

Ismét egy Juno Temple-film, amire már régóta vártam! Bár tegnap este elterveztem, hogy a Phantom of the Operát nézem, véletlenül beleütköztem egy képbe, ami az itt tárgyalt mozi dvdjéről készült, tehát már megjelent, meg lehet nézni, úgyhogy nem is késlekedtem, beszereztem gyorsan a saját kópiámat és elmerülhettem a texas-i redneckek mocskos világában...

killer-joe-middle.jpg

Chris (Emile Hirsch) nagy bajba kerül, mivel egy veszélyes fickónak lóg 25 ezer ronggyal és a nője is kidobja. Utolsó lehetőségként apjához (Thomas Haden Church) fordul, aki azóta már új családot alapított. Azonban a faternak sincs pénze, így a srác egy füles nyomán kitalálja, hogy megöleti az anyját egy bérgyilkossal a biztosítási pénzéért. A terv azonban több sebből vérzik, a dolgok pedig csak tovább bonyolódnak, mikor a bérgyilkos Joe (Matthew McConaughey) a szerződés biztosítékaként Chris húgát, Dottie-t (J.T.) akarja magának. Vajon sikerül végrehajtani a rémes tettet? És ki mennyit kap a dohányból?

killer-joe-movie-poster-28.jpg

Olvastam pár dolgot és láttam néhány interjút Junoval, mikor erről beszélt, de azért erre nem számítottam... Azon ritka emberek egyike vagyok, akik nem látták Az ördögűzőt, pedig bizony elsősorban az a horror tette igazán ismertté William Friedkin rendezőt, aki a Killer Joe-t is dirigálta. De a sztori érdekelt, mivel erőteljesen valóságos helyzetetet mutat be; a biztosítási csalás, a családon belüli gyűlölködés bizony nem ritkaság, és a mai világban sajnos a gyilkosság sem az. De mindez egyszerre van jelen, nyakonöntve egy nagy adag feketehumorral, káromkodással, szexszel és ráadásul Texas-ban történik, egy isten háta mögötti lakókocsiparkban. A vizuális erőszak kezdetben nem túl erős, inkább csak durva dolgokról beszélnek, de aztán lesz verekedés, némi lövöldözés és egy elég brutális kínzási szekvencia is sorra kerül.

killer joe142342.png

Öt szereplő mozgatja az események szálait: a rossz társaságba keveredett Chris, akinek a húgán kívül senki sem számít a világon; az őrült, perverz és erőszakos Joe, aki rendőr létére bérgyilkosként dolgozik; az együgyű és az események sodrásában elmerülő Ansel (az apa); az ő új felesége, a csalfa és mocskosszájú Sharla (Gina Gershon) meg az ártatlannak látszó, torz lelki világú Dottie. A pénz, a szerelem és a szex állnak a középpontban, ahogyan a valóságban is, de a főszereplő srác személyes tragédiája; a férj és a feleség házasságának zátonyra futása és a Dottie meg Joe között kialakuló különös kapcsolat érdekes mellékszálakat alkotnak. A felbérelt mészáros ügye mögött pedig egy hatalmas csavar rejtőzik, ami végül elvezet a kibaszott durva, letaglózó befejezéshez. Ez aztán tényleg rendesen mellbe vágott, vagy két percig bámultam a stáblistát, hallgatva az ott szóló ostoba countryzenét, miközben csak arra tudtam gondolni, hogy bazmeg, ez mennyire erős volt...

KillerJoe_6341732.jpg

Mindenki kitűnően teljesít, kivéve Emile Hirsch-t, szerintem ő csak azért került be a filmvilágba, mert jóképűnek mondható. Szerencsére őt ellensúlyozza a most is nagyszerű Thomas Haden Church és a meglepően jó Matthew McConaughey. Gina Gershon kellőképpen romlott nőt kelt életre, a feladata az volt, hogy ellenszenves legyen és az is lett, Juno Temple pedig ismét bizonyítja, hogy milyen jól tud zaklatott, problémás fiatal nőket életre kelteni. A sztori alapját Tracy Letts (ő egy férfi) színdarabja adja, a forgatókönyvet saját maga írta. Friedkin rendezése mellett a visszatérő motívumok (a villám, az eső, az ugató kutya, a sárga Corvette, meg az öngyújtó) és az erőteljes, sötét színű képek adják a Killer Joe lehengerlő erejét.

Juno with Emile Hirsch.jpg

Érdekességek: Az azonos című színdarabot 1991-ben mutatták be és 2010-ben megnyerte a Joseph Jefferson Awardot (a legjobb Chicagoban bemutatott daraboknak, színészeknek, társulatoknak jár ilyen). Gina Gershon fanszőr-parókát viselt az ominózus ajtónyitós jelenethez:D A film a rengeteg pucérság és káromkodás miatt mindenhol magas korhatár-besorolást kapott, ám több fesztiválon nagy sikerrel mutatták be, Angliában már június végén vetítették a mozikban. A Killer Joe 10 millió dollárból lett, eddig alig 2 milliót hozott vissza, ám egyöntetűen pozitív a kritikai megítélése mindenütt. A Rotten Tomatoes-on ezt írják róla: "Erőszakos, viccesen morbid és tele van kitűnő alakításokkal. A Killer Joe bebizonyítja, hogy William Friedkin még mindig a régi, még akkor is, ha a történet egyeseknek talán túl szörnyű."

Killer Joe Dottie.jpg

Ez a film valami elképesztő, valós, csupa életszerű alakkal, életszerű helyzettel. A durvaság és az erőszak mellett a néhány jó poén még inkább üt, a színészek valóban szinte mind elismerésre méltóan játszanak, az egészre a koronát pedig a baromi beteg befejezés teszi fel. Tegnap éjjel még úgy gondoltam, nem tudom lepontozni, de ma azt mondom, simán megérdemli a maximális pontszámot, már csak Juno, Thomas Haden Church és Matthew McConaughey alakításai miatt is. 

Pontozás:

imdb: 7.5 

Szerintem: 5/5 

Hírek: 

- William Friedkin következő rendezése az I Am Wrath című akció-thriller, Nicolas Cage-dzsel a főszerepben, amit 2 év múlva láthatunk. 

- A Juno Temple-ről szóló legfrissebb hírekért katt jobb oldalon (vagy itt) a Juno Temple Rajongói Oldalamra:) 

- Matthew McConaughey munkái közül most egy sorozat látszik egyedül említésre méltónak. A True Detectives-ben ő és Woody Harrelson nyomozók lesznek, akik egy 17 éve megoldatlan sorozatgyilkossági ügyben kutakodnak. 

A moziünnepesdi nem jött össze, viszont ma este nagy valószínűséggel megnézem a Nulladik órát Mozsárágyúval. További várható írások: Az Operaház Fantomja, A remény rabjai.

Végül itt van pár Juno Temple-interjú a Killer Joe-ról, amiket én magam fordítottam: 

http://junotemple.blog.hu/2012/07/13/12_interju_killer_joe

http://junotemple.blog.hu/2012/07/30/16_interju_killer_joe_exclusive

http://junotemple.blog.hu/2012/08/10/18_interju_vitaminwater_killer_joe

Szólj hozzá!

Címkék: krimi thriller vígjáték


2012.10.09. 22:37 Tévésámán

A falu (The Village, 2004)

falu1.jpg

A szavazás egyik győztese, a 9 voksból 2-t kapott. 

Manapság divatos utálni M. Night Shyamalant. Annak idején mindenki oda volt érte, aztán jött ez, meg a későbbi mozijai és azóta mindenütt megvetik, pedig ő semmit sem csinál másképpen, mint addig. A falu persze érdekelt, pedig sosem láttam a világhírű Hatodik érzéket, ám tetszett A sebezhetetlen és nem volt rossz a Jelek sem - A lány a vízben már más tészta, de ezt most hagyjuk. Szóval lépjünk vissza 8 évet az időben: Adott egy felkapott rendező, egy csomó neves színész és egy izgalmas történet, tele csavarokkal - ti is megnéznétek, nem? Sokan meg is tekintették, aztán elkezdtek hőbörögni, pedig azt gondolom, hogy erre nincs alapjuk - de erről majd később, inkább jöjjön egy kis kedvcsináló: 

falu5.jpg

A címadó település neve Cuddington Woods és az 1890-es évek végén járunk. A falu egy erdőben áll, amit állítólag szörnyek laknak, így az embereknek különféle óvintézkedéseket kell tenniük a bestiák elriasztására, így például óvakodniuk kell a vörös színtől és tilos átlépniük a határvonalat. Egy napon azonban a gyerekek egy meggyilkolt és megnyúzott állattetemre bukkannak az egyik ház mellett és ez az eset csak a kezdet. A vének tanácsa megpróbálja megnyugtatni a lakosságot, de egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy valami történik, az erdő rémei talán támadásra készülnek... Eközben pedig kibontakozik két fiatal szerelme: a vak Ivy (Bryce Dallas Howard) és a szótlan Lucius (Joaquin Phoenix) boldogsága elé azonban nem várt akadály gördül, de a lány elhatározza, hogy bármi áron megmenti a kapcsolatot és ezzel együtt a jövendőbelijét is. De a titkokkal teli falu és a veszélyeket rejtő rengeteg mögött ott van valami, amitől a vének még jobban félnek, mint a szörnyektől: a város, és a hősnőnek pont oda kell elmennie. Vajon mi lehet a városban, ami ennyire ijesztő? Ivy hamarosan megtudja a megdöbbentő választ - és vele együtt a néző is... 

falu6.png

Most láttam másodszor és az első alkalom elég emlékezetes maradt számomra, mert másnap mentem vérvételre, még a középsuli idejében. Anno az tetszett benne, hogy a rendező nem csak hogy előállt egy elképesztően valóságos, fantasy-be bújtatott sztorival, hanem hogy még akkor is sikerül egy állejtős csavart beiktatnia, amikor már tudjuk az igazságot. Azt, ami ott lapul a színfalak mögött, de annyi mellékszál szövődik össze előtte, hogy nem vesszük észre, csak amikor már premier plánban mutatják nekünk. A legizgalmasabb persze a szörnyes dolog, de a szokatlan szerelmespár meséje is megragadja a nézőt, ráadásul ott van még a vezető (William Hurt) és a szintén a tanácsban helyet foglaló asszony (Sigourney Weaver) közti tiltott vágyakozás is, ami szintén eltereli a figyelmünket. A film színvonalát tovább emeli az a néhány humoros kis pillanat, ami a múlt századi vidéki élethez kapcsolódik, a lezárást pedig mindenki a saját szájíze szerint értelmezheti, ami újabb jó húzás volt. 

falu4.jpg

"A szeretet mindent legyőz. A világ térdre hull előtte." 

Nézzük a színészeket! A szépséges Bryce Dallas Howard egy csodás lelkű, jó szándékú hősnőt kelt életre, akivel biztosan mindenki rokonszenvezni fog, én végig szurkoltam neki. Joaquin Phoenix nem rossz, de azt hiszem, az általam nem igazán kedvelt Adrian Brody ezúttal ellopja előle a rivaldafényt a nagyszerűen alakított fogyatékos Noah képében. Weaver és Hurt mellett még az alábbi ismert arcokat fedezhetjük fel a mellékszereplők közt: Brendan Gleeson (A szörny, Erőszakik), Celia Weston (After.Life, K-PAX), Judy Greer (Hirtelen 30, Mi kell a nőnek?), Michael Pitt (Funny Games U.S., Álmodozók) és Jesse Eisenberg (Zombieland, Elátkozottak). Shyamalan író, rendező, producer, zenei producer és mellékszereplő is volt - ő a végén az őr az őrházban, aki az újságot olvassa. 

falu3.jpg

Érdekességek: Az eseménysor alapját állítólag az Üvöltő szelek és a King Kong adják - vagyis egy bizonyos történelmi korban játszódó dráma keveredik egy közösség ragadozó lényektől való félelmét bemutató fantasy-vel. Különös azonban, hogy a The Village számos ponton egyezik Margaret Peterson Haddix Running Out of Time című ifjúsági regényével; a szpojlerveszély miatt csak annyit árulok el, hogy mind a vének motivációja, mind a hősnőé megegyezik a kettőben, ráadásul a helyszín és az alapfelállás is majdnem teljesen ugyanaz, Shyamalan persze tagadta a plágiumvádat. Bryce Dallas Howardot meghallgatás nélkül alkalmazta a direktor, miután látta egy színházi szerepben. Lucius Hunt figuráját speciálisan Joaquin Phoenixnek írták. Sigourney Weavert állítólag a forgatókönyv elolvasásától két hétig rémálmok gyötörték. Az egész szereplőgárda részt vett egy "XIX. századi felkészítő táborozáson", ahol Phoenix saját kezűleg készített egy sétapálcát Howardnak. 

A teljes helyszínt 11 hét alatt építették fel egy mezőn a semmiből. A forgatáson óriási titkolózás volt, ám a szigorú biztonsági intézkedések ellenére valaki ellopott egy példány a szkriptből, így jó egy évvel a bemutató előtt felkerült az internetre a csavaros befejezés (is). Ám 2004 áprilisában visszahívták a színészeket és a publikum tudta nélkül felvettek egy új végső szekvenciát, ami teljesen más lett, mint az ellopott verzió. A James Newton Howard (nincs köze a főszereplő hölgyhöz) által ehhez a mozihoz készített muzsikát mindenütt nagyon dicsérték - mi tagadás, valóban remek atmoszférát teremtett. A befejező stáblista alatt képeket láthatunk az eseményekből. A falu több mint 71 és félmillió dollárból készült, amihez hozzájött még 44 milliónyi marketing-költség, ám így is kis híján 257 milliót hozott vissza. Bár a kritikák elsősorban negatív és semleges véleményeket tükröztek, akadt néhány pozitív értékelés is. 

falu2.jpg

Sem pénzügyileg, sem elismerésben nem sikerült utolérnie elődeit, ám én így is kitartok amellett, hogy a The Village egy remekül kitalált, izgalmas és borzongató thriller, amit a végéig beleng a fantasy atmoszférája. Az utolsó pillanatig képes fenntartani a feszültséget és másodjára is jó volt, bár nem ütött akkorát, mint az első nézésekor. Aki szereti a nagy meglepetéseket tartogató mozgóképeket, az semmiképpen ne hagyja ki! Köszönet annak a két embernek, aki erre szavazott, szereztek nekem egy kellemes estét vele:) 

Pontozás: 

imdb: 6.5 

Szerintem: 5/5 

Hírek: 

- M. Night Shyamalan rendezi és pénzeli az After Earth című sci-fit: "Egy kényszerleszállást követően az űrben utazó apa (Will Smith) és fia (Jaden Smith) felfedeznek egy bolygót, amit 1000 évvel korábban elhagytak az emberek." Nem hangzik rosszul. 

- Joaquin Phoenix következő munkája a Her, egy vígjáték: "Egy magányos író különös kapcsolatba kerül újonnan vásárolt operációs rendszerével, amit arra terveztek, hogy minden igényét kielégítse." Viccesnek tűnik, ráadásul nem semmi hölgyeket sikerült összetoborozni a szereplőgárdába, egészen pontosan Olivia Wilde-ot, Amy Adams-t és Rooney Marat. 

- Judy Greer benne lesz az új Carrie-ben Chloe Moretz és Julianne Moore oldalán. 

- Jesse Eisenberg szinkronhangként hallható majd a Rio 2-ben. 

- William Hurt az alábbi mozikban szerepel jövőre: The Host (keressetek rá, már írtam róla), Winter's Tale. Utóbbi egy fantasy: "A XIX. századi és napjaink Manhattanében játszódó történet középpontjában egy tolvaj, egy haldokló leány és egy fehér, repülő ló van." Főszereplők: Russell Crowe és Will Smith; a rendező a híres producer Akiva Goldsman. 

Úgy döntöttem, mégsem nézem meg a Häxant, csak az extráit, mert a kollégák a cinegore-on már mindent leírtak róla, plusz itt a szavazáson egyetlen voksot sem kapott, szóval tudom, hogy nem vagytok rá kíváncsiak. Ellenben még mindig tervezem előbb-utóbb megtekinteni Az Operaház Fantomját, ezen a héten pedig indul a Moziünnep, ezért  megnézünk pár filmet a barátaimmal, de ezek közt egyelőre még nincs biztos cím.

Szólj hozzá!

Címkék: fantasy thriller


2012.10.07. 20:05 Tévésámán

Batman: A kezdet kezdete (Batman: Year One, 2011)

1793613-yearoneultimate_large.png

Azok, akik velem együtt a '90-es években voltak gyerekek, mind emlékeznek rá, milyen jó volt anno hazarohanni a suliból és levágódni a tv elé, aztán a Nickelodeon csatornán rajzfilmeket nézni egész délután. Nekünk még ennél is jobb volt, mert mindig is volt HBO-nk, amin annak idején többek között a Batman-rajzfilmsorozat is  ment, amit nagyon szerettem - és íme helyben is vagyunk. Míg a Marvel önálló filmcéggé alakult át a Vasember bemutatása óta, addig a DC leginkább színvonalas, egész estés animációs mozikat és rajzfilm-sorozatokat készít szuperhőseiről. Ezek mindig fantasztikusak, mivel animációval könnyebb megeleveníteni a szupererőket, a szörnyeket és a földönkívüli világokat, ráadásul általában a történeteik is izgalmasak, érdekesek, hiszen nem egyszer már megjelent képregények szolgálnak alapul számukra. Most is ez a helyzet, a Batman: A kezdet kezdete Frank Miller és David Mazzucchelli 1987-es comics-ából készült - ugyanabból, amiből Christopher Nolan trilógiája nőtte ki magát... 

batman-year-one-blu-ray-review-20111013113814946-000.jpg

Gotham városába két ember érkezik ugyanabban az időben, mit sem tudva egymásról. Egyikük James Gordon hadnagy (Bryan Cranston hangján szólal meg), aki feleségével családalapításra készül és bár tudja, hogy nem éppen ez a legalkalmasabb hely erre, mégis hisz egy szebb jövőben. A másik pedig a fiatal Bruce Wayne (Ben McKenzie), aki több mint tíz évig volt távol a várostól, miután szülei tragikus halála sötét árnyékot vetett az életére. Mindkettejüknek ugyanaz a célja: felszámolni a bűnözést és a korrupciót, ám míg egyikük a kenőpénzek melegágyában próbál becsületesen felszínen maradni, addig a másik egy különös élmény hatására furcsa jelmezt öltve járja az utcákat, hogy saját kézzel szolgáltasson igazságot. Vajon sikerül Gordonnak lefejeznie a rendőrség keblén melengetett korrupció-kígyót? És mi a helyzet a média által csak Batmannek nevezett Bruce-szal - vajon ő mit fog elérni ezzel az akcióval? 

Batman-Year-One.jpg

Sejtettem, miről lesz szó ebben a műben, de kellemesen csalódtam, A kezdet kezdete ugyanis marhajó! Ami rögtön feltűnt, az a realizmus: a szereplők arca és teste szépen kidolgozott, valósághű; folyik a vér és rendes adag erőszak is van benne. Láthatunk prostikat, lefizetett zsarukat, emberrablást, verekedést, lövöldözést, autós üldözést, sőt, még házasságtörést is - nem a tréninggel meg az egyéb unalmas marhaságokkal foglalkozik, mint a Batman: Begins. Szupergonosz mint olyan ezúttal nincs, de a veszély valós: gengszterek, orvgyilkosok, stricik, tehát igazi gazemberek jelentik. Külön tetszett még, hogy van egy Macskanő-mellékszál, ami annyira nem lényeges, de tök jó, hogy ott van. Teljesen átformálták Catwomant: Selina izmos, napbarnított, rövidhajú és Eliza Dushku hangja hallható a szájából. Rajta kívül pici időre megjelenik Vicki Vale és Harvey Dent is, valamint Selina segédje, Holly Robinson. 

Három nagyon hatásos jelenet: Batman belépője az úri társaságba, a denevérlégió támadása és az inspiráció pillanata, amiből kiderül, hogy miért éppen Denevérember lesz Bruce-ból, de nekem még tetszett a kicsit Alan Moore munkáit idéző lőgyakorlat/ultrahang váltogatás-szekvencia is. A Year One címhez (első év) hűen egy teljes év lepereg a szemünk előtt, mindig megmutatják a dátumot, hogy éppen melyik hónap melyik napján járunk. Valójában inkább Gordon a főszereplő, mint Batman, annak dacára, hogy két szálon fut a cselekmény, amit az ő gondolataikkal narrálnak. A rendezők egyike Sam Liu, aki a Superman és a Nap-expedíciót is dirigálta, a producerek közt pedig megint ott van Bruce W. Timm, aki ezúttal egy verőlegény hangja:) 

Érdekességek: A képregény 1987-ben jelent meg, a születési évemben, Bruce pedig éppen annyi idős a filmben, mint én most:) Ez a 12. DC Universe egész estés rajzfilm. Vicki Vale nem szerepelt az eredeti történetben (csak egy utalás történik rá), őt a mozi készítő rakták be. Egy idézet az IGN.com kiritkájából: "Valódi, komoly, felnőtteknek szóló szórakozást nyújt, ami mind a régi, mind az új rajongóknak tetszeni fog." A Batman: Year One 3 és félmillió dollárból lett, 2 milliónál valamivel többet hozott be. 

Egyetértek az IGN-esekkel, mert ez egy nagyszerű alkotás. Véres, durva, izgalmas, néhol humoros és rendkívül realisztikus - csak ajánlani tudom, Denevérember-rajongóknak kötelező darab! 

Pontozás: 

imdb: 7.3 

Szerintem: 5/5 

Hírek: 

- Frank Miller írásai alapján készül a Batman: A sötét lovag visszatér-rajzfilm, ami kétrészes lesz és a 300: Rise of an Empire - a korábbi Battle for Artemisia. Ezen felül Miller úr rendezi és pénzeli a Sin City: A Dame to Kill Fort. (A régen várt folytatás, de emberünk egyszer már megbukott rendezőként a Spirittel...) 

- Az Essen nyomozót szinkronizáló Katee Sackhoff elég sok érdekes filmben szerepel jövőre. Az egyik a Sexy Evil Genius, erről már írtam párszor, keressen rá, akit érdekel. Plusz még láthatjuk az egyelőre cím nélküli Riddick-folytatásban, a The Haunting in Georgiaban (kíséretes horror), a Growlban (vérfarkasos) és az Oculus-ban (szintén ijesztgetős, ebben egy nőnek be kell bizonyítania, hogy a testvére nem gyilkos, és a szörnyű tettet egy természetfeletti erő követte el). 

Próbálkozom valahogy elérni a Jack & Diane-t, ma teszek egy újabb kísérletet rá. Tervezem még Az Operaház Fantomját és A falut megnézni, valamint a cinegore kerekasztal miatt sorra kerül a Häxan is.

Szólj hozzá!

Címkék: szuperhős animációs


2012.10.02. 23:34 Tévésámán

Harry Potter és a Halál ereklyéi 2. Rész (Harry Potter and the Deathly Hallows: Part 2, 2011)

HP8 2.jpg

A húgom nagy Harry Potter-rajongó és vele együtt megnéztem az összes filmet, kivéve ezt. Tavaly karácsonyra megszereztem neki és ő azóta se nézte meg, én meg tegnap éppen itthon voltam, mikor az HBO adta, úgyhogy nem hagytam ki. Előző éjjel megtekintettem az első részt, hogy képben legyek, de mivel a könyvek egyikét sem olvastam, így néhol majd az angol neveket fogom használni, vagy azokat, amik a Heri Kókler-paródiasorozatban szerepelnek:) (Remélem, nem sértem meg vele a rajongókat.)

HP8 8.jpg

Az első Halál Ereklyéi után Harry (Daniel Radcliffe), Ron (Rupert Grint) és Hermione (Emma Watson) még mindig Voldemort (Ralph Fiennes) lelkének tárgyakba zárt darabjai után kutatnak, a nemrég elhunyt Dumbledoor professzor (Michael Gambon) által hátrahagyott töredékes nyomokon haladva. Közben pedig kiderül, hogy a címadó mágikus relikviák valóban léteznek, aki pedig megkaparintja őket, az legyőzheti az elmúlást. Már csak az a kérdés, hol van elrejtve a maradék horcrux, hol van a Feltámadás Köve és hogy ki nyeri majd a végső csatát, Roxfort ostromát?

HP8 4.jpg

Nem vártam semmit, pláne úgy, hogy az első részt végignézve alig találtam benne jó dolgot. Az eredeti szinkron persze sokkal jobb, mint a magyar, de másodszorra már egyetlen poén sem volt vicces, a "gonosz tárgy minket is gonosszá tesz, amíg visszük"-motívum pedig már fájdalmasan Gyűrűk Urás, talán egyedül a Minisztériumba való besurranásos rész menti meg az egészet az unalomtól. És hogy mi jött a második részben? Sok látványosság, parádézás és néhány tűrhető rész. Az első, ami tetszett, az a sárkánylovaglós szekvencia a szemétkedő koboldokkal (egyébként az angol goblin miért lett magyarul kobold?); a következő igen jó rész pedig a futótüzes volt - az nagyon király! Ezeken felül még a történetben rejlő csavar is a helyén van, a "feltámadás" viszont senkit sem fog meglepni. Hogy ki győz majd a végén, az nem kétséges, mert a Star Wars-ban meg a Lord of the Rings-ben sem az, végezetül pedig kapunk egy aranyos prológust, ami viszont a korábbi látványorgiához képest nevetséges lett - de azért cuki és szerethető. Pozitívum még, hogy minden karakter elnyeri méltó jutalmát, minden szálat sikerül elvarrni.

HP8 3.jpg

"Mindez csak a fejedben történik Harry. De attól még lehet valóságos." 

Van pár dolog, amit nem értek. Valaki magyarázza el nekem, aki látta ezt és olvasta a könyvet is, hogy ha náluk van Bellatrix pálcája és Hermione Bellatrix képében megy be a bankba, akkor miért nem tudják felmutatni igazolásképpen azt a nyomorék pálcát? De most komolyan, ennek mi az értelme? A másik, ami számomra tök vicces, az a Szükség Szobája elnevezés - egyből a mellékhelyiségre asszociáltam belőle:D:D Az írónő nyilván így nevezte angolul is, de ebbe ő se gondolt bele, hogy mekkora vicc? Ami végképp nem tetszett, az a limit nélküli varázslás. Mindenki annyit és úgy lövöldöz tűzgolyókat meg mindent, annyi védőbűbájt, átkot szór, amennyit csak akar, nincs visszacsapás (Mage: The Ascension), nem fáradnak el (Wheel of Time-regénysorozat), gyakorlatilag akárki akármit megtehet, ha akar. Ez egyszerűen gagyi annak, aki már olvasott pár színvonalas high fantasy-t - tudom, elsősorban a fiataloknak szól, főleg azoknak, akik nem is tudják, hogy ezt a műfajt eszik-e vagy isszák, ám engem mégiscsak zavart. Ezáltal nem sok tét van és ráadásként hiába a sok elhalálozó karakter, ha köztük egy sincs, akihez az egyszeri néző kötődne (aki nem olvasta a könyvet). Én a leginkább Bellatrixet sajnáltam, ő volt az egyetlen igazán karakteres szereplő, aki meghalt meg az előző epizódban Rémszemet, a többiek halála nem hatott meg (még az idegesítő házimanóé se).

HP8 6.jpg

Az első 4-5 mozira egyébként tisztán emlékszem, mivel állandóan adják őket a tvcsatornák és ezeknek mind-mind volt egy gyerekes, buta bája, ami miatt még a rajongó húgom is halálra tudta röhögni magát rajtuk. Nekem ez nagyon hiányzott, mert már a hatodik részre vissza se bírok emlékezni, fogalmam sincs, mi volt benne, de mire elérünk a Deathly Hallows-hoz, addigra a sorozatból kiveszik a szórakoztató jelleg. Ha valami hűdesötét, véres eseményekkel teli mozit akarnék nézni, akkor tutira  mást választanék, de ha már mindenképpen ragaszkodni kell ehhez a szériához és a márkához, akkor is lehetett volna pár nagy elődtől példát venni (Sam Raimi, Tim Burton), ők ugyanis tudtak dark fantasy-t összehozni szórakoztató módon. Tudom én, hogy az utolsó könyv jujjdedurva, de ezek szerint akkor ezt a két mozit csak az tudja igazán élvezni, aki olvasta a regényt - neki viszont ironikus módon meg majd kevés lesz az együttesen 5 órát kitevő látnivaló, mert ez meg az meg amaz kimaradt. Szóval David Yates bekerült filmjével a 22-es csapdájába: ha olvastad, azért nem fog tetszeni; ha nem olvastad, akkor meg azért:)

HP8 7.jpg

Mozsárágyú mindig hangsúlyozza, hogy a HP-mozikat elsősorban nem a gyerekszínészek tehetsége miatt érdemes látni, hanem inkább a mellékalakokként feltűnő felnőtteké miatt. Ez igaz is és éppen emiatt Yates J.K. Rowling nyomán haladva megpróbálkozott az egy filmbe belesűríthető legtöbb ismert színész rekordjának megdöntésével, mert a korábbi Potterekből gyakorlatilag az összes még életben lévő szereplő visszatér, ha éppen csak egy villanásra is. Tehát láthatjuk a már említettek mellett Alan Rickmant (Piton), Helena Bonham Cartert (Bellatrix), Matthew Lewis-t (Nevill), Maggie Smith-t (McGalagony), Emma Thompsont (a jósnéni), Robbie Coltrane-t (Hagrid), Evanna Lynch-et (Luna), John Hurtöt (Ollivander), Tom Feltont (Draco Malfoy), Bonnie Wrightot (Jenny), Jim Broadbentet (Slughorn), David Thewlis-t (Lupin), Timothy Spallt (Féregfark), Gary Oldmant (Sirius) és két különböző maszk alatt Warwick Davis-t (Ampók és Filiusz). Ők csak a számomra fontos alakok, a mindenféle lényegtelen mellékarcokat nem emelem ki. (Még ha az írott verzióban fontosak, akkor se.)

HP8 5.jpg

Érdekességek: Voldemort neve franciául azt jelenti, "elkerülni/elrabolni a halált", vagy a "halál szárnyalása". Rowling szerint az egyik karakter, akiben mindvégig biztos volt, hogy életben marad, az Hagrid. Alan Rickman azon kevesek egyike volt, aki a kezdetektől tudta az írótól Piton motivációját, mert utóbbi szerint előbbinek szüksége volt erre, hogy megértse, mitől lett a félvér herceg olyan rosszindulatú Harry irányába. Malfoy egyik fogdmegjét, a Döglégy névre hallgató karaktert azért írták ki, mert az őt alakító úriembert (Jamie Waylett) lecsukták a londoni zavargásokban való részvételéért és kábítószeres ügyeiért. Volt egy tűzeset a forgatáson és sokan azt mondták, hogy nagy volt, de később az alkotók megerősítették, hogy a sajtó felfújta a dolgot. A végső csata kivitelezése két évbe tellett az effektek miatt. A varázspálcák mind a helyszínen készültek, mindegyik a könyvben leírt külsővel bírt és nem volt köztük két egyforma. A Gringotts koboldjait a Willow Personnel Management, Warwick Davis kis embereket foglalkoztató cége szerződtette egytől-egyig. Ha megfigyeljük, látható, hogy Bellatrix a Voldemorttal lévő összes közös jelenetében a nagyúr jobbján áll, ami a hagyomány szerint a leginkább lojális és legmegbízhatóbb követő helye. Julie Walters (Molly Weasley) egész pályafutásából Mrs. Weasley Lestrange-nek mondott szövegét tartja a kedvencének ("Ne bántsd a lányomat, te szajha!"). A Deathly Hallows két epizódját egyszerre forgatták, egy 500 oldalas forgatókönyvből, a kettő együtt valamivel több mint 5 és fél órás, ezért is vágták szét a kész művet. Egy érdekes név a stáblistáról: Bob Yves Van Hellenberg Hubar (az egyik Halálfaló).

Mr Potter.jpg

A Harry Potter és a Halál Ereklyéi 2. Rész 125 millió dollárból készült és az egész világon 1 328 111 219 dollárt hozott be, ezzel a kilencedik lett a billiós álomhatár átlépői között. 2011 kritikailag és pénzügyileg is legsikeresebb mozija volt, ez a legtöbbet behozó HP-mozgókép és a legnagyobb bevételt produkáló ifjúsági könyv-adaptáció; valamint minden idők negyedik legsikeresebb hollywoodi alkotása (visszahozott pénz szempontjából). 31 különböző díjat nyert, a sok-sok pozitív értékelés között akadó néhány negatív a hosszát, a túl erőteljes látványvilágát és a félfilm jellegét támadta. 

zhoz28ndb2.jpg

Sajnos a Halál Ereklyéi elindított egy újabb trendet, a kettévágott filmét, ami így garantáltan kurvasok lóvét hoz be, mert aki az elsőt látta, az meg akarja majd nézni a másodikat is. (Lásd: Három részes A hobbit...) Önmagában elég fura, a másikkal együtt pedig túl hosszú, így a könyv ismerete nélkül nem nagyon tudom értékelni. Talán ha egyben megnézném az összes filmet, akkor tudnék egy rendes pontszámot adni, de így nem látom értelmét. Nem rossz, csak nem is jó. Az imdbn egyébként 8.1-et kapott, amit erős túlzásnak tartok, de biztosan a regény rajongói értékelték fel ennyire. 

Hírek:

- J.K. Rowlingnak nemrég jelent meg egy új irománya, a The Casual Vacancy, ami már nem a Harry Potter-világban játszódik és elvileg felnőtteknek szól. 

- Ralph Fiennes-t legközelebb feltehetőleg szebb külsővel, a 007 - Skyfallban nézhetjük meg. 

- Michael Gambon az Ivan the Fool című nagyszabású animációs moziban lesz szinkronhang, a kész művet 2015-ben láthatjuk. 

- Daniel Radcliffe Juno Temple-lel együtt játszik a Horns-ban, amiről bővebben itt olvashattok. Ezen kívül készül egy Kill Your Darlings névre hallgató dráma, amiben a beatnemzedék nagy költőit idézik meg és Daniel lesz Ginsberg. 

- Rupert Grint egy horroron dolgozik, a Cross Country-n; illetve felbukkan a The Drummerben, ami a Beach Boys dobosáról szól, utóbbiban partnerei közt találhatjuk Chloë Grace Moretzet, Vera Farmigat és Aaron Eckhartot. 

- Emma Watson Darren Aronofsky epikus bibliai történetében, a Noah-ban játszik Russell Crowe és Logan Lerman oldalán; valamint önmagát alakítja más sztárok mellett a The End of the Worldben - keressetek rá a keresőben, akit bővebben érdekel a sztori. A hölgy harmadik érdekesnek tűnő munkája a The Bling Ring (vígjáték/krimi): "Valós eseményeken alapulva mesél egy csapat hírnév-mániás tiniről, akik az internetet használják fel, hogy megtalálják hírességek otthonait - aztán kirabolják őket." 

- Evanna Lynch újra Luna Lovegood bőrébe bújik az A Very Potter Senior Year musicalben. HP-musical... 

- Warwick Davis szintén szinkronizál az Ivan the Foolban és egy másik ígéretes fantasy-ben, a Jack the Giant Killerben is játszik. 

- John Hurt egy szerelmes vámpírokról szóló mozgóképen, az Only Lovers Left Alive-on dolgozik éppen Tom Hiddlestonnal, Tilda Swintonnal és Mia Wasikowskaval.

- Tom Felton új filmje a Fangs of War - valami nácis horror-szerűség. 

- Bonnie Wright szintén egy nézésre érdemes műben vállalt szerepet, a The Philosophers-ben: "Egy jakartai nemzetközi iskolában a filozófiatanár megmérettetés elé állítja osztályát. A húsz fős csoportnak el kell döntenie, hogy közülük ki legyen az a tíz, akik a közelgő világvége előtt lemehetnek egy földalatti bunkerbe, hogy majd onnan kezdjék meg a nukleáris apokalipszis után az emberi nem újjáélesztését..." 

- Jim Broadbent sok más remek színész mellett benne lesz a Felhőatlaszban. 

- David Thewlis Bruce Willis-ék csapatát erősíti/gyengíti a Red 2-ben és szerepet kapott Terry Gilliam új filmjében, a The Zero Theoremben is Tilda Swinton és Christoph Waltz mellett. 

- Timothy Spall új mozijának címe Love Bite - vérfarkasos horror-vígjáték, elvileg. 

- Gary Oldman az új RoboCop színvonalát fogja emelni - úgy hiszem, elég jelentősen:)

1 komment · 1 trackback

Címkék: fantasy


2012.09.28. 20:59 Tévésámán

USA állampolgár: Körkép (Citizen USA: A 50 State Road Trip, 2011)

citizen1.jpg

Általában az HBO-s dokumentumfilmek elég jók szoktak lenni és mivel a múltkori Élelmiszeripar Rt. igen tanulságos volt számomra, így gondoltam, megnézem ezt is. Semmitmondó címéből és abból, hogy milyen későn adják, arra jutottam, talán ez is valami érdekes, amiben az USA-beli emberek fura szokásait, meg ilyesmiket mutatnak be, de nem így lett. A véleményem a rövid ismertető után következik. 

Alexandra Pelosi egy amerikai dokumentumfilmes hölgy, akinek a férje korábban legális bevándorló volt. Ám miután megszülettek a gyermekeik, az apuka úgy döntött, felveszi az állampolgárságot, feleségét pedig ez inspirálta, hogy elkészítse legújabb művét, melyben arra keresi a választ, hogy miért akar annyi ember az Egyesült Államok polgára lenni? 

citizen-usa-50-06.jpg

Számomra nem újdonság, hogy számos országban rendkívül rossz embernek lenni. (A magyarok mindig csak panaszkodni tudnak, ám gondoljunk bele, hogy Afrikában és a háború sújtotta Közel-Keleten mennyivel elviselhetetlenebb a helyzet.) Szóval, Pelosi asszony mozgóképe azt festi le számunkra, hogy jujj de jó amerikainak lenni és jujj de szar mindenütt máshol. A hazafias énekekkel kísért rövid utazás során mind az 50 tagállamban eltölthetünk 1-2 percet, és a rendezőnő mindenütt megszólaltat néhány olyan embert, aki éppen akkor veszi fel az állampolgárságot. Megkérdezi tőlük, mi volt a fő ok, hogy ezt szerették volna és ők készségesen elmesélik ezt. A Citizen USA mindent megtesz, hogy az általunk elképzelt kövér és ostoba egyesült államokbeli polgár képét lerombolja, de nekem inkább az tűnt ki belőle, hogy a bevándorlók teszik jobb hellyé az USA-t, nem az ottani emberek. A hölgy kamerája előtt megszólal három ismert amerikai is, akik mind bevándorlóként kerültek az országba: Madlene Albright (az USA első női külügyminiszetere, cseh származású), Henry Kissinger (Nixon külügyminisztere, eredetileg német) és Gene Simmons (a Kiss énekes/gitárosa, magyar/izraeli gyökerekkel bír). 

Valójában nem sok mindent lehet írni erről a filmről, egyetlen érdekességet sem találtam róla, úgyhogy azok helyett álljon itt néhány példa, hogy miért mennek az emberek Amerikába és miért akarnak állampolgárok lenni: vallásszabadság, biztonság, lehetőségek, szabadság, véleményszabadság, a fogyatékkal élők segítése, ott a szexuális beállítottság miatt nem kell szégyenkezni, nincs nemi megkülönböztetés és nem kellenek kapcsolatok a boldoguláshoz. Legalábbis a megszólalók többek közt ezeket az okokat sorolták fel. 

citizen2.jpg

Az USA állampolgár: Körkép egy pozitív hangvételű, egyszerű, semmilyen dokumentummozi, amit akárki más is tudna csinálni. Nem volt benne túl sok érdekes pillanat, leszámítva a magyar hölgyet, a törpe hölgyet és Gene Simmons-t:) Nem kaptam tőle igazán semmi pluszt, sőt, azt mondom, nem is érdemes megnézned, maximum ha az amerikai álomról álmodozol... 

Pontozás: 

imdb: 6.0 (A patrióták nyomták a gombot:)) 

Szerintem: 2/5 

Jövő héten pénz áll a házhoz, úgyhogy nagy valószínűséggel letöltöm az iTunes-t és beszerzek pár filmet, amik még nem elérhetőek itthon. A szavazás nyertes mozijaihoz nem sok kedvet érzek, de majd meglátjuk, talán még azokat is elkezdem.

Szólj hozzá!

Címkék: dokumentum


2012.09.22. 12:43 Tévésámán

A guardista (The Guard, 2011)

guardista1.jpg

Valamelyik filmmagazinban remek kritikákat olvastam erről az alkotásról és bár a mindössze egyszer, eredeti nyelven látott Erőszakik nem maradt meg túlzottan, a pár hete látott A szörny adott még némi plusz, hogy megnézzem A guardistát. Hogy miért? Mert abban is Brendan Gleeson az egyik legjobb, leghumorosabb szereplő és ugyanúgy a törvény embere, mint itt. 

Jerry Doyle őrmester (B.G.) nem éppen a zsaruk gyöngye. Kurvázik, nem veti meg a piát és a drogokat sem, ráadásul hányaveti, laza és nemtörődöm. Váratlanul viszont egy furcsa gyilkossági ügy szakad a nyakába és még újdonsült, túlbuzgó kollégáját is elnyeli a föld, ezért hamarosan érkezik egy FBI-ügynök, Wendell (Don Cheadle), aki elképedve lép be Jerry világába. Az őrmestert látszólag még az sem izgatja, hogy a szálak egy rekordméretű kokainfogáshoz vezethetik őket, a tét 500 millió dollárnyi anyag! De ki lehet a gyilkos, mi az összefüggés az áldozatok között és vajon érdekelni fogja-e Doyle-t a kérdésekre adott válasz vagy inkább rendel még egy sört és szarik rá? 

guard022.jpg

Ezt a mozit nem a cselekménye, hanem a baromijó párbeszédei teszik érdekessé. Nevetni akartam egy jót és ezt megkaptam tőle, hiszen a szofisztikált, magasan képzett, udvarias amerikai meg a rasszista, durva modorú, mocskosszájú ír párosa nagyszerű poénlehetőségeket rejt magában. Ehhez hozzájönnek még a filozofikus beállítottságú gyilkosok, az Egyesült Királyság népei közti évszázados ellentétek meg a disznó humor megnyilatkozásai, a néző pedig röhöghet rajtuk. Ugyanakkor a legfurcsább az, hogy a háttérben elég kemény dolgokról van szó, hiszen emberölés, drogcsempészet és korrupció írható a rosszfiúk számlájára, az atmoszféra mégis könnyed marad és ez elsősorban a remek színészi játéknak (meg a jó zenének) köszönhető. 

Brendan Gleeson ismét bebizonyítja, hogy a káromkodós, véresen komoly, ám mégis vicces szerepek nagymestere. Abszolút hiteles, teljesen hétköznapi, ő egyedül is elviszi a filmet a hátán. Don Cheadle-t sohasem kedveltem, de Gleesonnal alkotott kettősük kitűnően működik, így rá sem lehet panasz. A mellékszereplők közül kiemelkedik Mark Strong (az angol rosszfiú), de társai sem rosszak (David Wilmot és Liam "Ser Davos, a Hagymalovag" Cunningham). Az író-rendező John Michael McDonagh pedig remek beállításokkal és hatásos képekkel támogatta meg színészeit - elég csak a folyton Doyle őrmester mögött elterülő óriásposzterek kontrasztjára vagy a mama szobájának kiürítési jelenetére gondolni, az utóbbi például tömör egyszerűségével lenyűgöző. 

The-Guard-2011-Movie-1.jpg

Érdekességek: Gleeson és Wilmot figuráinak párbaját éppen az nyeri, aki a korábbi, A bűncézár című moziban a vesztes. Jerry egyenruhája a végén egy régebbi, mára már visszavont Gárda-uniformis; ám a valóságban ezt az összeállítást még mindig használják díszegyenruhaként. A The Guard kb. 6 millió dollárból készült és több mint 17 milliót hozott vissza, ezzel a valaha készült legnagyobb bevételű ír független filmmé vált. A The Guardian nevű újságtól elnyerte a 2012. évi Első Film Díját, előszöri nem-amerikai nyertesként az elismerés történetében. A kritikusoknak is nagyon tetszett és a közönség körében is népszerűvé vált. 

Érdekes és vicces mozi ez, ám nagyot von le az értékéből, hogy az egyetlen igazi fordulata baromira kiszámítható, ahogy a vége is. Szerencsére McDonagh úgy zárta le az alkotását, hogy a nézőre bízta a döntést, vajon hogyan ér véget Jerry Doyle története; ez pedig egy igazán szimpatikus húzás volt tőle, így azt hiszem, mégsem vonok le a maximális pontszámból. 

Pontozás: 

imdb: 7.3 

Szerintem: 5/5 

Hírek: 

- Brendan Gleeson benne lesz a Hupikék törpikék 2-ben - az első csúnya nagyot bukott, de kit izgat? 

- Don Cheadle ismét felöltheti az egyik legkirályabb szuperhős-segéd, War Machine jelmezét a Vasember 3-ban, amit már nagyon várok!

- Mark Strong szinkronhangként hallható lesz a Justin and the Knights of Valour névre hallgató lovagos animációs filmben; valamint láthatjuk is, a Mindscape című természetfeletti thrillerben. Utóbbihoz egy kis kedvcsináló: "Hősünk egy férfi, aki képes átélni mások emlékeit. Ezúttal egy briliáns elméjű, zaklatott tizenhatéves lány ügyében nyomoz, akiről ki kell derítenie, hogy veszélyes szociopata vagy egy szörnyű trauma áldozata." Ez nagyon jól hangzik, engem máris érdekelni kezdett! 

Várható írások: Marie Antoinette

Ja és még valami: Maradjatok a stáblista elejénél, mert egy egészen kellemes dal megy ott és megnézhetitek az összes szereplőt, még egyszer, utoljára!

Szólj hozzá!

Címkék: krimi vígjáték


2012.09.19. 13:03 Tévésámán

Az olasz meló (The Italian Job, 2003)

olasz1.jpg

A múltkor, amikor leültem megnézni a Tolvajtempót, akkor Az olasz meló képei villantak be, és a nézés közben rájöttem, hogy utóbbi mennyivel jobb és igazából arra lettem volna kíváncsi. Most kielégíthettem ezt a vágyamat és dacára annak, hogy Mozsárágyú előtte azt mondta, hogy kétszer már nem érdemes megnézni, meg annyira nem jó, mégis remekül szórakoztam rajta! 

Főhősünk Charlie (Mark Wahlberg), aki fantasztikus rablásokat tervez és egy elit csapattal végre is hajtja azokat. Ám az utolsó akció nem éppen úgy sül el, ahogy várják, mert az egyik tag, Steve (Edward Norton) önállósítja magát és lelép az egész zsákmánnyal - 35 millió dollárnyi arannyal! Ám ha ez még nem lenne elég, megöli a csapat mentorát, Johnt (Donald Sutherland) és azt hiszi, hogy végzett a többiekkel is, akik viszont mindenre fel voltak készülve, így sikerül meglógniuk... Egy évvel később Charlie rábukkan Steve-re és újból összeverbuválja az embereit (Jason Statham, Mos Def és Seth Green), akiket John lánya, a széfszakértő Stella (Charlize Theron) is kiegészít. A tét a hatalmas kincs, ám a valódi hajtóerő a bosszú. Vajon sikerül túljárni a minden hájjal megkent gazember eszén, vagy az arany ismét elúszik? 

olasz2.jpg

Ez egy vérbeli krimi-vígjáték, ahol a hangsúly az elmésen megalkotott rablási akciókon és a jól kitalált szereplőkön van. Mindenkinek van valami speciális szakterülete (szupersofőr, hacker meg robbantási szakértő), és mindnyájuknak van valami jellemző tulajdonsága/heppje, ami pedig kitűnő poénokat szül. A legfőbb különbség a The Italian Job és a Gone in 60 Seconds között az, hogy utóbbiban semmi sem működik, itt viszont minden. Bár sokadszorra láttam, de még most is izgultam, mikor Stella álruhában bemegy Steve-hez, vagy amikor a páncélautókat üldözik; most is halálra röhögtem magam Pöpec Rob (Statham) viccein és szurkoltam nekik, hogy lefőzzék a rosszfiút. A sebesség megszállottjai is örülhetnek, hiszen kapunk hajós üldözést Velence vizein, Mini Morris-os száguldozást L.A.-ben és az utóbbi kocsikkal még a metrójáratokat is megjárják, így egy nagyon pici Kontroll-érzést is átélhetünk:) A király akciót odaillő muzsikák festik alá, nagyszerű hangulatot teremtve és még az sem zavaró igazán, hogy az összes robbantás fizikailag lehetetlennek látszik. 

olasz3.jpg

Bírom Mark Wahlberget, szerintem pont az ehhez hasonló karakterek állnak hozzá a legközelebb, amikor akcióznia kell, de emellett viccesnek is kell lennie. Charlize Theron most is gyönyörű és már ennyi is elég tőle, hiszen azért a férfinézőknek is szükséges egy csapattag, aki iránt vágyakozhatnak; de ugye nem hiába kapott anno Oscart, hiszen remek színésznő. Jason Statham óriási arc, őt is az ehhez hasonló humoros alakításaiban nézem legszívesebben; az meg külön vicc, hogy a Mos Def által játszott fickó süket (angol szóvicc: deaf - süket, Def-DEAF, ugyanúgy kell ejteni:D). Edward Nortont nem szívlelem, de itt még ő is szimpatikus, valahogy nem tudtam utálni, pedig Steve nagy gazember. Seth Greent rendkívül tenyérbemászó arccal áldotta meg a Jóisten, plusz egy tipikus "hű de nagy számítógépbuzi" bőrébe bújik, és még így sem zavart! Szegény Donald Sutherlandet elég gyorsan elteszik láb alól, pedig őt szívesen néztem volna még... A mellékalakok közt az egyetlen igazán érdekes figura Vézna Pete, akit a rapper Gawtti játszik - nem semmi, ahogy ez a pasas kinéz:D A film alapjául az 1969-es brit Az olasz meló szolgált, amiben Michael Caine volt a főszereplő; a 2003-as verzió rendezője a Csak lazán!-t is dirigáló F. Gary Gray. 

Érdekességek: Az eredeti The Italian Job és eközött alig van hasonlóság, a forgatókönyv írói nem is látták a '69-es verziót, mielőtt megírták a szkriptet. A legelején elhangzik egy mondat: "Ki szerzett neked (nemtommit) Budapesten?":) Edward Norton csak azért szerepelt ebben, mert volt egy három filmre szóló szerződése a Paramounttal és kötelezték, hogy benne legyen. Mindegyik főszereplő vezetési leckéket vett a mozihoz, Jason Stathamet például maga Damon Hill készítette fel. A hősök alakítóinak egybehangzó véleménye szerint Theron volt a legjobb sofőr közöttük, akit vicces módon a forgatás alatt kétszer is megbüntettek gyorshajtásért, saját bevallása szerint azért, mert megszokta a sebességet és már hazafelé is ilyen módon vezetett a helyszínről. Mos Defnek többet kellett gyakorolnia, mint társainak, mert nem volt jogsija. Nagyrészt a színészek hajtották végre a kaszkadőrmutatványokat a kocsijaikkal. Charlize Theron egy profi széftörővel gyakorolt a munkához. A Lyle által állandóan emlegetett Napster egy létező fájlcserélő program és a pasi, akit mutatnak, amint lenyúlja az ötletet, az tényleg Shawn Fanning, aki a Napster atyja. Wahlberg a jelenetek nagy részében magasított talpú cipőt viselt, hogy nagyobbnak tűnjön:) 

olasz4.jpg

32 speciális Mini készült a filmhez, volt köztük elektronikus meghajtású és kétkormányos is. A forgalmi dugóhoz 300 kocsit használtak fel, ez volt az első alkalom, hogy egy stábnak megengedték, hogy lezárják a híres Hollywood-Highland-kereszteződést. Amikor a helikopter berepül a híd alá, az nem trükkfelvétel, a pilóta tényleg bevitte oda a gépét. Amikor a páncélautónál robbannak a töltetek, a tömegben fel lehet fedezni egy Pókember-jelmezt viselő férfit:D A stáblista elejét érdemes megnézni, mert ott van a "mi lett velük"-rész. Egy vicces név a háttéralakok közül: Frank Nyi (valami alkalmazottat keltett életre). Az olasz meló 60 millió dollárból lett és több mint 176 milliót kaszált világszerte, elvileg a kritikusok is kedvelték. 

Bár sem autóbuzi, sem akciófilm-megszállott nem vagyok, mégis tetszik ez a film, mert vicces, látványos, izgalmas és szórakoztató! Már csak a Minis száguldozás miatt is megéri látni:) 

Pontozás: 

imdb: 6.9 (Az első változat 7.3-at kapott.) 

Szerintem: 5/5

Hírek: 

- Ebben az évben készül el a Players című indiai mozi, ami ennek a remake-je. 

- Már 2004-ben meghirdették, hogy gyártják a folytatást, a The Brazilian Jobot, ám valószínűleg nem lesz belőle semmi, pedig a szereplők és a rajongók is szeretnék. 

- F. Gary Gray rendezi a hírhedt videójátékon alapuló Kane & Lynch-et, aminél még most sem értem, hogy Lynch mitől alakul át négerré, de mindegy. 

- Charlize Theron három folytatásban vállalt szerepet: Mad Max: Fury Road, Hancock 2 és Snow White and the Huntsman 2, bár az utolsóban csak állítólag bukkan fel ismét. Ezeken túl producere és főszereplője is lesz a Two Eyes Staring című horrornak, ami egy kislányról szól, aki az anyja halott ikertestvérének szellemével barátkozik. 

- Donald Sutherland Az éhezők viadalának következő epizódjában, a Catching Fire-ben újból eljátssza Snow elnököt. 

- Rebesgetik, hogy Jason Statham visszatér Sylvester Stallone csapatába a The Expendables 3-ban. 

- Seth Green Michelle Trachtenberggel együtt játszik a Sexy Evil Genius-ban - sci-fi-vígjáték egy csajról, aki az összes exét egyszerre fogja megleckéztetni - vagy valami ilyesmi:) 

Már nagyon rég nem néztem filmet a kereskedelmi adókon, de nevetséges, hogy mennyi reklám van és ez egyszerűen megterheli a nézőt. Totál megértem azokat, akik sosem tvznek... 

Végezetül pedig két idevágó, klasszikus videó, freddyD elemzése a The Italian Jobból készült pc-játékról:D

Szólj hozzá!

Címkék: krimi vígjáték


2012.09.17. 13:14 Tévésámán

Winter of Frozen Dreams (2009)

wofd.poster.jpg

Tegnap megnéztem az utolsó kiválasztott Thora Birch-mozit, ám nagy sajnálatomra a tök jó címmel bíró Winter of Frozen Dreams nem horror, hanem egy megtörtént esetet feldolgozó dráma. 

1977-ben járunk. Barbara (T.B.) egy sokak által lenézett munkával keresi a kenyerét - prostituált a jól menő helyi "masszázsszalonban". Annak az évnek a karácsonyán a lány felhívja a fiúját, Jerry-t (Brendan Sexton III), hogy segítségre van szüksége, merthogy talált egy hullát a lakásában... A srác másnap elmeséli a rendőrségen, hogy hogyan ásták el a halottat a hóban és ezek után a nyugdíj előtt álló Lulling nyomozó (Keith Carradine) veszi kezébe az ügyet. A tényállás ugyanis nem egyértelmű, még a nyilvánvaló körülmények ellenére sem. Vajon ki ölte meg Harry Berge-öt (Dan Moran)? 

barbara1.jpg

A film Karl Harter 1990-ben kiadott könyve alapján készült, aminek ugyanez a címe. A mű a valóságban is megtörtént gyilkossággal foglalkozik, ami a '70-es évek végén megrázta Amerikát, mivel ennek a tárgyalását közvetítették először élőben. Már az első percben kiderül, hogy a nőt elítélik, ezért nem árulok el nagy titkot, ha megmondom, hogy az igazi Barbara Hoffmann (lásd a képet) már 32 éve ül börtönben Harry Berge megöléséért - ám rajta kívül volt még egy áldozat, és ez igazából az ő története. 

Nehéz szpojlermentesen írni a dologról, de megpróbálom. Bár rögtön a kezdésnél megtudjuk az ítéletet, mégis érdekes, hogy vajon mi történt azon az estén? Ki, hogyan és miért oltotta ki a szerencsétlen férfi életét? Mint már mondtam, nem horrorról van szó, ez a film egy tragikus, végülis egyoldalú szerelem története. Nagyon át tudom érezni Jerry helyzetét, mert a "párja" csalfa és hazug, mint az exem. Nincsenek valódi érzelmei, nem érdekli, hogy a másik ember mit érez és a fiúja mégis szereti őt, mégis mindent megtesz neki, és áltatja magát azzal, hogy biztosan jobb lesz majd. Egy idő után már nem is az érdekelt, hogy ki a gyilkos vagy hogy miért tette, hanem az, hogy kicsoda igazából Barbara?

thora17.jpg

Thora Birch most is kitűnő, de sajnos hiába hirdetik vele a filmet, valójában csak másod- vagy harmadrangú. Viszont baromijól néz ki fekete hajjal... A többiek közül a legjobb azt hiszem Dan Moran, akit  visszaemlékezésekben láthatunk - Harry (talán a valódi Harry is) szintén elhitte, hogy jobb lehet neki, de nem így alakult. Az író-rendező Eric Mandelbaum, aki csupán négy mozi munkálataiban vett részt a mai napig, az egyik producernek pedig elég vicces neve van: Milka Stanisic:) 

Érdekességek: Birch-ről tudni kell, hogy a szülei fénykorukban pornószínészek voltak. Az apuka, Jack, pedig ellátogatott erre a forgatásra, ahol ő és a rendező felváltva instruálták és biztatták Thorát meg a stricit alakító Dean Winters-t, hogy hogyan játsszák el a szexjelenetet, amit ráadásként kamerahiba miatt 14 alkalommal kellett felvenni. Elég bizarr helyzet, nem? A Winter of Frozen Dreams 1 millió dollárból készült, ám csak alig több mint 8000-et hozott vissza. Kritikai fogadtatásáról nem tudok. 

Lassú folyású, érdekes, de rendkívül eseménytelen film ez, amit leginkább csak Thora Birch rajongóinak ajánlok. Ő nagyon jó benne, de minden más már nem annyira... 

Pontozás: 

imdb: 4.6 

Szerintem: 2/5 (A hölgy és az ügy miatt.) 

Hírek: 

- Keith Carradine a legújabb bérgyilkosos akciójáték, a Hitman: Absolution egyik szinkronhangja lesz. 

Talán most ráállok a szavazásban meghirdetett filmekre, ám van még két legendás néma horror, Az Operaház Fantomja és a Nosferatu, amik szintén váratnak magukra. Vagy ezek következnek, vagy a voksolás tulajdonképpeni győztese, A falu, vagy valami egészen más...

Szólj hozzá!

Címkék: dráma


2012.09.15. 19:05 Tévésámán

Vonat (Train, 2008)

train1.jpg

Az utolsó előtti Thora Birch-horror. Semmitmondó címe ellenére érdekelt, pedig belefutottam két apró kommentbe is egy fórumon, ahol ezeket írták angolul: "olcsó belezés" + "olyan mint a Motel összekeverve az Ernest iskolába meggyel". Utóbbit kissé erősnek érzem, az előbbivel viszont kénytelen vagyok egyetérteni. A legszomorúbb viszont, hogy pár apróságon bukik el a film - ezekről később részletesen, most lássuk a történetet: 

Hőseink fiatal amerikai birkózók (2 lány, 2 fiú, az edző és a segédedző), akik egy kelet-európai országban (elvileg Ukrajnában) vesznek részt egy bajnokságon. A srácok éjjel a tiltás ellenére kiszöknek bulizni, emiatt másnak lemaradnak a vonatjukról. Szerencsére egy hölgy ad nekik egy tippet a következő induló szerelvényre vonatkozóan, így felszállnak a címben szereplő járműre, ami hamarosan néhány gazember miatt brutális gyilkosságok színhelye lesz. A kérdés már csak az, hogy vajon miért csinálják ezek az alávaló vadállatok azt, amit csinálnak, és hogy vajon marad-e túlélő, hogy elmesélje rémtetteiket? 

train6.jpg

Kétféle horror van: az, amelyikben a végére kapunk (vagy legalább sejtünk) egy okot, egy motivációt az események mögött; a másik meg az, ahol nincs motiváció, nincs értelem, ha pedig mégis akad, akkor elsikkad/nem lényeges. Utóbbiba tartozik a Motel is, amit annak idején kendőzetlen brutalitása miatt nagy szenzáció övezett, és végülis ebbe a kategóriába sorolhatóak a Fűrészek is, de ezeknél a háttérben meghúzódik egy elmésen felépített történet-folyam. A Vonat megtekintése után rájöttem, hogy sokkal jobban tetszenek azok a filmek, ahol magyarázatot kapunk a miértekre (Rob Zombie's Halloween) vagy legalább felkínálják a lehetőséget, hogy mi magunk értelmezhessük a sztorit (Dark Corners). Ebben az esetben semmi ilyesmi nincs. A gyilkosokat mozgató erők gyorsan nyilvánvalóvá válnak, a fröcsögő vér és a szakadó végtagok között pedig kiolvasható az átlagos amerikai bántó hozzáállása az ázsiai és a kelet-európai emberek iránt... 

Az alap egy klasszikus felállás: Adott a hely, ahonnét nem lehetséges kijutni és itt vannak a hősök, akik ilyen-olyan emberek, mind megpróbálnak kijutni, aztán vagy sikerül nekik vagy nem - közben üldözik őket a gyilkosok. Olyan remek alkotások épülnek ugyanerre a motívumra, mint az Alien, A szellemhajó vagy a Háborgó mélység, itt pedig csak az a különbség, hogy az adott zárt hely egy mozgó járművön van. A gonoszok egy olyan dolgot művelnek, amitől sokan félnek manapság is, emiatt a sztori maga realisztikus - legalábbis bizonyos szintig. A vér folyik, a testek felvágása, átszúrása és mindenféle csonkítása igen élethűen kerül bemutatásra - már a stáblista alatt megnyúznak egy palit (bvüee). Van néhány egészen jól megcsinált jelenet, például amikor bejárhatjuk a három kabint és az ablakok kötik össze őket, az nagyon tetszett, a lezárás pedig szintén elnyerte a tetszésemet. A színészek közül Birch kisasszony magasan kiemelkedik, bár azért Gideon Emery (Willy, a segédedző) se rossz. A negatív szereplők köréből a jeges pillantású Koyna Ruseva (a doktornő) és az egyetlen igazán karakteres antagonista, Valentin Ganev (a kalauz) az említésre méltóak, a többieknek nem kellett nagyon megerőltetniük magukat. 

thora1.jpg

A Traint, ahogy már említettem, a sok kis ostobaság rontja el. Például a legutolsó kocsiban berendezett helyiség már túlzás; kétszer is premier plánban van Wilhelm Scream (klisé ordítás, amit már ezerszer hallhattál), ezen kívül a nagydarab pasas puszta kézzel eltol egy vasúti kocsit, ami azért nevetséges. Sosem lepődtem meg a játékidő alatt, ki lehet találni, mi fog történni, de még azt is, hogy mit fognak mondani a karakterek! Amikor Alex (vagyis Thora Birch) kijut a vagonból, akkor ott másfél percig olyan sötét van, hogy semmit nem lehet látni - igaz, nem is történik semmi, de akkor is, ezt marhára utálom! Nem értettem azt se, hogy mitől kopasz az összes rosszfiú? A legnagyobb baj viszont az, hogy az USA-hoz mérten fejletlen országok megítélésében nem hogy jó irányba nem terel, de inkább erősíti a balkáni népekkel meg az ázsiaikkal kapcsolatos amerikai előítéleteket... Szerencsére akad egy-két felüdítő poén, például a szobacserés, amin jóízűen nevettem, csak kár, hogy ahhoz túl kevés van belőlük, hogy a Sötét zughoz hasonlóan csökkentsék a feszültséget. Az egyetlen igazán jó dolog, amiért örülök, hogy láttam, az Alex menetelése a végén, az a pár jelenet kárpótolt az addig látott 1 órányi szemétért. 

Érdekességek: Ez eredetileg a '80-as években készült Terror Train remake-je lett volna, de aztán önálló sztorivá alakult - a két film között csak a helyszín a hasonlóság. A forgatás Bulgáriában zajlott, Thora Birch maga hajtotta végre a legtöbb kaszkadőr-mutatványát. Az író-rendező Gideon Raff, akinek a nevéhez két sorozat és egy felejthető thriller fűződik. A szerzetesek egyike Bolt Birch, Thora öccse. A Toddot játszó srácot Derek Magyarnak hívják, szóval biztosan távoli magyar ősökkel bír:) A wikipedia szerint a Vonatot hatszor választották meg a leginkább sokkoló filmnek - hogy ki, hol és mikor, azt nem tudom. A készítési költségeiről meg a kritikai fogadtatásáról nem találtam adatokat. 

thora2.jpg

A Train egy tisztességes iparosmunka, ami viszont sajnos sok apró hibát tartalmaz. Az ötlet jó, a gyilkosságok szó szerint húsba vágóak, Thora Birch nagyszerű és a lezárás is király lett, de még így sem mondhatom rá, hogy jó film. A Motel és a Fűrész rajongóinak ajánlom, illetve azoknak, akik még ezeket nem látták. Úgy vélem, ideális átvezetés lehetne a B-kategóriás gagyikból a vizuálisan sokkoló brutalitás felé. 

Pontozás: 

imdb: 4.7 

Szerintem: 3/5 

Hírek: 

- Gideon Emery-t legközelebb a StarCraft II kiegészítőjében, a Heart of the Swarmban hallhatjuk szinkronként. 

- Derek Magyar rendezi, írja és pénzeli a The Secrets We Share című dráma/thrillert, amiben színészként is felbukkan. 

- Valentin Ganev marad a horrornál, következő munkája a beszédes nevű Asylum (Őrültek háza). 

Várható írások: Winter of Frozen Dreams

Végezetül egy vonatos dal, elsősorban a rockzene kedvelőinek küldöm:

Szólj hozzá!

Címkék: horror


2012.09.12. 20:39 Tévésámán

A Szárnyas fejvadász ismét szárnyal

Blade-runner.jpg

A filmről szóló rövidebb írásomat itt olvashatjátok. 

AKI MÉG NEM LÁTTA, AZ NE OLVASSON TOVÁBB! 

Megint az a helyzet állt elő, mint hónapokkal ezelőtt, amikor a cinegore kerekasztalához néztem meg a Mulholland Dr.-ot, tehát az, hogy a szóban forgó filmhez annyi érdekesség és értelmezési lehetőség tartozik, amennyit egyetlen cikkbe lehetetlenség belesűríteni. Egy vagy két évvel ezelőtt persze megtettem volna, de mára már ott tartok, hogy inkább írok két bejegyzést, az első a "száraz" tényeket tartalmazza, míg a második egy határidővel nem rendelkező, lassan készülő alkotás, amin lehet merengeni meg agyalni. Most konkrétan abból a szempontból hátrányban vagyok, hogy a Blade Runner minden nagysága ellenére sem volt rám olyan hatással, mint a már említett David Lynch-mű, így annak dacára, hogy másodszorra láttam, mégsem érzem azt, hogy rengeteg magvas gondolatom lenne vele kapcsolatban. Persze evés közben jön meg az étvágy, így lehetséges, hogy a végére ebből is egy A Mulholland Drive értelmezési lehetőségeihez hasonlóan komplex és összetett cikk válik - majd meglátjuk! 

PKD.jpg

Az egész Szárnyas fejvadász az író Philip K. Dicktől eredeztethető. Ő egy amerikai ember volt, 1928-ban született és nem sokkal az itt tárgyalt film bemutatója előtt, 1982-ben hunyt el, 53 évesen, stroke miatt. Novellákat, esszéket és regényeket írt, ám saját idejében a kritikai elismerés dacára nem számított sikeres írónak. 1955-ben jelent meg az első munkája (Solar Lottery), ám már 1950-ben elkészült legkorábbi alkotásával (Gather Yourselves Together). Nagyrészt a sci-fi témakörében írt, ám jelentek meg egyéb műfajú alkotásai is, pl. az egyik legismertebb regénye, a The Man In The High Castle a nácizmussal foglalkozik. Utolsó műve a The Owl In Daylight befejezetlen maradt. 

"Olyan emberekről akarok írni, akiket szeretek; egy olyan világban, amit én találtam ki, nem a valódi világunkban, mert a valódi világunk nem felel meg az elvárásaimnak." - Philip K. Dick 

A legkorábbi mozgókép, ami egy Dick-íráson alapszik, az az 1962-ben futó tudományos-fantasztikus széria, az Out of This World Imposter című epizódja, ám ennek megjelenése után egy darabig senki nem foglalkozott vele a filmiparban. Aztán 1968-ban kijött a Do Androids Dream of Electric Sheep? című regény, ami azonnal felkeltette a hollywoodiak figyelmét, ám a Martin Scorsese vezette alkotói gárda annyira pocsék forgatókönyvet hozott össze belőle, hogy Dick nem adott engedélyt a mozi elkészítésére. Az évek lassan teltek és aztán elérkezünk Ridley Scotthoz és csapatához, akik ismét megpróbálkoztak ennek az alkotásnak az ezüst vászonra adaptálásával. Következzenek az "általános" érdekességek, avagy ha már láttad az írás témájául szolgáló mozit, akkor ezek biztosan érdekelni fognak: 

Blade Runner (1982) Original 2.jpg

Bár a történet a Do Androids Dream of Electric Sheep?-en alapszik, a cím egy másik regényből származik, a The Bladerunnerből, amit Alan Nourse alkotott meg. Scott mindössze a könyv címét vette meg, rajta kívül sem a sztoriját, sem a hozzá tartozó, William S. Burroughs által írt forgatókönyvet. A bladerunner eredetileg egy illegális sebészeti eszközökkel kereskedő személy volt, nem android-vadász. Sem a rendező, sem a végső szkriptet tető alá hozó David Webb Peoples nem olvasta Philip K. Dick regényét, ami hosszas levezetés után, de mégiscsak a nácik ordas eszméitől eltorzult emberi elmékből ered - Dick ezeket kutatta a The Man In The High Castle-höz. A Szárnyas fejvadász kiindulópontját jelentő műben egyszer sem szerepel a replikáns szó, ez Peoples lányától származik, aki mikrobiológiát és vegyészetet tanult, ő mesélt az apjának a replikációról, ami tulajdonképpen a klónozás. A producerek közt található Michael Deeley nyolcszor mondott nemet a projektre, mire végül beszállt. Dick kezdetben ellene volt a filmnek, mert az első forgatókönyv-változat nem nyerte el a tetszését, de aztán bevették kreatív konzultánsnak, gyakorlatilag mindenbe beleszólhatott és ennek hatására végül a Blade Runner támogatójává vált. Érdekesség, hogy ő és Scott csak a felvételek befejezése után találkoztak először. Többen is elmondták a stábtagok közül, hogy a díszletek és a kellékek hihetetlenül részletesen ki voltak dolgozva, de a néző számára ez sajnos nem tűnik fel. (Erre vannak konkrét példák is, de nem akarok senkit sem fárasztani velük.) 

A színészek kiválasztása volt az egyik központi probléma, hiszen ahány forgatókönyvíró és producer volt, annyi ember neve került szóba, de Scott és Dick is rendelkezett saját elképzeléssel. Ahogy már említettem (lehet, hogy az előző cikkben), Fordot Steven Speilberg ajánlotta, aki nagyon meg volt elégedve Harrison teljesítményével az Indiana Jones-ban; a női főhőst játszó Sean Young pedig gyakorlatilag ismeretlen volt ekkor. Ford és Scott nagyon nehezen jöttek ki egymással, mindkettejüket rendkívüli módon megterhelte ez a munka, de nemcsak a másik jelenléte miatt. A főszereplő és a direktor már a kezdetektől konfliktusban volt egymással, aminek a forgatókönyv volt az alapja, a dolog pedig odáig fajult, hogy Ford és Scott a felvételek alatt nem is álltak szóba a másikkal, előbbi pedig éveken át messziről elkerülte a Blade Runnernek még csak az említését is. 2007-ben, az egyik Szárnyas fejvadász-dokumentumfilm forgatásakor Harrison mégis a kamerák elé állt, mondván addigra már kibékült a rendezővel. 

blade1.jpg

Scott meghallgatás nélkül választotta ki Rutger Hauert, néhány korábbi munkáját megnézve. A vicces kedvű Hauer viszont megtréfálta a rendezőt és az első találkozásukra összeválogatott egy garantáltan emlékezetes öltözéket. Rózsaszín szaténnadrágot; fehér színű, farkassal díszített pulóvert és egy hatalmas zöld napszemüveget viselt ekkor, Scottot meg a frász kerülgette tőle:D A holland színésznek a mai napig Roy Batty a kedvenc alakítása, ami ráadásul még Philip K. Dick tetszését is elnyerte. Hauer találta ki, hogy Batty a halálakor szabadon engedjen egy fehér galambot, ám a madár az "esőtől" annyira elázott, hogy csak kiugrott az anroidvezér kezéből és elsétált. 

Edward James Olmos ötlete volt a városi nyelv. Zhora kígyója a színésznő Joanna Cassidy saját házikedvence volt. Mikor Deckard megtalálja a pikkelyt a kádban, akkor nem Fordot láthatjuk, hanem a kaszkadőrjét, Vic Armstrongot, ugyanis ő akkor éppen nem ért rá. Daryl Hannah totál véletlenül törte be az autó ablakát, amikor a karaktere elmenekül Sebastian elől, mert megcsúszott a vizes úton - az az üveg még csak nem is volt preparálva és nyolc helyen szilánk ment a hölgy csuklójába. Ugyanígy egy véletlen esemény látható akkor is, mikor Deckard megakadályozza Rachelt, hogy elhagyja a lakást. Ford ekkor túl erősen lökte a falhoz Sean Youngot, akinek az arcán valódi fájdalom és düh tükröződik. A rendező és a stáb közti összetűzések sztrájkhoz is vezettek, emiatt hihetetlen mértékben meghosszabbodott a forgatás ideje, ez pedig egyik alkalommal annyira megterhelte Rutger Hauert, hogy elnézést kért, visszatért a szállodai szobájába és diszkréten összeesett:) Ridley Scott a nehézségek ellenére azt mondja, hogy ez a legteljesebb és a leginkább személyes műve. 

blade-runner-poster3.jpg

A készítés folyamatának légkörére jellemző, hogy már az elején rossz viszony alakult ki a direktor és az operatőrök között. A Tyrell irodájában játszódó jeleneteket Scott két hétnyi munka után újraforgattatta, ezzel a kollégáival való konfliktus kialakítása mellett két héttel meghosszabbította a munkálatokat is. Később aztán  elkezdődött a "póló-háború", aminek keretében a stábtagok Scott módszereit becsmérlő pólókban kezdtek járni, a direktor és a közelebbi munkatársai pedig válasszal ellátott ruhadarabokat vettek fel. A szerződésben foglaltak szerint ha a produkció túllépi a megengedett keretet, akkor a segédproducerek vehetik kezükbe az irányítást, majd mivel ez megtörtént, így a fő "pénzellátó" Michael Deeley-t és Ridley bácsit is kirúgták, miután az anyagok rögzítése befejeződött, a helyüket pedig a Jerry Perenchio-Bud Yorkin-páros vette át. Ők követték el a mozis verziót és ők írták a narrációt is, amit Deckard mond el a játékidő alatt - ezek vezettek a Blade Runner bukásához... Egy városi legenda szerint az említett szöveg, amit Ford a látottak alá mondott, az direkt lett olyan pocsék. A színész hangsúlyozta, hogy mennyire utálta a dolgot, de kitart amellett, hogy a körülményekhez képest a lehető legjobb teljesítményét nyújtotta - azt gondolta, úgysem használják majd fel az anyagot. Deckard alakítója ma is azt mondja, hogy ez volt az egyik leginkább megterhelő film, amin valaha dolgozott, egyrészt a frusztráló felvételek, másrészt az utólagos változatások sorozata miatt. 

blade2.jpg

"Mikor végeztem a forgatókönyvvel, előkerestem a regényt és átfutottam azt is. Egymásra építkeznek, így aki először a regénnyel találkozott, annak tetszeni fog a film és aki elsőnek a filmet látta, az élvezni fogja a regény olvasását." - Philip K. Dick 

A filmszínházas verzió stáblistája alatt a Stanley Kubrick-féle Ragyogás fel nem használt képsorai is felfedezhetőek. Pris akrobatikus támadásának végrehajtására egy tornásznőt alkalmaztak, ám ő a rengeteg próba alatt úgy elfáradt, hogy végül nem tudta végrehajtani az akciót. Helyette egy sebtében felvett férfi tornászt láthatunk. A karakterek francia, Boyard márkájú cigarettát szívnak. A replikánsok fénylő szemeit egy ősi fényeffekttel hozták létre, amit még Fritz Lang talált fel a Metropolis-hoz - a Szárnyas fejvadász rengeteg dologban hasonlít ehhez a legendás némafilmhez. Tyrell piramisának modellje kb. 2,7 méter széles és 6,3 méter magas volt - a makett véletlenül kigyulladt és elégett, így az Alien Space Jockey-jához hasonlóan nem maradt fent. A nyitójelenetben a város házainak egyike valójában egy mosdókagyló:) A betétdalokat tartalmazó album csak 1992-ben jött ki. Ehhez a mozgóképhez kapcsolódik egy hírhedt mendemonda, ami szerint minden egyes cég, ami reklámot helyezett el ebben a sötét, jövőbeli városban, az csődbe megy, vagy mélypontra kerül - "a Szárnyas fejvadász átka" anno valóban lesújtott a Coca-Colára meg az Atarira is. A filmből nem készült regény, hanem az alapul szolgáló Dick-művet adták ki újra, más címmel és más borítóval. 

Ahogy már szóba került, több változata létezik ennek a műnek. A legritkább közülük a San Diego Sneak Preview, amit csak egyszer vetítettek, 1982 májusában és majdnem megegyezett a mozissal, de tartalmazott három extra jelenetet. A leghosszabb a 2007-es Ridley Scott's The Final Cut, ami 117 perces. Az eredeti Blade Runner kópiája 1989-ben bukkant fel, addig mindenki azt hitte, hogy eltűnt. Ebben nem volt benne a narráció, a rendezőnek mégsem igazán tetszett, szeretett volna még alakítani rajta, de nem kapott rá elég időt, így aztán a Rendezői Változat néven kiadott film valójában nem is az - a The Final Cut az igazi. Az említett valódi rendezői változathoz több javítást is elvégeztek, ezek egyike Zhora halál-jelenetének újraforgatása volt. Joanna Cassidy 25 év után simán belefért az 1982-es, sokat mutató jelmezébe és ráadásul képes volt szinte tökéletesen megismételni negyed évszázaddal korábbi mozdulatait is, ami elképesztő színészi teljesítmény. Az újonnan felvett részletet zöld háttér és számítógépes grafika segítségével tették be a megfelelő helyre. 2007-ben megjelent a gyűjtőknek készült Ultimate Edition DVD, ami egy ötlemezes kiadvány. 

bladerunner01.jpg

"A történet lényege - legalábbis szerintem - az, hogy miközben levadássza és megöli a replikánsokat, Deckard fokozatosan elveszíti emberi önmagát. Eközben úgy tűnik, hogy maguk a replikánsok egyre inkább emberibbek lesznek. Végül Deckardnak fel kell tennie a kérdést, hogy miért teszi azt, amit tesz és hogy van-e lényeges különbség közte és köztük? Ha pedig még tovább megy, az is felmerülhet benne, hogy egyáltalán kicsoda ő, ha valójában nincs lényeges különbség?" - Philip K. Dick 

A most következő bekezdésekben a történet al- és főtémáit tárgyalom. Saját kútfőből azt szűrtem le, hogy talán az egyik lényeges kérdés itt a megkülönböztetés és a fajgyűlölet. Ha úgy vesszük, akkor a replikáns is ember, sőt, ők azok, akikké mi szeretnénk válni. Lehet, hogy éppen ezért üldözzük őket annyira, mert jobbak nálunk? De ha már itt tartunk, az embert az teszi emberré, hogy tökéletlen, hogy hibázik; éppen ezért eme "felsőbbrendű" lények túl tökéletesek ahhoz, hogy emberek lehessenek. Szóval üldözik, szolgasorba kényszerítik és tárgyiasítják őket - éppen úgy, ahogy a nácizmus hívei az áldozataikat. Csak még egy példa: a Földön tilos androidoknak tartózkodni, de Batty és társai mégis idejönnek, hogy találkozzanak alkotójukkal - mint az üldözöttek, akik azzal a tudattal térnek haza, hogy a biztos halál várja őket, de mégsem tehetnek mást. Hangsúlyoznám, hogy ez csak egy értelmezési lehetőség, azonban ismerve a regény megírásának körülményeit, ez a dolog, még ha felszínesen is, de biztosan benne van. 

Még a legalapvetőbb dolog, a műfaji meghatározás sem egyszerű a Szárnyas fejvadász esetében, hiszen bár alapvetően sci-fi akciófilm, de tartalmaz film noir és cyberpunk elemeket, ezen kívül bibliai meg irodalmi forrásokra (William Blake) is támaszkodik. Ezen alkotóelemek révén egyszerre van jelen a múlt (az említett bibliai utalások), a jelen (ez a világ hiába modern, külsőségeiben mégsem annyira különbözik a miénktől) és a (sötét) jövő, ami hol csillogó és fantasztikus (Tyrell épülete), hol pedig mocskos és romos (Sebastian lakhelye). A korok és idősíkok találkozása feszültséget, a sok értelmezési lehetőség pedig bizonytalanságot teremt a néző számára. Az egyik dolog, amit a mű bemutat, az a technikai fejlődés hatása a társadalomra és a környezetre - a regényben ez a vonal nagyon erőteljes. Ennek példája a teljesen mesterséges környezet, sehol egy növény, az ég fekete és állandóan esik az eső, az állatokból pedig már csak robot-másolatok maradtak fent. 

Bladerunner011.jpg

A fő téma persze - ahogy azt a korábbi Dick-idézetből is kivehettétek - az emberi lét kérdéseinek boncolgatása. A hús-vér szereplők nem törődnek a másikkal, az utcákon mozgó tömeg hideg és személytelen; míg a replikánsok szenvedéllyel teli, egymást segítő lények - emberibbek nálunk. Ez a tulajdonságuk nem csak Deckardot, de minket, a nézőket is arra késztet, hogy elgondolkozzunk rajta, mit jelent embernek lenni, és ha eljutunk a definícióig, meg kell gondolnunk, hogy vajon mi magunk beleférünk-e ebbe a kategóriába... Ugyanakkor az isten-komplexus, a mesterséges úton életet teremtő ember problémája is felvetődik, úgy, ahogy évszázadokkal korábban Mary Shelley Frankensteinjében. A klónozás és az intelligens gépek olyan dolgok, amik már most is jelen vannak a világban, még ha nem is vesszük észre őket vagy nem is tudunk róluk, Scott filmje pedig 30 évvel ezelőtt felhívta a figyelmünket, hogy mi történhet, ha ezek kicsúsznak a kezünkből - reméljük, hogy nem így lesz... 

Érdekes mellékszálacska a sakkjátszma, amit Sebastian és Tyrell játszik egymással. Batty beleavatkozik, így végül az előbbi nyer, de aki látta a filmet, az tudja, hogy mind a győztes, mind a vesztes jutalma ugyanaz: a halál. A sakkparti a replikánsok és az emberek harcát is bemutatja, mert az emberek gyalogokként (nagy számban jelenlévő, feláldozható személyként) tekintenek az androidokra, míg ők el akarják érni a halhatatlanságot (átérve az ellenfél térfelére a gyalogból királynő lehet). Egy másik megközelítés szerint a játszma Batty-t jelképezi, aki Tyrellhez akar eljutni, ő pedig kétszer is végzetes hibát követ el, ezzel Roy kezére játssza saját magát. Különleges pillanat az is, amikor Roy megmenti Deckardot. Ez sokak szerint azért történik, hogy Batty átadja a tapasztalatait Deckardnak, felkészítse rá, milyen érzés lesz majd a halál küszöbén állni, ezáltal a férfi örökké emlékezni fog rá, vagyis így - ha nem is szó szerint - de az android-vezér mégiscsak eléri a halhatatlanságot. Ennek az igazi különlegessége viszont az, hogy Rutger Hauer az utolsó pillanatban találta ki karaktere szavait és viselkedését, vagyis ez a szimbólum teljesen improvizált, nem egy előre betervezett dolog - így az is lehet, hogy nem jelent semmit. 

Blade-Runner-alternate-movie-poster-by-adam-rabalais.jpg

Az összeesküvés-elméletek rajongói is találhatnak nekik tetsző dolgokat ebben a világban, hiszen mindent erőteljesen áthat a paranoia: A nagyvállalati hatalom megtesülései (pl. a piramis), a mindenütt jelen lévő rendőri erők (a repülő kocsijaikkal!), a mindenfelé kutató reflektor-nyalábok és a replikánsok kiszűrésére szolgáló különös vizsgálat mind-mind ezt erősítik. Az androidok létrehozása és programozása pedig (egyesek szerint) az individuum feletti hatalmat testesíti meg. Ezen túl óriási jelentősége van a szemnek, mint szimbólumnak, erre azonban nem térnék ki bővebben, mert túl sok példa van rá, mindössze két dologra hívom fel a figyelmeteket: az androidok fénylő szemeire és a tesztben látott, hatalmasra nagyított látószervekre. Ezeken túl megfigyelhető a kultúrák keveredése, a japán feliratok és arcok jelenléte pedig a '80-as évek egyik nagy félelmét mutatja be, azt, hogy az amerikaiak tartottak (és szerintem ma is tartanak) attól, hogy a japánok gazdaságilag feléjük kerekednek majd - a Blade Runner világában ez (már?) megtörtént. Az elnyomó hatalomtól menekülve sok ember elhagyja a Földet és a kolóniákra költözik, valamint több jel is mutat tömeges bevándorlásra, ami az USA egyik állandó problémája a mai napig. Úgy látszik, ez a jövőben sem oldódik meg számukra... 

Az utolsó mellékszál, amiről beszélni szeretnék, az a kereszténységgel kapcsolatos értelmezési lehetőség. A négy android szuperképességekkel bír (hozzánk viszonyítva), teremtették őket (Tyrell és a cége), valamint "az égből jöttek" (egy másik bolygóról), így olyanok, mint a bukott angyalok. Roy talán maga Lucifer, aki inkább "úr a pokolba, mint szolga a mennyben", Hauer pedig rosszul idézi Blake-et (tűzben felkelő angyalok helyett lángolva zuhanó angyalokat mond), ezzel is erősítve ezt az elgondolást. Mikor Batty átszúrja a kezét, azt szinte mindenki egy krisztusi sebnek értelmezi, ráadásul halála előtt (vagy éppen a halálával?) megmenti Deckardot, ez az önfeláldozás újabb hasonlóság közte és a Megváltó között. A fehér galamb ebben az olvasatban a fő-replikáns mennybe szálló lelke. De nemcsak Roy, hanem Zhora is bukott angyal, hiszen a hátán lévő lövésnyomoktól úgy tűnik, mintha kitépték volna a szárnyait, a fellépésein használt kígyó pedig az az állat, ami a Bibliában bűnbe viszi az embert.  

blade-runner-poster.jpg

Hátra van még a végső kérdés, amire minden rajongó a bemutató óta keresi a választ, nevezetesen az, hogy vajon Deckard replikáns-e? Erre van egy pár kétes utalás: A legelső a rendőrfőnök szövege, aki azt mondja, hogy hatan szöktek meg a külső planétáról. Számoljunk: egyet lelőttek még a cselekmény kezdete előtt, Leonnal Rachel végez, Deckard megöli Pris-t és Zhorát, Batty pedig eléri az élettartama végét és ettől távozik az élők közül. De ez csak öt! Sokan azt mondják, a hatodik android maga a főhős, de ez valójában nem így van - legalábbis az M. Emmet Walsh karaktere által mondott szövegben jelen esetben nem lehet bízni. Ez a fura ellentmondás, miszerint négy+egy van, de Bryant hatot mond, egy utólagos változatás eredménye, ugyanis amikor a párbeszédet rögzítették, akkor még úgy volt, hogy tényleg lesz egy hatodik replikáns, egy Mary nevű, akit Stacey Nelkin alakított volna, ám őt az utolsó pillanatban kiírták a történetből. A készítők felvettek egy másik párbeszédet, Scott azonban valamiért összevágta a régit és az újat, ezért megmaradt a rejtélyes hatodik kérdése. A The Final Cutban a rendező helyrehozta ezt a "hibát". 

Egy másik dolog, amit Scott viszont szánt szándékkal alkalmazott, az Deckard fénylő szeme az egyik jelenetben - mint tudjuk, a többi gépembernek is ugyanilyen effekttel jelezték a hovatartozását. Ugyanígy a blade runner házában lévő rengeteg fénykép is gyanús, hiszen ahogy korábban láttuk, Rachel és Leon is ragaszkodik a programozott emlékeiket valósnak feltűntető fotókhoz. Az utolsó lökést pedig Gaff origami-unikornisa adja, ami jelentheti azt, hogy a küldönös külsejű nyomozó hozzáfért a valóban replikáns Deckard beépített memóriájához; de akár arra is utalhat, hogy ebben a furcsa jövőben az emberek ugyanazt álmodják - és talán az androidok is. Vagyis mindenki összetartozik, hacsak utóbbiak nem elektromos bárányokat látnak álmukban... Lássuk, a szereplők és az alkotók mit gondoltak ebben a kérdésben: Scott szerint Deckard replikáns; Dick embernek gondolta; az eredeti forgatókönyvíró Hampton Fancher szerint ember, de ez megkérdőjelezhető. A producer Michael Deeley szintén embernek tartja; Olmos viszont replikánsnak. Állítólag Scott, Hauer és Ford kiegyezett a forgatás előtt, hogy Deckard ember, de a direktor ezt a megállapodást később a hősök alakítóinak megkérdezése nélkül felrúgta. Mind Hauer, mind Ford embernek tekinti a címszereplőt - Ford szerint a nézőnek kell egy biztos pont, egy karakter, akiben bízhat, ez az ember Deckard; Hauer egy helyen pedig kifejtette, hogy a férfi harca a géppel Scott miatt ledegradálódik két masina harcára. Vannak viszont olyanok, akik azt mondják, a lényeg éppen az, hogy nincsen biztos válasz, ez így nagyszerűen illeszkedik a film bizonytalan, paranoid, sötét hangulatához. Mindenki maga döntheti el, hogy hogyan akarja értelmezni a szóban forgó robot-vadász személyazonosságát. 

Nézzük meg most azt, hogy mi mindent inspirált a Blade Runner, miket köszönhetünk neki! Az alábbi dolgok lettek belőle: 4 dokumentumfilm, 3 hozzá kapcsolódó elő- és utótörténeti regény, a Future Noir: The Making of Blade Runner nevű könyv, 2 videójáték (1985-ből és 1997-ből), az A Marvel Comics Super Special: Blade Runner című 24 számból álló képregény-sorozat (ez a Do Androids Dream of Electric Sheep?-en alapul) és az ezt követő 4 részes Dust to Dust miniszéria. Ridley Scott műve inspirálta az egyik legmeghatározóbb számítógépes játékot, a Deus Exet is, valamint a Kurt Russell főszereplésével készült A katonát, ami (elviekben) ugyanabban a világban játszódik. Született egy tv-sorozat is, a Total Recall 2070, ami a címéből is könnyen azonosítható Total Recall és a Blade Runner összeolvasztásából lett. Sokáig tervbe volt véve egy folytatás lehetősége, az ehhez készült forgatókönyvek egy része regényként megjelent, a többiből nem lett semmi - ám most már biztos, hogy lesz új Szárnyas fejvadász, csak nem tudni, mikor és hogy elő- vagy utótörténet lesz-e. 

Bemutatásakor a Szárnyas fejvadász eléggé megosztotta a kritikusokat. Furcsa módon a Scottra oly jellemző lassú tempót rótták fel ellene az USA-beli hozzáértők, alig három évvel korábban viszont még ők is tapsoltak A nyolcadik utasnak, pedig az sem sokkal gyorsabb. Azonban az igazán lényeges buktató a bemutatás dátuma volt, merthogy szinte egybeesett a Star Trek: Khan haragjának és az E.T.-nek a priemerjével, amik bankot robbantottak. Mellettük egyetlen másik sci-fi sem rúghatott igazán labdába 1982-ben... 

Mindezek ellenére a későbbi korok meghozták Deckard kalandjának az elismerést, hiszen hét különböző díjat nyert; 1993-ben pedig beválasztották az Amerikai Nemzeti Filmarchívumba, hogy megőrizzék az utókor számára. 2007-ben a Látványeffekt-Társaság megszavazta a valaha készült második leginkább vizuálisan inspiráló mozinak - azt nem tudom, melyik lett az első. Minél több idő telt el 1982 óta, annál többen tartották a Blade Runnert minden idők (egyik) legjobb tudományos-fantasztikus mozgóképének és ugyanígy gondolnak rá ma is. Ráadásul nem mellékesen ez a mozi vezetett Philip K. Dick írásainak széles körű megismeréséhez és azoknak filmes feldolgozásaihoz, így született meg például a Total Recall és a Különvélemény is. 

Engem annyira nem ihletett meg, mint a Mulholland Drive, de azért úgy hiszem, ez egy korrekt összefoglalása a Szárnyas fejvadász legfigyelemreméltóbb aspektusainak.

Szólj hozzá!

Címkék: sci fi


2012.09.09. 17:20 Tévésámán

Szavazás vége

buci4.jpg

Két hét után most lezárom a szavazást. A kérdés az volt, hogy a listázott filmek közül melyik szerepeljen itt legközelebb, nos íme a végeredmény:

- Két hét alatt 9 szavazat jött, ami elég nevetséges, ha azt vesszük, hogy az iskola indulása előtt napi 300 fölötti átlagos látogatottság volt, és még most sem csökkent ez a szám napi 200 alá. Na mindegy, a 9 a többség véleménye:)

- 2 szavazatot kaptak az alábbi címek: Amikor megállt a Föld (1955), A falu és a Hellraiser 1-2+5

- 1 szavazatot kaptak ezek: A fülke, Ali G Indahouse, Konvoj

Pillanatnyilag közel állok a Blade Runner befejezéséhez, plusz most még van két Thora Birch-horror, amit meg akarok nézni és elkezdtem foglalkozni ismét a nagy projekttel is. (Nem is szólva a youtube-os feliratkozóimnak ígért videóról, amivel meg már egy hónapot késtem,..) Szóval amíg ezek futnak, addig új filmet nem nagyon fogok nézni. A szavazatokat kapottak közül valószínűleg elsőnek A falu kerül majd sorra, de ezt is legkorábban csak két hét múlva olvashatjátok.

Köszönöm azoknak, akik szavaztak és örülnék, ha a legközelebbi hasonló akcióban többen is hallatnátok a hangotokat. (Már ha lesz ilyen...)

3 komment

Címkék: hírek