Rovatok

Filmrajongó

Több mint 1000 bejegyzésből álló magyar nyelvű filmadatbázis, filmrajongóktól filmrajongóknak. Nem vagyunk kritikusok, nem vagyunk szakértők, csak két tv-néző, akik szeretik a filmeket:) Ha nem tudod, mit nézz este, vagy hogy megéri-e látni az adott filmet, keress rá (jobb oldalt a Kategóriák vagy A héten a tvben listában) és olvasd el a véleményünket róla! Erre a címre tudtok írni nekünk: jasonx@chello.hu

Hirdetés

Kategóriák

akció (120) áldokumentum (7) animációs (46) bekategorizálhatatlan (3) dokumentum (11) dráma (229) fantasy (124) háborús (14) hill (17) hírek (34) horror (179) kaland (68) katasztrófa (4) krimi (58) magyar (46) musical (11) néma (10) paródia (30) rövidfilm (1) sci fi (139) spencer (22) sport (36) szatíra (6) szuperhős (87) thriller (50) történelmi (17) vígjáték (424) zene (45)

Friss topikok

2011.01.04. 19:26 Tévésámán

Happy End (Nowhere To Go But Up, 2003)

 

Kedvelem Audrey Tautou filmjeit, szinte mindet láttam. Ő maga olyan kis aranyos, a figurái pedig mindig érdekesek. A Happy Endnél csak az ő neve szolgált támpontnak, meg egy rövid ismertető a műsorújságban, de ennyiből már tudtam, hogy biztosan tetszeni fog, és hogy érdemes lesz érte fennmaradnom fél 1-ig, még akkor is, ha másnap korán kell menni dolgozni. És tényleg így lett, de a véleményem előtt én is próbálok összedobni egy kis kedvcsinálót hozzá:

 

Val (A.T.) egy kis francia faluból érkezik a hatalmas New Yorkba. Nincs semmije, csak ami nála/rajta van. Színésznő és nagy sztár szeretne lenni, de közben élnie is kell valamiből, ezért takarítást meg hasonló apró munkákat vállal, éjszakáit pedig egy ház kertjében tölti.

A házban a harmincas éveiben járó, válságban lévő író, Jack (Justin Theroux) lakik, akinek éppen most kellene írnia valamit, mert lassan kezd elfogyni a pénze. És nem ártana egy barátnőt sem keresnie magának, hiszen már több mint 5 éve vágyakozik még mindig a volt felesége (Catherine Curtin) után. Lassan felfigyel a kertjébe telepedő lányra és megjön neki az ihlet...

 

 

Val ezalatt pedig egyre több embert ismer meg, egyre több helyen próbál boldogulni és egyre többször botlik bele Jackbe. A férfi gyakorlatilag első pillantásra beleszeret, ő pedig ezt rögtön fel is ismeri, de mivel nem egy tündérmesében élnek, ezért aztán semmi nem garantálja, hogy az említett volt feleség; a pszichopata, leszbikus lakótárs (Jennifer Tilly); az utcalányok vagy akár a toronyház portása nem kavar bele ebbe az alakuló, egyáltalán nem hétköznapi szerelembe.

Sikerülhet Valnak elérnie az álmait? Meg tudja írni Jack a következő bestsellerét? És vajon összejönnek végül?

 

Van egy megfoghatatlan hangulata az egésznek, de talán azért tetszik annyira, mert már én is sokszor kerültem olyan helyzetbe, mint a férfi főhős, hogy olyan szekér után futottam, ami szembe jött...

 

Tautou itt is imádnivaló, táncol, énekel, sugárzik a vászonról belőle az optimizmus, a boldogság keresésének vágya. Többféle akcentussal beszél és nekem tetszett a magyar szinkronja. Justin Theroux borzasztóan hétköznapi, olyan nagyon hús-vér figura, fantasztikusan játszott. Jennifer Tilly-nek pedig jutalomjáték volt ez az őrült szerep, őt is imádtam, olyan vicces:)

A mellékszereplők közül a Jack ügynökét alakító Laila Robins érdekes még, ő volt a Repülők, vonatok, automobilokban Steve Martin felesége.

 

A történet egy könnyed kis limonádé, amihez a víz a valóság, a citrom a rendező-író-dalszövegíró Amos Kollek, a cukor pedig a Tautou-Theroux-Tilly-hármas (a három T:D).

 

Az egyetlen érdekesség, hogy az angol/amerikai címe Nowhere To Go But Up és nem Happy End - lehet utóbbit a magyarok ragasztották rá, de sokkal jobb.

 

 

Rengeteget nevettem, nagyon érdekelt, mi lesz a vége és egyszerűen jó volt nézni. Néha kellenek az ilyen filmek, amiknek nincs mély mondanivalójuk, amiben a szereplők csak egyszerűen élnek, örülnek, szomorkodnak, szeretnek, gyűlölnek, stb. (Aki itt jár, látta és hölgy, az írhatna kommentet hozzá, hogy ő milyennek látta, lehet nem is olyan jó, csak én vagyok túl romantikus:))

 

Pontozás:

 

imdb: 5.3

 

Szerintem: 5/5

 

Hírek:

 

- Justin Theroux-t legközelebb Natalie Portman és Zooey Deschanel oldalán láthatjuk majd a Your Highness című középkori királylányos kaland-vígjátékban.

 

Ezt a videót pedig mindenkinek ajánlom megnézésre, a film zárójelenete (de nem lő le semmilyen poént):

 

Szólj hozzá!

Címkék: vígjáték


2011.01.04. 16:51 Tévésámán

Star Trek VI: A nem ismert tartomány (Star Trek: The Undiscovered Country, 1991)

 

Az ötödik rész, A végső határ sem kritikai, sem pénzügyi szempontból nem lett sikeres és az alkotógárdából sokan attól tartottak, hogy ezek után véglegesen leírják a sorozatból készült mozifilmeket. Azonban szerencsére közeledett a Star Trek bemutatásának 25. évfordulója, ami lehetővé tette egy újabb folytatás elkészítését - azt, amiben hivatalosan is nyugdíjazzák az eredeti legénységet. Lássuk, mi van az utolsó kalandban:

 

Hikaru Sulu (George Takei) immár maga is kapitány, az Excelsiort irányítja. Első misszióján azonban a semleges zónában tartózkodva klingon segélykérést fog, majd szemtanúja lesz a Praxis nevű hold megsemmisülésének.

Hamarosan a klingonok titkos béketárgyalásokba kezdenek a Föderációval, ugyanis birodalmuk olyan válságba került, ami az egész fajuk életben maradását veszélyezteti. A tárgyalásokban élen járó Sarek nagykövet (Mark Lenard) jóvoltából fia, Spock (Leonard Nimoy) bevonja Kirköt (William Shatner) a diplomáciába, aki azonban tudvalevőleg gyűlöli a barbárnak tartott taréjosfejűeket – ugyanis ők ölték meg a fiát. Viszont a másik oldalon is vannak, akik finoman szólva fenntartással kezelik a beálló helyzetet.

 

 

Az Enterprise régi csapata három hónappal a szolgálat lejárta előtt még utoljára összeáll, hogy személyesen képviseljék a Föderációt a klingon küldöttséggel való megbeszéléseken. Sulu helyett a kormányos tisztjét az osztályelsőként végzett vulkáni Valeris (Kim Cattrall) veszi át, aki Spock egyik legkitűnőbb diákja, ám már első lépeseként megkérdőjelezi a kapitány utasításait. A többi pozícióban még az ismert arcok vannak: Uhura (Nichelle Nichols), Scotty (James Doohan), Chekov (Walter Koenig) és dr. McCoy (DeForest Kelley).

 

A helyzet nem várt fordulatot vesz, mikor merénylők ütnek rajta a klingonokon és megölik Gorkon kancellárt (David Warner) - a két fél közti gyűlölet lángja újból fellobban, a bosszúszomjas űrlények pedig Kirköt és McCoy-t vádolják az elöljárójuk haláláért.

Vajon tényleg ők a felelősek? Ha pedig nem az Enterprise-on szolgálók a rajtaütés kitervelői, akkor kik - és mi lesz a következő lépésük?

 

Már az első pár perctől fogva fenntartja az érdeklődést A nem ismert tartomány, hiszen rögtön kapunk egy rejtélyes katasztrófát, ami után pedig az ellenség azon nyomban békét akar kötni - ekkor pedig máris elkezdünk gondolkozni, hogy van-e a klingonoknak valami titkos tervük, az egész csak egy trükk-e vagy tényleg valami galaktikus jelentőségű dolog szemtanúi lehetünk?

 

A rendező Nicholas Meyer, aki a nagysikerű Khan haragját írta és rendezte; a történet kitalálásában valamint a finanszírozásban Leonard Nimoy is részt vett. Az előző részek producerét, Harve Bennettet kirúgták a Paramounttól, mert szerintük ő volt a hibás a The Final Frontier végkimeneteléért - ugyanúgy elbántak vele, mint anno az első rész után Gene Rodenberry-vel, csakhogy Bennett gyakorlatilag azóta sem tudott magának munkát találni Hollywoodban...Helyére Ralph Winter került, aki azt mondta, hogy a Paramount egy, a 25. évfordulóhoz méltó filmet akart, de a lehető legkevesebb pénzből.

Nimoy segéd-producerként fontos feladatot látott el, ő kérte fel Meyert a rendezésre és a végső forgatókönyv megírására, amit saját ötlete inspirált: mi lenne, ha az űrben is leomlana az a bizonyos fal, amit a semleges zóna jelképez; ha megszűnne az ember-klingon hidegháborús viszály? Meyer mellett szólt az is, hogy ismeri az anyagot (a Khan miatt), gyorsan dolgozik, és ha ő lesz a rendező, akkor Shatner is elégedett lesz (hogy nem megint Spock megformálója dirigál).

 

A történet kitalálása elég sokáig tartott, hiszen mégiscsak az utolsó kalandról volt szó és az nem lehet akármilyen. A kezdeti útkeresés során Walter Koenig is beszállt a sztori-írásba: kitalációjában a már nyugdíjazott csapat ismét harcba száll egy új űrszörny-brigád ellen, hogy kiszabadítsák a még mindig szolgálatban lévő Spockot, végül pedig a félig vulkáni és a doktor kivételével mind meghalnak - ez viszont túl költséges és túl sötét tónusú befejezés lett volna.

Ezen kívül szóba került egy előzmény elkészítése, ezt azonban a főhősök alakítói és a stáb néhány prominens tagja is leszavazta – a későbbi Star Trek: Enterprise-sorozatban és a 2009-es új mozifilmben ez az elképzelés mégiscsak megvalósult.

 

Az ismert szereplőgárda találkozott már isteni hatalmú lényekkel, bosszúszomjas szuperemberrel, többször szembenézett a halállal, de még sosem dolgozott egy ősi ellentét békévé alakításán, így végül emellett voksoltak a készítők.

A klingon-ember-dilemma egyértelműen a hidegháborús korszak, a szocialista Szovjetunió és az Egyesült Államok szembenállásának allegóriája, a Praxis felrobbanása és az azt követő homályosítás a hatalom részéről pedig Csernobilra emlékeztet. Ezen kívül a változást és a különböző emberek (és űrlények) ehhez való hozzáállását mutatja be.

 

Néhány szót a főszereplőkről: Shatner úgy érezte, hogy a történetvezetés miatt Kirk túlságosan is előítéletektől vezéreltnek látszik. Kelley-nek ez volt az utolsó filmes szereplése, a forgatás idején már 71 éves volt. Nyolc nap alatt felvették a legtöbb jelenetét, Nimoy hozzájárulásával pedig 1 millió dolláros fizetést kapott - ezzel búcsúztatták a filmszakmától. Dr. McCoy megformálója a továbbiakban már csak néhány szinkronszerepet vállalt. Nichelle Nichols-nak kellemetlen érzés volt az eredeti legénység egyetlen néger tagjaként a filmben érezhető bizonyos szintű rasszizmus megnyilvánulásait előadni - elvégre Uhura sem kedvelte a klingonokat.

 

A legújabb fontos hős a kormányos Valeris, akit Kim Cattrall játszott - én fel sem ismertem:) Saját maga választhatott nevet a karakternek, aki eredetileg Saavik lett volna, de Cattrall nem akart a harmadik lenni, aki ugyanazt a figurát kelti életre. A forgatás végeztével az akkor még igen csábos színésznő mindössze egy pár vulkáni fülben pózolt fotósoknak az egyik díszletben, azonban a pikáns képek nem láthattak napvilágot, mivel Leonard Nimoy tudomást szerzett az esetről és úgy gondolta, ez a dolog árthat a szériának. Minden fotóst kidobatott a stúdióból és saját kezűleg megsemmisített minden egyes kópiát (állítólag;)).

A félszemű klingon tábornokot Christopher Plummer kelti életre - Cheng folyton Shakespeare-t idéz, egy valódi harcos és a befejezéskor is fontos lesz – ő a legfontosabb „negatív” szereplő.

 

A mellékszereplők közt találjuk David Warnert, aki az előző részben a föderáció követe volt a Nimbus III-on; Todd Bryantet, aki szintén az ötödik epizódban a klingon hajó parancsnoka volt (itt ugyanaz a karakter, akit büntetésből lefokoznak tolmáccsá). A Föderáció elnökét Kurtwood Smith játssza (pl. Oscar, Robotzsaru), a klingon nagykövetet John Schuck (a Babylon 5 eredeti Draalja), a Kirkék védelmére kirendelt ügyvéd pedig Michael Dorn (ez a tarajosfejű a New Generation Worfjának nagypapája az idővonal szerint).

A Rura Penthe bolygón lévő először szexi majd kifejezetten ronda űrlakót a híres modell, Iman és A Mozifilmben is játszó Tom Morga kaszkadőr alakítják (ő volt a Péntek 13. V. részének álom-Jasonje).

 

 

A szintén ezen a planétán felbukkanó hatalmas kreatúra maszkja mögött (lásd a képet) a 224 centis valódi óriás, John Bloom rejtőzött - ez a rendkívüli méretű ember mindössze 55 évet élt, '99-ben egy szívmegállás vitte el, ez előtt a produkció előtt pedig egyéb sci-fikben és horrorokban bukkant fel. Mark Lenard, az eredeti széria Sarekja itt játszott utoljára egész estés filmben.

Az Excelsior kommunikációs tisztje nem más, mint Christian Slater, akit a fiatalok moziba csábítása miatt raktak be - és azért, mert az édesanyja, Mary Jo Slater volt a szereplő-válogatás vezetője:)

Végül egy vicces név: a stáblistában álmos klingonként feltüntetett alakot játszó színész neve David Orange:)

 

A speciális effekteket ismét túlnyomó részben az ILM készítette. A Praxis felrobbanását követő energia-kör a későbbiekben visszaköszönt még a Csillagkapu-filmben és a felújított Csillagok Háborújában is, a mai napig ezt a látványt Praxis-effektnek nevezik. A trükk-gyárosok legnagyobb kihívása a nullgravitációs gyilkossági szekvencia elkészítése volt, ahol egyrészt hihetően lebegő színészeket, másrészt a gravitáció nélküli térben megfelelően mozgó/eloszló vért kellett kreálniuk - ezek voltak a The Undiscovered Country legdrágább jelenetei.

Spórolási okokból az előző epizódból is vettek át részleteket; beletettek a korábbi filmekhez készített, de azokban nem látható képeket; egyes látványelemeket többször felhasználtak más irányba fordítva és a kisebb trükkmesteri feladatokat kiadták néhány más vállalatnak is (ha mindent az Industrial Light & Magic csinál, akkor túl sokba került volna).

 

A kezdeti események, főleg az űrlények-földlakók ellentét (szokások, viselkedés, beszéd, stb.) több humoros percet is szültek, és most volt először, hogy az újfent felirat nélküli klingon nyelv nem zavaró, hanem inkább érdekes lett. A gesztikulációból, az események egymás után következéséből rá lehet jönni, hogy kb. miről beszélhetnek és így egészen élvezetes a dolog:) A későbbiekben aztán a rejtélyes orgyilkosok utáni kutatás és a Rura Penthén folyó események fenntartják a figyelmünket, kapunk elég akció-jelenetet is, szóval ezen a téren sincs gond a VI. Star Trekkel.

 

A film szomorú apropója, hogy Gene Rodenberry nem érhette meg a bemutatóját. A sorozat kitalálója már a forgatás kezdetekor rossz egészségi állapotban volt, de így is részt vett az alkotói munkában, amennyire tudott. Állítólag nagyon rühellte a forgatókönyvet, például mert meglátásai szerint Meyer ismét túlságosan militarizálta a produkció légkörét.

Szinte minden leírt sorba belekötött, amiket a rendező próbált megvédeni, Ralph Winter pedig harmadik félként jegyzetelt és együtt próbáltak konszenzusra jutni - bár aztán az alkotók Rodenberry legtöbb javaslatát elvetették.

Halála előtt néhány nappal levetítették neki a majdnem teljesen kész anyagot: Winter és DeForest Kelley életrajz-írója szerint tetszett neki, Shatner és Nimoy pedig visszaemlékezéseikben azt írták, az ügyvédjéhez fordult, hogy kivágasson egy csomó jelenetet, miután látta.

Gene az egyike volt azoknak az embereknek, akiknek hamvait Föld körüli pályára állították 1997-ben (a rajongók támogatták az ötletet, amit már 1992-ben végre akartak hajtani, de akkor nem sikerült). A fellőtt szonda, ami a maradványokat tartalmazta, pár évvel ezelőtt letért a pályájáról és a légkörbe lépve elégett, de 2012-re már tervbe vették, hogy a Star Trek atyjának újabb "részletét" küldik az űrbe - ezúttal már "vele tart" 2008-ban elhunyt feleségének "pora" is.

 

 

És most jöjjenek az érdekes részletek!

Ez volt az első film, amiben nem Sulu a kormányos.

A mozi készítését nehezítette, hogy az elkészült forgatókönyvet folyton meg kellett változtatni, mind a fő- mind a mellékszereplők kéréseire. Shatner és Nimoy meglátogatták a szomszédos stúdióban folyó Krumplirózsa forgatását, ahol segédkeztek egy jelenetben is: Al Pacinonak meg kellett lepődnie, mikor kinyit egy ajtót - az ajtó mögött Kirk és Spock álltak, a hatás nem maradt el:D  Ez az általam látott egyetlen rész, ahol a magyar szinkronban Spockot nem Szpokknak, hanem Szpákknak ejtik - ez vicces, de zavaró is volt. Christian Slater azt a nadrágot viselte, ami Shatner számára készült a Khan haragjához:)

Meyer és alkotótársa, Denny Martin Flinn e-mailen keresztül írták a forgatókönyvet.

Az egyik közös jelenetük forgatása közben David Warner és DeForest Kelley feje felett felrobbant egy méretes reflektor - a lehulló darabok súlyos sérüléseket is okozhattak volna, de szerencsére mindketten megúszták.

A klingon maszkok felrakása a színészekre három órát vett igénybe. Az ismeretlen tartomány minden addigi Trek-mozinál több Shakespeare-idézetet tartalmaz (a cím is egy közülük), ráadásul ezek nagy része a tarajosfejűek szájából hangzik el, akik mintegy kisajátítják a nagy angol író szavait maguknak.

A végefőcím kezdetén láthatjuk a főszereplők aláírásait megjelenni a képernyőn egymás után - ez a szimbolikus aláírása a figurák leszerelési lapjainak. A bemutató előtti napon az eredeti legénység tagjai megkapták saját csillagukat a Hollywoodi Hírességek Sétányán - Nichelle Nichols volt az első színesbőrű nő, aki ebben a kitüntetésben részesült.

 

Az Enterprise ugyanaz a nagy, nehezen kezelhető és folyton meghibásodó makett volt, amit A Mozifilmben is használtak, csak átfestették, majd átrendezték a huzalozásait és a villogó alkatrészeit. A föderációs tisztek felszereléséből szinte mindent újra el kellett készíteni, mert A végső határ után ismeretlenek ellopkodták őket, ahogy az űrdokk modelljét is. A tárgyalótermes részt egyes szögekből szintén makettek segítségével hozták létre: az arénában tolongó klingokat kétszáz darab, kereskedelmi forgalomban is kapható Worf-bábúval jelenítették meg:D

 

Az egyik legnagyobb kihívást a színjátszók számára a díszvacsora felvétele jelentette, ahol az előttük látható egzotikus ételeket tintahalból és különböző ehetetlen dolgokból állították elő, amiket aztán kékre festettek. Az így létrejött kellékek a forgatás ideje alatt lassan rothadni is kezdtek, így senki nem mert enni belőlük. Meyer a hitelesség kedvéért azt akarta, hogy a figurák egyenek, ezért felajánlott 20 dollárt minden egyes megrágott falatért. Ezt kihasználva Shatner tizenhét felvételen evett az "ételből", így 340 dollárt kaszírozott be a rendezőtől - elmondása szerint elsősorban azért, mert a "Dögöljenek meg!"-részt végül nem úgy tették bele a kész műbe, ahogy ő akarta.

 

Mivel sokszor nem volt szabad stúdió, ezért a jelenetek egy részét Hollywood más épületeiben (éttermek, szállodák) vették fel. Ugyanannyi pénzt szántak erre, mint elődjére, pedig az űrcsaták és az új földönkívüliek megjelenítésre több kellett volna adni; ráadásul a stúdió-vezérek még fenyegetőztek is a projekt leállításával, ha nem csökkenek a költségek néhány millióval.

Végülis 30 milliós kiadások mellett 96 milliót hozott, a közönség és a hozzáértők is jobban értékelték, mint A végső határt.

A kritikusok elismerték a remek színészi játékot, a humort, valamint a könnyedebb jelenetek és az akció egyensúlyát. A hidegháborús motívumot és a speciális effekteket viszont leszólták.

Elnyerte a Legjobb Sci-Finek járó Saturn Awardot, elsőként az Űrszekerek-mozik közül.

2004-ben jelent meg a gyűjtőknek szóló kiadás, amihez a rendező néhány dolgot módosított, hogy egyes, szerinte eddig nem annyira érthető dolgokat könnyebben érthetővé tegyen.

 

Nekem tetszett, de szerintem a régiek közül eddig az első volt a legjobb - kíváncsian várom a 3. és 4. részeket, hátha azok megváltoztatják a véleményemet:)

 

Pontozás:

 

imdb: 7.2

 

Szerintem: 5/5

 

Hírek:

 

- Christopher Plummert legközelebb a Priest (A pap) című horrorban láthatjuk majd.

 

- Christian Slater egy csomó filmben szerepel majd mostanság, ezek közül a legérdekesebbek: Guns, Girls and Gambling (jófélének tűnő krimi), Playback (horror) és Soldiers of Fortune (akciófilm, Ving Rhames-szel és James Cromwellel).

 

Készül az írás a Happy Endről. A hülye munkám folyton elfáraszt, estére már nem nagyon lesz kedvem sose filmet nézni - úgyhogy nem tudom, mit tekintek meg majd legközelebb és azt sem, hogy mikor…

4 komment

Címkék: sci fi


2011.01.02. 23:05 Mozsárágyú

Airplane! (1980)


     Úgy 6 év után végre megint megnéztem az Airplane!-t. Szinte nem is kezdődhetne jobban az év.

     Főhőseink egy egészen hétköznapi repülőútra készülnek. Minden jól megy egy ideig. Ted (Robert Hays) olthatatlan szerelméről próbálja meggyőzni az egyik légikisasszonyt, Elaine-t (Julie Hagerty). A főpilóta Tétel kapitány (eredetileg Oveur, Peter Graves), sima útra készül, így még az egyik kis utasra is van ideje. A gépen utazó összes személy a világ legbiztonságosabb helyén érzi magát. Egészen addig, míg kiderül, hogy baj volt a felszolgált étellel, többen, köztük a három pilóta is rosszul lesznek. A fedélzeten lévő egyetlen orvos (Leslie Nielsen) a segítségükre siet, ám nincs senki, aki le tudná vinni a gépet. A robotpilóta bedöglik, de úgy tűnik, a háborús múlttal rendelkező Ted képes megoldani a problémát. A földi irányítóközpontban McCroskey (Lloyd Bridges) és Kramer (Robert Stack) is rendelkezésére áll, így igazán nem lesz nehéz letenni a vasmadarat...

     Vérbeli katasztrófafilmről lenne szó, ha nem annak parodiája lenne mégiscsak. A Zucker testvérek, Jim Abrahams-szel karöltve gondoskodnak a szórakozásról. És persze a színészek, akiknek teljesítményét bármilyen mai béna, úgymond drámai színész megirigyelné. Nielsen, Bridges, Graves és Stack egyaránt komoly területről érkeztek, egyik férfi sem alakított még vicces figurát. (Állítólag azért választották őket, mert az említett alkotóhármas úgy vélte, csak borzalmas komikus színészek léteztek a filmiparban akkoriban.) És valóban: ők, mintha ezekre a szerepekre születtek volna. Óriásiak. Meg a többiek is egyébként.

    

      Kifigurázásra kerül a Spielberg hegyes fogú ragadozójáról készült film, a Szombat esti láz, és az alapul szolgáló Zero hour című '57-es katasztrófafilm is. Illetve a legtöbb komolyabb témájú alkotásban használt klisék, úgymint aggódó jövőbe tekintés; szerelmesek egymásra találása; feszültségkeltő jelenetek, stb. A zene kiváló, a háttérben történő megmosolyogtató pillanatok megfizethetetlenek. Az egész film olyan klassz, hogy bármilyen mély mondanivalóval rendelkező művel egy lapon említhető, szerintem.
Minden apró részlet az utolsó cseppig kidolgozott, ütősek a poénok, a színészek, mint már említettem egyáltalán nem vették félvállról a dolgot, hanem beleadtak apait-anyait. Még Kareem-Abdul Jabbar is remekel.

A folytatás gyakorlatilag ebből építkezik csak, jóval gyengébbre sikeredett. Az első rész viszont 1980-ban a 4. lett a legtöbbet kaszáló filmek között az USA-ban és még a kritika is szerette. A nézők körében legendás klasszikussá vált, 2006-ban a legjobb vígjáték címét is megkapta egy szavazáson. Pedig mindössze 34 nap alatt készült.

Valószínűleg azért lett ilyen népszerű, mert egészen újfajta humorral rendelkezett. Nem erőszakos, nem rasszista (na jó, azért helyenként lehet annak nevezni), nem alpári, hanem inkább intelligens, sok-sok szóviccel, meglepő megoldásokkal. Sokaknak lehetett inspiráció, például a Farelly-tesóknak is az volt, egyikük elmondása szerint nem is lennének azok, akik, ha nem lett volna a ZAZ trió. (Az már mellékes, hogy a legtöbb farellys izé szerintem lószart sem ér.) 

     Jó sok hülyeség, kellő mennyiségű marhaság és kiváló színészek egyenlő nagyon jó film. Azért a magyarra lefordított poénok nem mindig jók, nyilván ez kiküszöbölhetetlen. De hogy lett vajon Ted Strikerből Ted Pájnacsősz (?) ? :) :D

A legendás jelenetekből következzék most 4, hasonló témában.

Szólj hozzá!

Címkék: paródia vígjáték


2011.01.02. 22:33 Tévésámán

Aranyoskám (Tootsie, 1982)

 

A Van, aki forrón szereti után a beöltözős filmek másik őse.

 

Michael (Dustin Hoffman) remek színész, csakhogy saját elképzelése van minden egyes figuráról, amit eljátszik - legyen az egy király vagy egy paradicsom egy tv-reklámban. Ezért egy idő után nagyon rossz híre lesz, senki sem akar vele dolgozni, így kénytelen pincérként keresni a kenyerét és közben más színészeket készít fel a szerepeikre. Barátja és lakótársa (Bill Murray) ír egy színdarabot, de a bemutatóhoz egy csomó pénz kéne - Michael pedig meglátja a nagy lehetőséget a kiugrásra, de honnan szerezzen pénzt?

Miután férfiszínészként nem kell senkinek, gondol egy merészet és nőnek maszkírozva jelentkezik ugyanarra a szerepre, amit a barátnője (Teri Garr) is szeretett volna. Ettől a naptól Dorothy-vá válik és megkapja a munkát: az egyik híres kórház-sorozat főápolónője lesz.

Most már van munkája és pénze a bemutatóra, de nagy gondba is kerül, hiszen rögtön egy bombanővel kerül közös öltözőbe (Geena Davis) és egyik sorozatbeli partnernője, Julie (Jessica Lange) is megdobogtatja a szívét. Miközben szerepet játszik, lassan nők ezreinek példaképévé lesz, egyre inkább nőként kezdi látni a világot, egyre több gondja akad az érzéseivel, Michael és Dorothy pedig egyre több galibát kezd okozni egymásnak. És nem csupán ő maga esik szerelembe, de a körötte lévő idős férfiak némelyike is - mégpedig vele:)

Vajon mi lesz Dorothy sorsa? Megszerezheti-e Michael magának Julie-t, a nagy szerepet és megúszhatja-e a lebukást?

 

Most láttam másodszorra, de megint nagyon tetszett, többször is hangosan nevettem rajta:)

 

A Some Like It Hotban Jerry és Joe riválisok, valamint mindketten bármikor lebuktathatják véletlenségből vagy direkt a másikat. A Mrs. Doubtfire-ben Robin Williams karakterében összeütközésbe kerül az általa megjátszott nő és a valóságos férfi.

Hoffman figurájának viszont nincsenek ilyen gondjai, mert gyakorlatilag tökéletesen nővé válik, mindössze a férfiakkal való érintkezést kerüli. Végül persze lassanként átüt Dorothy-n Michael, de nem olyan feltűnő és cikis módon, mint Mrs. Tűzvolténál (ezt olyan hülyén fordították) és sosem fenyegeti őt a lebukás réme, mert szinte alig lép ki a szerepéből.

 

Bill Murray egy apró, kevésbé jelentős figurát alakít, minden szövegét improvizálta. A jeles férfiak sorát gyarapítja még George Gaynes alias Lassard parancsnok, aki ezúttal egy magát nagy nőcsábásznak gondoló, szövegtanulásra képtelen, öreg tv-színészt alakít; és Charles Durning, aki egy ízig-vérig valódi, kisvárosi embert kelt életre nagyszerűen.

 

 

Jessica Lange csodásan néz ki, remekül játszik és szerintem minden férfinéző kicsit beleszeret, amíg nézi és így biztosan szurkol a vásznon lévő pasinak, hogy megszerezhesse magának:) Geena Davis első szerepe ez, még göndör, barna haja volt és csupán pár jelenete van, de akkor is inkább csak "látványosságként" bukkan fel. Teri Garr alakítása tetszett, ő szintén olyan valódinak hatott, én ezt a karaktert is kedveltem.

További mellékszereplők: Tobin "Fűrész" Bell, mint pincér; a rendező-producer Sydney Pollack, mint a hős(nő) ügynöke és egyetlen kép erejéig megjelenik maga Andy Warhol.

 

A maszkmesterek szép munkát végeztek, Hoffman is, akit egy ismert hollywoodi transzvesztita színésznő és Meryl Streep készítették fel a szerepre. A történet remekül van megcsinálva, mindössze két dolog sántít: nem mutatják be az első alkalmat, mikor Michael Dorothy-vá vedlik (Williams filmjében erre nagy hangsúlyt fektettek) és a leges legvégén sem derül ki, hogy végülis mi lesz a karakterek jövője.

 

 

Érdekességek: A címet (Tootsie) Hoffman találta ki, ez volt az édesanyja kutyájának a neve. Bill Murray beleegyezett, hogy a neve ne legyen kiírva a kezdő stáblistában, nehogy a nézők egy újabb Golfőrülteket várjanak. A kezdeti próbás részeknél a sosem látható rendező hangja Sydney Pollack volt. Jack Lemmonhoz és Tony Curtis-hez hasonlóan Hoffman is letesztelte a mindennapokban női alteregóját: Dorothy nagynéniként elment a lánya osztályfőnöki órájára, ahol olyan meggyőzően alakított, hogy egyetlen tanár sem jött rá a turpisságra. Az Aranyoskám néhány jelenetét kivágta és felhasználta saját filmjében az indiai Kamal Hassan, a mű címe Avvai Shanmughi és a Mrs. Doubtfire-ből is loptak hozzá részleteket.

 

A főszereplő maga vetette fel, hogy a hitelesség érdekében az elsősorban nem színész Pollack játssza el az ügynökét, mert szerinte ő sokkal meggyőzőbb tudott lenni filmipari bennfentesként, mint egy színjátszó. A rendező nem akarta elvállalni a szerepet, de Hoffman minden nap küldött neki egy szál rózsát "Legyél az ügynököm! Csókol: Dorothy" felirattal, egészen addig, míg bele nem egyezett a dologba. Közös jeleneteikhez nem kellett megerőltetniük magukat, mert a színfalak mögött is állandóan veszekedtek, ordibáltak. Annyira megutálták egymást, hogy soha többé nem dolgoztak együtt, ennek ékes példája, hogy Pollack később Hoffman személye miatt mondott le Az esőember rendezéséről.

 

Az Aranyoskám 22 millió dollárból készült és 177 milliót hozott, Jessica Lange megkapta érte a Legjobb Mellékszereplőnek járó Oscar-díjat, az Amerikai Filmintézet pedig a "100 év legjobb vígjátékai" közül a másodiknak, "A világ legjobb filmjei" közül pedig a hatvankilencediknek választotta meg.

 

Én is csak ajánlani tudom, ebben még igazi, igényes humort, valódi színészi játékot láthatunk és egy kellemes másfél órában lehet részünk, ha megnézzük.

 

Pontozás:

 

imdb: 7.4

 

Szerintem: 5/5

 

Hírek:

 

- A 2008-ban elhunyt Sydney Pollack érdekes módon producere a jövőre látható Margaretnek (Anna Paquin, Jean Reno és még mások), valamint a 2013-as (!) The Silver Linings Playbooknak is - vajon hogy lehetséges ez?:)

 

Hamarosan olvashatjátok Mozsárágyú első újévi bejegyzését, az Airplane!-ről.

Szólj hozzá!

Címkék: vígjáték


2011.01.02. 15:44 Tévésámán

Star Trek V: A végső határ (Star Trek V: The Final Frontier, 1989)

 

Megint Star Trek. Az előző két részt (a harmadikat és a negyediket) nem tudtam megnézni, mert sem pénteken, sem múlt hét vasárnap nem voltam itthon, de a negyediket majd adni fogja nemsokára az HBO, a harmadikat meg ki tudom venni kölcsönzőből vagy letöltöm.

Egyébként csak egyetlen dologgal utalnak vissza az előző részekre, így nem számít, hogy láttam-e őket.

 

Az ötödik egész estés kaland középpontjában a három nagy öreg, Kirk (William Shatner), Spock (Leonard Nimoy) és McCoy (DeForest Kelley) barátsága/bajtársiassága áll. Láthatjuk őket közösen kikapcsolódni, együtt dolgozni és együtt harcolni.

A legújabb feladat egészen egyszerűnek tűnik: az Enterprise-nak a semleges zónában lévő Nimbus III-ra kell mennie, ahol egy kisebb lázadás tört ki. A hajó viszont korántsem megfelelő állapotú, még szinte semmi nem működik rajta.

 

 

A megérkezés pedig egy újabb meglepetéssel szolgál, ugyanis a látszólag túszként fogvatartott nagykövetek maguk is a lázadó csapat tagjai, a vezetőjük pedig egy vulkáni, Sybok (Laurence Luckinbill), aki fajtársaival ellentétben csupa érzelem.

A meglepetések sora folytatódik, a kapitány hősieskedni akar, a doktor zsörtölődik, Spock pedig megint erkölcsi dilemmákon töpreng. Ezalatt egyre többen csatlakoznak a fedélzeten lévő föderációs tisztek közül is Sybokhoz, aki egy nagyon veszélyes kísérletre készül: az

Univerzum közepét a többi résztől elzáró Nagy Választófalat akarja áttörni újonnan szerzett

"hajójával". Ez még senkinek nem sikerült - de ugye ennél a csapatnál a lehetetlen nem létezik:D

A kérdés már csak az, hogy mit rejthet a középpont?

 

A rendező ezúttal maga Shatner volt, aki állítólag megirigyelte Nimoy-tól az előző két rész dirigálását. Kirk életre keltője meggyőzte Harve Bennettet is, hogy legyen producer, együtt találták ki a sztorit, sőt, Bennett egy egészen kis szerepig még a képernyőn is látható, egy admirálist játszik. Gene Rodenberry segéd-producer és kreatív munkatárs volt.

 

Az események kicsit zavarosak. A nyitójelenetnél nem értettem, mi történik - aztán jön ez a lázadás és túlságosan ki van hangsúlyozva, hogy három birodalom követei vannak ott, tilos a fegyverviselés, stb. Érthetetlen, hogy a romulanok miért nem mennek oda rögtön balhézni, merthogy a klingonok odamennek és három-négy jelenetben megint felirat nélkül brekegtek, úgyhogy ott egy alkalommal ki is mentem a konyhába, mert úgyse értettem volna meg.

Aztán jön a nagy utazás és gondolom, sejtitek, mi a végeredmény.

 

Nagy kérdésekkel szeretne foglalkozni A végső határ, például a magánnyal, a Teremtés kérdésével, Isten létével, az emberi kíváncsisággal, stb., de nem nagyon sikerül neki.

Az elején lévő hegymászás és kempingezés viszont az eddigi legviccesebb jelenetek közé tartozik, ezt mindenképpen el kell ismernem:)

 

A régi nagy csapat utoljára utazott együtt az Enterprise fedélzetén ekkor. Kirk megint nagyon fiatalos, Shatner ismét remek formába hozta magát a forgatásra. Kelley-n nagyon látszik az öregedés, Nimoy-on nem annyira, bár már rajta is megjelentek kis zsírpárnácskák:D

Sulu és Chekov (George Takei és Walter Koenig) viszont mintha egyáltalán nem öregednének, Uhura (Nichelle Nichols) nagyasszonyosodik, de leginkább szegény Scotty-t (James Doohan) viseli meg az öregedés.

Laurence Luckinbill baromijól játszik, Sybok egy nagyon szimpatikus "gonosz", én végig szurkoltam neki.

 

 

A mellékszereplők közt taláhatjuk még Michael Berrymant (eredeti Sziklák szeme, Mötley Crue: Smokin' In The Boys Room-klip) és George Murdock-ot a Narancsvidék filmből (ő volt a tolószékes Bob, itt nagy szakállal látható), valamint kiemelném még Charles Coopert, aki a klingon követ/tábornok – a képen ő látható.

 

A speciális effekteket itt már nem az ILM csinálta, hanem egy másik, jóval kisebb cég - ez leginkább a befejezésnél érezhető, ami eredetileg egyáltalán nem ilyen lett volna, de az idő és a költségvetés nem engedte meg, hogy Shatner kezdeti elképzelését valósítsák meg. A végeredmény minőségét tovább befolyásolta, hogy a látványvilág létrehozásával megbízott cég munkái korántsem voltak olyan szintűek, mint az ILM-é; és az összes trükkfelvétel létrehozására mindössze három hónapuk volt, ami a szokott idő fele. A rendező úr minden teszt-jelenetet meg akart nézni, és ha valami nem tetszett neki, azt csak hosszadalmas munkával tudták kijavítani.

A Paramount nem volt hajlandó semmilyen cél érdekében emelni a költségvetést, a meglévő pénzből pedig csak gyatra minőségre tellett volna, ezért az olyan dolgok, mint a Pokol megjelenítése, vagy a Shatner által megálmodott füstölgő kőszörnyek kimaradtak a végső verzióból. Továbbá ekkor volt egy írósztrájk is, ez pedig csak újabb akadályt jelentett a már így is problémás produkciónak.

 

Érdekességek: a hegymászás közbeni leesést Ken Bates kaszkadőr hajtotta végre egy speciális kötélrendszer segítségével - ez a mai napig a legnagyobb filmes szabadesés, amit Amerikában végrehajtottak. Nicholas Meyernek, aki már több részt írt/rendezett, felajánlották a lehetőséget, hogy vegyen részt ebben, de ő nem akart/más források szerint nem ért rá. George Takei újfent nem szerette volna eljátszani Sulut, most főként a rendező személye miatt - de Shatner megint rádumálta. A sorozat történetében itt található a legnagyobb élőlény, amin Spock a vulkáni kábító-fogást alkalmazza: egy ló az:D A főhősök, elsősorban Kelley nagyon élvezték az akciót, amiben karaktereik részt vehettek. Shatner ezelőtt már rendezett epizódokat a sorozatból meg színdarabokat is, Takei szerint pedig még a stúdió nyomása és az idő szorítása ellenére is kreatív módon tudott dolgozni, fenn tudta tartani a pozitív alaphangulatot. Sybokot a tv-s hittérítők ihlették:) A Paramount nagymértékben sietette a készítést, mert szerintük a negyedik rész után eltelt idővel a közönség érdeklődése alábbhagyott a Star Trek irányába, így a még meglévő hullámokat minél előbb meg akarták lovagolni. Néhány jelenetet a IV. epizódból emeltek át, pl. az űrdokk-szekvenciákat.

Egy vélemény szerint a Star Wars mítikus-természetfeletti jellegével szemben a Trek a racionális gondolkodásba és a technikába veti a "hitét". 

 

 

Rodenberry-nek nem tetszett rengeteg eleme a történetnek, leginkább a Sybok és Spock közti kapcsolatot kifogásolta; a filmben lévő egyik ötlet pedig olyan, mintha A Mozifilmből vették volna - ezt én is észrevettem.

 

Kis híján 28 millió dollárból készült, 70 milliót hozott a mai napig. A kritika nagyon leszólta, csupán néhány pozitív bírálatot kapott, elsősorban Luckinbill játékáért. A Nemesis megjelenéséig erre váltották a legkevesebb jegyet az Űrszekerek történetében, mind Shatner, mind Bennett úgy érezték, hogy majdnem sikerült kivégezniük a sorozatot ezzel a résszel.

Három Arany Málnát is nyert: Legrosszabb Film, Legrosszabb Színész (Shatner) és Legrosszabb Rendező. Állítólag a folytatást csak azért készítették el, mert a Trek 25 éves évfordulója volt...

 

Az eredeti DVD-kiadásán semmilyen extra nem volt, később "kárpótlásul" kiadták a kétlemezes extra verziót. A rendezői változat nem készülhetett el, mert a stúdió nem adott pénzt rá, így a The Final Frontier talán soha nem lehet olyan, amilyennek a direktor akarta.

A rajongótábor viszont maga is próbálta/próbálja javítani a filmet, különböző házilag készített speciális effektusokkal felturbózott részletek megtekinthetőek a világhálón.

 

Szerintem az alapötlet maga nagyrészt már nem újdonság, van egy remek "főgonosz" és néhány humoros jelenet, de az összkép még így sem az igazi... Talán ekkorra a régi legénység már tényleg elfáradt és nem nagyon maradt már kaland, amiben még nem vettek volna részt.

 

Pontozás:

 

imdb: 5.0

 

Szerintem: 3/5 (Az eleje remek, Sybok remek, a háromnegyedénél nagyon izgalmas, a vége szörnyen béna.)

 

Hírek:

 

- Michael Barryman továbbra is nagyrészt a horror-iparban kap szerepeket külsejének köszönhetően: Tony Toddal és Kane Hodder lesz látható majd a Cutban valamint játszik még a Stingy Jackben, mint címszereplő - amennyit olvastam belőle, ez valami „Halloween találkozása a Firefly-klánnal”-buli lesz...

 

Készül az írás az Aranyoskámról. Most lett vége pár perce a Star Trek VI. részének, ezt remélhetőleg már holnap olvashatjátok. Ma lesz még: Aranyeső Yuccában és a Happy End Audrey Tautou-val.

2 komment

Címkék: sci fi


2010.12.31. 11:41 Mozsárágyú

Macska-jaj (Crna mačka, beli mačor) 1998

 

Ha már fele olyan jókedvű lesz a következő év, mint amilyen jókedvű voltam én e film közben, akkor már jól jár mindenki. Szóval így legyen és BÚÉK!

     Egészen pontosan a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság a helyszín. Egy fekete és egy fehér macska, valamint egy igen megtermett disznó a szem-és fültanúja a történéseknek. Azaz kis- és nagyobb stílű bűnözők, 2 szerelmes pár, 2 jóbarát nagypapa, gyanús ügyletek, esküvők, feltámadások - szóval mindennapi eseményeknek. 
 
     A megbízhatatlan drogbáró, Dadan (Srđan Todorović) előbbi jelzőjének köszönhetően az üzleti érzékkel kevésbé rendelkező Matko (Bajram Severdžan) kénytelen egy szem fiát a drogos egyetlen, még eladósorban lévő húgával összeházasítani. Zare (Florijan Ajdini), a srác szíve a szép Idáért (Branka Katić) dobog, a menyasszony pedig az igazira vár. Ezalatt a képbe kerül Zare nagyapja (Zabit Memedov), a cigánykeresztapa (Sabri Sulejmani) és természetesen mindennek a mozgatórugója, a lóvé. Minden szereplő az esküvőért, vagy épp az ellen tevékenykedik. Mindeközben az összevisszaságnak, röhögésnek, bosszúnak és családi kötelékeknek egy olyan elegyét tárja elénk a film, amely mellett képtelenség szó nélkül eltámolyogni.

     

     A legtöbb szereplő amatőr színész, és épp ezért nagyon természetes minden gesztusuk, bemondásuk, és hát ilyen fejekre csak ránéz az ember, már megrándul a rekeszizma. Eleve a kezdés sem gyenge ("Már megint átbasztak az oroszok. Vizet vettünk benzin helyett!") és ahogy egyre több figura föltűnik, egyre mélyebbre kerülünk a már-már fokozhatatlan zavarba és hangzavarba. Az egésznek olyan hangulata van, mint egy átmulatott éjszakának, ami után természetesen jön a Macska-jaj. Vagyis a felismerés, hogy nem biztos, hogy úgy alakulnak a dolgok, ahogy azt előre eltervezzük. A szerelem, a "síron túl" is tartó barátság és a becsület sokkal előrébb való mindennél. A jók elnyerik jutalmukat, a rosszak meg... hát az leírhatatlanul vicces. (És középiskolában gyakorlatilag kötelező mű volt az osztályomban.)

 

Sok-sok díjban részesült Kusturica műve, kis hazánkban óriási legendává vált elég kis idő alatt (gondolom nem vagyunk ezzel egyedül) és nagyon eredeti. Ezért és mert olyan remek karakterek alkotják a szereplőgárdát, lett olyan sikeres szerintem. Biztos, hogy minden családban megvannak az ilyen és hasonló idióták, mint itt, csak talán nem lapul mindegyiküknél egy lőfegyver.
Ha akarjuk ez egy klasszikus szerelmi történet, ha akarjuk krimi, megint más nézőpontból szatíra vagy esetleg horrorfilm (?). De fölösleges túlzottan elemezgetni, a lényege, hogy hihetetlenül vicces. Személyes kedvencem a már említett disznó - ilyet csak a Balkánon találhatnak ki.

Az egész azért áll olyan közel hozzánk, mert hasonló mentalitással rendelkezik a magyar ember is. Igaz, hogy minden a feje tetjére áll, összedőlhet minden tervünk, azért mi megyünk tovább és újra kezdjük. A film szereplőinek, bármi is történjék velük, a pohár inkább félig teli van. Ha lehetséges, valami jó kis pálinkával.

És külön ki kell emelnem az elején a mosógép Dunába való ejtését - az már nem más, mint művészet. Ja, és kiváló a magyar szinkron.

Senki ki nem találná, mi jön most.

Szólj hozzá!

Címkék: vígjáték bekategorizálhatatlan


2010.12.30. 22:47 Tévésámán

Desperation (Kétségbeesés vagy Sivatagi rémálom, 2006)

 

Boldog, Sikerekben Gazdag Új Évet Kívánok Minden Olvasónknak!:)

 

Horror, Stephen King írta, Ron Perlman a gonosz benne. Aki ezek után nem nézné meg, az nem tudja, mi a jó:D

A legutolsó King-adaptáció, amit néztem, az A köd volt, ami eszméletlen jó film, erre viszont nem az író, hanem a főhős személye miatt voltam kíváncsi. Anno a Hellboy után elkezdtem megnézegetni Ron Perlman filmjeit és erre még a Fangoria hasábjain bukkantam - igaz, most nem találtam meg a cikket róla. Szóval 2006-2007 táján írtam fel a listámra a Desperationt, most pedig belebotlottam, úgy, hogy nem is tudtam, hogy ez az. Mindenesetre egyel kevesebb megnéznivalóm lesz 2011-re. Kis kedvcsináló:

 

Egy aranyéletet élő, idősödő író; egy fiatal stopposlány; egy vén alkoholista állatorvos; egy lecsúszott színpad-technikus; egy négytagú család (apa, anya, kisfiú, kislány) és egy fiatal házaspár. Mi a közös bennük? Az, hogy mindannyian rátévednek egy útra a nevadai sivatagban és mindnyájukat megállítja egy rendkívül furcsa, sőt, őrült sheriff (R.P.). Mindnyájan kapnak egy alapos verést és aztán a kihalt, kísérteties, hullákkal és vadállatokkal teli Desperationben találják magukat, egy kényelmetlen cellában.

Senki nem érti, mi lehet a gyilkos indulatoktól fűtött fakabát motivációja, nem értik azt se, amit zagyvál, de tudják, ha eljön az idő, meg fogja ölni őket. Amikor a négytagú család egyetlen még életben lévő nőtagját magával hurcolja valahova, a többi túlélő a vallásos látomásokat látó kisfiú vezetésével szökési kísérletbe kezd. Útjuk során megosztják egymással félelmeiket, titkaikat és lerántják a leplet a kisváros pusztulását okozó szörnyűséges rejtélyről is.

De vajon legyőzhetik-e a bomlott elméjű zsarut, megmenekülnek-e a sivatag ragadozóitól és kijutnak-e élve Desperationből?

 

Nem olvastam ezt se Kingtől, de akik látták már egy-két feldolgozását, vagy olvasták a műveit, azok tudhatják, hogy az esetek nagy többségében valami természetfeletti, megmagyarázhatatlan vagy ilyesmi van a háttérben - hogy itt is ez-e a helyzet, azt nem árulom el, nézzétek meg!

 

 

Perlmant eddig csak egyszer láttam negatív szereplőként, a Penge II-ben, de itt valami kurvajól nyomja. Ha én lettem volna valamelyik autóban, rám is a frászt hozta volna, nagyon őrült dumát lök és tudjátok, hogy néz ki (segít a kép, aki nem tudná, de azoknak ejnye-bejnye), szóval minden adottsága megvan, hogy tökéletes Collie Entragian legyen (ez a sheriff neve). A többiek közül ismertebb arc még Tom Skerritt (pl. az Alienben ő Dallas, játszott a '83-as Holtsávban is), aki az író és Matt Frewer (a Watchmenben Moloch, a Töketlenekben meg a diri), valamint a kitűnő Charles Durning (a vén piás). Meg kell még említeni Steven Webert (a színpad-technikus), aki a Drakula halott és élveziben volt látható Jonathan Harkerként.

 

Az író maga készítette a forgatókönyvet saját regényéből, ezen felül pedig pénzelte is a projektet. A rendező és a másik producer az a Mick Garris, aki a Hókusz Pókuszt jegyzi, valamint már hat alakalommal dolgozott King-feldolgozáson (pl. A golyó, Ragyogás-miniszéria). 

 

A film két órás, az első óra nagyon izgalmas, azonban a közepén eltűnik Perlman és onnantól elveszik a kezdés hangulata. Hamarosan kiderül, mi a motivációja a gyilkosnak, hogy mi történt Desperationnel, mielőtt a hősök odakerültek volna, de bevallom, ez sem volt valami érdekes. Az egész igazán csak addig működik, amíg mindent befed a homály, amíg csak nézünk, hogy mi ez a beteges borzalom, mit művelt ez az őrült ember - utána viszont kliséhalom lesz belőle.

 

Érdekességek: Két magyar címe is van: Kétségbeesés (ez a szó szerinti fordítás) és Sivatagi rémálom (ezen a címen adták tegnap). A főszereplő kisfiú húgát Pie-nak hívják (magyarul Pitét jelent), de a regényből kiderül, hogy ez csak a beceneve és igazából Kirsten. A film rendkívüli alapossággal követi a regény cselekményét, de egyesek szerint éppen ez az, ami a kárára válik. A forgatás során az egyik bányabeli jelenet felvételekor tűz ütött ki, öt ember megsérült (kettő súlyosan) és a produkció színhelyéül szolgáló Tucson Convention Center nevű hely szintén tűzkárokat szenvedett. Később itt úgy reklámozták: A film, ami lángba borította Tucsont:)

Egyenesen tv-re készült, eredetileg két részletben mutatták volna be, azonban az ABC csatorna egyben vetítette le és egy pont egy olyan napon, mikor a konkurens csatornán az American Idol ment. Ez bizony csúnyán betett a nézettségnek, hiszen a buta amerikaiak inkább nézik azt a fost, mint a horror nagymesterének egyik művét megfilmesítve... King nagyon felháborodott ezen, utólag a rossz nézettségi mutatókért ezt a körülményt nevezte meg. A legdurvább viszont az, hogy a Desperationnek otthont adó Bisbee város lakosságának is csak alig a fele volt kíváncsi a náluk forgatott filmre...

 

Szóval egy remek alapanyag és egy kitűnő színész (meg persze pár jó mellékszereplő) mellett a Desperation kb. a 80-90. perctől elvérzik, de addig nagyon feszült hangulatú, ijesztő alkotás. Ron Perlman rajongóinak kötelező darab, a Kingeseknek viszont asszem nem fog tetszeni.

 

Pontozás:

 

imdb: 5.2

 

Szerintem: 4/5 (Egyszerűen nem tudok egy ilyen remek alakítást lepontozni:D)

 

Hírek:

 

- Steven Webert hamarosan láthatjuk a The Fairly Odd Parents című filmben, ami az azonos gagyi sorozaton alapszik, valamint a Son of Morning névre hallgató, vallási témát feszegető vígjáték-drámában.

 

- Stephen King műveiből az alábbi feldolgozások készülnek: Cain Rose Up (rövidfilm), Creepshow (újrázás), The Talisman (tv-s minisorozat, mint a Ragyogás vagy A rózsa vére) és Bag of Bones (sorozat).

 

Mozsárágyútól várható (lehet már holnap) a Macska-jajról szóló bejegyzés, én pedig legközelebb maximum elsején vagy azután jelentkezem.

Szólj hozzá!

Címkék: horror


2010.12.30. 15:45 Tévésámán

Pajzs a résen, avagy a tökéletlen erő (Canadian Bacon, 1995)

 

Még régen láttam ezt - vagy csak úgy emlékeztem, hogy láttam - de mindig is kedveltem John Candy filmjeit, úgyhogy itt egy újabb a sorban - sajnos az utolsó. Lássuk, miről is szól:

 

Véget ért a hidegháború, az USA-Oroszország- konfliktus megoldódott. Azonban míg a volt szovjeteknek ez kifejezetten jól jön, hiszen az eddig harci készültségre költött pénzt mostantól taníttatásra és a lakosság életszínvonalának emelésére lehet költeni; addig az Egyesült Államokban gondot okoz a hirtelen jött béke. A rengeteg fegyvergyárat bezárják és az ott dolgozó embereket elbocsátják; a katonaság kiképzése és fenntartása pénzbe kerül, de nincs hová bevetni őket; az átlag amerikai pedig elégedetlenkedni kezd és mindenért a hatalom gyakorlóit hibáztatja.

 

Az elnök (Alan Alda) kezdetben nem is érti ezt az abszurd helyzetet, de tanácsadója Stu (Kevin Pollak) és a hadsereg vezetője, Panzer tábornok (Rip Torn) felvilágosítják: béke=rossz, háború=jó.

De mivel harcolni valójában senki se akar, ezért egy újabb hidegháborús helyzet előteremtésébe kezdenek. A kérdés már csak az, ki legyen az Ellenség?

Stu fejében pedig megszületik az ötlet: Kanada! Úgyis olyan furcsák, túl tiszták az utcáik, érdekesen beszélnek, állandóan hideg van náluk és még a sörük is szar.

 

 

Megkezdődik a Kanada-ellenes propaganda és minden jól megy, csakhogy nem várt eseménysor veszi kezdetét, mikor a pontosan a határon elhelyezkedő Niagara Falls sheriffje, Bud Boomer (John Candy) saját kezébe veszi a dolgokat és hadjáratot indít a gaz canuckok (így nevezi a amerikai köznyelv gúnyosan a kanadaiakat) ellen - de mi lesz, ha ebből aztán tényleg kirobban egy háború?

 

Tudnunk kell, hogy a dokumentumfilmes Michael Moore írta-rendezte-pénzelte ezt a mozit. Miután felbukkant a neve a stáblistán, elkezdtem aggódni, hogy mi lesz itt, de szerencsére Moore kíméletlen igazság-kutatásából és gyomorforgató naturalizmusából szinte egyáltalán nincs benne semmi. Viszont a szarkasztikus, csípős humorából annál inkább kapunk!

 

A bevezetőben azért írtam, hogy ez az utolsó, mert ez volt az utolsó film, amit John Candy a halála előtt befejezett. Bár a nagy színész 1994-ben halt meg és a Canadian Bacon '95-ben jött ki, a forgatás '93-ban befejeződött. Moore viszont évekig nem talált szponzort a bemutatáshoz, végezetül a Maverick Productions (Madonna cége) segített neki.

 

A nagyon sarkított cselekmény és a komolynak ható idióta jelenetek bemutatják a világ népeinek, milyen is az amerikai gondolkodás:) Az elnök tehetetlen, a tanácsadói irányítják; a pénzemberek kezében van minden; az átlagember akármilyen fegyvert vehet és használhatja is; a protekció mindennél nagyobb kincs; a félelemkeltés/ürügy-gyártás a kormány legfontosabb feladata.

 

Ha már úgyis erről van szó, gondoljatok csak bele, hogy itthon is ezt csinálják a vezetőink. 1. Minden évben van egy nagy járvány, amitől félnünk kell: kergemarhakór, száj- és körömfájás, madárinfluenza, új influenza - vagy valami mérgező anyag: a pirospaprikában, bébiételben, édességben. stb.

2. A híradókban első helyen a tragédiák állnak, a sajtó is gyilkosságoktól, balesetektől, őrülettől és kegyetlenségektől visszhangzik, folyton azt mutatják, hogy a többi országban micsoda szörnyűségek történnek a világban. Máig nem értem, hogy például a vasárnapi híradókban miért kell bemondani, hogy a héten hány ember halt meg az utakon?!

3. Katonáink ott vannak Irakban, amihez semmi közünk, már többen meghaltak közülük és akkor mindenki csak ezzel foglalkozik; tucat számra mennek a tv-ben a valóságshow-k, a bulvármédia ontja ránk a szennyet, minden nap ezer különböző sorozatot nézhetünk és a felsorolásnak sosem lenne vége...

Csak ne figyeljünk oda arra, mi történik VALÓJÁBAN - a legnagyobb baj viszont az, ha valójában nem történik semmi, mert ha nincs valós életünk, azt száz fiktív sem tudja pótolni...

 

Vissza a témához.

Mi lehetne annál abszurdabb, hogy a lelkes honvédő amerikai polgárt a köztudottan kanadai Candy alakítja? Már ez kitűnő humor-forrás, de mellette ott vannak még a vígjátékok akkori nagyágyúi, mint Rip Torn (bombázzunk le valakit, mindegy ki legyen az), Rhea Perlman (fegyverem van és használni is fogom, csak merj fenyegetni), Kevin Pollak (elnök úr, tegye meg ezt, hiszen tudja, ezzel az amerikai népért cselekszik) és Alan Alda (ezt kéne tennem? tényleg, ezt kéne tennem, igazuk van).

A mellékszereplők közt találhatjuk Kevin J. O'Connort a Múmia 1-ből (és a Van Helsingből), valamint felbukkan még egy-egy epizódszerepig James Belushi, Dan Aykroyd, Wallace Shawn és maga Michael Moore is.

 

 

Néhány különösen vicces jelenetet megemlítenék: a hazafias dalok éneklése a teherautón, a tábortűz körüli elmélkedés a jó filmekről vagy a vakmerő partizán-akció a kanadai utcák összeszemetelésére:)

 

Érdekességek: Ismét hallhattunk egy régi magyar címet (Pajzs a résen, avagy a Kanadai Sonka-hadművelet). A szinkronban érthetetlen, hogy a Hacker Hellstorm (Hacker-gyártmányú Pokoltűz vagy esetleg Tűzvihar, szó szerint Pokolvihar) szuperfegyvert magyarul Hacker Hajder Mennykőnek hívják - mi a bánat az a Hajder?:D

Aykroyd és Candy mellett még sok kanadai színész feltűnik, azonban igazán csak a képeken mutatott, propaganda-arcok ismertek itthon is, köztük van William Shatner, Michael Myers és Michael J. Fox.

Az imdbn nem említették, de nekem nagyon feltűnő volt, hogy Boomer egy alkalommal magyarázkodik, hogy miért nem ment el valahova és azt mondja: "Otthon kellett maradnom, mert jött a kábeltv-szerelő és ..." - ez pedig szerintem egyértelmű/vagy véletlen utalás az Ínyencfalatra, Candy egy korábbi filmjére.

A stáblista szerint egyetlen kanadainak sem esett bántódása a forgatás során:D

 

11 millióból készült, de alig 180 ezer (!) dollárt hozott, a kritika is utálta, de Moore mindig így szokott járni a műveivel.

 

Nekem összességében tetszett, a maga túlzásaival és szarkazmusával, John Candy pedig tényleg nagyon jó volt benne - az ő rajongóinak javasolnám a Pajzs a résen megtekintését, de a Michael Moore dokufilmek kedvelőinek nem, mert ők szerintem csalódnának.

 

Pontozás:

 

imdb: 5.7

 

Szerintem: 5/5 (Az eleje kissé unalmas, de a testes főszereplő játéka miatt tényleg érdemes megnézni.)

 

Hírek:

 

- Kevin Pollakot hamarosan a Red State című horrorban láthatjuk, ahol John Goodmannel együtt szerepel majd.

 

- Rip Torn harmadszorra is eljátssza a legfőbb feketeruhást a Men In Black III-ban, amit 2012-ben láthatunk. (Gondolom még a kettőnél is hülyébb film lesz...)

 

Készül a Desperationről szóló beszámoló, 1 óra múlva lesz az HBO-n a Truman Show, de azt nem biztos, hogy megnézem, este pedig lesz még valami, ami most nem jut eszembe:) Nagy valószínűséggel holnap már nem fogok írni, de mivel az utóbbi egy-két hónapban nagyon belejöttem a blogolásba, így lehet, hogy az év első napját is írással töltöm majd:)

 

Szólj hozzá!

Címkék: szatíra


2010.12.30. 12:40 Tévésámán

Nevem: Senki (Il mio nome e Nessuno, 1973)

 

Miután nemrég adták az Egy zseni, két haver, egy baleket, gondoltam, hogy ha már azt lepontoztam az összevisszasága és fércmunka mivolta miatt, akkor megnézem újra az elődjének számító Senkit, hogy erről tudjak ódákat zengeni:D Vágjunk is bele:

 

A film két ember történetének összefonódását mutatja be. Egyikük Jack Beauregard (Henry Fonda), a Vadnyugat legendás, ám mára kiöregedett igazságosztója; a másik pedig az önmagát egyszerűen Senkinek nevező, jó kedélyű és hihetetlen gyorsaságú ifjú fegyverforgató (Terence Hill). Senki gyerekkora óta rajong Jackért és fejből tudja az összes párbaját, ezért mikor megtudja, hogy példaképe éppen készül örökre letenni a hatlövetűt és nyugdíjba vonulni, eltervezi, hogy segít neki a történelem részévé válnia - és ezáltal saját magának is hírnevet kovácsolhat! Beauregard-t azonban egyáltalán nem érdekli az őt kiskutyaként követő ifjú titán, se a grandiózus terv, de még a bosszú sem. Viszont Senkinek megvannak az eszközei, hogy végülis kedvet csináljon Jacknek a nagy leszámoláshoz: csak ő és a százötven tagú Vadak Bandája egymás ellen... Vajon mekkora legendának kell lenni, hogy egymagad le tudj győzni százötven elvetemült tolvajt/gyilkost/válogatott gazembert?

 

Sergio Leone, a Volt egyszer egy Vadnyugat rendezője gondolta ki az alapötletet, néhány jelenetet ő maga rendezett és producer is volt. Leone és társa, a tényleges rendező Tonino Valerii arra jutottak, hogy az ekkorra már komédia-jelleget öltő spagetti westernek nagy csattanóját készítik el és ez sikerült is nekik.

 

A Nessuno alapvetően vicces, kevesen halnak meg benne és az ő haláluk sincs kiemelve igazán, a poénok nagyszerűek, ezeken túl pedig a nagy olasz direktor kiparodizálta saját és kortársai műveit is. Mégis egy izgalmas, érdekfeszítő kalandfilmet láthatunk, ami egyetlen pillanatig sem megy el a gagyi vagy a nevetségesség irányába.

 

 

Henry Fonda, aki anno Charles Bronson nemezisét, Franket keltette életre, itt most egy megfáradt, idősödő pisztolyhőst alakít, aki csak szeretne végre eltűnni és békésen élni tovább öreg napjait (Érdekesség, hogy Jack a film szerint mindössze 51 éves - lehet, hogy akkoriban ez már aggastyánkornak számított?). A figura leginkább komikus jellegzetessége, hogy a fontos lövésekhez szemüveget vesz fel:)

Hill a szokásos figuráját alakítja, ámde sokkal többet bénázik szándékosan: Senki nem akar reflektorfénybe kerülni, vagy legalábbis nem annyira, hogy elhomályosítsa példaképét.

A köztük lévő kontraszt (öreg - fiatal, a régi westernek híres főgonosza - az új westernek híres jófiúja) teszik igazán érdekessé a köztük lassan kialakuló barátságot.

Néhány érdekes mellékszereplő: Steve Kanaly (a Dallas Ray-e), Neil Summers (itt ő A Mókus, a Bunyó karácsonyigban pedig az a pasas, aki mindig beleköt a két főhősbe), valamint az öreg fickó, aki az információkat adja Jacknek, sajnos az ő nevét nem találtam meg, pedig tök jól játszik.

 

A zenét Ennio Morricone jegyzi, aki a film alapötletével szinkronban előző munkáit parodizálja: a Vadnyugat zenéje, és annak stílusában Wagner Valkűrök lovaglásának egy részlete is többször felhangzik fals hangokon - számomra az utóbbi motívum kifejezetten idegesítő volt:S

 

A történetbe nem lehet belekötni, mivel elsősorban humorosnak akarták, de én nem is találok benne egyetlen kivetnivalót sem. Olyan kitűnő dolgokat láthatunk, mint a nagyon vicces pisztolyos-pofozós rész, a négy golyó egy lyukon átlövése vagy mikor Senki előadja a kismadár meséjét:) Akcióban sincs hiány, de nem ez a legfontosabb, hanem a Nyugat régi, elveszett értékeinek felelevenítése, még ha poénkodó formában is.

 

Érdekességek: Ez Fonda utolsó westernje. A temetős jelenetben az egyik fejfán lévő név Sam Peckinpah-é, akit a százötven lovas elnevezésével is megidéznek (A vad banda Peckinpah egyik legendás alkotása.). Leone rendezte a nyitójelenetet (ahogy az Egy zseni...-ben is) és a végső nagy leszámolást, ennek ellenére nem örült, mikor az ő nevével reklámozták a filmet (Valerii meg pláne nem:D). Hillnek máig az egyik kedvenc saját filmje ez.

 

Nem szaporítom tovább a szót: egy kitűnő vadnyugati komédia, amit bátran ajánlok mindenkinek - leginkább persze a western szerelmesei fogják élvezni, de ha nem vagy az, akkor is simán elszórakoztat majd! A folytatását viszont továbbra se nézzétek meg, ha jót akartok:)

 

Pontozás:

 

imdb: 7.4

 

Szerintem: 5/5 (Engem a zenéje idegesített, de csak ezért nem fogok levonni.)

 

Várható még (talán ma): Pajzs a résen, Desperation.

Szólj hozzá!

Címkék: hill


2010.12.29. 23:28 Mozsárágyú

Szent Péter esernyője (1958)


     Mikszáth Kálmán regénye nagyon jó, és a belőle készült 1958-as film is. (Készült még belőle '17-ben és '35-ben is egy-egy változat, előbbi Korda Sándor rendezése.)

     Az öreg Gregorics (Rajz János) testvéreivel igen rossz viszony ápol, azok pénzéhes mivolta miatt. Egy nap szegény meghal, és a végrendeletből egyértelműen kiderül, hogy rájuk semmi fontosat nem hagyott, mindent a törvénytelen gyerekének, Wibra Gyurinak adott. A sok kis ingóságot pedig elárverezik, és ott minden létező bútort felvásárolnak az elhunyt testvérei, hátha meglelik a betétkönyvet a sok pénzzel. Mert biztosra veszik, hogy az a vagyon létezik, annak ellenére, hogy a végakaratban nem szerepelt.
Az árverésen Münz-höz kerül egy feltűnő, piros színű ernyő. Az említett úr éppen Glogován halad át, amikor is hatalmas eső, vihar kerekedik, és meglát egy szegény kigyereket egy kosárban. Hát fölé helyezi az esernyőt, meg ne ázzon, és továbbmegy. De hogy valójában ez történt, az már senkinek sem világos a faluban. Főleg nem az új plébánosnak, Bélyi Jánosnak (Pécsi Sándor). Mindenki úgy gondolja, maga Szent Péter hozta az esernyőt, hiszen fehér szakálla, hosszú köpenye volt az illetőnek. Csodájára is járnak ám a népek a környező településekről a piros tárgynak.
Akit megvédett az ernyő, az Veronka (Törőcsik Mari), a pap húga, s aki több év elteltével e régi kacat után kezd kutatni, az Wibra Gyuri, azaz György, aki híres ügyvéd már. Útjaik kerszteződnek az esernyőnek köszönhetően, és talán meg is szeretik egymást. De mi lesz az ernyőben állítólag rejtőző betétkönyvvel? Vajon csak az kell Wibrának, vagy  Veronkára vágyik?

    Kiváló ez a magyar-csehszlovák közös produkció, az egyik rendező Bán Frigyes, aki több regényt is filmre vitt. Emlékszem, hogy egész általánosban csak ezt a Mikszáth-irományt és a Tanár úr kérem című remekművet olvastam el, és ezek tetszettek. Csak.

Ez egy kedves történet, igazi emberekkel, igazi érzésekkel. Egy olyan korban játszódik, amikor még nyugodtan kirakhattuk a gyereket az út szélére, biztos nem esett bántódása. Az emberek nagyra becsülték a tiszteletet, az őszinteséget, segítettek a bajba jutottakon - ez az értékrend manapság azért meg van még falun, többé-kevésbé.
Törőcsik Mari a Nemzet Színésze, itt bájos és ártatlan Veronkaként. A Gyurit alakító Karol Machata amolyan "jávorpálos", szépek együtt, összeillenek. Pécsi Sándor igazán nyerő választás volt, az alakításában jelen van az egyetlen élő rokonáért való aggodalom, a hit és a realitás közti örlődés, és egyszerűen szimpatikus.

Szintén nagy nevek tűnnek fel a stáblistán. Psota Irén nagyszerű az eleinte kényes francia kisasszony szerepében, később megízleli a jó kis magyar bort. E nedűt Fónay Márta figurája szolgálja fel neki, aki a kedves, nagydarab, jókedélyű Mravacsánné. Láthatjuk Márkus Lászlót kvaterkázni a franciával, sőt, a huszonéves Csala Zsuzsa is szerepel a filmben.

Szemtanúi lehetünk néhány nevetésre okot adó jelenetnek, a korabeli falvak embereinek hétköznapjaiba is betekintést kapunk. Jó a történet, a megvalósítás, nem tudok rá semmi rosszat mondani. Az álomjelenetet pedig szerintem innen lopták el a Hair készítői. :)

     A következő dal előadójának szülei valószínűleg még nem is éltek (vagy csak csattogós lepkét huzogattak maguk után), amikor a film készült, nem hogy ő élt volna. Tehát csak a címe miatt jöjjön, ezúttal nem a csapból, hanem a Filmrajongóból:

A videót levették.

Szólj hozzá!

Címkék: magyar vígjáték


2010.12.29. 20:03 Tévésámán

Bíbor folyók II: Az Apokalipszis angyalai (Les rivieres pourpres II - Les anges de l'apocalypse, 2004)

 

Annak idején nagy lelkesedéssel ültem le megnézni a Bíbor folyókat, mert miután láttam a Vidocq-ot, arra számítottam, hogy minden francia misztikus krimi olyan lesz, plusz főszerepben Jean Reno, a gonoszok a nácik, szóval ez csak jó lehet.

Aztán amikor kiderült, mi is van a háttérben, lerántják a leplet a misztikumról, akkor úgy jártam, mint a Messze fuss, soká maradj!-nál: csalódnom kellett a megoldást illetően.

 

Szerettem volna viszont még egy esélyt adni a Les rivieres pourpres-nak (Mozsárágyú szerint purpnak kell ejteni, ezért a -nak rag:)), így vártam, hogy mikor adják nézhető időpontban a folytatást. Most végre eljött az idő, hogy megnézhettem és nagyon örülök, hogy láttam - de először ugyebár a történetről:

 

 

Évekkel az Alpokban történt gyilkosság-sorozat megoldása után Niemans felügyelő (J.R.) újabb különös ügyet kap, mikor egy titokzatos szerzetesrend rendházában egy frissen befalazott holttestre bukkannak. Az áldozat személyének felderítése közben Niemans belebotlik egykori tanítványába, Redaba (Benoit Magimel), aki pedig egy Jézusra megszólalásig hasonlító, ismeretlen személyazonosságú, az Apokalipszisről zagyváló férfi ellen irányuló gyilkossági kísérlet elkövetőinek nyomában van. Hamarosan kiderül, hogy a két eset összefügg, feltűnik néhány megmagyarázhatatlan képességgel rendelkező gyilkos, a német kulturális miniszter (Christopher Lee) az embereivel, egy csomó szerzetes és az áldozatok száma egyre nő...

Szerencsére a két nyomozó segítségére van a csinos vallás-szakértő Marie (Camille Natta), lassan pedig körvonalazódni kezd az összeesküvés - de vajon tényleg itt a világvége, a rosszfiúk tényleg el akarják hozni a Végső Napot?

 

Pozitív csalódás volt Az Apokalipszis angyalai, egyértelműen jobb az elődjénél!

 

 

Renot külön nem is emelném ki, ő mindig a legmagasabb színvonalon játszik. Benoit Magimel nem olyan jó színész, mint elődje, Vincent Cassel, de rohadtjól bunyózik, a verekedős jelenetei nagyon királyul sikerültek. Camille Natta aranyos, Christopher Lee pedig méltóságteljesen uralja a vásznat. A mellékszereplők közt találjuk Johnny Halliday-t (a befalazott fickó leragasztott szemű testvére) és André Penvernt a Vidocq-ból (az egyik fő-szerzetes).

 

A rendező, író és operatőr Olivier Dahan, aki írta-rendezte a Piafot; a másik szerző az eredeti film alapját is adó novella alkotója, Jean-Christophe Grangé, a producerek közt pedig ott találjuk Luc Bessont.

 

A történet érdekfeszítő, hiszen ki ne félné a világvégét? A gyilkosságok és a tetthelyek nagyon véresek, de realisztikusak, a látványvilág sötét és hátborzongató, még az arctalan gyilkos is baromijó lett, csak az üldözős résznél, ahogy lobog a csuklyája, az kicsit viccesen néz ki:)

 

Az egyetlen gond a rendkívül gyenge befejező jelenet és a kicsit összecsapott utolsó 10 perc. Minden túl gyorsan oldódik meg és hirtelen három-négy kérdés felmerült bennem, amikből egyre sem derül ki a válasz a lezárásnál.

Ezt viszont el lehet nézni, mert a film kellőképpen akciódús, nem hiányzik a misztikum, az izgalom és kitűnő színészi játékot láthatunk. Még a látszólag lehetetlen dolgok magyarázata is hihetőre sikerült, szóval szinte nincs mibe belekötnöm.

 

Aki látta az elsőt és tetszett neki, az szeretni fogja; aki nem látta ez elsőt, az bátran megnézheti, hiszen nem szükséges annak ismerete ehhez; aki pedig hozzám hasonlóan kissé csalódott a Bíbor folyókban, az is nézze meg, mert ez tényleg sokkal jobb!

 

Pontozás:

 

imdb: 5.7

 

Szerintem: 5/5

 

Hírek:

 

- Luc Besson rengeteg filmet pénzel mostanság, az egyetlen, ami igazán érdekesnek ígérkezik, az az Un monstre a Paris című animációs mozi lesz, ami egy Párizsban élő szerelmes szörnyről szól:) Igaz, az Artúr és a villangók című marhaság bármelyik részéből kiindulva nem biztos, hogy jó lesz...

 

- Christopher Lee a Hugo Cabret névre hallgató misztikus családi (?) moziban lesz látható.

 

- Jean Reno ismét Vincent Cassellel dolgozik majd, a jövőre elkészülő Fantomas-ban:) A klasszikus francia álcázómester kalandjainak főszerepét az utóbbi fogja játszani, az imdb egyenesen horrornak ígéri, szóval ez tutira jó lesz! Reno régi partnerével, Christian Clavier-vel is együtt fog játszani, 2012-ben lesz látható az On ne choisit pas sa famille című vígjáték. Végezetül (de nem utolsó sorban) itt van még a Margaret, egy dráma, melyben Jean Reno Anna Paquin mellett szerepel: a film egy buszbalesetből indul ki és e körül bonyolódik...

 

Most volt szerencsém látni a Nevem: Senkit, amit holnap már olvashattok, este pedig a Pajzs a résent nézem és remélhetőleg a Ron Perlman nevével fémjelzett Sivatagi rémálomra is marad időm!

Szólj hozzá!

Címkék: thriller


2010.12.27. 21:00 Tévésámán

Star Trek: Khan haragja (Star Trek II: The Wrath of Khan, 1982)

 

1979-ben, tíz évvel a Star Trek-sorozat vége után elkészül A Mozifilm, amely újra összehozta az eredeti Enterprise-legénységet. A film pénzügyileg sikeres volt, de nem annyira, mint amennyire a Paramount elvárta, ezen kívül túlságosan sokba került a forgatás és a kritika sem kedvelte az elkészült alkotást. A stúdió vezetői úgy ítélték meg, hogy a széria kitalálója, Gene Rodenberry a hibás a kevés akcióért, a vontatott sztoriért, a minimális karakter-ábrázolásért és a megnőtt költségekért, így kizárták a tervbe vett folytatás kreatív alkotói munkájából.

 

A teljesen új történet és friss karakterek megalkotása helyett a második rész elkészítésével megbízott Harve Bennett visszanyúlt a gyökerekhez, végignézte a teljes három évadot, azokból merítve ihletet. Rátalált a Space Seed című fejezetre - ez szolgált az új mozi alapjául. A Paramount szempontjából pedig a legfontosabb az volt, hogy a költségek nagymértékben csökkenjenek, de ne a minőség rovására. Bennett és a rendező Nicholas Meyer nehéz feladatot kaptak, de jól teljesítették – más kérdés, hogy tetszett-e.

Lássuk a sztorit:

 

 

Az Enterprise most éppen gyakorlóhajó, amin Spock (Leonard Nimoy) kadétokat képez ki. Közülük is különösen fontos számára saját tanítványa, a szintén félig vulkáni Saavik (Kirstie Alley), aki kapitánynak készül. A szintén a tanulókat felügyelő Kirk admirális (William Shatner) közelgő születésnapja miatt egyre inkább szembesül az öregedés átkával, de vonakodik azt elfogadni.

Ezalatt Chekov (Walter Koenig), immár a U.S.S. Reliant legénységének tagjaként leszáll egy kietlen sivatag-világon, ahol találkozik valakivel, akiről azt hitte, sohasem fogja újra látni: Khannal (Ricardo Montalban), a genetikailag módosított szuperintelligens emberrel - és hasonló kvalitású társaival. A szörnyű megpróbáltatásokon átment Khan Kirköt hibáztatja mindenért, ami velük történt és felhasználja a kezébe került Reliantet, hogy bosszút álljon.

Az Enterprise pedig elindul felderíteni Khan machinációit, aminek középpontjába a Teremtés nevű terraformáló gépezet kerül, de a kapitánynak többszörösen szembe kell néznie múltjával az úton: nemcsak régi ellenfelét kell viszontlátnia, hanem egykori szerelmét, Dr. Carol Marcus-t (Bibi Besch) és közös fiukat, Davidet (Merritt Butrick) is.

De ellenfele lehet-e az idősödő Kirk a szuperember Khannak, meg lehet-e állítani, hogy a Teremtést pusztításra használják és össze lehet-e hozni egy családot, ami valójában sosem volt az?

 

Kezdjük a rövid véleményemmel. Az interneten fellelhető magasztos kritikákat olvasgatva és a filmet magát végiggondolva én többet vártam. Mindenhol azt láttam, hogy milyen jó, amiért visszatértek az eredeti sorozathoz, hogy igazi Trek-hangulatot teremtettek, stb., de miután megnéztem, arra gondoltam, hogy szinte teljesen ugyanez játszódik le a hasonló fórumokon porig alázott Nemesis-ben is. Picard kapitánynak ugyanezekkel a dolgokkal kell szembenéznie: egy sosem látott rokonnal, egy elképesztő adottságokkal bíró ellenféllel és még a két mű befejezése is szinte ugyanolyan. Ennél fogva nem értem, mitől olyan nagy szám a Khan haragja.

 

 

Az itt először játszó Kirstie Alley még nagyon jó kis nő volt ekkoriban, az általa megformált karakter is szimpatikus. Az inspirációt adó Space Seedben Khant alakító Ricardo Montalban másfél évtizeddel később sikeresen visszabújt a karakterébe és mindenütt nagyfokú elismeréseket kapott játékáért. Bár szerintem a szuperember fizikailag nem túl félelmetes ellenfél, de bosszúszomja, tragikus motivációi és szépirodalmi gyökerei (Ahab kapitány – Moby-Dick) emlékezetessé teszik őt.

 

 

A történettel semmi gondom nincs, hiszen adja magát a lehetőség, hogy a minden tekintetben kitűnő Kirk most az Idővel és az elmúlással néz farkasszemet, amiket sem katonai, sem tudományos módszerekkel nem győzhet le. A család-szál nekem nem volt túl érdekes, bár tény, hogy kedvenc kapitányunknak most elsősorban ez a fő prioritása. A sorozatból visszahozott szereplők és konfliktusok az igazi rajongók számára valódi csemegévé tehetik a filmet, de a hozzám hasonló "laikusoknak" nem annyira lesz izgalmas a fő cselekményszál. Annál érdekfeszítőbb a Chekov-féle mellék-eseménysor, ami nekem az Alient jutatta eszembe. A látvány különösen ezeknél a bogaras részeknél sikeredett meglepően félelmetesre, de az űrhajó-makettek is még mindig olyan szépek, mint az előző filmben.

 

A rendező Nicholas Meyer sosem látott egyetlen Űrszekerek-részt sem, viszont kihozta a legtöbbet a csapatából a legkisebb pénzt felemésztve, így később felkérték még a hatodik rész dirigálására is. Egyébként a forgatókönyvet is ő tette rendbe, de mindezt ingyen és stáblistabeli feltüntetés nélkül.

A kis költségvetés érdekében több mint felét a Star Trek II-nek egy díszletben forgatták, az előző moziból és az el nem készült Phase II-szériából is használtak fel ezt-azt. Több jelenetet teljes mértékben átemeltek az előző műből, pl. a klingon hajókat és az Enterprise indulását a dokkból, ezen kívül effekteket, jelmezeket és maketteket is. Az egyik legfontosabb pénztárca-kímélő újítás a high-tech kütyük bérlése volt - nem saját maguk gyártották le a konzolokat, irányítópultokat, stb., hanem a Modern Props cégtől vették bérbe őket.

 

Tehát teljesítették a stúdió elvárását, a rajongók elvárását és a saját mércéjüknek is megfeleltek - de mi a helyzet azokkal a legendás színészekkel, akiket irányítottak, akik a sci-fi történelmének szerves részét képezik? És mi a helyzet a saját "gyermekének" sorsát irányítani képtelen Rodenberry-vel?

George Takei (Sulu), DeForest Kelley (Dr. McCoy) és Leonard Nimoy (Spock) nem akartak részt venni ebben az egészben - az elsőnek egyszerűen nem volt kedve (szerencsére Shatner meggyőzte); a második  úgy érezte, hogy háttérbe szorul; a harmadik pedig csak úgy volt hajlandó szerepelni, hogy teljesítették egy kívánságát: ebből lett a film befejezése. A sorozat kitalálója nemtetszését fejezte ki például a Flotta túlságosan is militarista módon történő megközelítése és az Ahab-Khan-párhuzam miatt, de nem adtak a véleményére...

 

Amiket még tudnunk kell/érdemes vagy csak érdekes:)

Ez volt az első alkalom, mikor egy tévésorozat bizonyos epizódját egy mozifilmként folytatták.

 

 

Saavik eredetileg vulkáni férfi lett volna, de így most egy romulan/vulkáni hibrid nő lett belőle. A későbbi Trek-mozikban is benne van, de akkor már egy másik színésznő (Robin Curtis) játszotta, mert a második és harmadik rész közti idő alatt Kirstie Alley a Cheers-szel jókora hírnévre tett szert és így már nem tudták megfizetni a szereplését.

Most először történt valamennyire konkrét időbeli meghatározása az Űrszekerek eseményeinek: Kirk és legénysége a 23. században élik át kalandjaikat.

Ebben a moziban található az első, teljesen számítógéppel készített jelenet: a Teremtés hatását planetáris szinten bemutató grafika. A világ leggyorsabban felvett jelenetének rekordját tartja: az egyik utolsó jelenetben látható robbanást egy speciális kamerával rögzítették, ami 2500 képet tudott felvenni egyetlen másodperc alatt!

A speciális effekteket ismét az ILM-nél alkották meg a Star Wars látvány-mesterei. Az új modellek és trükkök nagy részét ők készítették, valamint náluk készült el a Reliant modellje is, ami elsőként a Trek-univerzumban, nem a Constitution (talán Alkotmány?) széria darabja. Az Enterprise makettjét nagyon nehéz volt mozgatni, nyolc ember kellett, hogy megemeljék és csak egy targonca segítségével tudták szállítani. Az egyik bogaras részhez készítettek egy gigászi műanyag fület, ám ez végül nem játszott szerepet a filmben, mert annyira bénának találták a készítők:)

Dr. Carol Marcus alakítója, a német Bibi Besch 56 évesen hunyt el mellrákban, a tragikus sors filmbeli fiát sem kímélte: Merritt Butrick mindössze 29 évesen távozott az élők sorából - AIDS-es volt...

A computer hangját ebben az epizódban egy Marcy Vosburgh nevű színésznő adja és nem Majel Barrett (elvileg). Khan társait chippendale-táncosok keltették életre:D

A magyar változatról: a filmnek egy régi címét mondják be (Űrszekerek: A Kán bosszúja), ezen felül az egyetlen vulkániul beszélő jelenetnél az előző részben lévő abszolút érthetetlenség ellensúlyozásaként mind szinkronizálták, mind az angol feliratot meghagyták nekünk. Chekov akcentusa a 2009-es újrában nagyon erős, ám sem itt, sem az előzőben ez nem érződik (Aki nézte a sorozatot magyarul, az nyilatkozzon, hogy ott hogy volt! Köszi:)). Még egy párhuzam az új mozival: a Kobayashi Maru-teszt, amin Saavik elbukik, Kirk pedig elmeséli, hogy ő hogyan teljesítette.

 

 

Khan Noonien Singh-rovat:

A karaktert az első széria huszonkettedik epizódjában mutatták be, 1966-ban. Ő és az alattvalói szupergénekkel rendelkeznek: erősebbek, okosabbak az átlagos embernél.

Érdekesség, hogy Montalban és Shatner soha nem találkoztak a forgatás alatt, a jeleneteiket négy hónap különbséggel vették fel és mindketten egy felolvasólánynak beszéltek, aki a kamera mögött állt - ugyanakkor Khan és Kirk sem találkoznak személyesen, csak mindenféle kommunikációs eszközökön keresztül lépnek kapcsolatba egymással. A film egyik legnagyobb (talán a legnagyobb) hibája egy folytatási zavar: a főgonosz felismeri Chekovot, mikor látja, holott a '66-os epizód forgatásakor az orosz tiszt még hivatalosan nem szolgált az Enterprise legénységében. A rendező elismerte tévedését; Koenig viccesen azt mondta, hogy Chekov biztosan hosszú várakozásra késztette Khant a férfiwc-nél és ezért emlékszik rá; a filmhez készült egyik nem-hivatalos regényben pedig azt tárják elénk, hogy az ifjú fegyverkezelő volt az, aki anno levitte a szuperembert a neki szánt bolygóra - innen ismerhetik egymást.

Ricardo Montalban olyannyira élvezte a szerepet és a forgatást, hogy az eredetinél jóval kevesebb gázsit kért és később is karrierjének egyik fordulópontjaként emlegette.

 

A film 11 millió dollárból készült (negyede az előzménye költségének) és 97 milliót hozott. A kritika is pozitívan fogadta, dicsérték a több akciót, a feszes történetvezetést, az erős karaktereket és a köztük lévő interakciókat, valamint Montalban nagyszerű alakítását. A ház elejét mindössze a kissé gyengébbre sikerült mellékszereplői alakítások és a kevésbé látványos speciális effektek miatt érte szó.

1982-ben két Hugo Awardot is nyert: Legjobb Színész (William Shatner) és Legjobb Rendező (Nicholas Meyer).

Máig az egyik legjobb Star Trek-filmnek tartják, ami saját idejében megújította az érdeklődést az egykori sorozat és a belőle készülő újdonságok iránt.

2002-ben kiadták a rajongók által máig nagy becsben tartott kétlemezes The Director's Editiont, amin a hosszabb rendezői változat és négy órányi extra is látható.

 

Nekem az előző jobban tetszett, mert ez tényleg olyan, mintha egy sorozat két-három epizódját néztem volna meg egyben és szerintem egy mozifilmtől azért többet lehet elvárni. A fanatikusoknak persze biztosan tetszeni fog, de én inkább ajánlanám az első részt, az sokkal sci-fibb:D

 

Pontozás:

 

imdb: 7.7

 

Szerintem: 4/5 (Kevésbé látványos, kevésbé ijesztő a főgonosz, fölösleges a családi dráma, viszont az elején nagyszerű poénok vannak és a befejezés is eléggé mellbevágó.)

 

Hírek:

 

- Nicholas Meyer íróként közreműködik az Eddy Deco című animációs filmnél, ami valami fura, krimiszerű akármi lesz.

 

Sajnos tegnap a nagy családi összeröffenés miatt lemaradtam a Spock nyomábanról, de ha majd adja az HBO vagy ismétlik, akkor megnézem. Ma szerettem volna látni az Excaliburt, de valami mást adtak helyette... Talán még estére találok magamnak néznivalót, de az is lehet, hogy nem.

2 komment

Címkék: sci fi


2010.12.25. 20:10 Tévésámán

Star Trek: A mozifilm (Star Trek: The Motion Picture, 1979)

 

Nekem eddig a Star Trek egyet jelentett az Új Generációval. Mindig is tudtam az eredeti legénységről, a régi sorozatról, de valahogy sosem érdekelt. Viszont most, mikor már láttam a New Generation összes filmjét (Star Trek 7 - Star Trek 10), gondoltam, hogy tekintettel a sok szabadidőmre és az AXN remek időpontban sugárzott maratonjára, megnézem a '60-as évekbeli szériához tartozó hat mozifilmet is - hátha így esetleg kedvet kapok a sorozat nézéséhez is.

 

[Nem vagyok elfogult Csillagok Háborúja-rajongó sem, de ha választani kellene, akkor inkább Darth Vaderék mellett voksolnék:)]

 

Mit kell tudnunk Gene Rodenberry főművéről?

A Star Trek (amit magyarul sokáig Űrszekereknek neveztek, nekem tetszik ez az elnevezés, ezért használom) 1966-tól 1969-ig futott az NBC csatornán. Összesen három évadot élt meg, de az NBC vezetőinek körében sosem örvendett nagy népszerűségnek. Az ún. Nielsen-mutatók (amik a közönség nagyságának és összetételének meghatározására szolgálnak) sem adtak túl pozitív képet a Trekről, ezért végülis levették a műsorról. A készítésért felelős Paramount megpróbálta az elvesztett nyereség egy részét visszaszerezni azzal, hogy eladta a vetítési jogokat a lehető legtöbb helyre. 1972-ben az Államokban is újból levetítették az epizódokat, közben a világ számos táján ment a sorozat és a hetvenes évek végére egészen nagy kultusza/rajongói tábora lett.

 

Rodenberry már '69-ben elkezdett dolgozni azon, hogy a Trek folytatódhasson mozifilm formájában, majd az újravetítések sikere is az ő malmára hajtotta a vizet. A Paramount 1975-ben indított el egy projektet, aminek célja a Star Trek-film létrehozása volt. A történet megírására többek közt olyan neves sci-fi-írók vállalkoztak, mint Ray Bradbury vagy Robert Bloch, de a sztorik egyike sem felelt meg a stúdiónak. Az elkészült ötletek alapján a cselekmény lehetett volna például a Kennedy-merénylet megállítása, hüllőemberek elleni harc az őskorban vagy találkozás a mítoszok titánjaival. 1977-ben aztán George Lucas bankot robbantott a Csillagok Háborújával, ez pedig végleg alávágott a tervezetnek, így ekkor felhagytak a további munkálatokkal.

Ezek után viszont felmerült, hogy a meglévő lendülettel kezdjék újra a sorozatot egy friss szériával - a készülő 13 epizód a Phase II címet kapta volna. Ebben a már ismert legénység mellé három fiatal, állandó szereplő jött volna - róluk majd később. A bevezető epizódnak szánt In Thy Image című rész elkészítése azonban újfent problémákba ütközött és a stúdión egyre nagyobb lett a nyomás, hogy kezdjék el azonnal a még éppencsak összeálló forgatókönyvből a munkát vagy hagyják abba minél előbb a lehető legkevesebb veszteséggel. Az utóbbi mellett döntöttek: kevesebb, mint három héttel a forgatás megkezdése előtt a Phase II-t törölték, de visszatértek az eredeti elképzeléshez, hogy akkor legyen inkább egy mozifilm belőle.

 

Az In Thy Image rohamtempóban kezdett átalakulni egy film-forgatókönyvvé, ezalatt az elkészült ruhákat, helyszíneket és maketteket is átépítgették, visszahívták a régi szereplőket és nagy nehezen elkezdődött a munka. Robert Wise, a The Day The Earth Stood Still vagy a West Side Story legendás rendezője került a projekt élére, a sorozat atyja pedig producer és író volt. A forgatókönyvet eredetileg Harold Livingston hozta össze, de a készítés során folyamatosan írták át, olyannyira, hogy a vége felé óránként változott a történet.

 

Most egy kis kedvcsináló a történelemóra után:

 

 

A legújabb Enterprise csillaghajó éppen szerelődokkban tölti a szolgálatát, hiszen még be sem fejeződtek a munkálatok rajta. Új parancsnok (Decker - Stephen Collins), új tudományos tiszt (Ilia - Persis Khambatta) és a legmodernebb technika kerülnek a fedélzetre, de azért a régi legénység nagy része is a helyén van még (Uhura - Nichelle Nichols, Scotty - James Doohan, Sulu - George Takei, Chekov - Walter Koenig és Dr. Chapel - Majel Barrett).

Azonban a nyugis építkezést/tesztelgetést félbeszakítja a megjelenő Kirk admirális (William Shatner) és átveszi a parancsnokságot, az Enterprise-nak pedig hamarosan útra kell kelnie. Megérkezik a nyugállományból visszaparancsolt Dr. McCoy (DeForest Kelley), majd út közben csatlakozik hozzájuk az egyenesen a Vulcanról érkező Spock (Leonard Nimoy). Szükség is van a tapasztalt "vén rókákra", hiszen a küldetés nem egyszerű: egy iszonyatos méretű, felfoghatatlan pusztító erővel bíró valami halad lassan egyenesen a Föld irányába, és nincs, ami az útjába álljon! Vajon az Enterprise képes a közelébe férkőzni és felderíteni, mi rejtőzik a gigászi, örvénylő felhőburok közepén és hogy ez a valami mit akar - vagy képesek-e megállítani? Egyáltalán létezik akárki, aki feltartóztathatja?

 

Jól hangzik, ugye?:) Nos, valóban jó is, de az első pár perc rémesen unalmas. Kezdve az elején látható klingonokkal (itt jelennek meg először az azóta védjegyükké vált jellegzetes homloki kinövésekkel), ahol nincs feliratozva, mit vartyognak; a hosszú és irritáló féreglyukas részen át a borzasztóan elnyújtott és nézése közben abszolút érthetetlen Kolinahr-jelenetig (itt újfent nem volt felirat).

Az én figyelmemet onnantól ragadta meg igazán, hogy elkezdték felvázolni ennek a fenyegető űrbéli leviatánnak a méreteit és erejét. Innentől már nagyon érdekelt, ki vagy mi ez a valami, ami V'Gernek (Vidzsör) nevezteti magát.

 

 

A színészekre nem lehet panasz, de mivel az Űrszekerek egyetlen epizódját se láttam, így nincs viszonyítási alapom hozzájuk. A korábban említett, a Phase II-ba szánt három új, állandó szereplő közül a Spock helyére beállított Xon a sokkoló transzporteres részben gyorsan befejezi pályafutását; az újonc, de a hajót behatóan ismerő Decker és a deltai Ilia pedig ketten külön, de a régiekkel párhuzamosan cselekszenek, és ahogy haladunk előre, úgy lesznek egyre fontosabbak.

 

A Mozifilm egyik sarokköve a lehengerlőnek szánt korabeli vizuális effekt-orgia, ami két évvel a Star Wars után már elvárás lett a sci-fiknél. Szépek a makettek és a trükkök közül is, csak egyedül a térváltás az, ami mai szemmel nézve kissé gyengének tűnik. Az effektek azonban túlsúlyba kerültek a karakterek rovására, ennek leginkább nyilvánvaló bizonyítéka a hosszú bámulós jelenetek megléte. Ezekben a karakterek szinte alig szólalnak meg, ők is csak néznek, ahogy mi is.

 

A zenét Jerry Goldsmith komponálta, a Star Wars-ban hallott művek inspirálták, itt hangzik fel először a későbbi filmekben és sorozatokban is hallható muzsika, ami egészen a Nemesis-ig felbukkant a legtöbb Trek-adaptációban. Livingston és Rodenberry sokszor összeütközésbe kerültek a forgatás során, a szkriptbe pedig Nimoy, Shatner és Kelley is beleszóltak, ezek a körülmények vezethettek a sok átíráshoz. A speciális effektekért Douglas Trumbull felelt, ő csinálta pl. a 2001: Űrodüsszeia és a Szárnyas fejvadász effektjeit is.

 

A történet baromijó, a vége pedig nagyon király, akkora ötlet van ott a felhő belsejében!:) A megvalósítás miatt viszont azoknak, akik nem látták az ezt megelőző háromévadnyi Treket, elég vontatottnak hathat. Sejtem, hogy a bemutatott filmet legalább részben átszinkronizálták, de ha tényleg így van, akkor vajon miért spórolták le a kellő helyen a feliratokat?

 

Vissza a készítéshez, innentől jönnek az érdekességek is:

A klingon és vulkáni nyelvet/szavakat James Doohan találta ki, fiai, Christopher és Montgomery pedig statisztaként szerepeltek.

 

 

Persis Khambatta csak 47 évet élt, ’98-ban szívroham vitte el - egyébként indiai volt és egy alkalommal Miss Indiának is megválasztották. A haja leborotválása miatt hosszú ideig egy szépségszalonba járt kezelésekre, nehogy a növőben lévő haja tönkremenjen - a szépészeti kezeléseket a stúdió fizette neki, cserébe áldozatáért.

Stephen Collins a Hetedik mennyország-sorozat apukájaként ismert, a Péntek 13. V. részének látomás-Jasonje, a kaszkadőr Tom Morga pedig a klingon hajó legénységében van.

A klingon parancsnokot Mark Lenard játssza, aki a sorozatban Spock apját, Sarekot alakította.

A computer (Majel Barrett) hangját érthetetlen módon a magyarok férfihangra cserélték.

A muzsikát Robert Wise kis híján visszautasította, az ismert motívum ezek után született meg. A rendező később azt nyilatkozta, hogy Goldsmith-szel volt a legjobb dolgozni azon komponisták közül, akikkel együtt forgatott.

A sorozat befejezésétől eltelt tíz év alatt a színészek megöregedtek, azonban kamera-trükkökkel, speciális világítással és maszkolással eltüntették a korosodás nyomait.

Shatner nagyon kemény diétát tartott a forgatás előtt, hogy visszanyerje Kirk kapitány-formáját. A későbbi mozikban már a történet részévé vált a szereplők öregedése.

Robert Wise a szédítő körülmények ellenére minden esetben nagyon nyugodt maradt, a stábtagok pedig fogadásokat kötöttek, hogy mikor forr fel az agyvize, de végül senki sem nyert, Wise ugyanis sosem borult ki - ám többször is ki akart szállni, sőt egyszer még azt is javasolta, hogy végleg állítsák le a film készítését.

Ralph McQuarrie, Darth Vader külsejének megálmodója és John Dykstra, a Star Wars egyik fő effektmestere is részt vettek a látvány tervezésében, bár McQuarrie dizájnjait csak jó pár évvel később használták fel, a Voyager-szériában.

Az eredeti sorozatban látható felszerelések közül csak Uhura kommunikációs fülese van a filmben, ugyanis ez volt az egyetlen, amit elfelejtettek újraalkotni.

A megfelelő tudományos hitelesség érdekében a NASA, a Kaliforniai és a Massachusetts-i Technológiai Intézet valamint maga Isaac Asimov is a stáb segítségére volt.

Stephen Collins-t DeForest Kelley segítette a forgatás alatt, ugyanis a fiatal színésznek fogalma sem volt a Trek-univerzum dolgairól.

Leonard Nimoy vulkáni szemöldökeit szálanként helyezték fel az arcára, ami így két órába, kétszer annyi időbe tellett, mint a széria forgatása alatt; a hegyes fülekből pedig forgatási naponként három párnyi fogyott el:)

 

V'Ger-rovat:

A filmben említett 82 csillagászati egységnyi nagyság orbitális túlzás, ugyanis a Föld- Nap távolság 1 egység, a Nap-Plútó pedig 30-40 egység, vagyis elvileg a felhőnek nagyobbnak kellene így lennie, mint a teljes Naprendszernek! De láthatjuk, hogy nem akkora:)

Syd Mead ipari tervező készítette a V'Ger modellt, ami 21 méter hosszú volt, és mialatt az egyik felén forgattak, a másik felét még mindig építették. A létrehozásához fát, habszivacsot, makramét, műanyagpoharat, izzólámpát, neonfényeket és stroboszkópokat is felhasználtak.

 

A tizenegyedik rész megjelenéséig ez volt az egyetlen Űrszekerek-mozi, ami két óránál hosszabb volt. A Superman I-II megjelenéséig pedig a világ legdrágább filmjének számított, 46 milliós költségvetésével. A premierrel egyidőben a Marvel kiadott egy háromrészes képregény-adaptációt, megjelent a sztori regény formában is - a tizenegy film közül az egyetlen, amit maga Rodenberry írt. Ez volt az első nagyobb hollywoodi alkotás, amit egy évtizeddel korábbi sorozat inspirált, és amihez össze tudták szedni a teljes eredeti szereplőgárdát.

 

A bemutatás előtt alig pár nappal készült el a végleges verzió, így tesztvetítésre nem került sor. Wise ezt később nehezményezte, azt mondta, a mozikba nyersanyag minőségben került a film, egyáltalán nem úgy, ahogy ő elképzelte.

Mint már említettem, 46 millióból készült és 139 milliót hozott, de a stúdió számára fél siker volt, mert sokkal nagyobb bevételre és kisebb költségekre számítottak. A kritika főként negatív volt felé, a legtöbb bírálat a kevés akció és a túlzott látvány-orientáltság miatt érte. A színészeket és karaktereket pozitívabban fogadták.

A megnövekedett költségek miatt a mindenképpen betervezett folytatásra kevesebb pénzt szántak, a felelősnek tartott Rodenberry-t pedig kizárták a későbbi alkotói folyamatból. A mozi sikere vezetett ahhoz, hogy Hollywood egyre inkább a '60-as évek sorozataihoz fordult a nyersanyagokért.

 

1983-ban az ABC bemutatott egy tv-s verziót, ami plusz tizenkét percnyi anyagot tartalmazott, ugyanakkor ez olyan részekből állt, amiket Wise szíve szerint soha nem mutatott volna be. A rajongói nyomásra 2001-ben elkészült a Director's Cut, ami négy perccel hosszabb és ezáltal a Star Trek I. olyanná vált, amilyennek a rendező mindig is szerette volna. Ez a verzió jóval pozitívabb fogadtatásban részesült, mint a mozis eredeti.

 

Nekem tetszett, legalább jobban megismerhettem a régi figurákat és részese lehetettem egy igazán nagy kérdéseket felvonultató, óriási meglepetést tartogató kalandnak. Ha eltekintünk az első pár perc unalmától, a megfelelő helyeken is kapunk feliratot hozzá és átadjunk magunkat a látványnak, akkor egy nagyon jó sci-fit láthatunk.

 

Pontozás:

 

imdb: 6.2

 

Szerintem. 5/5 (A történetben lévő nagyszerű csavar miatt nincs szívem levonni:))

 

Hírek:

 

- George Takei most is öt filmen dolgozik, ezek közül szerintem a Larry Crowne című az egyetlen érdekes, amiben Tom Hanks-szel játszik. Egy 50-es éveiben járó pofáról szól, aki visszamegy a középiskolába:)

 

- Nichelle Nichols is filmezik most, de semmi számomra érdekesben nem szerepel majd.

 

Ma láttam a Khan haragját, arról majd holnap olvashattok - ha elég gyors leszek. Ehhez is elég sok dolgon átsiklottam, de így is két napon át írtam a cikket, remélem tetszeni fog nektek!

Szólj hozzá!

Címkék: sci fi


2010.12.24. 22:02 Mozsárágyú

Beethoven (1992)

 

     Ha minden családi moziként eladott film ilyen lenne, akkor jobb világban élnénk. Mert manapság azt is ilyen néven reklámozzák, amiben természetfeletti dolgok meg gyilkosságok és mittudomén, beszélő állatok szerepelnek. Szóval jó sok szemét.

     Ezt a filmet (a folytatások nem érdekelnek) én mindig is szerettem. A főszereplő egy bernáthegyi, aminél aranyosabb dög nincs is ezen a bolygón, talán csak a panda. És ha már van állat, kellenek gyerekek is, szóval a középpontban egy háromgyerekes család áll, Newtonék, a családfő pedig nem Isaac, hanem George (Charles Grodin). Feleség (Bonnie Hunt) és három gyerkőc, kicsik-nagyok. Egy nap szó szerint besétál hozzájuk egy tündéri kölyökkutya, akit elneveznek Beethovennek. Az apuka, saját bevallása szerint az élete tönkremenetelét köszönheti az egyre növekvő jószágnak, ám később számára is világossá válik, hogy a család teljes jogú tagja a kedves behemót. Viszont amikor szembesül a kutyus iránti érzelmeivel, Beethoven már egy velejéig gonosz és kísérletező kedvű állatorvos (Dean Jones) kezében van. De a megsüketült német zseniről elnevezett négylábút nem olyan fából faragták, hogy ne lenne ötlete a kiszabaduláshoz. És Newtonék is bármire képesek, hogy visszakapják a búsképű ebet...

     

    A kutyuskát nem tudnám elég jelzővel illetni, annyira aranyos. Charles Grodin nekem garancia a biztos nevetésre, az egész film kedves és csak helyenként csordul túl az ömlengésnek köszönhetően. Ez még akkoriban készült, amikor nem fulladtak bele a mozinézők az állatos filmekbe, jó sok kiakanázható lehetőséget adott a bernáthegyi növekedése a röhögéshez. A kutya minden családtagnak segít valamilyen módon, és kiemelt fontosságú George-hoz fűződő viszonya.

A mellékszereplők esetében pedig teljesül a sztárparádé fogalma. Stanley Tucci és Oliver Platt két nem túl okos, ám kevés ízléssel rendelkező kóklert alakít, akik segédkeznek a gonosz állatdokinak. Megtekinthetjük, milyen frizurával rendelkezett 1992-ben David Duchovny, aki bizonyos kultúrákban Mulder ügynökként ismert. Az egyik gyermek (Christopher Castile) az Egyről a kettőre című sorozatból lehet ismerős (amit asszem, megint elkezdtek sugározni egy adón). A stáblistán az Edmont Dantes álnév mögött valójában John Hughes rejtőzik, akinek többek között a Repülők, vonatok, automobilok címmel rendelkező gyöngyszemet is köszönhetjük.

     Szerintem ez a maga nemében egy kiváló film. Vannak benne gagyi dolgok és hát persze, hogy hatásvadász, de Beethoven nagyon ölelnivaló. A névrokona pedig egy zseni volt. Például ez is egy kiváló darab a munkásságából:

Szólj hozzá!

Címkék: vígjáték


2010.12.24. 17:09 Tévésámán

A legjobb dobás (Hoosiers, 1986)

 

Áldott, Békés Karácsonyt kívánok minden kedves olvasónknak!:)

 

A sportot szerintem jobb játszani, mint nézni, ezért nem szoktam se meccseket, se Forma-1-et, se semmi ilyet bámulni. Viszont szívesen játszottam régen focit, szeretek biciklizni, pár éve még kosaraztam is - de ahogy régen, ma is szeretem a sportos filmeket. Legyen szó jégkorcsolyáról (Jéghercegnő), hokiról (Kerge kacsák), amerikai fociról (Emlékezz a titánokra!), bobról (Jég veled!) vagy bármi másról, én leülök és megnézem.

Ezúttal a kosárlabda van a középpontban, ráadásul egy nem akármilyen moziról beszélünk, de ezt majd később, előbb a sztorit:

 

1951, USA. Indiana állam egyik aprócska, eldugott városkájában, Hickory-ban a legkedveltebb sport a kosárlabda. A helyi kis középiskola csapata a város aprajának-nagyjának életében fontos szerepet játszik: fiúk, bátyjak, öccsök vezetik a labdát Hickory színeiben.

A legutóbbi edző halála után érkezik a városba Norman (Gene Hackman), aki annak idején jónevű edző volt a főiskolás ligában, ámde egy régi meccsen elkövetett különös szabálysértése miatt hosszú időre hátat fordított e sportnak. Megérkezése után kezdetben csak barátja, a suli igazgatója (Sheb Wooley) támogatja, a legtöbb helyi ellenséges vele szemben, a csapatát alkotó srácok nem értik, miért kell hirtelen mindent másképp csinálni, a legtehetségesebb fiú pedig még csak hallani sem akar az új edző játékáról.

Normannek van mit rendbe hoznia, újra kell építenie a teamet, tiszteletet kivívnia nekik és magának, meg hát győzelemre vezetnie őket. Rögös úton menetelnek a siker felé, a tréner pedig maga mellé veszi a rosszhírű, részeges kosár-szakértő Shootert (Dennis Hopper) és lassan beleszeret az egyik csinos tanárnőbe is (Barbara Hersey). A Hickory egyre feljebb jut a bajnokságban, mialatt magánéleti válságok, a szülők és a város lakói nehezítik a helyzetüket, a nagy kérdés pedig lassan egyre égetőbbé válik: Nyerhet-e az állami bajnokságban egy ilyen aprócska csapat - egyáltalán eljuthatnak-e odáig?

 

Nem számítottam semmi érdekesre, csak úgy "mert miért ne"-alapon ültem le elé és bevallom, az eleje elég unalmas volt. Aztán viszont, amint elkezdődtek az edzések és felbukkant Hopper is, egyre jobb és izgalmasabb lett!

Gene Hackmant egészen különös volt látni ebben a szerepben, de remekül alakított, végig szurkoltam neki, hogy elérje a célját. Érdekes volt látni, ha csak pár percig is a Purple People Eateres Sheb Wooley-t, aki egy szimpatikus öregurat kelt életre. A legjobb viszont mindenképpen Dennis Hopper volt. Annyira hitelesen játssza a problémákkal teli, a családjától eltávolodott alkoholistát! Tényleg remekelt!

A rendező David Anspaugh és az író Angelo Pizzo szinte mindig sportos filmeken dolgoznak, ezúttal pedig egy valós eseményen alapuló mozit hoztak össze. A legjobb dobás az 1954-es Indiana állambeli bajnokságon alapszik, ahol a kicsi, de annál tehetségesebb Milan Indians csapata elérte a végső győzelmet, gyakorlatilag a semmiből indulva.

Az elején lévő pár unalmas percet leszámítva izgalmas alkotást láthatunk, szimpatikus karakterekkel. A többi hasonló témájú művel szemben itt egyértelműen az edzőn van a hangsúly, végig őt követjük, a játékosok csak mellékalakok (általában fordítva szokott lenni, vagy kb. ugyanannyira fontosak a játékosok, mint a "főnök").

 

 

Érdekességek: A hosszasan imádkozó srácot a valóságban Scott Summers-nek hívják - pont úgy, ahogy az X-Men Küklopszát:)

Dennis Hopper alakítása Oscar-jelölést hozott számára, amit azonban nem kapott meg. A pályára berontós jelenetében rendkívül élethű instabil mozgását úgy érte el, hogy az "Action!" elhangzása előtt tíz másodpercen át egyhelyben forgott és elszédült:) A nagy öreg ez év május 29-én hunyt el, 74 évesen.

Angelo Pizzo segédrendező és producer is volt. A Hoosiers a hoosier szó többesszáma, ami az amerikai angolban az Indiana államban lakókra használt kifejezés - mivel ezt Európában nem ismerik, ezért lett a címe The Best Shot, vagyis A legjobb dobás. A zenét Jerry Goldsmith szerezte, akit szintén jelöltek a Filmakadémia díjára, de ő sem nyerte meg. 

Az Orion stúdió mindössze 6 millió dollárt és kevés segítséget nyújtott a filmhez, valamint a szereplők és a készítők egy része sem fűzött nagy reményeket hozzá. A zord körülmények ellenére több mint 28 milliót hozott és a már említett két Oscar-jelölést.  

Ezen kívül a Hoosiers-t a világ egyik legjobb (ha nem a legjobb) sportfilmjének tartják. A USA Today újság olvasói a legjobbnak szavazták, az Amerikai Filmintézet Top 10-es sport témájú mozik listáján a negyedik helyezést kapta.

 

Nekem tetszett, azt kaptam kb., amit elvártam. A dráma jellege igen erős, vagyis nevetni nem nagyon lehet, csodálkozni és izgulni viszont annál inkább! A szerelmi szál az egyetlen, amit erőltetettnek véltem, talán anélkül is megállta volna a helyét. Aki szereti az ilyen filmeket, az nézze meg, biztosan tetszeni fog neki, de hangsúlyozom ismét, nem vígjátékról van szó.

 

Pontozás:

 

imdb. 7.5

 

Szerintem. 4/5 (Az unalmas kezdés és a szerelmi szál fölöslegessége miatt.)

 

Hírek:

 

- David Anspaugh megint sportfilmet rendez, a Phenomot 2012-ben mutatják be - egy ifjú kosaras-tehetség személyes tragédiáját mutatja be.

 

- Barbara Hersey-t a Natalie Portman főszereplésével készült Black Swanban láthatjuk mostanság.

 

Ma volt szerencsém látni az eredeti Star Trek mozifilmet, erről legkésőbb holnap olvashattok. Elhatároztam, hogy az AXNen induló Űrszekerek-filmmaratont végig fogom nézni, így a maradék öt Trekről is írhatok majd:) Mozsárágyú nemsokára jelentkezik a Beethoven (mint kutya) elemzésével, ez a hétvége és a jövő hét pedig számos remek filmmel fog szolgálni, így az óévet rengeteg bejegyzéssel búcsúztatjuk majd (már ha kicsit gyorsítok a szokásos 2 napos tempómon:D)!

Szólj hozzá!

Címkék: sport dráma


2010.12.23. 13:50 Tévésámán

Egy zseni, két haver, egy balek (Un genio, due compari, un pollo, 1975)

 

Egyre kevesebb olyan film van, amiben Terence Hill és/vagy Bud Spencer a főhős, de én nem láttam még. Ez volt az egyik közülük, tulajdonképpen nem lettem gazdagabb semmivel, hogy láttam.

 

A mű két órás, de hogy miről szólt az első 50 perc, azt nem tudnám megmondani.

Először láthatunk egy egészen brutálisra sikerült, vérbeli western-jelenetet, amit maga Sergio Leone mester rendezett. Úgy tűnik, mintha nem lenne sok értelme, de a vége nagyot üt! Plusz a csirkét zabáló hapsi sátáni mosolya valami fergeteges! Ezek után viszont megszólal egy elég bárgyú, vidám kis zene (Ennio Morricone a szerző!) és meglátjuk, amint Terence Hillt letaszigálják egy postakocsiról - ez még itt vicces is.

 

Innentől jön a nemértem-rész. A film kb. 40. percében kiderül, hogy a Leone-féle nyitó képsornak vajmi kevés jelentősége lesz a folytatás szempontjából, de az itt következő Hill és Klaus Kinski nevével fémjelzett eseménysornak egyszerűen nincs értelme! A kékszemű valamilyen trükköt csinál meg és ehhez van szüksége a mit sem sejtő Kinski figurájára, akit megtréfál. Azonban az egymás után következő események megtörténte, maguk az események és a későbbi jelentőségük is teljességgel érthetetlenek, követhetetlenek és nem is tudom, miért vannak a filmben. Pisztolyok ugranak ki a semmiből, semmilyen motivációja nincs senkinek, én meg csak bámulok.

 

Utána jön a többi főhős bemutatása. Az első jelenetben látható gonosz pofa egy a négy közül (talán ő a zseni, de lehet, hogy egy haver?), aztán ott van a trükkös tolvajpáros, Bill (Robert Charlebois) és Lucy (Miou-Miou). Az ő bemutatásuk kicsit hosszúra sikerült és szintén elég követhetetlen. A kuplerájos részben totál logikátlanul bukkannak fel szereplők, az éneklés pedig egyenesen borzalmas, hagyniuk kellett volna az eredeti olasz szöveget oda, nem aláénekelni angolul, mert így rossz nézni.

 

Na, itt indul a film, jó 45-50 perccel a kezdés után.

 

A három lókötő (Miou-Miou, Hill, Charlebois) felhasználva egyikük hasonlóságát egy halott ezredeséhez, 300 000 dollárt akarnak ellopni az 5. lovasezredtől. De őket sem ejtették a fejükre, Cabot őrnagy (Patrick McGoohan) és az őrmester (Raimund Harmstorff) rájönnek a csalásra. Viszont míg a két tiszt katonáikkal a vörös képű Billt és a szép Lucy-t kergetik, addig Joe (Hill karaktere) a háttérből mozgatja a szálakat. Besúgók, indiánok, vasútépítők, aranyhegyek és egymás kölcsönös kijátszása kövezik a három gazember útját - de végülis kié lesz a pénz, az arany, a dicsőség és a nő?

 

Ha az első 45-50 percet kivágták volna, vagy valahogy máshogy forgatták volna le, akkor ez egy sokkal jobb film lenne. Azokban a jelenetekben alig van poén, szinte semmi érdekes nem történik, de annyi hülye képtelenség van összehordva bennük, hogy csak na.

 

 

Hill ugyanolyan laza és magabiztos, mint mindig, de itt nem kerül előtérbe a csajozós mivolta. Miou-Miou nagyon édes nő volt anno, olyan kis aranyos, buta szőkét alakít, akiért valójában minkét társa odavan, de ő csak kínozza a férfiakat. Robert Charlebois-nak igen érdekes arca van és tudni érdemes róla, hogy zeneszerző is, de ő nem volt valami szimpatikus nekem. A tulajdonképpeni rendező és író Damiano Damiani, aki ezen kívül semmi érdekeset nem csinált, ezen alkotás megszületését viszont egyértelműen Sergio Leone-nek köszönhetjük. A nagy rendező a Nevem Senki sikerén felbuzdulva kitalált egy történetet, hozta magával Morricone-t és a pénzét, hogy majd csinálnak valamit, ami végülis a Senki folytatása lenne.

 

Tudnunk kell, hogy az eredeti negatívok nagy részét valaki a forgatás után ellopta, így a végeredményt fel nem használt jelenetekből és alternatív szögekben felvett anyagokból kellett összedobni. Az eltulajdonított kópiák a mai napig nem kerültek elő... (Ezzel talán meg lehet magyarázni az első óra inkoherenciáját.) Az így összefércelt mű az európai filmszínházak pénztáraiban remekül teljesített, de a kritika nagyon lehúzta (megértem őket), sőt, Leone-nek se tetszett a végeredmény, ezért levetette a nevét a stáblistáról.

 

Pár érdekesség: A Jó, A Rossz és A Csúf direktorának ez volt az utolsó westernje. Morricone zenéjét dicsérték a hozzáértők, a film muzsikája erőteljes hasonlóságokat mutat a Nevem Senkiével és felcsendül benne a Für Elise ismert motívuma is.

 

Ez a film szerintem nem a legjobb, ha az első órát kibírjuk, akkor viszont remek szórakozást nyújt. Jó szívvel ajánlani fanatikus Hill-rajongókon kívül senkinek sem tudom. 

 

Pontozás:

 

imdb: 6.0

 

Szerintem: 2/5 (Leone, Morricone, Hill és Miou-Miou miatt, de ez sem elég többre.)

 

Nagy valószínűséggel megnézem majd A nagy dobás című Gene Hackman-mozit, jövő héten pedig rengeteg jó filmet ad majd a tv, úgyhogy rendületlenül "dolgozunk" tovább.

Szólj hozzá!

Címkék: hill


2010.12.21. 16:58 Tévésámán

Van, aki forrón szereti (Some Like It Hot, 1959)

 

Ez az egyik olyan mozi a világon, amiről biztos, hogy mindenki hallott, még ha nem is látták. Jack Lemmon, a vígjátékok egyik régebbi koronázatlan királya; Tony Curtis, a híres "magyar" és Marilyn Monroe főszereplésével Billy Wilder Some Like It Hotja meghódította a világot. Annak ellenére, hogy egy 50 éves filmről beszélünk, ez a remek komédia ma sem veszített frissességéből, humorából és eredetiségéből. Lássuk, miről is szól:

 

A '20-as évek végi Chicagoban a szesztilalom és Al Capone idejében az egyik közismert besúgó feldobja a nagykutya Spats-et (George Raft), az alvilág hercegét, aki így elveszíti fő bűnbarlangját. A "hála" persze nem marad el, az éneklő madárkát és bagázsát több száz acéllövedékkel díjazzák. Azonban a helyszínen ott van két fickó, akik teljesen véletlenül kerültek oda éppen akkor és a gengszterek szerencsétlenségére még meg is tudnak lépni.

Az egyikük a szaxofonos Joe (Curtis), a másik a nagybőgős Jerry (Lemmon). A két zenész egyébként is éppen munka után kutat, mert minden pénzük (és kabátjuk) rámegy az agárversenyre, a szerencsétlen szemtanúság miatt pedig menekülniük is kell. Furcsa és őrült módon kapóra jön nekik egy zenekar, akik éppen szaxofonost és bőgőst keresnek - a gond csak az, hogy nőket.

Hőseink azonban vastag sminkben és szoknyában, magas sarkú cipőben és parókában mégiscsak be tudnak állni a bandába. Csakhogy mindkettejük nagy gondba kerül, mikor meglátják az őrülten szexi énekesnőt, Virágot (Monroe). A két svindler elkezd versenyezni Virág kegyeiért, közben fenn kell tartaniuk álcájukat is és ez még mindig csak a jéghegy csúcsa, mert még ezek után is annyi minden/mindenki fogja akadályozni őket, hogy csak na! Vajon melyiküké lesz végül a Nő és ki marad hoppon?

 

 

Bevallom, még ezelőtt talán egyetlen filmet sem láttam Tony Curtis-szel, se Marilynnel, de így együtt, pláne a nagy kedvenc Lemmonnal, egyszerűen POMPÁSak:D

Joe a sármos, macsó fickó, de fineszes is és mindent megtesz, hogy a dolgok úgy történjenek, ahogy akarja. Társa, a kissé hebehurgya, rászedhető Jerry pedig megtesz neki akármit, rábízza a pénzét, sőt az életét is.

 

 

Marilyn Monroe maga A Szépség, A Nő, a mai napig megtestesítője e fogalmunknak, ahogy az észt Einsteinhez, a rock'n rollt Elvis-hez társítjuk. Monroe csodás szépsége mellett kellemes énekhanggal is rendelkezett, azonban tudnunk kell róla, hogy nagyon gyatra színésznő volt. Képtelen volt szövegtanulásra, még a legegyszerűbb mondatokat se volt képes elmondani. Különösen legendássá vált ennek a filmnek a forgatása, amelyről igazán elképesztő pletykák maradtak fent. Például, a "Hol a bourbun?" mondat helyes elmondása ötvenkilencedszerre sikerült és állítólag itt is utólagos alákeverést hallhatunk a filmben. Az ominózus telefon-beszélgetéses jelenetnél, mikor Curtis búcsúzik tőle, látható a szemmozgásából, hogy a szőke szexikon olvassa a szövegét egy tábláról, ezen kívül a felvételekre is több órás késéssel érkezett meg és sokszor nem volt hajlandó kijönni az öltözőjéből se. A forgatás során Monroe terhes volt (sosem született gyermeke, de többször is került áldott állapotba), ezért a legtöbb sajtófotón egy dublőrnő testére montírozták rá a fejét - Evelyn Moriarty-éra, aki sokszor helyettesítette őt. Azonban Marilyn minden rigolyája és a vele való munka nehézsége ellenére maradandó, amit ebben a filmben alkotott.

Rá még ma is mindenki emlékezik, vágyakoznak utána a férfiak, míg a mai hasonló kategóriába sorolt akárkikről ugyanezt szerintem már két év múlva se lehet majd elmondani...

 

A mellékalakok is egytől-egyig kitűnőek, talán még Joe E. Brownt emelném ki külön, aki az öreg, szoknyabolond milliomost alakítja.

 

A cselekmény alapja Robert Thoeren és Michael Logan története, amiből már 1951-ben készült film Németországban. A Fanfaren der Liebe kb. ugyanerről szól, csak a gengszter-szál nincs benne. Sokan úgy gondolják, a Van, aki forrón szereti remake-nek számít emiatt.

Egyébként rengeteg ötletes megoldás látható, nagyon sok kitűnő poént kapunk, amik még mindig viccesek, és megnézhetjük, hogy a női ruhában bujkáló férfi-motívumot lehet gusztustalankodás nélkül is humorossá tenni.

 

 

Érdekességek: Tony Curtis azt állította, hogy a '40-es évek végén szeretők voltak Monroe-val, a forgatás idején viszont nagy botrányt kavart, mikor lazán odavetette a stábtagoknak, hogy olyan érzés megcsókolni Marilynt, mint Hitlert:)

A nagyszerű tangózós jelenetekhez Lemmont és Brownt George Raft tanította meg erre a táncra, órákig gyakorolt velük.

A főszereplő férfiak álruhája olyannyira tökéletes volt, hogy próbaként végigsétáltak a Goldwyn-stúdión, sőt, még a női wcbe is bementek sminket igazítani és sehol nem ismerték fel őket, arra sem jöttek rá, hogy valójában nem nők:)

A Josephinné avanzsált Joe női hangja nem Curtis-é, hanem Paul Frees szinkronszínészé.

 

Fekete-fehér film kategóriájában megkapta a Legjobb Jelmez díját, valamint három Golden Globe-ot elnyert: Legjobb Vígjáték, Legjobb Női Főszereplő (Monroe) és Legjobb Férfi Főszereplő (Lemmon).

A valaha készített egyik legjobb filmként tartják számon széles e világon. Az Amerikai Filmintézet szerint a világ 22. legjobb filmje, de a 100 legviccesebb kategóriában első. Az Entertainment Weekly újság listáján a 9. helyet foglalja el, de ők is a világ legjobb vígjátékának választották. 2000-ben megválasztották a valaha készült legjobb amerikai komédiának is.

 

Billy Wilder írta, pénzelte és rendezte is. Nehemiah Persoff, "Kis Bonaparte" alakítója az egyik a szereplők közül, aki még mindig él, 91 éves! Joan Shawlee (Szirup Susan) pedig egy nappal a születésem előtt halt meg, 1987. március 22-én, 61 évesen - lehet, hogy az ő lelke szállt belém?:)

Az egyik fekete ruhát, amit Marilyn Monroe a filmben visel, 2008-ban találta meg egy kaliforniai fickó a gardróbjában - a becses ruhadarab értéke körülbelül 250 000 dollár!

 

A Some Like It Hot majdnem 3 millió dollárból készült és 25 milliót hozott. 1961-ben készült belőle egy pilot-epizód, sorozatot akartak faragni belőle, de ebből végül nem lett semmi. 1972-ben Sugar címmel színpadra állították, a mű 505 előadást élt meg, 2002-ben maga Tony Curtis is fellépett benne, ezúttal az eredetileg Joe E. Brown által játszott milliomos szerepében:) 1975-ben pedig elkészült a film indai változata, a Rafoo Chakkar, ami hazájában óriási siker lett.

 

Bátran ajánlom bárkinek, akinek van még igazi humorérzéke és némi intelligencia is szorult bele. Nekünk nagyon tetszett!

 

Pontozás:

 

imdb: 8.4  A Top 250-ből a 78.

 

Szerintem: 5/5

 

Hírek:

 

- Készül a Marilyn Monroe: Murder on Fifth Helena Drive című dokumentumfilm, ami állítólag lerántja a leplet a szexbálvány rejtélyes haláláról.

 

- Tony Curtis ezév szeptember 29-én hunyt el, 85 éves korában. Ugyanakkor jövőre mégiscsak láthatjuk majd utolsó filmjében, a Morella névre hallgató fantasy-horrorban.

 

Tegnap nem néztük meg az Űrgolyhókat, meglátjuk, mikor lesz legközelebb valami izgalmas. Most jönnek az ünnepek, ilyenkor sok szórakoztató filmet adnak, szóval lesz mit olvasnotok majd a Filmrajongó hasábjain!

Szólj hozzá!

Címkék: vígjáték


2010.12.21. 14:42 Mozsárágyú

Furcsa pár 2. (The odd couple II) 1998

    

     A legendás páros nem kevésbé legendás filmjének folytatása.

     Jack Lemmon és Walter Matthau azaz Felix Ungar és Oscar Madison. Előbbi kimért, precíz, hipochonder és álmodozó, utóbbi imádja a szerencsejátékokat, a belevaló csajokat, szörnyen lusta és jókedélyű. A 30 évvel korábbi filmben kiderült, mi lesz, ha összeköltözik a tűz és a víz. Ezzel szemben most "csak" együtt utaznak gyermekeik esküvőjére (Felix lánya és Oscar fia).

     Őszintén szólva olyan régen láttam az eredeti filmet, hogy nem igazán emlékszem rá, de a fő konfliktusforrás természetesen akkor is és most is a főhősök eltérő személyisége. Mindent másképp látnak, ha megkérdeznénk, egyből rávágnák, hogy ki nem állhatják egymást, ám mégis valami különös oknál fogva barátok. A sok acsarkodás, a másik ugratása mellett bármikor képesek egymást kihúzni a pácból és együtt minden akadályt legyőznek. Legyen az egy beszorult wc-ajtó vagy akár a sivatag.

     

     A két komikus hozza a formáját, egyszerűen utánozhatatlanok. A magyar szinkront is eltalálták, Zenthe Ferenc és Szilágyi Tibor kölcsönzi hangját a két "öregnek". Az úgynevezett ródmúvik alapvetően népszerűek, sok lehetőséget rejtenek magukban, így van ezzel a filmmel is. Fura figurákkal találkoznak, különböző járművek segítik vagy hátráltatják őket az előrejutásban. Az utazás végén pedig rokonokká válnak, már ha a vőlegény is úgy akarja...

     A zene, melyet Alan Silvestri jegyez, kiválóan támogatja a jelenteket, hát még az ikonikus főcímdal, melyet a vicces nevű Neil Hefti szerzett. Nincs ember, aki ne ismerné.
A mellékszereplők közül érdemes megemlíteni Richard Riehle urat, akinek a karaktere szándéka ellenére ismerkedik meg a főszereplőkkel. Többször egymás után. Egy pár pillanatra föltűnik Amy Yasbeck is.

     A poénok sem amolyan egyszerű megmosolyogtató valamik, hanem váratlanok, frappánsak és teljességgel elsöprőek. Mármint szerintem. A két színész közti különleges kapcsolatnak köszönhetően maga a film is különleges. Persze bukás volt minden értelemben, de a legtöbb folytatás mindig az. Én bármire vevő vagyok, amiben ez a két fazon szerepel, együtt vagy külön-külön, mindegy.

Az alkotás egyik kiemelkedő fontosságú részlete egy bőröndhöz kapcsolódik. Így következzék az Ebből lett a békávészignál rovat:

Szólj hozzá!

Címkék: vígjáték


2010.12.20. 21:42 Tévésámán

Az ötödik hős (Justice League of America, 1997)

 

Másodszor ment ez a Film+-on és örülök, hogy most megnézhettem. Mint utólag kiderült, még a listámon is rajta volt.

Eddig mindössze egy képet láttam belőle és egy ajánlót olvastam a műsorújságban, de már ez alapján gondoltam, hogy itt többről van szó, mint aminek látszik. Ugyanis ezek a hősök maguk az Igazság Ligája!

 

Az eredeti Liga a DC Comics legnagyobb szuperhőseiből tevődött össze: Superman, Batman, Flash, Wonder Woman, Green Lantern, Martian Manhunter és Hawk Girl voltak az alapítói, később pedig még számos hős belépett, hogy megküzdjenek a Föld szupergonoszaival és a galaxis más részeiből érkező fenyegetésekkel. És hogy mi lett ebből a nagyszerű alapanyagból? Hát ez:

 

Amerika egyik nagyvárosát (már nem emlékszem a nevére) az Igazság Ligája nevű szuperhős-csapat védi: Zöld Lámpás (civilben szoftverkereskedő és bukott sármőr), Tűz (civilben tehetségtelen színésznőcske), Atom (civilben fizikatanár és vesztes) és Villám (civilben épp munkanélküli). A társaság egy háztartásban lakik, ahol különböző emberfeletti erejüket is használják a mindennapokban, pl. takarításhoz, tv-szereléshez, stb.

Hamarosan megjelenik a gonosz Időjós (Miguel Ferrer), aki képes irányítani az időjárást, így hozva pusztulást a hősök városára. Vele egyidőben pedig az egyszerű kutatónő Tori egy véletlen baleset során fagyasztó-képességre tesz szert, így hamarosan a Ligában találja magát, ahol új barátai és az őket vezető J'onn J'onnz (David Ogden Stiers) segítenek neki képessége kontrollálásában - az öt emberfeletti erejű harcos pedig együtt száll szembe az Időjóssal! De vajon fel tudják-e venni a versenyt a természet pusztító erejével?

 

1997-ben a számítógépes grafika még nem volt valami fejlett, de ennek ellenére szerintem a speciális effektekkel nincs gond. A "színészekkel" és a valódi színészek hiányával viszont annál több van, nem beszélve a szörnyen gagyi cselekményről.

 

 

Miguel Ferrer mellett ismert arc még David Krumholtz, itt éppen egy pattogó srác, aki meg akarja hódítani a lófejű Tüzet.

Szerintem a csúcs a feltűnően nagy hasa ellenére is jól játszó David Ogden Stiers, aki tökéletesen hasonlít a Martian Manhunterre, nagyon örültem, hogy az eredeti Ligabeli kedvencem megelevenedik a vásznon. Az öt hőst alakító emberek közül csak Atom, vagyis John Kassir dolgozik jelenleg is, a többiek már egy ideje nem kaptak szerepet - de ez simán érthető.

 

 

A legnagyobb gond persze az, hogy nem tudták a legtöbb valódi hőst megszerezni. Flash, Green Lantern és a The Atom igazi DC-karakterek, ahogy J'onn is, viszont a leginkább előtérben lévő Tűz nem, ezen kívül se Batman, se Superman, se Wonder Woman, se Hawk Girl...

Tudnunk kell, hogy az olyan, elsőre megmagyarázhatatlan jelenségek, mint a vendégszereplők listája, a hősökkel készülő interjúk vagy az erőltetett komédiázás mind annak az eredményei, hogy a Justice League of America egy készülő tv-sorozat bevezető epizódjaként jött létre. Viszont olyan szinten megbukott, hogy végülis a szériából nem lett semmi, az elkészült filmet pedig az USA-ban be sem mutatták.

 

A rendező személye nem érdekes, de a segédrendező az a Lewis Teague volt, aki a Cujot vagy a Macskaszemet is letette az asztalra - igaz, ő nincs is a stáblistában, de egy ilyen emberrel a fedélzeten nem értem hogy tudtak valami ekkora gagyit csinálni.

Számomra a legfájóbb, hogy még száz és ezer egyéb hős közül választhattak volna, csinálhattak volna egy kevésbé béna ellenfelet és egy sokkal komolyabb koncepcióba is rakhatták volna a szereplőket. Ebben az alapanyagban annyi lehetőség van, nézzetek csak meg egy Justice League-rajzfilmet, baromijó, sokkal jobb, mint ez és korántsem került ennyibe. Most is az aranyból szart csinálunk esete áll fent...

 

Csak negatív kritikát kapott. Szidták Stiers túlsúlyos marslakóját, az effekteket, a sztorit, a hős-szerkókat és a karakterek hihetetlen fokú eltérését az eredeti, hasonló nevű elődjeiktől. A Liga alkotóinak se tetszett, szóval abszolút bukás lett.

Szerintem Stiers-szel nem volt gond, még John Kassir se annyira rossz, a Flash-effektek kifejezetten tetszettek és az Időjós álarca is, de egyébként minden egyéb nagyon-nagyon béna benne, tehát semmiképp nem nevezhető jó filmnek. Kár a remek hősökért, hogy így keltek életre először filmen...

 

Pontozás:

 

imdb: 3.4

 

Szerintem: 2/5 (A Martian Manhunterért és a JLA iránt érzett alapvető tisztelet miatt.)

 

Hírek:

 

- David Krumholtz Jim Carrey-vel játszik majd az erősen balsiker-szagú Mr. Popper's Penguins című pingvines vígjátékban...

 

- David Ogden Stiers a PiROSSZka 2-ben lesz hallható.

 

Készül a Furcsa pár 2. és a Van, aki forrón szereti elemzése is, ma este pedig valószínűleg az Űrgolyhókat nézzük majd.

Szólj hozzá!

Címkék: szuperhős


2010.12.20. 16:20 Mozsárágyú

Szerelem második látásra (Last chance Harvey) 2008

     

      Emma Thompson és Dustin Hoffman jutalomjátéka.
 
      Előbbi egyedülálló londoni nő egy unalmas állással, ám jófej munkatársakkal. Édesanyja (Eileen Atkins) folyton hivogatja, mindig ellátja őt valami aggódnivalóval. Barátnője ezért vakrandit szervez neki, ami gyakorlatilag el sem kezdődik, máris vége van. 
Dustin Hoffman pedig egy kiégett reklámzene-író, aki lánya esküvőjére érkezik Londonba. Nem elég, hogy kénytelen elviselni a puccos fogadás végtelenül sznob résztvevőit és a volt feleségét (Kathy Baker), kiderül, hogy lánya a mostohaapjával akar végigvonulni az oltárig.

Még a reptéren találkozott Kate (E. T.) és Harvey (D. H.), ám akkor csak futólag. Aztán a véletlennek köszönhetően együtt ebédelnek a repülőtér bárjában, és a kezdeti távolságtartás lassan kölcsönös vonzalommá alakul kettejük közt. Rájönnek, hogy az élet tartogat még számukra boldog pillanatokat, és Kate még arra is ráveszi újdonsült ismerősét, hogy megjelenjen lánya lagziján. (Amolyan szolid kis lakodalomról van szó, senki nem is részeg, sehol egy "kékaszeme". :)) Egyre többet megtudnak a másikról és végül szóba jön a folytatás. Lehet-e jövője ennek a hirtelen találkozásnak, vagy bele se kezdjenek inkább?

      Mindenféle 3dé élménytől, űrlényektől, unalmas poénoktól, ripacsoktól és ikszfaktoroktól mentes filmmel állunk szembe. Már ha szemből nézzük a tévét. Mindenki Esőembere, ugyebár nem kell magyaráznom, hogy egy igen megnyerő fazon, legalábbis én mindig annak találtam. Ebben is elér bármit fura arcberendezését mosolygóssá átalakítva. Emma Thompson is remek, őt bármikor elfogadnám barátnőmnek. Szóval két tüneményes ember. Azért néhol megtekinthető az alkotásban egy-egy klisészerű jelenet, és annak ellenére, hogy a mai igényeknek nem megfelelő a film, - értsd, nem történik benne igazából semmi - azért mégis jól sikerült.
A Felforgatókönyvben dolgozott először együtt Thompson és Hoffman, és annyira egy hullámhosszon voltak, hogy muszáj volt megint egy produkcióban közreműködniük.

Jó kis film.

A női főszereplő majd' 30 évvel ezelőtt ilyen kis gyöngyszemekben is látható volt:

Szólj hozzá!

Címkék: dráma


2010.12.19. 16:42 Tévésámán

A világ legnagyobb tölcsére (Desert Blue, 1998)

 

Már csütörtök óta semmi érdekes filmet nem ad este a tv, ezért terveztem, hogy megnézek valamit a gyűjteményemből, ami még nincs megírva. Ott van az eredeti videokazettás A rém, ami viszont eléggé nyomasztó, valamint van még három eredeti dvdm is, amiket szintén nem láttam, de ezek viszont már meg vannak írva. Úgyhogy elkezdtem végiglapozgatni a címeket a felvett videók közül és kb. a harmadik volt a sorban ez.

 

Mikor elkezdtem rajongani Christina Ricciért, akkor minden fellelhető filmjét megnéztem, még az olyan borzalmakat is, mint a Nem ér a nemem vagy a Csak az a szex. Ekkoriban adta a tv A világ legnagyobb tölcsérét, amit azonnal fel is vettem. Viszont már évek óta nem láttam, de most valahogy még aktuális is volt tegnap...

 

 

Barkley egy 87 lakosú, apró városka az USA-ban, ahol szinte semmi nem történik. A hely mégis nevezetes Mr. Baxterről, aki eltervezte, hogy strandot csinál a sivatag közepére és emellé felépítette Amerika legnagyobb fagylaltos tölcsérét is. Azonban egyikből sem lett jövedelmező vállalkozás...

Ez a különös attrakció vonzza ide Davidson professzort (John Heard), a popkultúra kutatóját. A prof magával hozza divatos, hollywoodi álmokat kergető lányát, Skye-t is (Kate Hudson), aki már az első pillanattól unja az egészet.

Mr. Baxter viszont nemrég életét vesztette, így a túra céltalanná válik, ráadásul a közelben lévő kólagyár kamionja balesetet szenved a városka határában és a sofőr rejtélyes körülmények közt meghal.

Az FBI karantén alá veszi Barkley-t, senki se ki, se be - Skye így kénytelen elvegyülni a helyi céltalan fiatalok közt. Egyikük, az apja álmát kergető Blue (Brendan Sexton III) az első pillanatban beleszeret a lányba és a halál árnyékában összekovácsolódó kis csapat, ha lehet, még jobban összebarátkozik. Te mit tennél a helyükben, ha ez lenne életed utolsó napja?

 

A Desert Blue-nak van egy hangulata, amit nem lehet leírni. Aki hozzám hasonló beállítottságú, vagy egyedül van, kicsit talán szomorú is, vagy csak rá tud hangolódni, annak óriási lesz látnia. Van benne valami elképesztő atmoszféra, amitől ha megnézem, mindig kicsit szebbnek látom az életet, kicsit jobban érzem magamat.

 

 

Az író-rendező neve Morgan J. Freeman (nincs köze a néger Morgan Freemanhez), aki a mostanában az MTV-n futó tizenéves terheseket és anyákat bemutató sorozatok producere volt, és emellett semmi igazán nagyot nem tett le az asztalra.

A főbb szerepekben a már említetteken kívül ott van természetesen Christina Ricci (Ely, a piromániás rockercsaj), Ethan Suplee (a lézengő Cale), Michael Ironside (a drogos-részeges főFBI-os) és Casey Affleck (Pete, a magát nagymenőnek tartó quad-versenyző). Kiemelném John Heard játékát, aki egy vidám, kedves, pozitív figurát alakít, nekem nagyon szimpatikus volt.

 

Minden szereplő annyira valóságos, olyan hétköznapi, hogy egyszerűen megszereted őket, ha nézed a filmet, hiszen akár a te szomszédaid is lehetnének. Hihetetlen számomra elképzelni, hogy egy egész várost csak 87-en laknak, mikor a házban, ahol élek, itt több ember van. Nincs mobil, nincs internet, nincs kábeltévé, viszont vannak helyette igazi élmények, valódi barátság - ezek a srácok tényleg ismerik/kedvelik egymást. És végülis bármennyire is "elmaradottak", bármennyire is ingerszegény életet élnek, mégis vannak álmaik, szeretnek, szenvednek és boldogok akarnak lenni. Nekik talán sokkal egyszerűbb is megtalálni a boldogságukat...

 

Néhány érdekesség: A filmhez készült számok közül a Doggie Song címűt maga a rendező írta és adja elő. Az egyetlen külvilággal való kapcsolatot jelentő dologban, a rádióban hallható Liev Schreiber, a bemondó pedig Mickey Moonday a The B-52 együttes énekese.

Két vicces/fura név a mellékszereplők közül: Ntare Mwine (az egyik FBI-os) és MacDaddy Beefcake (egy pofa hangja a rádióból). A világ legnagyobb tölcsére kb. 2 millió dollárból készült, mindössze 100 000-et hozott vissza, de ez érthető is, hiszen nem a nagyközönségnek készült, nem nekik szól.

 

Tulajdonképpen ez egy elvont alkotás, de nem szürreális, csak más, mint a legtöbb. Szerintem kitűnő filmcsemege.

 

Pontozás:

 

imdb: 6.0

 

Szerintem: 6/5

 

Hírek:

 

- John Heard szerepel majd az érdekesnek tűnő The Legends of Nethiah című akció-drámában, amibe azért ha jól sejtem jelentős adag fantasy is vegyül majd, így első olvasatra valami a Franklynhez hasonlatos dolog lesz.

 

Ma mindenképpen megnézem Az ötödik hős című szuperhősös mozit a Film+on, este viszont megint nem lesz semmi, így lehet, hogy tovább haladok a gyűjteményemmel. Tegnaptól kezdve lehet minket twitterelni meg féjszbúkolni is, úgyhogy ha tetszik valamelyik írásunk, akkor ne fogjátok vissza magatokat:)

Szólj hozzá!

Címkék: dráma bekategorizálhatatlan


2010.12.19. 12:49 Mozsárágyú

Drakula halott és élvezi (Dracula dead and loving it) 1995

 

            Mel Brooks ezúttal Drakula gróf életét veszi górcső alá. Az eredmény sejthető:) De sajnos vérszegény.
 
            Brooks természetesen nem lenne az, aki, ha nem szerepelne saját filmjében. Ő Van Helsing professzor, aki a tudomány különböző területein sikeres, kiváltképp a vámpírizmusban, ha úgy tetszik. Éppen ezért kapóra jön, és készséggel felajánlja szolgálatait Dr. Sewardnak (Harvey Korman), akinek előbb gyámleánya (Lysette Anthony), majd édes gyermeke, Mina (Amy Yasbeck) is egy vámpír áldozatául esik. Előbbi már menthetetlen, Mina átváltozásába viszont sem apja, sem vőlegénye (Steven Weber) nem nyugszik bele. De ki lehet ez a titokzatos vámpír? Hogyan állíthatnák meg?
 
A kérdéses lény Drakula gróf (Leslie Nielsen), aki hűséges szolgájával, Renfielddel (Peter MacNikol) az oldalán járja az éjszakát, vérre szomjazva. Van Helsing minden tudására szükség lesz a gonosz elpusztításához…
 
            A klasszikus Drakula-filmek paródiájáról van szó, minden lényeges elemét kifordítva, kifigurázva és nevetségessé téve. Leslie Nielsen szokás szerint mindent visz. Renfield kellően hülye, Van Helsing pedig maga Mel Brooks, akinek egy komolynak szánt tekintetétől is gurulok le a székemről, annyira röhögök.
 
Nálam az etalon ebben a kategóriában egyértelműen a Robin Hood - A fuszeklik fejedelme című csodás mű. Ahhoz képest ez lényegesen kevesebb emlékezetes pillanattal szolgál, valahogy nincs benne annyi erő. Viszont ez is magán viseli Brooks keze nyomát, tehát kellően bolondos. Maximálisan jók a színészek, ugyanis mindegyik a "humorban nem ismerek tréfát" - elvet követi, Karinthy után szabadon. Nielsen ennek kiváló művelője volt, sajnos azonban nem  kellően humoros a film, gyengébb poénok vannak inkább többségben. De hangsúlyoznám, hogy nekem így is tetszik, mert a szereplők ott vannak a szeren és agyament ötletekkel is bőven találkozhatunk.
 
Brooks gyakran "használt" emberei is feltűnnek; Amy Yasbeck volt például Szűz Mariann (Fuszekli-film), Harvey Korman a Fényes Nyergekből lehet ismerős, Megan Cavanagh, itt is egy dadát játszik Yasbeck mellett. Ezio Greggio is az elmeroggyant vígjátékok résztvevője, valamint Dom DeLuise fia, David is szerepel. Egy kicsi, ám annál izgalmasabb szerepben pedig feltűnik Anne Bancroft.
 
Külön érdekesség, hogy Sinkovits Imre és fia, Sinkovits-Vitay András is szinkronizál a filmben, előbbi a gróf hangját kölcsönzi.
 
            Annyira nem nagy szám ez a film, de én még ilyet se tudnék. A beöntés gyakori emlegetése, a gróf parókája és az ősi moldáv nyelv tanulmányozása mindenesetre maradandó élmény a nézőnek.
 
A film 1893-ban játszódik, tehát akkori határainkon belül tudhattuk még Drakulát. Elhangzik a filmben a MAGYAR Táncok legismertebb darabja is, mivel a gróf csárdást kér a zenészektől. Brahms rovat:

Szólj hozzá!

Címkék: horror paródia vígjáték


2010.12.17. 15:07 Tévésámán

Tron: Legacy (Tron: Örökség, 2010)

 

Újfent sikeres volt a Fejér Megyei Hírlap ingyenes vetítése, amelyre megint megtelt a székesfehérvári Cinema City legnagyobb vetítőterme.

Ezúttal hajnali 6 órakor már ott voltam a belépőkért sorban állva, de még így is csak harmadik lettem, annak ellenére, hogy csak 8-tól lehetett átvenni a jegyeket. Kivételesen most még a társaság is jó volt, egy idős hölgy "meséit" hallgattam, később pedig egy hasonló korú úr is csatlakozott hozzá. Unokák, gyerekek, némi pletyka, amiről az öregek szoktak mesélni:)

A lábujjaim nagyon durván lefagytak, miután megkaptam a jegyeket, alig bírtam menni, gyakorlatilag nem éreztem a lábfejemet.

A szokásos mindig első apró nő most csak a középmezőnybe ért oda, viszont másnap este, a moziban már megint legelöl volt idegesítő, hájas kisfiával.

 

Hallottam olyat, hogy "cseh film lesz ez?", olyat, hogy "középre kell ülni, különben nem látod a háromdét" meg olyat is, hogy "ha választanom kellene, hogy újra elolvassam az Egri csillagokat vagy megint megnézzem ezt, akkor nem biztos, hogy ezt választanám". A kitűnő hozzáértő közönség legalább 95%-ának fogalma sem volt róla, mit néz, természetesen a nagy részük a sorbanállásban sem vett részt, küldte a nagyszülőt/anyát/apát/feleséget/férjet, aztán beült rá, felzabálta a popcornt meg a nácsószt és ment haza, mondván: fú de szar film volt.

De egyáltalán nincs igazuk, mi láttuk az előzményt és még azzal együtt is remek mozi az Örökség!

 

Miután legyőzetik a Master Controll Program és az Encom irányítása az őt megillető Kevin Flynn (Jeff Bridges) kezébe kerül, az egykori hacker és computer-zseni ki sem látszik a rengeteg munkából. Ideje is alig van, hogy nevelje fiát, de amikor találkozik vele, mindig egy mesés számítógépes világról, A Rácsról mesél neki, ahol TRON, CLU és a többi program él, ahol annak idején lezajlott a nagy harc.

Egy nap aztán Flynn nem tér haza, senki sem tudja, hova tűnhetett és gyermeke árvaságra jut...

 

Húsz évvel később Sam Flynn (Garrett Hedlund), az Encom legnagyobb részvényese, de nem tagja az igazgató-tanácsnak, nem vesz részt a munkában, csak évente egyszer, a legnagyobb projekteknek mindig alávág: szeretné, ha apja álma, az ingyenes, jól működő operációs rendszer továbbra is ingyenes maradna. Utolsó nagy kalandja után meglátogatja őt pótpapája, Kevin egykori legjobb barátja és munkatársa, Alan (Bruce Boxleitner) és elárulja neki, hogy megcsipogtatták a Flynn-játékteremből, aminek már évtizedek óta ki van kapcsolva a száma.

Sam puszta időtöltésből elmegy oda és apja egykori törzshelyén rálel egy titkos laborra, ahol elindít egy húsz éves programot és hamarosan abban a világban találja magát, ahol előtte még csak egyvalaki járt...

 

A rendező, Joseph Kosinski első munkája ez, amit az eredeti TRON kultfilmmé válása után már a kilencvenes évek végén elkezdtek tervezgetni. 1999-től kezdve folyamatosan röppentek fel a hírek egy készülő folytatásról, de ezek sorra kitalációnak bizonyultak, míg végül 2008-ban látott napvilágot az első hivatalos trailer, a TR2N (fent van a youtube-on, de nézhetetlen minőségben).

 

 

Tény, hogy a Disney-stúdiónak marhasok pénze van, Jeff Bridges-zel pedig nem lehet szar filmet csinálni - ezek mellé Olivia Wilde, mint női főszereplő már nekem épp elég volt, hogy tudjam, biztosan jól fogok szórakozni. Külön öröm számomra, hogy Boxleitner is visszatért, és hogy a fene nagy modernizálással sem tudták tönkretenni a TRON világát. Fogalmam sem volt, hogy hogyan készíthetnek ennek folytatást, de az írók kitettek magukért, mert a sztori jó és izgalmas, végig szurkoltam a jófiúknak.

 

A főszereplő sráccal semmi gondom nincs, bár tény, hogy ezt akárki el tudta volna játszani. Szerencsére Garrett Hedlund kicsit még hasonlít is filmbeli apjára, így előnyt élvez bárki mással szemben, de a különbség itt véget is ér.

 

Bármikor szívesen megnézem House doki Tizenhármasát, itt rövid, fekete séróval, testre tapadó ruhában látható és harcol is! A karaktere nagyon szimpatikus, amikor például nevetgél, az egészen gyermeki lett, így Quorraban egyszerre van jelen a szexi amazon és a bájos kislány is.

A film egyetlen negatív pontja a szerintem nagyon ronda megfiatalított Jeff Bridges, akit nagyrészt úgy rajzoltak meg, bár ő maga alakította saját fiatal mását és a nem öregedő CLUt is. Az idős Kevin Flynn viszont egyfajta isteni hatalommal bíró apafigura, ő a nagymester, a kezében tartja A Rács jövőjének kulcsát, de mégis veszélyben él és bujkálni kényszerül.

 

A mellékszereplők közt találjuk a fél percig látható, köcsög emósnak öltöztetett Cillian Murphy-t, az ősöreg, őrült programot kitűnően játszó Michael "Vérfarkasvezér" Sheent és a film zenéjét is szerző Daft Punk formációt (ők nyomják a zenét a klubban, a wikipedia szerint mp3-programok:D).

 

 

Néhány érdekesség: Az első film rendezője és egyik irója, Steven Lisberger producerként vett részt a Legacy készítésében, valamint egy Shaddix nevű figuraként fel is tűnik (sajnos nem emlékszem rá...).

CLU és a harmincas éveiben járó Kevin a "de-age" technológia révén jött létre, az arcukat teljes mértékben animációval hozták létre. A mozi egyes jelenetei kétdimenziósak, ha jól vettem észre, akkor a múltba való visszatekintések.

Olivia Wilde még nem is élt, amikor a TRONt bemutatták, itt viszont együtt játszik Jeff Bridges-zel, ami egy érdekes párhuzam, hiszen a House-ban Hugh Laurie figurája egy alkalommal éppen egy régi, klasszikus Jeff Bridges-filmből idézget neki, ő pedig azt válaszolja, hogy nem érti ezeket az utalásokat, mert még sem született, mikor azt a filmet vetítették:)

Ez az eddigi talán az egyetlen film, amit ha pontosan beírunk az imdb keresőjébe, akkor egyből az adatlapra kerülünk és nem a találati listába.

Hivatalosan tegnap mutatták be itthon és ma fogják az USA-ban és Nagy-Britanniában.

 

200 millióból készült, eddig szinte csak pozitív kritikákat kapott, de még az imdbn sem pontozták le és a bevételéről sem tudhatunk.

 

Bátran ajánlom mindenkinek, azok is jól fognak szórakozni, akik nem látták az előzőt, de szeretik a sci-fit, akik pedig látták, azok sem fognak csalódni benne.

 

Szerintem: 5/5 (Így kell[ene] újrázni/folytatni/előzményt csinálni mindig!)

 

Hírek:

 

- A '82-es TRON párjának is tekinthető The Black Hole (1979) újrázása vagy folytatása is készül, ezt is Joseph Kosinski rendezi majd.

 

- Bruce Boxleitner egy magas rangú katonatisztet játszik majd az 51 című horrorban, melyben a közvélemény nyomására az amerikai hadsereg feltárja az 51-es körzet titkait a világ előtt.

 

Ma se lesz semmi a tvben, így lehet, hogy este megerőltetem magam és nézek valamit - bár ennek nem sok esélyét látom:)

9 komment · 1 trackback

Címkék: sci fi


2010.12.16. 12:08 Mozsárágyú

Temple Grandin (2010)

 

"Különleges, nem rosszabb." Ilyen Temple Grandin, csakúgy, mint minden autista.
 
      Néhány éve valami dokumentumfilmben hallottam először a világhírű tudósról, Temple Grandinről, aki a haszonállattartás terén ért el figyelemreméltó eredményeket.  4 éves korában állapították meg az autizmust, amely betegségről még ma sem tud mindent az orvostudomány. Sőt, nem is olyan régen még mindig úgy gondolták, maga az édesanya felelős a kialakulásáért, mert nem vette ölbe elég alkalommal a gyermekét. Ennél borzasztóbb ostobaságot ki sem találhattak volna. És sajnos manapság is rengeteg előítélet és meg nem értés övezi ezeket a betegeket. Ez a film sokat segíthet megismerni, megérteni ezt az agyi hibát.

     Claire Danes a címszereplő. Az anyja (Julia Ormond) és saját visszaemlékezései segítségével bepillantást nyerhetünk életébe. A főiskola megkezdése előtt egy nyarat töltött nagynénjénél (Catherine O'Hara) és itt ismerkedett meg a számára legérdekesebb élőlényekkel, a marhákkal. Többször említi is Temple, hogy másképp látja a dolgokat, mint egy átlagos ember; képekben értelmez mindent, azonnal felismeri például, hogy miként mozog együtt a sok állat, rájön gyakorlatilag a gondolkodásmódjukra. Hősnőnk az emberekkel csak nagyon nehézkesen képes kapcsolatot teremteni, nemúgy az állatokkal. A számunkra egyszerű, de mélyebb jelentéssel bíró szókapcsolatok, mint pl.: a kakasokkal kelni, számára viszont értelmezhetetlen, illetve rögtön megjelenik előtte egy kép, amint az illető egy háztetőn kukorékol a tarajossal együtt. Egyéni látásmódja és érzékelése végül kézzelfogható sikereket hoz neki az életben, még ha meg is kell küzdenie értük az emberek ostobasága miatt.
Sok problémával szembesül Temple, amelyeket csak nagyon nehezen tud megoldani, de a marhák iránti érdeklődése és tiszetelete túlsegíti mindenen. Kezdve az átlépésre váró ajtóktól a számára fülsértő és rendkívül zavaró ventillátorzörgésig. És természetesen a szerencse és egy tanár (David Strathairn) is mellé szegődik, aki korán észrevette Temple kivételes tehetségét a fizika és a biológia iránt.

    

Danes már nyert is egy Emmy-díjat játékáért és véleményem szerint ez csak a kezdet. Egy igazán hozzáértő, a pszichiáter és neurológus anyukám szerint hiteles az alakítása, szóval így is van. A fura mozgást, a hadaró és monoton beszédet, a pánikrohamokat kitűnően jeleníti meg, azt hiszem. Lenyűgöző a csaj, nekem eddig mindig az a minősíthetelen Rómeó és Júlia ugrott be róla, eztán már nem így lesz. Julia Ormond is kapott egy Emmy-t, ő az anya kétségeit és a féltést jeleníti meg jól. Egészen átérezhetjük neki köszönhetően, milyen is lehet, ha valaki, akit a legjobban szeretünk, nem ölel meg minket. Igazából nem tudnék rossz játékot említeni a film kapcsán.

Nekem nagyon tetszett. Egyrészt, mert érdekel a téma, másrészt rájöttem, hogy tényleg nem lehet az autistákra azt mondani, hogy nem normálisak. Nagyon is sokban hasonlítanak az egészséges emberre, ha sarkítottan is. Nekünk is vannak félelemeink, ugyanolyan vágyaink és érzéseink. Sok ilyen beteg egy-egy tudományágban igen kiemelkedően teljesít, az élet más területein meg csapnivaló. Ez sok mindenkiről elmondható, ha nem is olyan éles a határvonal, mint Temple-nél. Érdekesség, hogy az egyetlen, akit talán barátjának tekint, egy vak lány (Melissa Farman). Utóbbi a fülével képes hasonló "képalkotásra", mint ő.

Érdemes megnézni. Tuti dolog. Ha már állatok, akkor ez:

Szólj hozzá!

Címkék: dráma


2010.12.15. 22:01 Tévésámán

A kezdet kezdete (Year One, 2009)

 

Ha azt mondaná valaki, hogy "Tessék, itt egy film, nézd meg, írj róla! A rendező Harold Ramis, a főszereplők Jack Black és Michael Cera, az őskorban játszódó vígjáték.", akkor én erre azt mondanám: "Szívesen!". Eddig ennyit tudtam róla és kész. Pár napja éppen ezért nagy lelkesedéssel ültünk le az HBO elé, hogy ez biztos valami jó lesz. Ahogy nézem a stáblistát, bukkannak fel a jobbnál jobb nevek: Oliver Platt, Vinnie Jones, Olivia Wilde, Juno Temple és én máris örülök, hogy de jó film lesz:)

Sajnos nem lett az, de először elmondom, miről szól:

 

Zed (J.B.) és Oh (M.C.) az őskor egyik törzsének tagjai, ám mindkettejüket lenézik/utálják/átnéznek rajtuk. Zed a vadászok közt teng-leng, de abszolút nem ért hozzá, viszont nagypofájú, ostoba és kétbalkezes. Oh a gyűjtögetőket "erősíti", okos, érzékeny srác, de semmi önbecsülése nincs, nem mer feltűnni, nem mer cselekedni/kiállni magáért. Amikor aztán a szerencsétlen páros dagadtabb tagja megszegi a falu egyetlen szabályát (Ne egyél a tiltott gyümölcsből!), akkor mindkettejüknek mennie kell.

Útjuk során végigjárják a kora ókort, találkozva a Biblia szereplőivel: Káinnal (David Cross), Ádámmal (Harold Ramis), Ábrahámmal (Hank Azaria); eljutnak Szodomába és ott egy saját szintjükhöz illő mentőakciót próbálnak meg kivitelezni, hogy kiszabadítsák rabszolgaként senyvedő egykori törzsbeli társaikat, köztük a szerelmeiket: Eemat (Juno Temple) és Mayat (June Diane Raphael). A tervük azonban kudarcot vall, saját hozzánemértésük, az ármánykodó Káin, a helyi rendfenntartó erők, a meleg főpap (Oliver Platt) és az általuk ismeretlen tradíciók miatt. Hőseinknek viszont sietniük kell, mert Ábrahám megjósolta, hogy Szodomára az Úr le fog sújtani - márpedig akkor odavesznek a fiúk arái, nem lesz bujálkodás, nem jön a gyermekáldás és örökre vesztesek maradnak...

 

Felirattal néztük, így sikerült rájönni, hogy Black hangja valami elképesztően hasonlít az őt oly sokszor szinkronizáló Kálloy Molnár Péteréhez, Cerát pedig hosszú távon nagyon irritáló hallgatni. Már az első percekben feltűnt, hogy ez a mozi egyáltalán nem vicces. Az összes poén erőltetett, semmi eredeti nincs.

 

 

Az ötlettel nincsen bajom, mert végülis tök poén, hogy mi van akkor, ha az általunk szentként tisztelt, legendás alakok mégsem voltak olyan makulátlanok; vagy, hogyha lehetséges, hogy a Könyvek Könyvében leírt események nem egészen úgy történtek meg, ahogy mi hisszük. De a megvalósításnál minden lehetséges potenciált kiöltek a történetből.

 

Igazán csak a mellékszereplők játéka miatt érdemes megnézni, mert a két főhős iszonyat béna. Persze ez volt a dolguk, hogy bénák legyenek, de ha már ennyire irritálóan rosszak, akkor nem tudok értük izgulni, nem tudok együttérezni velük. Oh-val azért tudtam valamennyire azonosulni, mert én is az okos, de gyenge srácok közé tartozom, akik mindig szerelmesek valakibe, akit nekik nehéz megkapni:)

Sajnálatos módon a harmadik főszereplőnek tekinthető David Cross iszonyatosan tenyérbemászó figura, így már muszáj volt megvárni a remek Oliver Plattet, hogy egy jó férfiszínészt is láthassunk. Persze ott van még Vinnie Jones, de ő mindig csak fél percben látszik, üt kettőt és mond egy mondatot. Ramis és Azaria felbukkanása üdítően hat ezek mellett a paprikajancsik mellett, valamint egy apró mellékszerepben láthatjuk Kyle Gass-t, a Tenacious D másik felét is.

 

 

Viszont csodás látványt nyújtanak a színésznők, feledtetve a két főbalfék bénázását. Juno Temple nekem a St. Trinian's óta nagyon tetszik, szerintem fantasztikusan néz ki, már alig várom, hogy láthassam valami nagyobb szerepben is. Olivia Wilde-ot gondolom egyetlen férfitársamnak se kell bemutatnom, az ő csillaga most egyre magasabbra emelkedik Hollywood egén és hát baromijó nő:)

 

Már Judd Apatow produceri feltüntetésénél gyanakodhattam volna, hogy valami szart fogok látni, de ekkor még mindig reménykedtem, sajnos hiába. Ramis-től jóval többet vártam volna, nem is gondoltam, hogy lesüllyed erre a szintre... Egyébként ő találta ki a sztorit, egy volt a forgatókönyvírók közül és pénzelte is a projektet.

 

Érdekességek: Noét is tervezték, hogy felbukkan, Stanley Tucci alakításában, de az Evan, a Minden6ó bukása után kivágták őt. A mellékalakok közt találhatunk egy vicces nevet: Krystal Mayo. A Year One 60 millió dollárba került, máig mindössze 62 milliót hozott, a kritikusok utálták.

 

 

Valójában ahányszor ehhez az ősidők-motívumhoz nyúlnak az alkotók, az csak szemét lehet, bár tény, hogy nekem tetszett az I. E. 10 000, és a Year One kissé arra is emlékezetett.

Jó színészek, gyönyörű nők és egy kiváló rendező - mégis csak ezt a halom kliséből összedobált, unalmas, sótlan trágyadombot tudták összehordani ide nekünk egy alapvetően jó ötletből.

Csak az Irigy kutya, Nő a baj, Lúzer, és ezekhez hasonló szarságok kedvelőinek ajánlom.

 

Pontozás:

 

imdb: 5.0

 

Szerintem: 2/5 (Juno Temple, Olivia Wilde és Oliver Platt miatt.)

 

Hírek:

 

- Jack Black állítólag szerepel majd a jövőre elkészülő új, egész estés Muppets-ben.

 

- Oliver Platt benne lesz az X-Men: First Class-ben és egy baglyot szinkronizál a Dorothy of Oz című zenés animációs filmben.

 

- Vinnie Jones felbukkan az Age of Dragons-ban, a Cross-ban és a beszédes című Not Another Not Another Movie-ban. Komolyan rohadjon már meg mindenki, aki ezeket pénzeli, az ilyenek meg a Luszeszíták, Rubik és Árva angyalok miatt lesz ez a sok barom fiatal olyan amilyen! Viszont, itt fontos kiemelni, hogy készül a Magic Boys, aminek egyik főhőse Jones úr, Michael Madsen mellett, a rendező pedig Koltay Róbert és a produkció félig magyar!

 

- Hank Azaria a Hupikék törpikékben szólaltatja meg Hókuszpókot és a Táncoló talpak 2-ben is hallható lesz.

 

- Juno Temple a legújabb Három testőrben alakítja Anna királynőt, és egyik főszereplője lesz az igencsak izgalmasnak tűnő Jack and Diane című leszbis horrornak:P

 

- Olivia Wilde-ot mától láthatjuk a mozikban Jeff Bridges oldalán harcolni a Tron: Legacy-ban (már láttuk, készül róla az írás), 2012-ben pedig a Now névre hallgató sci-fiben fog játszani, amiben az emberek már nem öregszenek többé, de mindenért idővel fizetnek...

 

- Judd Apatow legközelebb egy most még cím nélküli Pee-Wee Herman-filmet szponzorál - kíváncsi vagyok, hogy Paul Reubens ismert figurája megállja-e a helyét a XXI. század mozivásznain...

 

Mint már említettem, készülőben van a Tron második részéről szóló bejegyzés. Ahogy oly sokan, most én is világgá kürtölöm rossz ízlésemet: nagy örömömre szolgál, hogy ismét elindul a tvben a Michelle Trachtenberg nevével fémjelzett Mercy angyalai:D A jövő évre már több nagy cikkhez összegyűlt a téma, csak meg kell őket valósítani, tehát rendületlenül dolgozok tovább a minket olvasó kb. 200 filmrajongó szolgálatában:)

1 komment

Címkék: fantasy vígjáték