Aki a Beatlest szereti, rossz ember nem lehet.

     Főszereplőnk, Sam (Sean Penn) így következésképpen nagyon jó ember. Erről környezete is meg van győződve. Van egy kislánya, akit a híres dal után Lucy Diamondnak nevezett el (Dakota Fanning). Van rendes állása, lakása, jó barátai, segítőkész szomszédja (Dianne Wiest). Viszont korának megfelelő értelmi képességei nincsenek. Állítólag egy hétéves szintjén van, Lucy pedig épp mostanában tölti be a hetedik életévét, azaz lassan lehagyja apját okosság terén. De minden rendjén van így is, mármint viszonylag. Egészen addig, amíg a hatóság rájön, hogy mi a helyzet a kéttagú családdal.

Samtől ideiglenesen elveszik Lucyt, de nem adja fel, a legjobb ügyvédet keresi. A véletlennek köszönhetően ingyen "vállalja" egy menő ám idegileg labilis jogásznő, Rita Harrison (Michelle Pfeiffer) az ügyet. Eleinte idegesíti őt újdonsült ügyfele, de ahogy telik az idő, egyre okosabbnak és nagyon is jó apának látja Samet. Nem valami könnyű felkészülniük a végső tárgyalásra, a tét pedig természetesen Lucy, aki egy nagyon kedves nevelőanyához (Laura Dern) került időközben. A befejezést gyakorlatilag a nézőre bízzák, de mindenképpen van katarzis.

     Elsőre nézve nem valami jó sztori, de a megvalósításon van a lényeg. A közreműködők nevéből is látható, hogy nem valami zámolyi búcsú-jellegű dologról van szó. Véleményem szerint tényleg beleadtak apait-anyait, a filmvilág által csak szuperlatívuszokkal jellemzett Dakota (ekkor annyi éves kábé, mint Lucy), korához képest valóban jó alakítást nyújtott. A főhős figurája nemcsak értelmi fogyatékos, de "autistaszerű" és elég kényszerbeteg is szerintem - Penn mindezt remekül összehangolva játszotta el.

Helyenként már kissé túl érzelgős lesz a film, de nem fordul át a giccsbe. A bírósági jelenetekre üdítően hatnak a Sam és barátai által összehozott gegek. Összességében az aranyos jelzőt akaszthatnám az alkotásra. És hogy miért jó a film igazából? Mert tele van Beatlesszel, igaz nem eredeti verziók, de jók. Sok utalás is található Lennonékkal kapcsolatban, mivel Sam hatalmas rajongójuk. Ezekre az apróságokra is érdemes odafigyelni. Továbbá kiemelt szereplői a filmnek a különböző plüssállatkák is. Gyermeteg lelkecském csak úgy kacagott! :)

     Egy barátném mindig sír a filmen, de annyit elárulok, nem azért, mert oly borzasztó lenne.

u.i.:

A filmben elhangzott ez a dal is.

Mióta elhagyott a barátnőm, sajnos az időm nagy részét a tv előtt ülve töltöm, vagy itt rohadok a monitornál... Túl sok fölös időm lett, de legalább így meg tudok nézni olyan mozikat, amiket amúgy is látni szerettem volna.

1951-ben készült egy nálunk nem annyira ismert, de mára már kultikussá vált sci-fi, a The Day The Earth Stood Still. A hidegháborús időkben a nukleáris fegyverek szörnyűséges pusztító erejére akarta felhívni a figyelmet, egy érdekfeszítő, a kor technikai megoldásai ellenére látványosnak mondható külsővel. A pusztán embernek látszó Klaatu üzenetet hozott számunkra egy másik világból, de mi rögtön támadásra, veszélyre asszociálunk, félünk a mássága miatt (nem úgy értem, ti perverz disznók) és főleg termetes robot kísérőjének, Gortnak a pusztító erejétől tartunk. Azonban Klaatu nem támadni jött, csak figyelmeztetni...

Majdnem 60 évvel később a mára már klasszikussá vált történet újból megelevenedik, mostmár a XXI. század mozilátogatójának címezve!

Egy gigászi, fénylő energiagömb landol New York szívében, a Central Parkban, majd ebből egy furcsa, zselészerű idegen és egy 8 méter magas, éjfekete robot lép elő. A különös találkozás majdnem baljós véget ér, azonban szerencsére a kisebbik látogató megállítja társát, mielőtt az rombolni kezdene. Ő maga viszont fogságba esik, és miután lekerül róla "űrruhája", kiderül, hogy pontosan olyan, mint egy ember.

Azazhogy pontosan olyannak látszik, mint egy ember. Klaatu (Keanu Reeves) azonban egyáltalán nem közülünk való... Mialatt a magukat mindenkinél felsőbbrendűnek tartó főamcsik (köztük Kathy Bates) kérdésekkel bombázzák a jövevényt, egyre több gömb jelenik meg a Föld különböző pontjain. De vajon mire készülnek a kétségkívül rendkívüli erővel bíró idegenek? Talán csak a kutatónő Helen (Jennifer Connelly) és mostohafia (Jaden Smith) tudják kideríteni az igazságot - vagy megállítani őket...

Bevallom, az eredetit angolul néztem, még jó régen, késő éjjel és a felét nem értettem meg, de a mondanivalója eljutott hozzám. Vigyázz magadra ember, mert nem csak a tied ez a planéta! Ha tönkreteszed, nemcsak magadnak ártasz, hanem ezer és egy különböző másik, csodálatos teremtménynek is - amilyen te magad is vagy. És különben hová mennél, ha már itt nem tudnál élni?

Anno a tömegpusztító fegyverek jelentették a legnagyobb gondot, most pedig a környezet szennyezése, pusztítása, bolygónk tönkretétele. A Michael Rennie által játszott űrbéli főhős 60 éve ugyanolyan ember volt, mint te vagy én. Nem voltak különleges képességei, nem tudott repülni, vagy gondolatokat olvasni, ezért volt szüksége egy földi asszony védelmére. Reeves Klaatuja azonban egyáltalán nem szorul segítségre. Képes manipulálni az áramot bármilyen formában, így irányíthatja a gépeket, rendkívül intelligens, érzelemmentes, egyáltalán nem emberi.

Mindkét film sarkpontja a leginkább sci-fi elem, az óriásrobot. 1951-ben a 231 centis Lock Martin öltözött be egy ezüstszín ruhába, és így játszotta el az elpusztíthatatlan űrfegyvert, amely akár egy bolygó kiirtására is képes. Mai szemmel nézve nem olyan ijesztő, de mégis tiszteletet parancsol - a popkultúra egyik megbecsült alakja.

Most pedig alapvetően sokkal nagyobb, sokkal ijesztőbb és aztán jön a csavar, ami egy kicsit gagyi. Mert erre nem gondoltam volna, hogy tulajdonképpen mi is ő... Amíg viszont jelen van, addig uralja a vásznat!

A rajongóknak leginkább az azóta legendássá vált szállóige, a "Klaatu Barada Nikto" maradt meg, amely ebben is kétszer elhangzik - állítólag, merthogy a magyar szinkronban vagy kivették, vagy egyáltalán ott se volt. Én ugyanis nem hallottam...

És hogy mennyire rimék az Amikor megállt a Föld? A rendező, Scott Derrickson szerint inkább egyfajta újramesélésről van szó, mint rimékről, vagyis inkább feldolgoztak egy már meglévő, remek történetet, hogy megálljon a mai korban is. Például ezt támasztja alá az is, hogy Reeves szerint Klaatu régen idegen volt emberi testtel, itt pedig idegen emberi testben - nem ugyanaz...

A forgatókönyv nagyban merített Edmund H. North eredeti szkriptjéből, amely egyébiránt Harry Bates Farewell to the Master című 1940-es novellájából készült.

Sajnos nem fog jót tenni a mű hírnevének, ha elárulom, hogy Derrickson rendező úr nevéhez eddig olyan munkák fűződnek, mint: 2000-es Hellraiser (nem tudom pontosan melyik), Rémségek könyve 2., Ördögűzés Emily Rose üdvéért. Ezekből kettőt írt, és kettőt rendezett is, a háromból kettőt láttam és megvan a véleményem róluk...

Jaden Smith egyébként Will Smith fia, egy mellékszerepben pedig felbukkan John Cleese is, aki ezúttal drámai alakítást nyújt. Akit pedig még érdemes megemlíteni, az Ken Kirzinger - egy apró szerepben tűnik fel - bevallom, én nem ismertem fel őt. Az úriember a Freddy vs. Jasonben alakította az utóbbit, valamint a Péntek 13. 8. részében egy szakácsot játszott, akit a hokimaszkos kinyír!

Bár úgy tudtam, hogy a The Day... megbukott anno, a pénzt rendesen visszahozta (80 misi->230 misi), a kritikusok viszont nem szerették. Én ezt sem tudtam megnézni moziban, pedig nagyon vártam rá...

És hogy mi a véleményem róla? Kétségkívül izgalmas és érdekfeszítő. Gort óriási (a film közepéig), Klaatu egészen ijesztő, Jennifer Connelly szimpatikus hősnő, meg a veteránok, Bates és Cleese is hozzáteszik a maguk részét a nagy egészhez. A látványvilág, ahogy egy mostanában készült hálivúdi produkciótól megszokható, lehengerlő, a veszély, amire fölhívja a figyelmet, az pedig nagyon is aktuális! A gond viszont az vele, hogy Gort "eltűnése" után a dolog egyfajta béna fordulatot vesz, az események sötét tónusa ellenére a végkimenetel túl "rózsás" és egyáltalán az egészből valahogy nem érezni ki, hogy mit akartak mondani a készítők.

Aki '51-ben beült a moziba, az vagy a robotra, vagy a globális pusztulás fenyegetésére emlékezett később, pedig egyáltalán nem erőszakos filmről volt szó. Aki pedig most beül, annak sok minden megmaradhat - például a szerintem erőltetett "halott háborús hős apa" szála - de az, hogy "Jé, a világunk a pusztulás felé halad miattunk?" az nem...

Összesítésben tetszett, kb. olyan volt, amilyennek elvártam, de azt mondom, ha láttátok ezt, vagy látni szeretnétek, nézzétek meg az eredetit is, mert az az igazi mérvadó!

Pontozás:

imdb: 5.5

Szerintem: 4/5 (A robot eltűnése miatt...)

Hírek:

- Scott Derricksont a Hyperion című sci-fi rendezésére kérték fel - egyelőre nem sokat lehet tudni róla, állítólag 2013-ban lesz kész. Íróként pedig a szintén készülőfélben lévő Hercules: The Thracian Wars-on dolgozik - vajon e két film fröccsöntött műszórakozás lesz, vagy valami elképesztő mestermű? A "mester" munkáit ismerve a mérleg nyelve inkább az előbbi felé leng ki...

- Keanu Reeves-nek hamarosan az anime rajongók örülhetnek, hiszen készül a Cowboy Bebop sorozat egész estés mozifilmje. Ezen felül pedig egy Jekyll című, ezidáig semmilyen konkrét ponttal nem rendelkező műben is benne lesz...

Ma sikerült leejtenem a tvmet, ami most elromlott, így asszem egy darabig nem tudok már tvzni se... Tehát marad a végtelen Age of Empires III és UT2004 - bizony, én a Szplintör Szell

száznemtoménhány és a Krájszisz 4. korában ezekkel játszom...

Ja és ha egyedülálló, filmrajongó hölgy vagy, akinek tetszenek az írásaim, ne habozz, vedd fel velem a kapcsolatot;D

     Már önmagában szentségtörés, hogy Elvis után Miley Cyrusról írok. A Király egyébként még "szerepel" is e remekműben, egy dísztányér formájában.

     Nem tudom, hogyan lett Miley Stewartból Hannah Montana, mert egy évtized választ el a mimimaxtól, de a lényeg, hogy a két személy egy és ugyanaz. És aki esetleg oly műveletelen, hogy nem tudja, azzal tudatom, hogy Ms. Cyrus alakítja mindkettőt.

Tehát ő egy hatalmas "rocksztár" - csak néhány millió zeneszerető ember érzéseit sérti ez a kifejezés -, aki normális élettel is rendelkezik, van neki egy legjobb barátnője is, Lily (Emily Osment). Meg apukája, aki az igazi fater, Billy Ray Cyrus. (Azért az valamit elárulhat rólam, hogy én Miley szerinti időszámításunk előttről ismertem már a palit, de nekem a country az egyet jelent Johnny Cash-sel, szóval mindegy is.) Viszont egyre inkább úgy tűnik, hogy Miley egy beképzelt fruskává válik (mégsem írhatom le azt, hogy ribi :)), így az apa elszállítja őt egy isten háta mögötti helyre, ami természetesen a szülővárosa a leánynak. Hogy megváltozzon, azért. Mert mindegyikőnk egyből rájön, hogy milyen szar ember is valójában, ha ellátogat egy poros kisvárosba. És mivel ez egy kalandos tinifilm, kell bele jó pasi (hahahahaha), egy gonosz ellenlábas újságíró, sok giccses dal és táj meg szánalmas poénok. És persze meg kell őrizni a titkot, hogy Hannah valójában Miley. Belezavarodik az ember a sok történésbe.

      Azt gondoltam ez a világ legrosszabb filmje lehet, de nem az. Igaz, hogy unalmas, tele van teljes mértékben irreális jelenetekkel, óriási klisékkel, kliséhalmokkal, de azt gondolom, hogy a maga nemében jól sikerült; a tizenéves rajongók valószínűleg imádták, és az hozta a bevételt. Mert az volt, bőven. Annyit azért mindenképpen megemlítenék pozitívumként, hogy látszik a csajócán, hogy imádja ezt a közeget meg az éneklést. Az már más kérdés, hogy nem ért hozzá. Meg, hogy rosszul vagyok tőle.

Olyan emberek égetik magukat a produkcióban, mint Tyra Banks, vagy Vanessa Williams. És, ha lehet még valaki idegesítőbb Miley kisasszonynál, az nem más, mint Taylor Swift. Megértem a kedves olvasót, ha fogalma sincs arról, ki ez a bige. Sajnos én viszont tudom, és a hideg futkos a hátamon, akármikor meghallom a sipítozását. Mert a főszereplőnek legalább mélyebb hangocskája van, de ezt a gyengus hanghordozást még a mega#ztárban sem értékelnék. És ő állítólag egy country énekesnő. Ez meg Dolly Partonra nézve bántó. Na, abbahagyom a fröcsögést.

     Szóval közel sem volt annyira fájdalmas a megnézetel, de ha lehet választani, inkább megyek fogászatra, mintsem még egyszer végignézzem.

     Elvis a Király. De a zenében és nem mint színész, mert az ugyebár kicsiny hazánk zseniális művésze, Latinovits, a színészkirály. Na, ha már rögtön a bevezetőben eltértem a tárgytól, akkor szinte biztos, hogy napszúrást kaptam.

     Ki ne ismerné a címadó dalt? Már csak köré kellett építeni egy eladható sztorit. Elvis barátom Vince Everettként jelenik meg a színen, aki egyszerű életet él, hirtelen haragú és udvarias a hölgyekkel. E két utóbbi tulajdonságának köszönhetően már a film 5. percében kialakul az alapkonfliktus; börtönbe kerül emberölésért. Odabenn megismerkedik Hunkkal (Mickey Shaugnessy), aki maga az atyaúristen a  börtönhierarchia szerint. Ért a zenéhez és az üzlethez, így nem csoda, hogy apjaként tiszteli őt Vince, akinek egyetlen vágya a hatalmas hírnév, ami meg sok pénzzel jár. Még a büntetésvégrehajtási intézmény falai közt bemutatkozik, mint előadó. "You're so young and beautiful' - énekli, és az egész ország a lábai előtt hever, mert ezt egy tévés műsorban teszi. Csak hát, amikor szabadul, ezt a "heverést" nem igen látni sehol. Összehozza azonban a sors, meg saját heves természete egy szép és megfelelő kapcsolatokkal rendelkező nővel, Peggyvel (Judy Tyler).

Együtt nekivágnak a zenei piac meghódításának, ám - ahogy az lenni szokott - különböző akadályok gördülnek eléjük, meg egymásba is szeretnek. De a pénz vagy a szerelem a fontosabb?

     Mint a fentiek is mutatják, a film nem szól semmi szokatlanról, de én látom lelki szemeim előtt, ahogy 53 éve a moziban fiatalok ezrei néznek, mint a moziban (ó de béna poén), amikor Elvis táncra perdül csíkos pólóban. Akkoriban sok mindenki álmodozott olyan életről, amit ő élt. Ez a vonzó a filmben. Meg persze a zene. Valójában két dal közt leginkább uncsi, de vannak jó pillanatok. Véleményem szerint azonban azért olyan jó ez mai szemmel nézve, mert Elvis lénye hatja át az egészet. Ahogy Lennon mondta, Elvis sosem volt már ugyanaz a katonai szolgálat után. Ez meg még az előtt volt, és tényleg a valódi személyisége érezhető a figurán. Igaz, hogy Vince egy balhés fazon, de legbelül ugyanolyan jóravaló gyerek és kedves, mint Elvis volt. Ő is egyike azoknak a tehetséges emberkéknek, akiket a mocskos sóbiznisz tett tönkre.

A film tele van jó öreg sablonjelenetekkel, Elvisnek viszont elég csak egy pillanatig néznie szép szemeivel és el is felejti az ember, hogy milyen bénák a szövegek. Partnernője szerintem egyáltalán nem illik hozzá, már úgy alkatilag. Egyébként Judy Tyler sajnos nem érte meg a prömiert, autóbalesetet szenvedett, pedig igéretes karriert futhatott volna be. Nekem érdekes módon Lauren Bacall ugrott be róla, pedig igazából nem is hasonlítottak.

Hunk éneklős része a film egyik legjobb jelenete, oltárian szól. Feltűnik egy-két menő kocsi, a járművek szerelmeseinek, jazz muzsika a műfaj kedvelőinek és bunyó! Az a lényeg. Egy póknak is száz a térde, érdemes megnézni a filmet, mert összességében nagy élmény.

Hangposta: Börtönrock. Küldöm H. Mikinek, H. Gyurinak, Z. Janinak és haverjaiknak!

Még gyerekként láttuk ezt a filmet több alkalommal is, valahogy úgy maradt meg, hogy jó. De furcsa, mert a mondanivalójából, az eseményekből egy gyerek nem hinném, hogy sokat felfogna... Így, felnőtt fejjel nézve pedig egyes részeiben egészen ijesztő volt.

Az '50-es évek New Yorkjában a multimilliomos Waring Hudsucker (Charles Durning) egy vezetőségi ülés közben fogja magát és kiugrik a 44. emeletről. Senki sem tudja miért öli meg magát, de a könyörtelen cégvezetők tanácsa, élükön Mussburgerrel (Paul Newman) rögtön kidolgoz egy tervet, hogy csellel magukhoz ragadják a Hudsucker Iparvállalat óriási hatalmát. A ravasz üzletemberek terve, hogy egy idiótát ültetnek a vezérigazgatói székbe, a részvények árai lezuhannak, ők pedig felvásárolnak mindent!

Norville (Tim Robbins) éppen kapóra jön. Emberünk egy nap alatt a levelezési osztályról a cég első emberének irodájába jut, ahol aztán különös stílusa és manipulálhatósága miatt Mussburgerék malmára hajtja a vízet...

Azonban egy pergő nyelvű újságírónő (Jennifer Jason Leigh) felfedezi, hogy Norville nem is olyan hülye, mint amilyennek látszik - ezek után a Nő és a Férfi egymásba szeretnek és együtt próbálják meg legyőzni a tőzsdecápák konglomerátumát!

Ezt a sötét tónosú, de mégis vicces filmet a Coen-tesók rendezték és írták, kiegészülve az írásban segédkező Sam Raimivel. Még 1985-ben elkészítették a forgatókönyvet, de majdnem 10 évvel később sikerült csak megcsinálni - pénz és hírnév akadálya volt:) Aki bármelyik Coen-filmet látta, annak van fogalma Ethan és Joel rendezéseiről - ehhez jön hozzá Raimi mesteri feketehumora, valamint Paul Newman és az általam kedvelt Tim Robbins nagyszerű játéka! A mellékszereplők közt ott van Bruce Campbell, Peter Gallagher, Anna Nicole Smith, Steve Buscemi és csak hangjában John Goodman is.

Az imdbn írták, hogy ez a mű egyes jeleneteiben mennyire hasonlít a Brazilra és valóban. Leginkább a levelezési osztály olyan, mintha maga Terry Gilliam tervezte volna. Az indító öngyilkossági jelenet szerintem nagyon ijesztőre sikeredett, és még borzongatóbbá teszi, hogy Waring Hudsucker halálát a valóság ihlette. 1975-ben Eli M. Black, wall streeti pénzember cége összeomlása és egy kirobbanóban lévő megvesztegetési botrány elől menekült az örök vadászmezőkre, a new yorki Pan Am épület 44. emeletéről kivetve magát.

További érdekesség, hogy A nagy ugrás hatalmasat bukott a jegypénztáraknál - 25 millió dolláros

költségvetésével csak valamivel több, mint 2 milliót hozott vissza... Állítólag a készítés ennél még többe, 40 millióba került, a bukta így még nagyobb lett:) A kritikusoktól jót és rosszat is kapott, de összesítésben leszerepelt.

Most, sokadszorra látva azt kell mondjam rá, hogy kissé unalmas, és talán túl hosszú. A látványvilág nagyon eredeti, a színészek is jók, de a történet nem túl izgalmas, az események közt nincs igazán nagy fordulat. Viszont a meseszerű részek (merthogy sok olyan van benne) valahogy bájossá és szerethetővé teszik.

Nem mondom, hogy egy hűdejó film, nem olyan rossz, egyszer meg lehet nézni, már csak Paul Newman miatt is.

Pontozás:

imdb: 7.4

Szerintem: 4/5 (Ennél kevesebbet azért nem akarok adni rá.)

Hírek:

- Tim Robbins-t legközelebb a jövőre elkészülő Green Lanternben láthatjuk majd. (Ami szerintem a "kitűnő" főszereplő-választás miatt megbukik.)

- Az idős "órásmestert", Moses-t alakító Bill Cobbs-nál fedeztem fel egy érdekes filmet, a forgatás végén járó The Arcadian című sci-fit, amiben Lance Henriksen lesz a főszereplő. (Sajnos a sztoriról semmit nem tudok, de a címe mindenképpen figyelemfelkeltő.)

- Bruce Campbell a már említett Gonosz Halott 4. részében lesz főhős, valamint a madarak azt

csicsergik, hogy a The Gatekeeper nevű, jelenleg is készülő horrorban is benne van, Lea Thompson és John Goodman oldalán. Emellett Ash legendás életre keltője rendezői babérokra is tör: 2011-ben érkezik a Bruce vs. Frankenstein című ijesztgetős-paródia!:)

- Sam Raimi (aki egyébként a Hudsuckerben felbukkan valahol egy rövid jelenetben) producere lesz a Warcraft (!!!) című filmnek, valamint folyamatban van egy újabb Némó kapitány és Az Árnyék újrája is.

- John Goodman hamarosan ismét a melegszívű szőrmók, Sully hangja lesz a Szörny Rt. 2-ben.

Jim Carrey legutóbb két filmmel is megostromolta a székesfehérvári filmszínházat. Az egyik volt ez, a másik a Christmas Carol. Ezt szerettem volna anno megnézni, de senki nem jött el velem rá, és annyira nagyon mégsem érdekelt, de nem tettem le róla, hogy látni fogom. Most, kb. 1 hónapnyi vetítés után végre megtekinthettem és nagyot csalódtam benne, de pozitívan:)

Carl (J.C.) lehetetlen alak. Mióta a felesége lelépett, azóta senkivel sem beszél, mindenkinek

mindenre nemet mond, állandóan egyedül van és még a barátaival se törődik (megértem szegényt...).

Egyik flúgos cimborája viszont elviszi őt egy agymosással egybekötött jelszóharsogásra, ahol a karizmatikus főagymosó (Terence Stamp) fogadalmat tétet vele. Attól a naptól fogva Carlnak mindenre igent kell mondania, mindent el kell fogadnia, mindent meg kell tennie, amit csak kérnek tőle! És hogy ez még ne legyen elég, hősünk életét nemcsak a totális felfordulás és a káosz teszi lehetetlenné, hanem felbukkan a nagy szerelem (Zooey Deschanel) is!

Tudtam, hogy nem aratott nagy sikert nálunk, de a férfi főhős kilétén és a nagy vonalakban felsejlő sztorin kívül semmit sem tudtam róla. Elkezdtem nézni és a nagy Igen-fogadalomtól kezdve baromijó lett! A poénok ütnek, Carrey remekel, az idióta Bradley Cooper által életre keltett főnök zseniálisan irritáló, Zooey Deschanel pedig csodás.

A történet alapjául Danny Wallace humorista Yes Man című könyve szolgált, amiben azt írja le, hogy mennyire megváltozott az élete, mialatt 6 hónapig mindenre igent mondott. Az író maga a film végén pár pillanatra látható, pont úgy, mint a Stanley-ben:)

Sokkal jobb volt, mint amire számítottam. Pozitív és negatív kritikákat is kapott, azonban pénzügyileg mindenképpen sikeres volt (70->225 millió dollár). A Gumiarcú utolsó pár filmje elkerülhetetlenül megbukott, de az ő neve nekem még a mai napig garancia arra, hogy megéri megnézni azt, amiben szerepel. Én azoknak ajánlanám, akik még hisznek Jim mesterben, de azoknak is, akik az utóbbi években csalódtak benne. Szerintem senki nem bánja meg, ha megnézi!

Pontozás:

imdb: 7

Szerintem: 5/5 (Kitűnően elszórakoztatott az érzelmi viharok közepette is!)

Hírek:

- Deschanel kisasszonyt legközelebb a Your Highness című fantasy-mesefilmben láthatjuk Natalie Portman és James Franco oldalán.

- Bradley Cooper a nemrég elkészült Szupercsapat-moziban látható mostanság, jövőre pedig jön a Másnaposok 2.

- Terence Stamp jelenleg az Ultramarines animációs filmben dolgozik, ami a címe alapján feltételezhetően egy Warhammer 40000-rajzfilm lesz - ez esetben engem pedig marhára érdekel:)

Újra itt vagyok. A blog elvileg az ember életéről szól, ezért néhány szót ejtek arról, hogy mi is

történt, miért nem olvashatta az a néhány ember az írásaimat mostanában itt. Nem sokkal a két éves évfordulónk előtt a barátnőm itthagyott, elvitte magával a szívem nagy részét és a boldogságomat... Az utóbbi két hetem maga volt a pokol, soha életemben nem éreztem még ennyire rosszul magam és még mindig nem múlt el. Most megint itt vagyok, mert mióta megtörtént ez a dolog, azóta nem bírok sok olyan dolgot csinálni, ami eddig elvette az időmet, így pl. mostmár felszabadult némi időm, amit

felhasználhatok filmek nézésére. Ahogy a mondás is tartja, a padlóról csak fölfelé vezethet az út, így legyen! Ennek szellemében lássuk első visszatérő írásomat ami a harmadik a tini-kaland-fantasyk sorában.

Stanley Yelnets (Shia Transzformer Lebeouf) ártatlanul kerül be egy büntető-táborba, ami kb. a fiatalkorúak börtönének feleltethető meg. A sok különös figura és látszólag értelmetlen esemény közt felsejlik egy évszázados szerelmi történet, egy családi átok és a Sors kifürkészhetetlen útjainak térképe.

Egy történet, ami fontos dolgokat mesél el a Végzetről, a barátságról, a szeretetről, és emellett

vicces, érdekes és izgalmas!

Most is irodalmi alapanyagból forgattak hálivúdék, ahogy a már sokat említett három másik mozgókép(Spiderwick, Lemony Snicket, Narnia) esetében is. Amit nem mondtam, az a könyv/film címét adó gödrök ásása. Nos, a gyerkőcök (akik egyébként echte börtöntöltelékként viselkednek álá Életfogytig) minden nap kénytelenek ásni egy jó nagy lukat. Keresniük kell valamit, amiről senki sem tudja, hogy mi az...

A történet az elején nem volt túl érdekes. Amint felismertem Adj Hálát A Marhahúsértot, rögtön arra gondoltam, hogy hú de szar lesz ez; viszont kb. 10 percen belül megjelent Jon Voight, aki egy az egyben Johnny Halliday-re hasonlít: ekkor már kezdett megváltozni a véleményem. Utána pedig Moby Honey-jára beszáguld a képbe Sigourney Weaver vörös hajjal és az események is egyre érdekesebbek lesznek! Patricia "Médium" Arquette-et pedig fel se ismertem, amíg a sorozatáért rajongó húgom fel nem világosított:)

Kezdetben elég zavaros a sztori, néhol vannak benne dolgok, amik idegesíthetnek bizonyos nézőket, bugyutaságok, de engem nem zavartak. Lassan-lassan aztán elkezdjük érteni, hogy a múltban több szálon futó események hogyan függnek össze egymással és a jelenbeli történésekkel, de a nagy katarzisok elmaradnak. A vége kitalálható, de valahogy az egész egyáltalán nem irritáló, sőt, mint már említettem, izgi, stb. - szóval jó. Az eddig megismert, erősebben fantasy-vonalra gyúró mozikkal ellentétben itt kevesebb gyerekes és ostoba esemény van, a főszereplők szimpatikusak, még LeBeouf is sokkal jobb, mint manapság. Azt mondom, egy esélyt érdemes neki adni, tulajdonképp vajmi kevés köze van a Spiderwick-Lemony Snicket-Narnia vonalhoz - talán épp ezért olyan szórakoztató, mert más.

És néhány érdekesség a végére. Az alapot szolgáltató regény írója, Louis Sachar írta a

forgatókönyvet, és egy pillanatra feltűnik az egyik múltbéli jelenetben is. A Zerot játszó Khleo Thomas a House-ból az eltortult fejű néger srác. Az ügyvédnőt életre keltő színésznőt Roma Maffiának hívják (erős mi?:)). Stanley anyukáját Siobhan Fallon játssza, aki a Totál káoszban a Mindenki John Smith-jelenetben szereplő repülőtéri jegykiadó. Stanley nagypapája Nathan Davis, a Holes-t jegyző rendező/producer Andrew Davis apja, Madame Zeronit pedig Eartha Kitt, az első Macskanő életrekeltője alakítja.

A Holes 20 millió dollárba került, 71-et hozott vissza, nálunk csak dvdre adták ki, 2004-ben.

Pontozás:

imdb: 7.1/10

Szerintem: 4/5 (Az egy levonás azért jár, mert egynél többször nincs értelme megnézni.)

Hírek:

- Jon Voight A Nemzet Aranya 3. részében játszik majd. (Már az egy is szar volt, Nicolas Cage

csillaga rég leáldozott, a kettőről azt se tudtam, hogy volt, akkor meg minek?)

- Shia LeBeouf jövőre harmadszor is eljátssza a Transformers férfi főszerepét. Nagyon nem várom ezt a filmet, mert biztosan csúnyán elcseszik majd a legendás robotistent, Unikront benne - remélem nem ő lesz majd az antagonista...

     Totál véletlenül akadtam a filmre. Félig-meddig magyar alkotás egy számtalanszor feldolgozott témáról, gyermeki nézőszögből.

     Főszereplőnk Bruno, aki 8 éves és apja (David Thewlis, azaz Lupin prof.) egy katona, akire ő nagyon büszke. Egy nap a család elköltözik Berlinből. Az anya (Vera Farmiga) és idősebb tesója (Amber Beattie) nem nagyon vannak oda az új házért, hát még Bruno. Sehol egy hasonszőrű kisfiú, akivel labdázhatna, minden tök szürke és uncsi. Plusz még a felfedezésre váró területek mennyisége is csekély, mivel a ház hátsó kertjénél tovább nem mehet Bruno. Egy-két katona néha feltűnik, meg fura, pizsamás emberek, akik elég fáradtnak tűnnek meg velük sem szabad szóba állni. Otthon tanítja a gyerekeket egy öreg pali, aki zsidókról meg dicső birodalomról beszél és a 8 éves gyerkőc nem nagyon érti miket beszél.

Egy nap mégiscsak átszökik a tiltott területre és egy jó kis mezőt talál, aztán meg egy elkerített részt, ahol találkozik egy kopasz, szintén pizsamás gyerekkel, ő Shmuel. Végre barátra lelt. Minden nap találkoznak, és ezzel együtt Bruno fejében egyre nagyobb a zűrzavar, mert a kisfiú arról beszél, hogy nem érzi jól magát a drótkerítésen belül, B. viszont saját szemével látta egy filmen, hogy ott vígan kávéznak az emberek és beszélgetnek egymással, satöbbi. A sok érthetelen történés hatására meg, mert a gyerek tök hülye, szörnyű fordulatot vesz a történet.

     Érdekes film egyébként, de eléggé hatásvadász. Nem hiszem, hogy teljesen hű a történelemhez, de mindegy. Ha már hasonlítgatni kéne, akkor a Schindler listájához képest ez mondjuk nem egy nagy szám, de a vége sokat lendít a filmen. De sok a nem túl életszerű párbeszéd, meg helyenként eléggé klisészerű. Viszont. A szülőket nagyon jól hozza a két színész, minden elismerésem. Rajtuk kívűl nem is nagyon emlékszem senkire. A Brunót alakító Asa Butterfield korához képest egész tűrhető, de szerintem inkább a szép szeméért választották ki.

Sok magyar színész is feltűnik, és egészen véletlenül nem a saját hangjuk a szinkronhang.

     Azt mondom egyszer meg lehet nézni. De a vége túl van spilázva meg hát kissé borzasztó nézni.

     Nos, a magyar válogatott 1986 óta nem jutott ki vébére, de kár ezért fölöslegesen siránkozni. Inkább nézzük meg ezt a filmet. Máris kevésbé tűnik szörnyűnek a helyzetünk.

     Eperjes Károly a főszerepben. Van egy olyan érzésem, hogy nem kellett sok időt töltenie a szerepre való felkészüléssel, mert valószínűleg hasonlóan gondolkodik az évszázad mérkőzéséről, mint Tutti, szül.: Boksai Rezső. Tutti mindent tud a legendás angol-magyarról, ő maga is hallgat a 6:3 becenévre, ugyanis aznap született. 1953. november 25-én, amikor a legyőzhetetlennek hitt angol válogatottat felülmúlta kis hazánk nemzeti tizeneggye.

Egy nap Tutti, aki tisztességes kukásemberként éli mindennapjait egy zuglói házban rejtett kincsekre lel. A tulaj nagyapja minden lehetséges dokumentumot, emléktárgyat összegyűjtött az Aranycsapatról. Majd' elájul hősünk, amikor Hidegkuti eredeti mezét találja egy ágy alatt. Önkívületi állapotban fölhúzza a felbecsülhetetlen ruhaneműt, és innen veszi kezdetét maga a történet...

     És egy kis időre tényleg önkívűletbe kerül, ugyanis időutazás részese lesz. Visszajut születésének napjára, amikor egy nagyfröccs 3 forint volt. Negyed négykor kezdődik az angol-magyar, ám ami legalább ilyen fontos, hősünk talán megláthatja életében először az anyukáját. A születése után elhagyta őt, de most itt az alkalom, hogy végre megpillanthassa... nade közben megy a meccs! Bárhová betér rádiót hallgatni, nem sokra rá viszont már dobják is ki a helyiségből, mivel bemondja előre a gólokat. Csak Helén (Szalay Kriszta), az utcaseprő viseli szívén a fura férfi sorsát. Eleinte mindenki csak  őrültnek gondolja  főszereplőnket, később viszont kifejezetten gyanúsnak találják, persze az államvédelem ezzel már a fölbukkanása pillanatától így van.

Kocsmából a borbélyhoz, onnan egy írólakásba kerülnek, közben velük tart Halmi (Cseh Tamás), aki valaha Helén vőlegénye volt. Egy ifjú békeharcos lány (Kari Györgyi) is velük megy, meg majd az írók is, élükön Béryvel (Kern András). De az ávéhá is közel jár, a meccsen meg csak potyognak a gólok. Viszont egyre közeledik a perc, amikor Boksai Rezső megszületik, és azt mindenki tudja, hogy elvileg egy időben a jövőbeli énünkkel nem tartózkodhatunk, mert akkor izé...gondolom fölrobban a Föld. Vagy valami ilyesmi.

Persze itt ilyenre nem kell számítani. Sokkal lényegesebb kérdés, hogy miként látják Rezsőt az emberek '53-ban. Holmi forradalomról, 40 elcseszett évről meg hasonlókról szövegel. Az akkori kor embere automatikusan valami összeesküvésre gondolhatott volna ilyen esetben, és nincs ez másként a film kitalált történéseiben sem. És mi van, ha a jövőböl érkezett? 5000-essel akar fizetni, a himnuszt énekelteti fennhangon, tudja a végeredményt. Veszélyt jelent-e a környezetére, vagy épp ellenkezőleg, valamiféle hasznot húzhatnának jelenlétéből?

Sok információt szerezhet a szerencsésebb fiatal nemzedék a Rákosi-éráról a filmből, a "gyűröttebb" arcúak meg eldönthetik hiteles-e a megjelenítés vagy sem. Kiváló színészek, kiváló poénok, mindez Tímár Péter tollából. Cseh Tamás különleges előadásmódja teljesen passzol a szürke 50-es évekhez, a szürkeséget ellensúlyozza. Feltűnik még többek között Kállai Ferenc, Fesztbaum Béla, Reviczky Gábor - akihez az egyik legemlékezetesebb jelenet fűződik - , Máté Gábor, Bánfalvy Ágnes, Dörner György, Kovács Lajos, Végvári Tamás. Jó kis film.

      És a lényeg: Szepesi György meg természetesen Grosics, Buzánszky, Lóránt, Lantos, Bozsik, Zakariás, Budai II, Kocsis, Hidegkuti, Puskás, Czibor.

     Én (többek között) az argentínoknak drukkoltam a VB-n. Ezzel együtt természetesen Maradonának is, aki lehet egy akármekkora barom, idegesítő ripacs, számomra akkor is a legnagyobb futballisták egyike, nála nagyobb zseni nem is születik talán soha többé. A film is neki köszönheti létrejöttét.

     Főszereplőnk, Tati Benítez (Ignacio Benítez), hétköznapi figura. Buenos Airestől nagyon messze lakik feleségével, 3 gyermekével, favágóként dolgozik. Tisztességes, csendes ember, akiről azonban köztudott, hogy él-hal Maradonáért: első lányát is Diegonak akarta keresztelni (aztán született fia is), hátára tetováltatta a 10-es mezszámot, karjára magát Diegót, és az égvilágon mindent tud róla. Élete azonban nem jól alakul, kirúgják állásából. Egy kedves öreghez megy hát, számára gyűjt fát az esőerdőben. Ez is egy bonyolult szakma ám, nem mindegy, miféle rőzsét szed össze az ember! Egy nap pedig megtalálja bálványa hasonmását egy nagy gyökérben. Úgy vigyáz a rönkre, mint a szeme fényére, és amikor megtudja, hogy Diego intenzív osztályra került a fővárosban, elhatározza, hogy odaajándékozza neki. És megkezdi rövidnek nem nevezhető útját Maradona felé...

Tati egy rendkívül szimpatikus gyerek, a film során pedig hasonlóan rendes, kedves népek segítik őt az úton, ami nem véletlen, hiszen Diego hazájából valóak. És még az ősellenség, Brazília egy állampolgára is könnyen kenyérre kenhetővé válik, amint meglátja a csodás alkotást, a fából készült szobrot. Az "alkotás" láttán engednek a sztrájkolók, előzékenyek lesznek a biztonsági emberek és így tovább. Maradona az isten, nincs mit tenni. De vajon megkapja-e a szobrot? Egyáltalán, túléli-e a betegséget?

Tehát ez egy mese, csodás elemekkel, némi nehézséggel, a jó győzelmével. És persze valóságos alappal. Szerintem mindenki emlékszik a síró emberek százaira a kórház előtt. Akkoriban tudta meg a világ, hogy Maradona-vallást is alapítottak, hogy a focizseni kipróbálta magát, mint "sóment", hogy 120 kilósan is a világ legcsodásabb embere ő, és hogy nem akármilyen fából faragták (nagy poén, mi?), ő mindent túlél. Jómagam kissé elfogult vagyok irányába, akárcsak Tati. 

     Szerintem ez egy nézhető film, szerethető szereplőkkel, izgalmas eseményekkel, amelyek alatt nem repülő vámpírsrácokat meg bárgyú musical-betéteket értek. Addig is emberek nézzétek az elődöntőket!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

És...

www.vuvuzela-time.co.uk.

     Számomra mindenképpen óriási pozitív csalódás volt a Toy Story 3. Alapvetően én rosszul vagyok az animációs filmektől, pláne, ha beszélő állatok és hasonló idegesítő dolgok szerepelnek bennük. A régi Disney mesék híve vagyok inkább,  de a "Játék Történet"-et én se tudtam kikerülni életem során.

            Az első kettő résszel úgy voltam, jó, ez vicces, de nem ájultam el tőlük. Ezt viszont végignevettem és komolyan együttéreztem Woodyékkal. (Biztos öregszem.) Szóval valamit nagyon eltaláltak az alkotók.

            Eleve ugye szükséges valami újítás, és kézenfekvő volt, hogy ez új játékok megjelenése legyen. És ez telitalálat, mert a határ csak a csillagos ég lehet. Jómagam a plüssmackók bűvöletében éltem gyermekkoromat, ezért engem sikerült is elolvasztani Macó, a nagyon puha és kellemes szamócaillatú medve felbukkanásakor. A Barbie és Ken-vonal bődületesen bárgyú, épp ezért nagyon vicces. A Szöcske-man, vagy mi pedig egészen élethű háromdében, amitől mellesleg megfájdul a fejem, de hát valamit valamiért.

            Végig izgalmas és már majdhogynem idegtépő is a történet, és azt hiszem nekem azért tetszett annyira, mert inkább én vagyok a célközönség, és nem az ovisok meg kisiskolások (Na jó, természetesen ők is). Ugyanis, a valaha mindenkiben leledző gyermeki énünket szólítja meg a film, az egykori önfeledt sihederéveket, amikor legjobb barátunk volt egy viseltes plüssjáték, vagy egy lépést se tettünk semerre a világ legmenőbb minikamionja nélkül. Satöbbi.

            Azért van egy negatívum: tutira értelmetlen megnézni másodszorra, mert nem "ütne" akkorát.

Csatlakozom Mozsárágyúhoz, szerintem is nagy meglepetést okozott a Pixar legújabb munkája. Bár jómagam nem vagyok ellenére az új animációs stílusnak, azért kedvelem a régieket - a Cow & Chickent például csakis 2d-ben tudom elképzelni:)

Ha már itt tartunk, pont idevág a régi és az új rajzfilmkészítést magában ötvöző, a Toy Story 3-at kísérő rövidfilm, a Day & Night. Ebben az alig 6 perces alkotásban két egyszerű figura vetélkedését és összebarátkozását láthatjuk, azonban világelső módon a 2d-s karakterek belsejét 3d-s animációk töltik ki. Így a Nappal és az Éjszaka egészen mást hoz ki egy-egy adott helyből, ahová kerülnek - pl. tengerpart, Las Vegas vagy egy egyszerű, füves rét. Nekem tetszett, szórakoztató volt, visszahozott valamit a régi idők rajzfilmjeiből - úgy gondolom, már ezért megérte elmenni a vetítésre.

Ha már vetítés - újból a Fejér Megyei Hírlap szervezte ingyen-mozizás volt ez. A jegyekért való sorbanállás most kevésbé volt megterhelő, de nevetséges módon egy eléggé könnyen megjegyezhető nő és annak hájas fiacskája megint a sor elején állt, mind itt, mind a mozizáskor. Nem tudom, ők vajon két órával előbb odaállnak, csak hogy elsőnek érhessenek be?

A tumultus szerencsére most kisebb volt, viszont gusztustalannak tartom, hogy a legtöbb nagyszülő, aki idejét feláldozza a kora reggeli sorbanállásért, még csak egy kis hálát sem kap az unokáitól, akiknek tulajdonképpen szívességet tesz. Sőt, van úgy, hogy a saját gyerekeik sem képesek segítséget nyújtani nekik - de ez csak az én véleményem, nem tudhatom, hogy minden ilyen utód velejéig romlott-e:)

Rendhagyó módon a film előtt nincsenek előzetesek, ami egy picit levett a hangulatból. Én imádom az előzeteseket!:) Viszont a Day & Night cserébe nagyszerű ajándék volt a készítőktől.

Ennyi kitérő után most vágjunk is a közepébe!

Woody, Buzz és a többiek hosszú ideje egy nagy dobozban várják sorsukat, ugyanis gazdájuk, Andy, felnőtt és egyetemre készül. Már nem játszik velük, így a kis csapatnyi műanyagfigura azon tanakodik, hogy vajon a padlásra kerülnek-e, vagy kidobják őket...

Egy véletlen folytán aztán a banda Andy tudta nélkül a Napsugár Óvodában köt ki, ahol is egy összeesküvés közepébe kerülnek! A hős cowboy-bábunak és fröccsöntött űrkommandós társának ezúttal fel kell vennie a harcot más játékokkal, vissza kell jutniuk jogos tulajdonosukhoz és meg kell menteniük rossz sorban sínylődő társaikat is! Hogy mi lesz ebből?!

Nem szeretem, hogy az emberek a rajzfilmet nem tekintik valódi filmnek, pedig elég csak a The Iron Giantre gondolni, amely bőven túllép saját keretein és egy fantasztikus történetet vetít elénk - csak éppen nem hús-vér színészek tolmácsolják az eseményeket.

Itt szintén egy izgalmas, érzelmekben gazdag sztori elevenedik meg a vásznon, a lassan elmúló gyerekkorról, a barátságról és arról, hogy nem szabad elfelejteni, kik vagyunk és hol a helyünk.

A régi részekhez hasonlóan nagyszerű poénokat puffogtatnak a Pixarosok, azonban itt már egy egészen különleges dolog történik, hiszen a figurák túllépnek saját játék-mivoltukon és egy többször rendkívül komoly, embert próbáló eseménysor részesei lesznek.

Voltak részek, amik nagyon mélyen megérintettek, például a vége, a vaskohó vagy a Macó múltjáról szóló részek. Voltak olyanok, mikor nagyon szurkoltam (a Majmos rész) és olyanok is, mikor hangosan nevettem (a tortillás jelenet például):)

Röviden: szórakoztató! Mindent megkaptam tőle, amit egy filmtől várnék, minden benne volt, aminek benne kellett lennie. Apróságokba tudnék csak belekötni, ugyanis van 2-3 rész, amikor lehetetlen dolgok történnek, de ez az összesített élményt nem csökkenti.

A teljesség igénye nélkül következik egy felsorolás a karaktereket megszólaltató színészekből, először is a régebbről ismert hangokkal: Tom Hanks (Woody), Tim Allen (Buzz), Joan Cusack (Jessie), Don Rickles (Krumplifej Úr), Estelle Harris (Krumplifej Asszony), John Ratzenberger (a malacpersely), Wallace Shawn (Rex), Jeff Pidgeon (a zöld űrlénykék), Jodi Benson (Barbie), R. Lee Ermey (a műanyagkatonák vezetője), John Morris (Andy) és Laurie Metcalf (Andy anyukája). Ők mind megőrizték szerepeiket az előző 2 epizódból. Slinky-t, a rugós kutyát eredetileg az Ernestként ismert Jim Varney szólaltatta meg, 2000-ben bekövetkezett halála miatt most viszont Blake Clark (aki többek közt a Nekem 8 benzinkutasa és a Sátánka szemüveges pokolbéli démonja volt) váltotta.

Az újak közt olyan nevek szerepelnek, mint Ned Beatty (Macó - ő volt az Életfogytigban az idős Főnök), Michael Keaton (Ken), Timothy Dalton (a süni), Jeff Garlin (az egyszarvú - például az Ottalvós buliban ő az apuka), Bonnie Hunt (Dolly - Tucatjával olcsóbb) és Whoopi Goldberg (a polip).

Ez Lee Unkrich első önálló rendezése, ő egyébként az egyik iró is, annak idején pedig segédrendezőként részt vett a Toy Story 2. és a Szörny Rt. készítésében is.

A „Játék Történet” harmadik epizódját a kritikusok is imádják, hát még a rajongók! Szerintem nagyszerű film, mindenkinek ajánlom, kicsiknek, nagyoknak és olyanoknak is, akik nem látták az előző két részt - sajnos viszont azok alapján, ha nem lett volna ingyenes, talán nem néztem volna meg és az nagy kár lett volna!

imdb.com felhasználói szerint: 9.5/10 (1.701 szavazatot kapott eddig)

Szerintem: 5/5 (Óriási volt! 6-ost csak azért nem kap, mert ahogy a kolléganőm is megírta, másodszorra már biztosan nem olyan jó.)

Ja és maradjatok bent a stáblista elején, érdemes;)

Hírek:

- Tom Hanks az alábbi, érdekesnek tűnő munkálatokban vesz részt: egyelőre cím nélküli Barry Manilow-projekt (producer - Nem sokat tudok Barry Manilow-ról, de azt igen, hogy sokan utálják. Szóval kérdéses, hogy vajon ki és miért akar filmet csinálni róla?), The Lost Symbol (a Da Vinci-kód 3. része...) és a Larry Crowne (rendező és főhős - Na ez tényleg érdekes lesz! Egy vígjáték-dráma Larry-ről, aki 50 éves fejjel visszamegy a középiskolába!).

      Egy vámpíros film, amiben kivételesen NEM szerepel korunk bálványa, Pattinson Róbert. Azonban e kedvező feltétel ellenére sem egy emlékezetes film a Vér.

      Teljes mértékben járatlan vagyok a japán animációs filmek világában, de a lényeg, hogy ez is egy ilyen alapján készült. És még egy magamfajta dilettáns is észrevette ezt a filmen. A látványon van a hangsúly, ami nem véletlen a történetből kiindulva. A főszereplő Saya (Gianna Jun) egy vérszívó, akinek élete fő célja, hogy eltegye láb alól apja gyilkosát, Onigent (Koyuki). Utóbbi a legvénebb és leghatalmasabb vámpír, vagy ha tetszik, démon. Egy nő alakját vette fel, és Saya segítője is történetesen egy tinilány, Alice (Allison Miller). A többi szereplő gyakorlatilag nem is lényeges, kivétel talán Saya egykori mestere, Kato (Yasuki Kurata).

Visszaemlékezésekből megismerkedhetünk Saya múltjával, és megtudjuk, hogy legfőbb kétsége az, hogy vajon saját maga ember-e egyáltalán. Van-e lelke. Alice-szel hasonló a sorsuk, mivel az ő apját is megölték, nem is akárkik; egy titkos társaság tagjai, akik eleinte Saya segítőinek tűnnek...

     Nagyon sok vér fröccsen, minden jelenet a horror műfajt próbálja kiszolgálni, de helyenként inkább  gagyiba fordulnak az események. Meg igazából van egy elvarratlan szál is, és a vége (amit kikövetkeztethet a kedves olvasó, hiszen tök nagy klisé) egészen el van nagyolva, az ember azt gondolná, a végső küzdelem valami nagy durranás lesz. E film esetében viszont inkább az első egy óra telik el belsőségek fröcskölésével. Megvan a szokásos múltbéli szomorú sors a főszereplőnél, van segítő, de persze több a gonosz ember. Illetve lény.

Érdekes módon, annak ellenére, hogy ez egy szokványos horror-fantasy, vagy micsoda, és nem egy nagy szám, valahogy észre se vettem, hogy letelt a játékideje. Sodornak minket az események, és végül is csak az a baj, hogy a befejezés nagyon béna, vagy inkább semmilyen. És ez mondjuk mindenképpen hátrány egy film esetében. Szóval semleges számomra ez a mű, valahogy nem tudom, mit kezdjek vele. Onigen megvalósítása viszont külön tetszett, meg a fekete-fehér ellentét vonulata.

     Hofit idézném: "Valami nagyobbat vártál?" És a válaszom az lenne, hogy igen. Azért Tévésámánnak elküldöm a főszereplő hölgyet:

Egyébként pedig hajráááááááá Argentínaaaaaaaaaa!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Szeretem a francia filmeket. Annyival életszerűbbek és hozzám közelebb állóak mint az amerikaiak... Sajnos viszont az utóbbi 3 francia mozi, amit láttam, nem volt az igazi. A Marhakonzerv-akció nem nevezhető rossznak, de ugyanaz a banda tudott csinálni Jöttünk, láttunk, visszamennénket is, így nézve pedig már mégse olyan jó. A lány és a farkasok egész másmilyen, mint amilyenre számítottam - kifejezetten untam, hiába volt Laetitia Casta a főhősnő. Végül pedig jött ez, amit angolul Seeds of Death-nek is neveznek, és az előző bekezdés kezdetén olvasható véleményem nem változott meg.

Párizs házain egyre több különös felirat jelenik meg, aminek kezdetben senki nem tulajdonít nagy jelentőséget. Azonban a baljós üzenetek kezdenek sokasodni és ez felkelti Adamsberg felügyelő figyelmét. Nem sokkal később az ómenek egyre világosabbá válnak: valaki egy kitörni készülő pestis-járvánnyal fenyeget! Amikor pedig az első hulla is feltűnik, az események hullámai kezdenek összecsapni hősünk feje fölött. A felügyelőnek ugyanis nem csak az egykori kedvese hiánya miatt érzett fájdalommal kell megbirkóznia, hanem összefüggéseket kell találnia a káosz közepén, és felgöngyölíteni ezt a misztikus ügyet. Dolgát nehezítik vagy néha könnyebbé teszik egy bérház különös lakói, akik mind valamilyen sötét titkot rejtegetnek.
Vajon megállítható a fekete halál vagy ismét megtizeledi a francia főváros lakosságát? Ki lehet a hátborzongató események szálainak mozgatója?

Azóta gondolkodok, hogy melyik film az, ami kiköpött ilyen, de nem tudok rájönni. Azt hiszem a Bíbor folyók az... Az eleje eléggé különös, az első 10-15 percben nem igazán érthetőek a dolgok. Utána viszont, amint az első jel feltűnik, onnantól izgalmassá válik. Ahogy haladunk egyre előrébb, úgy lesz egyre szövevényesebb az ügy, majd kb. a 3/4-énél jön a fordulat, amikor majdnem teljesen fény derül az igazságra. A Messze fuss... innentől válik rossz filmmé. Az eddigi izgalom egy csapásra eltűnik, az események ellaposodnak és a végén adrenalinfokozónak berakott csavar se üt már. A konklúzió, vagyis hogy ki az elkövető és miért az pedig egyenesen béna. Pozitívum viszont, hogy sose gondoltam volna az illetőre!

Meg kell említenem, hogy a színészek azért remekelnek! Mind Adamsberg alakítója, José Garcia (jobbra a képen), mind pedig a lecsúszott színészt játszó pofa (sajnos nem tudom a nevét) jó volt. Ki kell még emelnem Michel Serrault-t, aki anno a Belphegorban is emlékezetes volt. Ez az utolsó filmje és itt is maradandót alakít (ő van a kép bal oldalán).

A történet egy irodalmi adaptáció, a francia bestseller írónő, Fred Vargas (igen, ez egy női név) "Gyorsan menj el és későn jöjj meg"-ként fordítható című könyvéből készült, amit négyen-öten átírtak forgatókönyvvé - köztük volt a rendező Régis Wargnier is.

Kár a Have Mercy On Us Allért (ez a 3. címe:)), ugyanis ha nem romlik el a fővonal és nem derül ki, ami kiderül, akkor egy sokkal izgalmasabb, természetfelettibb (van ilyen szó?) mozi lehetett volna. Így viszont semmi mondanivalója, semmi tanulsága és utólag nem sok értelme van.

imdb.com felhasználói szerint: 5.4/10

Szerintem: 3/5 (Az első egy óra nagyszerű, de utána lejtőn lefelé menet végig...)

(Az első bekezdésben említett filmek mindegyike megtalálható az archívumunkban!)

A legutolsó windows-frissítés óta nem működik a youtube (se), remélem májkroszáfték gyorsan kijavítják majd a baklövést. Holnap 18-kor újfent premierre megyünk, ezúttal a Toy Story 3. részét nézzük majd meg - ha ingyen van, akkor miért ne?:) Remélem jó lesz...

Üdv mindenkinek!

 

Jó régen nem írtam már ide.... Mióta dolgozom, azóta nincs olyan sok kedvem filmeket nézni, plusz mostanában rengeteg jó játékot találtam (pl Deus Ex, Heroes IV teljes kiadás), így inkább ezekkel ütöm el a szabadidőmet.

Ezt a filmet viszont már egy ideje meg akartam nézni. Először az emblematikus figurájával, Sammel találkoztam, akit a poszteren középen láthattok. Szerintem jópofa figura - ezt gondoltam, amíg nem láttam miket tesz. Először nem néztem meg a premierkor, aztán láttam hogy Anna Paquint beírták főszereplőnek, mellé Brian Cox-ot, így már méginkább vonzóvá vált. Kedd késő este aztán semmi sem akadályozhatott meg hogy leüljek elé - sajnos azonban apámtól a film első 5-6 percéből semmit nem hallottam...

Halloween éjszakáján bármi megeshet, elég csak a John Carpenter által elindított sorozatra és annak Rob Zombie-féle újrájára gondolni. Ezzel a művel is igazolást nyer állításom.
Azon az estén egy amerikai kisvárosban elképzelhetetlen dolgok történnek: például fény derül az iskolaigazgató hátborzongató hobbijára, lehull az álarc egy vérszívóról, életre kel egy kísértethistória és több ember sötét titka is kiderül!

A sztorit néhány kisebb történetre bontotta le a rendező-író-producer Michael Dougherty, aki többek közt az X-Men 2. részénél és a megbukott  Superman visszatérnél segédkezett mint forgatókönyvíró. Tehát a kisebb történetek közt átmenetek vannak, az egyikben megismert figurák visszatérhetnek a másikban, a történéseket pedig összefűzi a látszólag egyszerű maskarás kisgyerek Sam, aki mindegyikben felbukkan.

Bevallom, az eleje elég béna. A képregényszerű főcím és stáblista nagyon tetszett, viszont sem az első, sem a második gyilkosság nem sikerült valami jóra. Ha azonban ezeket kibírjuk, a következő 3 kis sztori kárpótol majd értük.

A felbukkanó különféle szörnyetegek irtó jók lettek, Anna Paquin most is gyönyörű, keveset szerepel, de akkor nagyon intenzív a jelenléte. Brian Cox egy elgyötört öregembert alakít, rendkívül hitelesen, megtámogatva Forgács Gábor kitűnő szinkronjával. Ki kell még emlnem a két szerepet is játszó Dylan Bakert (a két karakter tulajdonképpen egy, de ezt majd meglátjátok), aki leginkább Norman Bates-t és Michael Douglas Összeomlás-beli karakterét juttatta eszembe. A gyermekszínészekre se lehet panasz, a legjobb talán Samm Todd (ő lány, de szerintem ez a nevéből nem derül ki). Ha már neveknél tartunk, az itt rövid ideig felbukkanó Battlestar Galacticás pofát úgy hívják, hogy Tahmoh Penikett - milyen név ez?

A rendező mellett Bryan Singer is szponzorálta ezt a remek kis horrort, ami egyébként Dougherty korábbi animációs rövidfilmjén, a Season's Greetings-en alapszik. 2007-es bemutatóját egyéb homályos okokból elhalasztották, később egyenesen dvdre jött ki, azonban jópár filmfesztiválon bemutatták és a pozitív kritikák mellett több díjat is nyert. Készült belőle grafikus novella, Samből figurák és a direktor úr már bejelentett egy készülő folytatást is.

Összefoglalva: mintha a Sin City struktúrájával forgatnák le valamelyik Halloween-részt, de egy karakteres főgonosz nélkül, több kis rémmesére lebontva. Talán lehetne egy csokorba fűzött Masters of Horror-epizódhoz is hasonlítani. Nekem tetszett.

imdb.com felhasználói szerint: 7.0/10 (ezek szerint nekik is bejött)

Szerintem: 4/5 (a kicsit laposabb indítás miatt)

A jővőre nézve nem tudom biztosan, mikor jövök legközelebb, de most Mozsárágyú több szabadidővel rendelkezik, így az ő írásai nyilván gyarapodnak majd:) Aki idetéved, nyugodtan használja a keresőt és böngéssze az archívumot, nem fogja megbánni;)

     Számomra mindig gyanús, ha egy film temérdek sok Oscart kap. Nem fejtem ki inkább miért, mert még akinek nem inge, az is magára venné. Az angol beteg egy monumentális alkotás, minden hasonló műnek a velejáróival együtt, de valahogy leköti az ember figyelmét, szóval érdemes megnézni. Már csak magyar vonatkozásai miatt is. A napfény ízénél mindenképpen jobb.

     Gróf Almásy László (Ralph Fiennes) életének fontos pillanataival ismerkedhetünk meg, a velem egy napon született, néhai Anthony Minghella rendezőnek (is) köszönhetően. Habár, úgy tűnik ő maga ezekre nem emlékszik. A II. világháború vége felé járunk Olaszországban, és Almásy csak egy kényszerű "teher" az ápolók számára; gyakorlatilag teljesen összeégett, nem nagyon tud mozogni, lélegezni is csak alig. Hana (Juliette Binoche), miután több szerette is meghalt a háborúban, belefárad abba, hogy állandóan félnie kell meg aggódni, így Almásyval együtt egy elhagyatott kolostorban száll meg. Úgy gondolja, nincs már sok hátra a férfinak, addig is "nyugta" lesz. Csak egy könyvből tudhat meg információkat az angol betegnek elkönyvelt embertől, ami tele van annak személyes emlékeivel, írásaival. Együtt rakosgatják össze a múlt hiányzó darabkáit. Érkezik hozzájuk azonban egy rejtélyes idegen, bizonyos David Caravaggio (Willem Dafoe). Úgy tűnik, ő nagyon is ismeri a beteget, egyelőre viszont nem egészen világos, milyen szándékkal érkezett.

      A múlt felidézése Almásy és egy angol nő, Katharine (Kristin Scott Thomas) szerelméről szól. Mindennek háttere az egyre borzalmasabbá váló háború, a helyszín pedig Kairó. Apránként kapunk információkat a főszereplőről, ki is volt ő, milyen szerepe volt a háborúban, stb.

     A film hosszának ellenére is érdekes és még azt is írhatnám, hogy lendületes. Helyenként viszont kifejezetten giccses, de hát ez még elnézhető. Nem igazán tudom megmondani, hogy tetszik-e, vagy sem. Nem is közömbösek az érzéseim a filmmel kapcsolatban, de azt hiszem, hogy számomra ez "csak" egy nagyszerű alakításokkal teli mozgókép. Amikor viszont Sebestyén Márta énekel, akkor kicsit könnybe lábadt a szemem, ami mondjuk az allergiának is köszönhető mostanság.

A Lostból ismert Naveen Andrews meg Colin Firth csak kevés ideig szerepel, de őket kiemelném a többiek közül. Voldemort megtestesítője meg lassan tiszteletbeli magyar lehetne asszem. Összefoglalva, ez egy olyan film, amit látni kell, de nem ér meg 9 Oscar-díjat. Jóestét.

Szintén Sebestyén Márta, és ezt szerintem ismeri is a nép. Jó kis muzsika.

     Amikor kölyökkoromban olvastam a címet valahol, azt gondoltam, hogy ez valami horrorfilm lehet, amiben mindenevő skorpiók árasztják el Magyarországot, de sehogy sem tudtam hozzá kötni Eszenyi Enikőt meg Rudolf Pétert. A valódi történet közelében sem jártam, de mindenesetre érdekes film kerekedne belőle...

     A két főszereplő Panni és Tamás, kettejük se veled-se nélküled jellegű kapcsolatáról szól a film. Megismerkedésük a kis hazánkban nem is olyan régen még mindennaposnak számító telefonproblémáknak köszönhető. Tamás nagymamájának, Maskónak (Törőcsik Mari) akar dicsekedni újszülött kislánya súlyával és magasságával, de félrekapcsol a telefon és Panni értesül a hírekről. Kis idő múlva pezsgőt bontanak a telefonfülkében majd heves csókolózásba kezdenek. Viharos viszonyuk kezdetét veszi, többször elhagyják egymást, szó szerint ütik-verik a másikat, vagy éppen táncolnak, bohóckodnak esetleg énekelnek, szénné sült pulykát siratnak, hasonlók. Egymás életét, családjaikat és környezetüket is tönkre teszik, de mindig visszatérnek a másikhoz. Igazából ugyanaz ismétlődik végig, de egy oka van, hogy miért nem válik unalmassá a film: Eszenyi Enikő és Rudolf Péter egyszerűen óriásiak. Mindent, ami valaha egy színész feladata lehet, ötvöznek a két figurában. Boldogok, szerelmesek, dühösek, viccesek, hülyék, szertelenek, eszelősek, részegek, komolyak, szomorúak satöbbi. Szépek és fiatalok is ráadásul. Nagyon jó volt őket nézni szerintem.

Garas Dezső, Pápai Erika, Hernádi Judit, Bárdy György, Csuja Imre, Temessy Hédi is feltűnik a filmben. Utóbbi figurájához kötődik a legnagyobb poén a filmben. Egyébként nem mondanám, hogy ez vígjáték, alapvetően inkább dráma. A két főszereplő múltjából egyre többet tudhat meg a néző a film során, miközben ők maguk gyakorlatilag nem is ismerik egymást. Érdekes. Gárdos Péter a rendező, akárcsak a zseniális Szamárköhögés esetében.

     Szóval jó.

     Néhány totál különböző, ám egyaránt zakkant anya áll a történet középpontjában, vagy a középpont környékén, mert a világon mindent képesek a feje tetejére állítani. De mivel édesanyákról van szó, mindent meg is tudnak oldani.

     Spanyolországban hamarosan megtartják az első homoszexuális esküvőt, azaz mindjárt egy csomót egyszerre. Három párral közelebbről is megismerkedhetünk, illetve az ő anyukáikkal meg két apukával is. Az anyák közt van egy habókos kutyabolond, egy ideges szállodavezető, egy OPNI-szökevény, egy bizonytalan színésznő meg egy, akinek összekéne adni a meleg párokat, köztük a saját fiát is, és ezt nem viseli túl jól. Különböző módon viszonyulnak gyermekeikhez, és jelentősen befolyásolják leendő vejeeik életét. Olyannyira, hogy a szertartások veszélybe kerülnek, lehet, nem is lesznek megtartva...

Vérbeli európai moziról van szó, mivel a karaktereken van a hangsúly (meg egy nagyon aranyos kutyuson!), akik igaz, hogy amerre járnak, felfordulást okoznak, de teljesen hétköznapiak, az utcán tömegével járkálnak ilyen emberek mindenhol. Ugyanolyan problémákkal küzdenek, mint mindenki, legfeljebb az eltérő, hogy nincs mindenkinek homoszexuális gyereke. Mindegyik szereplő "defeketes" valamiben, és emiatt lehet nevetésre számítani. Szerintem végig leköti a figyelmet, néhol túl sok az információ, meg egyes szereplők hihetetlenül idegesítőek, de egy megtekintést mindenképpen megér.

     Na szóval, nem rossz film ez, de a májli- meg esspé-, illetve tvájlájt-rajongókat nem fogja lenyűgözni.

     Mel Gibson neve egy időben garancia volt a mocskosul nagy kasszasikerre. Ez a film akkoriból való.

     Ő alakítja Nick Marshallt, aki egy igazi nőcsábász, bár a gyengébbik nem inkább a "rohadék", "faszkalap" vagy esetleg a "surmó" jelzőket fecsérli el a jellemzésére. Szó nélkül átgázol bárkin, csak a saját érdekeit tartja szem előtt, még egy szem lánya, Alex (Ashley Johnson) is csak egy zavaró tényező számára. A nők neki csak ideig-óráig kellenek, egy igazi bunkó a pali. Egy nap azonban érdekes, mármint életveszélyes dolog történik vele; áramütés éri a lakásában. Másnap pedig arra ébred, hogy hallja a nők gondolatait! Ez aztán maga a borzalom, gondolja hősünk. Viszont egy Bette Midler által életre keltett pszichológus ráébreszti, hogy ez a különleges képesség csak a javára válhat. Tehát innentől kezdve Nick élete fenékig tejföl. Lenne, ha nem lenne minden történetben valami alapkonfliktus. Aki egy nő, Darcy (Helen Hunt), és aki az ő főnöke valami reklámcégnél. Szóval Darcy az útjában van a főszereplőnek, de közbeszól Nick képessége, aminek köszönhetően egyáltalán nem úgy alakulnak a dolgok, ahogyan ő azt szeretné...

     Maga a sztori az nagyon jó, mert erre ki ne lenne kíváncsi, sőt az urak valószínűleg szívesen birtokolnák is az említett képességet. És Mel Gibson, aki sokáig az én kedvenc hálivúdi színészem volt, abszolút passzol a figurájához, isteni mosolya van és satöbbi. Helen Hunt kellően kedves, tele a film igazi röhögős poénokkal, a Sinatra rajongók meg lehidalnak talán. Bette Midler mellett kis szerepben feltűnik Lisa Edelstein alias Cuddy, Lauren "Mary Samsonite" Holly, Marisa Tomei és Alan Alda is. Jó sok klisével találkozhatunk és így, hogy sokadszorra láttam, ölég unalmas volt helyenként.

     Összességében megéri megnézni, de Mel Gibson nélkül azért nem lenne túl jó. Videjó helyett ezúttal álljon itt egy fura filmes asszociáció. Jóestét.   

Újabb fejezet a tini-fantasy filmekből.

Bill Murray-vel azért nehéz szar mozit csinálni és mivel tudtam hogy ő is benne van ebben, ezért már volt egy garancia, hogy jól fogok szórakozni - és mit ad Isten, így is lett!

200 évvel egy rejtélyes katasztrófa után, a már két évszázada a föld alatt élő emberek kezdenek egyre inkább pánikba esni a mélységekben lévő Szikraváros falai közt. A várost éltető gigászi generátor ugyanis kezd leállni, és ha ez bekövetkezik, mindenkit elnyel a sötétség... Szerencsére a kíváncsi Lina (Saoirse Ronan - ezt a nevet mégis hogy lehet kimondani?) és barátja, Doon (Harry Treadaway) szeretnének a végére járni egy pár rejtélynek és kitalálni, hogy hogyan lehet végrehajtani a lehetlennek tekintett menekülést Szikravárosból!

A képen bal oldalon a két főszereplő fiatal, mellettük a rendező, akinek ez volt első igazi filmje, az utánuk következő urakat pedig remélem minden olvasó ismeri:)

Először is le kell szögeznem, hogy pozitívan csalódtam ebben a City of Emberben! Például a már említett Murray mellett Tim Robbins, a Karib-tengerről ismerős Mackenzie Crook és Martin Landau is benne vannak (utóbbit elég nehéz volt felismerni), valamint a történet tényleg izgalmas. Bár nekem sem a lány, sem a fiú nem volt szimpatikus a hősök közül, mégis szurkoltam nekik és egyre inkább érdekelni kezdtek a város titkai. Felbukkan két hatalmas méretű állat, vannak persze gazemberek és jófiúk, menekülés és üldözés, óriási masinák és érdekes, disztópikus dolgok. (A disztópia az utópia ellentéte ha jól tudom:))

Mindenképpen meg kell említenem, hogy a Spiderwick krónikákhoz és a Lemony Snickethez hasonlóan ez is irodalmi alapanyagból készült, az eredeti City of Embert Jeanne DuPrau írta, 2003-ban jelent meg, az adaptáció producere pedig Tom Hanks volt. A Szikraváros 55 millió dolláros gyártási költségből csak durván 18 milliót hozott vissza, és vegyes kritikákat kapott, tehát egyértelmű tetszést sehol se váltott ki. A gyengécske bevétel miatt a második könyv megfilmesítését egyelőre nem tervezik, pedig alaphelyzetben erről is lett volna szó.

Őszintén nem értem, hogy mitől lett ez rosszabb, mint A balszerencse áradása. Bár abba több nagy nevet sikerült belesűríteni és ott volt ugye az utánozhatatlan Jim Carrey, de mindegyik gyerek ellenszenves benne, egy csomó barmósággal van megtömve a sztori és mégis sikert hozott.

A Szikraváros viszont nekem tetszett, egy lehetőséget adhat neki bárki, főleg aki kedveli ezt a kölyök-fantasy műfajt.

imdb.com felhasználói szerint: 6.4/10

Szerintem: 4/5 (Az egy levonás azért jár, mert másodjára már tuti unalmas lenne, de egy nézésre 5/5-öt érdemel.)

Hírek:

- Tim Robbins-t legközelebb jövőre, a készülő Green Lantern-filmben láthatjuk majd.

Mit kell tenni akkor, ha egy alapból nem túl nagy szám történetet szeretnénk sikeresen megfilmesíteni? Természetesen jónevű és/vagy tehetséges színészekre lesz szükségünk. Igen, a jó hírnév és a tehetség nem jár kéz a kézben, lásd azokat az emberkéket, akik 2 hétig sztárok, csak mert egy éppen futó mozifilmben szerepelnek, pl. labancz lilla, megön fáksz, stb...

Tehát megvan az alapsztori, ami valljuk be, nem túl eredeti: lúzer pofa hogyan melegedik össze újra a barátnőjével, miközben keményebb fickóvá válik, szembenéz a problémáival és megoldja őket.

Ha a főszereplő Adam Sandler, akkor máris csak egy adott réteghez szól(hat?). Ha ő a producer is, akkor méginkább szűkül a nézők köre, de itt és most mindössze executive producer (vagyis nem ugat bele annyit) és mellette ott van a csak pozitív jelzőkkel illethető színészóriás, Jack Nicholson! Bizony, innentől a siker garantált. Ugyanis Jack bácsi nagyon ért a vígjátékokhoz (is), Sandlernek ez a "hazai pálya" és ott vannak még a kis szerepekben beugró ismertebb arcok, mint pl. Marisa Tomei, Heather Graham, John C. Reilly, John Turturro és Woody Harrelson, sőt még New York volt polgármestere, Rudolph W. Giuliani is felbukkan. Ők mind nagyon jók, főleg Harrelson, tehát megvannak a siker alapjai.

A rendezője Peter Segal, aki eddig többek közt az alábbiakat hozta össze: Csupasz Pisztoly 33 1/3, Tommy Boy (nem jó), Bölcsek kövére II. (nagyon nem jó), 50 első randi, Csontdaráló (baromijó), ZseniKém - szóval ha jót csinált, az akkor nagyon jó lett:)

Az Anger Management esetében még a poénok se olyan rosszak - persze van pár unalmas és kínos rész, de egy mai vígjátékban hol nincs? Ami engem konkrétan irritált, az a dagi cica neve. Eredetileg Meatball vagyis Húsgombóc, ami szerintem aranyos, de itt valamiért Boci Cica (vagy rosszul értem?). Szóval engem ez konkrétan zavart, a többi dolog nem.

A kritikusok egy részének tetszett, a másiknak nem, de azért bőséges pénzt hozott a házhoz. Érdekességként megemlíthető, hogy a bírónőt játszó Lynne Thigpen utolsó filmje, alig egy hónappal a bemutató előtt halt meg és az ő emlékének szentelték e mozit.

A Ki nevel a végén? egyértelműen az utóbbi évek egyik legjobb Sandler-filmje, Jack Nicholson-rajongóknak pedig kötelező darab!

imdb.com felhasználói szerint: 6.1/10

Szerintem: 4/5

Hírek:

- Készül a Transformers 3. része... John Turturro állítólag ebben is benne lesz. Én nagyon félek ettől a filmtől, mert tutira ellövik az Unikron-aduászt és biztos hogy elbasszák. Vagy pöcse lesz, vagy valami elképesztően gagyi módon valósítják meg - és ezt nem akarom, pláne nem azután, hogy szegény Galactus már erre a sorsra jutott...

- Woody Harrelson egy nagyon viccesnek tűnő animációs filmhez, a Turkeys-hez kölcsönzi most a hangját. A történet szerint egy csapat pulyka időgéppel visszamegy a múltba, hogy megakadályozzák az első hálaadás-napi vacsorát, és ezzel milliónyi testvérüket mentsék meg a sülthússá válástól! Hát nem óriási?:)

Reggel volt szerencsém látni a Szikravárost, ami meglepően jó volt, erről a napokban olvashattok majd tőlem.

Christina Ricci a kedvenc színésznőm - ezt az új olvasóknak írom, már ha vannak ilyenek:) Jó régen nem láttam már olyan "új" filmet amiben játszik, a jelen esetben tárgyalt nagyszerű magyar címmel megáldott művet is csak akkor néztem meg, mikor már 3. alkalommal adták.
Első két esetben a StoryTv adta és meg kell mondjam, ennél sokkal többet érdemel - harmadszorra már a Duna Tv-n láthattam, ami azért mégiscsak minőséget képvisel.

Anno mikor jártamban-keltemben belebotlottam képekbe a Penelope-ból, semmi jóra nem számítottam. Úgy gondoltam ez valami baromság, sajnáltam szegény Christinát, amiért ilyen szerep jutott neki.
Aztán elgondolkoztam: nem titok, hogy ő maga választja meg, hogy miben szeretne játszani és általában a kis költségvetésű és/vagy művészfilmeket kedveli. Tehát talán mégse lehet olyan rossz az Édes kis malackám. Most adtam neki egy esélyt és be kell vallanom, nem bántam meg!

A Wilhern nemesi famíliát egy elfelejtett átok súlytja, mikor hosszú generációk után megszületik az első leánygyermek. A kis Penelope emiatt szörnyen torz vonásokkal jön világra. Édesanyja (Cathrine O'Hara) mindent megtesz, hogy a lányából igazi nemes kisasszony válljék - és hogy valaki "a saját fajtájából" beleszeressen és elvegye feleségül, mert szerintük ez megtörné az átkot.
Penelope (C.R.) okos és művelt hölggyé cseperedik, azonban be van zárva a házba, és folyamatosan arisztokrata ifjak jönnek hozzá, akiket a kedves mama és a hozomány hívogat. A kérők általában mind titoktartási nyilatkozatot írnak alá, azonban egyikük (Simon Woods) megszökik. A bonyodalmak pedig akkor kezdődnek mikor a halálra rémült ifjú összefog egy mindenre elszánt újságíróval (Peter Dinklage) és egy póker-függő, szebb napokat is látott fiatalemberrel (James McAvoy), hogy leleplezzék a "szörnyet".

Itt már egy pár jó poént is elsütöttek a készítők, az egész átok-szekvencia nagyon jól meg lett csinálva, tehát már az elején kiderült számomra, hogy ez egy jó kis film lesz!

Az írója az a Leslie Caveny, aki a világsikert aratott Mindenki szereti Raymondot című sorozatot is írta, a producer pedig Reese Witherspoon (aki egy kisebb szerepben benne is van). Dr. Szöszi életrekeltőjének ez volt az első produceri munkája és a rendező, Mark Palansky (a kép jobb oldalán) pályájában is fontos szerepe van: ez az első egész estés alkotása.

A színészekre semmi panasz nem lehet. Christina Ricci most elmaszkírozva nem a szépségével hanem a tehetségével hengerelt le. Egy idő után az átok folyománya teljesen természetes látvánnyá vált, szinte fel se tűnt - szóval ő baromijó volt. James McAvoy játéka is tetszett, hitelesen adta elő a semmilyen céllal nem rendelkező, szerencsejátékba menekülő fiatalt. Catherine O'Hara most is egy problémás anyát játszik, azt hiszem őt beskatulyázták ebbe a szerepbe. Ki kell még emelnem Peter Dinklage-et, aki szintén remek teljesítményt nyújt. Egy rövid időre pedig a nagyon híres Russel Brand is feltűnik - bár tudnám miért is híres ő annyira... A sztoriból egyetlen dolgot emelnék ki, a legvégén van egy nem annyira fontos csavar, de ott nagyot néztem azért, mert soha nem gondoltam volna hogy ilyen is jöhet még!

Érdekességek: Riccit az említett szőke producer kérte fel a szerepre, egyből rá gondoltak Penelope-ként. A zenéjét Joby Talbot szerezte (akinek a nevét a Franklyn miatt örökre megjegyeztem), valamint készült belőle regény is. A kritikusok hideget is, meleget is adtak neki, pénzügyileg sikeresnek mondható, mert egy pici hasznot azért sikerült termelnie.

Összefoglalva az eddigieket, az Édes kis malackám címe ne tévesszen meg senkit, ez egy jó kis film, érdemes adni neki egy esélyt!

imdb.com felhasználói szerint: 7.1/10

Szerintem: 5/5

Hírek:

- Christina Ricci következő filmjében, a Born To Be A Starban egy pornószínésznőnek álló lányt játszik majd el - érdekesen hangzik, nem?:)

- Peter Dinklage hamarosan egy szintén figyelemfelkeltő műben lesz látható: a Knights of Badassdom című horror arról szól, hogy egy csapat szerepjátékos véletlenül elszabadít egy valódi démont, majd nekik kell megállítaniuk is a szörnyeteget!

Ma este lesz a Ki nevel a végén?, ami a Pláza ásza után majd jobb fényt vet Adam Sandlerre:) Aki még nem látta, az nézze meg! Nem tudom, hogy egyáltalán olvassa-e az oldalt (még) valaki, de ha igen, akkor neki(k) mondom, hogy kaptam munkát és így hamarabb elfáradok, kevesebb filmet nézek mostanság és így kevesebbet írok is. Mozsárágyú pedig az államvizsgájára készül, szóval a jövőben kicsit lelassulunk azt hiszem...

Adam Sandler és csapata, a Happy Maddison prokuciós cég Kevin James-t az élre állítva próbált meg

újból valami vicces filmet csinálni, aminek azért mondanivalója is akad, de ahogy az utóbbi években már oly sokszor, ez sem jött be nekik.

A Pláza ásza végén azon gondolkoztam, hogy mit akartak most itt csinálni? Vígjátékot, amiben van dráma vagy drámát, némi humorosnak hitt, izzadtságszagú viccelődéssel? De akármelyik is volt az alapkoncepció, az akciófilmekre hajazó részek se így, se úgy nem illenek bele.

Paul Blart (Kevin James, aki produceri és írói feladatokat is ellátott) óriási vesztes. Van egy lánya, de a felesége elhagyta. Az anyjával lakik, nincs barátnője, szar a munkája, a kollégái lenézik és utálják. Ő pedig ennek kompenzálására olyan hévvel veti bele magát immár 10 éve a plázai biztonsági őr-létbe, amelyet senki nem vár el tőle, és nem is honorálják igyekezetét. Élete egy csapásra megváltozik, mikor beleszeret az egyik stand eladónőjébe (Jayma Mays) és hamarosan óriási feladat hárul rá: meg kell mentenie a lányt és még néhány vásárlót a profikból álló betörőbandától! Paul pedig hamarosan tutyimutyi kisemberből kőkemény akciósztárrá válik, hogy elnyerje szíve hölgyét és legyőzze a gazfickókat!

Már amikor megláttam a Happy Madison logóját, már akkor elkezdtem gyanakodni, hogy talán mégse kéne megnézni. A legelső jelenet nagyon figyelemfelkeltő, de utána kb. 25 perc tömény unalom következik. Itt már nagyrészt a dráma uralkodik, a poénok háttérbe szorulnak és még bénák is. Aztán megkezdődik a rablás és onnantól kissé elképzelhetetlen dolgokat kezd művelni ez a Blart... Ahogy előbbre haladunk az eseményekkel, úgy lesznek a dolgok egyre kiszámíthatóbbak, egyre érdekltelenebbek és gagyibbak. A végén jön még egy csavar, de őszintén szólva senki se fog meglepődni rajta.

Maga Kevin James szerintem nagyszerű teljesítményt nyújt, hiszen egyrészt megtanulta mesteri fokon használni azt a kétkerekű izét, amin gurul, másrészt meg van pár húzós kaszkadőrmutatványa is. A többiek semmi extrát nem nyújtanak, nagyrészt ismeretlen senkik. Mindössze a Paul anyukáját játszó Shirley Knight és az indiai mobiltelefon-árust életre keltő Eric Averi lehet ismerős. A rendező személye is sok mindent elmond a műről, arról a Steve Carr-ról van szó, akinek olyan "nagyszerű" filmeket köszönhetünk, mint az Oviapu, vagy a Dr. Dolittle 2...

A Pláza ásza a kasszáknál meglepően jól teljesített, majdnem a készítési költség tízszeresét hozta vissza, azonban a kritikusok nagy többsége leminősítette - megértem őket.

Röviden és tömören: nem jó film. Kevin James-rajongóknak tudom csak ajánlani, illetve akik kedvelik a Sandler úr produceri munkásságával készült filmeket.

imdb.com felhasználói szerint: 5.3/10

Szerintem: 2/5

Hírek:

- A főhőst alakító Férjek gyöngye most a The Zookeeper című romantikus vígjátékon dolgozik, ahol író, producer és címszereplő is lesz.

- A rendkívüli méretű szemekkel rendelkező női főhős, Jayma Mays lesz valószínűleg a készülő Hupikék törpikék központi ember-karaktere (Még mindig el vagyok képedve ezen a tényen, hogy mozivászonra álmodják gyerekkorunk kis kék kedvenceit...).

     Szabó István filmjét mindenképpen érdemes megnézni, de én egyáltalán nem mondanám, hogy tényleg annyira jó, mint ahogy mindenki beszél róla.

     Ralph Fiennes alakítja a hármas főszerepet; ő a nagyapa (Ignác Sonnenschein), az apa (Ádám Sors) és az unoka (Iván Sors). Hármuk életét követhetjük nyomon, megtudhatjuk, hogy mit jelentett számukra, hogy zsidónak születtek. Ignác a monarchia hű támogatója, Ádám számára a vívás az élet értelme, Iván pedig a kommunista rezsim szolgájának áll, majd a film végén rájön, büszkének kell lennie származására, szembe kell néznie a múlttal, és visszaveszi a család eredeti nevét a Sonnenscheint. A nevet, melyet nagyapja még jogi pályája kezdetén magyarosított, és a vallást, amelyet Ádámnak el kellett dobnia, hogy vívhasson.

Mindannyiuknak titkolniuk kellett, hogy zsidók, és csak Iván jutott el odáig, a harmadik köztársaság kezdetén, hogy felvállalhatta nevét. A három generáció küzdelmei idején Magyarország rengeteg változáson ment keresztül, a monarchia intézményétől eljutunk a köztársaságig, a két világégésen, a fasiszták és a kommunisták uralmán keresztül. Szerelem és halál, szilveszteri koccintások és háború, Tavaszi szél vizet áraszt és mocskos komcsi induló. Ellentétek sora a film, tele kiváló magyar színészekkel, akiknek kevés szerep jutott csak. Például Törőcsik Mari, Kulka János, Andorai Péter, Kovács Lajos, Ónodi Eszter. Ralph Fiennes úrról mind tudjuk, hogy remek színész, itt gyakorlatilag ő maga a film. A mellékszereplőkkel sincs semmi baj, csak maga a megvalósítás nem volt teljesen okés.

Merthogy. Először is baromi hosszú. Túl sok minden egybegyúrva, túl sok infó, túl sok esemény, satöbbi. Az angol beteggel ellentétben én többször unatkoztam a film során. Kis részleteiben jó, de nem áll össze egésszé, szerintem. Aztán tele van iszonyú sablonos párbeszédekkel, vagy olyanokkal, amik egyszerűen nem valami életszerűek. De mondjuk nem szólók semmit, mert hasonló monumentális, több évtizedet felölelő alkotást kevesen képesek vászonra pingálni, Szabónak meg sikerült.

     Szóval vegyesek az érzéseim a filmmel kapcsolatban. Voltak benne nagyon eltalált jelenetek, pl.: Koltai Lajosnak köszönhetően. A zenék passzolnak, és nagyon jók, a színészek hasonlóképp, de a nagy egész egyáltalán nem hibátlan. És most belém lehet kötni, hogy hülyeség, hogy hosszú, de hát kinek a pap, kinek a paplan. Az viszont tuti, hogy a hasonló témát taglaló Sorstalanság c. filmnél fényévekkel jobb ez. És ezennel pontoznék is.

5/10.

Ez a szerzemény szerepel a filmben, és óriási nóta, én imádom.

Én nagyon bírom Keira Knightley-t, szerintem szép és tehetséges. Még nem láttam az összes filmjét, de az eddigiekkel meg vagyok elégedve. Anno, mikor "felbukkant" a Karib-tenger vizéből, akkor két filmjét is megszereztem, az egyik A gödör, amiben csak mellékszereplő, a másik pedig ez. Először angolul néztem meg felirat nélkül és nem sok minden maradt meg belőle, bevallom a nagy részét nem értettem:) De még így is megtartottam, mert összességében tetszett.

Most, a második alkalommal magyarul már sokkal jobb volt. Az a véleményem, hogy néha meg kell nézni egy-két ilyen lövöldözős-káromkodós akciófilmet is, mert tényleg olyan felüdítően tud hatni a sok horror és fantasy közt (most a saját nevemben beszélek).

Tony Scott rendező (Top Gun, pár Denzel Washington-mozi) kb. 10 éven keresztül készítette elő ezt a filmet, merthogy Domino Harvey tényleg élő személy volt, egy valódi fejvadásznő. 1969-ben született, az apja Laurence Harvey színész volt, az édesanyja pedig Paulene Stone modell. Az itt felvázolt történet csak nagy vonalakban adja vissza az élettörténetét, ő maga pedig már nem mondhatja el, hogy így volt-e vagy sem, mert 2005-ben, a premier előtt nem sokkal túladagolta magát fájdalomcsillapítókkal és elhunyt. 36 éves volt. Egyébként a Constantine című filmben egy apró mellékszerepben látható, egy bárban ülő angyalt alakított. Nade lássuk mit hoztak ki a hölgyek-urak ennek a különös nőnek a sztorijából!

Domino (Knightley) már kiskorától nem illeszkedik be abba a társaságba, ahová társadalmi státusza révén került. Cigizik, káromkodik és kiáll magáért, akár szóbeli akár fizikai párbajról van szó. Egy újsághirdetésre jelentkezve csatlakozik Edhez (Mickey Rourke) és Chocohoz (Edgar Ramirez), a veterán fejvadászokhoz és innen kezdetét veszi az őrület.
Lövöldözés, valóságshow, elfojtott érzelmek, indulatok, a maffia, a las vegas-i pénzmosodák, bankrablás és Tom Waits.

 A film mellett szól Keira szépsége, Rourke harsány és nyers játéka valamint a mellékszereplők alakításai. Például itt van rögtön a banda sofőrjét játszó Riz Abbasi, aki szerintem remekel. A nagyobb nevek közt pedig Chritopher Walken (ezúttal fejjel), Mena Suvari (rózsaszirmok nélkül), Mo'Nique (csak azért említem meg mert nemrég Oscar-díjat kapott), Peter Jacobson (Chris Taub, ha így könnyebb felismerni, de többet nem segítek), Macy Gray (sajnos énekel is), Lucy Liu (hozzá nem tudok semmi frappánsat), Jerry Springer, valamint az igazi Domino is felbukkan egy rövid képsorban a stáblista elején.

A feliratok szerintem egészen érdekessé teszik a Dominot, kicsit olyan látomásszerűvé, és a zenék se rosszak - ennyit a pozitívumokról. Most jöjjenek a negatívak. A Springer-jelenet a film legalja, szóval aki ott esetleg elkapcsol és vissza se néz, azt megértem. Egyszerűen nem tudom felfogni, miért kellett ez ide, olyan, mintha egy magyar film közepén egyszercsak ott lennénk valamelyik hazai fogatlancigányos műsorban - bár nem lepődnék meg, ha ilyen már rég meg is történt volna... A leges legeleje tök értehetetlen, egyszerűen nem tudod majd megérteni, hogy mi ez, hogy került ide mindenki, mi a frász történik. Ez sajnos súlyos gond... Viszont a már jól ismert visszautalgatás segít majd utólag, ha addig kibírod. Ugyanis két órás... Ezek mellett viszont semmi mást nem tudok már elmondani. Azt leszögezem, hogy ez a film elsősorban a férfiaknak fog tetszeni, az akciófilm végülis a mi műfajunk. Párszor lehet röhögni, néha lehet izgulni, de vannak erős üresjáratok sajnos... 

Néhány érdekesség a végére: a forgatókönyvet Richard Kelly a doni dárkó létrehozója csinálta. Nagyrészt negatív kritikát kapott, és a költségének csak kb. a felét tudta visszahozni, szóval bukás lett... Nem tudom, hogy ajánljam-e a megnézését, nekem azért tetszett, leszámítva a Springer-jelenetet.

imdb.com felhasználói szerint: 5.9/10

Szerintem: 4/5

Hírek:

- Tony Scott producere lesz egy készülő Alien-előzménynek (előzmény!?).

- Keira Knightley nem lesz benne a Karib-tenger 4-ben...

- Mickey Rourke-ot hamarosan több érdekes filmben is láthatjuk: ő lesz Robert Downey Jr. ellenfele a Vasember II-ben, szerepel majd az Immortals című újabb ókori mítosz-látványorgiában, benne lesz Stallone The Expendables-ében és állítólag a Rambo V: The Savage Huntban is (ez kell? biztos kell?).

Végezetül pedig a film egyik betétdala, a Really Bad, amiben hallhatjuk az igazi Domino hangját: Levették a videót.