Rovatok

Filmrajongó

Több mint 1000 bejegyzésből álló magyar nyelvű filmadatbázis, filmrajongóktól filmrajongóknak. Nem vagyunk kritikusok, nem vagyunk szakértők, csak két tv-néző, akik szeretik a filmeket:) Ha nem tudod, mit nézz este, vagy hogy megéri-e látni az adott filmet, keress rá (jobb oldalt a Kategóriák vagy A héten a tvben listában) és olvasd el a véleményünket róla! Erre a címre tudtok írni nekünk: jasonx@chello.hu

Hirdetés

Kategóriák

akció (122) áldokumentum (7) animációs (47) bekategorizálhatatlan (4) dokumentum (11) dráma (235) fantasy (125) háborús (15) hill (17) hírek (35) horror (181) kaland (69) katasztrófa (4) krimi (58) magyar (46) musical (11) néma (10) paródia (30) rövidfilm (1) sci fi (141) spencer (23) sport (36) szatíra (6) szuperhős (90) thriller (53) történelmi (17) vígjáték (429) western (8) zene (46)

Friss topikok

2011.02.23. 10:06 Tévésámán

A szállítmány (Armored, 2009)

 

Ha Antal Nimród rendez egy új filmet, az mindig érdekel, függetlenül attól, miről szól vagy ki játszik benne.

Első (és eddigi legnagyobb) dobása volt a Kontroll, amit itthon csinált és nem csak Magyarországon, de külföldön is óriási siker lett, amit azóta sem sikerült senkinek megismételnie [Az én véleményem az, hogy az utóbbi 10 év magyar filmjei közül egyedül a másik hatalmas kedvencem, az Argo éri el a Kontroll színvonalát, dehát én nem értek hozzá ugyebár.]. Ezután jött a bezártság-érzetet és kiszolgáltatottságot kiaknázó horror, Az elhagyatott szoba, ami sajnos nem sikerült túl jóra - annak ellenére, hogy mind Luke Wilsont, mind Kate Beckinsale-t bírom. Utolsó rendezése pedig a Predators volt, amiben Adrian Brody bizonyíthatta rátermettségét az akciófilm műfajában, az addig ismeretlen Alice Braga pedig kapott 15 perc hírnevet. Vagyis volt egy besorolhatatlan alkotás, egy horror és egy sci-fi, az utóbbi kettő között pedig jött az Armored, ami krimi/akció.

 

 

Adott hat fickó, akik őrként dolgoznak egy privát biztonsági szolgálat páncélautóin. Mind különböző emberek, mindnek van valami titka, csak egy közös bennük: problémáik vannak. Egyiküknek (Ty - Colombus Short) nagyobb gondjai vannak: elárverezhetik a házát és az öccséről is gondoskodnia kéne. A csapat "vezetője" (Mike - Matt Dillon) kieszeli, hogy egy az őrök közt terjedő régi sztorit valósítsanak meg - önrablásról van szó. A tét 42 millió dollár, és miután a rengeteg dilemmával küszködő Ty is beadja a derekát, az akció kezdetét veszi. De a számításukba hirtelen hiba csúszik - az emberi tényező. Az események pedig felgyorsulnak és hamarosan már nem csak a pénz forog kockán, hanem a banda élete. A kérdés már csak az, hogy melyiküknek fontosabb a pénz az életnél?

 

A szállítmány elsőre a felvonultatott névsorral fog meg: Jean Reno, Laurence Fishbourne valamint Fred Ward - a csajok kedvéért pedig megemlítem Milo Ventimigliát is. Matt Dillon szerintem mindig is középszerű színész volt, középszerű filmekben játszott, egyetlen igazán jó munkája se jut eszembe - itt viszont egészen jó. Larry Fishbourne most is egy elég zakkant pasi (nem annyira, mint a Ragadozókban, de mégis), Reno pedig ismét a hallgatag arc, aki helyett a tettei beszélnek. A csapatban van még Skeet Ulrich (pl. Lesz ez még így se!), akit nem ismertem meg és az ismeretlen Amaury Nolasco - az ő karaktere aztán tényleg őrült! Az említett Szívek szállodájás úriember pedig a rendőrjárőr szerepében szenved - szó szerint, őt szintén nem ismertem meg. Fred Ward csak egy apró mellékszerepben van jelen, de érdemes figyelni azt, amit az általa játszott főnökről mondanak a film során, mert az utolsó jelenetnél aki figyel, rájöhet arra, hogy ugyanazt élte át anno, amit Ty most.

Az említett Ty a tulajdonképpeni főszereplő - egy volt katona, aki megélve Irakot, nem akar több vérontást, de aztán kényszerből valami olyanba keveredik, amibe egyáltalán nem akart és ettől ő lesz a fő konfliktusforrás.

 

Másnap jutott eszembe, hogy ez a mozi mennyire hasonlít a Kutyaszorítóbanra. A helyzet szinte teljesen ugyanaz: van egy pár férfi, akik végre akarnak hajtani egy nagy rablást, de az nem úgy sül el, ahogy várták és ezután már bármi megtörténhet. Csakhogy míg ott nincs egyértelmű jófiú, itt igen.

A két mű közti hasonlóságot méginkább egyértelművé teszi, hogy Antal Andrzej Sekułat kérte fel operatőrnek, aki a Reservoir Dogs-ot is fényképezte - vagyis még a látvány is hasonló.

 

 

A rendező úr viszont elkövette azt a "hibát", hogy a nagy neveket mellékszerepbe rakta egy viszonylag ismeretlen emberke mögé - ez így önmagában még nem lenne gond, de a fordulatok is sejthetőek. Az első "akció" igazán izgalmas, a következő események már nem annyira - számomra a színvonalat a végén elhelyezett apró utalás emeli, amit feljebb említettem Fred Ward figurája kapcsán.

 

Néhány érdekesség: Az egyik producer Sam Raimi volt. A forgatókönyvet James V. Simpson írta, ez az egyetlen munkája eddig. Nincsen nyitó címlista, egészen a végéig egyetlen felirat sem jelenik meg. Anno a Sony véletlenül ingyen letölthetővé tette A szállítmányt a Playstation Network nevű hálózatán akkor, amikor még bőven ment a filmszínházakban - a hibát hamarosan korrigálták, de így is állítólag több százszor töltötték le ennyi idő alatt. A szállítmány 20 millió dollárból készült és nagy nehezen tudott majdnem 21 milliót visszahozni. A kritikusoknak anno nem tartottak vetítést, a későbbi vélemények jók is, rosszak is voltak.

 

A legnagyobb hibája, hogy olyan, mint a Kutyaszorítóban: valójában semmi nem történik, egy helyszínen ugyanazokat a figurákat látjuk végig és sokkal jobban szimpatizálunk a rosszfiúkkal, mint a jóval - én speciel nem szorítottam Ty-ért, inkább érdekelt az, hogy mi lesz Reno és Fishbourne figuráinak sorsa. Pozitívumként említhetem Wardot és Dillont meg az Antalra oly jellemző naturalizmust; negatívum viszont az, hogy végülis unalmas és nem túl nagy szám.

 

Pontozás:

 

imdb: 5.6

 

Szerintem: 3/5

 

Hírek:

 

- Fred Wardot az Expendables II-ben láthatjuk majd legközelebb.

 

- Milo Ventimiglia következő munkája a The Divide című világvégés sci-fi lesz.

 

Tegnap a Kopaszkutya helyet valami cseh rémdráma ment a Dunán, pedig szívesen megnéztem volna ismét Schuszter Lóriék filmjét - szerencsére megvan dvdn, úgyhogy majd megnézzük. Viszont ehelyett végre láttam azt a filmet, ami a hármas bejegyzés utolsó darabja lesz, így ma (vagy holnap) elkezdhetem írni azt is.

Szólj hozzá!

Címkék: krimi dráma


2011.02.22. 20:46 Tévésámán

Ace Ventura - Állati nyomozó (Ace Ventura: Pet Detective, 1994)

 

Néha elgondolkodom, hogy miért van az, hogy a magyar kereskedelmi tévékben szinte csak a '90-es évek filmjei mennek; azokból is miért mindig ugyanazok? Viszont vannak pillanatok, amikor kifejezetten örülök, hogy a manapság legyártott olcsó szemét helyett inkább régi, de minőségi műveket adnak. Erre a legjobb példa az Ace Ventura, ami régen rengeteget volt, most viszont szinte újdonságként jelent meg a Viasat 3 műsorán, akik egyre több nézhető mozit sugároznak a 30.000 különböző ostoba sorozatuk mellé.

 

Mi kell egy jó vígjátékhoz? Mindenképpen kell egy vicces főszereplő és egy olyan történet, ami nem hétköznapi - persze így is lehet, hogy sok ember ízlését nem sikerül eltalálni, de ha már a nagy többség megvan, akkor nyerő az alkotóbrigád.

Nos, itt megvan A maszk óta gumiarcúnak nevezett Jim Carrey, aki fura mozgásával, hülye ruháival és extravagáns viselkedésével egy nagyszerű karaktert hozott létre, aki egy nem mindennapi szituációba keveredik, ami viszont számára mindennapos!

 

 

1994 körül járunk, mikor az állatnyomozás már bevett szokássá vált az államokban. Az ászok ásza a szakmában pedig az ezzel a névvel (is) megáldott Ace Ventura (J.C. -az ace ászt jelent): bármit meg tud találni egy apró kutyustól egy méretes delfinig. És éppen az utóbbit kell előkerítenie, mert a Miami Delfinek rögbi-csapatától elrabolták a kabalacetjüket, Hópihét. De vajon ki lehet a tettes? A dühös állatvédők? A halritkaságokat gyűjtő milliomos (Udo Kier)? Vagy valaki egészen más? Ace és segítőtársai (az állatok és a focicsapatnál dolgozó csinos nőci [Courtney Cox - én nem jöttem rá, hogy mit is csinál ő ott]) együtt biztosan felderítik a rejtélyt!

 

 

Minden adott a remek szórakozáshoz. Finom, de nem trágár altesti humor; a sok komoly ember között tökéletes lazasággal komolytalankodó címszereplő és az állatok - akik sokak szerint egy jó film kulcsfigurái lehetnek. A poénos percek mellett kapunk kacagtató akciót is - amik néhányszor a fizika törvényeinek is ellentmondanak - és mindezt megkoronázza a magyar szinkron, élén Kerekes Józseffel.

  

Lássuk a színészeket: Carrey élete egyik legjobb alakítását adja itt - bár a tizennegyedik filmje volt, mégis az Állati nyomozót tekintik a pályafutása igazi elindítójának (a már említett The Mask meg a Dumb & Dumber mellett). Courtney Cox-ot nem kedvelem (Matt LeBlanc-on kívül az összes jóbarátot ki nem állhatom), de itt meglepően normális, visszafogott alakítást nyújt - ez a karakter szerethető. Hősünk főnökét a Szárnyas fejvadászban nagyon emlékezetes Sean Young játssza, aki szép nő, de itt mégis olyan nagyon visszataszító - egyrészt a történet, másrészt a kitűnő alakítás miatt:) Udo Kier az elején szerepel csak egy rövid ideig, de remekül teljesít, ami tőle nem meglepő. Ismertebb arc még Troy Evans, akit a Vészhelyzetből ismerhetünk; a rapper Tone Loc; Randall 'Tex' Cobb (pl: Csupasz pisztoly 33 1/3) és John Capodice, akit a Vaklárma elején ölnek meg:)

Az író-rendező: Tom Shadyac (ő dirigálta pl. A minden6ót is), a forgatókönyv írásában pedig Carrey is részt vett - az ötlet Jack Bernsteintől származik (ő írja a Monk-sorozat epizódjait is).

 

A sztori egészen elképesztő fordulatot rejt magában, bár mivel olyan sokszor láttam, nem tudom megmondani, hogy mennyire kitalálhatóak ezek. A delfin mellett egy kiskutya megmentését láthatjuk és visszatérő motívum a 25.000 dolláros albínó galamb is. Egyetlen jelenet van, amikor az állat nyilvánvalóan makett, a milliomos birtokán lévő nagy halas rész, de az se feltűnő trükkfelvétel.

 

Nézzük az érdekességeket: A szereplőket Mary Jo Slater válogatta, aki a színész Christian Slater anyukája. Amikor Ace a hacker haverjához megy, akkor a koncertet adó banda nem más, mint a Cannibal Corpse, akiket maga Carrey kért fel szereplésre, ugyanis ők az egyik kedvenc zenekara:) Az általuk játszott szám címe Hammer Smashed Face, ami a Tomb of the Mutilated albumon található. Ez volt Tom Shadyac első rendezése és az első alkalom, hogy együttműködött Carrey-vel. Az említett gumiarcnak ez az egyetlen olyan mozija, aminek a folytatásában is szerepelt, annak ellenére, hogy négy másik munkájának szintén készült következő része. A nagy népszerűségnek örvendő World of Warcraftban a Black Rock Spire nevű helyen van egy Finkle Einhorn nevű karakter, aki innen kapta a nevét:) Dan Marino a valóságban is rögbijátékos. A külföldi tvs bemutatókon olyan jeleneteket is hozzátettek a filmhez, amik a mozis verzióban nem szerepeltek - ezek egy része a videokazettás verzióban is fellelhető, a leghíresebb közülük az, amiben Ace delfinidomárnak adja ki magát a sajtósok előtt. Néhány vicces név a mellékszereplők közül: Frank Adonis (ő valami Vinnie-t játszik, nemtom ki az), Will Knickerbocker (ő egy managert alakít) és Vince Cecere (ő a stadionban egy árus):)

 

Az Állati nyomozó 12 millió dollárból készült, 107 milliót hozott; a kritikától mindenfélét kapott; viszont a közönség körében óriási siker lett. Ace Ventura azóta a popkultúra része lett, a filmnek készült egy folytatása (jövő héten az is lesz, úgyhogy majd olvashattok róla itt), valamint csináltak belőle egy rajzfilm-sorozatot, ami három évadot ért meg. 1994-ben Jim Carrey ezért az alakításáért megkapta az MTV Awards Legjobb Vígjátéki Főszereplőnek járó díját.

 

Szerintem ez egy marhajó komédia, mindig meg tud nevettetni és sosem válik unalmassá. Nincs benne gusztustalankodás, de van helyette igazi humor, vannak cuki állatok és Jim Carrey - mi kellhet még? Aki a művész úr többi filmjét is kedveli, az ezt is szeretni fogja; én csak ajánlani tudom!

 

Pontozás:

 

imdb: 6.6

 

Szerintem: 5/5

 

Hírek:

 

- Courtney Cox megint szembenéz Ghostface-szel a készülő Sikoly 4-ben - ez tényleg kell?

 

- Udo Kier szerepel majd a Night of the Templar című kaland/sci-fi/vígjátékban, az ijesztgetés nagy neveit felsorakoztató The Gathering horrorban és az Iron Sky nácis sci-fi/komédiában.

 

Tegnap végre megnézhettem A szállítmányt, erről remélhetőleg holnap már tudok írni; ma pedig majd a Kopaszkutyát nézem majd, amit ajánlok nektek is - a mai korban a médiából zene néven áradó szenny ellen. A hármas bejegyzés is készülőben van, de még egy darabig eltart, mire elkészül. Viszont hamarosan újra lesz munkám asszem:)

3 komment

Címkék: vígjáték


2011.02.20. 18:51 Tévésámán

Búcsúdal (Les jolies choses, 2001)

 

Egyszer a barátaimmal ültem egy kocsmában és miközben iszogattunk, azt vettem észre, hogy a tvben egy olyan film megy, amiben Marion Cotillard szerepel és ahányszor odanéztem, éppen mindig dugtak. Aztán megjegyeztem a címét, gondoltam, ha megint adják, majd megnézem. Később persze elhatároztam, hogy mégse érdekel, de mikor megláttam, hogy lesz, nem tudtam "ellenállni neki".

Ahogy anno a Cashback című remek filmnél, itt is valami másra számítottam annyiból, amennyit láttam előzetesben és erről is kiderült, hogy sokkal többről van itt szó, hogy mint hogy orrba-szájba kefélnek.

 

Lucie (M.C.) vidékről Párizsba költözik, mert a nagyvárosi életre vágyik. Ott aztán nem fogja vissza magát, bulizik, szeretkezik fűvel-fával és közben megismerkedik egy fickóval, akivel nagyon jó barátok, sőt lakótársak lesznek - de semmi több. Aztán egy nap kipattan a fejéből az ötlet: énekesnőként kellene karriert csinálnia. A bökkenő az, hogy hősnőnknek nincs hangja - szerencsére viszont van egy ikertestvére, Marie (szintén M.C.:)), akit gyönyörű hanggal áldott meg a sors, viszont a két lány amennyire hasonlít külsőre, olyannyira más belsőre.

Az "akciót" mégis sikerül tető alá hozni, Lucie beédesgeti magát a menők közé és támogatást szerez, a lakótárs dalokat ír, Marie pedig készül a fellépésre.

A nagy első koncert aztán váratlan siker lesz, de az örömöt beárnyékolja, hogy Lucie pont azon az estén öngyilkos lesz. Nővére hirtelen nem találja a helyét, de megfogalmazódik benne az ötlet, hogy átveszi halott testvére helyét és így csinál karriert.

Ezek után Marie-Lucie útját szex, pénz, drogok, siker, rivaldafény és sok-sok szenvedés kíséri, mialatt megmártózik a szórakoztatóipar mocsarában, eladja a testét/lelkét, közben pedig egyre többet tud meg saját és testvére múltjáról. De vajon hová vezethet ez az egész, lesz-e valaha megállás - vagy a sikerhez vezető út vége egyenest a sírba vezet számára?

 

Ez egy nagyon durva film, a lehető leginkább naturális, művészi és ugye már kitaláltátok: francia.

A hasonló témájú mozikkal ellentétben itt egyáltalán nem a zenéről szól minden, csak két alkalommal láthatjuk hősnőnket a színpadon. A Búcsúdal azt mutatja be, hogy mennyire fájdalmas szembesülni a múlt sötét titkaival, milyen árat kell fizetni a sikerért, és hogy milyen érzés lehet valaki más bőrébe bújni.

 

 

Marion Cotillard csodaszép és irtó jól játszik, az ő figyelemre méltó külseje teszi méginkább mellbevágóvá ezt az egész "utazást": mintha egy angyal bukását néznénk. Egy hónap alatt megtanult énekelni a szerep kedvéért, az ő hangját hallhatjuk, mikor Marie énekel.

A többi szereplő nem túl érdekes, még azt megemlíteném, hogy a szőke hajú producernő (vagy ki) Ophélie Winter a Csupasz pisztoly a (z)űrben-ből.

 

Az eleje kicsit zavaros volt, mert oda-vissza ugrálunk az időben, kezdetben mintha Lucie lenne a főszereplő, aztán kb. tíz perc után Marie átveszi a helyét. Sokszor nem látjuk, mi történik, csak utalásokat kapunk rá vagy részleteket nézhetünk meg belőle, de néhányszor meg eléggé nyíltan szinte a néző képébe vágják a naturalista jeleneteket. A szex-drog-rock 'n roll-életvitel minden fontos részletét megmutatja nekünk az író-rendező Gilles Paquet-Brenner, aki az egész mozi emészthetőségét és sötét tónusát csak tovább erősíti a néha felbukkanó látomás-jelenetekkel és a hősnő fejében járó gondolatokkal. Ugyanakkor sokszor nem tudhatjuk, hogy melyik lány melyik és van pár jelenet, aminek az értelmezését meghagyják a nézőnek (pl. a legelső és a legutolsó kép). A film tetőpontja maga a címadó búcsúdal, ami nagyon szép és szörnyen nyomasztó, sugárzik belőle a fájdalom és a halál, marhára depresszív - ezt a dalt egyébként a főszereplőnő írta többé-kevésbé, nem fogom berakni ide, mert meg kell nézni az egész alkotást, annak egy szerves része.

 

Sajnos nem sok adat van a Les jolies choses-ről a világhálón, azért néhány érdekességet összeszedtem: A film Virginie Despentes regénye alapján készült. Marion Cotillard-nak a valóságban van két öccse, akik ikrek - ebből talán tudott valamennyi inspirációt meríteni. Az eredeti cím (Les jolies choses) magyarul Szép Dolgokat jelent, erre magyarázatot kapunk, ha figyeljük a számok szövegét, amik nem csak úgy poénból vannak lefordítva, hanem fontosak!

 

 

Összefoglalva: egy művészi elemeket is tartalmazó, ízig-vérig francia film, ami bemutatja a (pop)világ romlottságát. Egy erkölcsi bukás története, ami persze sikersztori is lehetne - ha nem látnánk, hogy milyen szörnyűségeken kell átmennie a hősnőnek. Azoknak ajánlom, akik szeretik az európai filmeket és Marion Cotillard-t.

 

Pontozás:

 

imdb: 6.2

 

Szerintem: 5/5

 

Hírek:

 

- Marion Cotillard legközelebb a Contagion című vírusos sci-fiben szerepel majd, partnerei többek közt Matt Damon, Jude Law, Gwyneth Paltrow és Kate Winslet lesznek.

 

Továbbra is készítem az ígért hármas bejegyzést, de nagyon lassan haladok, mert általában csak szombat éjjel jön meg a kedvem filmnézéshez és különben sem érzem túl jól magam mostanában a bőrömben... Ma este viszont garantáltam jól fogok szórakozni, mert jön Ace Ventura a Viasat 3-ra:)

Szólj hozzá!

Címkék: zene dráma


2011.02.15. 20:16 Mozsárágyú

Meglógtam a Ferrarival (Ferris Bueller's day off) 1986

       Ferris Bueller (Matthew Broderick) megvalósítja minden gyerek álmát; lóg a suliból és míg az osztálytársak, meg a világ diákjainak nagy része egy oktatási intézményben sínylődik, ő addig élete legeslegjobb napját élvezi.

       Kezdődik mindez a szülők átverésével, a testvérhúg, Jeanie (Jennifer Grey) nem szándékos lelki bántalmazásával és legjobb haverjának, Cameronnak (Alan Ruck) ugráltatásával. Miután mindenki meg van győződve arról, hogy Ferris borzasztó beteg, megkezdődhet a városi ámokfutás. Hozzávalók; Cameron faterjának méregdrága és sértetlen Ferrarija, Ferris barátnője (Mia Sara), megfelelő biztonsági intézkedések, az igazgató (Jeffrey Jones) gyanújának elhessegetése, egy kis vagányság, talpraesettség meg rengeteg szerencse. Ezekből eleinte mindent kipipálhat az érettségi előtt álló srác, a nap folyamán azonban a nagy mennyiségű jókedv mellett a három főszereplőnek szembe kell néznie a vészesen közelgő felnőttlét szörnyű velejáróival. Az igazgató mániákusan próbálja lebuktatni Buellert; a sokáig bátyja árnyékában dühöngő Jeanie hasonló tettre szánja el magát; Cameron idegei felmondják a szolgálatot és maga Ferris is rá kell ébredjen, hogy az élete igencsak felborul a középiskola után.

      John Hughes olvasható a rendező szócska mellett, akihez nem kisebb művek köthetők, mint a Repülők, vonatok, automobilok, a Karácsonyi vakáció vagy a Reszkessetek, betörők! Matthew Broderick remek ebben a szerepben, egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy valaki ne szurkolna neki, hogy sikerüljön végigcsinálnia az iskolakerülést. A szobája bármelyik hasonszőrű emberpalánta álmainak netovábbja, például van benn szarvasfej, Bryan Ferry-poszter :), meg egy szintin lejátszható tüsszögésprogram, ami tökéletes a nem orvosszülőkkel rendelkezőknek. Az ellógott nap pedig mindenkinek tetszene, mondjuk én a baseballmeccs helyett valami bl-mérkőzésre ülnék be. Szóval nyerő ötlet volt megvalósítani mindenki álmát, az iskola nélküli felhőtlen napot.  
    

      Jeffrey Jones oltári jó, láthattuk őt pl.: Az Álmosvölgy legendájában, a Véndögségben, tökéletes a szinkronja is, Szacsvay László. Jennifer Grey a Dirty Dancingben játszott, itt egy igazán idegesítő csajt alakít. Ő hívta egy pici szerepbe Charlie Sheent, aki egy drogost alakít. Érdekes, úgy készült a szerepre, hogy a felvétel előtt nem aludt két napig. Szerencsétlennek ma már egyszerűbb dolga lenne...
Mia Sara a fiúknak, Broderick a lánynézőknek, álFerrari (mert egy igazi túl drága lett volna) az autóimádóknak, mi kell több?

Például nekem Beatles, amit meg is kaptam a Twist & Shoutnak köszönhetően, és még külön említi is Lennont Ferris. Már ebből látszik (na meg a Ferry-poszterből), hogy jó gyerek. Stevie Wonder neve szintén elhangzik, és különböző utalásokkal találkozhatunk a következő filmekre: Star Wars, Piszkos Harry, Nyolcadik utas a halál. És az elmaradhatatlan 80-as évekre jellemző hajköltemények, rucik is szemeink elé tárulnak. Na és egy jelenetben különböző művészeti alkotásokban is gyönyörködhetünk, például Chagall, Picasso vagy Modigliani egy-egy remekművében.

       A Meglógtam a Ferrarival egy valódi klasszikus, és mindenkinek, aki valaha volt gyerek, tetszeni fog. Szerintem. 

Ha már Mr. Ferry említésre került, akkor az olvasók figyelmébe ajánlanék egy kis csillivilli art-rockot. Vagy valami hasonlót.

Szólj hozzá!

Címkék: vígjáték


2011.02.15. 16:03 Mozsárágyú

Bolondos vakáció (1968)

     Isten éltesse Sztankay Istvánt, aki e film egyik főszereplője. Ugyanakkor isten éltesse Kézdi Györgyöt is, aki nem szerepel benne!

     Előbbi, és a hasonlóan "nők bálványa"-státusszal rendelkező Ernyey Béla a két főszereplő. Mindkettő vagány és elbűvölő fiatalember, csajok után kajtatnak egyfolytában. Életüket teljesen felbolygatja egy román lány, Oana (Ilinca Tomoroveanu), akivel a Balatonnál találkoznak. Mindkét pasas azonnal beleszeret és meghódításának nem lehet akadálya, hogy azonnal Bukarestbe kell utaznia az említettnek. Mennek utána, azaz vele, és még egyikük húga (Borbáth Ottilia) is velük tart, mert ő legalább tud is románul. Az indulás pillanatától kezdve semmi sem alakul úgy, ahogy a szereplők, vagy a nézők gondolnák, mindennek következménye egy mozgalmas ám nem mindig érdekfeszítő történet. És még azt sem tudjuk, kié is lesz végül a szép Oana...

    

      Sztankay, a hölgyeknek ugyebár nem kell magyaráznom, magával ragadó, mint mindig. A kisujjából rázza ki ezt a nőcsábászt, csakúgy, mint Ernyey. Szebbnél szebb tájak, különböző közlekedési eszközök és Európa leginkább gyakori nyelveit beszélő emberek tárulnak szemünk elé. Makk Károly a rendezője ennek a magyar-román koprodukciónak, és igazából nincs is különösebb problámája írásom tárgyának, csak annyi, hogy idejének meghatározó részében unalmas. Ha nem lett volna számomra oly nehéz kikászálódni a fotelből, hát otthagytam volna 10 perc után. De elég sok fura figura meg a gyors történések fenntartották érdeklődésemet. Aztán 20 perccel a vége előtt, már megint kopogtatott agyamban az unalom, azaz elbambultam, ahogy rendes gyerek szokott töriórán. De megint volt valami vicces, meg Sztankay azért olyan ember, hogy ha megjelenik, úgyis rá figyel az ember.

     A többi színész esetében azért nem beszélhetünk óriási teljesítményről, de ez végső soron nem lényeg, mert a film célja a könnyű kikapcsolódás megteremtése, az meg létrejött nálam, csak néha elvesztettem a fonalat. Pár pillanat erejéig feltűnik Ronyecz Mária, Földi Teri, Suka Sándor és Szendrő József.

     Aki románul akar tanulni, annak mindenképp jól jön a film.

Vers mindenkinek, aki erre jár rovat:

Szólj hozzá!

Címkék: magyar vígjáték


2011.02.15. 14:33 Tévésámán

Az ötödik elem (The Fifth Element, 1997)

 

Nemrég jártam a fehérvári Auchanban, ahol ki volt rakva egy hatalmas polcnyi dvd, amik papírtokban mindössze 300 Ft-ba kerültek. Nézegettem őket és köztük megtaláltam Luc Besson mesterművét, amit már évek óta nem láttam. 13-án este megnéztük a dvdt, tökéletes minőségű, működik és még extrák is vannak rajta - 300 Ft-ért!! Ez az egyik eddigi legjobb vételem mozi tekintetében:)

 

A The Fifth Elementet régen sokat adta a tv, mert olyan, amilyennek egy jó filmnek lennie kell: szórakoztató. És ez a fontos! Akárhányszor meg lehet nézni, nagyon élvezetes, mert minden van benne, ami kell - de erről majd később, előbb lássuk a történetet!

 

A távoli jövőben megjelenik az űr mélyében egy hatalmas, lángokból álló kisbolygó, ami egyre csak növekszik és ijesztő módon intelligencia jeleit mutatja. Az emberiség élén álló Elnök (Tommy "Tiny" Lister Jr.) tanácstalan, de szerencsére ott van Vito Cornelius atya (Ian Holm), aki tudja, mi ez a rejtélyes objektum: maga a Gonosz!

Ahhoz pedig, hogy elpusztítsák, működésbe kell hozni egy elképesztő erejű ezredéves fegyvert, ami a Tűz, a Víz, a Föld, a Levegő és a titokzatos Ötödik Elem erejét kombinálja. Viszont ehhez szükség lenne a négy főelemet képviselő ősi kőre és magára az Ötödikre is...

 

 

...aki (merthogy ő egy emberre megszólalásig hasonlító, tökéletes teremtmény - Milla Jovovich) éppen egy marcona külsejű exkommandós, Korben Dallas (Bruce Willis) lebegő taxijában van és üldözik őt. Nyomában van a rendőrség, a katonaság és nem sokkal később maga Cornelius atya meg az érdekes külsejű milliárdos Zorg (Gary Oldman) is utána erednek - velük pedig felbukkannak az űrszörnyek meg a szenzációhajhászok, az idő viszont egyre fogy. De megmentheti-e a világot egy narancssárga hajú lány és egy taxis furcsa kettőse?

 

 

Most jöhet a felsorolás, hogy mi minden van itt, ami jó: szép csajok (nem csak a főszereplő hölgy, hanem pl. a stewardess-ek a repülőn vagy a hotel dolgozói), lövöldözés, robbantgatás, ocsmány és vicces buta földönkívüliek, fantasztikus zene, óriási látvány és baromijó poénok!

Aki sci-fit akar látni, az láthat új világokat, űrhajókat, élieneket, futurisztikus fegyvereket és egy egészen hihető jövőképet. Aki akciófilmet nézne, annak ott van Bruce Willis, sok-sok fegyverropogás, izgalmas helyzetek, verekedés, "autós" üldözés és egy küszöbön álló katasztrófa fenyegetése. Aki pedig vígjátékra vágyik, az például az alábbi dolgokon nevethet: a hirtelen a semmiből egy adott világba kerülés okozta beilleszkedési gondok; a cölibátus találkozása a szexualitással; az izomagyúak izomagyú megnyilvánulásai; az emberek különböző bútordarabokba való begyömöszölése vagy a kommandós módon történő tárgyalás.

 

 

Willis úrral nem lehet unalmas filmet forgatni, pláne ha akciómoziról van szó, szokásos velős odamondásai és sajátos megoldásai a helyzetekre itt is mosolyt csalnak az arcunkra és szerintem mindenki tud szurkolni neki, egy szimpatikus, tökös karakter.

Milla Jovovich gyönyörű, vicces és még harcol is - de közben meg kell védeni, érte kell harcolni szó szerint és képletesen is.

Gary Oldman egy igazán undorító, gonosz, hatalommániás, másokat kihasználó figurát kelt életre, a tőle várható magas színvonalon.

Ian Holm az egyik legjobb, olyan izgága, vicces karakter, aki mindent maga próbál elintézni, de semmi nem jön össze neki - felüdülés volt őt látni végre egy ilyen könnyed szerepben is! Ismertebb arc még Chris Tucker (a helyi főceleb-médiaguru), John Neville (róla bővebben itt), Brion James (pl. Szárnyas fejvadász) valamint apró mellékszerepekben láthatjuk Mathieu Kassovitz-ot (Amélie pasija) és a Macarena videoklipjéből a ronda köldökpiercinges lópofájú néger nőt. A két főűrlényt (a mondoshawan vezetőt és a mangalore górét) egy Clifton Lloyd Bryan nevű koma játszotta, a film emblematikus alakját, Diva Plavalagunát pedig a francia színésznő, Maiwenn Le Besco (Besson akkori barátnője) és az albán szoprán énekesnő, Inva Mula keltette életre.

 

 

Ugye egy jövőben játszódó űrfilmnek fontos elemei a speciális effektek. Itt kapunk komputeranimációt meg modelleket, az összkép nagyon pofás. A nem-emberi szereplőket mind a csodás munkát végző maszkmesterek alkották meg, a járműveket nagyrészt rajzolták, de mindenből volt modell is. Ahogy párszor már mondtam, nekem jobban tetszenek a valóságos megoldások, mint az animációval létrehozott elemek - ahogy a régi Star Wars-nak vagy mondjuk a Willow-nak (tudom, az nem sci-fi), ennek is ez az egyik legfőbb erőssége.

A látvány elsősorban Besson fantáziáján kívül két híres francia képregény-alkotónak köszönhető: Jean Giraud-nak (művészneve Moebius) és Jean-Claude Mézieres-nek - bár csak az utóbbi lett feltüntetve a stáblistán - a rendező egyébként sok inspirációt kapott az említett művészek munkáiból a sztori és a látványosságok kitalálásához is. Akit pedig még érdemes megemlíteni, az a divattervező Jean-Paul Gaultier, aki a jövő divatját teremtette meg a film számára, több mint 950 különböző kosztümöt készített.

Kiemelném még a zenét szerző Eric Serrát – keressetek rá a youtube-on a Diva Dance-re vagy a Little Light of Love-ra példának okáért!

 

 

Még néhány érdekesség: A történetet Besson még középiskolás korában kezdte kiagyalni.

Leeloo teljes neve Leeloo Minai Lekarariba-Laminai-Tchai Ekbat De Sebat:) A nyelv, amit beszél Luc Besson találmánya és Milla Jovovich fejlesztette tovább - a forgatás vége felé már beszélgetni is tudtak így. Milla haját eredetileg befestették, de a festék gyorsan kopott, folyton újra kellett festeni, amitől a szép színésznő haja tönkrement - a mozi további részében parókát viselt, ezt észre is lehet venni, ha például az elején a menekülős résznél és a Fhlostonra való megérkezésnél összehasonlítjuk a hajszínét és formáját.

Az űrrepülő futóműveiről leszedett paraziták a '80-as években népszerű Boglins nevű játékok és rezgőlabdák voltak. A mondoshawan-páncélokból mára már csak egy darab maradt fent, ami az őket legyártó speciáliseffekt-csapat vezetőjének tulajdonában van.

Zorg fekete beosztottja egy Tricky nevű rapper vagy mi, Chris Tucker 2007 óta nem szerepelt filmben, Brion James (a sebhelyes orrú, fehérhajú tábornok) pedig '99-ben, mindössze 54 évesen halt meg szívroham következtében.

 

 

Az ötödik elem 90 millió dollárból készült és 264 milliót hozott! Akkoriban ez volt a Gaumont francia filmstúdió által készített legdrágább film és a világon Hollywoodon kívül gyártott legdrágább mozgókép. Bár New Yorkban játszódik és elsősorban francia mozi, mégis Angliában forgatták:) A '97-es Cannes-i Filmfesztivál nyitófilmje volt, elsősorban pozitív kritikákat kapott. A legtöbb dicséretet a szokatlan vizuális elemekért és fényképezésért kapta, a kritizálást pedig a hozzáértők szerinti ellentmondásos történetért és kevéssé kidolgozott karakterfejlődésért kapta.

Megnyerte a Legjobb Látványért járó BAFTA-t, valamint a Legjobb Rendezőnek, Legjobb Fényképezésnek és Legjobb Díszletnek járó Césár-díjakat. Regény is készült belőle Terry Bisson tollából, a The Visual Effects Society pedig megválasztotta minden idők 50. leginkább vizuálisan inspiráló filmjének.

 

Mit mondhatnék még? Szimpatikus és vicces főhősök, pergős akció, remek poénok, lenyűgöző látványvilág és egy hihető jövőképet elénk táró sci-fi-történet - ennél többet senki nem kívánhat egy jó filmhez:)

 

Pontozás:

 

imdb: 7.5

 

Szerintem: 6/5

 

A dvdről: Néhány extra van, amik közt van jó is, rossz is. Az Így készült… werkfilm például tök jó, én eddig is kedveltem Luc Bessont, mint rendezőt, de ez alapján egy jó fej embernek is tűnik. A posztergaléria túl gyors és nem képekből áll, hanem egy videóból, ami lejátssza a posztereket – ugyanígy a képgaléria is ilyen, de mellette szól, hogy van közte egy-két marhajó kép! Van pár trailer, néhány tv-spot, de ezek valahogy nem adják vissza a film hangulatát. Azért 300 Ft-ért ez kurvára megérte!

 

Hírek:

 

- Bruce Willis-t jövőre a Looper című sci-fiben láthatjuk, amiben egy a maffia által pénzelt bérgyilkosnak saját jövőbeli énjét kell megölnie; valamint a The Expendables folytatásában is nagy valószínűséggel benne lesz.

 

- Gary Oldman a Guns, Girls and Gambling fantasy/akcióban és a The Dark Knight Rises-ben lesz látható, valamint a Kung Fu Panda 2-ben hallható.

 

- Ian Holm állítólag újra eljátssza az idős Bilbót A hobbit első és második részében is.

 

- Milla Jovovich a Faces in the Crowd névre hallgató horrorban alakít majd egy nőt, aki nem lát arcokat és egy sorozatgyilkos üldözi, valamint a legújabb Három testőrben ő lesz M'lady De Winter.

 

Mozsárágyútól hamarosan két filmet is olvashattok majd, az egyik egy régi magyar vígjáték lesz, a másik pedig a Meglógtam a Ferrarival, én pedig készítem a különleges hármas bejegyzést.

1 komment

Címkék: sci fi


2011.02.12. 14:08 Mozsárágyú

Este találkozunk! (Á ce soir) 2004

     Ez a film egyszerre érdekes, unalmas, morbid módon vicces, érthetelen, fura, aranyos és hülyeség. Na erre tessenek gombot varrni!

     Valószínűleg senki nem nézné meg, ha nem Sophie Marceau lenne a főszereplő. Ő Nelly, a kétgyermekes anya, aki egy isten háta mögötti faluban él. Férjét egy nap holtan találja, vagyis úgy 24 órán belül rájön, hogy már nem él. Ott mászkált mellette a család, azzal a címszóval, hogy "hagyjuk apát aludni", és közben már rég halott. Ami azért is érdekes, mert Nelly ápolónő, de mindegy. A film a temetésig eltelt időt járja körül, az özvegy, a gyerekei és barátjuk, meg a néhai férj testvéreinek szemével.

     A hangulat szerintem olyan, mintha egy ködös, őszi napon sétálnánk egy erdőben, ahol üvegekkel csörömpölnek. Mert a zenéje is egészen furcsa, kicsit idegesítő, de valami hülye módon nyugtató hatású is. Az özvegy lassan megbolondul, miközben betér hozzá a, most figyeljünk; Krinolin és Társa Temetkezési Vállalkozás egy munkatársa. Meg gyermekei érzelmi kitöréseit, sajátos búcsúzási eszközeiket és férje "makacsságát" is el kell tűrnie, ugyanis nem nagyon hagyja magát eltemetni. Helyenként az operatőr ténykedését viszont még a legnagyobb festők sem tudnák utánozni.

Marceau jól játszik, és ez a lényeg. Különben meg nem nézném még egyszer.

     Semmi egyéb értelmes nem jut eszembe. Szóval boldog születésnapot Ray Manzarek bácsinak!

 

Szólj hozzá!

Címkék: dráma


2011.02.11. 22:43 Tévésámán

Blogszülinap - Harmadik szülinapunk!

 

Holnaphoz viszonyítva három éve indult a blogom és ez a nap Christina Ricci születésnapja is lesz, a kettő együtt ünneplendő, így itt a szokásos képem róla. Ő a kedvenc színésznőm, és ami tök durva, a képen látható, hogy Budapesten készült, ott az a magyar nyelvű tábla - és én nem is tudtam, mikor volt itt, pedig megnéztem volna őt élőben!

 

Vissza a témához: Az első bejegyzésem az akkor még csak angolul hozzáférhető Blades of Glory (Ma már: Jégi dicsőségünk) volt, amit épp akkor néztem meg és éjjel írtam róla egy pár sort. Se képet, se videót nem tudtam beletenni és semmilyen tapasztalatom, semmilyen stílusom nem volt.

Azóta sok dolog történt, az első amit meg kell említenem, hogy 2010-ben elkészült az írásom a Brazilról, ami miatt megcsináltam anno ezt az oldalt. Szerettem volna mindenkivel megismertetni ezt a filmet, elérni, hogy nézzétek meg és még most is azt mondom, hogy az egyik legjobb film, amit valaha láttam! Most már bárki elolvashatja az írásomat róla!

 

Lássuk a 2010-es évet számokban!

Egy év alatt írt bejegyzések: 176.

Átlagos napi látogatottság 2009-ben: 60, napi oldalletöltés: 90.

Most: 200 fölötti látogató, 300 körüli oldalletöltés. [Az oldalt továbbra sem reklámozzuk sehol!]

Az összes bejegyzés már 700 körül jár, ezek közül van néhány olyan, ami még kommenteket is generál (pl. A postamester vagy Az osztály).

 

Az év legnagyobb projektje a házunk mellett bezárt dvd-kölcsönzőben vett 14 lemez megnézése, ami több mint 1 évig tartott; valamint a 4 dvds eredeti Star Wars-trilógia megtekintése és megírása.

 

A 2010-ben általam látott (nem készült!) Top 5: Ed, Edd 'n Eddy's Big Picture Show, A mágia színe, A Viharhegy Óriása, Az Álmosvölgy Legendája, Brazil

A 2010-es Legrosszabb Filmek: Gyilkos cápa vs. óriáspolip, Pláza ásza, A lány és a farkasok, A kezdet kezdeteAz ötödik hős

Ezek csak felsorolások, nem rangsorolások.

 

Leghosszabb ideig készült bejegyzés: Star Trek IV. - ez több mint egy hét volt.

 

Különleges bejegyzések: Zombinővér - ezt egyszerűen nem tudtam lepontozni.

 

Mozsárágyú, azaz az Én listáim is ideértek. 

 

Top 5 legjobb film: Macska-jaj, Szent Péter esernyője, Temple Grandin, Idétlen időkig, Megáll az idő.

 

Top 5 legrosszabb film: Csupasz Pisztoly a (z)űrben (sajnos), Hannah Montana: A film, Cadillac Records - Csillogó fekete lemezek, St. Trinian's - Nem apácazárda, A csíkos pizsamás fiú.

 

Őszintén szólva, ezek a legrosszabbnak mondottak sem olyan mértékben rosszak, mint amelyeket tavaly emeltem be ebbe a listába. Azt kell mondjam, azaz írjam, hogy amolyan szeméttelepre való förtelmet már régen nem láttam. Mármint ez sem igaz, csak arról nem én írtam. :) Boldog szülinapot blog!

 

Köszönettel tartozom kompinak a Filmtrailer.hu-ról, aki megtanított oldaldobozokat gyártani:) Oldalát megtekinthetitek itt jobbra lent az Oldalajánló dobozkában!

Neki köszönhetően most már tudunk hirdetni más oldalakat, így aki kéri, szívesen kitesszük oldalra a blogját vagy egyéb weboldalát!

Ezen kívül megvalósult egy remek ötletem, a heti filmajánló - A héten a tvben dobozkában megtalálhatjátok azokat a műveket, amiket mi már láttunk és megírtuk. Elolvashatjátok a véleményünket róla, de a poént egyikben sem lőjük le, így ezek a bejegyzések elősegíthetik a döntést, hogy mit is válasszatok a meglévő kínálatból. Olyan csatornák, mint az HBO vagy a Cinemax nem kerülnek be a szórásba, mert ezek szinte senkinek nincsenek. Ha valamit az ajánlásunk miatt néztél meg esetleg és egyetértesz/nem értesz egyet az írásainkkal, akkor várjuk szívesen a kommenteket!

 

Tavaly elkezdtem felújítani a blogot, ha jól emlékszem a teljes 2008-as szekció renoválva lett, viszont félbehagytam a javítást, így most még található jópár hiba a cikkekben, bár legtöbbször csak egy-egy elütésről van szó, vagy arról, hogy a csatolt videó azóta már törlésre került és így nem nézhető meg.

Elmondhatom viszont, hogy kialakult egy stílusom, egy munkamódszerem, amivel eredményesen tudom kifejteni a véleményemet arról, amit láttam - összességében úgy érzem, hogy a 2010 második felétől íródott bejegyzéseim már sokkal jobbak, mint a régiek.

 

Mindenképpen meg fogom nézni még ebben a hónapban A rémet és Az ötödik elemet, valamint most hétvégén készítek egy háromfilmes írást a 3. születésnap tiszteletére:)

Sok-sok cím gyűlt össze az évek alatt különböző listákon, amiket tavaly év végén összesítettem:

- Van egy általános listám, amire mindenféle filmet felírok, amit látni szeretnék.

- Van egy csak horrorokat tartalmazó, amit a már régen megszűnt magyar Fangoria magazinból állítottam össze.

- Van egy sci-fi lista is, ami a 101 sci-fi amit látnod kell mielőtt meghalsz című könyvből készült.

- Készül egy szintén horror-lista, ami pedig a 101 horror amit látnod kell mielőtt meghalszból lesz.

Látható hát, hogy van miből válogatni, ezek mellett pedig még van jó néhány mozim, amit még régen vettünk fel videóra vagy töltöttünk le, de még nincsenek megírva, ezeket is tervezem ide felvezetni.

 

Egyéb filmes cikkeket tervezek a Sorozatportálra (link oldalt;)).

 

Köszönöm annak a kb. 220 embernek, aki olvas minket, sajnálom, hogy ritkán szoktatok kommentelni!

 

Remélem, hogy az elkövetkezendő év is hasonlóan dolgos lesz számunkra - miután nemrég kiléptem a munkahelyemről, így most sok időm szabadult fel, ezért belevethetem magam a filmek világába!

 

Boldog Szülinapot az oldalnak!:)

 

Még egy kis nosztalgia így a végére:

Első szülinap

Második szülinap

Szólj hozzá!

Címkék: hírek


2011.02.11. 18:56 Tévésámán

Rémségek könyve (Urban Legend, 1998)

 

Annak idején láttam a Rémségek könyve 2. első 40 percét és azt gondoltam, hogy ennyire szar film nem létezhet! Annyira rossz volt, hogy már tetszett, plusz Jennifer Morrison a főhősnő, szóval elhatároztam, hogy ha legközelebb adják, akkor megnézem. Amikor pedig láttam, akkor nagyon szórakoztatónak találtam, olyan elképesztően trágya minőségű volt az eleje, a végén pedig volt egy kurvanagy csavar, mert nem lehetett rájönni, ki a gyilkos - igaz, hogy azért nem lehet rájönni, mert logikátlan, de akkor is:)

Tegnap választhattunk, hogy A dolgot nézzük, vagy egy régi Vincent Price-os horrort, esetleg ezt és végül egyhangúan emellett döntöttünk - szerintem jól, mert én remekül szórakoztam rajta!:)

 

A film úgy indul, hogy egy csajt megölnek a kocsijában. Ezek után egy csomó diákot láthatunk az egyetemen, ahová az áldozat is járt és ők szép lassan elkezdenek hullani. Mindenki gyanús: ott a rendkívül csúnya benzinkutas (Brad Dourif, uncredited), a halálmadár külsejű mindenes, a szenzációra éhes újságírótanonc (Jared Leto, aki 30 másodperc múlva már a Marson volt), a festett szőke hajú viccesgyerek (Joshua Jackson) és a professzor, aki ráadásul pont a városi legendákról tart előadások (Rober Englund, vagyis Freddy Krueger személyesen). Aztán kiválik a fiatalok közül a vörös hajú leányzó (Alicia Witt), aki lassan egyre több szörnyű halálnak lesz tanúja - a gyilkos pedig egy talpig feketébe öltözött, arcát egy prémes csuklyával elfedő egyén. Hősnőnknek persze senki se hisz, egyre többen halnak meg és az ügy is egyre szövevényesebb lesz - de vajon túléli-e bárki is a borzalmas mészárlást és kiderül-e valaha, ki rejtőzik a csuklya alatt?

 

 

(A képen Rebecca Gayheart - róla később.)

Ennyi alapján nem is lenne rossz, de már kb. a 25. percnél az ember szinte biztosan tudja, ki a gyilkos. Egy alkalommal tényleg meglepődtem a történéseken, de egyébként semmi nagyon mellbevágó nem lesz, az események kitalálhatóak. Amíg Jackson karaktere meg nem hal, addig egészen bizonytalan a néző, hogy vajon melyik diák/tanár a tettes, de utána egyre biztosabb lesz a sejtésünk, ami aztán be is igazolódik. Két csavart még elhelyeztek a végére, egyszer van az, mikor én is meglepődtem, meg a befejezés, ami egyébként durva lenne, de itt annyira bénán hat...

 

 

Színészi játékról nem is tudom, érdemes-e beszélnünk. Az elején látható Brad Dourif nagyon jó, de azután a jelenet után el is tűnik; Englund és a dékánt életre keltő John Neville (X-akták vagy Osztály, vigyázz!) szintén felüdítően hatnak, viszont elég sok irritáló arc bukkan fel. Szerencsére akad pár szép nő benne, például a Brendát játszó Rebecca Gayheart (őt a Nekem 8-ban láthattuk például), az akkor még természetesebb külsejű Tara Reid (szegény mára eléggé megcsúnyult) és a csak kevés ideig szereplő, de nekem tetsző Danielle Harris (ő volt a goth leányzó).

 

A halálokat sosem mutatják, csak azt a pillanatot, mielőtt megtörténik - a végén pedig az összes hullát egyszerre, szinte szó szerint a nyakunkba dobják, ami erős túlzás. Látszik, hogy az elkövető arca nem árnyékban van, hanem egy fekete szövetdarab takarja, ami így szintén gagyin hat, meg a külseje is túl egyszerű. Viszont megtalálható a történetben minden tipikus tinihorror elem: ivászat, buli, szex, hitetlenség, egy "ősi" legenda, és hogy aki nem hisz benne, az ráfázik, stb.

 

 

(A képen Danielle Harris.) 

A rendező Jamie Blanks, aki egyébiránt inkább zeneszerző, neki köszönhetünk még olyan mesterműveket, mint a Véres Valentin című küntyümpüntyüm; az író pedig az a Silvio Horta, aki két "remek" sorozatot adott a világnak: Ugly Betty és a senki által nem nézett Jake 2.0. Valamint ő írta a folytatás nem kevésbé színvonalas forgatókönyvét is - érdekes módon az mégicsak sokkal jobban sikerült ennél. Ha nagyon figyelünk, akkor Krueger professzor előadása alatt a főhős csaj mögött ülő komában felfedezhetjük Hortát és megcsodálhatjuk őt színészként is. Két érdekesség: van egy magyar srác is a filmben, ő Koós Balázs, aki a házibuliban a feltűnően nagy orrú, szemüveges emberke; a gyilkos alakját pedig a kaszkadőr Matt Birman alakította.

 

Amik még felfedezhetőek: Robert Englund karakterének folklór-gyűjteményében látható egy Freddy-figura (nem láttam), Joshua Jackson kocsijában pedig egy pillanatra megszólal egy ismert szám a Dószon és a haverokból (mivel sosem néztem, fogalmam nem volt róla). A New Englandet a magyarok okosan Új Angliának fordították, ami elképesztő állatság; Mozsárágyúnak köszönhetően pedig felfedeztük, hogy a goth csaj egy Monster Magnet számot hallgat (a Crop Cirlce-t, ami nekem nem tetszett, így egy meghallgatás után töröltem is, ezért nem jöttem rá, hogy mi az).

 

A Rémségek könyve 14 millió dollárból készül, 75 és fél milliót hozott, a kritikának nem tetszett, de azért az említett második rész mellett egy harmadik folytatása is készült - ez már egyenesen videóra.

 

Röviden: Ez egy jó kis bulifilm, amin inkább szörnyülködni lehet, mint ijedezni, röhöghetünk az ostoba hibákon és a még ostobább karaktereken. Társaságban ajánlom, egyedül nézésre inkább a másodikat, bár, ha már mindenképpen tinihorrort akartok látni, akkor javaslom a Jason X-et, az új Péntek 13-at vagy a Rob Zombie-féle Halloweent.

 

Pontozás:

 

imdb: 5.2

 

Szerintem: 2/5 (A nőcik, Robert Englund meg Brad Dourif miatt.)

 

Hírek:

 

- Tara Reidet a The Fields című kísértetes horrorban nézhetjük meg legközelebb.

 

- Robert Englund Clint Howarddal, William Sadlerrel, Bill Moseley-val meg Udo Kierrel együtt szerepel majd a The Gatheringben; a készülő Green Lantern-rajzfilmsorozatban ő lesz az ördögi Sinestro hangja, valamint a a B4TM-ban is benne lesz - szintén borzongatós film, de erről semmi többet nem lehet tudni egyelőre.

 

- Danielle Harris a Night of the Living Dead: Origins 3D-ben és még két nem túl érdekes ijesztgetős alkotásban játszik majd.

 

- Brad Dourif az alábbi művekben fog szerepelni: Catch .44 (Bruce Willis-szel és Malin Akermannal, Las Vegas-i alvilági krimi), Last Kind Words (misztikus thriller, főszereplő lesz), Priest (magyarul: A pap, vámpíros/vallásos horror), Blood Shot (véres akció/komédia, szintén a főszereplők egyike, a többiek: Lance Henriksen és Martin Klebba), City of Shoulders and Noses (misztikus/dráma, Margot Kidderrel és Peter Mensah-val) Child's Play (Dourif saját egykori szerepét újrázza, ebben az évben jön) és Rob Zombie Halloween III-a (még a kettőt se láttam, de az egy nagyon tetszett!).

 

Most jön majd a szülinapi bejegyzés!:)

1 komment

Címkék: horror


2011.02.11. 14:13 Tévésámán

Ragadozók (Predators, 2010)

 

A Kontroll óta a legjobb kortárs magyar rendezőnek tartom Antal Nimródot és ráadásul ő az, aki megkapta a lehetőséget, hogy tudását/tehetségét a tengerentúlon eredményesen kamatoztassa. Ugyanakkor második rendezése (az első amerikai), az Elhagyatott szoba szerintem ritka szar film, viszont már itt nem kisebb neveket irányíthatott, mint Kate Beckinsale és Luke Wilson. Második külföldi műve A szállítmány, ami nagyon érdekel, de sajnos máig nem tudtam megnézni, ebben pedig Jean Renot és Larry Fishbourne-t instruálta.

 

Tehát ezek után papíron jónak tűnik, ha Antal rendez, Robert Rodriguez pénzel/felügyeli a speciális effekteket, a főszerepben pedig az ismert rákpofájú űrszörnyek, Adrian "Zongorista" Brody, Larry Fishbourne és Danny Trejo.

Persze itt jön minden Predator-film buktatója, miszerint nem a király szörnyek a valódi főhősök, hanem a béna emberek (kivéve ugye az egyszemélyes hadsereget, Arnold Schwarzeneggert az egyben, őt bénának nevezni nem lehet), a vége már a kezdetkor borítékolható és csak azon izgul az ember, hogy melyik koma éli túl majd a végén és melyik hal meg legközelebb. Ha viszont csak ennyi gondja lenne a Ragadozóknak, akkor még remek lenne, de sajnos nem ez a helyzet...

 

 

Az indító jelenetben láthatunk egy héber meggyőződésű urat (A.B.), amint zuhan, csak így a semmiből. Szerencsére van rajta egy ejtőernyő, így épségben ér földet. Hamarosan összeakad pár emberrel, akiknek (vele együtt) fogalmuk sincs, hogy hogyan és miért kerültek oda, ahol vannak - de még azt sem tudják, mi ez a hely.

Van köztük orosz szuperkatona, zsoldos, börtöntöltelék, jakuza, mesterlövész és egy különös orvos. A csapat pedig egyre több rejtéllyel szembesül, de lassacskán rájönnek, hogy ez a hely egy idegen világ, ahol szörnyetegek vadásznak rájuk. Egy idő után viszont felmerül a kérdés: ki a vadász és ki a préda?

 

Nekem borzasztó fura volt ez az in medias res-kezdés, amitől az embernek fogalma sincs, hogy hova csöppent, mert minden olyan gyorsan történik. Szerencsére néha-néha kapunk pár lassúbb részt, ahol a hangsúly az akcióról a karakterekre helyeződik át, ekkor mindig egy lépéssel közelebb kerülhetünk a megoldáshoz.

 

Adrian Brody-val nekem elég nehéz volt azonosulni, mert hiába egy fantasztikus színész, ő az a tipikus arc, aki a Predator-regényekben is mindig a főhős, aki végül győz, annak ellenére, hogy egy az egy ellenben, egy profi Ragadozóval szemben tutira meghalna. Érdekes még az orosz koma, Oleg Taktarov, aki a valóságban harcművész és ő volt az egyik kedvencem. Azt nyilatkozta, hogy karaktere az első, tényleg igazán pozitív orosz szereplő egy amerikai moziban - ebben van valami...

Danny Trejo túlságosan kevés ideig szerepel - őt érdekes módon nem Rodriguez barátja hozta magával. A forgatókönyv szerint az általa játszott karakter "úgy néz ki, mint Danny Trejo" és amint ezt megtudta, telefonált a producernek, hogy "hé, olvastam, hogy valaki olyan kell, aki Danny Trejora hasonlít és én pont úgy nézek ki!" - ezek után ki ne vette volna fel őt?:D

Üde színfolt még az évek súlyát erőteljesen magán viselő Laurence "Morpheus" Fishbourne, aki egy tőle szokatlan, őrült fickót játszik pompásan:D

 

 

A halálos sportot űző űrlényeket az alábbi úriemberek keltik életre:

- Carey Jones (Tracker Predator - az, amelyiknek agyarak vannak a maszkján), ő Stan Winston műhelyének tagja, speciális effekt- és maszkmester, 201 centi magas.

- Brian Steele (Berserker Predator - amelyiknek egy állkapocs van a maszkján/ Falconer Predator - amelyiknek az a kis repülő robotja van), remélem, őt senkinek nem kell bemutatnom, de ha mégis, akkor ezekben szerepelt: Hellboy II, Resident Evil, Underworld-széria, stb.

- Derek Mears (Classic Predator - a fához kötözött, ő az első részben szereplő Ragadozó szinte tökéletes replikája), őt pedig pl. a legújabb Péntek 13-ban láthattuk Jasonként.

Velük az egyetlen gond az, hogy átlagos magasságuk 2 méter körüli, míg a korábbi mozikban a főszörnyeket alakító színészek (Kevin Peter Hall és Ian Whyte) jóval 200 centi fölött voltak és ez nagyon érezhető. Hall az első részben óriási termetének és az ezt csak méginkább felerősítő Predator-külsőnek köszönhetően Schwarzi fölé tornyosul, az AvP-ben is simán minden embernél magasabbak Whyte Ragadozói, ezekből itt viszont nem árad az a fenyegetés. Különben a külsejük nagyon jó lett, erre nem lehet gond, viszont igen kevés fegyverük van, pl. sehol nincs a tök király bumeráng-penge, a hálóvető de még a dárda sem...

A legjobb közülük a góré, Berserker, ő kibaszottul laza (űrhajó felszállós jelenet) és kellőképp "predátoros".

 

 

A speciális effektek úgy egészében elég szépek, kapunk még pár űrbéli monsztát, földöntúli tájat meg sok robbanást, amiket azért el is várunk egy sci-fi akciófilmtől.

 

Négyen néztük a filmet és Dávid barátom kifogásolta a buta párbeszédeket. Valóban, ezek eléggé erőltetettek, de már nagyon régóta így megy ez a hasonló filmeknél, hiszen itt a történéseken van a lényeg és egy alapvetően életszerűtlen helyzetben nem várható el, hogy életszerű dumálás legyen. Sajnos sokan beleesnek abba a hibába, hogy ez a hiba kiveri náluk a biztosítékot és a későbbiekben bármilyen jó dolog is történik, nem marad meg, fel se tűnik neki, csak az, hogy „de szarok voltak az emberek”. Én viszont a Ragadozókat akarom látni, az ő jeleneteik érdekelnek, így érdekel is engem, miről dumálnak a humánokJ

 

Ennyi negatívum után a néző elvárna pár durva belezést, de ilyenből is csak a vége felé akad egy-kettő - ezekért viszont kárpótol a Predatorok fasza külseje, az egyéb ronda szörnyek és a különböző golyószórókkal és puskákkal történő gyors ütemű tereprendezés. Viszont még így is valahogy hiányzik a lélek a sztoriból. Rendben van, hogy mi a vadászok motivációja, rendben van, mi a végzetük és érthetőek a titkolózó, sötét múltú karakterek is, de valami miatt ez így nem működik. Erről még később, de előbb néhány érdekességet elmesélek még:

 

Az operatőr a szintén magyar Pados Gyula volt. Rodriguez a Kontroll és az Elhagyatott szoba miatt választotta Antalt. Az említett producer már 1994-ben kigondolta a történet magját, de akkor még nem adtak neki engedélyt a forgatásra, mert egyértelmű volt, hogy milyen óriási költségvetés kell egy ilyesféle mozihoz. A stáb kizárólag az első részből merített ihletet, később azt nyilatkozták többen is, hogy a '87-es Ragadozónak készítettek folytatást.

A dokit kergető, fura hangokat kiadó lény, amit a mesterlövésznő leszed, az az egyik régi, elvetett Predator-koncepció életre keltése. Egy másik utalás a klasszikus kezdetekre a stáblista alatt hallható Little Richard-dal, a Long Tall Sally, ami a 24 évvel ezelőtti verzióban a kommandó helikopterében szól a kezdő jelenetek egyikében. Megjelent egy négy részes Predator képregény-minisorozat a Dark Horse gondozásában, a promóciós kampányban - ironikus módon a készítők kihangsúlyozták, hogy nem tekintették forrásnak a már megjelent Ragadozó-képregényeket... Végezetül egy vicces név - a csapat egyetlen néger tagját játszó színészt Mahershalalhashbaz Alinak hívják:D

 

A film 40 millióból készült, 126 milliót hozott a mai napig, jót és rosszat is kapott a kritikusoktól. Az egyik legfőbb ellenérv vele szemben az volt, hogy az első (és még talán a második) rész csöndes suspense-horror-jellege kikopott belőle. Itt már csak körítés, hogy az ellenfél egy földönkívüli faj, hiszen ugyanez a sztori játszódhatna bárhol másutt, bármilyen másik ellenféllel is: a lényeg az ember=ragadozó motívum, vagyis hogy mi sem különbözünk annyira tőlük, mint képzeljük.

 

Összesítek: Jó alapötlet, jó rendező, jó színészek, jó szörnyek, de rossz, lélektelen megvalósítás. Még egy dolog van, ami miatt mégis azt mondom, hogy jó volt, ez pedig a befejezés, ami nagyon király lett! Azért a Ragadozó-rajongóknak még így is kötelező darab!

 

Pontozás:

 

imdb: 6.5

 

Szerintem: 3/5

 

Hírek:

 

- Michael Finch (az egyik író) következő munkája a Theorem című horror, semmit nem lehet még tudni róla, de a címe tetszik, olyan baljós:) 2012-ben mutatják majd be.

 

- Topher Grace (a "doki") a Keep Coming Back névre hallgató drámában lesz majd benne, Milla Jovovich és Steve Buscemi oldalán, a filmet William H. Macy rendezi!

 

- Danny Trejo a borzasztóan fontos Kémkölykök 4-ben (bvüee) és a szintén figyelemfelkeltő című sci-fiben, a Perfectus-ban lesz majd látható.

 

- Brian Steele az egyik legújabb, Natalie Portman nevével fémjelzett kaland-vígjátékban, a Your Highness-ben (magyarul: Király!) játszik, biztos itt is valami szörny lesz, mint mindig.

 

- Robert Rodriguez rendezi, pénzeli és írja a Kémkölykök 4-et (biztos kell?), valamint nevéhez fűződik még a Red Sonja Rose McGowannel, ami valami nagyon király kaszabolósnak tűnik, igencsak figyelemfelkeltő poszterekkel.

 

- Antal Nimród azt ígérte, hogy a Predators-nak lesz folytatása, Adrian Brody pedig szeretné újra eljátszani benne az itteni karakterét. Én kíváncsian várom!

 

Ma 3 éves a blog, ennek örömére készül egy különleges tripla bejegyzés, valamint a múlt évihez hasonló nagy összesítés. További várható írások: Rémségek Könyve, Az ötödik elem.

3 komment

Címkék: horror sci fi


2011.02.07. 18:06 Tévésámán

Ed, Edd 'n Eddy's Big Picture Show (2009)

 

Biztosan ismeritek ezt a rajzfilmsorozatot. A régi nagy generáció egyik utolsó tagja, főhősei három tizenkét éves srác, akiknek ugyanaz a keresztnevük: Edward. Lássuk őket sorban!

 

Ed magas, nincsen álla, kancsal, össze van nőve a szemöldöke, nagyon rövid haja van. Folyton zöld kabátban és piros-fehér csíkos pólóban jár, a nadrágja lila, a zoknija szürke és lyukas, a cipője fekete. Ed mindig boldog, nem törődik a világgal, egy saját álomországban él. Borzasztóan erős, egy egész házat is képes felemelni, ugyanakkor lelkileg nagyon kisgyerek. Imádja a horrorfilmeket, az állatokat (főleg a csirkéket) a képregényeket és általában hihetetlenül ostobán viselkedik, emellett sosem tisztálkodik, nem is takarít. Védjegyei az abszolút a helyzettől eltérő beszólások/megmozdulások.

 

Edd átlagos magasságú, elég nagy álla és fura szája van. Dupla Dének nevezik, hogy meg lehessen különböztetni Edtől. Karikásak a szemei, van egy rés a fogai között és állandóan egy fekete sapkát hord, amivel elrejt valamit, ami a feje tetején van - ez soha nem derül ki, hogy micsoda, csak a két barátja tudja. Dupla Dének piros pólója, lila rövidnadrágja és piros térdzoknija van, a cipője kék. Tökéletes ellentéte Ednek: elképesztően intelligens, már-már irritálóan pedáns és nagyon gyenge fizikumú. Pillanatok alatt össze tud rakni egyszerű háztartási lomokból robotokat, gépeket, sőt akár egy egész várost is! Kedveli a tudományokat, az olvasást és a tanulást. Védjegye a körmondatokban való beszéd, sok bonyolult szóval és mindig ő az, aki előre tudja, ha baj lesz.

 

Eddy a legkisebb, mégis ő a csapat vezetője. Neki van a leghosszabb haja, kissé túlsúlyos, emiatt a nyaka és a feje egyben van, szemei körül pedig a napozás miatt fehér körök vannak. Sárga pólója van piros csíkkal, világoskék nadrágja és nadrágtartót hord, aminek az egyik pántja folyton kilóg a felsője alól. Nem visel zoknit, a cipője pedig piros. Eddy apró termetét óriási hangerejével kompenzálja, saját magát a legszebbnek, legokosabbnak és legnépszerűbbnek hiszi. Az ő világa a pénz körül forog, nem tisztel senkit és semmit, gyakran keresztbe tesz még a két pajtásának is. Szereti a diszkó életstílust/zenét, a pénzt meg a főnökösködést. Védjegye az ordibálás és a kárörvendés.

 

 

A három fiú kitaszítottnak számít, mivel mindnyájan annyira eltérnek az átlagtól - emiatt folyton együtt lógnak és Eddy-t követik, aki pedig a helyszínül szolgáló Zsákutca (cul-de-sac) többi gyerekének átveréséből akar meggazdagodni.

 

A sorozat kanadai gyártású és egy Danny Antonucci nevű fickó találmánya. 1999-ben indult és 2008-ban ért véget, a Cartoon Network történetének leghosszabban futó sorozata - még jelenleg is látható, de már nem készülnek új részek hozzá.

Én nagyon szeretem az Ed, Edd 'n Eddy-t, már a kezdetek óta néztem és csak néha volt úgy, hogy egy-egy évig nem láttam őket, de csak most sikerült megtekintenem az összes eddigi részt. Hat évada van, átlagosan egy évad 26 részből áll, de az utolsó pl. csak két részes. Az epizódok 10-től 21 percesek és van négy nagyobb lélegzetű speciális kiadás (űrlényes, Valentin-napi, karácsonyi és halloweeni).

 

A majdnem tíz éves futás lezárásának készült az itt tárgyalt egész estés film, ami minden eddiginél jobb lett! Nézzük a történetet:

 

 

Az Edeknek menekülniük kell! Ugyanis nyomukban van Rolf (magyarul Rudi), Kevin (Sapi), Jonny (Köbjani) és Nazz (Szöszi) - ezúttal pedig három hősünk nagyon elvetette a sulykot! A hajsza hosszasan folytatódik, míg végül sikerül lerázni az üldözőket, de hogyan tovább? Vissza nem mehetnek, a többiek a nyomukban vannak és találniuk kell egy helyet, ahol biztonságban lehetnek - Eddy pedig felveti, hogy menjenek a bátyjához, aki majd megvédi a kisöccsét és két társát a bosszúszomjas zsákutcaiaktól!

És itt indul az utazás, ami soha nem látott helyekre és kalandokba viszi a három Edet, az út, aminek a végén a megváltás vár rájuk - vagy valami más?

 

 

Ha stílust kéne választanom, azt mondanám, hogy a Big Picture Show horrornak indul, majd átvált akciófilmbe, végül road movie-vá válik. Itt (végre?) nem az átverések vannak központi helyen, hanem a gyerekek kapcsolatai. Ed, Edd és Eddy barátsága (bár főként Dupla Déé és Eddy-é), Nazz és Kevin sajátos szerelmi háromszöge (a filmből kiderül ki a harmadik fél), Jonny és Rolf különcsége (és ebből adódó elszigetelődésük), Sarah és Jimmy összetartása, na meg a Kanker-nővérek (magyarul Dinnye-lányok:)) érzelmei a főhős fiúk irányába.

Érdekes módon az utolsó évadban és itt is már megjelenik a tinédzserkor egyik központi témája: a szex - bár csak nagyon felszínesen, de többször is utalnak rá. Ezen felül a főleg a sorozat vége felé már-már túlzásba vitt egymás agyabugyálása is sokkal realisztikusabb, a film első negyedétől kezdve szinte folyamatosan úgy viselkednek (és nyilvánulnak meg), mintha normális, hús-vér emberek lennének.

 

A szereplők saját maguk miatt konfliktusba kerülnek egymással: Eddy Dupla Dével, az átgondolatlan tervek és a rengeteg hazudozás miatt; Nazz Kevinnel, a már említett harmadik fél miatt; Rolf a disznójával (asszem ezt nem kell külön megmagyarázni:D); Sarah és Jimmy Kankerékkel - ők egymással (a három idősebb lány természete miatt); Jonny pedig mindenkivel (különutas megoldása jóvoltából).

 

Az első pár széria után e rajzolt gyereksereget a készítők az 5. évadban először "engedték ki" a Zsákutcából - az iskolába - itt pedig a srácok eddig meg nem jelent helyszíneken barangolnak. A látványvilág meglepően realisztikus lett és összesítésben is a remek poénok meg a jó szórakozás mellett az egésznek lett valami komolyabb hangvétele - de egy nagy film esetében ezt el is várja az ember!

 

 

Néhány érdekesség magáról az Ed, Edd 'n Eddy-ről:

Danny Antonucci saját gyerekkorának szereplőiről és önnön fiatalkori énjéről mintázta a figurákat. A három főhőst saját és a két fia személyiségéből rakta össze, ugyanakkor a Marx-fivérek (The Three Stooges) is inspirációul szolgáltak az Edekhez.

Az egyik legjobb dolog az egészben, hogy minden eseményt különböző hanghatások kísérnek, amikkel tömve vannak a részek, különlegesen vicces atmoszférát teremtve. Ezen kívül a figurák mind egyedi színvilágúak (pl. minden gyereknek más színű a nyelve meg a bőre) és folyamatosan mozog a körvonaluk.

A sorozatból kiderül, hogy Jonny cimborája, Plank (Deszka) él, személyisége van és ő irányítja kopasz barátjának legtöbb lépését; valamint hogy Antonucci igencsak kedveli a sci-fit és a horrort - ezek Ed gyengéi is.

Két részből megtudhatjuk, hogy Eddy második neve Skipper (Szaniszló), Dupla Déé Marian (Jácint), Edé pedig Horace (ezt nem tudom magyarul és azt se tudom, melyik részben van), a Zsákutcát pedig valójában Rathink Ave-nek hívják.

A sorozat 8.2-t kapott az imdbn és nagyszerű zenéjével nyert egy Leo Awards-ot - a zeneszerző Patric Caird, a leginkább jazznek nevezhető muzsikát pedig trombita, zongora és hasonló valódi hangszerek szolgáltatják végig.

Sarah-nak és Lee-nek ugyanaz a hangja (Janyse Jaud), de Marie-nek és Kevinnek is (Kathleen Barr). Nazz-t három különböző színésznő szólaltatta meg: Tabitha St. Germain csak az első évadban; Erin Fitzgerald a többiben, kivéve egyet a második évadból (The Day the Ed Stood Still), akkor pedig Jenn Forgie. Fitzgerald Szöszi mellett May Kanker hangja, az említett részben viszont szintén Forgie volt May is.

Maga a film a hatodik évad helyettesítője, a szériák lezárása. 2008. december 18-án készült el és 2009. november 9-én vetítették először - tévére készült.

 

Végignézve az Ed, Edd 'n Eddy's Big Picture Show-t és az összes eddigi epizódot, sajnálom, hogy nincs több:) Szerintem ez egy borzasztó jó sorozat, érdemes angolul nézni, mert úgy még sokkal jobb (igaz, nagyon jónak kell lenni, hogy mindent megérts) és maga a film is baromijó lett! Aki szereti/szerette a sorozatot, mindenképp nézze meg!

 

Pontozás:

 

imdb: 8.9

 

Szerintem: 6/5

 

Hírek:

 

- Úgy tűnik, nem kell már sokáig nélkülöznünk kedvenc karaktereinket, ugyanis Danny Antonucci legújabb sorozatában, a hamarosan látható Universal Uniters-ben Edd, Sarah és Jimmy már biztosan benne lesznek - és ki tudja, hátha a többi gyerek is visszatér? Az első részt most pénteken sugározzák majd, jó lenne látni!

 

Hamarosan várható írások: Predators, Az ötödik elem és pénteken lesz a 3. szülinapunk is:)

Szólj hozzá!

Címkék: animációs


2011.02.06. 13:53 Mozsárágyú

Ping-pong: Az ököl színre lép (Kung Pow: Enter the Fist) 2002

    

      Egészséges idegállapot és türelem hiányában nem ajánlom senkinek e mű, vagy inkább e MÚ megtekintését.
      Steve Oedekerk (Nekem 8) amolyan egyszemélyes hadseregként működött közre; ő az író, a rendező, a főszereplő és szinte az összes szereplőnek ő kölcsönözte a hangját. A film nagy része ugyanis egy Hu hao shuang xing című, 1976-os akciófilm eredeti jelenteiből áll össze. A történet pedig igen egyszerű. A Kiválasztott bosszút esküszik Pain Mester ellen, aki tönkretette az életét.

      A régi, harcművészeteket középpontba állító filmek paródiájáról van szó, tehát nem kell számítanunk semmiféle értelemre, logikára, fizikai és biológiai tanulmányainkat ugyancsak figyelmen kívül hagyhatjuk, és áldozhatunk a hülyeség oltárán. Igen sok gagyi vetül szemünk elé 81 percen keresztül. Bárkit felkészületlenül érhet a tehénnel vívott ádáz küzdelem, vagy a félmellű nő, például. A történetnek semmilyen kapcsolata nincs a valósággal - mármint remélem, mert különben a franciákról félelmetes dolgok derülnének ki -, viszont helyenként nagyon vicces. Egy kezemen meg tudom számolni, hányszor röhögtem, akkor viszont a fulladás környékezett, és már most szállóigeként tudom alkalmazni az egyes elhangzott mondatokat.

     Fogalmam sincs, hogy mi a frász volt ez, egyébként. Látni kell viszont, az egészen bizonyos. Ezúton szeretném is megköszönni Katarzynának, hogy lehetővé tette számomra a megtekintést.

Következzék az 5 másodperces összefoglaló. "Az rengeteg mogyoróóóó?!?!"

Szólj hozzá!

Címkék: vígjáték bekategorizálhatatlan


2011.02.06. 12:23 Tévésámán

Watchmen: Rendezői Változat (Watchmen: Director's Cut, 2009)

 

Kb. két hét szórakázás után rátaláltam Az Őrzők rendezői verziójára, amit már akkor meg akartam nézni, amikor még a képregényt nem is olvastam.

 

Anno moziban láttam a Watchment, előtte semmit nem tudtam róla, csak Rorschach fantasztikus maszkja volt az, ami megfogott. Mikor kijöttem a vetítésről, úgy gondoltam, hogy ez valami hihetetlenül jó volt és a meglévő akcióban (mozijegyért olcsóbban megveheted) megszereztem magamnak a képregényt.

Elolvastam és ezek után a film nagyon sokat vesztett az erejéből, mert Alan Moore és Dave Gibbons műve rengeteg kört ráver Zack Snyder rendezésére. Sok apró mellékszál van, amik lassan összefutnak; minden mindennel összefügg, gyakorlatilag nincs lényegtelen mozzanat és annyi pici részlet van, amit az ember elsőre talán észre sem vesz - és még sorolhatnám a nagyszerűségét igazoló tényeket.

 

Link az eredeti filmről szóló írásomhoz

 

A képregény sokkal durvább, sokkal intelligensebb és sokkal izgalmasabb - elolvasása után a karácsonyra kért Watchmen-dvd megtekintésekor úgy gondoltam, hogy ez az egész mozi annyira lassú és gyakorlatilag alig történik valami.

 

 

Ugyanakkor a mozgókép mellett szól, hogy a felturbózott látványvilágnak köszönhetően Patrick Wilson Nite Owl II-je és Malin Akerman Laurie Jupiterje is sokkal jobban néz ki, mint rajzolt eredetijeik - mindketten kicsit szimpatikusabbak is. Emellett pedig egyszerűbb lett az egész, mert a képregény rendkívül bonyolult cselekményű - ugyanakkor a filmhez magához is szükséges kellő intelligencia, és sokkal többről van szó benne, mint maszkok mögé bújt önbíráskodókról.

 

Nade most térjünk rá a Rendezői Változatra!

Sokkal több benne a durva jelenet, több a káromkodás és több a kis látványbeli részlet, ami az eredeti műre utal. (pl: a Nostalgia parfüm reklámja, a Gunga Diner vagy a Piramis Szállítmányozás autója) Ami még nagyon tetszett, hogy a mozis verzióban csak egy pillanatra látható újságos és a srác, aki egész nap ott lebzsel a standjánál a The Black Freigther című képregényt olvasva, itt most nagyobb szerepet kap. Többször láthatjuk a súlyos döntés előtt álló Nixont és vezérkarát, valamint a New Frontiersman szerkesztőségében is kicsit több időt tölthetünk. Megjelennek a kontyosok (egy huligánbanda) és a hozzájuk kapcsolódó, a képregényben nagyon sokkoló Hollis Mason-jelenet is bekerült.

 

 

A képen a főszereplők és középen Zack Snyder.

Az eredeti vágás kb. 2 és fél óra, a Rendezői 3 óránál valamivel több. Én mégis azt mondom, hogy az a plusz harminc perc és a kevesebb kivágott erőszak miatt sokkal közelebb áll a Director's Cut az alapjául szolgáló világhírű grafikus novellához, mint moziban bemutatott társa.

Kár, hogy szinte semmi nincs róla az interneten...

 

Pontozás:

 

imdb: 7.7 (Watchmen)

 

Szerintem: 6/5 (Rendezői Változat)

 

Utólagos szerkesztés: Zack Snyder bármelyik filmje sokkal jobb Rendezői Változatban, de sajnos egyiket se adják ki hazánkban legális formában...

 

Hírek:

 

- Hamarosan a mozikban a Sucker Punch (Álomháború), amit Zack Snyder írt, rendezett és pénzelt, valamint az itt Sally Jupitert jétszó Carla Gugino is benne lesz. Én már nagyon váromJ

 

- Az egyik forgatókönyvíró, Alex Tse következő munkája lesz a Ninja Scroll című fantasy-akció, ami a középkori Japánban játszódó, démonokkal és izgalommal teli harcolós filmnek ígérkezik.

 

- Malin Akermant a Catch .44 névre hallgató thriller-krimiben láthatjuk majd Bruce Willis és Brad Douriff oldalán - a történet Las Vegas alvilágában játszódik.

 

- Jackie Earle Haley szerepelni fog a Dark Shadows című vámpíros horrorban, Johnny Depp-pel.

 

- Jeffrey Dean Morgan a Dibbuk Box-ban játszik majd egy apát, aki a lányát kísértő ősi szellemmel próbálja meg felvenni a harcot.

 

- Carla Gugino következő munkáinak egyike a Girl Walks Into A Bar lesz, ami egy érdekesnek tűnő fantasy-vígjáték, valamint szerepel még Jim Carrey új filmjében, a Mr. Popper's Penguins-ben is.

 

Tegnap volt szerencsém látni az Ed, Edd 'n Eddy's Big Picture Show-t, erről készül a bejegyzés; valamint a Predators-t, amit szintén én írok meg. Mozsárágyú is jelentkezik nemsokára a Ping-pong: Az ököl színreléppel.

Szólj hozzá!

Címkék: szuperhős


2011.02.04. 16:57 Tévésámán

Star Trek IV: A hazatérés (Star Trek IV: The Voyage Home, 1986)

Ismét én, ismét Star Trek. Már lassan egy héttel el vagyok maradva, de mostanában nem nagyon néztem filmeket, ezt meg valahogy nem akartam megírni... De most megjött a kedvem az alkotáshoz, hát hajrá!

 

A harmadik részt nem, de a másodikat és immár a negyediket is láttam, szóval sejtem mi van a harmadikban (és a címe is sugallja: Spock nyomában). Ebben pedig az Enterprise legénysége (alakítóik: William Shatner, Leonard Nimoy, DeForest Kelley, George Takei, James Doohan, Walter Koenig és Nichelle Nichols) kénytelenek visszautazni az időben, hogy megmentsék a Földet egy ismeretlen eredetű, hihetetlen erejű szondától, ami egy megfejthetetlen üzenetet próbál eljuttatni a címzettnek. Csakhogy a küldemény nem az embernek szól, hanem a 23. században már régen kihalt hosszúszárnyú bálnának!

Hőseink ezért visszamennek 1986-ba, ahol olyan különös dolgokkal szembesülnek, mint a pénz, a káromkodás vagy a "technikai elmaradottság". De vajon megtalálják-e a feladatra alkalmas bálnákat, fel tudják-e rakni őket a klingonoktól lopott hajójukra és egyáltalán vissza tudnak-e térni a saját korukba épségben?

 

A rendező Leonard Nimoy (ő dirigálta a harmadikat is), a producerek pedig ismét Harve Bennett és Ralph Winter voltak. Nimoy ötlete egy olyan sztori volt, ami nagyon különbözővé teszi A hazatérést a többi Űrszekerek-mozitól: ennek ugyanis nincsen központi gonosztevője és a könnyed poénok mögött súlyos környezetvédelmi kérdéseket feszeget. A forgatókönyv megírásában részt vett a második epizóddal hírnevet szerzett Nicholas Meyer és Bennett is - utóbbi az időutazás előtti részeket és a visszaérkezés utániakat írta, Meyer a két út köztit és ez a része a legjobb a filmnek!

 

Az eleje elég béna, egészen az utazás kezdetéig, amikor is az időváltást egy különös, művészfilmbe illő rémálom-szekvenciával érzékeltetik. A XX. századi Földön zajló események nagyon viccesek és az egész olyan nagyon minimalista, hiszen például Spock fura külsejétől és Uhura egyenruhájától eltekintve nem lehet rájönni, hogy ezek az emberek a jövőből jöttek volna. És akkor itt térjünk is rá a szereplőkre!

 

 

Shatner csak úgy vállalta el a szerepet, ha megígérték neki, hogy a következő részt ő rendezheti - meg kapott egy szép nagy fizetésemelést is:) Nimoy kitűnően helytállt a rendező/szereplő kettős feladatkörében, Spock különcségéből fakadóan óriási poénokat mond néha. Kelley doktora összeütközésbe kerül a "modern" gyógyászokkal, Doohan Scotty-ját pedig technikai tudása miatt zseniként kezelik. Takei Suluként az átverés művészetét gyakorolja, Uhura (Nichols) és Chekov (Koenig) meg atommeghajtású hadihajóról rabolnak el némi nukleáris anyagot.

Az előző részben látott Saavik (Robin Curtis) visszatér, de rögtön az elején elhagyja a legénységet - állítólag Spock gyermekét várja, és ezért kell a Vulcanon maradnia. Megjelenik Spock apja és anyja, valamint dr. Chapel (Majel Barrett) és A végső határban is feltűnő érdekes külsejű Michael Barryman (utóbbi kettőt nem vettem észre amúgy).

 

Új szereplő a női főhős, Catherine Hicks, aki a bálnákért rajongó kutatónőt kelti életre. Azt rebesgették, hogy Hicks figurája csak azért került bele, mert Shatner kért egy nőt Kirknek (:D), de később azt nyilatkozták az alkotók, hogy egy bálnás dokumentumfilmben látott tudósnő inspirálta őket - érdekesség, hogy az akkor még férfi-szerepet eredetileg Eddie Murphy-nek szánták...

A film emblematikus alakja, a buszon utazó punk az egyik segédproducer, Kirk R. Thatcher, aki egyébként már a filmgyártás szinte minden területén kipróbálta magát – sokoldalúságát bizonyítja, hogy ő írta az I Hate You című számot, ami karakterének magnójából üvölt. Az elején látható klingon képviselő a Babylon 5-ből ismert John Shuck és egyébként Robin Curtis szintén szerepelt ebben a "rivális" űrállomásos szériában, a Deathwalker-részben az egyik nagykövetként.

 

Az effektekre és az egész mozira is az egyszerűség a jellemző, de ebben rejlik a nagyszerűsége. A szonda külseje borzasztóan minimalisztikus, de ettől csak fenyegetőbbé válik; a bálnák megjelenítéséhez a lehető legkevesebb animációt használták (valódi cetekről készült képsorokat meg modelleket alkalmaztak) és valahogy az egésznek egy sokkal pozitívabb, kellemesebb atmoszférája van, mint elődeinek/utódainak.

Viszont a már említett időutazási jelenetsor, a Földön meginduló kataklizma bemutatása és a bálna-szonda párbeszéd kifejezetten ijesztő lett, ezek csak kihangsúlyozzák a múlt-jövő éles kontrasztját. A különleges részleteket ismét az ILM alkotta meg, így a minőségre sem lehet panasz.

 

Érdekességek: Mikor Chekov és Uhura a járókelőket kérdezgetik, ott minden improvizált, ráadásul rejtett kamerával vették fel - de a szereplők mind színészek, így tudták, hogy rögzítik őket.

Az időutazás ezen módját az eredeti sorozat Tomorrow is Yesterday című epizódjában mutatták be először. A forgatás nagy része külső helyszíneken zajlott, Star Trek-mozihoz mérten elképesztően sok helyszíni felvétel készült és most először forgattak Los Angeles-en kívül. A teljes játékidő alatt mindössze alig másfél percet szerepel az Enterprise - ez is rekord a szériában. Egyetlen legénységi tag sem hal meg, az eddig elkészült részek közül ez az egyik, ahol káromkodás hangzik el (a francba:)) és itt mondja Kirk egyetlen alkalommal a híres "Scotty, beam me up!"-ot is.

Az elődeihez hasonlóan A hazatéréshez is rengeteg már meglévő speciális effektust és modellt használtak fel újra - a minél kisebb költségvetés érdekében. Ugyanezt a célt szolgálták a sok esetben használt festmények is, amikkel elérték, hogy nem kellett méregdrága díszleteket felépíteni, ilyen festmény például az elején a klingon hajó a nagytotáloknál.

Az első Űrszekerek-mozi volt, amit bemutattak a Szovjetunióban, ahol hatalmas sikert aratott - a nemzetközi piac kihívásaira válaszolva egy különleges trailer is készült hozzá, ami bemutatja a második és a harmadik epizódok tartalmát röviden és felkelti az érdeklődést az itt tárgyalt negyedik iránt.

A bálnavadászok az eredeti verzióban finnül beszélnek (magyarban magyarul...), a szonda hangját pedig egy kisbaba szívverés-hangjának manipulálásával hozták létre.

Ma már a valóságban is létezik átlátszó alumínium, egyelőre kísérleti stádiumban: az anyagot röntgensugarak segítségével állították elő, jelenleg katonai felhasználhatóságát tesztelik.

A bálnák valóban függőleges pozíciót vesznek fel éneklés közben - a filmben látott állatok és az idegen szerkezet ezt a mozgási formát követik. A bálnamodelleket négy-négy ember mozgatta és búvárok készítették róluk a felvételeket.

A filmből készült egy regény, amit Vonda N. McIntyre írt és szerepel a 101 sci-fi amit látnod kell mielőtt meghalsz című könyvben is.

A The Voyage Home-ot a Challenger űrsikló tragikus sorsú legénységének dedikálták - a stáblista pedig különös módon a filmből összevágott képsorok alatt megy.

 

A Star Trek IV kb. 25 millió dollárból készült és 133 milliót hozott, az eddigiektől merőben más sztori, a trükkök és a kitűnő humor mind a közönségnek, mind a rajongóknak tetszett - de a kritikusok is elismerően nyilatkoztak róla.

 

 

Engem is kitűnően elszórakoztatott, sokkal kellemesebb volt, mint az eddigi részek, fel sem tűnt a főgonosz hiánya és különben a bálnák olyan aranyos állatok:) Szívesen ajánlom bárkinek, még annak is, akinek fogalma sincs a Star Trekről - bár az első 10-15 perc szerintem nagyon gyenge, de ha azt "túléli" a néző, akkor tetszeni fog neki, amit utána láthat!

 

Pontozás:

 

imdb: 7.3

 

Szerintem: 5/5

 

Ma megnézem a Watchmen: Rendezői Változatot és akadt egy segítőtársam, aki beszállna a listáimon szereplő filmek megnézésbe, úgyhogy talán ezzel is tudok majd haladni:)

Szólj hozzá!

Címkék: sci fi


2011.01.23. 22:28 Tévésámán

Zseni az apám (Smart People, 2008)

 

Ismét itt vagyok, visszatértem, mint a babos burrito:D

Újfent egy hétbe tellett megnéznem egy filmet, de nem is csoda. Most elég sokat dolgoztam, megint elkezdtem War3-azni és a tv se ad semmi jót. Sajnos ezek összességében oda vezetnek, hogy hétköznaponként 23-kor már olyan álmos vagyok, hogy nem bírom nyitva tartani a szemem, így nem tudok filmet nézni se. Viszont a listáim egyre csak bővülnek, pl. nemrég kivettem a könyvtárból a 101 sci-fi amit látnod kell mielőtt meghalszt, szóval most már fantasztikusmozi-listám is lett.

Azért megpróbálok majd haladni előre, mert nem akarok leállni a bloggal, de ha csak heti egyszer jön valami, akkor nagyon belassulunk. Plusz nyakunkon a 3. születésnap, amire valami különlegesség illene - de ez is egyelőre a jövő zenéje.

 

Ezt a filmet egy LAN-parti miatt nem tudtam nézni, viszont Mozsárágyú felvette nekem, így tegnap mégiscsak láthattam. Csak Ellen Page miatt érdekelt, viszont a végére úgy érzem, hogy nem csak miatta, sőt, nem elsősorban miatta érte meg:)

 

 

Lawrence (Dennis Quiad) az irodalom professzora, rendkívül intelligens, több könyvet is írt már és jelenleg egy egyetemen tanít viktoriánus irodalmat. Van egy fia, James (Ashton Holmes) és egy lánya, Vanessa (Ellen Page).

Viszont mióta a gyerekek anyja elhunyt, a család szétesőben van: Lawrence-et utálják a diákjai és kollégái; Vanessa apjához hasonlatos intellektusával mindenkit elüldöz maga mellől; James pedig kollégiumi szállásán tölti a legtöbb időt, hogy ne kelljen ezzel az utálatos párossal együtt lennie.

Aztán a professzor egy különös baleset révén kórházba kerül, ahol egykori diákja, Janet (Sarah Jessica Parker) kezeli őt és kiderül, hogy a doktornő anno gyengéd érzelmeket táplált tanára iránt - hősünk így összeszedve minden bátorságát, elhívja a nőt egy "szemtől szembeni beszélgetésre".

De a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy azt Lawrence várta, a helyzete pedig csak még kilátástalanabbá válik, mikor felbukkan a mostohatestvére, a semmirekellő Chuck (Thomas Haden Church). Vajon Janet és Chuck képesek lesznek visszaterelni a valóságba ezt a két embertársaitól elidegenedett zsenit, apát és lányát?

 

Nem vártam semmit, de mégis jól szórakoztam!

 

Elsősorban drámáról van szó, de mégis az egész olyan könnyed, kellemes stílusban van tálalva. Édesanyám és a húgom is leszólták, de nekem azért is tetszett annyira, mert én is nehezen találom a helyem ebben a mai társadalomban - plusz bármit megnéznék, amiben Ms. Page benne van:)

A történet egyébiránt elég egyszerű, végülis apa és lánya megváltozását láthatjuk, bár utóbbi esetében ez nem annyira látványos. Néha kell nézni ilyen filmeket is, amiben nem történnek tragédiák, nincs benne lövöldözés, erőszak, se szörnyek, se szuperhősök és még folytathatnám.

 

Kérdezhetitek akkor, hogy mégis mi benne a jó? Hát a nagyszerű színészek!

Dennis Quaidet bírom, elég csak a szerintem nagyon izgalmas Frequency-re vagy a vicces Vérbeli hajszára gondolnunk, ha róla van szó. Egészen érdekes volt ebben a szerepben látni őt, de kitűnően teljesített.

SJP-t nem kedvelem, de csak a Szex és Csikágó óta nem, egyébiránt semmi bajom nem lenne vele. Mind a Hókusz Pókusz, mind ez megmutatja, hogy a leginkább egy lóra hasonlító hölgyemény azért mégiscsak tehetséges, csak kár, hogy plázapicsák divatszemetére pazarolja az adottságait.

 

Ellen Page csodásan kibírhatatlan figurát kelt életre, Vanessa jéghideg, rosszindulatú és boldogtalan, de legbelül csak egy kis szeretetre és figyelemre vágyik. Fura választás volt ő ide, mert olyan kedves arca van és a karakter mégis olyan gonosz:)

De a prímet Thomas "Homokember" Haden Church viszi, aki egy igazi, ízig-vérig valódi embert kelt életre. A négy központi hősből egyedül Chuckot tudnám elképzelni, ahogy szembejön velem az utcán, vagy a sarki kocsmában támasztja a pultot:) Az övé a legtöbb poén is, alapvetően feldobja az egyébként nem igazán vicces cselekményt.

 

Semmi egyéb érdekességet nem tudok mondani, csak annyit még, hogy 4 millióból készült, 11 milliót hozott, a kritikától jót is, rosszat is kapott. Egy bizonyos weboldal szerint viszont  a világ legrosszabb filmjeinek egyike és úgy gondolom, valóban nem sok embernek tetszene, de nagyon kíváncsi vagyok, hogy látta-e még egyáltalán bárki más is, és ha igen, mit gondol róla? Jöhetnek a kommentek:)

 

 

Röviden: egy könnyed történet; négy csodás színész; pár jó poén - ilyennek kell lennie egy szombat/vasárnap esti filmnek az én olvasatomban!

 

Pontozás:

 

imdb: 6.3

 

Szerintem: 5/5 (Nekem jó érzésem lett tőle:))

 

Hírek:

 

- Thomas Haden Church-öt legközelebb a John Carter of Mars című akció-fantasy-ban láthatjuk majd.

 

Már egy jó hete folyton Ed, Edd 'n Eddy-t nézünk itthon, úgyhogy ez lefoglalja minden időnket. Még várat magára a Watchmen Director's Cut, de asszem most inkább megnézem majd dvdről a Döglött halat, hogy valami vicces filmmel fejezzem be ezt a hetet. Majd valamikor jövök újra...

Szólj hozzá!

Címkék: vígjáték dráma


2011.01.18. 19:44 Tévésámán

Vigyázat, Vadnyugat! (E poi lo chiamarono il magnifico, 1972)

 

Még mindig vannak olyan Hill/Spencer-filmek, amiket nem láttam - viszont egyre inkább kezdem úgy gondolni, hogy amik tényleg jók, azokat már volt szerencsém megnézni, amiket pedig eddig még nem tekinthettem meg, azok utólag nem is igazán tetszenek.

Így voltam ezzel is, amiről nem tudtam semmit, és miután megnéztem, egyetlen szóval le tudnám írni: érdekes. Hogy ez jót, vagy rosszat jelent, azt leírom majd a történet ismertetése után:

 

Négy régi cimbora, négy törvényen kívüli a haldokló Vadnyugaton egy utolsó nagy dobásra készül, csakhogy egyiküket, az Angolt magához szólítja a Teremtő. Így a három megmaradt jómadár, az erős és furmányos Bull (Gregory Walcott), az izgága és keresetlen stílusú Monkey (Dominic Barto) meg az állandóan Istent emlegető Prédikátor Joe (Harry Carey Jr.) visszahúzódnak elhunyt társuk erdei kunyhójába.

Hamarosan pedig váratlan látogatójuk érkezik: a fickó csupa modor, csupa illem, csupa tisztaság és ész, de nem tud lőni, nem ül lóra és még csak nem is rág dohányt! De miután kiderül róla, hogy az Angol fia, máris befogadják maguk közé. Az ifjú Tom (Terence Hill) ezek után apja végakaratának megfelelően elkezdi kitanulni a régi nyugati életstílust és közben szemet vet egy gyönyörű lányra is (Yanti Somer) - viszont őt már kinézte magának a helyi Menő Jenő, Morton (Riccardo Pizutti). Vajon helyt tud állni egy ilyen ízig-vérig cowboy ellen egy angol nemes ifjú és elnyerheti a szépség szerelmét?

 

Ha elolvasod ezt, úgy gondolhatod: Na, hát ez nem is lehet olyan rossz! És nem az, de valami irgalmatlanul hosszú és fura. Az első egy órában szinte alig történik valami érdekes, nem is lehet eldönteni, hogy most egy komoly westernt vagy egy humoros spagetti-westernt nézünk-e? Aztán megtörténik a négy hős találkozása és innentől lesz valamennyire érdekes az események láncolata.

 

A legkülönösebb az egészben, hogy végülis nem Hill a főhős, csupán körötte zajlanak az események, sokkal inkább Walcott és Carey karakterei vannak a középpontban, a fiatal kékvérűnek pedig a tanulás meg a szerelem köti le az idejét. Az egyetlen igazán nagy bunyóban kedvenc kékszeműnket eléggé elgyepálják, nincs nagy lövöldözés sem, szinte semmi nem történik.

 

 

De pozitívumok is akadnak bőven (Két óra alatt jóhogy:D). Először is van néhány remek poén, bár az igazán viccesek el vannak szórva, én olyan négy alkalommal tudtam rajta jóízűen nevetni. Másodszor, ott a tényleg nagyon szép Yanti Somer, aki keveset szerepel, de varázslatos a hatása (lásd a mellékelt fotót) - tök jól kiegészíti Hillt, mindkettejüknek vakítóan kék szeme van.

Gregory Walcott marhajól alakít, ahogy Harry Carey Jr. is, ők nagy arcok:) Valamint érdekes volt látni Riccardo Pizuttit végre egy nagyobb, komolyabb szerepben.

 

A baj az, hogy e mű rettentően sokáig tart és nem igazán tesz azért, hogy fenntartsa a figyelmet. Ez azért is gond, mert többször van képi poén, ami az elkalandozó képzelet hatására esetleg kimarad. Néha történnek még ostobaságok (Pl.: 1 hónapig tanul verekedni és 5 percig lőni, de az addig minden másnap megjelenő Morton akkor egy hónapig békén hagyja?) és valahogy az egészből hiányzik a cselekmény. Mert a lényege az, hogy hogyan lesz a finom külföldiből keménylegény - de akkor miért van akkora hangsúly fektetve az elején a három tanítómester bemutatására, miért nincs látványosabban felvázolva az átalakulás és miért nem történik semmi?:)

 

Néhány fontos dolog még: A rendező Enzo Barboni (alias E.B. Clucher) volt, a zenét a de Angelis-fivérek szerezték. Gregory Walcott játszott anno a Plan 9 from Outer Space-ben, amit talán leghíresebb szerepének tartanak és egy kis beugróra emiatt visszahívták az Ed Woodba is. Yanti Sommert láthattuk már egyszer Terence Hill oldalán, Az ördög jobb és bal keze 2-ben. A többször is visszatérő fejvadászok közül az egyik az ...és megint dühbe jövünk!-ből az a pofa, aki a „Bunkó vagy Bugsy!”-t mondja:D Az E poi lo chiamarono il magnificot a Horvátországban található Plitvice-tóvidéken forgatták és van még egy hozzánk közeli aspektusa, nevezetesen John Bartha.

 

 

Ő látható a képen. Róla azt kell tudni, hogy Bartha János néven született 1920-ban, Budapesten és itthon játszott pl. az Állami áruházban - kitelepülése után pedig mellékszereplőként benne volt (a teljesség igénye nélkül) A Jó, a Rossz és a Csúfban (egy sheriffet játszott), A Rózsaszín Párducban (egy rendőrt alakított) valamint A sheriff és az idegenekben is. Vagyis mind Hillel, mind Bud Spencerrel forgatott együtt, de egy filmben szerepelhetett Clint Eastwooddal és Peter Sellers-szel is. Itt egyébként egy Jeremiás nevű csókát játszik, a nevére emlékszem, ahogy mondják, de pont akkor nem figyeltem oda, így látni nem láttam:)

 

Mit mondhatnék még? Barboni sajnos sokszor csinált jó ötletből nem olyan jó mozikat és még gyakrabban hülye ötletből unalmas filmeket - ez valahol a kettő között van, de még mindig ezerszer jobb, mint a Mr. Milliárd vagy Az angyalok is esznek babot. Aki szereti Terence Hillt és van türelme egy két órás alkotást végignézni, annak biztosan tetszeni fog, de az átlag Spencer-Hill-filmek kedvelőinek nem biztos.

 

Pontozás:

 

imdb: 6.5

 

Szerintem: 3/5

 

Mostanság Ed, Edd 'n Eddy-t nézek újra, így nem nagyon marad kedvem/időm filmekre, de Mozsárágyú felvette nekem még múlt szombaton a Zseni az apámat, ezt valamikor még a héten meg fogom tekinteni és írok róla - egyebet egyelőre nem tudok ígérni. Ajánlom jó szívvel mindenkinek a Bud Spencer-életrajzot: remek könyv, csak kár, hogy sok sajtóhiba van benne...

Szólj hozzá!

Címkék: western hill


2011.01.12. 17:11 Tévésámán

A szállító (Le Transporteur, The Transporter, 2002)

 

Másodszorra láttam ezt, most valahogy jobban tetszett.

 

Frank (Jason Statham), az egykori vadászpilóta manapság egy francia városka lakója. Van egy szép háza, ami egykor világítótorony volt; egy gyönyörű BMW-je és katonai nyugdíja. Első ránézésre így tűnik.

Valójában viszont az alvilág sofőrje, aki pénzért vállal fuvarokat, fantasztikus vezetési képességeit latba vetve, saját szabályrendszere szerint cselekedve. A szabályai egyszerűek: Ne változtass a megállapodáson! Nevek nélkül üzletelünk! Ne nyisd ki a csomagot! Ne fogadj meg semmit, amit később nem tudsz betartani!

Egészen jól megy neki a bolt, profizmusával hírnévre tesz szert és tökéletes álcáján még a helyi dörzsölt rendőrnyomozó (Francois Berléand) sem lát át. Egy nap azonban kinyit egy csomagot, amiben egy lány (Shi Qi) van, és innentől elindul a lavina, a tét pedig percről-percre növekszik. Ráadásul a bosszút és az életben maradást hátráltatja, hogy Frank lassacskán beleszeret a rábízott csomag "tartalmába"... Vajon ki lesz a győztes végül, aki mindent visz?

 

Kicsit a Taxi-szériára hasonlít, csak sokkal komolyabb. Ütős verekedések, jó sok lövöldözés, pár robbanás és persze rengeteg autós üldözés vár ránk, ha megnézzük a Le Transporteurt!

 

 

Jason Stathamet bírom, bár szegény eléggé be van skatulyázva az ehhez hasonló szerepekbe. Shi Qi olyan kis cuki, Francois Berléand figurája szimpatikus, a többiek pedig már csak tölteléknek vannak. Még talán annyit, hogy Ric Youngnak, a vágottszemű főgengszternek nagyon érdekes arca van:)

Egyébiránt az író és producer Luc Besson volt, újabb hasonlóság a Taxival.

 

 

Ezt a képet magam csináltam:D

 

Az egyetlen dolog, amit fel lehetne hozni a film ellen, az a történet. Az elején még semmi gond nincs, de miután kijön a rendőrségről, onnantól kezdve az eseményeknek és magyarázatoknak nem sok szerepük, nem sok értelmük lesz, mindössze arra szolgálnak, hogy a főhőst egyik verekedéstől a másikig kísérjék. Néhányszor láthatunk fura dolgokat, de ezek itt még nem annyira a képtelenség-kategóriába tartoznak, inkább csak furcsák. Hogy egy példát említsek: az olajos bunyónál mikor leszedi a kerékpárról a pedálokat, azt vajon hogy csinálja? És még egy kérdés felmerült bennem: a leütött rendőröket miért kell magával vinnie? Szóval van pár esemény, amit nem értettem.

 

Érdekességek: Néhány országban a véresebb jeleneteket másképp mutatták be, így itthon is - pl. mikor az egyik gonosz kiesik a kamionból, ott eredetileg a hatalmas gépjármű átmegy rajta, itt pedig csak kiesik és elgurul.

A főszereplő maga hajtotta végre a legtöbb kaszkadőr-mutatványát.

A szállító durván 21 millió dollárból készült, a bevétele majdnem 44 millió lett. A kritikusok jót is, rosszat is mondtak rá.

 

Anno azért is nem tetszett annyira, mert a közepétől valami elveszik belőle: addig van egy remek hangulata, mert nem lehet tudni, hogy miért üldözik a nőt, mit tett/tud, amiért őt és Franket is meg akarják ölni. Onnantól, hogy kiderül, igazából szerintem elveszik a motiváció, már csak az akció marad - a befejezés pedig szintén kicsit semmilyen lett.

Ezektől függetlenül nem rossz film, a folytatásának készült két részből eddig látott pár pillanat alapján pedig látatlanban is azt mondanám, hogy a sorozata legjobbja.

 

Pontozás:

 

imdb: 6.6

 

Szerintem: 4/5 (Az egy levonást azért, mert elsőre nem tetszett annyira, meg azért most is vannak benne fura dolgok.)

 

Hírek:

 

- Louis Leterrier, az egyik rendező, a Wrath of the Titans című készülő, ókori kaland-fantasy-n dolgozik most, amiben majd Liam Neesont és James Francot is láthatjuk majd.

 

- Matt Schulze, a másik főrosszfiú alakítója szerepelni fog a Halálos iramban: Ötödik sebességben - ennek a szarnak hány részét készítik még el? Ez tényleg ennyire felkapott? Mondjuk, biztos sok kopasz ül be rá a műanyag arcú/agyú nőjével és biztos jobban élvezi, mint bármelyik Hírlapos ingyenvetítést...

 

- Ric Young a The Truth About the War in Heaven: Declaration of Warban kapott szerepet: ez a film a Mennyekből induló háborúról szóló misztikus/sci-fi/dráma lesz.

 

- Jason Statham a nemrég bemutatott The Expendables folytatásában lesz állítólag, valamint a Pretty, Baby, Machine című akció/thriller/misztikus moziban.

 

Készül az írás a Serenity dvdjéről, valamint A Sötét Lovagról szóló két bejegyzést is felújítottam. Holnap megkapom a Watchmen rendezői változatát, mást egyelőre nem tudok ígérni.

Szólj hozzá!

Címkék: akció


2011.01.09. 15:44 Mozsárágyú

Mama kicsi fia (Mama's boy) 2007

 

     Nem nagy szám.

     Jon Heder egy 29 éves, elkényeztetett, nagypofájú és végtelenül idegesítő srácot alakít, aki az anyukájával él még mindig (Diane Keaton). Életében olyan nagy csapások következtek be, mint hogy izomláza volt a nyelvének, meg például ki volt téve mindenféle fertőzésveszélynek egy boltban. Könyvesboltban "dolgozik", munkaadója egy kedves öregember, akit meg Eli Wallach játszik. Aki ki volt? Na ki? Hát a Csúf. Akinek innentől kezdve sem világos, azon sajnos nem tudok segíteni. :)

Tehát van ez a gyerek, és anyja meg beleszeret egy érdekes fazonba, aki pedig Jeff Daniels. Új célja van immár Jeffrey-nek, a főszereplőnknek: bármi áron szétszakítani a párt, hiszen az nem lehet, hogy az ő életét ilyen borzalmas változások tegyék tönkre, mint új férfi a házban és satöbbi. Megismerkedik egy vele teljesen ellentétes lánnyal, Norával (Anna Faris), aki célokkal rendelkezik, önálló és normálisan gondolkodik a világról. És ő ráébreszti Jeffrey-t, hogy milyen önző marha volt eddig, és mielőtt tényleg szétválnának anyjának és barátjának az útjai, megpróbálja őket összehozni és megváltozni.

     Egészen viccesen indult el, bár számomra a főszereplő hihetetlen mértékben idegesítő volt. Szóval nem tudtam neki drukkolni, amikor próbálta szétcseszni az újdonsült pótapja életét. Diane Keaton és Jeff Daniels számára nem hinném, hogy bármiféle szakmai kihívást jelentett volna a film elkészítése, Jon Heder meg nekem egyenlő Nevetséges Napóleonnal, itt meg nem őt játszotta, szóval nem ájultam el tőle sem. Még Anna Faris-t tudnám kiemelni, mert az ő figurája egy kicsit zakkant, volt benne lehetőség, de végül ő is beleolvad a játékidő utolsó részébe, ami elég unalmas. És ez már valójában a fele az egész alkotásnak. Vannak benne röhögésre késztető pillanatok, de semmiben sem különbözik a manapság gyártott amcsi vígjátékoktól: szóval unalmas. Mr. Wallach, akinek innen is jó egészséget kívánok, nos ő azért jó volt benne.

     The Smiths-rajongóknak tudnám ajánlani a filmet, illetve The Jam-fanatikusoknak. Meg van benne Ramones is!!!!!!!!!!!!!

Gyüjjön akkor egy kis angol napszemüveges punk.

1 komment

Címkék: vígjáték


2011.01.09. 14:27 Tévésámán

Truman Show (The Truman Show, 1998)

 

Isten hozott minden kedves nézőt újra itt, a Truman Show-ban, a világ legnézettebb műsorában!

Truman Burbank (Jim Carrey) hamarosan harminc éves lesz. Biztosítási ügynökként dolgozik egy Sea Haven (Tengeri Menedék) nevű, szigeten lévő kisvárosban. Van egy felesége (Laura Linney) és egy jó barátja (Noah Emmerich), de a városka rengeteg lakója ismeri-kedveli őt.

Sea Haven azonban egy stúdióban van felépítve, a feleség, a barátok, a szülők és a többi ember pedig színész - csak Truman az igazi. Egy nem kívánt terhességből született gyermek, akit örökbe fogadott egy tv-stúdió, és születésétől kezdve a nap 24 órájában követik őt a kamerák, bemutatva, mit csinál, milyen élményei vannak, mik foglalkoztatják, stb. Truman egész élete a képernyőn zajlik és ő nem is tud róla...

Azonban most, hogy harmincadik születésnapja közeleg, egyre több furcsaságot tapasztal maga körül. Eltűnő-feltűnő emberek, ismétlődő dolgok, égből alázuhanó reflektorok és nemsokára huszonkét éve halottnak hitt apja is megjelenik. A show-nak folytatódnia kell, de afőszereplő napról-napra egyre biztosabb lesz abban, hogy ki kell szabadulnia onnan, ahol van - bármi is legyen ez a hely. De mit fog ehhez szólni a műsor kitalálója, Christof (Ed Harris) és a stúdió emberei?

 

Újra itt vagyok, ezúttal egy olyan filmről írok, amit remélem már mindenki látott.

1998-ban még korántsem voltunk úgy elborítva a valóságshow-k áradatával, mint ma. Minden csatornán megy legalább egy, mert lépést kell tartani a konkurenciával. Való világ, Megasztár, X Faktor, Álomépítők, régebben volt a Big Brother, a Csillag születik és még sorolhatnám. A Viasat3 és a viva pedig tesznek róla, hogy nehogy külföldi kukkoldák nélkül maradjunk, itt vannak a terhes tinik (jó példa), az elkényeztetett hülyepicsák, a pléjbojnyulak, a kocsialakítósok, a tetoválósok, a nagy ők meg még Isten tudja kik. De hogy említsek valami minőséget is, a Discovery-n látható néha az Amcsi motorok, ami tök jó kis sorozat (ismeretterjesztés és valóságshow egyben) a Viasat pedig adta a Topmodell leszek!-et, amiben lehet röhögni a sok köcsögön meg a rengeteg "hozzáértő" sznob baromarcún - és egy csomó szép lány a főszereplő:)

 

Andrew Niccol író-producer és Peter Weir rendező azt a ma már nem annyira elképesztő ötletet vitte vászonra, hogy milyen lenne, ha lenne valaki, akinek az egész életét mások irányítják, aki hazugságban - egy mesterséges világban - él, valójában semmiről nem dönthet maga és még hihetetlen hasznot is hajt "urainak"?

 

Nem fogok magasröptű, énhűdenagyonértekhozzá-gondolatokat írni róla, mert tök fölösleges. Ez arról szól, amiről szól és persze rengeteg mindent bele lehet magyarázni, de minek? A netről vett két magvas gondolatot azért beszúrnék: Truman hatalmas tömegeket inspirál, ő határozza meg az életüket - Az általa élt "amerikai álom" az, hogy maradjon boldog és ne vegyen tudomást a körötte lévő világról.

 

 

Szerintem például Trumant a szeretet döbbenti rá arra, hogy a valóság mégsem igazi körötte. Édesapjának elvesztése után eltüntetik a szép Sylviát (Natascha McElhone), akibe hősünk első látásra beleszeretett - a lány pedig úgy próbál meg harcolni a műsor irányítói ellen, hogy megpróbálja felnyitni az utána epekedő férfi szemeit...

Mindketten, akiket elvettek tőle, nagyon fontosak voltak számára és mivel tudja, hogy Sylvia él még, ezért meg akarja keresni őt - ehhez pedig el kéne hagynia a szigetet és ez az igazi hajtóerő számára.

 

 

Jim Carrey első komoly szerepe, amiben vannak vicces pillanatok, de elsősorban egy dráma/játékfilm, így a gumiarcú színésznek lehetősége volt megcsillogtatni tehetségét az elgondolkodtató műfajban. Mellette kiemelkedő még Ed Harris, aki valami baromijól alakítja a producert, aki Truman világának tulajdonképpeni istene.

Emmerich sem rossz, de Carrey lejátssza őt a vászonról, Natascha McElhone pár perces jelenetei pedig egészen elhomályosítják Linney-t. Mellettük ismertebb arc még a riportert alakító Harry Shearer (a Spinal Tap oszlopos tagja és a Finucci-fivérek egyike) és a stúdiómunkást játszó Paul Giamatti.

 

A történet nagyon izgalmas és érdekes még többszöri megnézésre is, a látványvilág az ötvenes éveket idézi és külön érdekesek még a világ számos pontján a műsort néző rajongókat bemutató képsorok. Rengeteg élénk szín van, sosincs rosszidő, Sea Haven látszólag maga a Paradicsom. Kiemelném még a remek aláfestő zenét, amit Burkhard Dallwitz és Philip Glass szereztek (utóbbi látható az egyik jelenetben, ő a szintetizátoros fickó).

 

 

Érdekességek: Christof szerepére eredetileg Dennis Hoppert kérték fel, ő azonban pár nappal a forgatás megkezdése előtt kilépett, szakmai okokra hivatkozva. Peter Weir megbízását Andrew Niccol javasolta. A rendező választotta ki Jim Carrey-t, aki azonban csak egy év múlva ért rá, a készítők úgy döntöttek, megvárják. A forgatókönyv ez alatt a várakozási idő alatt egy tucat megújításon esett át, valamint készült egy könyvnyi adathalmaz a Truman Show világáról és a benne dolgozó emberek háttértörténetéről, amiket az adott karaktereket alakító színészek is alakíthattak. A filmet olyan felbontással forgatták, ami a tévére, leginkább a reklámokra jellemző, ezzel is fokozva a show-műsor-jelleget. A forgatás alatt a hangulat megőrzésének érdekében a stábtagoknak tilos volt addig elkészült vicces Jim Carrey-művekből idézni:) A főszereplő szokásos 20 milliós gázsija helyett csak 12-t kért - a szerződése szerint kérhetett forgatókönyv-átírásokat, ezért nehéz volt együtt dolgozni vele, de a rendező elismerte improvizációs képességeit, nagyobb teret engedett neki és így jobban tudtak együtt dolgozni. A tükör előtt álló részeket Carrey mindig ott helyben találta ki.

 

A Truman Show Téveszme vagy Truman-szindróma

2008-ban Joel és Ian Gold, akik testvérek és pszichiáterek, közösen publikáltak egy esettanulmányt, amelyben öt, Joel által kezelt betegről írnak, akik skizofréniában szenvedtek, de valamilyen oknál fogva azt hitték, hogy ők is egy megrendezett tvshow-ban élik az életüket. Hárman közülük örültek neki; a negyedik elutazott New Yorkba, mert azt hitte, hogy a 09/11-et csak a saját show-jának bonyolítására találták ki; az ötödik pedig úgy hitte, hogy meg kell másznia a Szabadságszobrot, aminek a tetején a volt középiskolai barátnője várja, és ezzel végre kiléphet a saját műsorából.

Az elnevezés abból ered, hogy az ötből hárman megnevezték e filmet, mint példát a helyzetükre. A kialakulást a nyilvánosságra éhes közvélemény nyomása és az okozza, hogy a páciensek valamilyen magyarázatot kezdenek keresni a körülöttük hirtelen megmagyarázhatatlan módon megváltozó világra.

Eddig körülbelül negyven eset ismeretes a világon, ennek ellenére a Truman-szindrómát még nem ismerték el hivatalosan is mentális betegségnek.

 

Vissza a filmhez:

60 millióból lett, 264 milliót hozott máig, a közönség és a kritika imádta. Az amerikai Popular Mechanics című tudománnyal és technikával foglalkozó lap a 10 leginkább jövőbelátó sci-fi közé választotta. Három Golden Globe-ot nyert: Legjobb Drámai Főszereplő (Carrey), Legjobb Mellékszereplő (Ed Harris), Legjobb Zene (Dallwitz és Glass), valamint a Brit Filmakadémia Legjobb Rendező (Weir), Legjobb Eredeti Forgatókönyv (Niccol) és Legjobb Díszlet (Dennis Gassner) díjait is besöpörte. Végezetül két Saturn Awardot (Legjobb Fantasy, Legjobb Forgatókönyv) és egy Hugot (Legjobb Dráma) is kapott.

 

 

Nekem is tetszett, az egyik legnagyobb vívmány benne a befejezés, ami után az ember hirtelen gondolkodóba esik, hogy vajon mi történik majd ezután? Nézzétek meg és aztán gondolkodjatok ti is:)

 

Pontozás:

 

imdb: 8.0

 

Szerintem: 5/5

 

Hírek:

 

- Andrew Niccol írja és rendezi a Now című sci-fit Olivia Wilde-dal (bővebb info róla a Tron: Legacy-bejegyzés végén) valamint a legújabb sztefáni mejer-adaptációt, a The Hostot. Ebben a dagadt tinipicsák kedvenc írónője most az eddig tökös vámpírok után, ha jól értelmeztem, a démonokat is lealacsonyítja majd...  Apropó, hallottátok, hogy a People's Choice Awardon a harmadik tvájlájt lett az emberek kedvenc filmje, a legjobb színésznő meg kriszten sztyúárt? Nem undorító, hova tart a világ?

 

- Jim Carrey a Mr. Popper's Penguins című pingvines vígjáték/drámában szerepel majd - így első ránézésre ez bukásra ítéltetett...

 

- Noah Emmerich a Super 8 című horrorban szerepel majd, amit J.J. Abrams rendez.

 

- Paul Giamatti mellékszereplő lesz a John Dies At The End című horror-sci-fiben, aminek a középpontjábane gy új tudatmódosító szer áll majd.

 

Tegnap éjjel megnéztem A Sötét Lovag-dvdm első lemezét, ma folytatom a másodikkal, amin csak extrák vannak. Hamarosan érkezik majd hozzám a Watchmen rendezői változata (3 órás!) és mivel ma sem lesz semmi a tvben, ezért este majd a Serenity-dvdvel folytatom a listámat.

Szólj hozzá!

Címkék: dráma


2011.01.08. 15:12 Mozsárágyú

Ez Elvis (This Is Elvis) 1981

 

      Elvis Presley ma lenne 76 éves.

     Ez a dokumentumfilm 1981-ben lészült, ekkor még csak 4 év telt el a Király halála óta. Sok olyan felvétellel, képpel találkozhattak akkor a nézők, melyek nem voltak ismertek a nagyközönség előtt, és ami a lényeg, tele van zenével.

     Elvis életének főbb állomásai tárulnak a szemünk elé. Helyenként színészek játszottak el egyes jeleneteket, de nagyrészt eredeti anyagokból áll össze a film. A narrátor "Elvis", azaz Ral Donner, aki szintén zenész volt és nagyon hasonlított a hangja a főszereplőére. A narrációból megtudjuk, hogy Elvis először templomi gospelekkel próbálkozott, aztán megismerkedett a blues zenével, hogy egészen félénk gyerek volt, de azért rosszcsontkodásra is jutott ideje. Gyorsan elérkezünk az első lemezfelvételhez, ekkor édesanyjának énekelt fel egy dalt. És néhány szempillantás alatt pedig már Elvis, a sztár van a központban. Valóban, az egyszerű hétköznapokból néhány hét alatt csillogó, zenével és rajongókkal teli világba csöppent a kedves vidéki srác, akinek a család volt a világon a legfontosabb. És persze a muzsika.
 

A rock 'n roll előtt az emberek többnyire estélyiben és frakkban jelentek meg különböző zenés esteken, operába jártak, esetleg valami épp divatos klubban szórakoztak, a legtöbben meg saját maguknak zenéltek. Például ott volt a blues, ami már előrevetítette valami teljesen újnak az eljövetelét. Elvis megjelenésekor már léteztek különböző rock 'n roll-zenekarok és az idősebb nemzedék már temette is ezt a muzsikát. De akkor feltűnt ez a semmiből jött, isteni tehetséggel megáldott kölyök, és túlzás nélkül megváltoztatta a világot. A szemellenzős, "niggerzene" ellen fellépő, begyöpösödött régiek sem tudták megállítani ennek a stílusnak a hihetetlen térhódítását. Elvis lett megannyi későbbi nagy pop- és rocksztár számára az alfa és az omega. Milliók kezdték úgy hordani a frizurájukat, mint ő, hasonlóan öltözködtek és egyszerűen imádták őt meg a dalait. Hát még ma, mennyien lehetnek...

    

      Valószínűleg azért lett nagyon népszerű az egész világon, mert amellett, hogy a színpadra született, megmaradt kedves, becsületes srácnak. Egyik legnagyobb rajongója, John Lennon szerint viszont a katonai szolgálat (1958-60) után már többé nem volt ugyanaz. Menedzsere, Parker ezredes segítségével próbálta újra megidézni a rendkívűl sikeres '50-es éveket, amikor az egész USA őt nézte a tévében, stb. Olyannyira sokat tettek ők ezért, hogy Elvis egyre több filmszerepet vállalt, egyre egysíkúbb filmekben, miközben például a gombafejűek meghódították az addig ismeretlen terepnek számító Amerikát. Presley házassága és gyermeke megszületése után újra élőben kezdett el föllépni, saját tévéműsort kapott, továbbra is fürdött a sikerben - legalábbis a világ így látta.

Sajnos a Király egyike azoknak az istenként tisztelt rocksztároknak, akiket tönkretett a sóbiznisz, tehetségét áruba bocsájtották, kihasználták, és a drogok meg a pia rabjává vált. A jóképű, szinte angyali arcú, bársonyos hangú ifjúból egy elhízott, hangjának lényegét elvesztő, megöregedett, közönségcsalogató jelenség vált. 

Temetésén óriási tömeg vett részt, a világon mindenhol gyászolták. Manapság meg gyakran hallani olyan híreket, miszerint itt meg ott lakik, valahol sütteti a hasát, adózás nélkül tengeti napjait és hasonlók. Jó lenne, ha így lenne.

     Jómagam egyáltalán nem vagyok fanatikus Elvis-rajongó, de mint mindenkit, engem is lenyűgőz a Király. Ez a film is csak azért jó, mert az "alapanyaga" jó. Boldog születésnapot Neked, bárhol is vagy Elvis!

Szólj hozzá!

Címkék: zene dokumentum


2011.01.06. 11:28 Mozsárágyú

A három királyok (Les rois mages) 2001


     Január 6. A napkeleti bölcsek, más néven a három királyok ünnepe. A karácsonyi ünnepkör vége és a farsang kezdete. E napon, 1978-ban újra magyar földön tudhattuk a koronaékszereket, amelyet a szintén ezen a napon született mocskos Szálasi rejtett el. És nem mellesleg Rowan Atkinson, Jeanne D'Arc, Syd Barrett (mekkora zseni volt, emberek!) és az én születésnapom is.
    
     Mindezekből Gáspár, Menyhért és Boldizsár filmünk főszereplői. Azaz az ismert francia komikustrió, a Les Inconnus tagjai; Didier Bourdon (B.), Bernard Campan (M.) és Pascal Légitimus (G.). Előbbi kettő pedig a rendezői székben és íróként is segítette ennek a fura, de nagyon vicces filmnek az elkészültét.

Alternatív háromkirályok-történettel állunk szemben: a három bölcs - akik a kutatások szerint perzsa papok vagy babilóniai csillagászok voltak egyébként - valamilyen okból kifolyólag a jelenben, 2001-ben jelennek meg, küldetésük teljes tudatában. Tehát meg kell keresniük a kis Jézust. Találkozásuk a modern idővel sok-sok vicces helyzetbe sodorja őket, és segítséget is kapnak egy boldogtalan fiatal lánytól, Machától (Virginie de Clausade) meg egy drogdíler sráctól, Jótól (Walid Afkir). De vajon megtalálják-e, akit keresnek?

    

Mindez amolyan tipikus francia humorral tálalva jelenik meg szemünk előtt. Sokban hasonlít a nagy elődnek tekinthető Jöttünk, láttunk, visszamennénk című klasszikushoz: mindkettőben valamilyen cél lebeg a véletlenül más korba került jóemberek előtt, és a három királyok is feltartóztathatatlanok, akár Godfroid-ék. Boldizsárék egészen hamar felfedezik maguknak a mi korunkból használható dolgokat, beszédmódot, de a viselkedésük teljesen érthetetlen. Nemcsak azért, mert mindenki elmeháborodottnak tekinti őket, amiért elmondják, mi a dolguk, hanem azért is, mert mindenkivel kedvesek, tisztelettudóak, ugyanakkor fura dolgokról beszélnek, mint a többnejűség, minden nyelvet értenek (úgy tűnik) és a mágia különböző ágait képviselik. Ez utóbbi eredményezett egynéhány gagyinak mondható jelenetet, de sebaj.

Egészen hasonló poénok színesitik a filmet, mint Jaques Fosék kalandozásait. A bölcsek is érdekes szavakkal illetnek egyeseket, eredendően jólelkűek, nagyon okosak és ez is okoz derültséget. Remek visszatérő poén például, a "mekdönci" ennivalók pénz-etalonként való hasznosítása. Hármuk közül egyik vagy másik mindig elkóborol, elveszik, vagy elvesztik őt a többiek. Macha, ahogy egyre jobban megismerkedik velük, egyre szerethetőbbnek látja őket és valóban azok, ezért olyan jó kis film ez, mert a főszereplők marhajók, szimpatikusak. És tök jól néznek ki.

     Nem láttam még életemben ezeket a színészeket, vagy komikusokat, de óriásiak. Nagyon jól játszanak, rengeteg kiváló hülyeséget írtak a filmbe. Egyszerűen, mint valami hurrikán, úgy söpör minket a nagy mennyiségű marhaság át a jeleneteken, szinte nincs is idő mindenen röhögni. Itt megint csak visszatérnék a Jöttünk...-höz, azt is meg kell nézni legalább háromszor, ha nem huszonötször, hogy maradéktalanul elraktározhassuk a poénokat hosszútávú memóriánkba. Ezt is megnézném mégegyszer a közeljövőben, mert hatalmas film. Persze látszik rajta, hogy nem hálivúdi szuperprodukció, de kit érdekel?

Stílszerűen következzék egy francia népköltés, magyarul.

1 komment

Címkék: fantasy vígjáték


2011.01.04. 19:26 Tévésámán

Happy End (Nowhere To Go But Up, 2003)

 

Kedvelem Audrey Tautou filmjeit, szinte mindet láttam. Ő maga olyan kis aranyos, a figurái pedig mindig érdekesek. A Happy Endnél csak az ő neve szolgált támpontnak, meg egy rövid ismertető a műsorújságban, de ennyiből már tudtam, hogy biztosan tetszeni fog, és hogy érdemes lesz érte fennmaradnom fél 1-ig, még akkor is, ha másnap korán kell menni dolgozni. És tényleg így lett, de a véleményem előtt én is próbálok összedobni egy kis kedvcsinálót hozzá:

 

Val (A.T.) egy kis francia faluból érkezik a hatalmas New Yorkba. Nincs semmije, csak ami nála/rajta van. Színésznő és nagy sztár szeretne lenni, de közben élnie is kell valamiből, ezért takarítást meg hasonló apró munkákat vállal, éjszakáit pedig egy ház kertjében tölti.

A házban a harmincas éveiben járó, válságban lévő író, Jack (Justin Theroux) lakik, akinek éppen most kellene írnia valamit, mert lassan kezd elfogyni a pénze. És nem ártana egy barátnőt sem keresnie magának, hiszen már több mint 5 éve vágyakozik még mindig a volt felesége (Catherine Curtin) után. Lassan felfigyel a kertjébe telepedő lányra és megjön neki az ihlet...

 

 

Val ezalatt pedig egyre több embert ismer meg, egyre több helyen próbál boldogulni és egyre többször botlik bele Jackbe. A férfi gyakorlatilag első pillantásra beleszeret, ő pedig ezt rögtön fel is ismeri, de mivel nem egy tündérmesében élnek, ezért aztán semmi nem garantálja, hogy az említett volt feleség; a pszichopata, leszbikus lakótárs (Jennifer Tilly); az utcalányok vagy akár a toronyház portása nem kavar bele ebbe az alakuló, egyáltalán nem hétköznapi szerelembe.

Sikerülhet Valnak elérnie az álmait? Meg tudja írni Jack a következő bestsellerét? És vajon összejönnek végül?

 

Van egy megfoghatatlan hangulata az egésznek, de talán azért tetszik annyira, mert már én is sokszor kerültem olyan helyzetbe, mint a férfi főhős, hogy olyan szekér után futottam, ami szembe jött...

 

Tautou itt is imádnivaló, táncol, énekel, sugárzik a vászonról belőle az optimizmus, a boldogság keresésének vágya. Többféle akcentussal beszél és nekem tetszett a magyar szinkronja. Justin Theroux borzasztóan hétköznapi, olyan nagyon hús-vér figura, fantasztikusan játszott. Jennifer Tilly-nek pedig jutalomjáték volt ez az őrült szerep, őt is imádtam, olyan vicces:)

A mellékszereplők közül a Jack ügynökét alakító Laila Robins érdekes még, ő volt a Repülők, vonatok, automobilokban Steve Martin felesége.

 

A történet egy könnyed kis limonádé, amihez a víz a valóság, a citrom a rendező-író-dalszövegíró Amos Kollek, a cukor pedig a Tautou-Theroux-Tilly-hármas (a három T:D).

 

Az egyetlen érdekesség, hogy az angol/amerikai címe Nowhere To Go But Up és nem Happy End - lehet utóbbit a magyarok ragasztották rá, de sokkal jobb.

 

 

Rengeteget nevettem, nagyon érdekelt, mi lesz a vége és egyszerűen jó volt nézni. Néha kellenek az ilyen filmek, amiknek nincs mély mondanivalójuk, amiben a szereplők csak egyszerűen élnek, örülnek, szomorkodnak, szeretnek, gyűlölnek, stb. (Aki itt jár, látta és hölgy, az írhatna kommentet hozzá, hogy ő milyennek látta, lehet nem is olyan jó, csak én vagyok túl romantikus:))

 

Pontozás:

 

imdb: 5.3

 

Szerintem: 5/5

 

Hírek:

 

- Justin Theroux-t legközelebb Natalie Portman és Zooey Deschanel oldalán láthatjuk majd a Your Highness című középkori királylányos kaland-vígjátékban.

 

Ezt a videót pedig mindenkinek ajánlom megnézésre, a film zárójelenete (de nem lő le semmilyen poént):

 

Szólj hozzá!

Címkék: vígjáték


2011.01.04. 16:51 Tévésámán

Star Trek VI: A nem ismert tartomány (Star Trek: The Undiscovered Country, 1991)

 

Az ötödik rész, A végső határ sem kritikai, sem pénzügyi szempontból nem lett sikeres és az alkotógárdából sokan attól tartottak, hogy ezek után véglegesen leírják a sorozatból készült mozifilmeket. Azonban szerencsére közeledett a Star Trek bemutatásának 25. évfordulója, ami lehetővé tette egy újabb folytatás elkészítését - azt, amiben hivatalosan is nyugdíjazzák az eredeti legénységet. Lássuk, mi van az utolsó kalandban:

 

Hikaru Sulu (George Takei) immár maga is kapitány, az Excelsiort irányítja. Első misszióján azonban a semleges zónában tartózkodva klingon segélykérést fog, majd szemtanúja lesz a Praxis nevű hold megsemmisülésének.

Hamarosan a klingonok titkos béketárgyalásokba kezdenek a Föderációval, ugyanis birodalmuk olyan válságba került, ami az egész fajuk életben maradását veszélyezteti. A tárgyalásokban élen járó Sarek nagykövet (Mark Lenard) jóvoltából fia, Spock (Leonard Nimoy) bevonja Kirköt (William Shatner) a diplomáciába, aki azonban tudvalevőleg gyűlöli a barbárnak tartott taréjosfejűeket – ugyanis ők ölték meg a fiát. Viszont a másik oldalon is vannak, akik finoman szólva fenntartással kezelik a beálló helyzetet.

 

 

Az Enterprise régi csapata három hónappal a szolgálat lejárta előtt még utoljára összeáll, hogy személyesen képviseljék a Föderációt a klingon küldöttséggel való megbeszéléseken. Sulu helyett a kormányos tisztjét az osztályelsőként végzett vulkáni Valeris (Kim Cattrall) veszi át, aki Spock egyik legkitűnőbb diákja, ám már első lépeseként megkérdőjelezi a kapitány utasításait. A többi pozícióban még az ismert arcok vannak: Uhura (Nichelle Nichols), Scotty (James Doohan), Chekov (Walter Koenig) és dr. McCoy (DeForest Kelley).

 

A helyzet nem várt fordulatot vesz, mikor merénylők ütnek rajta a klingonokon és megölik Gorkon kancellárt (David Warner) - a két fél közti gyűlölet lángja újból fellobban, a bosszúszomjas űrlények pedig Kirköt és McCoy-t vádolják az elöljárójuk haláláért.

Vajon tényleg ők a felelősek? Ha pedig nem az Enterprise-on szolgálók a rajtaütés kitervelői, akkor kik - és mi lesz a következő lépésük?

 

Már az első pár perctől fogva fenntartja az érdeklődést A nem ismert tartomány, hiszen rögtön kapunk egy rejtélyes katasztrófát, ami után pedig az ellenség azon nyomban békét akar kötni - ekkor pedig máris elkezdünk gondolkozni, hogy van-e a klingonoknak valami titkos tervük, az egész csak egy trükk-e vagy tényleg valami galaktikus jelentőségű dolog szemtanúi lehetünk?

 

A rendező Nicholas Meyer, aki a nagysikerű Khan haragját írta és rendezte; a történet kitalálásában valamint a finanszírozásban Leonard Nimoy is részt vett. Az előző részek producerét, Harve Bennettet kirúgták a Paramounttól, mert szerintük ő volt a hibás a The Final Frontier végkimeneteléért - ugyanúgy elbántak vele, mint anno az első rész után Gene Rodenberry-vel, csakhogy Bennett gyakorlatilag azóta sem tudott magának munkát találni Hollywoodban...Helyére Ralph Winter került, aki azt mondta, hogy a Paramount egy, a 25. évfordulóhoz méltó filmet akart, de a lehető legkevesebb pénzből.

Nimoy segéd-producerként fontos feladatot látott el, ő kérte fel Meyert a rendezésre és a végső forgatókönyv megírására, amit saját ötlete inspirált: mi lenne, ha az űrben is leomlana az a bizonyos fal, amit a semleges zóna jelképez; ha megszűnne az ember-klingon hidegháborús viszály? Meyer mellett szólt az is, hogy ismeri az anyagot (a Khan miatt), gyorsan dolgozik, és ha ő lesz a rendező, akkor Shatner is elégedett lesz (hogy nem megint Spock megformálója dirigál).

 

A történet kitalálása elég sokáig tartott, hiszen mégiscsak az utolsó kalandról volt szó és az nem lehet akármilyen. A kezdeti útkeresés során Walter Koenig is beszállt a sztori-írásba: kitalációjában a már nyugdíjazott csapat ismét harcba száll egy új űrszörny-brigád ellen, hogy kiszabadítsák a még mindig szolgálatban lévő Spockot, végül pedig a félig vulkáni és a doktor kivételével mind meghalnak - ez viszont túl költséges és túl sötét tónusú befejezés lett volna.

Ezen kívül szóba került egy előzmény elkészítése, ezt azonban a főhősök alakítói és a stáb néhány prominens tagja is leszavazta – a későbbi Star Trek: Enterprise-sorozatban és a 2009-es új mozifilmben ez az elképzelés mégiscsak megvalósult.

 

Az ismert szereplőgárda találkozott már isteni hatalmú lényekkel, bosszúszomjas szuperemberrel, többször szembenézett a halállal, de még sosem dolgozott egy ősi ellentét békévé alakításán, így végül emellett voksoltak a készítők.

A klingon-ember-dilemma egyértelműen a hidegháborús korszak, a szocialista Szovjetunió és az Egyesült Államok szembenállásának allegóriája, a Praxis felrobbanása és az azt követő homályosítás a hatalom részéről pedig Csernobilra emlékeztet. Ezen kívül a változást és a különböző emberek (és űrlények) ehhez való hozzáállását mutatja be.

 

Néhány szót a főszereplőkről: Shatner úgy érezte, hogy a történetvezetés miatt Kirk túlságosan is előítéletektől vezéreltnek látszik. Kelley-nek ez volt az utolsó filmes szereplése, a forgatás idején már 71 éves volt. Nyolc nap alatt felvették a legtöbb jelenetét, Nimoy hozzájárulásával pedig 1 millió dolláros fizetést kapott - ezzel búcsúztatták a filmszakmától. Dr. McCoy megformálója a továbbiakban már csak néhány szinkronszerepet vállalt. Nichelle Nichols-nak kellemetlen érzés volt az eredeti legénység egyetlen néger tagjaként a filmben érezhető bizonyos szintű rasszizmus megnyilvánulásait előadni - elvégre Uhura sem kedvelte a klingonokat.

 

A legújabb fontos hős a kormányos Valeris, akit Kim Cattrall játszott - én fel sem ismertem:) Saját maga választhatott nevet a karakternek, aki eredetileg Saavik lett volna, de Cattrall nem akart a harmadik lenni, aki ugyanazt a figurát kelti életre. A forgatás végeztével az akkor még igen csábos színésznő mindössze egy pár vulkáni fülben pózolt fotósoknak az egyik díszletben, azonban a pikáns képek nem láthattak napvilágot, mivel Leonard Nimoy tudomást szerzett az esetről és úgy gondolta, ez a dolog árthat a szériának. Minden fotóst kidobatott a stúdióból és saját kezűleg megsemmisített minden egyes kópiát (állítólag;)).

A félszemű klingon tábornokot Christopher Plummer kelti életre - Cheng folyton Shakespeare-t idéz, egy valódi harcos és a befejezéskor is fontos lesz – ő a legfontosabb „negatív” szereplő.

 

A mellékszereplők közt találjuk David Warnert, aki az előző részben a föderáció követe volt a Nimbus III-on; Todd Bryantet, aki szintén az ötödik epizódban a klingon hajó parancsnoka volt (itt ugyanaz a karakter, akit büntetésből lefokoznak tolmáccsá). A Föderáció elnökét Kurtwood Smith játssza (pl. Oscar, Robotzsaru), a klingon nagykövetet John Schuck (a Babylon 5 eredeti Draalja), a Kirkék védelmére kirendelt ügyvéd pedig Michael Dorn (ez a tarajosfejű a New Generation Worfjának nagypapája az idővonal szerint).

A Rura Penthe bolygón lévő először szexi majd kifejezetten ronda űrlakót a híres modell, Iman és A Mozifilmben is játszó Tom Morga kaszkadőr alakítják (ő volt a Péntek 13. V. részének álom-Jasonje).

 

 

A szintén ezen a planétán felbukkanó hatalmas kreatúra maszkja mögött (lásd a képet) a 224 centis valódi óriás, John Bloom rejtőzött - ez a rendkívüli méretű ember mindössze 55 évet élt, '99-ben egy szívmegállás vitte el, ez előtt a produkció előtt pedig egyéb sci-fikben és horrorokban bukkant fel. Mark Lenard, az eredeti széria Sarekja itt játszott utoljára egész estés filmben.

Az Excelsior kommunikációs tisztje nem más, mint Christian Slater, akit a fiatalok moziba csábítása miatt raktak be - és azért, mert az édesanyja, Mary Jo Slater volt a szereplő-válogatás vezetője:)

Végül egy vicces név: a stáblistában álmos klingonként feltüntetett alakot játszó színész neve David Orange:)

 

A speciális effekteket ismét túlnyomó részben az ILM készítette. A Praxis felrobbanását követő energia-kör a későbbiekben visszaköszönt még a Csillagkapu-filmben és a felújított Csillagok Háborújában is, a mai napig ezt a látványt Praxis-effektnek nevezik. A trükk-gyárosok legnagyobb kihívása a nullgravitációs gyilkossági szekvencia elkészítése volt, ahol egyrészt hihetően lebegő színészeket, másrészt a gravitáció nélküli térben megfelelően mozgó/eloszló vért kellett kreálniuk - ezek voltak a The Undiscovered Country legdrágább jelenetei.

Spórolási okokból az előző epizódból is vettek át részleteket; beletettek a korábbi filmekhez készített, de azokban nem látható képeket; egyes látványelemeket többször felhasználtak más irányba fordítva és a kisebb trükkmesteri feladatokat kiadták néhány más vállalatnak is (ha mindent az Industrial Light & Magic csinál, akkor túl sokba került volna).

 

A kezdeti események, főleg az űrlények-földlakók ellentét (szokások, viselkedés, beszéd, stb.) több humoros percet is szültek, és most volt először, hogy az újfent felirat nélküli klingon nyelv nem zavaró, hanem inkább érdekes lett. A gesztikulációból, az események egymás után következéséből rá lehet jönni, hogy kb. miről beszélhetnek és így egészen élvezetes a dolog:) A későbbiekben aztán a rejtélyes orgyilkosok utáni kutatás és a Rura Penthén folyó események fenntartják a figyelmünket, kapunk elég akció-jelenetet is, szóval ezen a téren sincs gond a VI. Star Trekkel.

 

A film szomorú apropója, hogy Gene Rodenberry nem érhette meg a bemutatóját. A sorozat kitalálója már a forgatás kezdetekor rossz egészségi állapotban volt, de így is részt vett az alkotói munkában, amennyire tudott. Állítólag nagyon rühellte a forgatókönyvet, például mert meglátásai szerint Meyer ismét túlságosan militarizálta a produkció légkörét.

Szinte minden leírt sorba belekötött, amiket a rendező próbált megvédeni, Ralph Winter pedig harmadik félként jegyzetelt és együtt próbáltak konszenzusra jutni - bár aztán az alkotók Rodenberry legtöbb javaslatát elvetették.

Halála előtt néhány nappal levetítették neki a majdnem teljesen kész anyagot: Winter és DeForest Kelley életrajz-írója szerint tetszett neki, Shatner és Nimoy pedig visszaemlékezéseikben azt írták, az ügyvédjéhez fordult, hogy kivágasson egy csomó jelenetet, miután látta.

Gene az egyike volt azoknak az embereknek, akiknek hamvait Föld körüli pályára állították 1997-ben (a rajongók támogatták az ötletet, amit már 1992-ben végre akartak hajtani, de akkor nem sikerült). A fellőtt szonda, ami a maradványokat tartalmazta, pár évvel ezelőtt letért a pályájáról és a légkörbe lépve elégett, de 2012-re már tervbe vették, hogy a Star Trek atyjának újabb "részletét" küldik az űrbe - ezúttal már "vele tart" 2008-ban elhunyt feleségének "pora" is.

 

 

És most jöjjenek az érdekes részletek!

Ez volt az első film, amiben nem Sulu a kormányos.

A mozi készítését nehezítette, hogy az elkészült forgatókönyvet folyton meg kellett változtatni, mind a fő- mind a mellékszereplők kéréseire. Shatner és Nimoy meglátogatták a szomszédos stúdióban folyó Krumplirózsa forgatását, ahol segédkeztek egy jelenetben is: Al Pacinonak meg kellett lepődnie, mikor kinyit egy ajtót - az ajtó mögött Kirk és Spock álltak, a hatás nem maradt el:D  Ez az általam látott egyetlen rész, ahol a magyar szinkronban Spockot nem Szpokknak, hanem Szpákknak ejtik - ez vicces, de zavaró is volt. Christian Slater azt a nadrágot viselte, ami Shatner számára készült a Khan haragjához:)

Meyer és alkotótársa, Denny Martin Flinn e-mailen keresztül írták a forgatókönyvet.

Az egyik közös jelenetük forgatása közben David Warner és DeForest Kelley feje felett felrobbant egy méretes reflektor - a lehulló darabok súlyos sérüléseket is okozhattak volna, de szerencsére mindketten megúszták.

A klingon maszkok felrakása a színészekre három órát vett igénybe. Az ismeretlen tartomány minden addigi Trek-mozinál több Shakespeare-idézetet tartalmaz (a cím is egy közülük), ráadásul ezek nagy része a tarajosfejűek szájából hangzik el, akik mintegy kisajátítják a nagy angol író szavait maguknak.

A végefőcím kezdetén láthatjuk a főszereplők aláírásait megjelenni a képernyőn egymás után - ez a szimbolikus aláírása a figurák leszerelési lapjainak. A bemutató előtti napon az eredeti legénység tagjai megkapták saját csillagukat a Hollywoodi Hírességek Sétányán - Nichelle Nichols volt az első színesbőrű nő, aki ebben a kitüntetésben részesült.

 

Az Enterprise ugyanaz a nagy, nehezen kezelhető és folyton meghibásodó makett volt, amit A Mozifilmben is használtak, csak átfestették, majd átrendezték a huzalozásait és a villogó alkatrészeit. A föderációs tisztek felszereléséből szinte mindent újra el kellett készíteni, mert A végső határ után ismeretlenek ellopkodták őket, ahogy az űrdokk modelljét is. A tárgyalótermes részt egyes szögekből szintén makettek segítségével hozták létre: az arénában tolongó klingokat kétszáz darab, kereskedelmi forgalomban is kapható Worf-bábúval jelenítették meg:D

 

Az egyik legnagyobb kihívást a színjátszók számára a díszvacsora felvétele jelentette, ahol az előttük látható egzotikus ételeket tintahalból és különböző ehetetlen dolgokból állították elő, amiket aztán kékre festettek. Az így létrejött kellékek a forgatás ideje alatt lassan rothadni is kezdtek, így senki nem mert enni belőlük. Meyer a hitelesség kedvéért azt akarta, hogy a figurák egyenek, ezért felajánlott 20 dollárt minden egyes megrágott falatért. Ezt kihasználva Shatner tizenhét felvételen evett az "ételből", így 340 dollárt kaszírozott be a rendezőtől - elmondása szerint elsősorban azért, mert a "Dögöljenek meg!"-részt végül nem úgy tették bele a kész műbe, ahogy ő akarta.

 

Mivel sokszor nem volt szabad stúdió, ezért a jelenetek egy részét Hollywood más épületeiben (éttermek, szállodák) vették fel. Ugyanannyi pénzt szántak erre, mint elődjére, pedig az űrcsaták és az új földönkívüliek megjelenítésre több kellett volna adni; ráadásul a stúdió-vezérek még fenyegetőztek is a projekt leállításával, ha nem csökkenek a költségek néhány millióval.

Végülis 30 milliós kiadások mellett 96 milliót hozott, a közönség és a hozzáértők is jobban értékelték, mint A végső határt.

A kritikusok elismerték a remek színészi játékot, a humort, valamint a könnyedebb jelenetek és az akció egyensúlyát. A hidegháborús motívumot és a speciális effekteket viszont leszólták.

Elnyerte a Legjobb Sci-Finek járó Saturn Awardot, elsőként az Űrszekerek-mozik közül.

2004-ben jelent meg a gyűjtőknek szóló kiadás, amihez a rendező néhány dolgot módosított, hogy egyes, szerinte eddig nem annyira érthető dolgokat könnyebben érthetővé tegyen.

 

Nekem tetszett, de szerintem a régiek közül eddig az első volt a legjobb - kíváncsian várom a 3. és 4. részeket, hátha azok megváltoztatják a véleményemet:)

 

Pontozás:

 

imdb: 7.2

 

Szerintem: 5/5

 

Hírek:

 

- Christopher Plummert legközelebb a Priest (A pap) című horrorban láthatjuk majd.

 

- Christian Slater egy csomó filmben szerepel majd mostanság, ezek közül a legérdekesebbek: Guns, Girls and Gambling (jófélének tűnő krimi), Playback (horror) és Soldiers of Fortune (akciófilm, Ving Rhames-szel és James Cromwellel).

 

Készül az írás a Happy Endről. A hülye munkám folyton elfáraszt, estére már nem nagyon lesz kedvem sose filmet nézni - úgyhogy nem tudom, mit tekintek meg majd legközelebb és azt sem, hogy mikor…

4 komment

Címkék: sci fi


2011.01.02. 23:05 Mozsárágyú

Airplane! (1980)


     Úgy 6 év után végre megint megnéztem az Airplane!-t. Szinte nem is kezdődhetne jobban az év.

     Főhőseink egy egészen hétköznapi repülőútra készülnek. Minden jól megy egy ideig. Ted (Robert Hays) olthatatlan szerelméről próbálja meggyőzni az egyik légikisasszonyt, Elaine-t (Julie Hagerty). A főpilóta Tétel kapitány (eredetileg Oveur, Peter Graves), sima útra készül, így még az egyik kis utasra is van ideje. A gépen utazó összes személy a világ legbiztonságosabb helyén érzi magát. Egészen addig, míg kiderül, hogy baj volt a felszolgált étellel, többen, köztük a három pilóta is rosszul lesznek. A fedélzeten lévő egyetlen orvos (Leslie Nielsen) a segítségükre siet, ám nincs senki, aki le tudná vinni a gépet. A robotpilóta bedöglik, de úgy tűnik, a háborús múlttal rendelkező Ted képes megoldani a problémát. A földi irányítóközpontban McCroskey (Lloyd Bridges) és Kramer (Robert Stack) is rendelkezésére áll, így igazán nem lesz nehéz letenni a vasmadarat...

     Vérbeli katasztrófafilmről lenne szó, ha nem annak parodiája lenne mégiscsak. A Zucker testvérek, Jim Abrahams-szel karöltve gondoskodnak a szórakozásról. És persze a színészek, akiknek teljesítményét bármilyen mai béna, úgymond drámai színész megirigyelné. Nielsen, Bridges, Graves és Stack egyaránt komoly területről érkeztek, egyik férfi sem alakított még vicces figurát. (Állítólag azért választották őket, mert az említett alkotóhármas úgy vélte, csak borzalmas komikus színészek léteztek a filmiparban akkoriban.) És valóban: ők, mintha ezekre a szerepekre születtek volna. Óriásiak. Meg a többiek is egyébként.

    

      Kifigurázásra kerül a Spielberg hegyes fogú ragadozójáról készült film, a Szombat esti láz, és az alapul szolgáló Zero hour című '57-es katasztrófafilm is. Illetve a legtöbb komolyabb témájú alkotásban használt klisék, úgymint aggódó jövőbe tekintés; szerelmesek egymásra találása; feszültségkeltő jelenetek, stb. A zene kiváló, a háttérben történő megmosolyogtató pillanatok megfizethetetlenek. Az egész film olyan klassz, hogy bármilyen mély mondanivalóval rendelkező művel egy lapon említhető, szerintem.
Minden apró részlet az utolsó cseppig kidolgozott, ütősek a poénok, a színészek, mint már említettem egyáltalán nem vették félvállról a dolgot, hanem beleadtak apait-anyait. Még Kareem-Abdul Jabbar is remekel.

A folytatás gyakorlatilag ebből építkezik csak, jóval gyengébbre sikeredett. Az első rész viszont 1980-ban a 4. lett a legtöbbet kaszáló filmek között az USA-ban és még a kritika is szerette. A nézők körében legendás klasszikussá vált, 2006-ban a legjobb vígjáték címét is megkapta egy szavazáson. Pedig mindössze 34 nap alatt készült.

Valószínűleg azért lett ilyen népszerű, mert egészen újfajta humorral rendelkezett. Nem erőszakos, nem rasszista (na jó, azért helyenként lehet annak nevezni), nem alpári, hanem inkább intelligens, sok-sok szóviccel, meglepő megoldásokkal. Sokaknak lehetett inspiráció, például a Farelly-tesóknak is az volt, egyikük elmondása szerint nem is lennének azok, akik, ha nem lett volna a ZAZ trió. (Az már mellékes, hogy a legtöbb farellys izé szerintem lószart sem ér.) 

     Jó sok hülyeség, kellő mennyiségű marhaság és kiváló színészek egyenlő nagyon jó film. Azért a magyarra lefordított poénok nem mindig jók, nyilván ez kiküszöbölhetetlen. De hogy lett vajon Ted Strikerből Ted Pájnacsősz (?) ? :) :D

A legendás jelenetekből következzék most 4, hasonló témában.

Szólj hozzá!

Címkék: paródia vígjáték


2011.01.02. 22:33 Tévésámán

Aranyoskám (Tootsie, 1982)

 

A Van, aki forrón szereti után a beöltözős filmek másik őse.

 

Michael (Dustin Hoffman) remek színész, csakhogy saját elképzelése van minden egyes figuráról, amit eljátszik - legyen az egy király vagy egy paradicsom egy tv-reklámban. Ezért egy idő után nagyon rossz híre lesz, senki sem akar vele dolgozni, így kénytelen pincérként keresni a kenyerét és közben más színészeket készít fel a szerepeikre. Barátja és lakótársa (Bill Murray) ír egy színdarabot, de a bemutatóhoz egy csomó pénz kéne - Michael pedig meglátja a nagy lehetőséget a kiugrásra, de honnan szerezzen pénzt?

Miután férfiszínészként nem kell senkinek, gondol egy merészet és nőnek maszkírozva jelentkezik ugyanarra a szerepre, amit a barátnője (Teri Garr) is szeretett volna. Ettől a naptól Dorothy-vá válik és megkapja a munkát: az egyik híres kórház-sorozat főápolónője lesz.

Most már van munkája és pénze a bemutatóra, de nagy gondba is kerül, hiszen rögtön egy bombanővel kerül közös öltözőbe (Geena Davis) és egyik sorozatbeli partnernője, Julie (Jessica Lange) is megdobogtatja a szívét. Miközben szerepet játszik, lassan nők ezreinek példaképévé lesz, egyre inkább nőként kezdi látni a világot, egyre több gondja akad az érzéseivel, Michael és Dorothy pedig egyre több galibát kezd okozni egymásnak. És nem csupán ő maga esik szerelembe, de a körötte lévő idős férfiak némelyike is - mégpedig vele:)

Vajon mi lesz Dorothy sorsa? Megszerezheti-e Michael magának Julie-t, a nagy szerepet és megúszhatja-e a lebukást?

 

Most láttam másodszorra, de megint nagyon tetszett, többször is hangosan nevettem rajta:)

 

A Some Like It Hotban Jerry és Joe riválisok, valamint mindketten bármikor lebuktathatják véletlenségből vagy direkt a másikat. A Mrs. Doubtfire-ben Robin Williams karakterében összeütközésbe kerül az általa megjátszott nő és a valóságos férfi.

Hoffman figurájának viszont nincsenek ilyen gondjai, mert gyakorlatilag tökéletesen nővé válik, mindössze a férfiakkal való érintkezést kerüli. Végül persze lassanként átüt Dorothy-n Michael, de nem olyan feltűnő és cikis módon, mint Mrs. Tűzvolténál (ezt olyan hülyén fordították) és sosem fenyegeti őt a lebukás réme, mert szinte alig lép ki a szerepéből.

 

Bill Murray egy apró, kevésbé jelentős figurát alakít, minden szövegét improvizálta. A jeles férfiak sorát gyarapítja még George Gaynes alias Lassard parancsnok, aki ezúttal egy magát nagy nőcsábásznak gondoló, szövegtanulásra képtelen, öreg tv-színészt alakít; és Charles Durning, aki egy ízig-vérig valódi, kisvárosi embert kelt életre nagyszerűen.

 

 

Jessica Lange csodásan néz ki, remekül játszik és szerintem minden férfinéző kicsit beleszeret, amíg nézi és így biztosan szurkol a vásznon lévő pasinak, hogy megszerezhesse magának:) Geena Davis első szerepe ez, még göndör, barna haja volt és csupán pár jelenete van, de akkor is inkább csak "látványosságként" bukkan fel. Teri Garr alakítása tetszett, ő szintén olyan valódinak hatott, én ezt a karaktert is kedveltem.

További mellékszereplők: Tobin "Fűrész" Bell, mint pincér; a rendező-producer Sydney Pollack, mint a hős(nő) ügynöke és egyetlen kép erejéig megjelenik maga Andy Warhol.

 

A maszkmesterek szép munkát végeztek, Hoffman is, akit egy ismert hollywoodi transzvesztita színésznő és Meryl Streep készítették fel a szerepre. A történet remekül van megcsinálva, mindössze két dolog sántít: nem mutatják be az első alkalmat, mikor Michael Dorothy-vá vedlik (Williams filmjében erre nagy hangsúlyt fektettek) és a leges legvégén sem derül ki, hogy végülis mi lesz a karakterek jövője.

 

 

Érdekességek: A címet (Tootsie) Hoffman találta ki, ez volt az édesanyja kutyájának a neve. Bill Murray beleegyezett, hogy a neve ne legyen kiírva a kezdő stáblistában, nehogy a nézők egy újabb Golfőrülteket várjanak. A kezdeti próbás részeknél a sosem látható rendező hangja Sydney Pollack volt. Jack Lemmonhoz és Tony Curtis-hez hasonlóan Hoffman is letesztelte a mindennapokban női alteregóját: Dorothy nagynéniként elment a lánya osztályfőnöki órájára, ahol olyan meggyőzően alakított, hogy egyetlen tanár sem jött rá a turpisságra. Az Aranyoskám néhány jelenetét kivágta és felhasználta saját filmjében az indiai Kamal Hassan, a mű címe Avvai Shanmughi és a Mrs. Doubtfire-ből is loptak hozzá részleteket.

 

A főszereplő maga vetette fel, hogy a hitelesség érdekében az elsősorban nem színész Pollack játssza el az ügynökét, mert szerinte ő sokkal meggyőzőbb tudott lenni filmipari bennfentesként, mint egy színjátszó. A rendező nem akarta elvállalni a szerepet, de Hoffman minden nap küldött neki egy szál rózsát "Legyél az ügynököm! Csókol: Dorothy" felirattal, egészen addig, míg bele nem egyezett a dologba. Közös jeleneteikhez nem kellett megerőltetniük magukat, mert a színfalak mögött is állandóan veszekedtek, ordibáltak. Annyira megutálták egymást, hogy soha többé nem dolgoztak együtt, ennek ékes példája, hogy Pollack később Hoffman személye miatt mondott le Az esőember rendezéséről.

 

Az Aranyoskám 22 millió dollárból készült és 177 milliót hozott, Jessica Lange megkapta érte a Legjobb Mellékszereplőnek járó Oscar-díjat, az Amerikai Filmintézet pedig a "100 év legjobb vígjátékai" közül a másodiknak, "A világ legjobb filmjei" közül pedig a hatvankilencediknek választotta meg.

 

Én is csak ajánlani tudom, ebben még igazi, igényes humort, valódi színészi játékot láthatunk és egy kellemes másfél órában lehet részünk, ha megnézzük.

 

Pontozás:

 

imdb: 7.4

 

Szerintem: 5/5

 

Hírek:

 

- A 2008-ban elhunyt Sydney Pollack érdekes módon producere a jövőre látható Margaretnek (Anna Paquin, Jean Reno és még mások), valamint a 2013-as (!) The Silver Linings Playbooknak is - vajon hogy lehetséges ez?:)

 

Hamarosan olvashatjátok Mozsárágyú első újévi bejegyzését, az Airplane!-ről.

Szólj hozzá!

Címkék: vígjáték