Rovatok

Filmrajongó

Több mint 1000 bejegyzésből álló magyar nyelvű filmadatbázis, filmrajongóktól filmrajongóknak. Nem vagyunk kritikusok, nem vagyunk szakértők, csak két tv-néző, akik szeretik a filmeket:) Ha nem tudod, mit nézz este, vagy hogy megéri-e látni az adott filmet, keress rá (jobb oldalt a Kategóriák vagy A héten a tvben listában) és olvasd el a véleményünket róla! Erre a címre tudtok írni nekünk: jasonx@chello.hu

Kategóriák

akció (134) áldokumentum (7) animációs (54) bekategorizálhatatlan (4) dokumentum (11) dráma (269) fantasy (132) háborús (15) hill (17) hírek (54) horror (190) kaland (73) katasztrófa (4) krimi (69) magyar (47) musical (11) néma (11) paródia (35) regényem (2) rövidfilm (6) sci fi (148) spencer (24) sport (37) szatíra (7) szuperhős (100) thriller (56) történelmi (22) vígjáték (448) western (9) zene (51)

Friss topikok

2011.07.11. 22:45 Tévésámán

Baseball Bikák (Bull Durham, 1988)

Tegnap este a Superman visszatért akartam volna nézni, de Mozsárágyú elkezdte kapcsolgatni a tévét és egy eddig általam nem is látott csatornán, a Cinemax2-n belefutottunk az Ahol a vadak várnak-ba, így azt néztük - az írás már olvasható kolléganőm tollából. Az utóbb említett fura, szőrmókos film után én pedig leültem egy igazi vasárnap esti szórakozásra, az itt tárgyalt Baseball Bikákra. A műsorújság bemutatója alapján nem sokat vártam tőle, de a Susan Sarandon-Kevin Costner-Tim Robbins-trió már előre biztosította, hogy jó buli lesz ez a mozi - és tényleg az! A véleményem előtt azonban néhány szót a történetről:

Valamikor a '60-as években járhatunk, mikor is a Durhami Bikák csapata szerződteti a tehetséges, de tahó Ebby Calvin "Bomba" LaLoosh-t (Robbins) és az okos, tapasztalt, de közepes Crash Davis-t (Costner). Az ifjú titán és idősebb kollégája hamar megtalálja egymással az ellenséges hangot, plusz ott van még bonyolító tényezőnek a vonzó, szexis Annie (Sarandon), aki minden szezonban választ magának egy párt a Bikák közül - jelen esetben két említett hősünk közt vacillál. Azonban gyorsan eldől a dolog, mert az "édeshármasból" Crash egyszerűen kisétál... Ebby megkapja a nőt és Davis-t a társául, de a "vén róka" esze titokban Annie-n jár, Annie-é meg a baseballon, a szexen és talán őrajta? A kérdés tehát ez: kié lesz végül a szépasszony szerelme, ki érdemli kia profi ligába feljutás dicsőségét és egyáltalán sikerül-e meccset nyernie a pocsékul teljesítő Durhamnek ebben az évadban?

Az elején azt hittem, hogy ez valami baromság, mert folyton a kefélésről beszéltek, de aztán kiderült, hogy egy hamisítatlan, régi vígjátékról van szó. Van benne sport és szerelem, humor és némi dráma, na meg az említett hármas kitűnő játéka! Az író-rendező Ron Shelton, aki korábban kispályás baseball-játékos volt, később pedig sportmozik készítését vállalta magára (Csont nélkül, Zsákolj ha tudsz!, stb.); az írásba pedig Kurt Russell is besegített, aki szintén játszotta ezt az ízig-vérig amerikai sportot a kisligában. Eredetileg őt szerették volna Crash szerepére, de másként alakultak a dolgok, ám Russell később rajongói leveleket írt Sheltonnak és Costnernek, vagyis tetszett neki a végeredmény:) Robbins a legviccesebb, Costner a leglazább, Sarandon pedig annak ellenére, hogy túl volt már itt a negyedik X-en, nagyon jól nézett ki. A többiek nem túl érdekesek.

A poénok ütnek, a hülye frizurák és nevetséges ruhák szintén, ezek mellett pedig azért láthatunk pár igazi baseball-pillanatot is, ám ezúttal elsősorban a játékosok szemszögéből és nem kívülről. A romantikus szál kicsit unalmas, mert már az első közös hármas jelenet után tudni lehetett, hogy bár a nő a fiatal, erős, de ostoba fickót választja, a szíve mégis majd a tapasztaltabb, intelligensebb, sokat látott férfi után fog dobogni. Az kicsit fura, hogy Sarandon karaktere narrátorként a játékidő közepén eltűnik, aztán újból visszatér - persze olyan eseményeket nem tud kommentálni, ahol ő maga nincs jelen, de akkor is... Amit még meg kell említenem, az a tök jó zene: a '60-as évek muzsikája vegyítve a készítési dátum idején menő számokkal, az elején például hallható egy tök jó George Thorogood-szám, a Born To Be Bad. Bár a sztori annyira nem izgalmas, de a poénok meg a játék bemutatása fenntartják az érdeklődést és biztosítják a jó szórakozást. Két vicces név a mellékszereplők közül: Robert Dickman (aki tud angolul, érti) és Alan Paternoster:)

Néhány érdekesség: Annie neve egy szleng-kifejezésből ered - "a Annie": egy baseball grupi, vagyis olyan nő, aki ezen sport játékosaival fekszik le. Costner karakterének neve a valóságból származik - a rendező egy csapat-összeállítási listán látta meg a Crash Davis-t és megkereste a fickót, aki, miután megtudta, hogy „milyen helyzetbe kerül a mozi végére”, rögtön beleegyezését adta nevének használatához. A figura személyiségét Sam Packinpah legendás művének A Vad Bandának vezetőjéről mintázták. A cím Durham város melléknevéből származik: a "Bull" Durham egy dohány-termék volt, amit itt gyártottak - az üzem megszűnt, ám a név megmaradt. 1987-ben a baseballos filmek még aligha számítottak garanciának a sikerre, ezért Sheltonnak elég sokat kellett házalnia, míg végül az azóta megszűnt Orion Pictures megtámogatta a készítést.

A legtöbb színész az átlagosnál kisebb gázsival is beérte, hogy nehogy túlságosan megnőjenek a költségek. Kevin Costnert a sportban való jártassága és atletikus külseje miatt vették fel, Robbins-t viszont a stúdió visszautasította - a direktor végül saját felmondásával fenyegetőzött, ha nem engedik szerepelni. A magas színész és a főszereplőnő alakítója ezen a forgatáson szeretett egymásba, aztán összeházasodtak - ez volt közös kedvenc filmjük. (Tavaly váltak el.) Amikor a kissrác kiviszi az ütőt Crash-nek és azt mondja: "Üss egyet Crash!", akkor Costner erre azt válaszolta, hogy "Fogd be!" - a gyermek nem számított egy ilyen válaszra és elsírta magát ijedtségében. A báros jelenetet elsőre egészen máshogy vették fel: egy kuplerájban játszódott, ahol a két főhős férfi összeverekedik egy csomó néger prostituált előtt. Az említett bár (Mitch's) még megvan, szinte alig változott és a falán lóg egy dedikált kép Sarandonnal és Costnerrel, valamint bekeretezve az üvegablak, amit Bomba betör a labdájával - azon pedig Tim Robbins aláírása van.  Az "el tudom intézni, hogy holnapra vizes legyen a pálya" tényleg megtörtént; maga Shelton játszotta el ezt a trükköt társaival a '60-as években, de szerencsétlenségükre a pálya tulaja egy bérelt helikopterrel felszáríttatta a füvet:) A stáblista alatt látható képen a Yankees egyik nagy játékosa, Thurman Munson bukkan fel, aki repülőgép-szerencsétlenségben hunyt el. Munsonnak a forgatókönyvben nagyobb szerepet szántak, ő lett volna az, aki miatt Annie megkedveli a baseballt, ám az erről szóló jelenetet a tesztvetítések sikertelensége miatt kivágták.

A Baseball Bikák 9 millió dollárból készült és majdnem 51 milliót hozott, a kritikusok nagyon kedvelték. Több amerikai forrás (pl. a Sports Illustrated, az Amerikai Filmintézet és a Rotten Tomatoes kritikai weblap) a valaha készült egyik legjobb sportfilmként nevezte meg. És ez tényleg egy tök jó vígjáték, ajánlom a régi, igazán humoros filmek és a sportos mozik kedvelőinek, valamint a főszereplők rajongóinak! Nekem tetszett.

Pontozás:

imdb: 7.1 (5 év alatt 0.1-et emelkedett.)

Szerintem: 5/5 (Az eleje picit béna, de ez később abszolút feledésbe merül.)

Hírek:

- Kevin Costner lesz Superman apukája, Jonathan Kent a Man of Steelben, amit Zack Snyder rendez. (Láttam, írtam róla.)

- Susan Sarandon tőle szokatlan műfajban, egy sci-fiben játszik legközelebb: a Cloud Atlas-ban Tom Hanks is szerepel majd.

- Tim Robbins jelenleg A Zöld Lámpásban látható, jövőre pedig majd az Odd Thomas című misztikus thrillerben nézhetjük meg. (Előbbiről szintén született azóta egy cikkem.)

Várható írások: Rémálom az Elm utcában 2. 

Szólj hozzá!

Címkék: sport vígjáték


2011.07.11. 17:57 Mozsárágyú

Ahol a vadak várnak (Where the Wild Things are) 2009

 

     Hümm, hümm.

     Azért hümmögök, mert elég nehéz rájönnöm, hogy most akkor ez milyen film volt. Annak idején a bemutatójából megtetszettek ezek a nagy szőrmókok, és ennyi. És most megnéztem és továbbra is tetszenek, és ennyi. Regényből készült.

     Max (Max Records) egy 9 éves kisfiú, akit igen élénk fantáziával áldott meg a sors, kitűnően érzi magát kitalált világában, de néha jól jönne, ha a nővére, vagy az anyukája (Catherine Keener) is játszana vele meg a fantomlényeivel. Egy nap a sok felgyülemlett feszültségtől olyan idiótán viselkedik, hogy anyjával úgy összekap, mint azelőtt soha. Elszökik, felpattan egy kishajóra az utca végén lévő tónál és meg sem áll egy furcsa országig, amelyet a Vadak laknak. Ők aztán királyukká választják és nincs is más feladata, mint újdonsült államát kormányoznia... mintha az olyan egyszerű lenne...

     Ezek a bumfordi de kedves lények azonnal elfogadják a kisfiút - na persze, mint minden közösségben, itt is vannak ellenségeskedő egyének -, és hisznek benne, hogy ezúttal sikerül kézben tartania valakinek az országot. Max viszont kénytelen rájönni, hogy nem tehet mindenkinek a kedvére és legfőbb új barátja, Carol - aki amolyan kakukktojás közöttük és egyben Max "vad" megfelelője - lesz az első, aki kétségbe vonja képességeit. A nagydarab lények végső soron ugyanolyanok, mint mi, és Max meg olyan, mint bármelyik hasonló korú gyerek; elhiszi, hogy az élet szép és mindenkinek próbál megfelelni. Ezek a kedves behemótok pedig ráébresztik az élet nagy igazságaira; a barátság, a becsület, a szeretet fontosságára, meg arra, hogy miként kell megbirkózni a problémákkal, mert bizony meg kell. És ahogy a filmben elhangzik, a Nap egy nap valóban meg fog halni, de addig mit érünk mi azzal, ha ezen aggódunk.

   

     Igazából ezeket a mögöttes tartalmakat kell észrevenni. Maga a film nagyon unalmasan indul és igazán idegesítő is volt, hogy teljesen sablonos. Aztán, amikor megérkezett a Vadakhoz a gyerek, valamivel jobb lett, mert hát itt volt egy csomó új szereplő, mindegyik tartogatott valami érdekeset. Sok-sok ötletes megoldás és aranyosság mellett viszont már megint egy túlzottan "családifilmes" alkotással van dolgunk, sok benne a lassító rész és a zenék valami elképesztően idegesítőek, vagyis inkább a nyávogás alattuk, amit a Yeah yeah yeahs énekesnőjének, Karen O-nak köszönhetünk. Ő ekkortájt a rendező, Spike Jonze barátnője volt, szóval igazán megérdemelte, hogy az ő zenéi kaptak helyet.

Itt vannak a lényecskék. Csak műanyagból.

     Szóval vegyesek az érzéseim a filmmel kapcsolatban.

A hajókázós részekről meg azonnal ez a klip jutott eszembe.

Szólj hozzá!

Címkék: fantasy dráma bekategorizálhatatlan


2011.07.08. 21:35 Tévésámán

Transformers 3. (Transformers: Dark of the Moon, 2011)

Mióta az eszemet tudom, rajongok az Alakváltókért. Gyűjtöm az eredeti figurákat, sikerült összeszednem az összes '90-es években magyarul megjelent képregényt, stb. Anno, mikor bejelentették, hogy élőszereplős film készül a Transformerekből, nagyon vártam. Mozsárágyúval együtt néztük meg, és bár a Bay-féle Transformers nem a legjobb film, ennek ellenére az a pillanat, amikor Optimus Fővezér először átalakul a főhősök orra előtt, az elmondhatatlan élmény volt:) Mivel csak egyszer láttam a szóban forgó alkotást, ezért nem értettem, miért anyáznak annyit a hozzám hasonló fanatikusok a neten. Viszont a szakdolgozatomat ezekről a játékokról írtam (Poén mi?:D Ennyit a Kodolányi Főiskoláról...), és ehhez kapcsolódóan megtekintettem újra ezt a bizonyos mozgóképet - másodszorra tényleg feltűnt, mennyire rossz. De még ez sem készíthetett fel arra, ami a Transformers 2. nevű borzadályban várt rám. Az egy dolog, hogy a történet sántít, de hogy a képregényben szereplő Színlelőket és az első óriásrobotot, Pusztítót így elbasszák, arra nincs mentség. Egyébiránt a Pusztító összeállását bemutató jelenet szintén hatalmas élmény volt rajongóként, de azért az igazi Devastator sokkal jobb.

Tehát elkönyveltem magamban, hogy a két élőszereplős Transformers-mozi elég szar, de nagyon viccesnek találtam, hogy az, amiért én lassan két évtizede rajongok, most hirtelen trendi lett:D És ekkor felröppentek a hírek, hogy érkezik a harmadik rész és Unikront akarják beletenni - jaj, csak azt ne, gondoltam! Ha már megszentségtelenítették a Mátrixot, a mechanikus szereplők 80%-át, és befuttatták műnő megönfákszot, akkor legalább a kedvenc főgonoszomat, a bolygónyi méretű robot-istent ne rontsák el! Szerencsére erre tényleg nem került sor, plusz fáksz kisasszonyt lecserélték és mindenütt az új főellenségként beállított Sokkolót mutogatták (aki a képregényben nagyon király), ezért úgy indultam neki, hogy ez talán nem lesz akkora fostömlő, mint az előző epizódok. A véleményemről később, először jöjjön a sztori:

Nem sokkal az előző részben látott események után járunk. Optimus (Peter Cullen) és Autobotjai az Egyesült Államok elit kommandósaiként szolgálják meg az emberek bizalmát, Sam (Shia LaBeouf) pedig ezalatt állást keres. A szerencsétlen srácot ugyanis a robotokhoz fűződő múltja miatt nem veszik fel sehová, így új barátnője, a gazdag Carly (Rosie Huntington-Whiteley) kitartottjaként éldegél, a nyakán két idióta mini-Transformerrel (az előzőben is szereplő Wheelie, aki valamiért már Autobotnak vallja magát, és a nemtomhonnan idekerült Agy, aki laptoppá változik és semmi értelme a jelenlétének). Amikor pedig végre alkalmazza őt egy őrült pasas (John Malkovich:D), akkor a fiú hirtelen belekeveredik egy újabb Transformer-buliba, ahol megint a világ sorsa lesz a tét...

Röviden és gyorsan: Nem volt rossz, de lehetett volna jobb is. Most ki fogom fejteni, akit érdekel, olvasson tovább, akit nem, az ugorjon a pontozáshoz! Hatan voltunk barátaimmal, amikor megnéztük és most megpróbálom a saját véleményem mellett az ő megállapításaikat is belevenni ebbe az írásba.

Már rögtön az elején beleköthetünk abba, hogy miért pont Amerikát szolgálják a robotok? Miért nincsenek megosztva, mondjuk hárman mennének Kínába, hárman az oroszokhoz és három maradna az USA-ban? Aztán ott van az elején és a trailerben bemutatott Holdra-szállásos összeesküvés: ez egy jó ötlet, de úgy a 35. perctől kezdve teljesen elsikkad - lényegtelenné válik. És most jön a legnagyobb baj: ez nem egy Transformers-film. Ez egy tipikus űrlény-megszállásos mozi, amit le lehetett volna forgatni zöld emberkékkel, Predatorokkal vagy gyíkokkal is. Se a gigászi űrhajóknak, se a Sokkoló által vezérelt féregnek semmi köze az Alakváltókhoz - egy klisészerű "maréknyi becsületes jófiú megmenti az emberiséget az elképesztő túlerővel szemben"-alkotással van dolgunk.

A játékidő 60%-a Sam Witwicky unalmas, senkit sem érdeklő életéről szól: szarok rá, hogy ki ő, hogy miért nincs melója, ki a nője, kik a szülei, stb. Az idenyomott féltékenykedési-szál, meg az ehhez kapcsolódó dupla csavar már az elejétől fogva nyilvánvaló, így azon sem lepődtem meg, hogy Patrick "Grészklinika" Dempsey figurája milyen titkot rejteget, és azon se, hogy az ajándéka sokkal több, mint aminek látszik. Az elsikkadó, ám mégis érdekes, remek Optimus-szálban rejlő fordulatra viszont nem számítottam, az remek volt (Mozsárágyú viszont rájött.). Sajnos az ezek mellett fennmaradó időt vagy a John Turturro által már harmadszor alakított Simmons-ra, vagy a nem tudom hogyan idekeveredett Frances McDormandre pazarolják, ahelyett, hogy a robotokat látnánk.

Jöjjenek a gépek: Az első részben felhasznált magnóvá váló Tomboló, majd a kettőben lévő névtelen hajszálvékony izé után most itt van nekünk Lézercsőr, aki BÁRMIVÉ képes átalakulni. Lehet belőle android, képkeret, másológép és így tovább - hihetetlen faszság. Ezen kívül elbeszélgetnék azzal, aki Fülelő alternatív formáját kitalálta, meg azzal, aki az egyébként baromijól kinéző Délibábot és Csatárt megcserélte - mindketten úgy néznek ki, mint ahogy a másiknak kellene, emellett Délibábot átnevezték Dinora. Arra a néhány pillanatra, amíg megjelenik, addig Sokkoló mindent visz (ő és Fülelő Frank Welker hangján szólal meg); az új főhősnek számító Őrszem Fővezér (Leonard Nimoy) király; a csúcs viszont a megőrült, szétrozsdásodott, kamionná változó és shotgunnal lövöldöző, köpenyes Megatron (Hugo Weaving) - ő egyszerűen kurvajó, kár hogy szinte alig van jelen.

Ami még pozitívum: Optimus lelki vívódása (mint a képregényekben), Megatron őrülete, Optimus trélerje (így sokkal jobban néz ki) és az általunk Predátoroknak elnevezett Álca hármasikrek, a Dreads. Ami negatívum: Agy és a Que-nak átnevezett Kerék - egyszerűen mindkettő ronda és fölösleges. Viszont legalább Skids és Mudflap már nincsenek benne, helyettük megkapjuk a Rontókat, akik közül az egyiknek sörhasa van és Ganxsta Zolee hangján szólal meg:D Szinkronként visszatér Charlie Adler (Üstökös), Jess Harnell (Acélfej), Robert Foxworth (Racsni) és Tom Kenny (Wheelie - egyébiránt ő Spongyabob eredeti hangja), új megszólalóként pedig hallható James Remar (Csatár, pl. láthattuk a Rejtélyek városában) és John Di Maggio (Leadfoot, asszem ő a sörhasú - a legutóbb tárgyalt Batman-rajzfilm Jokere).

Most az emberek: LaBeouf béna, Huntington-Whiteley nem tetszik (de jobban színésznő, mint Megan Fox), Turturro hülye, a katonák nagy embernek beállított senkik, Dempsey unalmas, McDormand meg biztos csak a pénzért vállalta ezt. Szerencsére itt van nekünk a Serenity pilótája, Alan Tudyk, aki rendesen odabasz a német testőr/hacker Dutch-ként, és az említett John Malkovich, aki tíz percet sincs jelen, mégis lazán lejátszik MINDENKIT. Feltűnik önmagát megtestesítve Buzz Aldrin (remélem tudjátok ki ő) és a Pókember-filmekből ismert Elya Baskin (ott a háziúr, itt volt ruszki űrhajós). Magyar vonatkozásként megemlíthetjük az orosz bárpultost játszó Kathleen Gatit, bár ő nem túl fontos. A rendező-producer ismét Michael Bay, aki a bemutató előtt elnézést kért a Transformers 2-ben látottakért - ezt elismerem, csak kár, hogy ennek ellenére szinte megismételte ugyanazt. Az egyik producer Steven Spielberg (talán ezért lett Világok harca az Alakváltókból), az író pedig Ehren Kruger (Grimm, A kör) volt.

Tehát a sztori szar, a megvalósítás szép, de az egész együtt mégsem működik. Csak pár példa: Sokkolót mindig név szerint kiemelik, kurvajól néz ki, és olyan fenyegetőnek tűnik, aztán pillanatok alatt elintézik; mind Űrdongó, mind Őrszem autóként gyönyörű, fényes, robotként koszosak, lepattogzott festékkel; a sztrádás üldözésben pedig két teljes jelenetet átemeltek A sziget című szintén Bay-féle alkotásból. Ezen kívül, hogy van az, hogy a Drillernek nevezett féreg alatt nem dől össze a ház - hiszen már a puszta súlya miatt szét kéne roppannia! Mindenki túl hamar meghal, de legalább itt végre hullanak az emberek is! Van jó pár a rajzfilmekből vagy a képregényből átvett kis történés, de összesítésben ezek együtt sem javítanak túl sokat a színvonalon.

Érdekességek: Az Apollo-11 és a Transformerek kapcsolatát az első film előzményéül szolgáló Ghosts of Yesterday című regényben vezették fel; a már említett rajzfilmes konfliktusokból pedig a leginkább nyilvánvaló "el kell hagyni a Földet"-motívumot emelném ki. A Revenge of the Fallen Blu-Ray-dvdjén van egy extra, amiben a harmadik részhez készült első trailert láthatjuk - ebben még utalnak Unikronra. Megan Fox állítólag azért nem szerepelt már ebben az epizódban, mert nyilvánosan Hitlerhez hasonlította Bay-t és emiatt kirúgták - a hivatalos források szerint persze ő lépett ki:) A helyére kerülő Rosie Huntington-Whiteley eredetileg modell. Van két érdekes szinkronhiba a filmben: az orosz báros részben John Turturro félig németül, félig viszont halandzsául szól Alan Tudykhoz; a magyar hangok közül a főkatonáé pedig egyszer Ironhide-nak szólítja Acélfejet (ugyanez a hiba előfordult a kettőben is). A washingtoni forgatás során az Űrdongót jelképező autó összeütközött egy rendőrkocsival - a rendőr kórházba került, az autók súlyosan károsodtak, de szerencsére több Bumblebee volt raktáron:) Sokkal súlyosabb kimenetelű lett az a baleset, ami a kaszkadőrnő Gabriella Cedillot érte: őt egy mutatvány során fejen találta egy rosszul összehegesztett fém-kellék - a sérülése olyan komoly volt, hogy a bal oldalára lebénult és a bal szemére részlegesen megvakult. A Paramount minden orvosi költségét fizette... 

Megatron személyiségében a képregény Galvatronját idézi - Galvatron Megatron továbbfejlesztett alakja, és míg ott Unikron, addig itt A Bukott halála okozza, hogy az Álcavezér megbolondul. Külsejében a legfőbb Decepticon Optimus szöges ellentéte, plusz a Robots In Disguise-sorozat Scourge-ét is megidézték így - ő az Autobot Fővezér gonosz klónja. Őrszem szerepel a képregényekben (nyilván nem az Első Generációban, mert akkor ismerném), robot-alakját a 2007-es rajzfilmsorozat-beliről, autó módozatát Optimus Robots In Disguise-beli módjáról másolták. Egyébként nagyon hasonlít a '84-es mesében felbukkanó Alpha Trionra, nekem rögtön ő ugrott be. Sentinel hangja Leonard Nimoy, vagyis Spock a Star Trekből - ebben a moziban elhangzik Spock egyik leghíresebb mondása Őrszem szájából: "A többség érdeke fontosabb az egyén érdekénél." A Dark of the Moonból készült regény, ifjúsági regény, képregény, videojáték és figurák tucatja. A bemutatója a Moszkvai Filmfesztiválon volt.

Cikkem tárgya 195 millió dollárból készült, mostanáig több mint 454 milliót hozott - és még mindig vetítik! A kritikusoknak tetszettek a látványeffektek és a 3D-s technikával létrehozott dolgok, ám a rossz forgatókönyv, a rossz színészek és főként az ifjú főhősök miatt elsősorban negatív értékeléseket kapott.

Az elsőhöz hasonló, a másodiknál sokkal jobb, de még így se lett igazán jó...

Pontozás:

imdb: 6.3 (5 év alatt 0.5-öt csökkent.)

Szerintem: 4/5 (Összesítésben 6-an 3,5/5-öt adtunk rá kb, de nálam nincs fél pontszám:))

Hírek:

- Michael Bay bejelentette, hogy ez az utolsó rész - ebben minden szálat elvarrtak, de barátaim egy része kétségbe vonta, hogy ezek után már nem lesz több Alakváltó-film. Majd meglátjuk, kinek lesz igaza:) [Nekik lett...]

- Frances McDormand hamarosan a Madagaszkár 3.-ban hallható. (Ez is mi a bánat? Még az elsőt se láttam és már van 3?! Minek ennyi szar animációs film?)

- Alan Tudyk szintén hang lesz a Strange Frame: Love & Sax című animációs sci-fiben, valamint a horror/nemtommi Abraham Lincoln: Vampire Hunterben látni is lehet.

- Hugo Weaving a közelgő Amerika Kapitányban alakítja az ikonikus Red Skullt, ezen kívül ismét Elronddá válik A Hobbitban, valamint Tom Hanks és Halle Berry oldalán játszik a Cloud Atlas névre hallgató sci-fiben. [Az elsőt láttam és írtam róla.]

- James Remar benne van a szuperhősök és szupergonoszok végső párbaját bemutató Vs.-ban, plusz a Vacation 8 sci-fi/kalandfilmben.

- Peter Cullen, Jess Harnell, Tom Kenny és Frank Welker hallhatóak a War for Cyberton 2. videojátékban Optimus, Acélfej, Égretörő, Megatron és Racsni/Zsákutca hangjaiként.

- A legújabb Pókember-rajzfilm-sorozatban, az Ultimate Spider-Manben pedig Welker és John Di Maggio mellett Charlie Adler szinkronizál.

Várható írások: Pumpkinhead - A bosszú démona, A Nightmare on Elm Street 2., A tizedes meg a többiek. [Utóbbiról csak évekkel később készült el az írásom, de megvan!]

Szólj hozzá!

Címkék: akció sci fi


2011.07.07. 14:14 Tévésámán

Edgeplay: A Film About The Runaways (2004)

Kedd este gondoltam egyet és letöltöttem ezt. Elég sokáig tartott, mire lejött, meg elhülyéskedtem az időt, így kb. fél 2-kor (éjjel) álltam neki nézni... Majdnem hajnali 4-ig tartott és bár egy csomó dolgot leírtam a nézése közben, arra jöttem rá, hogy meg újra látnom kell, mielőtt megírom, mert a felét fel se fogtam. Így tegnap délután másodszor is megtekintettem, ezúttal sokkal jobban megértettem, így átfogóbb képet tudok adni róla. (Kár, hogy senki sem ismeri őket itthon, mert akkor lenne olyan, aki elolvasná a cikket...)

1975-ben Amerikában megalakult egy rockzenekar, ami csak 16 éves lányokból állt. Joan Jett, Lita Ford, Cherie Currie, Jackie Fox és Sandy West, vagyis a The Runaways mérsékelt sikereket ért el saját hazájában, ám Japánban óriási sztárok lettek. A lányokat a karizmatikus zsarnok, Kim Fowley menedzselte, és egy hozzájuk hasonló tini, Kari Krome írta a szövegeiket. Ebben a filmben Joan Jettet kivéve a banda minden tagja megszólal és elmesélnek olyan dolgokat, amiket sosem tudhatnánk; felelevenítenek eseményeket, amik ismertek, ám ezeket saját szemszögükből mutatják be, és ami a legfontosabb: feltárják az egymáshoz való viszonyukat a nézőnek. A rendező-író-producer és zenei felelős az a Victory Tischler-Blue, aki anno Vicki Blue néven 1978-ban csatlakozott a csapathoz basszusgitárosként, miután Jackie Fox kivált. Az említett másik basszer hölgy segédproduceri feladatokat látott el - ez az egyetlen film, amin dolgozott.

Az egésszel a gond ott kezdődött, hogy Jett, aki a dalok jogait birtokolja, nem volt hajlandó beszállni ebbe a buliba. Azt mondta: "Ha lesz egy Runaways-film, akkor annak arról kéne szólnia, amit véghezvittünk; a turnéinkról; az együttesekről, akikkel együtt játszottunk; az emberekről, akiket inspiráltunk. Nem fogok részt venni egy Jerry Springer-szerű lejáratásban." Volt benne valami, amikor ezt nyilatkozta, mert végülis ez történik - ahogy Lita Ford a filmben ki is mondja: "Ők sárral dobálnak engem, én meg őket." Mindössze a Rock 'n Roll című eredeti Runaways-szám van benne és a japán turnéról a Sandy által énekelt Wild Thing - viszont egyik sem az ő daluk. Az elvárt muzsika helyett hallhatjuk az őket inspiráló Suzi Quatrot és több Lita Ford-slágert.

Blue filmje kezdetben olyan kis cuki, szirupos visszaemlékezgetésnek indul, poénkodásokkal, a régi szép időkkel, ám lassan átmegy öt fiatal nő tragédiájának bemutatásába. Ezeknek a lányoknak nem volt normális tinédzserkoruk, drogok, szex és alkoholizálás kísérte őket a turnéikra; a menedzsereik rabszolgahajcsárként hajtották és bántották őket; a szüleik aggódtak értük és a napjaik az egymással meg saját magukkal vívott örökös harcokról szóltak. Egy helyen valami kritikus kiemelte, hogy "az a brutális őszinteség jellemzi a mozit, ami manapság ritkán jut el a vászonra". Igazán eredeti megoldás, hogy a kamera szinte sosem állt le, így azok a dolgok is megmaradtak, amiket talán más kivágott volna. Ugyanakkor valaki azt írta, hogy "itt az igazság mindig ahhoz igazodik, aki mondja" - vagyis mindenki másként emlékszik, nekünk kell eldönteni, kinek hiszünk.

Mivel kiderül, hogy valójában egy sem volt közöttük, aki az összes többi lányt szerette volna, így egyértelmű, hogy megy a mocskolódás, de ebben rejlik az egész varázsa. Itt igazi érzelmek vannak, főleg West kinyilatkoztatásai szívbe markolóak - ő végig teljesen nyílt; de mégsem trágár, ordenáré módon mondja el azt, amit szeretne; hanem elgondolkodtatóan; egyszerű, mégis intelligens emberként. A másik, aki nagyon szimpatikus volt nekem, az Fox, akiről kiderül, hogy tényleg ártatlan kislány volt, aki belekeveredett ebbe a világba, és míg a többiek a káros élvezetek rabjai lettek, ő tartotta magát - de ettől csak méginkább szenvedett köztük. Lita Fordról pillanatok alatt az ugrott be, hogy ő a női Ozzy Osbourne - végig napszemüveg van rajta, folyton káromkodik és egy csomó dologra képtelen visszaemlékezni – de az nem tetszett benne, hogy még a legvéresebb eseményeken is röhögött. Cherie első ránézésre a buta szőke, de kiderül, hogy sem régen nem volt, sem most nem lett az - ám ő követte el anno naivitásából a legtöbb hibát, ő került a legrosszabb állapotba; de mégsem szégyelli, hanem kitárulkozik előttünk. Maga a rendező is elmeséli saját élményeit, ám ő csak az utolsó két évre jött, így sok rosszból kimaradt - ezért sem tud annyit mocskolódni:D

Felszínre kerülnek olyan megdöbbentő dolgok, mint hogy Cherie-nek abortusza volt a második album felvételekor, Jackie öngyilkos akart lenni Japánban, és hogy Fowley szörnyű módokon rombolta a lányok önbecsülését és egymáshoz való viszonyát. Megtudhatjuk ki kivel jött össze, ki kivel feküdt le, hogyan tették tönkre egymást és hogyan tették tönkre őket a felnőttek. Megszólal Sandy és Cherie édesanyja is, az ő véleményük még inkább érzelmekkel tölti meg a filmet.

Néhány egyéb érdekesség: A cím egy szexuális játékra utal, melyben az egyik fél megpróbálja partnerét érzelmi és/vagy szexuális határaira eljuttatni. Kim Fowley 10 ezer dollárt kért volna az interjúért, aztán beleegyezett, hogy megcsinálja ingyen is, de csak ha minden egyes kérdésre dalban válaszolhat. Ez így alakult, ám mégsem kerülhetett bele a kész műbe, mert minden éneket le kellett volna védetni hozzá:) Amit tőle láthatunk, az a VH1 által készített interjúkból lett, amit ők ingyen Blue rendelkezésére bocsátottak. Az A Film About The Runaways 80 ezer dollárból készült, a bevétele nem ismert. A kritikusoknak tetszett, brutális őszintesége miatt. Ez, meg az érdekes képi megoldások és a jó zeneválasztás az, amik remek dokumentumfilmmé teszik az Edgeplay-t.

Jó film ez, de mivel szomorú és imázs-romboló volt nekem, plusz ugye Joan Jett nincs benne, így mégsem mondhatom azt, hogy tetszett. Ha van még itthon akárki rajtam kívül, aki szereti a zenéjüket, az nézze meg, mert érdemes; a többieknek pedig talán azért ajánlanám, hogy hátha utána kíváncsiak lennétek egy-két Runaways-dalra. Egyébként A rocker csajokban látott sztori ehhez képest csak cukormázas handabandázás...

Ja és még valami: Maradjatok a főcím után!

Pontozás:

imdb: 7.1 (5 év alatt 0.1-et emelkedett.)

Szerintem: 4/5 (Hosszú és elképesztően sok információ van benne, ezért lefáraszt - emiatt adok neki egy mínuszt.)

Várható írások: Transformers 3., Rémálom az Elm utcában 2.

Szólj hozzá!

Címkék: zene dokumentum


2011.07.05. 01:10 Tévésámán

Batman: A Piros Sisak ellen (Batman: Under the Red Hood, 2010)

Péntek éjjel marhára keveset aludtam, mert LAN-partiztunk és benyakaltunk hárman egy liter energiaitalt - viszont még így is felkeltem reggel, hogy megnézzem ezt. Az eddigi tapasztalataim elég jók voltak az egész estés DC-rajzfilmekkel, de ezt most aligha lehet jónak nevezni. Hogy miért? Olvassatok tovább, de először jöjjön a sztori ismertetése:

Először azt láthatjuk, hogy Joker (John Di Maggio hangján szólal meg) egy feszítővassal agyba-főbe veri Robint valami havas tájon álló raktárban és még fel is robbantja - Batman (Bruce Greenwood) nem ér oda időben... 8 évvel később Gotham bűnözését a Fekete Maszk néven ismert gazember irányítja (Wade Williams), azonban hamarosan megjelenik a rejtélyes, elképesztő képességekkel bíró Piros Sisak (Jensen Ackles), aki kegyetlen módszereivel kezdi átvenni az utcák feletti hatalmat. De ki ez az alak, honnan jött és mit akarhat? A Denevérember segítséget kap Éjszárnytól (Neil Patrick Harris), aki az első Robin volt - a nyomok az Arhkamban csücsülő Jokerhez vezetnek. Egyre több a kérdés, az utcákon elszabadul az erőszak és a Sötét Lovag egyre biztosabban sejti, hogy ki rejlik a Piros Sisak alatt - ám ez lehetetlen! Vajon ki lesz az alvilág ura és le tudja-e győzni Batman legújabb ellenfelét?

Ez így nem tűnik olyan rossznak ugye? De higgyétek el, hogy az... Kb. a 10. percben rájössz, hogy ki a Piros Sisak, de ha mégsem jönnél rá, akkor úgy a 30. perc tájékán adnak egy egyértelmű utalást, amit Batman rögtön megért és valószínűleg a néző is. Számomra homályos, hogy hősünk miért nem kér Nightwing segítségéből? Biztos benne van a képregényekben, de akkor is fura. Aztán jön Amazo, aki a Justice League egyik legkirályabb karaktere volt, itt meg egyszerűen egy nagy, ronda, zöld pacák, akit tök gyorsan lenyomnak. És valamiért idekeverték még a Batman: Kezdődik! főellenségét, Ra's al Ghult (Jason Isaacs), de hogy minek? (Megjegyzés: Az itt látható Robin elvileg Ra's unokája.) És micsoda baromság újfent, hogy Batmannek ötlete sincs, hol van az a forrás, amiből ez a koma az erejét nyeri - Piros Sisak tudja, de ő meg miért nem él vissza vele? (Lásd az előző megjegyzést.) Én még azért vártam, hátha legalább a Fekete Maszkot leleplezik, de róla az égvilágon semmi se derül ki... Ami mégis jó, az a rajzok stílusa, az erőszak ábrázolása (rengetegen halnak meg benne egy Batman-sztorihoz képest) és a legjobb, az természetesen Joker. Egyrészt nagyon királyul megrajzolták, másrészt tényleg őrült, de vicces is – miatta, meg a felturbózott, régi rajzfilmből átvett Batmobil miatt érdemes megnézni! Szóval izgalmasnak nem mondhatnám, érdekesnek viszont igen, mert tele van jobbnál jobb harcokkal. Láthatunk például erőpáncélos, energiapengékkel felszerelt bérgyilkosokat; hülye gengsztereket meg Batman és Nightwing jó kis cuccait akcióban - egy pillanatra pedig még Gordon felügyelő is feltűnik.

A rendező Brandon Vietti, aki már több hasonló Denevérember-mozit készített; az író viszont a Juniper Lee-sorozat írója, Judd Winick - ez az erőszakosság miatt tök nagy poén, mert a Juniper Lee olyan aranyos, vicces kis széria, ez meg pont az ellentéte. Bruce Greenwood már a Young Justice-szériában is szinkronizálta Bruce Wayne-t, Jensen Ackles az egyik Odaátos keménylegény, Wade Williams a prizn brék oszlopos tagja, Jason Isaacs pedig a Harry Potterben Lucifer Máyfolt alakítója. A producer Bruce W. Timm újfent szinte csak nyögésekkel szinkronizált, most Rébuszt; Kelly "Lady Deathstrike" Hu pedig megint hallható, ezúttal Black Mask titkárnőjeként.

Néhány egyéb érdekesség: Most először láthatjuk Jason Todd, a második Robin sztoriját animációs filmen. A sztori alapjául az 1988-as A Death In The Family és az Under The Hood képregény-ciklusok szolgáltak - utóbbinak írásában Judd Winick is részt vett. Az Under the Red Hood nem tudom, mennyiből készült, de egyből videóra jött ki, 6 millió dollárnál valamivel többet hozott a konyhára. A mai napig a legjobb videóra készült Batman-filmnek tartják - szerintem totál alaptalanul.

Oké, jó dolog, hogy bemutatják ismét, hogyan vívódik Wayne valami rég elkövetett hiba miatt és Joker is nagyon ott van, de nincs izgalom, az alapötlet hülyeség, Amazot meg elcseszték, szóval én nem sok értékelhetőt találtam benne...

Pontozás:

imdb: 8.1 (5 év alatt 0.3-at emelkedett.)

Szerintem: 2/5

Hírek:

- John Di Maggio jelenleg a Transformers 3-ban hallható Leadfoot hangjaként, hamarosan pedig ismét Alakváltókat szinkronizál a War for Cybertron 2-ben.

Várható írások: Edgeplay, Rémálom az Elm utcában 2.

Szólj hozzá!

Címkék: szuperhős animációs


2011.07.04. 16:35 Tévésámán

Rémálom az Elm utcában (A Nightmare on Elm Street, 1984)

Két okból választottam ezt a filmet legutóbb. Az első, hogy ha minden jól megy, hamarosan kipróbálhatom magam a cinegore.tk oldal szerzői között - a második pedig, hogy az összes Rémálom-rész rajta van a videokazettás listámon, szóval előbb-utóbb meg kell néznem őket. Nos, elvállaltam, hogy végigviszem a széria elemzését a Cinegore számára, így ezentúl itt is folyamatosan olvashatóak lesznek Freddy Krueger kalandjainak újabb és újabb bemutatói.

Egy rövid áttekintés a slasher műfajról: Az 1974-es The Texas Chain Saw Massacre volt az első, amit ebbe a kategóriába sorolhatunk úgy igazán. Bubba Sawyer (vagy Thomas Brown Hewitt), vagyis Bőrpofa már az azóta legendássá vált gyilkosok minden jellegzetességével rendelkezett: volt maszkja, szörnyű múltja, jellegzetes fegyvere és egy bizarr oka a gyilkolásra. 1978-ban aztán követte őt a falfehér álarcot viselő Michael Myers, aki valójában megteremtette a műfajt - Bőrpofát ugyanis Ed Geinről, a valós elmebetegről mintázták, Michael pedig már teljesen fiktív és emberfeletti erejű volt. 1980-ban Mrs. Pamela Voorhees kaszabolt a Kristály-tónál, de egy évvel később már a kezdetben zsákot, aztán az ikonikus hokimaszkot viselő fia, Jason vette át tőle a véres kést - és mialatt e titánok lassan egyre több filmbe kerültek bele, megszületett a slasher nagy négyesének legújabb alakja, Freddy Krueger.

Legjobb tudomásom szerint (ahogy azt a felújított Rémálom az Elm utcábannál írtam) Wes Craven Victor Millerrel és Sean S. Cunninghammel egyidőben nyújtotta be az ötletét még 1979 környékén a Paramountnak, ám az utóbbi urak forgatókönyve került megfilmesítésre - az első Friday the 13th. Craven még egy jó darabig házalt a kitalációjával, de sehol sem vállalták, hogy segítenek neki - végül az éppen hogy megalakult New Line Cinema beállt mögé és zöld utat adtak Freddy-nek. A többiről majd később, először lássuk a történetet:

A középiskolás Tina (Amanda Wyss) szörnyű rémálmot lát egy éjjelen, ami annyira megrémíti, hogy még másnap sem tud napirendre térni felette. Hogy biztonságban tudja magát éjjelre, áthívja barátait, Nancy-t (Heather Langenkamp) és Glennt (Johnny Depp), hogy vigyázzanak rá. Azon az estén beugrik Tina pasija, Rod (Jsu Garcia) is, és már úgy tűnik, hogy minden rendben van, amikor a lánnyal az éjszaka közepén egy láthatatlan valami végez. A rendőrség persze Rodot vádolja és hamarosan a fiút rács mögé dugják - azonban a különös események még csak most kezdődnek. Merthogy újdonsült kék szemű hősnőnket és a börtönben sínylődő fiút is ugyanaz a lidérces álom kezdi üldözni, amiben egy csíkos pulóveres, összeégett arcú, az ujjain pengéket viselő férfi (Robert Englund) próbálja őket megölni. Nancy rádöbben, hogy ez már több mint álom, a veszély és a gyilkos igazán valódiak - ezért hát mindenkinek ébren kell maradnia, hacsak nem akarják áldozatként végezni. A háttérben felsejlik egy évtizedes titok, egy halott szadista emléke, és kiderül, hogy Springfield lakói tudatosan titkolják, ki volt az a Fred Krueger. Nancy viszont felveszi a kesztyűt és párbajra hívja az álom-ölőt - de mi lesz, ha nem ébred fel többé?

Mindenki ismeri Freddy-t, nem igaz? Anno az RTL Klub kétszer leadta a 7. kivételével az összes részt, úgyhogy aki akarta, akkor megnézhette mindet. Az elsőt követő hat folytatás után Krueger bácsit még Jasonnel is összeeresztették, nagy kedvencemben, a FvsJ-ben; tavaly pedig a széria történetében először új ember bújt a torzképű démon bőrébe, mégpedig Jackie Earle Haley. Ezeken kívül létezik még a Freddy's Nightmares című sorozat, ám ebben a pengeujjú csak narrátorként vesz részt, minden egyes epizódban egy újabb rémtörténetet tárva elénk.

Fogalmam sincs, hányadszorra láttam most az első Rémálmot, de nagyon tetszett! Minden benne van, ami kellhet: egy király főgonosz, egy erős és szép hősnő, borzalmas gyilkosságok, meg Johnny Depp. A történet fantasztikus, mert olyan dologból indul ki, ami mindenkit érint: az alvásból és az álomból. Mivel az egész ehhez kapcsolódik, bárki könnyen bele tudja élni magát az itt látható fiatalok helyzetébe és van még egy óriási dolog, amit lehetővé tesz ez az alapszituáció: a realitástól való teljes mértékű elszakadást. Álmodban bármi megtörténhet veled, ott nem érvényesek a fizikai törvények, a valós világ dolgai és megkötései, ezért ebben a moziban gyakorlatilag csak a pénz és a technika szabott határt annak, hogy milyen elképesztő eseményeket láthatsz! A '70-es, '80-as évek horrorjainak kliséi mellett a történet a tinédzserkor és a felnőtté válás gyakorta traumatikus élményével foglalkozik - az ekkor még talán sok gyereknek ijesztőnek tűnő testi változásokkal és a szexualitással. Emellett viszont az akkor trenddé váló külvárosba költözés és a külvárosi élet ártatlansága ellen is felszólal.

Lássuk a színészeket! Amanda Wyss nem a legjobb főszereplő, az arca egészen szép és jó lába van, de ezen kívül valahogy összetört, esélytelen, nincs benne semmi különös. (Persze lehet, hogy ez csak a karaktere.) Szerencsére Heather Langenkamp átveszi a helyét - ő talán külsejében a legtöbb férfinézőt nem fogja meg úgy, mint engem, de a belőle sugárzó erő meg határozottság még szebbé teszi, nagyon szurkoltam neki! Johnny Depp fura frizurával, hétköznapi ruhákban látható, végül pedig egy ronda, buzis felsőben - már itt megmutatkozik későbbi jellegzetes humora abban a jelenetben, ahol az egy szinttel feljebb szexelő párocskát hallgatja:) Jsu Garcia egy igazi tahót játszik - milyen érdekes, hogy a nyolcvanas évek filmjeiben a vékony, de kisportolt, bőrkabátos, zsebkéses srácok voltak a nagy bunkók, mára pedig a helyüket átvették a tablettákkal felpumpált izomagyúak; hogy megváltozott a világ... A mellékalakok közt láthatjuk Lin Shaye-t a Detroit Rock City-ből, Mimi Cravent (a rendező volt nejét) és ismét felbukkan a hülye nevű Shashawnee Hall, ezúttal rendőrként.

Érdekességek: A "lefekszel, de álmodban meghalsz"-dolog ötletét egy különös, valóságos kór a SUDS vagy Brugada-szindróma Ázsiai Halál néven ismert verziója adta - 25 és 50 év közötti ázsiai férfiaknál fordult elő, akik szörnyű rémálmokat láttak, majd ameddig csak bírtak, fennmaradtak, végül miután álomba zuhantak a kimerültségtől, sikoltva ébredtek és meghaltak. Az orvosok akkoriban még nem tudtak magyarázatot adni rá, mostanra azonban már többet tudnak erről a nagyon ritka, tragikus eseményről. A Rémálom az Elm utcában volt a New Line első mozifilmje és a második alkotás, amit pénzeltek - ez mentette meg őket a csődtől, így sokáig úgy emlegették őket, hogy "A ház, amit Freddy épített":) Wes Craven segített Sean S. Cunnighamnek néhány jelenet rendezésében a Péntek 13-ban, itt pedig Cunnigham volt segédrendező, például a besüppedő lépcsős résznél. Állítólag ez az első mozgókép, amiben a szétrobbanó/széttörő tükör effektjét használták. Kb. 3000 liternyi művért fröcsköltek szét a forgatás során.

A végső jelenetben a szereplők reakciója valós, mert az autó teteje váratlanul, gyorsabban jött le, mint kellett volna és ettől megijedtek:) Nancy szerepére egy "Hollywoodon kívüli" színésznőt akart a rendező, így esett a választás több mint 200 lány közül Heather Langenkampra, aki addig újság-sokszorosító (vagy mi a túró) volt. A színésznő ezt a szerepét tartja a kedvencének, a sorozat még két részében tűnik fel. Amikor Nancy már napok óta nem aludt, belenéz a tükörbe és azt mondja: "Úgy nézek ki, mint egy húszéves." Ez egy belső poén, mert kb. ennyi idős volt a forgatás idején, azonban egyesek ezt megkérdőjelezik - azért vicces:) A víz alatti meztelenkedéskor nem Heathert láthatjuk, hanem Christina Rideout kaszkadőrt. Hősnőnk tévéjében az Evil Dead megy – talán mert Sam Raimi segédkezett a Rémálom elkészítésében. Amanda Wyss és Johnny Depp halál-jeleneteihez forgó szobát használtak. Különös véletlen, hogy Johnny csak barátját, Jackie Earle Haley-t kísérte el a válogatásra (Haley anno gyerekszínészként kezdte), ám őt magát kérték meg, hogy olvasson fel egy szerepet és így megkapta Glenn figuráját. Jackie nem került be, ám 26 évvel később ő játszhatta el az új Kruegert a 2010-es Nightmare-ben.

Fred Krueger-rovat

Freddy neve Wes Craven gyerekkori nagy ellenségének neve, egy nagyobb fiúé, aki a suliban folyton szekálta őt; a külsejét pedig egy szintén ekkoriban látott, gyerekszemmel félelmetes hajléktalanról mintázta. A pulcsi csíkjai a DC Comics Plastic Man nevű karakterére utalnak, aki az álom-gyilkoshoz hasonlóan tudja megváltoztatni az alakját; a színe pedig egy tudományos cikk miatt lett zöld-vörös, állítólag ez az a két szín, ami együtt a leginkább bántólag hat a retinára. A pengés kesztyű egy kutatás eredménye, mely szerint az emberben van egy ősi félelem a nagy karmoktól - plusz ez a fegyver kicsi, könnyen szállítható, egyedi és praktikus:D Krueger eredetileg sokkal ocsmányabb lett volna, de a speciális effektes szakember meggyőzte az írót, hogy nem lehet hitelesen megcsinálni - az arcát így is valódi égési sérültekről mintázták. Ezen kívül, ahogy az újrában, gyerekmolesztálónak írták őt, de ezt akkoriban tilos volt ábrázolni, mert pont egy ilyen ügy robbant ki Kaliforniában.

Craven másik befejezést készített volna, ami happy enddel zárja a művet, de a producer Robert Shaye olyat akart, amiben benne van a folytatás lehetősége - nos, ilyen lett, de a rendező utálta ezt a lezárást. Freddy-t négyen játszották: Englund mellett a kezdő stáblista alatt Charles Belardinelli effektmester, a falból kijövésnél a szintén effektes Jim Doyle, a lángolós résznél meg Anthony Cecere kaszkadőr - előbbihez gumifalat alkalmaztak, utóbbi pedig az akkori idők legösszetettebb és legveszélyesebb tüzes mutatványának számított, amiért az említett úr megkapta az Év Kaszkadőre címet. A pengés kesztyűt, amit itt viselt a gonosz, még használhatták a folytatásban, sőt, felbukkant az Evil Dead II-ben; azonban a Rémálom 3. forgatásáról ellopták és azóta sem került elő... A „karmok” szikrázását egy akkumulátor; a csikorgó hangjukat egy fémszék alján végighúzott steakkés hozta létre. Mikor Englund először felpróbálta ezt a híres kelléket, megvágta magát vele:D - egyébiránt amikor a bokorból ugrik elő, valamiért jobb helyett a bal kezén viseli. A figura fizikai megjelenését állítólag Klaus Kinski 1979-es Nosferatu-alakítása ihlette, a háttértörténetét pedig Englund egy gyerekkori élménye, amikor is az iskolai Valentin-napon akadt egy fiú, akinek senki sem adott képeslapot - szerinte egy ilyen fiúból lett Freddy, mikor felnőtt. A maszk felrakása három órát vett igénybe.

A Rémálom az Elm utcában 1 800 000 dollárból készült és több mint 26 milliót hozott vissza. A kritikusok imádták, főként a valós és irreális események összemosása, meg az ez által a közönséggel való játéka miatt. Nagy hatása volt a horror műfajára, a folytatásokon, újrán és a sorozaton kívül számos imitációt szült. 1984 egyik legjobb filmjének tartják. A Bravo 2004-es 100 Legijesztőbb Filmes Pillanatának listáján 17. lett; Freddy pedig az Amerikai Filmintézet 100 év, 100 hős és ellenfél listáján a 40. Az 1985-ös Avoriaz Filmfesztiválon Wes Craven a kritikusok díját nyerte el, Heather Langenkamp pedig a Legjobb Színésznőnek járót - utóbbi az egyik első sikoly-királynő a borzongatós műfajban, előbbi pedig a tini-horrorok atyjává vált.

Szerintem kitűnő alkotás ez a kis lidérces álom - sajnálatos, hogy a folytatásai közül csak kevésnek sikerült megközelítenie a színvonalát. Akinek az új nem tetszett, annak ajánlom ezt, sokkal jobb!

Pontozás:

imdb: 7.5 (5 év alatt 0.1-et emelkedett.)

Szerintem: 5/5

Hírek:

- Heather Langenkamp a The Cabin in the Woods névre hallgató horror produkciós vezetője; valamint most készült el dokumentumfilmje saját magáról, melynek címe I Am Nancy - szerintem meg fogom nézni, ha hozzájutok.

- Johnny Depp ismét Gore Verbinskivel fog dolgozni, ő lesz a The Lone Ranger című kalandfilm főhőse. (Ez nagyon csúnyán megbukott.)

- Robert Englund következő munkája a sokat mondó című Strippers vs. Werewolves (:D), valamint a legújabb Green Lantern-rajzfilmsorozatban hallhatjuk majd a hangját.

Várható írások: Batman Piros Sisak ellen, Transformers 3., Rémálom az Elm utcában 2.

Szólj hozzá!

Címkék: horror


2011.07.03. 21:26 Mozsárágyú

Millió dolláros bébi (Million dollar baby) 2004

     Clint Eastwood eme alkotását elég sokszor emlegették, mint Oscar-esélyes, kapott is négyet, de nem tudtam mire föl. Mert gondoltam, kit érdekel egy bokszoló csajról szóló film. Mint kiderült, engem például.

     Főszereplőnk Maggie Fitzgerald (Hilary Swank), egy 31 éves felszolgáló, zűrös családi háttérrel és borzasztó anyagi körülményekkel. Egyedül a boksz teszi boldoggá, semmi más vágya nincs e világon, mint egyszer a szorítóban hallani, ahogy a nevét harsogják és hogy bezsebelhesse a világbajnoki címet. Épp ezért minden nap lejár Frankie (Eastwood) boksztermébe, kitartóan próbálkozik az alapok elsajátításával, és nem titkolt szándékát tudatja a mogorva férfival, miszerint őt akarja edzőjének. Emez eleinte hallani sem akar az egészről, de végül régi barátja, Eddie (Morgan Freeman) - akivel előszeretettel piszkálják egymást - meggyőzi, hogy segítenie kell a rendkívül lelkes csajnak. Pokoli edzések kezdődnek, de egyértelműen kirajzolódik Maggie tehetsége. Frankie apja helyett apja lesz, együtt harcolják ki a világbajnoki címért való indulás jogát. Hősnőnk élete egy csapásra megváltozik, hiszen nem kell többé a maradék kaján élnie és élteti a nép, ám mégis mintha maradt volna minden a régiben; a családja továbbra is ellenséges vele, számukra egy titkolnivaló szakmával rendelkező senki a lány. A nagy mérkőzés napja viszont egyre közeleg, mindenki nagyon bízik a sikerben, ám a sors és a mocskosan játszó ex-prosti ellenfél közbeszólnak...

   

     Meg se tudnám mondani, miért tetszett. Egyszerűen lekötötte a figyelmemet, egyáltalán nem vált egyhangúvá, a két főszereplő pedig az idő előrehaladtával egyre szimpatikusabb lett. A váratlan tetőpont után mintha egy másik filmmel állnánk szembe, ez a csavar minden szereplőt megváltoztat és olyan tulajdonságaik kerülnek előtérbe, amikről addig azt se gondoltunk volna, hogy rendelkeznek velük. Aki meg eddig a bokszról esetleg azt gondolta, hogy csak egymás püfölését jelenti, megbizonyosodhat róla, hogy nem így van. (Egyébként tegnap volt a várva-várt nehézsúlyú összecsapás, Klicsko meg Haye között, azért szerintem mindenki izgalmasabb meccsre számított. De voltak benne szép megmozdulások.)

     Clint Eastwoodról semmi rosszat se mernék leírni, nem is tudnék, Swank pedig szintén a legtehetségesebbek egyike a Hollywoodnak nevezett bigyóban. Mr. Freeman figurája üdítően hat. Feltűnik még Jay Baruchel egy kicsi és jófej szerepben, akit láthattunk a Rajongók háborújában meg a Trópusi viharban is.

    Érdemes megnézni, izgalmas, szórakoztató és meglepő.
Majdnem egyezik a film címével a következő dal címe, melynek gazdája Alice Cooper, az évszám pedig 1973. (Itt a Million Dollar Babies jött, de a videót levették.)

Szólj hozzá!

Címkék: dráma


2011.07.03. 15:57 Mozsárágyú

Portugál (1999)

 

     "Pohár bor érdekel?"

     Kedves olvasó, beszámolok a filmről, "figyejjé, kövessé!"

     Egy isten háta mögötti, tehát magyar faluban járunk valamikor a gengszterváltás után, de még a Szomszédok utolsó része előtt. Templom meg kocsma van, meg polgármesteri hivatal. Mi más is lenne? Ezekből számunkra a kocsma az érdekes, itt fordul meg mindenki, aki számít.

     A tulaj, Lajoska (Csuja Imre), a lánya, Masni (Pelsőczi Réka), meg a vendégek. Sátán (Varga Zoltán) hasonló benyomást kelt, mint Ozzy Osbourne a nyolcvanas évek derekán, csak dauer nélkül. Csipesz (Kelemen József) él-hal a sportért és nem veti meg a kevéske, jelzésértékű vodkát sem. Felesége Jucika (Szirtes Ági) szintén napi vendég, és amikor nem az urát keresi, akkor, ha már itt van, megiszik egy fröcsit. Retek (Lengyel Ferenc) elbocsátott rendőr, igazi bunkó, akinek új életcélja akad, mikor betér az ivóba egy városi gyerek, aki szemet vet Masnira; kicsinálni a pofát, mert a Masni az csak az övé. Ez az ismeretlen, akit a lány Becének nevez el (Nagy Viktor), fenekestül felforgatja az egyébként sem unalmas kis helyet; kijelenti, hogy Portugáliába készül, ami mindenki számára valamiféle Kánaánként jelenik meg. A népek rájönnek - vagyis már tudták -, hogy ide születtek, itt is maradnak, szóval itt és most kell túlélni, álmodozni szép dolog, de az élet szar.

    

     Mindezt persze amolyan magyaros temperamentummal tálalják nékünk a készítők. Sírva vigad a magyar ugyebár, e film esetében is igaz ez. Ezek a karakterek senki számára nem ismeretlenek, elég csak körbenézni magunk körül. Olyannyira elcseszett mindenki, hogy végső soron sírni kéne rajta, de mi röhögünk. Sírás és röhögés közt csak egy hajszálnyi a különbség, e hajszálon "egyensúlyoz" a Portugál. A színészek közül nekem leginkább a Becét alakító volt az idegesítő, egyszerűen erőltetettnek tűnt. Csuja Imre meg Szirtes Ági mindent visz, utóbbi figurája már-már undorító, de oly eleganciával zuhan a tóba biciklistül meg csomagostul, hogy az már művészet. A többiek jók, még Ónodi Esztert említeném meg, csak annyit írnék, hogy arra kevesen képesek, amit itt művel.

     E maroknyi ember mindennapjaiba pillanthatunk bele, ami egyszerre nevetséges, szomorú, hihetetlen és megrázó. Helyenként a Macska-jaj jutott róla eszembe, annyi bizonyos, hogy meg kell nézni. Például miközben "napozunk csöndesen".

Köszönöm Katarzynának, hogy lehetővé tette számomra a film megtekintését! És üzenem neki, hogy krumpli.

Egyébként pedig 40 éve halott Jim Morrison, Brian Jones meg 42 éve. Előbbi énekeljen itt egy keveset, azt mondom. Sőt akkor már vigyen el minket Portugáliába, há' nem? 

Szólj hozzá!

Címkék: magyar vígjáték


2011.07.02. 13:24 Tévésámán

Sucker Punch Extended Cut (Álomháború: Bővített Változat, 2011)

(Korábbi és későbbi írásaimban erre a filmre gyakran Rendezői Változatként hivatkozom.) Aki három hónapja olvasta az írásomat az Álomháborúról, az tudhatja, hogy azon kevés filmmel foglalkozó emberek egyike vagyok, aki pozitívan értékelte Zack Snyder legutóbbi művét. Sőt, az egekig magasztaltam:) Tény, hogy vagy úgy hagytad el március végén a mozit, hogy azt mondtad: ez egy hihetetlen film volt; vagy úgy, hogy istenem, ekkora szart évek óta nem láttam. Nos, akinek van esze, fantáziája és nem egy a begyöpösödött agyú, a munkába és a valóságba temetkező tömegből, az IMÁDJA a Sucker Punch-ot - pláne ha férfi az illető:)

Bővebben a filmről ITT. 

A harmincadikáról elsejére virradó éjjel néztem meg a nemrég hozzáférhetővé vált Bővített (vagy Rendezői) Változatot, amit már a mozis bemutató óta látni akartam. A Watchmennél ugyanis (Snyder 2009-es nagy műve) a rendezői verzió óriási mértékben javított a már így is remek minőségen és még inkább közel vitte a mozgóképet az alapul szolgáló képregényhez. Ebből kiindulva itt egy újabb hatalmas léptékű élményfokozást vártam - és ezt megkaptam. Már a premier után nem sokkal kiderült, hogy két jelenet majdnem teljes egészében kimaradt a levetített kópiákból - ezek és még néhány extra kép együtt 18 perccel rövidítették meg az eredeti alkotást, amit itt visszaállítottak nekünk. Az a két rész viszont szerintem elengedhetetlen, rendkívül fontos, főleg a második. Emellett az Extended Cut nézése közben kiderült, hogy mennyivel jobb eredeti nyelven végignézni - a magyar fordítás az egyes mellékalakok nevénél borzalmas lett, hogy mást ne mondjak.

Kicsit bővebben a helyreállításról: Nem hinném, hogy akárki bent maradt volna a moziban a stáblista alatt, mi is kimentünk barátaimmal, de az akkor a nevek felsorolása mellett futó összemontírozott képsorok az első kimaradt részből, a nagyszerű táncos jelenetből vannak. A betétdalokat tartalmazó album utolsó száma, az Oscar Isaac és Carla Gugino által előadott Love Is The Drug dallamára az említett két színész énekel és táncol; plusz Emily Browning kivételével mindegyik főszereplő lányt láthatjuk pár pillanatra egy saját táncszámban (Vanessa Hudgens és Jena Malone elképesztően szexis ebben a pár felvillanásban:P). Egy apró észrevétel: az a fazon, akit ezen idő alatt kidobnak a klubból szerintem ugyanaz, aki a világháborús részben a futár.

A másik, ami kimaradt, az a High Roller (vagyis A Pénzeszsák - John Hamm) és Baby Doll (E.B.) találkozása. Ez a jelenet annyira különös, van benne valami szép, valami boldog - platinaszőke hősnőnket itt láthatjuk egyetlen alkalommal mosolyogni. Ami pedig hihetetlenül fontossá teszi ezt a pár percet, az a tartalma mellett az utána következő néhány pillanat, ami így leírhatatlan hatású... Egy érdekesség: Hamm a forgatás legvégén jött csak felvenni a jeleneteit, ezért a többi szereplőnek nem alakult ki kapcsolata, ismertsége vele - ez a közös jelenet Browning kisasszonnyal így még hitelesebb, hiszen ahogy Baby nem ismeri a High Rollert, úgy Emily sem ismerte Johnt; a kölcsönhatásuk így szinte teljesen természetes.

Utólagos szerkesztés: Az a "néhány plusz kép" legalább 20 vagy 30... A mozis kiadás nagyon lecsupaszított ehhez képest, itt mindegyik csata sokkal részletesebb és hosszabb, minden lány több teret kap a vagdalkozásra, szóval ez sokkal-sokkal jobb...

Az utóbbi két napban minden részletre kiterjedő kutatást végeztem az Álomháborúval kapcsolatban és sok új gondolatom támadt, valamint több érdekes nézetet/véleményt hallhattam/olvashattam a szereplőktől és alkotóktól. Most ezeket osztanám meg veletek:

Saját felfedezéseim: A már említett hírvivő személye mellett szinte biztos vagyok abban, hogy az ork vezér és a német főtiszt szintén ugyanaz a pali. (Mármint nem ugyanaz, mint a futár, csak a két vezér maszkja alatti ember egyezik.) Ha figyeltek, észrevehetitek, hogy amikor a bordély valóságában először beszélik meg a lányok, hogy miket kell megszerezniük, akkor a valós valóságban láthatjuk a tárgyakat, amikről éppen beszélnek - ezt onnan lehet tudni, hogy azok a bevágások sokkal sötétebbek, mint a bordély fényes részletei. A vonatos akciónál nézzétek meg a helikopter orrát: az van rajta, hogy Cherry Bomb - kutya legyek, ha ez nem a The Runaways híres befutó számára való utalás, hiszen ők egy pontosan öttagú, csak nőkből álló csapat voltak, és szexi kommandósaink pont öten vannak, szintén csak nők. Felmerült egy kérdés bennem: Ki a kisfiú, aki mind a lövészárokban, mind a buszon ott van? Akinek akad valami gondolata erről, nyugodtan ossza meg velem:)

Utólagos szerkesztés: Tegnap este Balázs barátommal elbeszélgettünk erről a kérdésről, megnéztük az ide kapcsolódó jeleneteket és megfejtettük a rejtélyt:) [Kár, hogy nem írtam le...]

A youtube-on található rengeteg interjú a főhősök alakítóival és a rendezővel - ezekből, valamint a Sucker Punch: Art of the Movie című könyvből (amihez sajnos csak ebook formájában tudtam hozzájutni) az alábbi érdekességeket tudtam meg: [2016-ra ez a könyv már fizikai valóságában van meg!]

A fényes nyilvánosházi valóság Baby Doll legnagyobb félelmének, a szexuális tárgyiasításnak megjelenítése - a nevelőapja ugyanis így tekintett rá. Mindenképpen fogoly, de ebben a létben van értéke, némi szabadsága és ez segíti őt abban, hogy felvegye a harcot elnyomóival. Főhősnőnk négy társa az ő egy-egy tulajdonságát testesíti meg: Sweet Pea (Abbie Cornish) az erő, Rocket (Jena Malone) a remény, Amber (Jamie Chung) a hűség, Blondie (Vanessa Hudgens) pedig a félelem. Ugyanakkor egy másik nézőpont szerint Baby Doll kivetíti az érzéseit/tulajdonságait "nővéreire" és mivel mi azt látjuk és úgy, ahogyan ő, emiatt a többi lánynak a már említett aspektusai kerülnek leginkább az előtérbe. Egy harmadik megállapítás szerint ők a nőkre oly jellemző összetettség, komplexitás, csak rétegekre lebontva. Rocketben a remény mellett megtestesül az összes többi lány fájdalma és elszántsága is. A középkori fantasy-csatában az ostromló lovagok nem emberek.

Most pedig reagálnék néhány, a filmet ért negatív vagy furcsa állításra:

1. Sokan azzal támadták, hogy olyan, mint egy videojáték. Nekem, aki rengeteg Diablo II-t, Heroes III-at és Warcraftot nyomatott anno, ESZEMBE NEM JUTOTT ez a dolog a nézése közben. A legtöbb díszlet és az ember méretű ellenségek szinte mindig valósak voltak, vagyis felépített helyszíneken kaszkadőrök játszották őket, a játékidő kb. 85%-ában. Bár tény, hogy sok videojáték van, amiben robotokat, orkokat és hasonlóakat lehet karddal vagy lőfegyverekkel irtani, mégis az Álomháború sokkal nagyobb mértékben épít a színészekre és a maszkmesteri munkára, mint mondjuk a világ legjobb filmjének kikiáltott Avatar. Szerintem az Avatar sokkal jobban hasonlít egy játékra, mint ez - külsőségeiben mindenképp.

2. "A forgatókönyvet mintha egy kanos 12 éves fiú írta volna." Hogyne. Akinek az egészből az jön le, hogy ez testhez simuló ruhákban lövöldöző csajokról szól, az rohadtul nem látja, hogy mi miért van benne, és hogy mi a történet. Igenis, szerintem pont az a jó benne, hogy ha a tudományos-fantasztikum kedvelője (is) vagy, akkor megtalálod benne a kedvencedet; ha szerepjátékos vagy, láthatsz egy a kedvelt világaidhoz hasonlót; ha pedig manga-megszállottként élsz, akkor sem csalódsz majd. De lehet rá drámaként/tragédiaként tekintetni, szóval igencsak összetett – lehetetlenség besorolni, „nem lehet rá felkészülni”.

3. "Tárgyiasítja a nőket." Hát, aki ezt írta, az is csak nézésre használja a szemét, nem látásra... Pont az egyik fő lényeg az, hogy a tárgyiasítás ELLEN harcolnak a lányok! Azért akarnak megszökni abból a házból, ahová bezárták őket! Ráadásul ezt a vádat úgy mondják, mintha egy mai, szinte bármilyen átlagos reklám nem éppen a nők szexuális tárgyként való bemutatásából állna; mintha egy éppen piacra kerülő új film bemutatója után nem az éppen futtatott színésznő arca nézne ránk MINDEN lap elejéről tökéletesre montírozva; mintha nem élne az összes "celeb" a szexualitásából. Például a nagyszerű magyar zenecsatornán agyonsugárzott Lola vagy Miley Cyrus klipjeit készítő rendezőket miért nem vádolják meg nyilvánosan ugyanezzel? Ha a Sucker Punch szereplői, ezek a hölgyek azt mondják, hogy nekik a tárgyiasítás; a gyenge, sebezhető, áldozatnak tekintett nő sztereotípiája elleni harcról szól a film, akkor miért lenne ez másként? Ha ők így értelmezték, így játszották el, akkor ez az üzenet. Kíváncsi vagyok a hölgy olvasók véleményére ezzel kapcsolatban, aki akar, írjon kommentet!

4. "Szarok a párbeszédek, meg az öreg pasi bölcsességei." Most erre mit mondjak? Szerintem a képek már önmagukban is mesélnek... Huszonéves lányok bezárva egy elmegyógyintézetbe, vagy csata közben egy irreális világban - itt bizony nem Shakespeare-t kell szavalni... Az öreg (Scott Glenn) pedig egy tipikus bölcs mentor, és mint ilyen, szeret rébuszokban és klisékben beszélni. Plusz, ha kicsit végiggondoljuk a narrációt és az eseményeket, akkor érdekes dolgok derülhetnek ki erről a figuráról; és ha eljutunk a következtetéshez, hogy ki lehet ő, akkor pláne érthető, hogy miért ilyeneket mond. Meg még ugye az átlagos nézőre leginkább a látvány hat, pláne ha ismerjük Snyder korábbi munkáit - szerintem mégis már elsőre felfogható a történet lényege és minden egyes újranézésnél felfedezhetünk valami új, kis részletet benne. Vagyis mivel a látványvilág nagyon erős, sokan úgy érezhetik, hogy a párbeszédek elmaradnak emellett, de én úgy érzem, pont jó úgy, ahogy van.

5. Olvastam olyanokat, hogy Baby Doll képzeletében létezik a többi lány. Az újranézés és a fentebb már taglalt vélemények miatt ezt a kérdést újból átgondoltam, és van némi valóságalapja a feltevésnek, de még így sem értek egyet vele. Erről hosszasan lehetne írni, persze rengeteg szpojlerrel, de ettől most eltekintenék:)

Összefoglalva az eddigieket: Az alapvetően kurvajó Sucker Punch az Extended Cuttal még magasabbra helyezi a lécet. Hihetetlen hatása volt rám, pedig tudtam, mi fog történni. Eddig semmi ilyet nem láttam és szerintem ehhez hasonló nem is lesz soha. A legjobb filmek egyike, amit valaha megnézhettem. 

Frissített adatok: 82 millió dollárból készült, a mai napig majdnem 90 milliót hozott. A kritikusok általában utálják, de nem mind. 

Pontozás:

imdb: 6.1 (5 év alatt 0.2-t csökkent.)

Szerintem: 6/5 (Itt tényleg szinte muszáj lenne feljebb menni, de nincs pofám hozzá:D)

Ja és még valami ("And one more thing"): Az Álomháború magyar szinkronnal ellátott DVD-formátumban július 27-étől lesz kapható. [Aki megvette, az ráfaragott, mert nagyon béna, fapados kiadás, a fenti linken olvashattok róla...]

Várható írások: Rémálom az Elm utcában, Portugál, Batman: Under The Red Hood. 

4 komment

Címkék: bekategorizálhatatlan


2011.06.27. 19:23 Tévésámán

Jönnek a Kacsák, avagy Mighty Ducks-trilógia

Mozsárágyúval közös gyerekkorunk meghatározó filmjei a Kerge kacsák-trilógia darabjai. Egyrészt remek vígjátékok, másrészt sportfilmek - talán ezek (is) vezettek ahhoz, hogy megkedveljem a sportmozikat! A három részt egymás után néztük meg, így ismét, mint A nagy csapatnál, egyben írom meg őket. Lássuk az elsőt:

1. Kerge kacsák (The Mighty Ducks vagy Champions, 1992)

A rámenős ügyvédet, Gordon Bombay-t (Emilio Estevez) 500 órányi közmunkára ítélik ittas vezetésért, és a főnöke kitalálja, hogy Gordonnak meg kell tanulnia a csapatjátékot, ezért rábízza a város Ötös körzetének gyerek-hokicsapatát. A mindig utolsó, szedett-vedett társaság és a munkamániás új edző (aki ráadásul kiskorában maga is jégkorongozott) kezdetben elég rosszul jönnek ki, ám a melegszívű csapatkapitány Charlie (Joshua Jackson) és a bölcs sportszerárus Hans (Joss Ackland) segítenek az összerázódásban. Gordon lassan egyre inkább magáénak érzi a csapatot, ezért ráveszi egykori munkaadóját, hogy szponzorálja a lelkes ifjakat - az Ötös körzetből így megszületnek a Kacsák, akik elindulnak a siker felé vezető úton. Ám a városi bajnokság döntőjében a legyőzhetetlennek látszó Sólymok várják őket, az a csapat, ahol anno Bombay játszott, és az a Reilly edző (Lane Smith), aki tanította... A srácok rossz emlékű addigi pályafutása és a Gordon lelkét évek óta nyomó régi sérelmek pedig tovább gátolják őket a bajnoki cím megszerzésében - ám a névadó állatuk, a vadkacsa arról híres, hogy sosem adja fel és mindig csapatban harcol. Vajon hűek lesznek a nevükhöz vagy az ígéretes kezdet után ismét a kudarc jön?

Disney-filmről van szó, így egy igazán humoros családi vígjátékot kapunk, amit azért itt-ott megspékelnek némi erős túlzással és komikus, rajzfilmszerű hanghatással. A történet a szokásos: csapat megalakul, csapat sikereket arat, aztán valaki(k) miatt megint rosszabbul megy, de összefognak, és végül elérik a céljaikat. Ami mégis nagyon jó filmmé teszi a Mighty Ducks-ot, az a kitűnően megírt karakterek sora. A fiatal közönség (hiszen elsősorban nekik szól) találhat magának egy-egy szereplőt, akivel azonosulhat, akiért rajonghat és itt még egyik főhős sem ellenszenves úgy, mint a mai trendek filmjeinél, így akár az egész csapatért lehet szurkolni. Az ellenfelek nagyobbak, erősebbek, gonoszabbak és még a mezük is csúnya fekete, így őket meg könnyebb utálni:)

A '90-es évek elején járunk - akkor voltam iskolás, szóval anno még inkább közelinek érezhettem magamhoz ezeket a srácokat - tehát, a kornak megfelelő karaktereket kapunk: itt van a főszereplő kisfiú, a már említett Charlie, aki kedves, jó fej és könnyen azonosulhatunk vele. Aztán ott a kövér Goldberg (Shaun Weiss), ő talán főképp túlsúlya miatt csak kapus lehet; a vicceskedő Averman (Matt Doherty), akit mindig ellöknek vagy leugatnak; az átlagos Germaine (Garette Ratliff Henson); a banda egyetlen lánytagja, Connie (Marguerite Moreau) és a kedvencem, a többiek közt óriásnak számító, nagyon erős, de szelíd Fulton (Elden Henson). Ők, valamint a később érkező Banks (Vincent Larusso) alkotják a csapat magját, akik mind a három filmben szerepelnek.

Itt még fontos szerephez jut a keménygyerek Jessie (Brandon Quintin Adams); a nagy dumás, ám aprócska Peter (J.D. Daniels) és a szintén dagi Karp (Aaron Schwartz).  Mellékszerepekben felbukkan még a Nickelodeon ismert arca, Danny Tamberelli (a Pete és kis Pete-ből az utóbbi); a Lostban is látható örök mellékszereplő M.C. Gainey, mint Gordon sofőrje; a szponzort és névadót életre keltő Josef Sommert pedig az X-Men 3-ban láthattuk Angyal apjaként. Az idősebb nézőknek Estevez, a kitűnő Joss Ackland, meg a Kerge kacsák-széria tipikus ellenséges edzőjének megteremtője, Lane Smith szolgáltat megfelelő drámai játékot. (Megjegyzés: Smith anno a hazánkban is nagy sikert aratott Lois & Clark-sorozat egyik oszlopos tagja volt, így szerintem méltatlan, hogy 2005-ben bekövetkezett haláláról a hazai sajtó nem emlékezett meg...) A rendező Stephen Herek, aki a Szemtelen szemtanúkat és a Rocksztárt dirigálta; az író pedig Steven Brill - neki A kismenő rendezését, valamint a Sátánka, a Ha szorít a szorító és a többi Mighty Ducks-film forgatókönyvét köszönhetjük.

Az egyetlen (a kettőben visszatérő) fingós poént leszámítva tényleg vicces ez a film, és a témából adódóan izgalmas, viszont egyetlen dolgot fel lehet hozni ellene: picit túl csöpögős néhol. Ugyanakkor megjelennek az akkori kissrácokat érintő fontos kérdések, mint a gazdagok-szegények ellentéte (Banks), a gyengék-erősek párbaja (Fulton megvédi a kisebbeket, de a Sólymok tagjai bántják őket), a felnőttek-gyerekek egyet nem értése (Bombay), valamint az érintőlegesen bemutatott Guy Germaine és Connie Moraeu közti kapcsolatban a gyerekkori szerelem.

Néhány érdekesség: Steven Brill szerepel az elején, ő a rivális ügyvéd, aki elítélteti Estevez karakterét. A szerződtetett gyerekszínészek közül többen is hazudtak arról, hogy tudnak korizni, így őket a forgatás előtt meg kellett tanítani. Elden Henson és Garette Ratliff Henson testvérek, de ahhoz, hogy együtt szerepelhessenek, Eldennek meg kellett változtatnia a nevét (Ratliffként szerepel) és szőke haját be kellett festeni feketére. Banks-et a többiek gyakran spenóthuszárnak nevezik, ez angolul Cake Eater, ami egy minnesotai szleng a gazdag sznobra. A Sólymokon és a Kacsákon kívül a többi csapat nevét nem fordították le. A St. Cloud városában felvett tárgyalótermes jelenetekhez hangulat-keltésül az épület mennyezetére kis fekete köröket szereltek fel, amik jégkorongoknak tűnnek - ezek a mai napig ott vannak:) A Disney által megvett anaheimi hokicsapatot a filmben szereplő után Anaheim Mighty Ducks-nak nevezték el. A Kerge kacsák 10 millió dollárból készült és csak az USA-ban több mint 50 és fél milliót hozott. Jó és rossz kritikákat is kapott, bár elsősorban inkább negatívokat, de pénzügyi sikere elég volt ahhoz, hogy folytatása készüljön.

Ha a sorozaton belül kell értékelni, akkor azt mondom, ez az előzmény, ahol megismerjük a hét főszereplő gyereket és a főhős pasast; látjuk, hogy áll össze a csapat és ezek után jöhetnek az igazi kalandok a következő részekben! Ennek ellenére ez egy jó film, nyugodt szívvel ajánlom!

Pontozás:

imdb: 6.4 (5 év alatt 0.5-öt emelkedett.)

Szerintem: 5/5

 

2. Kerge kacsák II (D2: The Mighty Ducks, 1994)

Az első film tökéletes egészet alkot, bár a végén Gordon azt mondja: "Jövőre találkozunk!", tehát mégiscsak ott a lehetőség egy folytatásra - ami két évvel az eredeti bemutatója után meg is valósult. Vágjunk hát bele, nézzük a történetet:

Egy év telt el azóta, hogy az Ötös körzet különös társaságából megalakult a Kacsák nagyszerű csapata. Gordon Bombay (Emilio Estevez) már a kisliga játékosa, ám a nemzeti ligába való bejutás kapujában lesérül és kényszerpihenőre ítéltetik. Ezalatt a Hendrix sportszergyár behízelgő modorú képviselője felkéri, hogy szedje össze a Kacsákat és még néhány új játékost is kap, hogy megalakítsa belőlük az Amerikai Ifjúsági Jégkorong-válogatottat a Jóakarat-játékokra. A régi csapat és az új tagok (Colombe Jacobsen-Derstine - Julie, Aaron Lohr - Portman, Ty O'Neal - Dwayne, Mike Vitar - Mendoza, Justin Wong - Ken és Kenan Thompson - Russ) kezdetben nem igazán jönnek ki egymással - a két kapus és a két erőember is rivalizálnak - ám aztán összefognak és képesek lesznek jól együttműködni. Közben Gordont megcsapja a dollár szaga és a játék élvezetét felcseréli a pénzhajhászásra, ez pedig betesz a válogatottnak. Szerencsére Hans távollétében testvére, Jan (Jan Rubes) segítséget nyújt Bombay-nek a nehéz időkben, Russ pedig összehozza a profikat az utcai görhoki királyaival egy barátságos meccsre, gyakorlásként - ám vajon elég lesz ez a kőkemény izlandiak és edzőjük, az Államokból kiutasított Stansson (Carsten Norgaard) legyőzésére? 

Ez a sorozat legjobb darabja. Itt ugyanis az első részben megismert figurák mellé jön egy-egy kiegészítő karakter, aki az adott poénforrást erősíti. Julie jelenléte segít, hogy még jó pár szituációban nevetségessé tegyék Goldberget; Dwayne már magában elég vicces, Kennel együtt pedig a külhoni jellegű, a helyi beszéddel és szokásokkal nehezen megbirkózó pofákat képviselik. Portman még talán Fultonnál is erősebb, ráadásul őrületes mind a pályán, mind a való életben - kettejükből alakul meg az Ütőképes Páros (Bash Brothers), akik rockzenét üvöltetnek és bármely ellenfél bármely játékosát megeszik reggelire:D Mendoza egyetlen visszatérő poénja, hogy nem tud megállni, ezt jó sokszor kiaknázzák; Russ meg a vicceivel méltó riválisa lehet Avermannek, a Russ-csavar nevű ütési technikájával pedig Fultonnak.

Most is megjelenik a csapatváltás okozta konfliktus: az újaknak be kell illeszkedniük a régiek közé, utóbbiaknak pedig el kell fogadniuk, hogy most nem Kacsákként, hanem az amerikaiak képviselőiként játszanak. Ez a két dolog az, amikből a legtöbb látványos állatkodás és humoros pillanat születik, de ezek miatt válik az amerikaiakra oly jellemző túlzott patriotizmus hirdetőjévé a D2. Az utolsó meccs gyakorlatilag a valóságban elképzelhetetlen jelenetek füzérévé válik: temérdek szabálytalanság; látványos, ám ostoba megmozdulások és a szokásos "csoda" a végén. Meg aztán itt van egy-két hiba is: Az utcai hokis résznek nem sok értelme van, mert Kenen kívül senki nem tanul belőle - ilyenkor a néző azt várná, hogy ellesnek pár trükköt, amit aztán a pályán alkalmaznak, de ilyen nincs. A másik értelmetlen dolog, hogy Oroszországot kivéve kizárólag mediterrán éghajlatú államok az ellenfelek az elődöntőkben (Trinidad?!, Olaszország?) - a ruszkik legyőzése pedig nagyobb kihívásnak kellene lennie, mert azért szerintem ők ott vannak a hoki élvonalában. A mellékszereplők közt találjuk a szép Maria Ellingsent (az izlandiak trénere, ő tényleg oda valósi), Kareem Abdul-Jabbart, Wayne Gretzky-t és az író/producer Steven Brillt (a partin bukkan fel). A rendező ezúttal Sam Weisman, aki a Négybalkézt, a Párosban a városbant és Az őserdő hősét dirigálta - ez azért mindegyiknél jobb.

Néhány érdekesség: Colombe Jacobsen-Derstine szakács is, manapság saját főzőcske-weboldalt és blogot (Colombe du jour) írogat színészkedés helyett. Jan Rubes 2009-ben hunyt el 89 évesen. Fulton az egyetlen, akinek a mezén a keresztneve szerepel - szerintem viszont ez hiba, mert az egyben még Reed van a hátára írva, a folytatásokban viszont már nem. Elvileg azért mindig Goldberg a kezdő kapus, mert ő jobban véd az ütővel, minden másban viszont Julie jobb - jobban is néz ki:D:D A végefőcím alatt (amit szerintem még sohase láttam, hála a kereskedelmi televíziózásnak) a srácok egy kempingben ülnek és a We Are The Champions-t éneklik. A Kerge kacsák 2. több mint 45 és fél millió dollárt hozott, ugyanakkor a kritikusok nagyon rossznak értékelték. 

Szerintem izgalmasabb, mint az első rész, remek poénok és még több király karakter (és jó csaj:D) van benne, nekem ez a kedvencem a három közül!

Pontozás:

imdb: 5.9 (5 év alatt 0.8-at emelkedett!)

Szerintem: 6/5

 

3. Kerge kacsák III. (D3: The Mighty Ducks, 1996)

A kettő után már tényleg érdekes kérdéssé vált, hogy lehet-e ezt még tovább nyomatni? A válasz igen egyszerű: hogyne lehetne, hiszen a szereplők lassan felnőttek lesznek, és most bemutathatják viszontagságaikat a középsuliban!

Az Eden Hall Középiskola tanulmányi ösztöndíjat ajánl fel a Jóakarat-játékokon igen eredményesen részt vevő Kacsáknak (majdnem mindenkinek), így a srácok egy új környezetben, a felnőtté válás kapujában a régiektől eltérő problémákkal szembesülnek, de megint meg kell felelniük. A legújabb kihívás a felsősök csapata, a Harcosok, akik nem hajlandóak bevenni maguk közé az újoncokat - elindul egy oda-vissza csínytevés-háború, ami viszont lassan kezd elmérgesedni. A helyzetet nehezíti, hogy Bombay (E.E.) ezúttal elutasítja az edzőséget, a helyébe lépő Orion (Jeffrey Nordling) pedig teljesen másféle játékot vár tőlük. A felsősök vezéregyéniségének apja az iskolatanács tagja, így félő, hogy a Kacsáknak aljas módon megpróbálják majd kitenni a szűrét. Szerencsére közel a segítség, mert Hans (Joss Ackland) és Gordon mindig a legjobbkor jönnek. És hamarosan elérkezik a nagy összecsapás napja, a Harcosok pályára lépnek a Kacsák ellen - vajon ki nyer, ki veszít, ki megy és ki maradhat?

Ismét a csapatcsere, néhány régi társ (pl. Jessie) eltűnése, plusz még edzőváltás, morális problémák (becsület vagy ingyen tanulás), lógás és a másik nem iránti érdeklődés jellemzi a történetet. Ismét ellövik a Banks = ellenség-kártyát; Julie és Goldberg között újfent éleződik a verseny; Orion miatt pedig mindenki dühöng, értetlenkedik, senki sem hajlandó befogni a száját és a dolgát csinálni. A hokis külső mögött most inkább az általánosból a középiskolába kerülés és a felnőtté válás nehézségeit mutatja be a D3 - a szerelem, a barátok elvesztése, az elvek melletti konok kitartás, meg az újhoz való hozzászokás mind-mind benne vannak. Itt már nincsenek új szereplők, hanem az előző részek legjobbjait hozták össze egy filmbe; ugyanakkor az ellenséges edző figurája áttevődik Orionra, ennek folyományaként a nagy, végső legyőzendő csapat eddig mindig karizmatikus vezetője hiányzik.

Jessie karakterét fölöslegessé tette Russ megjelenése - plusz ugye Keenan Thompson neve anno nagyon jól csengett a fiatalok számára, ez még inkább felé döntötte a mérleg nyelvét. Connie, Guy és még Averman is háttérbe szorulnak, Charlie, Fulton és Goldberg pedig rivaldafénybe kerülnek. Dwayne brillírozik a cowboyosdival, Julie végre normálisan is pályára léphet, Ken állandó piszkálásnak van kitéve, Mendoza pedig teljes erőbedobással csajozik. Akik elolvasták a bejegyzés előző részét, azokban felmerülhet a kérdés, hogy hol van Portman? Nos, erre is magyarázatot kapunk:) A mellékszereplők közt egyetlen jelenetig feltűnik az első részbeli igazgatónő, plusz Brill, utóbbi ezúttal a vidámparkban a standos pofa, aki azt mondja, hogy hőseinkhez hasonlóan szintén sokat járt anno az iskola mellé. A harmadik rész harmadik rendezője Robert Lieberman, aki elsősorban tv-filmek és sorozatok készítője.

Még néhány érdekesség: A Harcosokat nagyrészt az első rész Sólymait alakító srácok játsszák. A Julie-nak udvarló Scotty nevű arcot életre keltő Scott Whyte a kettőben az Izlandi Gunnar volt - csak ott hosszú szőke hajjal. Charlie azt mondja, hogy allergiás a mogyoróra, Joshua Jackson a valóságban is allergiás erre. A Kerge kacsák 3. az USA-ban majdnem 23 millió dollárt hozott, de a kritika földbe döngölte - a látványos bevételi visszaesés miatt nem lett több Mighty Ducks-film.

Érdekes darabja a triónak, de ellentétben más, hasonló kaliberű sorozatokkal, ez legalább olyan jó, mint az elődei - csak kicsit másképp.

Pontozás:

imdb: 5.3 (6 év alatt 0.7-et emelkedett!)

Szerintem: 5/5

Pár érdekes adat az egész trilógiához kapcsolódóan: Az ellenfél mindig nagyobb, erősebb, hasonló külsejű játékosokból áll, akik feketében vannak. A bölcs öreg (Hans és Jan) egyfajta lelkiismeretül szolgál Gordonnak és Charlie-nak. Banks sérül a legtöbbet, Charlie és Fulton pedig minden alkalommal kiállnak a csapatért. Az első és második részben a finoman érzékeltetett Guy-Connie-pároson kívül semmilyen módon nem jelenik meg a diákszerelem - fura módon épp a harmadik részben kissé mintha elhidegülnének egymástól. A Kerge kacsák sikerei nemcsak a már említett Anaheim Mighty Ducks csapatnévhez, de a Mighty Ducks című kacsa-szupercsapatos Disney-rajzfilmek létrejöttéhez is hozzájárultak.

Hírek:

- Joss Ackland felbukkan majd a Prisoners of the Sunban: ez az akció/horror a felébredő egyiptomi istenek elleni harcról szól.

- Keenan Thompson szólaltatja meg a Hupikék törpikék mozifilmben a Greedy Smurf nevű karaktert.

- Carsten Norgaard A három testőr 3D-ben szerepel legközelebb. (Erről írtam azóta.)

Várható írások: Rémálom az Elm utcában, A lány és a farkas, Sucker Punch Rendezői Változat. (Gondolom ez a régi Rémálom, amit itt beharangozok, nem az új, mert az korábban már megírtam. A középső filmet pedig azóta se néztem meg.)

Szólj hozzá!

Címkék: sport vígjáték


2011.06.25. 16:50 Tévésámán

Tökfej (Pumpkin, 2002)

Még a középiskola elején kezdtem rajongani Christina Ricciért és azóta is ő a kedvenc színésznőm. (2016-ra ezt a címet átvette tőle Juno Temple.) Akkoriban, mikor megkedveltem, próbáltam megkeresni és megnézni az összes fellelhető filmet, amiben szerepelt, és így akadtam például erre is. Semmit nem tudtam róla, csak hogy ő a női főhős, de ez már pont elég volt ahhoz, hogy érdekeljen. Nézzük a történetet:

Carolyn (C.R.) élete maga a tökély. Egy gazdag pár egyetlen gyermeke, a férfiak odavannak érte, a lányok irigylik, a pasija élsportoló, ő maga majdnem színötös tanuló az egyetemen, munkáját csak az egyik lányszövetségben vállalt szerepe rontja le kissé. Most is, mint minden évben, Carolyn csapata akarja megnyerni a kupát, amiben eddig 22 éve mindig csak a másodikok lettek, így mindent elkövetnek a sikerért - a versenyben elért pluszpontszámokért még elvállalják sérült atléták edzését is. A sznob, szenteskedő lányoknak azonban nehéz együtt dolgozniuk a nekik kirendelt szellemi fogyatékos partnereikkel, így hősnőnknek szintén nehezére esik a Tökfej becenévre hallgató srác (Hank Harris) pesztrálása. Fél tőle, de attól a pillanattól, hogy először a szemébe néz, képtelen elfelejteni az ott látott szenvedést - és valami mást is, szépséget... Innentől pedig a szőke lány élete gyökeresen megváltozik: rádöbben, hogy az élet nem egy cukormázas álom; hogy a célok, amikért küzd, értéktelenek; és elkezdi érezni a fájdalmat, amit eddig még sosem tapasztalt meg. Közben hirtelen mindenki élete mintha tőle kezdene függeni, mindenki őt akarja, minden rajta múlik, ő pedig megpróbál menekülni, megpróbálja visszacsinálni az egészet, de ez lehetetlen - és ahogy telik az idő, beleszeret Tökfejbe, aki pedig elképesztő erőfeszítéssel óriási fejlődésen megy keresztül érte. De senki sincs felkészülve ennek a szerelemnek a következményeire, hamarosan pedig Carolyn körül elkezd összedőlni a világ...

Drámáról van szó, bár a neten azt írják, hogy fekete komédia - van benne valami... Ha az első fél órát kibírjuk, akkor egy nagyszerű élményben lehet részünk, ugyanis ez a film az egyik legjobb, ami bemutatja, hogy hogyan működik az ember, a szerelem, a párkapcsolat és az egész társadalom. Indiában például több évszázados hagyomány a kasztrendszer - ott nem csinálnak titkot az ember kirekesztő alaptermészetéből. Mivel a világ egyre inkább egységesedni próbál - lásd, mondjuk ezt az Európai Unió nevű förmedvényt - ezért már egyre jobban elfogadottabbak az ilyesféle kapcsolatok (különböző bőrszínű, vallású vagy azonos nemű emberek közt kötődők), de azért a legtöbb helyen (pláne ahol pénz is van) a konzervativizmus dívik. (Mára ez sajnos megváltozott...) Most megint arról van szó, hogy két társadalmilag különböző ember szerelmes lesz egymásba: végülis Tökfej fogyatékossága leginkább abban nyilvánul meg, ahogyan az anyja és az összes többi "normális" tekint rá - pedig ő az egyetlen tiszta, őszinte ember az egész történetben. Nem hazudik, és sokkal több van benne, mint amit kinéznek belőle, a többi szereplő viszont köpönyegforgató, érdek-vezérelt akciókban résztvevő, a társadalmi elvárások rabigájából kitörni képtelen (és nem is akaró) személy. 

Eleve itt ez a lányszövetség-dolog: A film végére Carolyn rájön és kimondja, hogy ez a hagyomány rossz, értelmetlen és sok embernek megkeseríti az egyetemi éveit - ennek legjobb példája a duci lány, aki hősnőnk "barátnője". Viszont mikor Ricci karaktere rádöbben, hogy baromság az, amiért eddig harcolt, megnyílik előtte a valóságra való tiszta rálátás lehetősége. Amint kiderül számára, hogy eddig álomvilágban élt és az ezt védelmező falak leomlanak, elveszíti a hamis boldogságot, amiért sosem kellett tennie és bár szembesül a világ zord és rideg valóságával, mégis megtalálja az igazi boldogság kulcsát - azét, amiért keserves küzdelmet kell folytatni. Érdekes, hogy míg a hősnő "tökéletes" élete alapjaiban rendül meg és lassan összeomlik, addig az idáig passzívan élő, beletörődő fiú elkezd dolgozni, tenni azért, hogy fejlődjön, hogy több lehessen, hogy erősödjön - hogy tetsszen a lánynak. Itt jön képbe az anya, aki évek óta próbál elérni valamit a srácnál, de mindig kudarcot vall és még most is úgy tekint a fiára, mint egy magatehetetlen kisfiúra - holott korántsem az. Bizonyos, hogy féltékenységből nem hajlandó elismerni Carolyn jótékony hatását, képtelen tudomásul venni, hogy Tökfej végre lelt magának egy célt az életben, mert az ő mércéjével ez túl sok a fiacskájának. Ezzel párhuzamosan Carolyn anyja azt gondolja a lányáról, a szövetség "vezetői" pedig a szövetségről, hogy ez nem hozzá(juk) illő – ám egyik se nézi azt, hogy mi a jó a főszereplőnőnek, mindegyik csak a saját érdeke miatt akarja eltiltani különös választottjától. Jól van, mégsemesélem el az egész történetet, akkor mi értelme lenne megnézni? Szóval inkább rátérek a színészekre meg az alkotókra.

Christina Ricci most is nagyszerű, nagyon cuki ezzel a rövid, szőke hajjal, csak kár, hogy kisgyerek-szinkront adtak neki. Ő volt az egyik producer, ami (és a szerep elvállalása maga) azt jelenti, hogy hitt ebben az alkotásban. Hank Harris kitűnően alakítja a fogyatékos fiút, nekem egyetlen kifogásom volna ellene, hogy az általa életre keltett karakter mintha túl gyorsan kezdene el normálisan járni - bár, lehetséges, hogy azért kényszerül alapvetően tolókocsiba, mert nem akart járni és elsorvadtak az izmai... A mellékszereplők közt van a nagyon tehetségesnek és szépnek kikiáltott Amy Adams (nem tudom kit játszott) és Shaun Weiss, aki a Kerge kacsák-sorozatban volt a kapus Goldberg. Ezt a filmet Anthony Abrams és Adam Larson Broder rendezték, utóbbi írta a forgatókönyvet és az egyik betétdalnak is szerzője volt - a páros még egyetlen közös munkát készített 1998-ban, de azon és ezen kívül semmi egyebet.

Néhány érdekesség: Az útról leszáguldó és felrobbanó autó jelenetét egy az egyben a Hudson Hawkból vették át - ha jól megfigyeljük, a motorháztetőn rajta van egy bábu, ami a rosszfiút szimbolizálta – és egyáltalán vajon miért és mitől robban fel az a kocsi?! És hogy lehet, hogy a srác nem ég meg?! A dagi csaj nevét Sziszinek ejtik, ám így kell leírni: Cici:D A Tökfej készítési költségét nem ismerem, bemutatójával viszont csak 305 ezer dollárt hozott. Jó és rossz kritikákat is kapott, a DVD-s kiadása óta viszont kultuszfilmmé vált, több helyen az évtized egyik leginkább alulbecsült mozijának tartják.  

Nekem az alábbiakat sugározta a film: A lányszövetségek hülye kurváknak valók. A tökéletlen jobb a tökéletesnél és az ember nem választhatja meg, kibe szeret bele. A pokolba vezető út jó szándékkal van kikövezve - lásd a tengerpartos jelenetet. "Csak azok sugároznak szépséget, akik szenvednek."

A téma és az események ellenére vicces, gondolatébresztő, érzelmeket kiváltó alkotás a Pumpkin. Csak intelligens, érzelmes embereknek ajánlom.

Pontozás:

imdb: 6.3 (5 év alatt 0.2-t emelkedett.)

Szerintem: 5/5 (Az első fél óra elég rossz, de összességében jó film, ezért nem vonok le.)

Hírek:

- Amy Adams lesz Lois Lane a Man of Steelben jövőre. (Kár érte...)

Várható írások: Fránya macska, Sucker Punch Rendezői Változat.

Szólj hozzá!

Címkék: dráma


2011.06.25. 14:10 Mozsárágyú

Beépített szépség (Miss Congeniality) 2000

 

     Először is, Peter Falk nyugodjék békében...

     Na szóval. Van ember, aki még nem látta a Beépített szépséget? Sandra Bullock neve összefonódott a könnyen fogyasztható és vicces filmekkel, ez is egy közülük.

     Gracie Hart bőrébe bújt Bullock, aki egy igazi fiús csaj; már kicsiként elagyabugyált bárkit, akivel vitába keveredett, a külsejével nem foglalkozik, efbíáj-ügynökként dolgozik, csak a munkájának él, még barátai sincsenek. Viszont jó a humora, lelkes és jól jönnek az ötletei a megoldandó ügyeknél, bár legtöbbször valami hiba csúszik a számításába és a végén a főnök lecseszi. Aztán megkapja a nagy lehetőséget, aminek segítségével megmutathatja, hogy érti a dolgát: egy nagy múltú szépségverseny, akarom mondani ösztöndíjprogram versenyzői közé kell beépülnie. Annyi bizonyos, hogy valaki merényletet tervez a királynőjelöltek ellen és Gracie, immár Gracie Lou Fribousch (?) álnéven résztvevője a megmérettetésnek; oldalán a legendás divatszakértővel, Victorral (Michael Caine) és az akció kinevezett vezetőjével, Eric-kel (Benjamin Bratt). Legyen elég annyi, hogy eleinte mindkét pasi Gracie agyára megy, ő maga pedig hozza a formáját...


     A sok, sőt temérdek klisé ellenére ez egy jó kis film. Legutóbb eléggé régen láttam, szóval így külön jó volt, mert sok mindenre nem emlékeztem belőle. De azért mégse ez a filmkészítés magasiskolája, mert például tele van klisével - ezt mintha már említettem volna. Azért a szereplőket jól kitalálták, lehet nevetni, Mr. Caine maga a tökély. William Shatner is megjelenik egy mellékszerepben, és ez se semmi. Viszont van azért unalmas jelenet bőven, bár lehet, hogy én már túl sokszor láttam. Az tuti, hogy álmos délutánokra alkalmas kikapcsolódásnak, nem kell gondolkodni hozzá, fiúknak ott a Bullock, csajoknak a Bratt - vagy Caine úr :) -, satöbbi. Nincs mit írni róla, bőven hozott anno a konyhára, és van ennél fényévekkel rosszabb Bullock-film is.

     És elmaradhatatlan a film végéről, így e bejegyzés végéről is ez az örökzöld nóta, a walesi Solymos Tónival, azaz:

Szólj hozzá!

Címkék: krimi vígjáték


2011.06.24. 15:53 Tévésámán

Botrányos pompomlányok (Fab Five: The Texas Cheerleader Scandal, 2008)

Most biztos néztek, vajon miért pont ezt tekintettem meg legutóbb:) Néha kell valami más is, nem csak horror vagy fantasy. Elég hülye címe van, de a sztori felkeltette az érdeklődésemet. Hogy mi ez a történet? Olvassatok tovább!

Megtörtént esemény alapján - már az elején nagy betűkkel kiírják. Egy texas-i középsuliban járunk, ahol a helyi pompomlány-csapat öt tagja rettegésben tartja az egész iskolát. Az egyikük édesanyja ugyanis az intézmény igazgatója, a többiek szülei pedig súlyos pénzekkel támogatják az iskolát, így mindenki elnéző velük szemben. De amikor a történetünk elkezdődik, akkor már ezen túl vagyunk, ugyanis eddigre szó szerint bármit megtehet a "Szuper Ötösnek" nevezett leánybanda. Óra közben fennhangon mobiloznak, sértegetik az összes tanárt, nem járnak be, piálnak és egyéb módokon hoznak szégyent az iskola egyenruhájára. A legújabb (ebben az évben már negyedik) pompomlány-edző viszont megpróbálja felvenni a kesztyűt és kiállni a csajok ellen - de vajon sikerülhet neki vagy ő is kénytelen lesz megvárni, míg a banda leérettségizik és elmegy?

Nézzük meg kicsit bővebben, hogy mi is történt a valóságban, ami ezt a tv-filmet inspirálta! Konkrétan a McKinney North High Schoolban esett meg ez a dolog 2006-ban, amikor a valóságban Michaela Wardnak nevezett edző felmondott öt lány miatt, akik többek közt lógással, a tanárokkal szembeni tiszteletlenséggel, az iskolai öltözködési szabályzat áthágásával és botrányos internetes videóikkal szereztek maguknak hírhedtséget városukban. Sem a szülök, sem a tanárok nem tettek (tehettek) semmit, mert az egyik leányzó anyja az igazgatónő volt. Az országos felháborodást viszont az váltotta ki, hogy Ward kiteregette a szennyest a sajtónak 2006 októberében. Decemberben aztán vizsgálat indult, aminek végén a suli igazgatóját, Linda Theretet először fizetett szabadságra küldték majd felfüggesztették. A vizsgálóbiztos jelentésében azt írta, hogy "...semmiféle fennhatóságot (valóságost és elvit) nem tiszteltek és nem vették észre, hogy ezzel milyen mértékben rombolják a közösségüket. A szülők (...) abszurd mértékig engedékenyek voltak velük. Az igazgatónő képtelen volt szétválasztani élete két legfontosabb szerepét: az anyaságot és az igazgatói posztot. Hivatalosan ő a felelős a történtekért." Ezek ellenére Theretet 2009-ben ismét alkalmazták a Laredoi Független Iskolai Régióban egyfajta tanfelügyelőként - a felettese régebbről ismerte és kezeskedett érte – azóta nem érkezett róla rendkívüli hír.

Vissza a filmhez: Tévére készült, így se nagy nevek, se nagy költségvetés, ám szerintem mindenki egész jól alakít. A főszereplőnk Emma Carr edző, akit Jenna Dewan-Tatum kelt életre - kedves karakter és a színésznő is szép. A lányok közül kiemelném Aimee Spring Fortier-t (Lisa) és Stephanie Honore-t (Ashley), mert ők tetszettek:D, a többiek pedig sorrendben: a "főgonosz" Brooke-ot Ashley Benson, Jerit Jessica Heap, Tabithát pedig Ashlynn Ross játszotta. Az egyetlen ismertebb arc az igazgatónő szerepében Tatum O'Neil, aki pl. a The Runaways-ben volt Cherie anyja. Hatalmas poén: a rendező az a Tom McLoughlin, aki írta és rendezte a Péntek 13. VI. rész: Jason él!-t, ami a sorozat egyik legjobb darabja:) Mivel tévéfilm, ezért a Fab Five készítési költségei nem ismertek, egyetlen érdekességként pedig azt tudnám említeni, hogy a szereplők neveit a személyiségi jogokra való tekintettel megváltoztatták.

Valamilyen szinten sportról szól ez is, bár nem az van a középpontban, viszont mindenképpen érdekes volt látni, pláne úgy, hogy Amerikában ez (is) megtörténhetett a valóságban! (Plusz ugye volt benne pár jó csaj:D) Aki kedveli a drámákat, a sulis sztorikat, meg az igaz történeteket, az nézze meg, szerintem tűrhető, de nem nézném meg újból.

Pontozás:

imdb: 6.1 (Ugye? Jó kis pontszám...)

Szerintem: 4/5 (Néhol picit irritált.)

Hírek:

- Ashlynn Ross mind Kristen Stewart, mind Dakota Fanning test-dublőre a legújabb tvájlájt-mozik fotózásain:D Mekkora szar, minek kell ilyen? Nem tudnak odaállni a fényképezőgép elé a jelmezeikben?! (De lehet hogy nem elég jó az alakjuk:))

Várható írások: Beépített szépség, Tökfej.

Szólj hozzá!

Címkék: sport dráma


2011.06.23. 15:53 Tévésámán

A kártyavár összedől (Luftslottet som sprängdes, 2009)

Nagyon vártam már, hogy mikor jön ki ez a film, mert az előző két rész (A tetovált lányA lány, aki a tűzzel játszik) remek volt! Akik nem tudják, miről van szó: a Stieg Larsson Millenium-regénytrilógiájából készült mozis feldolgozás harmadik epizódja ez. Bővebb infók az egész sorozatról itt. Egy pici visszatekintés, természetesen a poénok lelövése nélkül, avagy mi történt eddig:

A tényfeltáró újságíró Blomkvist (Michael Nyqvist) egy negyven éves rejtély megoldásához kap váratlan segítséget az extrém külsejű hacker-lánytól, Lisbeth Salandertől (Noomi Rapace) az első részben, ahol mindenki rejteget valamit és az igazság megszállott keresése közben a két főszereplő viszonya egyre szorosabb lesz, a rájuk leselkedő veszély pedig egyre nagyobb... A következő epizódban Blomkvist egy lánykereskedő-hálózatot igyekszik leleplezni, ami igen magas körökbe vezeti őt - ezalatt Lisbeth pedig gyilkossági ügybe keveredik, valakik el akarják intézni őt. Hamarosan a két főhős egymástól függetlenül ugyanazt az embert készül elkapni, ám az út végén hirtelen jött nehézségek sora és egy véres harc várja őket - főleg a lányt...

Most pedig ezek után járunk, mikor is Lisbeth (Noomi Rapace) kórházban fekszik és mind a sajtó, mind az igazságszolgáltatás ki akarja filézni; Blomkvist (Michael Nyqvist) pedig az ő történetét készül a világ elé tárni a Millenium különszámában, 75 oldalon - ezzel együtt lerántva a leplet a már említett lánykereskedő-csoportról. Azonban a tetovált lányt ápoló kórházban rejtélyes gyilkosság történik, az elkövető nyugdíjas öregember pedig megpróbálja megölni hősnőnket is, de kudarcot vall és végez magával. A sikeres ölés áldozata viszont nem akárki volt és hamarosan kiderül, hogy egy több mint negyedszázada fennálló titkos szervezet áll a háttérben, akik mind Lisbeth-et, mint újságíró "barátját" és annak kollégáit el akarják tenni láb alól. Ezalatt pedig egyesek mindent elkövetnek, hogy bármilyen áron eltussolják az igazságot és még a megállíthatatlan óriás, Niedermann (Micke Spreitz) is bujkál valahol, csakis az alkalomra várva, hogy végezhessen Lisbeth-tel. Vajon a kemény lány megéri a tárgyalás napját, és ha igen, helyt tud-e állni a bíróságon, vagy elítélik és az igazság sosem derül ki?

Direkt nem olvastam el szinte semmit erről, de azért annyi mégiscsak elért hozzám, hogy a lezáró epizód Lisbeth bírósági tárgyalásával foglalkozik - ez viszont csak egy része az egésznek. Többen vannak, akik le akarnak számolni a lánnyal, és ezeknek a karaktereknek mind meg kell fizetniük: ott a már említett titkos csoport, Niedermann, és dr. Teleborian (Anders Ahlbom) - rajtuk kívül segítőként visszatér és még nagyobb jelentőséget kap a Ragály fedőnevű főhacker (Tomas Köhler) és Blomkvist testvére, az ügyvéd Annika (Annika Hallin). A lényeg tehát az összes új és régi elvarratlan szál lezárása - ez van A kártyavár összedőlben. 

A történet érdekes és izgalmas, ahogy azt már megszokhattuk, de minden olyan lassan megy végbe és volt benne egy dolog, amit nem értettem. A videofilm, ami azon a bizonyos dvdn van, már a második tárgyaláson ellőhető lett volna és szerintem elégnek kellett volna lennie, hogy bizonyítsák, hogy Teleborian hazudik, de ők valamiért mégis várnak a harmadik tárgyalásig és csak akkor mutatják be, egyéb bizonyítékokkal együtt. Jó, persze, így aztán totál igazuk lett, de az a film már egymagában igen erős ellenérv, szóval bevethetnék az igazuk védelmében, de mégsem teszik meg - ezt nem igazán értettem... Most  kevesebb az akció és inkább a levegőben lógó fenyegetések, a tehetetlenség érzése és a mindent behálózó összeesküvés azok, amik fenntartják a feszültséget.

A színészek újfent kitűnőek, Noomi Rapace pedig a lehető legextravagánsabb külsőt kapta a bírósági megjelenésekhez. Szinte minden egyes karakter feltűnik újból, még ha csak egy pillanatra is, például a biztonsági szolgálat vezetője, aki anno Lisbeth főnöke volt és a rendőrőrsös részben ott van az a nyomozó, akitől Blomkvist A lány, aki a tűzzel játszikban folyton segítséget kért. A rendező az a Daniel Afredson, aki az előző epizódot jegyzi.

Néhány érdekesség: Az eredeti cím magyarul: A légvár, ami felrobbant; az angol cím pedig A lány, aki belerúgott a darázsfészekbe. Cikkem tárgya 4 millió euróból készült (kb. 12 millió dollár) és a mai napig 41 millió dollárt hozott, jót és rosszat is kapott a kritikusoktól.

Jó volt, tetszett - a három együtt, de főleg a második és a harmadik együtt nagyszerű elegyet alkot. Azt hiszem most már érdemes lenne megnéznem a kibővített verziókból készült tv-sorozatot... (Annak igazán csak az első két része jó.)

Pontozás:

imdb: 7.3 (5 év alatt 0.3-at emelkedett.)

Szerintem: 5/5 (Még egyszer meg kéne nézni mindet együtt!)

Hírek:

- Noomi Rapace következő szereplése a Clean Out című akciófilmben, majd a Sherlock Holmes: Az árnyékok játékában lesz - utóbbi a Robert Downey Jr. főszereplésével készült mozi folytatása. (Tényleges magyar címe Sherlock Holmes: Árnyjáték, láttam és írtam róla.)

Várható írások: Botrányos pompomlányok.

Szólj hozzá!

Címkék: akció dráma


2011.06.22. 17:21 Tévésámán

Hannibal ébredése (Hannibal Rising, 2007)

Nemrég eszembe jutott ez a film, azt hittem rajta van a listámon, úgyhogy letöltöttem és megnéztem. Aztán meglepődtem, mert hiányzott a megnézendőim közül, de így is jól jártam, mert ez az egyetlen a Lecter-sorozatból, amit még nem láttam eddig. A véleményemet majd később, előtte a sztoriról kicsit:

1944. Litvánia. A gazdag Lecter családnak (apa, anya, fiú, lány) menekülnie kell a háború elől, így elhagyva ódon kastélyukat egy kis erdei viskóban húzzák meg magukat. Egy nap azonban arra jön egy orosz tank és hamarosan lövöldözés kezdődik - csak a kis Hannibal és húga, Mischa élik túl a harcot. De ők sem maradhatnak sokáig biztonságban, mert egy csapat dezertőr gazember érkezik, akik a házban húzzák meg magukat. A rablók öten vannak, a gyerekek ketten és mindenki éhezik. Az egykori katonák vezetője (Rhys Ifans) iszonyatos döntést hoz az életben maradásért... 8 évvel később az ifjú Hannibal (Gaspard Ulliel) egykori otthonában szinte rabként él a kommunisták által működtetett árvaházban. Azonban a fiú Franciaországban élő rokonárhoz vezető nyomokat talál, így megszökik, hogy ott új életet kezdhessen. Ám minden éjjel, ha lehunyja a szemét, azt a végzetes napot látja maga előtt, mikor az öt kegyetlen férfi meggyilkolta a húgát - az utolsó Lectert a bosszú élteti. Franciaország pedig tele van lehetőségekkel, hogy tanuljon, nyomozzon és végrehajtsa terveit, ám üldözöttjei egyáltalán nem védtelen átlagpolgárok és a sötét múltú fiú hamar felkelti a rendőrség figyelmét. Vajon megbosszulhatja szeretett testvére halálát, ha még a szerelem és az általa valósnak hitt dolgok hazug illúziói is az útjába állnak? 

Már az első fél órában megtörténik a legdurvább esemény, ennek kísértete pedig végig üldözi a címszereplőt és vele együtt a nézőt is. Nyilván nem árulok el titkot azzal, hogy megmondom, Hannibal életben marad a film végére - hogy halhatna meg, hiszen akkor a másik 4 mozi (Az embervadász, A vörös sárkány, A bárányok hallgatnak, Hannibal) meg se történhetne! A kérdés tehát, amit a készítők (elsősorban az író Thomas Harris) felvetnek: miért lett olyan dr. Lecter, amilyennek a nagyszerű Anthony Hopkins (és Brian Cox) alakításában megismerhettük? (2016-ra Mads Mikkelsen is csatlakozott hozzájuk a Hannibal című sorozat révén.Fura egy film ez. Ötletem se volt, hogy mit fogok látni, ha majd megnézem, így nem számítottam semmire, de viszonylag kevés meglepetést okozott. Az említett háborús lövöldözéses résznél annyira kitalálható, hogy mi és hogyan fog felrobbanni, hogy az már picit nevetséges; a későbbiekben is van egy-két dolog, amire rá lehet jönni; viszont a végére beépítettek egy csavart (végülis ezt lehet kettőnek mondani), ami olyan, hogy biztosítja Hannibal teljes őrületét.

A francia Gaspard Ulliel elég érdekes alakítást nyújt. Nem mondanám, hogy rossz volt, de lehetetlenség igazán szimpatizálni vele; és annyira különösen néz ki az arca bal oldalán az a kis gyűrődés, mikor mosolyog vagy beszél, szinte eltereli az ember figyelmét arról, amit mond vagy tesz. A női főhős a szép Gong Li (Egy gésa emlékiratai), azonban a karaktere által az egészbe belevitt keleti szamurájos dolog kicsit hülyeség, ezért annyira őt sem kedveltem. A "jófiú" Dominic West (300, Felejtés) nyomozója, aki tudja, hogy mire készül Hannibal, de képtelen ellene tenni bármit; a rosszfiú Rhys Ifans (Rockhajó, Sátánka) viszont nagyon jól játszik - talán ő a legjobb az egész műben. A mellékszereplők közt van Richard Brake (Halloween II, Batman: Kezdődik!) és Stephen Walters (a Franklyn Wormsnakes-e és szintén benne volt a Batman: Kezdődik!-ben). A rendező Peter Webber (Leány gyöngy fülbevalóval), a forgatókönyv írója pedig Thomas Harris - saját regényéből, ő írta a Red Dragont, a Hannibalt és a Silence of the Lambs-et is.

Mivel eredet-meséről van szó, végig tudjuk, hogy a főhős nagyon nagy valószínűséggel nem vallhat kudarcot - de mi van, ha mégis? Vagy mi van akkor, ha elér valamit, amiről kiderül, hogy hiábavaló volt? Ez a dolog csak később jut az ember eszébe, szóval el lehet gondolkodni rajta. Elsősorban csak szövegből, de megismerjük a háború minden szörnyűségét, még Hiroshima is szóba kerül az egyik karakter kapcsán. Ráadásul Harris elintézte nekünk, hogy Hannibal ellenfelei szinte egytől-egyig visszataszítóak legyenek, így valahogy mégiscsak tudunk szurkolni a srácnak, igazságosnak érezhetjük hadjáratát – ezek az emberek bűnösök, mert nem csak azért az egy tettükért kell felelniük. Megtudhatjuk, honnan szerezte Lecter az anatómiai tudását, hogyan lett belőle az ismert érzelemmentes, jéghideg, gonosz kannibál. Ulliel haja a film közepétől kezdve úgy van belőve, ahogy anno nagy elődjéé volt, a poszteren látható maszk pedig egy jelenetben felbukkan és ott az egy óriási pillanat!

Néhány érdekesség: Stephen Walters-nek erős klausztrofóbiája van, így amikor a végső jelenetében az életéért küzd, az egy nagyon is valóságos félelem megnyilvánulása. A forgatáshoz készült művégtagok közül egy levágott fejet és egy gumipéniszt elloptak - utóbbinál különös, hogy egyáltalán minek készült, hiszen még csak hozzá kapcsolható jelenet sincs a filmben:) A Hannibal ébredése 50 millió dollárból készült és 82 milliót hozott vissza, ám a kritikától nagyon negatív értékelést kapott, sőt, a pénztáraknál sem teljesített olyan fényesen, mint elődei.

Mindenképpen érdekes történet a Hannibal Rising, ám a megvalósítása miatt mégsem ér fel nagyszerű társaihoz - ahogy már a Manhunternél írtam, Anthony Hopkins-on kívül más nem képes jól eljátszani Lecter dokit. Azért ha rajongsz az emberevő pszichiáterért, akkor úgyis megnézed majd:)

Pontozás:

imdb: 6.2 (5 év alatt 0.2-t emelkedett.)

Szerintem: 3/5

Hírek:

- Dominic West benne lesz a hamarosan bemutatásra kerülő Johnny English újratöltvében - az első tűrhető, ha egyszer megnézed, még jól is szórakozol rajta, de annyira nem jó, hogy folytatás kelljen neki! Ezen kívül Westet még a The Awakening című világháborús-kísértetes horrorban és az eddig John Carter of Mars névre hallgató sci-fiben, a John Carterben láthatjuk. (Az első és a harmadik csúnyán megbukott, a középső asszem nem készült el.)

- Rhys Ifans jövőre A csodálatos Pókemberben kelti életre Dr. Curt Connors-t, ismertebb nevén The Lizardot; valamint a Neverland című Pán Péter-újragondolásban ő lesz Hook. (Előbbit láttam, írtam is róla.)

Várható írások: A kártyavár összedől.

Szólj hozzá!

Címkék: horror dráma


2011.06.21. 12:41 Tévésámán

Női vonalak (Hanging Up, 2000)

Ilyet is jó régen néztem... Alapvetően nem szeretem a drámákat, kevés olyan van, amelyik tényleg jó - sajnos sem egyértelműen közéjük tartozik, de különleges film. Hogy miért? Olvassatok tovább és megtudhatjátok!

Evey (Meg Ryan) rendezvényszervezőként dolgozik. Van kisfia, férje, egy hatalmas háza, végülis mindene megvan, ami csak kellhet. Az élete azonban kész felfordulás, mióta évtizedekkel ezelőtt édesanyja elhagyta részeges, leépülő apjukat, Lout (Walter Matthau). Az idős férfi éppen kórházba került, már mindenféle nyavalya kínozza és egyetlen szórakozása a lánya hívogatása maradt. Evey lassan beleőrül a megpróbáltatásokba, amiket csak tetéz a húga, Maddie (Lisa Kudrow), aki szertelen, butuska és rásóz egy hatalmas bernáthegyit; meg a nővére, Georgia (Diane Keaton), mert vele meg együtt kell dolgoznia és törtető meg elképesztően sikeres mivolta miatt már hosszú ideje a húgai bögyében van. Főszereplőnk egyre inkább úgy érzi, senkire sem számíthat, ám ez koránt sincs így - az évek óta gyűlő problémák megbeszélése újra összehozza őt testvéreivel és az apa ritka tiszta pillanataiban a múlt legszebb részleteivel csempészik egy kis jókedvet az életükbe. De egyre közeledik az óra, mikor el kell búcsúzniuk Loutól - vajon tényleg olyan súlyos az állapota, ahogy Evey hiszi?

A Hanging Up azért különleges, mert ez volt a kitűnő színészlegenda, Walter Matthau utolsó szerepe. A sors furcsa fintora, hogy ekkor már valóban olyan rossz bőrben volt, mint az általa életre keltett Lou, és a forgatás befejezése után derült ki, hogy áttételes vastagbél-rákban szenved - ez a szörnyű betegség már másodszor támadta meg őt életében. Hét hónappal a bemutató után hunyt el, szívrohamban, 79 éves volt.

Visszatérve a Női vonalakra: Alapvetően Ryan karakterének szemén át láthatjuk a múlt és a jelen eseményeit; az ő szenvedését, boldogságát, összetört életét állítják fókuszba a készítők. Megtudhatjuk, hogy Evey már egészen kiskora óta mennyire szerette az apját, pedig többször is szenvedést okozott neki, pusztán azért, mert olyan, amilyen. Tanúi lehetünk, hogy ezt a nőt mindenki ugráltatja, kihasználja; hogy mennyi gond nyomja a lelkét, és hogy akikre a leginkább számít, általában azok hagyják cserben. Azért akadnak vidám, szívet melengető pillanatok; szép emlékek és kellemes percek is.

Az ekkoriban még nem a botox-kezeléseiről elhíresült Meg Ryan nagyon jól alakít. Itt végre egy szerelmes nő helyett az apját féltő/szerető, mégis egyben sokszor gyűlölő lányt kell életre keltenie. Walter Matthau bebizonyítja, hogy mennyire értett a drámához, fantasztikusan mutatja be ezt az ellentmondásokkal teli figurát, aki zsarnok és jótevő, bajkeverő és nyugalmat árasztó, elpusztíthatatlan és mégis sebezhető. Személy szerint rühellem Lisa Kudrow-t (és Matt LeBlanc-ot kivéve az összes többi jóbarátot is). Talán azért esett rá a választás, mert már többször és jól keltett életre látszólag nagyon ostoba nőket, meg mert valahol a szép és a csúnya közötti átmenetben van - éppen olyan, amilyennek Maddie-nek lennie kellett. Diane Keaton volt a rendező is és ő a nagy testvér, aki elorozza a sikert és a szülői szeretet a többiek elől - ezért egyfajta régi "ellenség" húgai számára, akivel most szembe kell nézniük. A mellékszereplők közt találjuk Cloris Leachmant ("Blücher!":D), aki csak egy jelenetben szerepel, a fiatal Lou-t pedig Walter fia, Charles Matthau alakítja - elképesztő módon hasonlít az apjára: bár a legtöbbször az arcát nem nagyon látni, a testfelépítése, a kezei, a tartása, egy az egyben olyan!

A mű alapjául Delia Ephron regénye szolgált, amit ő és a testvére, Nora írtak forgatókönyvvé és pénzeltek is. Többek közt nekik köszönhetjük még a Segítség, karácsony!-t, A szerelem hullámhosszánt és a Földre szállt boszorkányt. Azért van pár negatívum, pl. Evey gyereke nagyon idegesítő; rossz érzés látni a vígjátékaiban és az itteni néhány pillanatában is kedves, vicces Matthaut ezekben a rémes dolgokban, amiket a karaktere elkövet; és hát az alapsztori semmiképp se nevezhető szívderítőnek. A telefonálásra utaló cím viszont találó, mert a főhősnőt folyton hívja valaki, telefonon tartja a kapcsolatot apjával és testvéreivel is - gyakorlatilag ez a készülék határozza meg az életét. (hanging up = tartani a vonalat)

Érdekességek: Charles Matthau ekkor harmadszor dolgozott együtt édesapjával filmen: a Várlak nálad vacsorára című alkotásban még kisfiúként szerepelt, a Zálogocskában pedig produkciós asszisztens volt. A Női vonalak 60 millió dollárból készült, majdnem 52 milliót hozott - átlagosnak vagy rossznak titulálták a hozzáértők.

Mégse olyan rossz pedig, de nem szívesen nézem meg a szomorú alaphangulata miatt - és azért be kell vallanom, vannak benne unalmas részek. Viszont Matthau felé egy főhajtásként érdemes megtekinteni, főleg ha kedvelitek a többi munkáját is! 

Pontozás:

imdb: 4.7 (5 év alatt 0.3-at emelkedett.)

Szerintem: 3/5 

Hírek:

- Cloris Leachmant legközelebb a The Fields című kísértetes horrorban láthatjuk.

Várható írások: Hannibal Rising, A kártyavár összedől.

Szólj hozzá!

Címkék: dráma


2011.06.19. 23:32 Tévésámán

Óh, testvér, merre visz az utad? (O Brother, Where Art Thou?, 2000)

Régen volt egy szám, ami még a tévében is ment nagy ritkán a zenecsatornákon, és az előadóként megjelölt The Soggy Bottom Boys együttes énekese a klip szerint George Clooney. Tény, hogy ez a bizonyos dal tök jó és kiderült, hogy egy film betétdala - szóval, miután a Man of Constant Sorrow című szerzemény megtetszett, elkezdtem gondolkodni, hogy meg kéne nézni a mozit is. És hogy-hogy nem, rövid időn belül adták az Óh, testvér, merre visz az utad?-at. Asszem a második nézés után vettem fel videóra és el kell mondanom elöljáróban, hogy a Coen-fivérek rendezték és ez az egyetlen filmjük, ami tényleg tetszik.

1937, Mississippi állam. Három fegyenc megszökik a kényszermunka elől, hogy elérjenek egy kincset, aminek megszerzésére mindössze négy napjuk van. A finom beszédű, külsejére rengeteget adó Everett (Clooney), a zsörtölődő, elégedetlen Pete (John Turturro) és az optimista, egyszerű lélek Delmar (Tim Blake Nelson) még az út elején belebotlik egy vak öregemberbe, aki megjósolja nekik, hogy hosszú, veszélyekben bővelkedő utat kell megtenniük és bár kincsre találnak majd, nem arra, amire várnak. A fura triót egy csomó különös kalandba sodorja a Sors és szinte minden kanyarban útjukba kerül valamilyen veszedelem - ám ők mégsem adják fel, rendíthetetlenül mennek az elásott 1,2 millió dollár felé. De vajon hogyan, mikor és melyikük ér el majd oda, kié lesz a kincs és egyáltalán mi az?

Ez egy tök jó film. Vicces, szórakoztató és izgalmas, bár van benne néhány idegesítő karakter. Az alapot Homérosz Odüsszeiája adja, Coenék ezt a klasszikus művet ültették át a '30-as évek Amerikájába. Joel és Ethan voltak az írók, a producerek, a vágók és a rendezők is - bár rendezőként csak Joelt tüntették fel, producerként nincsenek megjelölve, vágóként pedig álnéven szerepelnek.

A sztori többféle dologról szól, például a zene hatalmáról. A régi idők igazi, fekete blues-a hallatszik a legtöbbször, a váratlan szerencse és siker is a zenéből fakad hőseink számára és érdekes módon bárhol vannak, mindig van náluk valahonnan egy gitár, amin egyikük játszhat. Végigkíséri őket az énekszó, a baptista menettől a Ku-Klux-Klan gyűlésén át az akasztásos jelenetig; hallhatjuk leánykák kórusát, rabok munkadalát és választási propaganda-éneket is. Ezt a történeti elemet legerősebben Tommy Johnson (Chris Thomas King) alakja képviseli. A második mondanivaló, hogy a pénz csak bajt hoz. A pénz ígérete indítja el a baljós utazást, ez az, ami mindig rosszakaratú figurákat sodor a főhősök útjába és ez az, ami miatt mindenki mindent megtesz. A zsozsó-vadászatot Big Dan (John Goodman) jeleníti meg, ő az, aki ki is mondja: "Itt minden a pénzről szól!" Ezen kívül ott van még az érdekes mellék-gondolat, mely szerint a nők bajt hoznak a férfiakra. Elég csak megemlíteni Penny-t (Holly Hunter, aki borzalmasan idegesítő), a "sziréneket", vagy Everett mondását: "Akkor higgy nőnek, ha ló legel a sírján!". (Ezt a szöveget anno már Maverick is elsütötte.) Persze van még számos egyéb utalás az Odüsszeusz-kalandokra és pár egyéb mitológiai dologra is - akit bővebben érdekel, annak ajánlom az imdb trivia-részlegét. Nekem a legegyértelműbb a küklopsz volt - ez Big Dan, de a szirének és a vak jós is elég szembetűnőek:)

George Clooney vicces, jó szövege van, John Turturro egy méregzsák, Tim Blake Nelson pedig olyan aranyosan buta:) John Goodmant elég fura volt negatív szerepben látni, de nagyon meggyőzően alakít, Holly Hunter viszont rohadtul tenyérbemászó! Egy mellékszerepben felbukkan még a nagyszerű Charles Durning, akinek ez a hataloméhes, kivénhedt politikus megformálása egyfajta jutalomjáték volt. A háttéralakok közül ki kell emelnem Daniel von Bargent, aki a sötét szemüveges "Ördög", és Musetta Vandert, aki a fő-szirén - ő a Mortal Kombat Annihillationben Sindel és benne volt kedvenc sci-fi-sorozatomban, a Babylon 5-ben is. A történet végig izgalmas, a három férfi szimpatikus főszereplő, könnyen tudunk azonosulni velük, a negatív karakterek megfelelően ellenszenvesek, végig szól a tök jó zene és a poénok óriásiak:) Mindössze Penny és a hozzá kapcsolódó ÖSSZES szereplő zavaró, egyéb gond nincs. 

Érdekességek: Állítólag egyik rendező sem olvasta soha Odüsszeusz történetét, csak mozis feldolgozásokból és kulturális hatásokon keresztül ismerték meg. Inspirációul szolgálhatott Howard Waldrop regénye, az A Dozen Tough Jobs és William Faulkner Old Man című írása. A film neve Preston Sturges 1941-es alkotásából, a Sullivan's Travels-ből származik - egyéb utalások is vannak erre (lásd ehhez és az inspirálókhoz: Wikipedia).

George Clooney két hétig gyakorolta az éneklést, ám a végső verzióban nem az igazi hangját hallhatjuk - egyedül Nelson valódi éneke hallható, az In The Jailhouse Now című nótát tényleg ő adja elő. Az "Ördög" neve Cooley sheriff, ám sosem nevezik meg a játékidő során. Valóban létezett egy Tommy Johnson nevű gitáros, akiről elterjedt a legenda, hogy egy keresztútnál eladta a lelkét a sátánnak, hogy király blueszenész lehessen - a történetből még dal is született. Clooney egy Kentucky-beli rokonát kérte meg, hogy olvassa fel és magnóra rögzítse neki Everett szövegét, hogy könnyebben megtanulhassa a helyi akcentust. A sírásók a The Fairfield Four gospel-trió tagjai. A különleges, szépiával átitatott látványvilágért (ami nekem fel se tűnt...) Roger Deakins operatőr Oscar-díjat zsebelhetett be.

A "Man of Constant Sorrow"-t először 1913-ban, a vak Richard Burnett énekelte fel lemezre. A nyitójelenetben hallható ének egy valódi rab-kórus korabeli felvétele. A film hivatalos honlapján egy a nézők Óh, testvér, merre visz az utad?-ismeretét felmérő verseny keretében a győztesek közt Dapper Dan hajzselét sorsoltak ki - Everettnek ez a védjegye:) A betétdalokat tartalmazó album óriási siker lett, mindenki nagy meglepetésére még az Oh, Brother... sikerét is túlszárnyalta. Ötmillió példányt adtak el belőle, készült hozzá egy dokumentumfilm és még három másik albumot eredményezett. A 2001-es év country-slágerének a Man of Constant Sorrow-t választották és az ezt tartalmazó korong lett az év country-lemeze. Öt Grammy-t kapott és még a sikerlista első helyére is felkerült 2002-ben - ugyanakkor mindezek ellenére rádióban alig játszották. A Soggy Bottom Boys (vagy magyarul Sáros Seggű Fiúk) neve a Foggy Mountain Boys együtteséből származik, akik anno sikerre vitték ezt a bizonyos dalt. Az énekes (Clooney énekhangja) Dan Tyminski, a háttér-vokálosok pedig Pat Enright és Harley Allen. Ők kapták az említett Grammy-ket és még turnéztak is a film számaival. Az Óh, testvér, merre visz az utad? 26 millió dollárból készült és majdnem 72 milliót hozott, a kritikusok dicsérték, főként modern Odüsszeia-feldolgozás-mivolta miatt.

Ez egy remek film, aki végigolvasta, annak már nyilván leesett. Viszont jót tesz neki, ha ritkán nézi meg az ember, de minden egyes újra-megtekintéskor fel lehet fedezni benne valami kis részletet, ami esetleg addig nem tűnt fel (mondjuk egy homéroszi utalást). Ajánlom a vígjátékok, George Clooney és a blues-zene rajongóinak.

Pontozás:

imdb: 7.8

Szerintem: 5/5 

Hírek:

- George Clooney következő nemmélymondanivalósdrámája a Gravity című sci-fi lesz. 

- John Turturro ismét eljátssza az ideges kormányügynököt a Transformers 3-ban, amit e hónap 30-ától láthatunk a mozikban. (Erről írtam cikket azóta.)

- John Goodman másodszor is szinkronizálni fogja a kék, bolyhos óriást, Sully-t, a Szörny Rt. folytatásában, a Monsters University-ben.

- Nem teljesen idevág, de rajzfilm-sorozat készül a Kung-fu Pandából... Minek?!?!

Várható írások: Hannibal Rising, A kártyavár összedől.

"A francba! Mekkora gubanc!"

Szólj hozzá!

Címkék: zene vígjáték bekategorizálhatatlan


2011.06.17. 21:07 Tévésámán

Rémálom az Elm utcában (A Nightmare on Elm Street, 2010)

Nincs új a Nap alatt. Először 2003-ban érkezett A texasi láncfűrészes mészárlás újrája, aztán jött a Halloween 2007-ben, a Péntek 13. 2009-ben és tavaly a Rémálom az Elm utcában felújított változata is.

Egy kis történelem: 1979-ben a The Last House on the Lefttel és a The Hills Have Eyes-zal már hírnevet szerzett Wes Craven benyújtotta legújabb horrorfilm-ötletét a Paramount filmstúdiónak. Ugyanakkor egy bizonyos Victor Miller (avagy egy bizonyos Sean S. Cunningham) szintén felmutatta művét és a stúdiónak utóbbi jobban tetszett - ez lett a Péntek 13. Négy évvel később Craven Rémálmát mégiscsak megfilmesítették a New Line Cinemánál - ez a mozi pedig elindította karrierjén Johnny Deppet, horrorikonná tette Robert Englundot és a populáris kultúrának újabb gyilkos szörnyeteget adott: az áldozataival álmukban végző Freddy Kruegert. (Utólagos szerkesztés: Már nem tudom, honnan van ez az információ az 1979-es közös ötletbeadásról...) A Nightmare on Elm Street hat hivatalos folytatást ért meg, plusz ott van még a Freddy vs. Jason, ahol az egykori rivális filmek két "sztárja" mérkőzik meg, valamint a rövid életű Freddy's Nightmares című sorozat. 2009-ben pedig a New Line látva az új trendet, elkezdte a munkálatokat még egy Rémálmon. A klasszikus átalakításához mellőzték Wes Craven segítségét, Freddy szerepét nem Robert Englundra osztották, a rendezéssel pedig a videoklip-direktor Samuel Bayert bízták meg - erősen bukásszagú a dolog, igaz?

Nagy vonalakban a történet arról szól, hogy tragikus módon meghal egy fiatal az amerikai Springwood kisvárosában - sokan öngyilkosságot emlegetnek, ám az elhunyt barátnője, Kris (Katie Cassidy) mást sejt. Az örök vadászmezőkre távozott ugyanis halála előtt ismétlődő lidércnyomásról panaszkodott és hamarosan Kris-t is elkezdi üldözni álmában egy szörnyen összeégett arcú, egyik kezén pengéket viselő férfi (Jackie Earle Haley). Az álomgyilkos pedig nemsokára felbukkan még néhány helyi tini éjjeli vízióiban, és mialatt a fiatalok az ébrenlétért (ezzel együtt életükért) küzdenek, nyomára bukkannak egy évtizedes összeesküvésnek. Az idő azonban vészesen fogy, mert mindenkinek muszáj aludnia; ám egyre biztosabb, hogy a tollasbálba igyekvők már nem fognak felébredni másnap reggel. De vajon miért akarja ez a lény megölni őket, hogyan lehet megállítani és mi az, amit e kisváros már oly hosszú ideje titkol?

Itthon Freddy bácsi kalandjai ismertebbek az összes többi nagy horror-gyilkosénál, hiszen anno még 2005 környékén az 1-6-ig leadta mindet az RTL Klub, pár évvel később megismételték a szériát (a hetedik egyszer sem volt), és kb. 2 éve nagyon olcsón felbukkant eredeti dvd-kiadásban a teljes Nightmare-sorozat a boltok polcain. Én minden részt láttam, úgy a 90%-uk megvan ilyen vagy olyan formában, és rendelkezem egy Krueger-figurával, így rajongónak mondhatom magam. Szerintem egyes körökben elég divatos rajongani a horrorokért és az elérhetősége miatt Craven agyszüleménye gyakran került előtérbe náluk - bár, ma már a Fűrészek és az ázsiai borzongatós históriák dömpingjében még Freddy is elveszik. Mit vártam, mikor ezt megnéztem? Az eredeti és még néhány folytatása (nem mind) igen jó lett, ezért a léc máris magasan volt. Plusz a pengeujjú utolsó felbukkanása, az FvsJ nagy kedvencem, ez, és a megformálására választott Jackie Earle "Rorschach" Haley még feljebb tették a mércét. Az új Friday the 13th és a Rob Zombie-féle Halloween tetszettek, az új Texas Chainsaw Massacre pedig nagyon véres és undorító lett, ezért legalább ezeknek a színvonalát vártam.

SZPOJLER, CSAK AZ OLVASSON TOVÁBB, AKI MÁR LÁTTA!

Mit kaptam? Az első dolog, ami kicsit összezavart, hogy az elején Kris a főhős - ugyanakkor a kajáldás nőcit Nancy-nek hívják, ahogy az eredeti Rémálmos lányt is, így sejtettem, hogy nem végig a szőkeség áll majd a középpontban (aminek el is szomorított volna, mert rondának találom:P). (A véleményemet A zöld íjász című bugyuta szarság se változtatta meg...) Úgy a 35-40. percnél jön a hitchcocki váltás, vagyis az eddigi hősnőt elfelejthetjük, jön egy újabb. Az viszont tetszett, hogy úgy a játékidő háromnegyedéig megválaszolatlan marad a kérdés: vajon Fred Krueger valóban perverz volt, vagy ártatlanul lincselték meg? A régi részekben ez sosem kérdéses, de itt megjelenik ez az eddig fel sem merülő lehetőség. Persze később kiderül az igazság és igazán senki se fog meglepődni rajta.

INNENTŐL MÁR BÁRKI OLVASHATJA.

Jackie Earle Haley-vel korántsem vagyok megelégedve, mert Fred Kruegerként a visszaemlékezésekben remekel, de Freddy-ként már nem olyan karizmatikus, mint Englund - és a feje olyan csúnya, fura lett, inkább gyomorforgató, mint ijesztő. Katie Cassidy antipatikus, jó alakja van, de a játéka rossz; Rooney Maráé viszont annál jobb! (Ő egy lány, csak azért írom, mert a nevéből nem derül ki:)). A férfi főhősnek választott Kyle Gallnernek olyan tipikus tucatarca van, helyette lehetett volna valaki mást választani, képtelen nyomot hagyni a nézőben. Egyetlen ismert arc az igen keveset szereplő Clancy Brown, a többi ember szót se érdemel. Azon túl, hogy Samuel Bayernek ez az első filmje, még a Transformers-ből trendi rágógumit készítő Michael Bay neve is felbukkan a stáblistán - igaz, itt csak producer volt, de ez már rossz jel. Vannak olyan dolgok, amiket most láthatunk először (pl. a gyilkos új védjegye, a játék a pengékkel), kedvenc csíkos pulóveres kaszabolónk az eddiginél sokkal több szöveget kapott és az információkat sokkal nehezebb róla kideríteni, mint addig. Viszont olyan motívumok is megjelennek, amiket egy valódi Rémálom-rajongó már rögtön izgatottan, vigyorogva fogad - mondjuk, hogy mi fog történni, ha a hősnő fürdik, vagy ha nagy üres falfelület van az ágya felett.

Néhány érdekesség: Eredetileg előzményt akartak csinálni a '84-es műnek, de aztán inkább újraértelmezték a démoni főfigurát. Az alkotók elsődleges szándéka az volt, hogy a vicceskedő, egysoros poénokat bemondó Freddy-t komorabbá, gonoszabbá, betegesebbé, meg ijesztőbbé tegyék. (Mondjuk ezzel épp a lényegétől fosztották meg, nem?) Legalább tizenöt különböző forgatókönyvet írtak és végül ezek közül négynek a kombinációjából lett a végső sztori; ami nagy vonalakban az első Elm utca történetét követi, de sok megoldást a többi részből vettek át. A sorozatból ez kapta a legnagyobb premiert, 4700 moziban mutatták be. Ez az első alkotás, amiben nem Englund játssza Freddy-t - ő egyébiránt örült a feldolgozásnak, támogatását fejezte ki az alkotók felé és az új Krueger választásával is egyetértett. Vele ellentétben Wes Craven megsértődött, amiért kihagyták és ahol lehetett, felszólalt a készülő mozi ellen. A "barlang"-jelenetnél a fényképeken gyerekek fotói között sebészeti műtétekről készülteket kevertek, hogy Mara és Gallner könnyebben tudjon undorodni tőlük. A csoportkép hátulján olvasható nevek nagy része stábtagoké. Bayer kétszer is visszautasította a felkérést, végül Bay beszélte rá, hogy mégiscsak üljön a rendezői székbe.

Freddy Krueger-rovat

Az itt látható zöld-vörös csíkos pulcsit ugyanaz a Judy Graham kötötte, aki a '84-esben használtat. Freddy arca jobban hasonlít egy valódi szétégett archoz, azonban az alkotók a nézőkből kiváltott undor elkerülése végett finomítottak rajta, így nem teljesen valóságos. Az első napon hat, később három órába tellett felrakni a maszkot, az arc néhány részletét számítógépes animációval kreálták. Újságírói kérdésre válaszolva Haley azt nyilatkozta, hogy a gyilkos eljátszásához szükséges hangulatot a minden áldott nap átélt több órás maszk-felvitel hozta meg neki:) Legtöbbször improvizálta a szövegeit, így a többi színészt a szenvedéses jelenetekhez megfelelően kellemetlen helyzetbe hozhatta:) Haley-nek két különböző kontaktlencse-párt kellett viselnie és egy alkalommal megsértette velük a szaruhártyáját, így a forgatás egy időre leállt, ráadásul két hétig a szemfehérje vérvörös volt.

A 2010-es Rémálom az Elm utcában 35 millió dollárból készült és 115 milliónál többet hozott, ám mind a kritika, mind a közönség részéről nagyon negatív visszajelzéseket kapott. Szerintem pedig nem volt rossz, de inkább ajánlom az eredetit, a 2009-es Péntek 13-at vagy a 2007-es Halloweent.

Pontozás:

imdb: 5.2 (5 év alatt 0.1-et emelkedett.)

Szerintem: 3/5 (Azért lehet, hogy megnézném újra...)

Hírek:

- Várható a folytatás, mert a pénzügyi siker megvolt és mind a főgonosz alakítóját, mind az általa üldözött lány megformálóját több filmre szerződtették. (Szerencsére ezek sose valósultak meg...)

- Jackie Earle Haley a vámpíros képregény-feldolgozásban, a Dark Shadows-ban játszik - rendezi Tim Burton, főszerepben Johnny Depp és Eva Green. (Érdekes, hogy a tényleges filmről szóló cikk után beírtam az Éjsötét Árnyékot a hírekbe...)

- Rooney Mara lesz Lisbeth Salander az amcsi A tetovált lányban, partnerét Daniel Craig játssza. (Láttam, írtam róla.)

- Clancy Brown a Cowboyok és űrlényekkel hamarosan megérkezik a hazai mozikba is, emellett a Hellbenders névre hallgató horrorban szerepel még Dan Foglerrel.

Szólj hozzá!

Címkék: horror


2011.06.16. 22:29 Tévésámán

Postal (2007)

 

Ne tagadd, TE is játszottál a Postallal:) Vagy anno a kétdimenziós első résszel vagy a másodikkal, ami máig legendás erőszakosságáról - bár azóta már megjelent a szintén elhíresült Manhunt, ami már-már letaszította a trónról. Hogy kicsit meséljek a játékról azoknak, akik sosem látták, elmondom a második rész első pályáját - az első napot.

Kilépünk lakókocsinkból Paradise városkában, hétfő reggel és ránézünk a teendőink listájára: el kell menni a munkahelyre a fizetési csekkért, azt beváltani a bankban és venni egy doboz tejet. Egyszerű, nem? Csakhogy a melóhelyet (a Running With Scissors-t, ami magát a Postalt csinálta:)) megrohamozzák az erőszakos játékok elleni aktivisták és lövöldözésbe keveredünk; a bankban megjelennek a rablók és a rendőrök, újabb tűzharc bontakozik ki és még a boltban sem vagyunk biztonságban, mert ha kicsit türelmetlenkedni kezdünk, kitör a balhé. Vagyis ha semmi rosszat nem tesz a játékos, akkor is elkezdenek vadászni rá mindenféle vadbarmok és rajtunk áll a döntés, hogy kerüljük a konfliktust, vagy inkább vérfürdőt rendezünk. 

A legtöbb kritika persze azért érte e játékot, mert a számítógép előtt ülő emberek biztos, hogy kihasználják az alkalmat és szarrá vernek/lőnek, lehugyoznak, megmérgeznek, felgyújtanak vagy lefejeznek mindenkit, akit lehet - és élvezik. Már a betöltő-képernyő figyelmeztet minket, hogy ha felelős állást vagy politikai karriert akarunk építeni, akkor NE próbáljuk ki, de most őszintén: te mihez kezdenél? Minden oldalról téged támadnak, csak visszavágsz - pláne, ha MINDEN eszközöd megvan hozzá?! Szóval egy húzós munkanap, vagy a párunkkal lefolytatott veszekedés után, ha valami barom a boltban/patikában/iskolában/utcán felidegesít, vagy csak levezetésképpen jól esik egyet ökörködni e virtuális, diszfunkcionális kisvárosban.

2007-ben aztán a világ legrosszabb rendezőjének (is) kikiáltott, videojáték-feldolgozásairól ismert Uwe Boll megfilmesítette ezt - el tudjátok képzelni?:) Bollnak nagyon rossz híre van a szakmában - nos, én láttam az első BloodRayne-t, ami annak ellenére nem jó, hogy Ben Kingsley, Michael Madsen és Michelle Rodriguez játszanak benne; és félig megnéztem az Alone in the Darkot is, abból viszont amennyit láttam, az tetszett. A király nevébent pedig az itteni mozi bemutatta, szóval rossz reputáció ide vagy oda, Boll úr azért megél a szakmájából. És most először egy olyan játékból készült filmet láttam, ami olyanból lett, amit többször is végigvittem, így legalább minden utalást értettem:)

Adott tehát Paradise (vagyis A Paradicsom), egy amerikai kisváros. Itt él hősünk, Postal Dude (Zack Ward), aki éppen munkát keres, hogy eltarthassa iszonyúan kövér feleségét, aki ráadásul fűvel-fával megcsalja őt. Az élet egyéb területein is folyton kudarcok és támadások érik, csak néhány jó fej ember van, aki törődik vele. Az egyikük Dave bácsi (Dave Foley), aki Dude nagybátyja és éppen egy keresztény-hippi-szekta vezetője - a szex és béke kis kommunáját azonban veszély fenyegeti, mert az adóhatóságok 1,3 millió dollárt akarnak bevasalni rajtuk! Így aztán Dave az unokaöccséhez fordul, aki egyszer régen már kihúzta őt a szarból - igaz, rá is ment az élete... Közösen kifundálják a tervet: meg kell lovasítani az egyedül ebben a városban kapható 2000 db Krotchy-figurát, amit a népszerű rajzfilm-karakterről mintáztak, hogy aztán jó borsos áron továbbadják őket. A pár flúgosból és néhány jó bigéből álló kommandó elindul végrehajtani a tervet, ám nem számolnak a szekta őrült alvezérével (Chris Coppola), aki világvégét akar; Osama Bin Ladennel (Larry Thomas) és terroristáival, meg a barom rendőrökkel és a média által felbujtott csőcselékkel, akik mind főszereplőnk vörös fejére pályáznak. Vajon kié lesz a kincs és hol ér véget az elszabaduló erőszak-hullám?

Már 4 éve vadásztam erre a filmre, sehol se tudtam megtalálni angolul, mindenütt csak németül volt fent. Most végre megnéztem és hát érdekes élmény volt:) Zack Ward óriási választásnak bizonyult, nagyon hasonlít a játékbeli figurára, csak éppen a digitális eredeti kicsit tökösebb. Ismert arcként láthatjuk J.K. Simmons-t, akit felrobbantanak; Verne "KicsiÉn" Troyert, akit a lenge öltözetű csajok ide-oda visznek; Erick Averit, aki a boltos Habib és Seymour Casselt, akinek olyan könnyen megjegyezhető feje van (bár nem emlékszem, hol láttam ezelőtt:D). Önmagaként jelen van a rendező és a játék fő kitalálója, Vince Desiderio - aki emellett még producerkedett is. Ki kell emelnem Jackie Tohnt, ő a szép kávézós lány és Brent Mendenhallt, aki George W. Bush - NAGYON hasonlít hozzá minden tekintetben és egy csomó filmben játszotta őt már:)

Sok állatságot láthatunk, ezek nagyrészt hűek az igazi Postal-hangulathoz, de van benne egy-két túlzás: mondjuk a két rendőr és minden, ami hozzájuk köthető, az szar. Motívumok a Postal II-ből: az arab csatakiáltás, a macska-hangtompító, a rendőrruha, az ismert törpe felbukkanása, az össze-vissza piszkító kutya és Dave meg Habib figurája. Nekem csak a 7-es fegyver hiányzott -a marhafej:D A főbb szereplőket az alábbi alkotásokban láthattuk egyébként: Zack Wardot az FvsJben, a Transformers-ben és a Resident Evil II-ben; Dave Foley-t a Szuper felsőtagozatban; Chris Coppolát az új Péntek 13-ban és a Spawnban; a fehér rendőrt játszó Ralf Moellert pedig a Batman és Robinban (persze mind valami aprócska, alig feltűnő szerepben voltak...). 

Boll egyébként nem titkolt szándékkal egy csomó mindenkinek beszól ezzel az alkotásával: saját magának, az őt bíráló kritikusoknak, az erőszakos videojátékok rajongóinak, a hülye átlag-amerikainak, a rendőröknek, a németeknek, ifjabb Bush-nak, a Al-Kaidásoknak és még sorolhatnám - tehát ebből a szempontból tök jó filmmel van dolgunk. Ezen kívül akad pár remek poén, csak mondjuk a már említett rendőrös vonallal és a többi direkt idegesítő szereplővel elfeledtetik a jó részeket.

Érdekességek: A film állítólag a német Postal Rajongói Klub kérésére született, ők ajánlották a játékot Bollnak. Desiderio azzal a feltétellel adta el a jogokat, hogy részt vehet a kreatív munkában - cikkem tárgya eredetileg egy sötét tónusú, komoly alkotásnak indult, de a rendező mindenképpen szatírát/fekete komédiát akart, hogy megmondhassa véleményét a politikusoknak és az őt támadó embereknek. Gary Colemannek felajánlották, hogy a Postal II-ben alakított szerepét megtartsa, de nem vállalta, mert nem akart káromkodni. J.K. Simmons majdnem minden szövegét improvizálta. Verne Troyer, Dave Foley, Larry Thomas és Simmons is ügynökeik tanácsai ellenére vállalták el szerepeiket, mert benne akartak lenni e moziban. Állítólag a tálibokat alakító színészek 90%-a zsidó:) Az utóbbi 10 évben ez az első film, aminek tényleg Uwe Boll írta a forgatókönyvét, utólag pedig azt nyilatkozta, hogy ez az eddigi legfontosabb alkotása. A New York Post a bemutató előtt weboldalán közzétett egy 7 másodperces klipet, amit az ablakmosós-jelenetből vágtak ki: itt Simmons karaktere szeptember 11.-ére mond valami csúnyát. Ezt persze sok amerikai kikérte magának, pedig annak a részletnek nem is ez a poénja. Az ízléstelennek tartott tréfára reagálva a direktor azt mondta, sokkal ízléstelenebb a kontextusából kiragadott egy mondattal rossz hírét kelteni a mozinak.

Ez a műalkotás 15 millió dollárból készült és 18 milliót hozott. A kritikusok persze leugatták, de érdekes módon olyan weboldalakon bukkantak fel pozitív elemzések, mint az MTV.com; ráadásul néhány firkász, aki eddig utálta Bollt, emiatt mégis megsüvegelte őt. A szörnyű fogadtatás ellenére két díjat is nyert a Hoboken Nemzetközi Filmfesztiválon: a Legjobb Rendezőnek járót és a Fesztivál Nagydíját. 

Nem olyan rossz a Postal, de nem nézném meg újra - aki játszott a játékkal, annak viszont biztosan tetszeni fog:)

Pontozás:

imdb: 4.5 (5 év alatt 0.3-at emelkedett.)

Szerintem: 3/5

Hírek:

- Uwe Boll szerepelni fog a készülő Postal III-ban, valamint rendezi A király nevében 2-t és a Bennie című horrort. 

- Dave Foley következő szerepe a Monster Brawlban lesz - 8 klasszikus szörny életre-halálra összecsap egy elhagyott temetőben rendezett pankrációban, mi ez ha nem a legnagyobb királyság!?

- J.K. Simmons a The Last Airbender: The Legend of Korra névre hallgató tv-sorozatban szinkronhangként működik közre.

- Verne Troyer elvileg felbukkan a Judge Ice-ban (lásd: Halloween-bejegyzést) és a Postal III-ban ő fogja megszólaltatni Krotchy-t.

Várható írások: új Rémálom az Elm utcában.

Szólj hozzá!

Címkék: akció vígjáték


2011.06.15. 19:48 Tévésámán

Rob Zombie: Halloween I-II (2007, 2009)

Nemrég láttam videóról a 8. részt (Resurrection) és ettől megjött a kedvem a Rob Zombie-féle Halloween II-höz. De előtte, hogy felfrissítsem az emlékeimet, megnéztem a rég nem látott 2007-es Halloweent is, így most a kettőről egyszerre olvashattok!

Halloween (2007)

Ha jól sejtem, a legtöbben ismerik az eredeti, 1978-as Halloween: A rémület éjszakája által életre keltett Michael Myers-t, vagy minimum a film mára már klasszikussá vált zenéjét (ami igen gyakori csengőhang). Nos, 2007-ben jött Rob Zombie, aki addigra Az 1000 halott házával meg a Devil's Rejects-szel a horror-berkeken belül már hírnevet szerzett magának (jót vagy rosszat, ez mindegy) és harmadik alkalommal is rendezésre szánta el magát. A rémület éjszakájának eredeti alkotója, John Carpenter zöld utat adott Zombie mesternek az alkotáshoz, aki maga írta a forgatókönyvet, dirigálta a színészeket, pénzelte a produkciót, felügyelte a zenék kiválasztását/felhasználását és amellett, hogy korszerűsítette a legendás borzongatós mozit, a horror igazi szerelmeseinek szóló, a műfaj nagyjai előtt tisztelgő művet készített.

Ahhoz, hogy megértsd, miért tetszett nekem annyira ez a film, ismerd meg véleményemet az alapokról!
Mi a gondom az eredeti Halloweennel? Ez a mozi a mai kor emberének már nem ijesztő. A zenéje óriási, a színészek se rosszak és az egyik első slasherként mindenképp tisztelet övezi, de az össz-vissz két gyilkosságot mutatnak (ha jól emlékszem annyi van benne) és azok kivitelezése a Fűrészen és ázsiai rémfilmeken felnövő generációnak már nem nyújt igazi élményt. Valójában inkább pszicho-thriller, mint horror: az arctalan gyilkos üldözi az ártatlan lányt, de - és itt jön a lényeg - SOSEM derült ki az elkészült 8 (!) rész alatt, hogy Michaelnek mi a motivációja. Rendben, meg akarja ölni a húgát, ő maga a gonosz - de elég ez? Ekkor Rob Zombie felismerte azt, hogy a mozikban éppen akkoriban induló, a természetfeletti lények és különleges hősök emberi szintre hozásának trendje jól alkalmazható a rémisztgetős művekben; így megtette azt, amit anno Carpenter is akart, de nem tudott: hátteret, lelket, személyiséget adott a falfehér maszk mögé rejtőző gyilkosnak. Vagyis, ha megnézzük a 2007-es Halloweent, akkor megtudhatjuk, ki valójában Michael Myers.

Először láthatjuk azt a borzalmas gyerekkort, ami még kiskorában gyilkossá tette őt (Daeg Faerch játssza a 10 éves Myers-t). Átélhetjük vele a pszichiáterrel (Dr. Loomis - Malcolm McDowell) folytatott terápiát, a bezárása utáni ritka találkozásokat édesanyjával (Sheri Moon Zombie) és láthatjuk, hogyan süllyed egyre mélyebbre az őrület mocsarában. Az évek pedig telnek és a hatalmas termetűre megnövő, néma Mikey-t (Tyler Mane) mindenki veszélytelen, ostoba őrültnek tartja - ő azonban csak az alkalomra vár. Ez a nap elérkezik, Michael Myers kiszabadul az elmegyógyintézetből, melynek 15 éve rabja és elindul szülővárosa, Haddonfield felé, hogy megkeresse utolsó élő rokonát, a kishúgát. Laurie (Scout Taylor-Compton) viszont mit sem tud a rá leselkedő veszélyről, származásáról, vagy az élet igazán komoly dolgairól - hiszen még csak 16 éves. Az elkövetkezendő Halloween-éjszakát azonban soha nem fogja elfelejteni sem ő, sem Haddonfield többi lakója - már ha valaki túléli az elszabadult gyilkos tombolását!

Én már annak idején, a Devil's Rejects után elkönyveltem, hogy Rob Zombie nagyon jó horror-alkotó. A House of 1000 Corpses nem volt annyira rossz, de sok hülyeség van benne, az említett folytatás viszont minden tekintetben viszi a pálmát - legalábbis így emlékszem rá, bár már nagyon rég láttam. De ha csak annyit mondok, Captain Spaulding, már sokaknak beugrik a Sid Haig által életre keltett bohóc-figura, aki azóta valamilyen szinten beépült a popkultúrába. Élőholt úrnak tehát megadatott, hogy bemutassa azt, amit még senki sem láthatott; és hogy újraformálja a nézőkben a már majdnem 30 éves konyhakéses, maszkos mészáros alakját! Vagyis felderíthette azt, hogy miért lett elmebeteg ebből a srácból, miért gyilkolta meg azokat az embereket és miért éppen őket - a későbbiekben pedig utalásokat kapunk és mindenki maga döntheti el, hogy vajon mi a szándéka a lánnyal...

Oké, szóval itt vagyunk, megvan a hozzáértő rendező/író, megvan a pénz, megvan a remek alapanyag, de még így is könnyen lehetett volna szart csinálni, ha nem lettek volna a remek főszereplők és a horror nagy neveinek számító mellékszereplők! Michael maszkját az egykori pankrátor, Tyler Mane kapta, aki már dolgozott együtt Zombie-val Az 1000 halott házának folytatásában - valamint számomra különösen emlékezetessé tette Kardfogat az X-Menből. Az új Myers minden eddiginél hatalmasabb, erősebb és ijesztőbb - főként, mivel tudjuk miken ment keresztül! A legjobb dolog benne, hogy az alapvetően jellegtelen külsejű fiatalemberből egy hosszú hajú, mindig másmilyen maszkot viselő kolosszust csináltak, akinek ráadásul sosem láthatjuk az arcát. Vele szemben áll az apró, kedves arcú és hangú Scout Taylor-Compton (A rocker csajok, Ottalvós buli), aki olyan ártatlan, vicces, édes lány, azonnal meg lehet kedvelni. Emellett pedig baromijól játszik, szóval kitűnő választás volt! A köztük fennálló óriási ellentét feszültséggel tölti meg összes közös képsorukat. Az eredeti sorozatban a gonosz főellenségének számító dr. Loomis itt segíteni akar, mindent megtesz, amit csak tud, hogy megmentse a fiút és majd belerokkan, hogy elbukik - egyfajta apai érzéseket táplál az elfajzott ifjú iránt, még az utolsó pillanatban is nehezére esik fegyvert fognia rá - teljesen ellentétes az eredeti '78-as karakterrel. Malcolm McDowellt, Loomis életre keltőjét pedig remélem nem kell senkinek se bemutatnom.

Az első 45 percet (kb.) egyértelműen a fiatal Daeg Faerch (Hancock) viszi el a hátán, aki lányos arcával, ártatlannak tűnő külsejével csak még sokkolóbbá teszi Mikey rémtetteit és őrületét. Ez a gyerek óriási tehetség, ha bárki mást választottak volna (erről később még lesz szó), akkor könnyen lehet, hogy az egész film megbukik. Laurie barátnőjét, a sheriff lányát az a Danielle Harris játssza, aki már a Halloween 4-ben és 5-ben is szerepelt, mint Jamie Lee Curtis karakterének gyermeke; a sheriff pedig Brad Dourif (Chucky hangja a Gyerekjátékból). Ismert arcok még: Danny Trejo (az idős ápoló), Bill Moseley (Az 1000 halott házából, nem ismertem fel), Leslie Easterbrook (Rendőrakadémia, őt se ismertem fel), Clint Howard (Grincs, Sátánka), Udo Kier (Penge, Paranoia 1.0), Dee Wallace (a Cujo női főhőse), Ken Foree (az eredeti Holtak hajnalának egyik "túlélője") és Sid Haig (Captain Spaulding, róla már írtam feljebb). Meg kell még említenem Skyler Gisondot, aki a kis Tommy, ő vicces; meg Hanna Hallt, aki Judith Myers, ő meg jól néz ki:P A producerek Malek Akkad és a Weinstein-tesók voltak.

Még néhány érdekesség: A forgalmazó Dimension eredetileg a Freddy vs. Jason mintájára összeeresztette volna Michaelt a Hellraiser Pinheadjével, ám az előzetes felmérések szerint a rajongóknak ez nem tetszett volna, így hamvába holt az ötlet. E filmet ugyanott forgatták, mint az eredeti Halloweent. Négy nappal a bemutató előtt egy félkész változat kiszivárgott a netre és a készítők közt akadt, aki attól tartott, hogy ezek után a film megbukik - ám nem így lett. A Michael kripli mostohaapját alakító William Forsythe a munkálatok megkezdése előtt valóban eltörte a lábát, így az eredetileg csak törött karúnak szánt figura végülis egy tetőtől-talpig begipszelt fazon lett. A felbukkanó középiskolás lányok közül csak Scout Taylor-Compton volt igazából annyi idős, amennyi az általa játszott csaj - pontosan úgy, ahogy annak idején Jamie Lee Curtis is egyedül volt valóban tiniként '78-ban. Laurie felsője Sheri Moon Zombie saját ruházati kollekciójából, a Total Skullból származik. Daeg Faerch a saját kaszkadőrje is volt. Tyler Mane azt nyilatkozta, hogy nagyon nehéz feladat egy maszk mögé bújtatott színésznek csak a szemével játszania. A filmben több ismert, régi dal hallható, így a Love Hurts, a Don't Fear The Reaper és az Only Women Bleed.

Cikkem tárgya 15 millió dollárból készült és 80 milliót hozott világszerte. Ez volt a legnagyobb bevételű az összes Halloween közül és ezt mutatták be a legtöbb moziban a nyitóhetében (3472-ben). A kritikusok nagyon leszólták, bár Daeg Faerch és Malcolm McDowell játéka sok dicséretet kapott - előbbi felkerült a Horrornews minden idők 10 legjobb gyermek-horrorsztárjának listájára is.

A 2007-es Halloween egy kurvajó rémisztgetős film: pszicho-horror és slasher egyben, véres, tele káromkodással, jó nőkkel, tragédiákkal, a műfaj nagy színészeivel és még sorolhatnám. Nagyon tetszett, második nézésre is, semmit nem vesztett az erejéből - csak ajánlani tudom!

Pontozás:

imdb: 6.1 (5 év alatt 0.1-et emelkedett.)

Szerintem: 6/5

Halloween II: Vágatlan Rendezői Változat (2009)

A pénz beszél, főként Hollywoodban, így nincs semmi meglepő azon, hogy az óriási bevételi siker miatt Malek Akkad folytatást akart Michael Myers utolsó gyilkos ámokfutásának. Bár a 2007-es mű tökéletes egészet alkot és teljesen jól lezárul, egy fogalommá vált mészáros esetében sosem lehetetlen a visszatérés... Két évvel a bemutató után tehát elkészült a Halloween II, amit ismét Rob Zombie írt és rendezett - anno azt mondta, nem akarja, hogy a film folytatódjon, ám mivel a stúdió mégis így döntött, ezért inkább beszállt, nehogy valaki más elrontsa az általa létrehozott rémlátomást. Vele együtt visszajött Scout Taylor-Compton, Danielle Harris, Sheri Moon Zombie, Tyler Mane, Malcolm McDowell és Brad Dourif is, tehát megvolt szinte minden, ami az előző alkotásnál. De nem minden... Lássuk miről szól:

Két évvel a haddonfieldi véres éjszaka után járunk. A tömeggyilkos Michael Myers holtteste még anno a hullaházba szállítás során eltűnt és azóta sem került elő... Az árván maradt Laurie (S.T.C.) beköltözött Brackett sheriff (Dourif) és lánya, Annie (Harris) mellé, hárman úgy élnek, mint egy fura család. Az egykori ártatlan tizenéves Laurie nagyon megváltozott az évek során, mind külsejében, mind viselkedésében. Rémálmok, látomások gyötrik, képtelen aludni, hangulat-ingadozásai vannak, rengeteg gyógyszert szed, pszichiáterhez jár - élete kész szenvedés... Az az éjjel viszont nem csak őt változtatta meg: a jó dr. Loomis (McDowell) nagyképűvé és önzővé vált, a pénzt és a hírnevet hajhássza, amik ebből a tragédiából fakadnak számára. Legújabb könyvében pedig elárul minden rettenetes titkot a Myers-sztoriból, ami még eddig rejtve maradt a világ elől: így azt is, kicsoda valójában Laurie... Mindeközben pedig egy torzonborz, koszos, szakadt ruhájú fickó (Mane) járja az elhagyatott mellékutakat, erdőket és földeket, arcát csuklyája mögé rejtve. Szeme előtt egy szellempár lebeg: régen elhunyt édesanyja (S.M.Z.) és saját gyermeki énje (Chase Wright Vanek), akik arra buzdítják, hogy egyesítse családját... A szálak pedig összefutnak Haddonfieldben, ahol a végzet ismét lesújt fehér maszkja mögé rejtőzve, és a megbomlott elméjű testvérpár egymásra találásához újabb véres mészárláson át vezet az út!

Nagyon fontos leszögezni: én a Vágatlan Rendezői Változatot láttam! Az első után nem értettem, vajon hogyan folytatódhat ez az egész? Nos, hamar rájöhet a néző, hogy a 2007-es történetnek a szereplők életére gyakorolt hatását mutatják be nekünk, elsősorban a Michaelt és Laurie-t összekötő őrületre és kapcsolatra fókuszálva. Az előző epizódban nem lehetett egyértelműen eldönteni, hogy mi a gyilkos szándéka a húgával - mindenki saját szájíze szerint értelmezhette a dolgot; ráadásul az addig a misztikum/megmagyarázhatatlanság ködébe burkolózó hogyanok és miértek napvilágra kerültek, érthető módon bemutatva. Itt viszont a sorozat eddigi részeihez hasonlatosan bezavar a természetfeletti és vannak olyan részek, amikor a valóság és a látomások összefolynak. Ha az alapszituációt elfogadjuk - vagyis, hogy a maszkos hóhér nem halt meg - akkor is szemtanúi lehetünk egypár fura dolognak.

A lényeg az, hogy már tudjuk, hogyan nőtt fel Michael, tudjuk, miket tett eddig, most pedig megnézhetjük, mit lát, mit hisz, merre tart és miért - de még mindig vannak dolgok, amiket többféleképpen értelmezhetünk. Most először láthatjuk őt maszkja nélkül, felfedi nekünk a valódi arcát, megfigyelhetjük, ahogy eszik és az általam látott verzióban még meg is szólal! Tudjuk, ki volt Laurie a két évvel ezelőtti Halloween-éjjelig, és most szemtanúi lehetünk leépülésének, ahogy testileg és szellemileg egyre lejjebb süllyed. Főleg a külsejében bekövetkező látványos változás és az elképesztően nyomasztó rémálom-jelenetek tudatják velünk ahogy ennek a fiatal nőnek lassan megbomlik az elméje. Tovább mélyíti a borzongás élményét, hogy fivér és húg ugyanazt látja, érzik egymást és ugyanazon rémálom részesei még akkor is, mikor nem találkoznak. Taylor-Compton játéka lenyűgöző, nekem nagyon tetszett!

A visszatérő mellékszereplők közül Brad Dourif most több teret kap, megcsillogtathatja drámai tudását; Malcolm McDowell pedig bemutatja, hogy mennyire meggyőző lehet ugyanabban a szerepben, mégis szöges ellentétben az előző alakításával. Sheri Moon és Danielle Harris ezúttal kevésbé vannak előtérben, ám ők is fontosak. A baj az, hogy az eltelt idő alatt a kis Daeg Faerch jelentősen megnőtt, így őt már nem lehetett ismét felvenni Mikey szerepére - a helyére érkező Chase Wright Vanek viszont a nyomába sem érthet, ez pedig rányomja a bélyegét a játékidő egy részére. A mellékalakok közt felbukkan Margot Kidder (az eredeti Lois Lane, nem tudom hol van benne), Richard Riehle (Kőkemény igazság, ő az éjjeliőr), Sean Whalen (Predators, ő a festett arcú tag asszem) és önmagát játszva 'Weird Al' Yankovich. A történettel nincs baj, főként a látomások lettek baromijók és ijesztőek, a gyilkosságok rondák meg véresek, és valahogy az egész annyira brutális! Végig sikerül fenntartani egy nyomasztó, rendkívüli atmoszférát, ami a kegyetlenség és a szenvedés nagyon erőteljes bemutatásából jön össze.

Egyéb érdekességek: Rob Zombie elmesélte egy interjúban, hogy kimerítette az előző forgatás és ezért sem akart igazán újra rendezni. Második Halloween-filmjéről azt nyilatkozta: "Ultra erőteljes, ultra intenzív és nagyon valós." (A valóssággal nem értek egyet teljesen, de a többivel igen.) Elmondása szerint minden karakter megváltozott, Michaelt kivéve: "Michael nem változott; ő pont olyan, amilyen tízévesen volt, mikor megölt mindenkit [...] Nincs semmilyen képe az őt körülvevő világról, így az nem is hathat rá."  Az előző epizódban is hallott betétdal, a Love Hurts ismét "szerepet kapott", ezen kívül hallhatunk még Motörheadet (The Chase Is Better Than The Catch), a legmeghatározóbb szám viszont a Nights in White Satin lett. Az ismert Carpenter-féle zene csak a végén, a stáblista alatt szól, mert a készítők nem találtak neki helyet a játékidő alatt. Ez a rész is 15 millió dollárból készült, de "csak" 40 milliót hozott, a kritikusok utálták. Az eddigi összes Halloween-filmből a 4., bevételi szinten.

Az előző epizódban megismert szereplők itt újfent találkoznak egy még ocsmányabb, még nyomasztóbb, még brutálisabb eseménysorban és most mindenki elnyeri méltó jutalmát. (Fú, ebben a pillanatban ugrott be, mit jelenthet az utolsó jelenet:O Ha azt, amire gondolok, akkor meg kell nézni a Halloween III-at!) Aki látta a 2007-est, és tetszett neki, annak ajánlom, nem fog csalódni - bár korántsem annyira jó, mint elődje.

Pontozás:

imdb: 4.9 (5 év alatt 0.1-et emelkedett.)

Szerintem: 5/5

A készülő Halloween III-ról: Rob Zombie helyett Patrick Lussier rendez majd. Scout Taylor-Compton és Brad Dourif biztosan visszatérnek szerepeikbe, talán Tyler Mane is újból maszkot ölt. Idő és pénz hiányában nem készült el 2009-ben, pedig már akkor meg akarták csinálni. A producerek ragaszkodnak Patrick Lussier-hez, ezért megvárták, amíg megcsinálja a Drive Angry 3D-t... A harmadik új Halloween 23 millió dollárból készül, 3D-s lesz, 2012-ben láthatjuk. Én biztosan megnézem majd! (2016-ot írunk és még mindig csak készül...)

Hírek:

- Rob Zombie következő munkája a The Lords of Salem - boszorkányos horror, rendező és író lesz, Sheri Moon Zombie szerepel majd benne.

- Scout Taylor-Comptonnal a The Gatekeeperben (zombiölős horror) és a Tagben (ősi átkos thriller) találkozhatunk legközelebb.

- Malcolm McDowell a következő mozikban bukkan fel az elkövetkezendőkben: L.A., I Hate You (akció/thriller/horror), Vamps (vámpírnős vígjáték, Alicia Silverstone-nal és Sigourney Weaverrel többek közt), Mischief Night (horror, valami szokatlan gyilkosos sztori), Zombex (találjátok ki:)), Silent Hill: Revelation 3D (lásd a Silent Hillről szóló írásomnál), Death Method (thriller, kicsit leírás alapján a Fűrész 1-re hasonlít, itt még producerkedik), Lords of Magic (történelmi fikció brit varázsló arisztokratákról 1900-ból), Vampires of Hollywood (egyértelmű), First Platoon (horror/komédia), The Spider (akció/horror) és Judge Ice (horror, az 1800-as évek végén játszódik, boszorkányüldözéses, címszereplő lesz). [A Vamps borzasztóan szar, a Silent Hill második része viszont egész jó lett.]

- Danielle Harris következő mozijai érdekesnek látszódnak: Nuclear Family (sci-fi), Night of the Living Dead: Origins 3D, Shiver (gyilkosos thriller, főszereplő), Theatre of the Devil (horror/romantikus, itt is főszereplő) és Hatchet III (állítólag a kettőben eljátszott szerepét kapja újból).

- Daeg Faerch a már elkészült, bemutatásra váró Sebastian című thriller címszereplője, amiben Dee Wallace-t is láthatjuk - de valami gagyinak tűnik a posztere alapján.

- William Forsythe az Inkubus-ban játszik együtt Robert Englunddal, benne van McDowell mellett az L.A., I Hate Youban és a The Ghost Clubban (kísértetes horror). Ezen kívül állítólag ő játssza Jake LaMottát a Dühöngő bika II-ben (ez tényleg kell?!)...

- Kristina Klebe (ő volt a szőke Lynda a Halloweenben) négy különböző műfajú alkotásban próbálja ki magát jövőre: a Bela Kiss-ben (horror), az Alter Egos-ban (szuperhősös vígjáték), a Jack in the Box-ban (fantasy) és a Manson Risingben (életrajzi film, Tony Toddal).

- Skyler Gisondot a Farrelly-fivérek rendezésében készülő The Three Stooges-ban (vígjáték a Marx-fivérekről) láthatjuk.

- Danny Trejo visszavonult motorost alakít majd a Tarantulában, akivel egykori főnöke és társai le akarnak számolni.

- Bill Moseley a férfi főhőse a már említett Theatre of the Devilnek, emellett Charles Mansont játssza a Manson Girls-ben, és szinkronizál a Night of the Living Dead: Origins 3D-hez.

- Clint Howard ugyanígy marad a borzongatós filmeknél: a Down the Road egy rémálommá váló vakációt mutat be.

- Dee Wallace az Exit Humanity címet viselő háborús, zombis horrorban játszik jövőre.

- Ken Foree a Cut/Printben jelenik meg legközelebb - ez egy horrorfilm-forgatásról szóló horrorfilm:D

- Sid Haig is benne lesz a Zombex-ben, valamint a Creature-ben (mocsári szörnyes borzongatós), a The Sacredben (szintén horror) és a Go Straight to Hellben (ez is).

Várható írások: Postal.

Szólj hozzá!

Címkék: horror


2011.06.12. 17:38 Mozsárágyú

Gombháború (War of the buttons) 1994

     Avagy A Pál utcai fiúk ír módra. Kábé.

     Louis Pergaud azonos című műve alapján készült a film, meg még előtte egy '36-ban és '62-ben is. Ezt én kisiskolás koromban láttam és nagyon tetszett, mert tényleg gyerekeknek szól. Ugyanakkor megnéztem most valamivel vénebben és szintén tetszett, mert hát végülis mindenkinek szól. Becsületről, barátságról, bosszúról és ez így milyen szép kis alliteráció lett.

     Szóval egy ír városban két rivális banda "harcától" hangos a vidék, már valószínűleg elég régóta. A bally-k a szegényebbik felében élnek, a carrickek meg egyenruhás, elitiskolai növendékek. Előbbiek vezére Fergus (Gregg Fitzgerald), akire mindenki felnéz határozottsága és vagánysága miatt, utóbbi csapat élén meg Geronimo (John Coffey) van, ő is egy igazi vezéregyéniség. Folyamatosak az összecsapások, minden nap iskola után kezdődik a program: egymás lecsúzlizása az erdőben; homokcsata, a másik ócsárolása és hasonlók. A legtöbb gyerkőc számára ez amolyan megszokott balhé, ami kell a sok unalmas tanóra után, ám Fergus egész másként fogja fel ezeket az összecsapásokat. Számára ez egyfajta menekvés a hétköznapokból, ő igazi hadvezérként viselkedik és nem tűr semmiféle puhányságot. Geronimóval kölcsönösen tisztelik egymást, betartják a harc íratlan szabályait.

     Egy nap hadifoglyot ejtenek a bally-k, és trófeaként begyűjtik a carrick elegáns öltözetének gombjait, az övét meg a cipőfűzőjét. Ettől kezdve szimbolikus jelentést kapnak a gombok, amelyek megszerzéséért bármire képesek a kölykök. Senki sem sejti, hogy az egyszerű - bár néha kétségkívül durva - diákcsínyek végül átcsapnak nagyon is komoly eseményekbe. Fergus számára már valóban az életben maradás a cél, ha kicsit túlzunk is. Na meg még itt vannak a felnőttek, akiknek muszáj mindenbe beleavatkozni...


     Valódi nosztalgia a film, mert ha én személy szerint senkit se löktem még bele tehénszarba, azért nem kellett hülyeségért a szomszédba mennem. A gyerekek teljesen természetesen viselkednek, aranyosak meg vadállatok is, maga a történet pedig nagyszerű. A Pál utcai fiúk szerintem azon kevés kötelező olvasmányok közé tartozik, amit a legtöbben szeretnek, és mindenképpen hasonlít rá a Gombháború. (A magyar mű 5 évvel korábban született, szóval akár lophatta is a sztorit a francia ember, hahaha.) Szintén van itt egy amolyan Nemecsek-figura, akad egy gerébdezső, meg Boka és vörösingesek. De inkább nem hasonlítgatom őket, mert teljesen más környezetben játszódnak.

     A lényeg, hogy nagyon kedves és szerethető film ez, mindenféle műérzelemtől meg okoskodástól mentes történet. Csodás tájakkal megfűszerezve. A gyerekek végtére ugyanúgy viselkednek, mint az igazi háborúban a felnőttek, csak szerintem okosabbak náluk.

Ez itten a trélerrrr.

Szólj hozzá!

Címkék: vígjáték dráma


2011.06.11. 14:46 Mozsárágyú

Csinibaba (1997)

  

     "Helsinki az nyugat?"

     Tímár Péter filmre vitte azt az időszakot, amiről eddig nem tudtuk - pláne én nem, mert akkor még meg se születtem -, hogy milyen izgalmas, vicces és szenvedélyes volt.

     Azért se mindegy, hogy Helsinki (szigorúan s-el ejtve) nyugat-e vagy sem, mert oda lehet kijutni egy kis szerencsével, meg valami színvonalas produkcióval, a VIT-re. 1962-ben. Világifjúsági Találkozó. De ez utóbbi senkit se érdekel, csak le kéne lépni már! Így gondolja ezt Attila (Almási Sándor), Félix (Németh Kristóf) meg Jenőke (Lázár Balázs) is, szóval, mivel semmihez sem értenek, gyorsan alakítanak egy tánczenekart. A többi pedig a sors dolga, gondolják... Mindegyikük más indokból választaná a disszidálásnak eme kevésbé feltűnő formáját, és szívnának végre külföldi cigit, meg találkoznának svéd lányokkal (már persze nem Helsinkiben). Az egész lakótelep a Ki Mit Tud? lázában ég, így a tömb erkölcsi és fizikai értelemben vett mindenese, Simon bá (Gálvölgyi János), a nagyvilági életre vágyó Manci (Nagy Natália), Angéla (Tóth Anita), aki titokban szerelmes Attilába, Boston Cézára (Reviczky Gábor), aki életében még nem mondott igazat, és még sokan mások.

     Mindegyik szereplő maga a röhej, megnevettetnek, de minden nevetés mögött érződik azért a népünkre jellemző "sírva vigadás", és talán ezért is olyan jó film ez. Nekünk szól. Abban a fura, visszafele rögzített formátumban készült, mint mondjuk a Zimmer Feri, tele van hatalmas poénokkal, amik ma már szállóigék. Magyarul: nagyon vicces és mégis a végén kiderül, hogy nem csak a sors keze dönt a Helsinkibe utazókról, még mindig diktatúra van, még mindig nehéz jó lemezhez jutni, satöbbi. Tehát a végén visszaesünk a realitás talajára. De addig van folyamatos mulatság, zene dögivel, meg kiváló színészemberek hada. És nem elsősorban színészként ismert emberek is. :)

     Én bármikor, bárhol, bármilyen körülmények közt képes vagyok megnézni a Csinibabát.

Szólj hozzá!

Címkék: zene magyar vígjáték


2011.06.10. 21:28 Tévésámán

Halloween: Feltámadás (Halloween. Resurrection, 2002)

Számomra a slasher (sorozatgyilkosos) horror nagy négyese Jason Voorhees, Freddy Krueger, Michael Myers és Bőrpofa. Persze melléjük még simán be lehet sorolni Pinheadet a Hellraiserből, Jigsaw-t a Fűrészből és Ghost Face-t a Sikolyból - a listát pedig mindenki saját ízlése szerint folytathatja, ameddig jólesik. Viszont el kell ismerni, hogy az 1979-es A rémület éjszakájával John Carpenter teremtette meg ezt a műfajt és valójában így Michael vágott utat konyhakésével az utána jövő többieknek. Az első, óriási sikert hozó Halloween aztán a Péntek 13-hoz vagy a Fűrészhez hasonlóan rengeteg folytatást ért meg, én az elsőt, a másodikat, a harmadikat, az itt tárgyalt nyolcadikat és az első újrát láttam. (Az eltelt 5 év alatt még a 4. és 5. részt is.) Annak idején még az HBO-ról vettem fel videóra a Feltámadást, úgy, hogy akkor láttam először és úgy maradt meg, hogy szar volt, de most az újranézéssel egy kicsit jobban tetszett.

Az első fél órában egy hamisítatlan Halloween-részt kapunk, ahol Laurie (Jamie Lee Curtis) utolsó alkalommal néz szembe elfajzott bátyjával... Ezek után pedig éles váltás, egy középsuliba kerülünk és pár jelenet múlva egy netes valóságshowba, amit topmodellé tevő Tyra Banks és az akkoriban még dús rasztafrizurával rendelkező Busta Rhymes vezetnek. Hat kiválasztott tininek (3 lány és 3 fiú) kell túlélniük egy éjszakát a rettegett Myers-házban, ami évtizedek óta lakatlanul áll - állítólag. A tét a nagy lóvé, de miután a ház ura hazatér megünnepelni a halottak napját, elszabadul a pokol és a kérdés immár nem az lesz, hogy ki nyeri a fődíjat, hanem hogy ki éri meg a másnapot...

Van egy tippem. Nem akarok rasszista lenni, de szerintem ez a film nagy mértékben a fekete közönséget célozza meg. A versenyzők között lévő néger srác nagyon poénkodik és még késpárbajra is kihívja a maszkos kaszabolót; Tyra Banks-et gondolom senkinek se kell bemutatni, az ő dolga hogy szép legyen (és hát kiknek szépek elsősorban a fekete lányok?); a főgóré pedig maga Busta Rhymes, aki anno elég nagy fejnek számított (végülis ma is az, mert sikerült felszednie pár kilót és ettől nagy lett a feje:D). Tehát: szép néger lány, tökös fekete csóka jó dumával és szimpatikus néger srác a versenyzők közt - az ellenfél pedig egy falfehér álarcot viselő valaki. Ez csak egy gondolat, NEM TÉNY, de azért elgondolkodtató...

A cselekmény eleje nagyon hangulatos, megmutatkozik, hogy akármit is hiszünk el Myers-ről, ő mindig meg tud lepni minket valami újjal és egyáltalán nem olyan hülye, mint amilyennek gondolják. Utána pedig jön a kötelező tinifilmes tiszteletkörök futása, majd pedig végül az akció! Remek az alapfelállás, hiszen a hat ember (és akik még bemennek a házba, vagy a közelben vannak) nem tud kijutni, Michael pedig minden búvóhelyet/ajtót/ablakot ismer - magyarul ez az ő területe, itt ő a király. A versenyzők közt van intelligens kurvás csaj, buta szőke lány, perverz srác, kanos srác, vegetáriánus étkezés-mániás srác (aki mellesleg néger) és a főszereplőnk, aki ki is? Hát persze, hogy az okos, csendesebb, visszahúzódóbb (szűzies?) lány, akit ezúttal a sem akkor, sem most nem ismert Bianca Kajlich kelt életre. Mellékszálként megkapjuk az ő internetes levelezőtársát, aki a későbbiekben segíti a lányt smseivel a túlélésben - de ez úgy egyébként egy totál lényegtelen, tinihorror-elem.

A gyilkosságok elég változatosak és véresek, bár sokszor inkább csak az eredményt látjuk, a végrehajtást elfedik. Negatívum, hogy a "jófiúk" közül igazán senki sem szimpatikus, viszont szerencsére legalább egyikük se irritáló. Busta bácsit nagyjából az 50. perctől megteszik megmentőnek és szuperhősnek - lehet hogy nem hivatalosan beszállt némi pénzzel az alkotási folyamatba?:) Tyrát megtáncoltatták, az egyik csaj vetkőzik, szóval a szokásos B-filmes klisék megvannak. A legnagyobb gond az, hogy ez a mozgókép nem félelmetes és mivel nekem a szereplők se voltak rokonszenvesek, így aligha mondható izgalmasnak, mert nincs kinek szurkolni. Mondjuk megnéztem volna, hogy Michael a nagy rapper seggét jobban szétrúgja, mert végülis van benne valami, hogyha ezeket a sztárocskákat egy gyilkosos filmben kinyúvasztják:) További rossz dolog, hogy a házban mászkáló fiatalok fejére szerelt kamerák sosem azt mutatják, amit igazából kéne (vagy ha mégis, akkor másik szögből) és olyan nyilvánvaló hibákat lehet találni, mint az eltűnő holttestek - de aki még több hibára vágyik, annak ott az imdb listája:)

No, mit kell még tudni? A rendező az a Rick Rosenthal, aki a '81-es Halloween II-t dirigálta, sőt itt még színészkedik is, a fősulis jelenetben a professzorként jelenik meg. A producerek közt találjuk Moustapha Akkadot (az első résztől kezdve pénzelte a sorozatot, de ez volt az utolsó, amiben részt vett, mert nem sokkal később meghalt), Malek Akkadot (Moustapha fia, az új Zombie-féle újrákat is ő támogatja) meg a rossz hírű Bob és Harvey Weinsteint (ezúttal visszafogták magukat). Michaelt Brad Loree színész-kaszkadőr kelti életre, akit például az X2-ben láthattunk a fiatal Strykerként; valamint kaszkadőrként az X-Men 3-ban, a Watchmenben és az új TRONban is szerepelt - hogy csak egy párat említsek a munkái közül. Loree egyébként adott hozzá Myers egészéhez, mert a szeme tök ijesztő és ahogy a kést megfordítja a kezében, az olyan stílusos. A mellékszereplők közt egyedül a szőke csajszi, Katee Sackhoff érdekesebb, merthogy ő a Csillagközi romboló sci-fi-széria egyik oszlopos tagja - nem mintha nézném, de hátha valaki az olvasók közül mégis:)

Néhány egyéb érdekesség: A nekem nagyon tetsző '82-es Halloween III-hoz hasonlóan ezt is olyannak akarták megcsinálni, amiből kimarad a fehér álarcos, de végülis a rajongói visszajelzések alapján másként lett. Ennek ellenére a 4., 5. és 6. részektől teljesen függetlenül, a Halloween: 20 évvel későbbtől folytatódik a történet - a H20 pedig a második epizódhoz kapcsolódik közvetlenül. Erre több utalás is van, az egyik a döglődő patkányos részlet, ahol a kettőhöz hasonlóan megerősítik, hogy Michael vadállatokat ejt el és eszik meg. Négyféle különböző befejezés készült: elsőre úgy akarták, hogy minden moziban máshogy végződne, de aztán végülis nem így lett - a mozis verzióban látható lezárás egyébként a négyből a legjobb! Jamie Lee Curtis azért vállalta el a szerepet, hogy biztosítsa, hogy soha többé ne kelljen újra eljátszania Laurie-t. Bianca Kajlich sikítása utószinkron - a felvételek során nem ment neki... Cikkem tárgya 15 millió dollárból készült és több mint 37 milliót hozott, ám a kritikai fogadtatása elég rossz volt.

Mégse annyira szar a Resurrection, egy igazi B-kategóriás slasher, annak minden pozitívumával és negatívumával együtt. Kissé unalmas és nem sok újdonságot láthatunk, de egy igazi Halloween-rajongónak az első fél óra biztosan nagyon fog tetszeni! A többi meg elmegy...

Pontozás:

imdb: 4.1 (5 év alatt 0.2-t emelkedett.)

Szerintem: 4/5

Hírek:

- Brad Loree legközelebbi horror-munkája a Hallow Pointe- vérfarkasos mozi, benne Kane Hodder és Leslie Easterbrook!

- Katee Sackhoff a szintén farkasemberes Growlban és a nagyon fantáziadús című kísértetes The Haunting in Georgiában lesz benne. Ezen kívül társproducere a Sexy Evil Genius című sci-fi/thriller/komédiának, aminek Michelle Trachtenberg a főszereplője.

Várható írások: Csinibaba.

Szólj hozzá!

Címkék: horror


2011.06.09. 14:03 Tévésámán

Funny Games U.S. (2007)

Legújabb társoldalunk, a "filmek szerintem" írónője, Miss K javasolta többször is, hogy nézzem meg ezt - vagy az alapjául szolgáló 1997-es alkotást. Tegnapelőtt aztán úgy gondoltam, hogy megnézem, mert kíváncsi voltam rá. Az a baj, hogy sajnos beleolvastam a mellékelt dvd-borítón a tartalomba, és így már az elején sejtettem, hogy mi lesz - hát ezért kár, de ettől függetlenül egy nagyon érdekes élményben volt részem. Lássuk, miről szól:

George (Tim Roth) és felesége Ann (Naomi Watts) fiukkal, Georgie-val (Devon Gearheart) luxusnyaralójukba indulnak egy gyönyörű vidékre, ahol a vakációjukat készülnek eltölteni. Már nem sokkal az érkezésük után feltűnik nekik a szomszéd furcsa viselkedése, de ekkor még minden normálisnak tűnik. Aztán egyszer csak megjelenik náluk a golfruhában lévő Peter (Brady Corbet) és négy tojást kér a szomszédasszony nevében. A furcsaságok megkezdődnek, amint megjön Paul (Michael Pitt) is, és hamarosan kiderül, hogy ez az éjszaka a család számára mindörökké emlékezetes marad - feltéve, ha bármelyikük túléli a kegyetlen játszmát...

Elsőre fogalmam se volt, mire számítsak, kolléganőm ugyanis eltitkolta előlem a részleteket; a cím pedig szintén nem rántja le a leplet a tartalomról. De már rögtön az elején észre lehet venni, hogy itt valami nagyon elcseszett jön - nekem már az gyanús volt, hogy a kocsiban a család komolyzenét hallgat:D Na, de komolyra fordítva a szót, onnantól kezdtem sejteni, hogy csúnya dolgok következnek, mikor megláttam, hogy a két srác kesztyűt visel - nyáron. A fura bevezető stáblista alatti zenei váltás eléggé sokkoló, ahogy a későbbi jelenetek is azok lesznek. Ami még érdekes, hogy rendkívül hosszú beállítások vannak, sokszor alig mozognak a szereplők és csak olyan zenét hallhatunk, amit ők maguk hallgatnak - kivéve az elején és a végén ezt a bizonyos váltást. Nekem egy rész tetszett benne, a közepe táján, mikor Paul kimegy a konyhába valami kajáért, az a jelenet baromijó lett!

Két alkalommal az egyik szereplő kinéz a nézőre és hozzánk szól: ebben egyértelműen lehet érezni a kritikát az átlagos mozizó felé, akik vérre és brutalitásra vágynak, az író-rendező Michael Haneke ezzel odamond nekünk:) Erre még azt gondoltam, mennyire jó ötlet - nem szakítja meg az események vonulatát, a hangulaton se ront, sőt. De a végénél ez a távkapcsolós rész?! Hát ez mi a túró?:D Elindul a jelenet, azt gondoltam, mekkora jó, na most mi lesz és aztán jön ez a valami és onnantól szerintem komolytalanná válik az egész... Érthetetlen, hogy mi szükség volt rá. Úgy egészében véve a sztorival különben nincs gond, de ez nekem megölte az egyébként végig fennálló nagyon erős, nyomasztó, félelmet keltő hangulatot.
 
Tim Roth remekül alakít, Naomi Watts viszont még nála is jobban. Szerintem az övé volt a legnehezebb szerep a filmben, de nagyszerűen teljesített. A fiúk közül Michael Pittet emelném ki (csak névrokona Mr. Angelina Jolie-nak), akinek olyan ártatlan kölyökképe van, nagy szemmel és ez a külső teszi őt még inkább ördögivé - Watts mellett ő a legjobb! A mellékszereplők közt feltűnik Siobhan Fallon (pl. Totál káosz) és a direktor felesége is.

Néhány érdekesség: Ez az alkotás az 1997-es osztrák Funny Games jelenetről-jelenetre való újraforgatása. (Ha viszont tényleg így van, akkor miért kapott az eredeti több mint 1 ponttal magasabb értékelést az imdbn?) Michael Hanekével egy napon születtem:) Naomi Watts társroducer is volt. Tim Roth azt nyilatkozta, hogy nagyon megviselte a forgatás és soha nem akarja megnézni ezt az alkotást - a helyzetet csak rontotta, hogy a filmbeli fiát játszó Devon Gearheart emlékeztette a valódi gyermekére. A háromszor hallható üvöltős rockszám címe Bonehead, az előadó a Naked City. Az itt tárgyalt művet kevés moziban mutatták be, talán túl gyorsan is jött ki dvdre.

15 millió dollárból készült, de csak alig 8 milliót hozott. A pénzügyi sikertelensége volt az egyik oka az Angliában a bemutatásért felelős Tartan Films csődjéért és megszűnéséért. Egyes helyeken bekerült az év 10 legjobb filmje közé, de pl. a Times az év 25 legrosszabb mozijainak listájára sorolta. Szóval elég vegyes volt a fogadtatása.

Eddig még ilyet sose láttam, nem igazán tudom hova tenni. Picit talán a Született gyilkosokra emlékeztet, de csak picit. Művészi és brutális, felzaklatja az embert. Aki szereti az ilyesmiket, annak ajánlom.

Pontozás:

imdb: 6.5 (5 év alatt 0.2-t emelkedett.)

Szerintem: 4/5 (Azért nem nézném meg újra, nagyon nyomasztó.)

Hírek:

- Naomi Watts benne lesz Clint Eastwood legújabb rendezésében, a J. Edgarban, aminek címszerepét Leonardo DiCaprio játssza.

- Devon Gearheart az érdekesnek tűnő Jimmy című fantasy-ban alakítja a címszereplőt.

Továbbra is várható = Halloween: Feltámadás.

2 komment

Címkék: bekategorizálhatatlan


2011.06.08. 10:21 Tévésámán

Ideggyogyó (The Couch Trip, 1988)

Egy vígjáték a '80-as évek végéről Dan Aykroyddal - kell ennél többet mondani? Egy igazi filmrajongónak biztosan nem, de ha még mellé megemlítem Charles Grodint, akinek szintén ekkor volt a fénykora, és Walter Matthaut, akkor már biztosan mindenkit sikerült meggyőzni:) Három kiváló színész és egy szép színésznő (Donna Dixon), már csak egy jó kis sztorit kell köréjük tenni és garantált a siker:

Burns (Aykroyd) az Illionis állami börtönkórház egyik fenegyereke. Kijátssza a szabályokat, lefekszik a főorvos titkárnőjével, mindenből poént csinál és még a többi beteg is inkább őrá hallgat, mint a dokikra. De a főnök, dr. Baird (David Clennon) kapva kap hősünk legutóbbi stiklijén és be akarja őt záratni egy igazi börtönbe, ráadásul a legveszedelmesebbek egyikébe! Viszont elköveti azt a hibát, hogy kimegy egy percre az irodájából, és ez éppen elég lesz Burns-nek arra, hogy fogadjon egy beérkező hívást, ami Bairdnek szól: a milliomos los angeles-i pszichiáter, dr. Maitlin (Grodin) ugyanis egyéb okokból kénytelen szüneteltetni a praxisát és helyettest keres. Azt viszont senki sem sejti, hogy a vicces szökés után sárga csíkos nadrágban, túl nagy öltönyben és női sálban a feladatra jelentkező alak nem az igazi dr. Baird, hanem diliházból szökött főszereplőnk. A káosz pedig igazán csak akkor szabadul el, mikor az ál-pszichiáter átveszi dr. Maitlin óriási hallgatottságú rádióműsorát és korántsem fogja vissza a nyelvét; majd megjelenik a Burns-höz hasonló kvalitásokkal rendelkező Decker (Matthau), aki betársul a buliba és felbukkan még egy gyönyörű doktornő (Dixon) meg egy táskányi zöldhasú is. A kérdés már csak az, kinek mi jut: szabadság, pénz, szerelem vagy gumiszoba?

Már többször láttam ezt a filmecskét, amiben van pár tényleg jó poén; de még így is csak egyike az akkoriban megjelenő "átveszem a helyed"-kliséknek. Ahogy az lenni szokott az ilyen sztorikban (Szerepcsere, Véndögség, stb.), az oda nem illő figura feltalálja magát új helyzetében, sőt, sokkal jobb lesz, mint az a valaki, akinek átveszi a helyét. Hogy még egy kis képet kapjunk a műről: a rendező Michael Ritchie, akinek másik ismert vígjátéka a Rendőrvicc (akinek az tetszett, annak valószínűleg ez is fog). Kis összehasonlítás: mindkettőben van legalább egy szereplő, aki egy másik bőrébe bújik/vagy csak akar (itt Aykroyd Grodinéba, ott Chevy Chase Jack Palance-ébe), mindkettőben benne van Richard Romanus (itt az ügyvéd, ott az egyik gengszter) és mindegyikben valami nagy és fontos dolog lesz a tét (itt a pénz és a szabadság, ott az élet és a szeretet). Az Ideggyogyó ihletője egyébiránt Ken Kolb regénye.

Az abszolút főhős Burns megformálója, aki nagyszerűen alakít, ahogy azt már megszokhattuk tőle. Grodin mellékszerepben is óriási, rengeteg filmben kamatoztatta már igencsak meggyőző eszelős tekintetét - és különben mekkora poén egy pszichiáter, aki megbolondul:D Matthau elég fura választás volt erre a szerepre, alig jut térhez és közel se olyan vicces, mint azt várnánk - de hát anno ő maga mondta, hogy nem vígjátéki színész és utálja, ha beskatulyázzák. Donna Dixon szépsége még emel a színvonalon, amihez hozzájön az a pár nagyszerű poén és az izgalmas események sora. Mert végülis főszereplőnk bármikor lebukhat, elúszhat a pénz és egyszerűen hiába tervez előre, valaki mindig keresztbe akarja húzni a számításait. A baj az, hogy többszöri nézés után már a legtöbb poén nem üt. Ez főként a régiségének köszönhető, hiszen ma már senki se fog meglepődni azon, ha mondjuk a szereplők káromkodnak. Ezen kívül van benne sok abszurd dolog, például maga a szökés, viszont legalább a vége másképpen alakul, mint amire a néző számíthat.

Néhány érdekesség: Michael Ritchie írta a nagyszerű Jég veled! forgatókönyvét. Charles Grodin 2006, Richard Romanus 2003, Donna Dixon pedig 1997 óta nem filmezik. A limuzinos jelenetben a tévében menő kondom-reklámban látható "apuka" Chevy Chase:) Burns bemondja a vége felé a rabszámát, ami megegyezik a Blues Brothers Jake Blues-ának és a Szerepcsere Louis Winthorpe-jának rabszámával (mindkettő szintén Aykroyd által kelt életre). A The Couch Trip 11 millió dollárt hozott az USA-ban, de sem a készítési költségéről, sem a kritikai fogadtatásáról nem találtam adatot.

Elviselhető film ez, egy régi, igazi vígjáték, de többszöri nézésre biztosan nem javaslom - ezen kívül kicsit eljárt felette az idő. Azért nyugodt szívvel ajánlom.

Pontozás:

imdb: 5.6 (5 év alatt 0.2-t emelkedett.)

Szerintem: 4/5

Utólagos szerkesztés: Most láttam, hogy új címet kapott a The Couch Trip, ezentúl Őrülten jónak nevezik majd. (Megjegyzés: Mindkét címen fut, attól függően, hogy melyik csatorna adja.)

Hírek:

- Dan Aykroyd írója, producere és egyik főhőse lesz a Szellemirtók 3-nak jövőre, valamint ő szólaltatja meg a Dorothy of Oz Madárijesztőjét is. (Előbbiben végül csak apró beugró szerepe lett, de a film maga se a Szellemirtók 3...)

Várható írások: Funny Games (amerikai változat), 13 kísértet, Halloween: Feltámadás. (A középsőről mégse írtam.)

Szólj hozzá!

Címkék: vígjáték