Rovatok

Filmrajongó

Több mint 1000 bejegyzésből álló magyar nyelvű filmadatbázis, filmrajongóktól filmrajongóknak. Nem vagyunk kritikusok, nem vagyunk szakértők, csak két tv-néző, akik szeretik a filmeket:) Ha nem tudod, mit nézz este, vagy hogy megéri-e látni az adott filmet, keress rá (jobb oldalt a Kategóriák vagy A héten a tvben listában) és olvasd el a véleményünket róla! Erre a címre tudtok írni nekünk: jasonx@chello.hu

Hirdetés

Kategóriák

akció (118) áldokumentum (7) animációs (46) dokumentum (11) dráma (223) fantasy (123) háborús (14) hill (17) hírek (33) horror (176) kaland (68) katasztrófa (4) krimi (58) magyar (46) musical (11) néma (10) paródia (30) sci fi (137) spencer (22) sport (36) szatíra (6) szuperhős (86) thriller (47) történelmi (17) vígjáték (420) zene (45)

Friss topikok

2011.03.24. 17:50 Tévésámán

Max Payne (Egyszemélyes háború, 2008)

 

Sosem játszottam a címadó 2001-es játékkal, csak tudtam, hogy van egy ilyen. Az összes játékból készült film érdekel (és a legtöbb képregényből készült is), plusz Mark Wahlberget bírom, így gondoltam, hogy jó lesz. A véleményemet majd később, előtte lássuk, miről szól:

 

Adott főszereplőnk, Max (M.W.), a zsaru, aki a megoldatlan ügyek osztályát vezeti - és már három éve nyomasztja egy döglött ügy, saját feleségének és gyermekének meggyilkolása - a tettes még mindig szabadlábon van. Egy éjjel az informátora bűntanyáján összeakad egy drogos csajjal (Olga Kurylenko), aki aztán rá akar mászni, ő azonban elküldi - amit viszont nem tud: a lány elemeli a tárcáját. Ezzel alapvetően nem lenne gond, de másnap a hölgyeményt széttépve találják meg egy közeli sikátorban. Régi társa (Donal Logue) megpróbál segíteni Maxnek, de nemsokára őt is megölik és a gyanú a címszereplőre terelődik. Az ügy pedig egyre szövevényesebbé válik és Max egyre jobban beleőrül a nyomozásba. A meggyilkolt drogos nőci dögös nővére (Mila Kunis) és egy régi haver (Beau Bridges) segítenek neki, viszont így csak nő a hullák száma, záporoznak a golyók és még rejtélyes, démonszerű lények is felbukkanak - egy idő után pedig már nehéz lesz eldönteni, mi a valóság és mi a hallucináció...

 

 

Mivel a játékról szinte semmit nem tudok, így nincs összehasonlítási alapom, de azért kijelenthetem, hogy a Max Payne nem egy nagy számA hihetetlenül mocskos, sötét képi világ baromijól néz ki és egy csomó király lövöldözés van, plusz Mila Kunis marhajó kis nő, és a szörnyek is faszák, de valahogy az egész egyhangú. A néző nagyon gyorsan rájön, ki a gyilkos, de nem ez az érdekes, hanem a megbízó személye - azt viszont garantálom, hogy senki sem fogja kitalálni! Tehát van sok jó dolog és van pár rossz, a kettő valahogy egyensúlyban van, így a film maga nem túl izgalmas és nem annyira érdekes - pláne miután lelepleződik az összeesküvés, vagyis hogy mi volt az egésznek a kiindulási pontja.

 

Wahlberg most nem nyújt valami kimagasló teljesítményt, igaz, leginkább a játékidő háromnegyedénél jövő hallucinálós résztől kezdve lesz ez igazán szembeötlő - addig elmegy az alakítása. A mellékszereplők viszont annál jobbak, pl. Beau Bridges tökéletes erre a szerepre, kiemelném még Donal Louge-t: igaz, hogy kevés ideje van, de szerintem tök jó volt; valamint a ruszki csajokat életre keltő színésznők szépek és szexikJ Néhány ismertebb név a többiek közül: Ludacris (a belső elhárítás nyomozója), Chris O'Donell (fel se lehet ismerni szerintem), Nelly Furtado (csak egy jelenete van) és Amaury Nolasco (A szállítmányban volt a bekattant pasas).

 

 

Érdekességek: A rendező-producer John Moore, aki A Főnix útját is dirigálta; a játék megalkotója, a 3D Realms nem nagyon szólhatott bele a készülő alkotásba. Wahlberg sosem játszott a Max Payne-nel, Kunis igen, de nem jutott benne sokáig. A játék alapját jelentő lelassított idő (bullet-time) csak két alkalommal jelenik meg a filmben, viszont a virtuális Max hangja, James McCaffrey egy apró szerepben feltűnik - ő az, akit Ludacris bemutat a többieknek, mint "az igazi rendőrt". A stáblista után van még egy jelenet - valahogy rájöttem, miközben néztem, hogy lesz, úgyhogy megvártam, amíg lefutnak a készítők nevei. Végezetül egy vicces név: Conrad Pla (ő valami mellék-rendőr volt).

 

Az Egyszemélyes háború 35 millió dollárból készült és annak ellenére, hogy a kritika utálta, a 3D Realms pedig a bemutatókor felszólalt ellene, mégis sikerült több mint 110 és fél milliót hoznia. Érdekesség, hogy miután a nagy bevétel megvolt, a játék készítői rögtön megváltoztatták a véleményüket...

 

A Max Payne legnagyobb baja az, hogy Max Payne-nek hívják: bármilyen más címmel talán sokkal nagyobb siker lett volna. A rajongók és a kritikusok is azt kifogásolták, hogy mennyire különbözik a játéktól, ezen kívül a démoni kreatúrák erős jelenléte teljesen az alapsztoritól elrugaszkodott dolog volt, ami csak méginkább zavart okozott a "hozzáértő" nézők seregének. Ha mondjuk ezt a szálat erősítették volna, a szereplőket máshogy nevezik el és új címet adnak neki, talán sokkal jobb lett volna: így viszont egy közepes akciófilmet kapunk, amiben van sok lövöldözés, pár jó nő, meg fasza látvány, de emellett nincs semmi izgalmas, semmi érdekes.

 

Pontozás:

 

imdb: 5.4

 

Szerintem: 3/5

 

Hírek:

 

- John Moore következő munkája a Virulents, egy afganisztáni háborúban játszódó vérszívó zombis horror, amit rendez és pénzel is.

 

- Mila Kunis és Mark Wahlberg ismét együtt játszanak majd jövőre a Tedben, ami egy életre kelő játékmaciról szóló vígjáték; Kunis kisasszonyt pedig megnézhetjük még az Oz: The Great and Powerfulban, ami az Óz, a csodák csodája előzménye, a főszerepben James Francoval - érdekes koncepció:)

 

- Olga Kurylenko az Empires of the Deep című fantasy-ban játszik elvileg egy hableányt, mostanság pedig a kereskedelmi tvkben láthatjuk őt egy samponreklámban:D

 

További várható írások: Sucker Punch, A nagy csapat, Machete.

Szólj hozzá!

Címkék: akció


2011.03.24. 15:28 Tévésámán

Az éhség (The Hunger, 1983)

 

Először Dávid barátomtól hallottam erről a filmről, úgy ajánlotta, hogy David Bowie-s leszbi-vámpírfilm. Akkor úgy gondoltam, nem érdekel különösképpen, aztán a 101 horrorfilm amit látnod kell mielőtt meghalszban is olvastam róla, így aztán elkértem és mégis megnéztem.

"Sajnos" mivel egy művészfilmről van szó - vagy nagyon hasonló valamiről - ezért nem hiszem, hogy érdemben tudnék szólni róla, de megpróbálom.

 

John (D.B.) és Miriam (Catherine Deneuve) első pillantásra arisztokratáknak vagy különc újgazdagoknak tűnnek - ám ez a pár sötét titkokat rejteget, főként a nő. John és Miriam ugyanis vámpírok, de nem a tvájlájt vagy a Drakula vérszívói. Kimehetnek a napra, nincsenek hegyes fogaik, ámde örök életűek, gyönyörűek és ellenállhatatlanul rabul ejtőek. A férfi azonban hamarosan rádöbben, hogy a számára ígért soha el nem múló fiatalság talán már csak hetekben mérhető...

Ezalatt Sarah (Susan Sarandon), a kutatónő izgalmas kísérletet vezet, ahol az öregedés folyamatát tanulmányozzák társaival. Egy nap aztán beállít egy úr, aki azt állítja, hogy harmincas éveiben jár, de ránézésre legalább ötvennek tűnik - Sarah leülteti a váróban és nem foglalkozik vele, pár óra múlva azonban újból találkozik vele és döbbenetes felfedezést tesz...

Innentől pedig elkerülhetetlen a két főszereplőnő találkozása, a kérdés pedig az, hogy mit tehet az ember, ha egy emberfeletti erő kiválasztja magának a saját céljaira?

 

 

Bevallom nem vártam semmit igazán tőle, érdekesnek gondoltam, de egyáltalán nem olyan volt, mint vártam. A szépséges Catherine Deneuve (40 éves volt itt) és a szerintem akkoriban nagyon jól kinéző Susan Sarandon (37 volt, én meg nem mondtam volna) látványát folyton felváltják az erőszak és a pusztulás sokkoló képei meg a gyilkosság vérvörös víziói, és míg az egyik pillanatban csak nézünk és ámulunk az elénk táruló látnivalón, utána meg legszívesebben elfordulnánk - pedig gyakorlatilag semmit se mutatnak direktben.

 

Az élet nagy kérdéseit különös módon mutatja meg nekünk Tony Scott rendező, hiszen fő téma az öregedés, az elmúló szerelem, az elkerülhetetlen végzet, az életen át tartó szenvedés és az ártatlanság bemocskolása.

Míg a legtöbb vámpírfilm a vérszívókat gonosz szörnyetegekként ábrázolja, akiknek egyedül az éltető testnedv megivása számít, addig itt az ezzel járó áldás/átok, az örök élet és az azt kísérő kínok kerülnek középpontba - hasonlót láthattunk már a Nosferatu, az éjszaka fantomjában és A vámpír árnyékában, de akár említhetném a Hegylakót is, ami szintúgy a halhatatlanok szenvedéseivel foglalkozik.

Felmerül még a kérdés, hogy vajon a néző hogyan döntene Sarah-ként - elfogadnánk egy soha el nem múló szerelem, egy véget nem érő élet ajándékát? És ha megnéztük a filmet, elgondolkodhatunk, hogy ha abban a pillanatban igent mondtunk volna, akkor úgy végeznénk, mint Miriam szeretői, az pedig talán még a halálnál is rosszabb.

 

 

Az éhségnek több érzelmi csúcspontja is van: rögtön az indítás már nagyon erőteljes, ahogy szépen lassan épül fel bennünk az itt látható vámpírok élete; de említhetném még a Deneuve-Sarandon ágyjelenetet is, a Johntól való búcsúzást és a két legmellbevágóbb részt: a hegedülő lány végzetét és Miriam sorsának beteljesülését.

A színészi játék mellett a lehengerlő maszkmesteri munka és a speciális effektusok teremtik meg ezt a különös atmoszférát: félelmetes, de mégis szép; látni akarjuk, mégis legszívesebben kikapcsolnánk. Egyetlen negatívuma a számomra értelmezhetetlen utolsó jelenet volt, aminek aztán az imdbn elolvastam a jelentését, viszont ez nem ront rajta sokat. Fura, hogy a betétdalul szolgáló Bela Lugosi Is Dead című szám önmagában nem fogott meg, de itt a látvánnyal és mindennel együtt nagyon jó volt.

 

Érdekességek: A The Hungert Whitley Strieber regénye ihlette, amit nagy vonalakban követ - ez volt Tony Scott első egész estés filmje. A mellékszereplők közt felbukkan egy rövid jelenetig a nagyon fiatal Willem Dafoe és a még rengeteg hajjal rendelkező Dan Hedaya is, valamint az első jelenetben szereplő Ann Magnusont is kiemelném, mert jó csaj:) David Bowie a film kedvéért megtanult csellón játszani, ráadásul, amikor a karaktere fizikai változása úgy kívánta, rekedtre ordította magát éjjelente a Washington-hídon állva:) Az éhséget az 1983-as cannes-i filmfesztiválon versenyen kívül bemutatták.

 

 

10 millió dollárból készült, majdnem 6 milliót hozott. Bemutatásakor a kritika erősen támadta a túlságosan a látványra koncentráló, lassú mivolta és a cselekmény kidolgozatlansága miatt - de idővel kultuszfilm lett belőle, sötét, de mégis csillogó mivoltából fakadóan. Főként a goth szubkultúra körében lett népszerű, még egy rövid életű tv-sorozatot is készítettek hozzá.

 

Én magam nem adnék rá pontot, mert kb. ugyanott vagyok, mint anno a Mephistonál, hogy nem tudok igazán véleményt alkotni róla. Szép, de ronda; vonz, mégis taszít - jó hogy láttam, de újra nem nézném meg.

 

Az imdbs pontszáma: 6.3

 

Hírek:

 

- 2009-ben a Warner bejelentette, hogy készül Az éhség újrája, melynek forgatókönyvét maga Whitley Strieber írja - nos, ebből azóta se lett semmi.

 

- Tony Scott lesz a producere a már többször említett Prometheus sci-finek, valamint a Stoker című drámának - főszerepben Mia Wasikowska, nem tudni, köze van-e Bram Stokerhöz.

 

- Catherine Deneuve-öt a negyedik Asterix és Obelixben, a God Save Britanniában láthatjuk legközelebb.

 

- Willem Dafoe a The Wild Bunch című izraeli animációs filmben lesz szinkronhang, amiben génmódosított kerti növények harcolnak vadvirágok ellen:D

 

Még ma megírom a Max Payne-ről szóló beszámolómat, nemrég szerencsém volt látni A nagy csapatot, este pedig megyünk a Sucker Punch bemutatójára! További várható filmek: Machete.

Szólj hozzá!

Címkék: horror dráma bekategorizálhatatlan


2011.03.21. 14:27 Mozsárágyú

Taták a tutiban (Forget about it) 2006

     Annyira rossz a cím, hogy már jó.

     Burt Reynolds (The longest yard), Robert Loggia (Segítség, felnőttem!) és Charles Durning (Drágám, add az életed!) öreg háborús veteránokat alakítanak, akik egy kellemes ám kifejezetten giccses lakóparkban élnek. Napjaik a környék legszebb nője, Christine (Raquel Welch) társaságának keresésével, meg pókerrel és golfozással telnek. Aztán új szomszédjuk lesz, egy olasznak tűnő, ám amerikai névvel rendelkező pofa, John (Michael Paloma). Ezután kis idővel, teljesen véletlenül a három haver a sivatag közepén egy pénzzel teli bőröndöt talál. Fogadalmukat, miszerint meglapulnak és nem költekeznek, azonnal megszegik. Johnnak mindez feltűnik, mivel a lóvé az övé, a családjától lopta el és ezért van tanúvédelemben. Eleve keresik őt a famíliájának "kedves" tagjai, most még a pénzét is ellopták - ráadásul az FBI két ügynöke is beszáll a buliba, ám céljuk nem az igazságszolgáltatás. Kié lesz végül a sok lé és ki kerül a rács mögé?

     A legelső 5 percben rá lehet döbbeni, hogy ez valami béna film, de a vénemberek néha szolgálnak egynéhány poénnal. A felsorolt öt színészen kívűl a többiek nem nagyon lényegesek, az efbíájos szál pedig egyenesen dögunalom. Richard Grieco játssza az egyik verőlegényt, de, mint tudjuk, neki legnagyobb szerepe önmaga alakítása volt a Diszkópatkányokban, szóval nem kell különösebb reményeket fűzni e film esetében sem hozzá. Az öregek jók, csak sajnálom, hogy ilyen középszerű alkotásban kellett megjelenniük. Welch művésznő, aki korához képest jól néz ki, a férfinézőket vonzotta, bár gondolom nem sokat, mert kötve hiszem, hogy jó bevétele lett volna e műnek.

 Nem olyan mértékben unalmas az egész, hogy el kéne kapcsolni róla, de nem is jó. Csak érdekelt már, mi a vége, ami viszonylag kitalálható volt, de még az utolsó képkocka is tartogatott meglepetést. Az is csak olyan zámolyi búcsú-jellegű.

     A rendező BJ Davis, akit leginkább kaszkadőrként jegyeznek. Ha másra nem, háttérzajnak kitűnő a film. Az egyik jelentről meg valamiért ez a videó jutott eszembe:

Szólj hozzá!

Címkék: vígjáték


2011.03.20. 13:31 Mozsárágyú

Ezek a fiatalok (1967)

 

     "Mostanában bármit teszünk, egyre több a vád.
Ki az, akit vádolnak? Ki az, akit vádolnak?
Téged is, ha életkorod nem sokkal a húsz év fölött jár.
Mondd csak, mivel vádolnak? Mondd csak, mivel vádolnak?

Vétek az, ha hajunk hosszú,
kedves táncunk nem a tangó.
Tánczenénk ha gyors, ha lassú,
számukra csak fület bántó zaj."

Zorán tesója, Dusán oltári jó dalszövegíró, s ezzel a Cini által előadott nótával gyakorlatilag a film mondanivalóját kapjuk meg. A hatvanas évek fiataljai az egész világon lázadtak, kis hazánkban ugyebár más eszközökkel, de a céljuk ugyanaz volt; szakítani a szülők gondolkodásmódjával, ruháival és főleg zenéjével. Saját muzsika kellett a lázadáshoz, ez volt a beat.

     Ami, mint minden akkoriban, hozzánk jelentős késéssel érkezett meg, például '67-ben a Gombafejűek már rég nem is turnéztak. Koroknai Laci (Kosztolányi Balázs) sok-sok kortársával iskola után népszerű klubokban élvezi ezt, az idősebb generáció számára csörömpöléssel egyenértékű zenét. Régi jó barátja, Zsuzsa (Koncz Zsuzsa) ígéretes énekesi karrier előtt áll, a legmenőbb bandákkal énekel, úgy, mint Illés, Omega. Laci szülei (Kállai Ferenc és Berek Kati) azt akarják, hogy egyetemre menjen, Zsuzsa, úgy tűnik, már nem nagyon foglalkozik vele, és hát eleve kamasz szerencsétlen, szóval a világ az ellensége. Minden bújára gyógyír viszont a zene, melyet egy amatőr banda tagjaként mível. 

     A történet az csak amolyan váz, hogy a sok dal - ami miatt a film végülis létrejött - nehogy szétguruljon, legyen köztük valami összekötő kapocs. Amit meg az imént leírtam, az nem igaz, mert természetesen nem a dalok előadása volt a cél, hanem a kultúrális vezetés jónak látta, ha elkészül egy ilyen propagandafilm, és dől a lé, ugyanakkkor irányítani tudják a tiniket, mit szeressenek, satöbbi. (Mivel megtiltani azért nem lehetett ezeknek a bandáknak a szeretetét.) Szóval a legismertebb neveket összelapátolták egy filmbe, de úgy lett, ahogy az illetékes elvtársak szerették volna, és nem úgy, ahogy ténylegesen létezett a beatjelenség; a főszereplő és mindenki más azt akarja sugallni, vagyis bocs, a pofádba nyomni, hogy a beat meg a pop az egy kellemes időtöltés. Nyakkendős fiatalok, jól fésült kislányok és kisfiúk, Bambiszürcsölgetés közben ringatóznak a zenére, és meg sem fordul a fejükben, hogy urambocsá' hangosan tapsoljanak vagy kiabáljanak egy-egy jól sikerült nótára.

     Nekem ez tehát leginkább egy jó kis zenés film, amin azért el tudnék aludni, a színészi játék az csak a helyenként megjelenő színészlegendák okán van jelen. Kállai mellett itt van még a későbbi Virág elvtárs, Őze Lajos. Aztán Bodrogi Gyula, Máriáss József, Koltai Róbert is feltűnik. A többi néma csend.

A szüleim generációja számára ez egyszerű nosztalgia, felidézhetik akkori kedves emlékeiket és annyi. Mindemellett a zene az fülemnek való, és csak elég belegondolnunk, hogy ma hány huszonéves fedezhető fel Omega-, Illés (jó már nem lépnek föl)- koncerteken. Hányan ismerik a Lénát, a Sárga Rózsát, a Sárikát, a Kárpáthyék Lányát és a többi remekművet. Jöhetnek a leghülyébb celebek meg csillagok és faktorok, ezeket a dalokat még 50 év múlva is szeretni fogja a nép, ha nem is játsszák őket agyon úgy, mint a Lédi Gagát. És ez a lényeg, mert maga a film az pocsék, de van benne valami báj és valamelyest korrajznak mondható. Megbuherált korrajznak.

     Eljött a zenei témájú videjó ideje, így következzék egy szuperkoncertnyi legenda most:

 Isteni, mi?

Szólj hozzá!

Címkék: zene magyar


2011.03.18. 14:35 Mozsárágyú

Egy gésa emlékiratai (Memoirs of a geisha) 2005

     Az úgymond nyugati ember számára rejtélyes, érthetelen és sokszor félreértelmezett világról, a gésák világáról szól a film. A hasonló című regény, melyet Arthur Golden írt óriási siker volt az egész bolygón, én mondjuk nem olvastam. Éppen ezért nem tudom, mennyire egyezik a könyvvel, vagy sem. Annyi bizonyos, hogy a látvány az csodás.

     Japánban 1929-ben egy apa eladja kislányát, Chiyót egy gésaháznak, azaz okijának. Sok szegény családban megtörtént ez akkoriban. A lány kis idő múlva értesül szülei haláláról és egyetlen nővéréről sem hall többé, miután neki sikerül elszöknie ugyananbból a városból. Chiyo azonban akarata ellenére cselédként él Hatsumomo (Gong Li), a legismertebb gésa mellett, aki kegyetlen és rossz természetéről is nevezetes. Az esőszemű kislány folyamatos fizikai- és lelki terrorban él, egy nap viszont találkozik egy kedves úrral, akiért képes bármire, így elhatározza, gésa lesz belőle. Nem is akármilyen, és hamarosan saját bőrén tapasztalja meg, mi az irigység, féltékenység, hatalom, kiszolgáltatottség, bosszú. A kedves úr pedig nem is sejti, hogy szereti őt.

    

      A könyv hatalmas sikere után érthető, hogy mozgóképként is kellett vele pénzt kaszálni, így, többek között Steven Spielbergnek köszönhetően megszületett a film. A rendező, Rob Marshall nevéhez köthetjük a Chicagót meg a Kilenc című alkotást, és a hamarosan a mozikba kerülő, 4-es számú Karib-tenger kalózait. Ezek tudatában már nagyjából belőhetjük a film irányát, vagyis egy nagyszabású, rendkívűli látványvilággal megáldott, ám ömlengős és túlontúl "hálivúdias" valamit. Minden adott a szórakozáshoz, mert a főszereplő Ziyi Zhang, a már említett Gong Li és a zeneszerző John Williams mellé még megkapunk egy fura de gyönyörű kultúrális egyveleget; a szagos televízió fájó hiányát éreztető képeket; szerelmi szálat; háborút satöbbi. És számomra az elejétől érdekes volt a történet, de amikor vége lett és elméláztam rajta, rájöttem, hogy ez közel sem olyan nagy film. Az operatőr, Dion Beebe előtt le a kalappal, de a remek képi megjelenítésen túl igazából nem marad sok, csak kissé béna dráma. Ziyi Zhang különböző harcművészeti alkotások okán lett ismert, itt nem mondanám olyan meghatározónak, pedig hát ő a főszereplő. Van benne valami idegesítő nekem. Persze, azt nem vitatom, hogy kiváló munkát végzett, csak személy szerint nem drukkoltam igazából neki. Kislányként sokkal szimpatikusabb volt, akkor Suzuka Ohgo játszotta.

    Gong Li és Ziyi Zhang nekem a 2046-ból volt ismerős, előbbi sokkal erősebben van jelen a filmben, ő valahogy hitelesebb. A kedves urat, az elnököt alakító Ken Watanabe volt az Eredetben, onnan lehet ismerős például, ő olyan megfelelő volt. Aztán, itt van a bárót alakító Cary-Hiroyuki Tagawa, aki nem más, mint Shang Tsung. :) A felnőtt Úritököt Youki Kudoh személyesíti meg, akit a Vér: Az utolsó vámpír című bigyóban láttam, nos itt ő szintén a megfelelő kategória. És a főbb női szereplők közül csak ő japán egyébként, és maga a tény, hogy kínai személyek játszottak japán gésákat, okozott problémákat a cenzúrázás szintjén Kínában.

     A könyv megírásában egy valódi gésa segédkezett. Ő Ivaszaki Mineko, aki így eleve tiltott dolgot tett, hiszen a gésák zárt világába senki nem pillanthat be csak úgy. A film ugyebár Oscar-díjakkal büszkélkedhet, elismerték, de sokan a prostikkal azonosítják a gésákat, és ez a film nem hitette el velük, hogy nem így van. Mindegy.

     Érdemes megnézni, mert szemeink ujjongani fognak, de egyszer elég megtekinteni.

Szólj hozzá!

Címkék: dráma


2011.03.16. 23:35 Tévésámán

Spíler (RockNRolla, 2008)

 

Van olyan, aki nem látta a Blöfföt? Biztos van, végülis én se láttam a Mátrixot... De azért ismeritek Guy Ritchie-t, nem? Legalább azt tudhatjátok róla, hogy Madonna volt férje. De nekem elsősorban ő A Ravasz, az Agy és két füstölgő puskacső meg a már említett Blöff megalkotója és ezáltal az Argo inspirálója is.

Pár napja adta az HBO a legutolsó, hasonló témájú munkáját, a RockNRollát, amivel úgy voltam anno, hogy van, jó, majd egyszer megnézem és most eljött ennek is az ideje:)

 

Manapság Londonban már nem a maffiózók vagy a politikusok irányítják az alvilágot, hanem az ingatlanspekulánsok. Köztük is a legnagyobb Lenny (Tom Wilkinson), aki mindenkit megvásárolt már magának a városban. Legújabb palimadarai a Vad Banda néven ismert kisstílű csapat tagjai: Egy-Két (Gerard Butler), Motyesz (Idris Elba) és Jóarcú Bob (Tom Hardy). A fiúk rendesen belemásznak a szarba, merthogy kétmilliós adósságot csinálnak maguknak - két hetük van, hogy összekaparják a lét... 

 

Ezalatt Jurij (Karel Roden) az orosz milliárdos fel akar építeni egy stadiont az angol fővárosban, ehhez pedig szüksége van pár dologra, így ő is Lenny-hez fordul, és barátsága jeléül kölcsönadja neki kabala-festményét. A biznisz lebonyolításához kellő hétmillió fontnyi készpénz azonban eltűnik és aztán a festménynek is lába kel, hamarosan pedig mindenki a szajré nyomában lesz. Orosz bérgyilkosok, buzik, drogosok, politikusok és egy dögös ügyvédnő (Thandie Newton) keverik a szalámit, ami egyre jobban elnyeli Egy-Kétet és komáit - de őket nem olyan fából faragták, hogy egykönnyen feladják, pláne ha ekkora a tét. A kérdés már csak az, hogy hol a kép és hol a pénz?

 

A másik két Ritchie-féle gengsztermozihoz képest ez nagyon gyorsan indul és az elején marhára kell figyelni, hogy felfogjuk, ki kivel van, meg mi történik. Aztán amikor már egyértelmű, hogy mi a pálya, onnantól rendes tempóban pörögnek az események. Van itt mindenféle vicces jelenet, bunyó, kis lövöldözés, rockzene és a szokásos egyre bonyolultabbá váló cselekmény. 

 

A szövevényes eseményekbe a remek színészek visznek életet. Gerard Butlert eddig sosem láttam még vígjátéki szerepben, de nagyon jól nyomja:) Thandie Newton olyan nagyon rideg, de valahogy mégis vonzó (őt egyébiránt a Vészhelyzetben láthattuk Carter doktor nőjeként); Karel Roden pedig igazán meggyőző, visszafogott alakítást nyújt a Roman Abramovicsról mintázott Jurijként. A legjobb viszont Tom Wilkinson, már csak miatta is érdemes megnézni az egészet. Ismertebb arc még a rapper Ludacris (ő az egyik producert, Mike-ot kelti életre, én nem ismertem fel), Jimi Mistry (pl: Döglött hal) és Gemma Arterton (egykori Bond-görl, itt pedig csak néhány másodpercet szerepel titkárnőként). Egyszer a háttérben kerékpárral elkarikázik a szereplők mögött maga a rendező és az imdb szerint benne volt Dennis Farina, de ezt kötve hiszem, mert őt azért felismertem volna! Ritchie egyébként író és producer is volt, nem csak rendező.

 

A történettel csak egy bajom van: hogy kerül a festmény a nőhöz?! Ez az egyetlen dolog, amit nem tudtam megérteni, pedig utána többször is átgondoltam az eseményeket. Aki tudja, írja meg:) Minden más teljesen érthető és világos - de vannak dolgok, amiket csak a végére mutatnak meg nekünk és addigra majd kifúrja az oldalunkat a kíváncsiság.

 

Érdekességek: Az egyik legviccesebb rész, az ágyjelenet azért lett olyan amilyen, mert Butler éppen meg volt fázva, Newton pedig nem akarta megcsókolni, nehogy megfertőzze őt:) Egy vicces név a mellékszereplők közül: James Puddephatt - ő valami zsarut alakít. A stáblista alatt érdemes még maradni, mert a bárban táncolós jelenetet megtekinthetjük teljes hosszában, valamint az alkotók neveinek felsorolása után kiderül, hogy "a Vad Banda visszatér a következő epizódban" - vagyis hogy terveznek folytatást!

 

A Spíler 18 millió dollárból készült, nem tudom pontosan mennyit hozott, elsősorban pozitív kritikákat kapott. Guy Ritchie valóban tervezi a folytatást, egészen pontosan a folytatásokat, a Spílert ugyanis trilógiának álmodta meg, ha minden igaz, a második rész forgatókönyve már kész, csak a stúdió jóváhagyására vár - elvileg a következő epizód címe The Real RockNRolla lesz.

 

Nekem nagyon tetszett, csak az a kis fordulat a sztoriban az, ami fejfájást okozott:) Mindenesetre sokkal viccesebb és kevésbé komolyabb, mint az elődei, remekül szórakoztam rajta!

 

Pontozás:

 

imdb: 7.3

 

Szerintem: 5/5 (Azért nem vonok le pontot, asszem meg kéne nézni újra, lehet, akkor rájönnék a megoldásra.)

 

Hírek:

 

- Gerard Butler az Így neveld a sárkányodat 2-ben lesz hallható. (Ez tényleg ennyire jó volt, hogy folytatni kell?)

 

- Mark Strong (aki itt Lenny jobbkeze, Archie volt) a Zöld Lámpásban lesz a gonosz Sinestro (talán a főellenség!) és felbukkan még a John Carter of Mars sci-fi/kalandfilmben is.

 

- Idris Elba két képregényhősös moziban fog szerepelni: a Thorban és a Ghost Rider: Spirit of Vengeance-ben - valamint a Prometheus című fantasztikus filmben.

 

- Tom Hardy lesz a The Dark Knight Rises-ben Bane, vagyis Átok (külsőleg nem igazán tartom alkalmasnak erre a szerepre, de már anno Liev Schreiber is meglepett Kardfogként a Farkasban).

 

- Karel Rodent A Lonely Place to Die nevezetű hegymászós akció-horrorban nézhetjük majd legközelebb.

 

- Toby Kebbel (a rocknrolla Johnny Quid) a Wrath of the Titans-ben játszik legközelebb, Liam Neeson oldalán.

 

- Ludacris a Halálos iramban: Ötödik sebességben bukkan fel újból. (Ebből is minek öt rész?)

 

- Gemma Arterton szintén benne lesz a Wrath of the Titans-ben, ami egyébként eddig nem volt számomra egyértelmű, hogy a War of the Titans folytatása, de mivel ő mindkettőben Io karakterét alakítja, így most már biztos (ez nem bukott meg amúgy?). Ezen kívül az igencsak figyelemfelkeltő Hansel and Gretel: Witch Hunters névre hallgató horror-vígjátékban az egyik címszereplőt alakítja - Jancsi és Juliska a hírhedt mézeskalácsházas incidens után tizenöt évvel boszorkányvadászként harcol a gonosz ellen:) Ezt látnom kell!

 

Ma este lesz valami tinihorror az HBOn, talán azt meg tudom majd nézni, ha nem, akkor Az éhséget tekintem meg.

Szólj hozzá!

Címkék: krimi akció vígjáték


2011.03.16. 12:00 Tévésámán

Mindent bele, fiúk! (Piú forte, ragazzi! 1972)

 

Bud és Terence filmje 1972-ből. Mindketten fiatalok, sikeres pályájuk kezdetén vannak és ez az egyik legjobb közös munkájuk!

 

Plata (Hill) és Salud (Spencer) pilóták, akik pénzért szinte bármilyen repülőt elvezetnek bárhová. Azonban a szerencse az utóbbi időkben elpártolt tőlük, így pénz híján megbízhatatlan munkaadójuk ötletében bízva biztosítási csalást készülnek végrehajtani. A dolog nem jön össze és hőseink ott ragadnak a dzsungelben, ahol egy Mr. Ears nevű pacák a király: mindent ő hoz, mindennek ő mondja meg az árát, minden az övé, mindenki neki dolgozik. A nagydarab szakállas és égkék szemű haverja viszont megérzik a nagy üzlet lehetőségét és felhajtanak egy saját repülőt, hogy borsot törjenek Mr. Ears orra alá - na meg hogy megszedjék magukat! De nem számolnak a helyi zsarukkal, a kiskirály bosszúszomjas embereivel és egy furcsa öreg fazonnal, aki folyton valami kincset emleget. Vajon mi sül ki ebből?

 

Természetesen ütős poénok, nagy pofonok és mindez Brazília fantasztikus ritmusára! Az író-rendező az a Giuseppe Colizzi, aki a páros legkorábbi közös filmjeit dirigálta, pl. az Isten megbocsát, én nem című förmedvényt - meg is lepődtem, hogy jé, ezt ugyanaz a pasas rendezte? A zenét ismét a de Angelis-bratyók szolgáltatják, megint felbukkan az örökös ellenfél, Riccardo Pizzuti és kiemelném még a bolondnak hitt öregembert alakító Cyril Cusacket, ő szerintem tök jó benne.

 

Sajnos semmi érdekeset nem találtam róla a neten, annyit azért megemlítenék, hogy az imdbn kakyoin132 nevű olasz felhasználó írja, hogy a Mindent bele, fiúk! 90 percnél hosszabb verziói (főleg a 120 perces vágatlan) sokkal jobbak az eredetinél - ki tudja, én még egyiket se láttam, de nekem ez a sima is tetszik.

 

Nem szaporítom tovább a szót: aki szereti őket, annak ez is tetszeni fog!

 

Pontozás:

 

imdb: 6.3

 

Szerintem: 5/5

 

Készül az írás a Spílerről, mást biztosra most még nem mondanék.

Szólj hozzá!

Címkék: hill spencer


2011.03.14. 18:54 Tévésámán

Rendőrakadémia 7 - Moszkvai küldetés (Police Academy: Mission to Moscow, 1994)

 

A sorozat utolsó darabja, elkészültére már mindenkinek a könyökén jött ki a Rendőrakadémia. Ami az első részben nagyszerű komédiázás volt, az még a másodikban is jól működött, a harmadik, negyedik részben viszont csökkent a színvonal, az ötödiktől kezdve pedig nagyon erőltetett lett az egész. Ugyanis ez a rész volt az, ahol a sorozat lelkének számító Steve Guttenberg kilépett Mahoney karakteréből, ezek után pedig sorra tűntek el a már ismert szereplők és a színvonal egyre romlott. Nem csak azért, mert már egy normális történetet se bírtak összehozni, hanem mert a poénok egyáltalán nem viccesek. A hetedik epizódnál az alkotók ugyanúgy képtelenek voltak valami eredetit kitalálni, ezért az ekkor még épphogy csak véget ért hidegháborúban a barikád túloldalán álló ellenfélhez, az oroszokhoz küldték el a megmaradt főhősöket. 

 

Sikerült összeszedni George Gaynes-t (mindegyik részben látható, de csak itt írták ki őt első főszereplőnek), G.W. Bailey-t (az eredeti "gonosz", Harris megszemélyesítője), Leslie Easterbrookot (Callahan, a nehézbombázó:D), Michael Winslow-t (a hangutánzó Jones, aki szintén benne volt az összes epizódban, sőt még a folytatást jelentő sorozatban is), és David Grafot (a fegyvermániás Tackleberry), a már ismert szereplők közül. Mellettük pedig ott volt az akkor még nem annyira ismert Ron Perlman (ő a főgonosz maffiavezér), a nehezen felismerhető Christopher Lee (a neki szánt viccek azok, amiken nevetni is lehet) és első filmes szerepében a gyönyörű Clare Forlani (láthattuk őt még pl. a Mystery Menben). A  pozitív hősnek szánt Charlie Schlatter egy igazi senki, ráadásul alacsonyabb Forlaninál is, azóta nagyon sokra vitte, főként szinkronhangként alkalmazzák még. Ha pedig a szinkronoknál tartunk, az orosz rendőrtisztet életre keltő fickót hallhattuk annak idején a régi Transformers-rajzfilmekben Mogorva (Grimlock) hangjaként:)

 

 

Történet mint olyan végülis nincs. Az alapötlet nem lett volna rossz, miszerint a ruszki bűnszervezet feje egy számítógépes játék piacra dobásával akarja átvenni az uralmat a világ vezetőinek komputerei felett, de hogy ezt miért kellett elvinni Oroszországba, azt nem értem. Lassard eltévedése viszont egész jó poénforrás lett - ám sajnos az összes többi viccesnek szánt akármi 90%-ban nem működik.

Csak azért nézem meg újra, mert nagyon kedvelem Ron Perlmant és érdekes őt látni egy kifejezetten ostoba, komolytalan szerepben, emellett Forlani kisasszony tényleg nagyon szép volt akkoriban, szóval őt meg jól esik nézni:)

 

 

Érdekességek: Ez volt az egyik első amerikai film, amit Oroszországban forgattak, a készítőket beengedték a Vörös Térre és az Állami Balett épületébe is (a balettes rész egyébként az abszolút mélypont, Bailey az egész filmmel iszonyatosan lejáratta magát). Hogy mennyi pénzből készült a Rendőrkadémia 7, azt nem tudom, de csak 126 247 dollárt hozott vissza... Az első volt a szériában, ami 1 millió alatti hozamot produkált; borzalmas kritikákat kapott - szinte minden tekintetben a legrosszabb Police Academy-film a Moszkvai küldetés.

 

Sajnálom, hogy ez lett belőle, mert Perlmannel azért elég nehéz rossz filmet csinálni, Christopher Lee-vel pedig szinte lehetetlen, azonban Alan Metter rendező úrnak (akinek a hasonló színvonalú Rodney Dangerfield nevével fémjelzett, 1986-os Vissza a sulibát is köszönhetjük) ez is sikerült.

 

 

Pontozás:

 

imdb: 2.6

 

Szerintem: 2/5 (Három-négyszer sikerült megnevettetnie és a már említett három új arc [Forlani, Lee és Perlman] hatalmas mértékben emelték a színvonalat, ám az még így is a béka segge alatt van.)

 

Hírek:

 

- Michael Winslow szerepel majd a Bloody 27 című horrorban.

 

- Leslie Easterbrook a szintén a borzongatós műfajba tartozó Taxidermistben lesz benne, ami egy preparátorról szól, aki sorozatgyilkos és kitömi az áldozatait...

 

- Christopher Lee A hobbit első és második részében újból eljátssza majd Sarumant.

 

Hamarosan kezdődik a Mindent bele fiúk!, amit biztosan megnézek, este pedig vagy Spíler vagy Apja lánya, esetleg Az éhség.

3 komment

Címkék: vígjáték


2011.03.14. 01:01 Tévésámán

A tetovált lány (Män som hatar kvinnor, 2009)

 

Nem olvastam a regények egyikét se, de mégis tudtam, hogy a fiatalon elhunyt Stieg Larsson könyvei óriási sikert értek el. Láttam a műsorújság ajánlóját és hezitáltam, hogy meg akarom-e nézni ezt vagy sem? Aztán végülis az igen mellett döntöttem - nyilvánvaló, nem?:) Mielőtt azonban belevágnánk, lássuk ki volt az író!

 

 

Karl Stig-Erland Larsson svéd író, újságíró és fényképész 1954-ben született. Egész korán kezdett el rajongani a tudományos fantasztikumért, első novellái is ebben a témakörben készültek, sci-fi rajongói klubok elnöke lett és több ilyen témájú folyóiratban is publikált. Nyíltan baloldalinak vallotta magát, a svéd Kommunista Munkáspárt tagja és az ahhoz kapcsolódó újságok munkatársa volt.

Megalapította a Svéd Expo mozgalmat - a nemzeten belüli szélsőjobboldali és rasszista szervezetek felderítésére (Larsson nagy szakértőjévé vált ennek a témakörnek), meg az általuk terjesztett eszmék elburjánzásának megállítására - valamint a mozgalom újságját, az Expot is ő hozta létre. Elsősorban a Svéd Demokraták pártját kutatta, a munkája miatt rengeteg halálos fenyegetést kapott és bujkálnia kellett - pl. nem volt állandó lakása hosszabb ideig.

Nappal újságot írt, éjjel pedig magánnyomozásokat folytatott a jobboldali szélsőségesek után. 1991-ben ezen éjszakai kutatások eredményeként született meg első könyve, az Extremhögern (Jobboldali extrémitások).

 

A Millenium-trilógiaként elhíresült regényhármast saját szórakoztatására írogatta otthon, sosem gondolt rá, hogy kiadatja, csak nem sokkal a halála előtt. Inspirációjául egy, az életét meghatározó fiatalkori tragédia szolgált, ugyanis tizenöt évesen végignézte, ahogy egy fiatalkorúakból álló banda megerőszakol egy Lisbeth nevű lányt - ennél fogva érthető a könyvekben felbukkanó rasszizmus- és erőszak-ellenesség. Ezek egyébként egész életében jellemezték őt magát is, sosem tudta megbocsátani magának, hogy anno nem segített a lányon, így belőle hozta létre saját főhősét, Lisbeth Salandert. Különös, de a kemény, durva külsejű regényalak megszületésében az ismert svéd mesefigura, Harisnyás Pippi is szerepet játszott: az író így képzelte el magában a felnőtt Pippit.

 

Stieg Larsson 2004-ben bekövetkezett halálát az okozta, hogy a lift elromlása miatt gyalog kellett felmennie a hetedikre és ettől szívrohamot kapott.

Elhunyta után került elő a három befejezett regény (A tetovált lány, A lány aki a tűzzel játszik, A kártyavár összedől), amiket ekkor adtak ki. Ezek mellett egy negyedik mű háromnegyed részt kész kézirata is előkerült, valamint az alkotó ötleteinek feljegyzése az ötödik és hatodik részhez - a szériát tíz részesre tervezte! Ezek a befejezetlen munkák ma Larsson egykori élettársának, Eva Gabrielssonnak a tulajdonában vannak.

 

A Millenium-trilógiából összegyűlt hatalmas örökséget máig nem tudták elosztani az örökösök közt. Mivel az írónak a fenyegetések miatt bujkálnia kellett, így nem volt bejelentett állandó lakcíme, ezért Eva és Stieg sosem tudtak összeházasodni (Svédországban bejelentett közös lakcím kell a házassághoz), így ő törvényesen nem jogosult a pénzre. Az író nem volt beszélőviszonyban apjával és bátyjával sem, így elvileg nekik sem jár semmi - egy előkerült 1977-es keltezésű végrendelet szerint minden az egyik kommunista szövetségé lenne, de erről pedig kinyilvánították, hogy illegális szerveződés, így ők sem kaphatnak semmit…

Érdekesség még, hogy Stieg Larsson az 1977-es évben a dél-afrikában található Eritreában női gerillaharcosokat tanított gránátvető-használatra:D és hogy ő az első író, aki több mint 1 millió e-bookot (digitális formátumú könyvet) adott el az Amazon.comon.

 

A trilógia első részéből készült A tetovált lány (svéd címe magyarul: Férfiak akik gyűlölik a nőket, angol címe: A lány a sárkány-tetoválással, meg még van valami hülye magyar alcíme is), egy kis ízelítő a sztoriból:

 

 

Mikael Blomkvist (Michael Nyqvist) hírhedt újságíró, akire éppen most szabtak ki három hónapnyi letöltendő börtönbüntetést, mivel rászállt egy nagykutyára, aki végülis tisztára mosta magát. A férfi elveszti lába alól a talajt...

Ezalatt a huszonnégy éves Lisbeth (Noomi Rapace), az extrém külsejű hackerlány új megbízást teljesít: le kell nyomoznia egy Blomkvist nevű újságírót - ugyanakkor nyakába varrnak egy felettébb perverz és erőszakos új gyámot, aki az első adandó alkalommal megerőszakolja őt. A lány visszavágni készül, de közben kedvtelésből tovább figyeli az utolsó alanyát: a hitehagyott zsurnaliszta egy Isten háta mögötti szigeten van éppen, ahol egy idős milliárdos (Sven-Bertil Taube) megbízásából egy negyven évvel ezelőtt eltűnt lány után nyomoz.

A két különös ember útjai keresztezik egymást és Lisbeth nem várt segítség lesz Mikael számára - de az ügy, amibe belefolynak, egyre szövevényesebbé, egyre ijesztőbbé válik, míg végül egy halálos játszma részesei lesznek. De vajon ki áll a háttérben?

 

Svéd filmről lévén szó, az alkotókat nem kötik korhatáros besorolások, mint amcsi kollégáikat, így a nyers valóságot a maga ocsmányságában lehetett visszaadni. Ez az egyik, amiért szeretem az európai mozikat, mert mondjuk, ha valakit meglőnek bennük, akkor az vérzik is. (Ezen kívül az is tetszik, hogy annak ellenére, hogy milyen nagy sikerű regényről van szó, ami több milliós példányszámban kelt el és már három mozgókép is készült belőle, mégsem látom sehol kiírva, hogy "Kedvencem", nem idézgetnek belőle, a főhősöknek nincsenek rajongói klubjaik, szóval nem rágják az ember szájába úgy, mint mondjuk Paulo Coelhot meg a tvájlájtot.)

 

 

A játékidő első felében a két karaktert egymástól függetlenül követjük nyomon. Míg Mikael próbál valami nyomra bukkanni régi feljegyzések közt és feledésbe merült archívumok mélyén, addig Lisbeth-nek állandóan atrocitásokat kell eltűrnie, minden napja küzdelem. Aztán a két szál találkozik (én is rájöttem arra, amire a csaj rájön) és onnantól lesz igazán érdekes a dolog. A megerőszakolós jelenetek nagyon naturalisztikusak, de amikor Lisbeth bosszút áll, akkor mondtam azt, hogy a mindenit, ez micsoda film! Ezek után már egyre jobban érdekelt ez a zűrös nő, majd miután elkezdik kibogozni ketten a rejtélyt, úgy az izgalom is növekszik, egyszerűen odaszegeződtem a képernyő elé! Két alkalommal azért mégiscsak kiötlöttem, mi következik: az egyik a már említett dolog, amire a főhősnő is rájön; a másik meg a főhős erdei futásánál bekövetkező esemény - ezek viszont inkább a filmes megvalósítás "hibái" lehetnek, nem a regényé. (Végülis lehet, hogy én vagyok nagyon jártas már a mozik világában, vagy ha nem, akkor Larsson belefutott egy-két klisébe:))

 

A látványvilágot az erős, sötét színek jellemzik, amik főleg a jelen eseményeinél és az elején, Lisbeth-nél hangsúlyosak - ugyanakkor a múlt boldogságot jelentő emlékeit már-már vakító fényességben láthatjuk. Mindkét főszereplő nagyon-nagyon jól alakít. Noomi Rapace karaktere egyáltalán nem nőies, olyan taszító, de mégis érdekes figura, a svéd színésznő rendkívüli teljesítményt nyújt a tetovált lányként. (Nézzétek meg itt alul a képét, mennyire máshogy néz ki igazából, mint  a filmben!) Michael Nyqvist figurája számomra különösen szimpatikus, mivel én is ilyen nyugis pacák vagyok (mostanában sajnos már sokszor nem), valamicskét konyítok az íráshoz és engem is ilyen fura csajokkal hoz össze az élet folyton:)

 

 

Néhány érdekesség: Noomi Rapace fiatalkorában punk volt és az onnan megmaradt régi piercing-lyukakat fel tudta használni karaktere testékszereihez. Emellett szigorú diétán volt és kickbox-edzésre járt hét hónapon keresztül, hogy elérje az izmos Lisbeth megszemélyesítéséhez szükséges formát. A tetovált lány anyját játszó színésznő Nina Norén, aki Rapace valódi édesanyja.

Tavaly ilyenkor a francia Canal+ minisorozat formájában, 6x90 perces epizódokra vágva leadta a három elkészült Millenium-film hosszabb verzióit, amit a 8 millió nézőből 1.1 millióan kísértek figyelemmel. A Millenium egyébként az újság, aminek Blomkvist ír.

 

A tetovált lány 13 millió euróból lett és 104 milliót hozott, megkapta a BAFTA Legjobb Nem Angol Nyelvű Filmnek járó díját és amit még sosem láttam, a neves filmkritikus, Roger Ebert négyből négy csillagot adott rá - a többi kritikus is elismerte egyébként.

 

Nekem tetszett, egy igazán izgalmas krimi volt, érdekfeszítő sztorival, érdekes karakterekkel és jól megcsinált fordulatokkal. Ráadásul valahogy olyan életszagú az egész, ha elvonatkoztatunk a rettenetes eseményektől:) Kíváncsi vagyok, vajon a könyv is ilyen jó-e?

 

Pontozás:

 

imdb: 7.7

 

Szerintem: 5/5 (Biztosan megnézem a folytatásait is!)

 

A tetovált lány tv-sorozatról (SZPOJLEREK): 2013-ban adta először a Viasat3 a svéd mozik hat részessé darabolt, hosszabb verzióját, amely összesen 12 órát tesz ki. Ezt anno nem tudtam megnézni, de most, 2014-ben ismét műsorra tűzték és ez alakalommal már volt időm rá. Pár megfigyelés: Ragály oldja meg a Harriet-ügyet, mert végül ő talál rá a nőre és később Teleboriant is ő leplezi le. Nélküle a hősök semmit sem érnének. A harmadik rész elég unalmas volt, de a többi jó, részletes és informatív, főleg az első kettő. Akinek tetszettek a filmek, azok nézzék meg a sorozatot is! Viszont azt elképesztően felháborítónak találom, hogy a hat epizódból az ötödiket egyszerűen nem adták le. Hogy miért? Nyilván a jövő héten valami nagyon fontos vetélkedőt vagy ostoba akciófilmet kell sugározniuk, nem beszélve az ismétlésekről és hát nincs hely a műsorban. De akkor miért adták a hatodikat?! Miért nem lehetett volna eltolni az egészet egy héttel, úgy hogy ötödik most, jövő héten semmi, utána a hatodik?! Ez az egyik legnagyobb pofátlanság, amit az utóbbi időkben magyar tvcsatornák csináltak... 

 

Hírek:

 

- Michael Nyqvist játszani fog Tom Cruise mellett a Mission Impossible: Ghost Protocolban.

 

- Noomi Rapace jelenleg éppen válik, viszont dolgozik is. Benne lesz a Prometheus című sci-fiben és a The Last Voyage of the Demeterben (lásd: Drakula).

 

- Készül a Män som hatar kvinnor hollywoodi feldolgozása: a The Girl With The Dragon Tattoot ebben az évben már láthatjuk, Blomkvistet Daniel Craig játssza majd.

 

Ma megnéztem a Rendőrakadémia 7-et, hogy a sorozat teljessé válhasson itt a blogon, ezt legkésőbb keddre megírom majd. A többivel kapcsolatban egyelőre nem ígérek semmit.

Szólj hozzá!

Címkék: akció dráma


2011.03.12. 23:49 Tévésámán

G.I. Joe - A Kobra árnyéka (G.I. Joe: The Rise of Cobra, 2009)

 

Első emlékem a G.I. Joe-król az, hogy általánosban az egyik osztálytársamnak (akinek a keresztneve ugyanaz, mint az enyém) volt egy csomó belőlük. Még asszem járművei is akadtak, de szerintem elsősorban azért voltak neki ezek az akciófigurák, mert van két idősebb bátyja és talán tőlük örökölt. Nekem világ életemben csak egy Joe-m volt (egy fényképet készítettem róla, mert még most is megvan), mert jobban érdekeltek a Transformerek (autó is meg katona is egyben), de azt hiszem ezek az "igazi amerikai hősök" sose értek el túl nagy népszerűséget Magyarhonban. Minden srác ismerte őket, valaki játszott is velük, de szerintem a LEGO és az Alakváltók (na meg a gumidínók:D) népszerűbbek voltak náluk.

 

Amit érdemes tudni ezekről az elit katonákról: 1964-ben jelent meg az első három Joe, 12 inches (kb. 30 centis) akciófigurák képében, azóta pedig számtalan különböző méretű figura, képregények, rajzfilmek, stb. láttak napvilágot róluk. Nevük az egyszerű amerikai katona köznyelvi megjelölése (G.I.= General Infantry, vagyis általános gyalogság; a Joe pedig kb. úgy fordítható, hogy pasas, fickó). Az itt tárgyalt filmet elsősorban nem ők ihlették, hanem a high-tech fegyverekkel való lövöldözés - a Hasbronak pedig éppen kapóra jött ez, mert a Transformerek mellett egy másik régi játék-szériáját is elővehette, amiben nemzetközi szuperharcosok űrfegyverekkel küzdenek a gonosz terroristák ellen. A terroristák pedig szeptember 11. óta a "civilizált világ ellenségei", szóval minden adott volt a sikerhez. Lássuk mi lett belőle:

 

A nem is olyan távoli jövőben a MARS fegyvergyártó kifejleszt egy elképesztő pusztító erejű, nanotechnikára épülő rakétafejet, melynek négy prototípusát egy különleges kommandó szállítja át Amerikán. A konvojt azonban egy rejtélyes, hatalmas tűzerővel bíró csapat megtámadja - a csatába bekapcsolódik pár, látszólag a semmiből jött harcos is, akikkel együtt végül a nano-rakéták megmenekülnek - de a veszteségek hatalmasak.

A kommandó két túlélője [Duke (Channing Tatum) és Kioldó (Marlon Wayans)] hamarosan a segítségükre sietett elit sereg, a G.I. Joe-k sorai közt találja magát, ahol kemény kiképzés, új barátok/barátnők:) és egy addig soha nem látott, titkos világ várja őket. Hőseinknek viszont nincs sok idejük örülni az új élményeknek, mert rögtön bevetésre indulnak: a fegyvereket mégiscsak ellopja a Bárónő (Duke egykori kedvese - Sienna Miller) és a szupergyors nindzsa Viharárny (Byung-hun Lee) által vezetett rohamcsapat.

A két új Joe, kiegészülve Kőkeménnyel (Adewale Akinnuoye-Agbaje), Brékóval (Said Taghmaoui), Scarlett-tel (Rachel Nichols) és a néma Kígyószemmel (Ray Park - sejtettem, hogy ő az!) elindul, hogy megállítsa a rosszfiúkat, akik célba veszik az Eiffel-tornyot - ám ez még csak a jéghegy csúcsa!

 

 

(Ez az én saját harcosom:)) Lövöldözés minden kaliberrel, lézerfegyverek, rakéták, szuperszonikus vadászgép, tengeralattjárók, elpusztíthatatlan Hummer, nindzsák, pár jó nő, néhány ocsmány "szörnyeteg" és több mint 250 robbanás - kell ennél több?:)

 

Úgy gondoltam, hogy ez sem lehet valami nagy durranás, de miután nekem tetszett a Dragonball-film (és első nézésre még a Transformers-ek is), így mégiscsak valami izgire kezdtem számítani. Aztán mikor már úgy az ötödik percben egy olyan csatát vetítettek elém, amit más filmekben az utolsó nagy balhéknál szoktak, tudtam, hogy ez jó lesz!

A történet elsőre egyszerűnek tűnik, de több fordulat is van, bár ezek közül egy (az egykori szerelem-szál) kitalálható, de például a háttérből a szálakat irányító főgonosz kilétére sosem jöttem volna rá magamtól. Az akciójeleneteket megszakítva a legtöbb központi szereplő múltjába is betekintést nyerhetünk, valamint marad hely keménykedésre és olcsó poénok puffogtatására is. Ami nagyon tetszett, az a nem egy nagy eseményre kihegyezett történetvezetés. Ha belegondolunk, akkor pl. Son Goku és Optimus mozivásznas kalandjában is egy nagy központi szál van: a gonosz, aki egy bizonyos valami megszerzésével akar egy bizonyos célt elérni. Itt viszont nem csak egy főrosszfiú van, ráadásul többféle, váltakozó cél mozgatja az antagonisták seregét.

 

 

A hősnek szánt Channing Tatum nekem nem igazán került a középpontba: túlságosan kemény, mindenkit túlteljesítő, "tökéletes" jófiú; aki nemcsak kidolgozott testtel, de fejlett erkölcsi tartással is rendelkezik. Az ő ellensúlyozására szánt poénos néger srác szerepében Marlon Wayans kezdetben borzasztóan tenyérbe mászó, majd nagyrészt elsikkad, de nekem ellenszenves volt, mert övé lesz végül a legjobb csaj, Scarlett (nekem Rachel Nichols jobban tetszik, mint Sienna Miller). A Joe-k vezetője maga Dennis Quaid, az egyik őrmester pedig a szigorúan stáblistában fel nem tüntetett Brendan Fraser. Ha már nála tartunk: a filmet A múmiával ismertté vált Stephen Sommers rendezte, így kedvenc hőse mellett egy-egy kis szerepben játszatja Arnold Vosloot (Imhotepet) és Kevin J. O'Connort (Benny-t) is. Ismertebb arc még Jonathan Pryce, aki az Egyesült Államok elnökét kelti életre, valamint egy nyúlfarknyi szerepben láthatjuk a modell Karolina Kurkovát.

 

A legkarakteresebb jófiú a szótlan Snake Eyes, akit Ray "Darth Maul" Park játszik - gyors, erős, jól néz ki, nekem ő volt a főszereplő. A gonoszok közt pedig ott van a baromijól megcsinált Doktor (Joseph Gordon-Levitt), akit később már egy másik néven emlegetnek; és a sok-sok, maszkos NeoVipera-harcos. Nekem Storm Shadow kicsit erőltetett volt, Sienna Miller meg nagyon:D

Stephen Sommers egyébként nem csak rendező, de író, producer és zenei producer is volt, az írásban pedig részt vett a '85-ös G.I. Joe-rajzfilmsorozat és a képregények történeteinek megalkotója, Larry Hama. Hamát NATO-tábornokként szerepeltették volna, de végül kivágták a jeleneteit és csak egy pár képen látszódik a háttérben. Őt egyébként akkor kérték fel segíteni, mikor az előzetes forgatókönyv kiszivárgott a netre és a rajongóknak egyáltalán nem tetszett.

 

A sztorival szerintem semmi gond nem volt, én nagyon jól szórakoztam rajta, ha eltekintünk az idegesítő Wayans-től, akkor tulajdonképpen minden oké benne. Nem kell valami hűdenagy dologra számítani, végülis játékok az inspirálók... De azért van egy-két elég erőszakos jelenet - ugye vér azért nem fröcskölhet -, kapunk pl: fejleszakadást, leszúrást, lekaszálást, stb. A készítők egyébként legfőbb forrásul a Joe-képregényeket vették és elvonatkoztattak a rajzfilmtől.

 

Néhány érdekesség: Amikor a gyerekkorú Kígyószem és Viharárny harcolnak, az egyikük egyszer felnőtt férfihangon nyög - ez egy eléggé észrevehető hiba. Az antarktiszi csatánál az impulzus-ágyú hangja egy régi effekt egyenesen a '82-es TRONból:) A marketingkampány részeként a 16. Nemzetközi G.I. Joe Kiállítás napján a negyvenkét emeletes Kansas Hotel tetejéről 300 darab, ejtőernyős 12-inches figurát engedtek le, amik majd 500 lábnyit repültek:)

Ray Park és Snake Eyes már elég korán "találkoztak", mert a gyermek Park anno egy ilyen figurával játszott, de nem nagyon ismerte a háttérsztoriját. Hiányos tudását viszont a képregények elolvasásával pótolta, valamint tanulmányozta a karakter mozgását és pózait a rajzfilmből. A Park által viselt teljes testet elfedő ruhában elég nehéz volt mozogni, a színész több napig otthon is hordta a kosztümöt, hogy megszokja. Ennek ellenére annyira tetszett neki Kígyószem életre keltése, hogy megkereste Kevin VanHook és S. L. Gallant képregény-alkotókat, hogy egy saját magáról mintázott miniszériát készíttessen velük.

A The Rise of Cobrahoz készültek kis- és nagyméretű akciófigurák, járművek, egy négy részes előzmény-képregény és kiadtak mellé egy videójáték-folytatást is.

 

 

A Kobra árnyéka 175 millió dollárt vitt el, de 302 és fél milliót hozott. Sajtóvetítést nem tartottak, a kritikusok nagyrészt mégis támadták. Channing Tatum megnyerte a Teen Choice Award Legjobb Akciófilm-Hősnek járó díját, Sienna Miller pedig a Legrosszabb Mellékszereplőnő Arany Málnáját:)

 

Egy igazán fiúknak való mozi ez, de a lelkükben gyerek férfiak is jól fognak szórakozni rajta - nekem nagyon tetszett!

 

Pontozás:

 

imdb: 5.7

 

Szerintem: 5/5 (A befejezésben lévő csavart nem is említettem még;))

 

Utólagos szerkesztés: Mivel meg akarom nézni a második részt, ezért tegnap éjjel ismét megtekintettem ezt. Két dolgot kell megemlítenem: 1. Wayans az eredeti szinkronjával egyáltalán nem annyira irritáló, mint a magyarral, ez pozitívum. 2. A korábbi nézéskor magával ragadott a pörgős hangulat, de most, másodszorra már feltűnt, hogy mennyire sok baromság van benne. Csak egy példa: A jeges kontinensen pont ahhoz a bunkerhez érkeznek a jófiúk, amiben a hiper-szuper-überjet parkol, ráadásul közvetlenül innen lövik fel a rakétákat is; amikből az egyiket Kígyószem a motoros szánjára szerelt fegyverrel, tökéletes ívben egyből eltalál. Plusz egy, ez már közben ugrott be: Destro végső álarca rém béna, de a Parancsnoké most egészen tetszett, bár így sem érhet a '80-as évekbeli figurán látható lepel nyomába. Ha most kellene értékelnem, akkor legalább egy mínusz pontot kapna, ha nem többet. Nagyon érdekel, hogy vajon hogyan képesek ezt folytatni?

 

Hírek:

 

- Készül a következő G.I. Joe-film, Dennis Quaid, Ray Park, Channing Tatum és Byung-hun Lee biztosan szerepelnek majd, a forgatókönyvet a Zombielandet elkövető páros, Rhett Reese és Paul Wernick írják, a rendező Jon Chu lesz. A forgatás ez év júniusában indul, a bemutató jövőre várható.

 

- Stephen Sommers ismét hármas feladatot lát el a műben, amin dolgozik, ez a When Worlds Collide, egy sci-fi, a világvégét előidéző katasztrófával a középpontban.

 

- Joseph Gordon-Levittot a már itt emlegetett Looper című futurisztikus filmben láthatjuk majd, amiben a maffia bérgyilkosának saját jövőbeli énjét kell megölnie - ő lesz a fiatal én -, valamint szerepelni fog még a The Dark Knight Rises-ben is.

 

- Rachel Nichols-szal a készülő Conan-újrában találkozhatunk legközelebb.

 

- Ray Park az első olvasatra valami GUNDAM-koppintásnak tűnő 2012-es Future Fighters-ben lesz benne, ahol főként ázsiai emberek irányította bazinagy robotok csapnak majd össze - izgalmasan hangzik:)

 

- Arnold Vosloot a Green Lantern: Emerald Knights névre hallgató, egyből dvdre készülő rajzfilmben hallhatjuk és a Sara's Cell címet kapott terroristás horrorban láthatjuk egy év múlva - utóbbiban Tony Todd-dal karöltve.

 

Tegnap megnéztem A tetovált lányt, így erről holnap már olvashattok is, ezen felül már előre beígérhetem a két folytatását, valamint továbbra is tervezem Az éhség és a Kopaszkutya megtekintését is.

Szólj hozzá!

Címkék: akció sci fi szuperhős


2011.03.10. 12:23 Tévésámán

Star Trek III - Spock nyomában (Star Trek III: In Search for Spock, 1984)

 

Elérkezett hát az idő, megnéztem a Spock nyomábant, így most már az elsőtől a tizenegyedikig az összes Star Trek-mozifilmet láttam. Ahogy a készítők ennek a résznek az esetében, én is csinálok egy kis áttekintést, hogy mi is történt a harmadik epizódig:

 

Az első egész estét betöltő kalandban (The Motion Picture) az Enterprise legénysége jó tíz év után megint itt van, hogy szembenézzen egy elképesztő erejű, isten-szerű pusztító hatalommal bíró valamivel, ami a Föld irányába tart. Miután megfejtik a rejtélyt, hogy mi is ez a valami, természetesen "legyőzik" - Babylon 5-effektus, ott is az egyik korai rész végén a szupererős telepata "halálakor" megtörténik az, ami itt is.

Ezek után Kirk kapitány (William Shatner), csapatával együtt, a következő bevetésen (The Wrath of Khan) a titokzatos Teremtés nevű terraformáló készülék megszerzésére irányuló összeesküvésbe csöppen. Egy rég nem látott ismerős, a bosszúra éhes szuperember, Khan (Ricardo Montalban); valamint a kapitány egykori szerelme és annak eltitkolt gyermeke is felbukkan. Khan halálos csapdájából végül csak Spock (Leonard Nimoy) önfeláldozása révén menekülnek meg a többiek - a rosszfiú így legyőzetik, de igen magas áron. A technika legújabb vívmánya pedig végülis kifejti hatását, ám ennek nem várt következményei lesznek...

 

... amikkel a Star Trek III-ban kell szembesülniük hőseinknek. Ugyanis a Teremtés felkelti egy radikális klingon-csapat érdeklődését (élükön Christopher Lloyd), akik elindulnak felderíteni a "fegyver" titkát, valamint az effektusát vizsgálva Kirk fia, David (Merritt Butrick) és Saavik (Robin Curtis) is a helyszínre mennek.

Ezalatt a csúnyán szétlőtt, öreg Enterprise az űrdokkban vesztegel, ahol bejelentik a legénységnek (Shatner, DeForest Kelley, George Takei, James Doohan, Walter Koenig és Nichelle Nichols), hogy a hajót leszerelik. A csalódott hősöknek azonban nem kell sokáig várniuk egy új kalandra, hiszen kedvenc kapitányunk tudomást szerez arról, hogy Spock tulajdonképpen mégsem halott: lelke a jó doktorba költözött, a teste pedig még mindig ott hever valahol az űr egyik távoli bolygóján. Így aztán elkötik az Enterprise-t és beindul a hajsza, ahol a három "kutatócsoport" végül találkozik egymással, meg a nem várt fordulatokkal!

 

 

Mielőtt bármi mást mondanék, leszögezem, hogy ez volt az Űrlázadás mellett az egyetlen olyan rész, ami nem tetszett. Miután a negyedikben folyton azon poénkodnak a többiek, hogy Spock halhatatlan lett, így most valami marhanagy durranást vártam. Ehelyett azonban kapom a Kirk-féle sztorivonalat, ami teljesen kiszámítható, mivel már láttam a következő részt; aztán ott van a Saavik-David rész, aminek gyakorlatilag értelme nincsen és végül a frankó klingonok, de ez még így sem elég a mozi megmentésére. Az alap történetszálat, az "élesszük fel a rajongók kedvenc űrlényét"-eseménysort már az ötödik percben ki lehet találni, a másik kettő pedig értelmetlen - David sorsának alakulása viszont a folytatásban megmagyarázza Kirk hozzáállását a tarajosfejűekhez.

 

Leonard Nimoy beült a rendezői székbe és emiatt szinte egyáltalán nem szerepel - csak az elején lévő visszatekintésben és a legvégén láthatjuk, hiánya azonban eléggé rányomja a bélyegét az egész filmre. Kirk a szokásos, McCoy doki viszont többet szerepel és kevesebbet viccelődik. A többi szereplő nem túl érdekes, maximum azt érdemes még megemlíteni, hogy Chekov megszólal oroszul.

 

Lássuk az új alakokat! Robin Curtis a nyomába se érhet Kirstey Alley-nek, bár a lángoló véres jelenetben elég jó volt. Lloydot nagyon különös volt látni főgonoszként, de kitűnően teljesített: ő az egyetlen igazán eredeti figura az egész játékidő alatt. A mellékalakok közt ott van Mark Lenard (Sarek, Spock apja), Miguel Ferrer (egyetlen pillanatra tűnik fel, de nagyon jellegzetes arca van, így könnyen felismertem) és John Larroquette (a Maltz nevű klingont alakítja - ő volt pl. a House-ban a kómás pasas, és a Kitúr-lak férfi főhőse). Harve Bennett pedig a pénzelés és a forgatókönyvírás mellett a videó-visszajátszó gép hangja is:)

 

Az effekteken most lehet talán először látványosan észrevenni az idő múlását: bár az űrlény-maszkok és a modellek megfelelőek lettek; sajnos a planéta, ahol a cselekmények zajlanak, igencsak műanyag-látszatot kelt. Pozitívumok viszont a gusztustalan űrférgek és a klingonok király egyenruhái. Az első 10-15 percben egyébként feltűnően sok anyagot használtak fel a Khan haragjából, ez kicsit hülyén veszi ki magát - pláne, hogy még a főcím alatt is már látott képsorok mennek. Azért ide is sikerült egy nem várt fordulatot betenni, de számomra, aki anno elsőnek az Új Generációs filmeket látta, nem volt nagy dolog.

 

Néhány érdekesség: Nimoy volt az első a szereplők közül, aki rendezhetett Űrszekerek-filmet. A forgatókönyvet a producer Harve Bennett írta elejétől a végéig. A forgatást veszélybe sodorta egy hatalmas stúdiótűz - Shatner segített tüzet oltani és kimentett egy alkalmazottat a lángok közül, de később azt mondta, csak azért tette, hogy nehogy leálljon a forgatás:) A klingon-maszkok felrakása két órát vett igénybe. A nagyon gyorsan felnövő Spockot összesen heten keltik életre: testét Carl Stevens, Vadia Potenza, Stephen Manley és Joe W. Davis játszotta el, mellettük persze a rendező is és az őt helyettesítő kaszkadőr, Steve Blalock. A hetedik ember pedig a hangját kölcsönző Frank Welker volt. Mindenki kedvenc vulcanijának életre keltője örült, hogy csak ilyen kevés időt kellett a kamera előtt töltenie és egy plusz szerepet is eljátszott: ő a turbólift hangja (a stáblistán Frank Force-ként szerepel). A USS Grissomot az Apollo-1-űrprogramban életét vesztet Gus Grissomról nevezték el. Saavik elvileg félig vulcani, félig romulan, de az ezt igazoló jelenetet az előző epizódból kivágták; itt pedig nem került előtérbe - a Star Trek III-ból készült regény mégis megemlíti ezt. Christopher Lloyd egyszer azt nyilatkozta, hogy az itt alakított Kruge parancsnok a kedvenc szerepe eddigi pályájáról.

 

A Spock nyomában 17 millió dollárból készült és 87 milliót hozott. A kritikának nagyon tetszett Leonard Nimoy rendezési stílusa, azt mondták, megragadta és visszahozta a tv-show hangulatát. Ezen kívül az effekteket is elismerték, viszont a negatív megjegyzéseket azért kapta, amit én is kiemeltem: a történet miatt.

 

Összefoglalva: A szokásos csapat egy karakteres gonosz ellen, de az egész eseménysor végtelenül unalmas, kitalálható és emiatt az egész film is elúszik. Lehet, hogy anno nagyot ütött, de én inkább ajánlom a negyedik vagy a hatodik részt.

 

Pontozás:

 

imdb: 6.5

 

Szerintem: 2/5

 

Hírek:

 

- Christopher Lloyd a Time, The Fourth Dimension című sci-fiben játszik legközelebb, amit 2012-ben nézhetünk meg. A sztori a dimenzióutazásra fókuszál, Lloyd a főhős lesz.

 

- John Larroquette a hamarosan látható Zöld Lámpásban szinkronizál.

 

- Frank Welker ismét robotot alakít, a Transformers: Dark of the Moonban a műholddá alakuló Álca kommunikációs tisztet, Fülelőt (Soundwave) szólaltatja meg.

 

Várható bejegyzések: Az éhség, Kopaszkutya.

Szólj hozzá!

Címkék: sci fi


2011.03.07. 23:28 Tévésámán

A bűn rendje - A rend őrzője (The Order - The Sin Eater, 2003)

 

Még nagyon régen láttam ezt egyszer az HBOn, akkor még A rend őrzője címmel, és úgy maradt meg bennem, hogy ez egy jó film, de a témán és Heath Ledgerön kívül semmire nem emlékeztem belőle. Aztán néha-néha láttam hasonló című mozikat, de mindig rájöttem, hogy azok nem egyenlőek ezzel. Viszont megörültem, mikor rájöttem, hogy adja a tv, igaz, már más címmel - A bűn rendje. Ugyanakkor angolul is két neve van: The Sin Eater és The Order (A bűnfaló, A rend). Mindegy, hogy a három cím melyikén nézzük, erről van szó benne:

 

Alex (Heath Ledger) a kihalófélben lévő karoling szerzetesrend egyik utolsó tagja. A karolingok a tudást keresik, az igazságot hajszolják, kísértetekkel és démonokkal harcolnak. Hősünkhöz beállít egy éve nem látott titkos szerelme, az őrült festőlány, Mara (Shannyn Sossamon), akit keres a rendőrség; majd nem sokkal később egy bíboros (Peter "Robotzsaru" Weller) egyenesen Rómából - a hírrel, hogy Alex tanítómestere különös körülmények közt meghalt.

Az ifjú pap ezután a lánnyal együtt elutazik az olasz fővárosba, ahol kiegészülve a rendje egyetlen még szintén élő tagjával, a jó kedélyű Thomas-szal (Mark Addy), nyomozásba kezd, hogy vajon mitől halt meg a mestere? Hamarosan már egy gyilkos nyomában járnak, útjuk közben ősi temetőkön, titkos katakombákon és szent helyeken haladnak át; túlvilági kreatúrákkal, kultistákkal és saját hibáikkal szembenézve - a nyomok pedig egy furcsa fickóhoz vezetnek, aki elvileg nem is létezhet...

 

Ugye milyen jónak tűnik így leírva a dolog? Az alapötlet (a bűnfaló létezése - róla később) tök jó. Az emellé berakott démonos-szál sajnos a megvalósítás miatt nem frankó, plusz az embernek akaratlanul is a Constantine jut eszébe róla. A kultisták viszont baromijók lettek, főleg a vezérük! A gond az, hogy kevés időben, kevés dologgal sokat akartak bemutatni és így végülis semmiből nem lett elegendő - amiből meg igen, az nem lett túl izgi.

 

 

Maga a bűnfaló egy német színész, bizonyos Benno Fürmann alakításában béna, unalmas és érdektelen főgonosz. A sztorija alapján szánni kéne vagy félni tőle, esetleg megvetni, de ezek közül semelyik érzést nem váltotta ki belőlem. Amikor pedig az eseményekből ki nem derülő részleteket ő maga meséli el kimerítő pontossággal, hát az olyan gagyi:) Heath Ledger szintén nem nyújt egy hűdenagy teljesítményt, de azért kedvelhető főhős. Mark Addy és Peter Weller viszont rohadtjók - igaz, utóbbi csak keveset szerepel. Shannyn Sossamonról nem bírtam eldönteni, hogy tetszik-e vagy nem tetszik, róla egyetlen emlékem, hogy egyszer olvastam egy kritikát, ahol az egekig magasztalják a szépségét és a tehetségét is - nekem maximum az utóbbi tűnt fel. Aztán láttam egy képet róla, hogy hogy néz ki most kb. és azt mondom, itt még szebb volt, mint manapság:)

Az író-rendező-producer Brian Helgeland volt, akinek a Rémálom az Elm utcában 4. és a Titokzatos folyó forgatókönyveit is köszönhetjük.

 

A speciális effektek nagy része ocsmány és hiteltelen, ahol ijesztőnek kéne lennie, az nem az. Nekem csak a haldoklón végrehajtott rítus során megjelenő izék tetszettek, azok még jónak nevezhetőek. Most pedig pár szót arról, mi a bűnfaló:

 

Ez a személy sok helyütt (főleg Angliában és Írországban) a helyi folklór része. Ő az, aki a temetés alkalmával eljön és egy rituális étkezéssel megszabadítja a holtat annak bűneitől, így az eltávozott lélek makulátlan tisztasággal léphet a Mennyországba. Az a személy, akin ezt a rítust végrehajtják, bizonyosan megnyugvást lel és nem tér majd vissza élőhalottként a Földre. Viszont aki ezt a mesterséget űzi, azt általában elkerülik, megvetik és szörnyűségeket suttognak róla a háta mögött.

Az Angliában található Shropshire helység legendája szerint a környéken "szolgáló" utolsó bűnfaló Richard Munslow volt, aki 1906-ban hunyt el - sírja ma is megtekinthető. Az Encyclopaedia Britannica 1911-es bejegyzése szerint a halott lelkének étellel/itallal való megtisztítása szokás az alábbi helyeken: Felső-Bajoroszágban (egy süteményt helyeznek a holttestre, amit a legközelebbi rokonnak kell elfogyasztania), a Balkán-félszigeten (egy, az elhunytra emlékeztető formájú kenyeret eszik meg együtt a család), Hollandiában (az eltávozott aláírását belemásolják egy süteménybe és ezt eszik meg) - ugyanez volt a régi Amerikában is - az angol vidéken pedig gyakori szokás a temetési-torta elkészítése és együtt elfogyasztása. Sőt, hogy ne menjünk ilyen messzire, hazánkban ma is él a halotti tor rítusa - talán valami ilyesmi ez is.

 

Vissza a filmhez, néhány érdekesség róla: Ledger, Addy és Sossamon mind együtt játszottak a Lovagregényben, amit szintén Helgeland rendezett.

A The Order 38 millióból lett, 11 és fél milliót hozott, a kritikusok nagyon leértékelték.

 

Az alapötlet jó, vannak benne jó színészek és jó részek; viszont több a rossz színészi játék, a szar történetvezetés és az unalmas eseménysor. A végére betett csavaros dolgok közül pedig csak a legutolsó működik, de az is csak első nézésre. Ha a kezdetben meglévő gyilkosos vonalat továbbvitték volna a pogány szektával és valami másféle legendabeli lénnyel, akkor egy király filmet csinálhattak volna - ez sajnos nem az.

 

Pontozás:

 

imdb: 4.9

 

Szerintem: 2/5

 

Ha minden jól megy, holnap olvashatjátok már a Star Trek 3-ról szóló írásomat.

Szólj hozzá!

Címkék: fantasy thriller


2011.03.06. 18:55 Tévésámán

Hotel Plaza (Plaza Suite, 1971)

 

Bármikor, mikor meglátom, hogy lesz egy Walter Matthau-film, elgondolkodok, hogy láttam-e már és hogy érdemes lenne-e megnézni, de semmiképpen nem hagy hidegen. Ő egy tényleg kitűnő színész volt, bár elsősorban csak a vígjátéki szerepeiből ismerem. A régebbi időkben viszont sokféle alkotásban megfordult - akkoriban pedig a hollywoodi szokás az volt, hogy könyvek mellett színdarabokat dolgoztak fel. Így született például a Furcsa pár, a Szenzáció! és ez is.

 

A Plaza Hotel 719-es szobájában történő eseményeket láthatjuk. Három különböző korú és különböző viszonyban lévő pár fordul meg itt, akikben közös, hogy van valamilyen problémájuk, és a férfit minden alkalommal Matthau játssza.

Először egy középkorú férfit és feleségét láthatjuk, akik házassági évfordulójukat készülnek megünnepelni - legalábbis az asszony mindenképpen. A férjnek pedig van néhány titka, azonban ezekre a mai este során mind fény derül!

Másodszor egy híres álomgyári producert láthatunk, aki egy éjszakára érkezik - és ezt az éjszakát nem akarja egyedül tölteni, így előkeresi noteszát, majd sorra felhívja hölgyismerőseit. Aki végül horogra akad, az egy régi-régi barátnő, aki mára már háromgyerekes anyuka/feleség. A nő azonban így is eljön egykori párjához - de vajon ellen tud állni a csábítónak?

Harmadszor pedig egy idősebb házaspárt nézhetünk meg, akik leányuk esküvőjére jöttek, amit a hotelben tartanak. Azonban nem várt akadályként az ifjú ara bezárkózik a fürdőszobába és nem hajlandó kijönni semmi esetre sem. Apja és anyja próbálja mindenhogy kihozni, de ő még csak nem is reagál - most akkor lesz esküvő vagy nem lesz?

 

 

Minden alkalommal ugyanazon a helyszínen láthatjuk a férfi-női kapcsolat egy-egy változatát. A boldogtalan házasságot, a látszólag boldog házasságot és az agglegényéletet - a női "csalfaságot". Nekem személy szerint a középső részlet a kedvencem, ahol Matthau viccesen néz ki a barna parókájával, egy csomó híres színészt emlegetnek és a női szereplő, Barbara Harris nagyon szép (lásd a képet, de a filmben talán még szebb). Az első tulajdonképpen szomorú, a harmadik pedig elgondolkodtató - de nem túl érdekes.

 

Egyetlen ismertebb arcként a mellékszereplők közt felbukkan Alan North (pl. Vaklárma, Police Squad-sorozat), igaz én nem vettem őt észre:)

A rendező Arthur Hiller, az író pedig Neil Simon, aki saját színdarabjából készítette a forgatókönyvet. Az említett mű 1968-tól ment a Plymouth Színházban és 1097 előadást élt meg - ezen felül a '68-as Tony-díjat is megkapta a Legjobb Színielőadás kategóriában. Simon később azt nyilatkozta, hogy az, ami az élő előadásokon működött (nevezetesen, hogy egy férfi és egy nő játssza a három-három szerepet), az itt nem.

Eredetileg minden egyes párt mások alakítottak volna, de végül nem így alakult. Az első részben látható hölgy, Maureen Stapleton volt a színpadon mindhárom női szereplő, a férfi eljátszására pedig legalább a középső darabhoz Peter Sellers-t szerették volna, de ő akkor nem ért rá. Simon azt mondta, szerinte elpuskázták a lehetőséget és Matthau nem eléggé hiteles ebben a hármas alakításban.

 

Én azt mondom, egyszer azért érdemes megnézni, látni, hogy milyen volt az, amikor még a színészek univerzálisak voltak (ma is van, aki ilyen, de a legtöbben már csak egyféle dolgot tudnak eljátszani). Matthau-rajongóknak természetesen kötelező darab:)

 

Pontozás:

 

imdb: 6.5

 

Szerintem: 4/5 (Picit unalmas, nagyon kell figyelni rá.)

Szólj hozzá!

Címkék: vígjáték dráma


2011.03.06. 15:04 Tévésámán

Ace Ventura 2: Hív a természet (Ace Ventura: When Nature Calls, 1995)

 

Az állati nyomozónál megírtam, hogy Jim Carrey egyik védjegye az, hogy nem szokott szerepelni a saját filmjeinek folytatásaiban. Eddigi pályafutása során ez az egyetlen kivétel - igaz, 5 millió dollárt fizettek neki, hogy újra eljátssza Ace Venturát.

Elöljáróban annyit, hogy az előzménynél kreatív konzultáns státusban lévő Steve Oedekerk itt gyakorlatilag szabad kezet kapott: ő írta és rendezte a filmet. Ismerve az úriember munkáit, ez már sokmindent elmond arról, mit várhatunk a filmtől. Lássuk, miről is szól:

 

Ace (J.C.) egy repülőgép-szerencsétlenség négylábú túlélőjét próbálja kimenekíteni a hegyekből, amikor tragédia történik és a kis mosómedve lezuhan...

Az állati nyomozás ásza ezek után elvonul egy messzi kolostorba, ahol vezekelni próbál - hamarosan viszont újabb megbízatást kap. A feladat egyszerűnek tűnik: meg kell találnia egy afrikai törzs ellopott szent állatát, különben az őslakosok közt kitör a háború. Amint szóba kerül a 25 000 dolláros nyomravezetői díj, hősünk azonnal elvállalja a munkát, de ahogy halad előre az üggyel, egyre több hátráltató tényezővel kerül szembe. Például az egyik törzs szemrevaló hercegnője (Sophie Okonedo) szemet vet rá, a másik törzs ki akarja őt nyírni, a helyi angolok kinézik maguk közül és kiderül, hogy az a bizonyos szent kreatúra egy ritka ronda albínó denevér - az egyetlen állat, amivel Ace nincs jóban. De ez a tömérdek probléma így sem állhat őrületes stílusú nyomozónk útjába, aki mindent megtesz, amire képes, hogy felderítse a bűntényt - de ki lehet a tettes és ki a felbujtó?

 

A film egyetlen nagy baja, hogy kiveszi a főszereplőt a városi dzsungelből és berakja az igazi vadonba - emellett pedig elburjánzik benne a gusztustalankodás. Elég itt csak a minden tekintetben mélyponti orrszarvús részre gondolni vagy a végén meglelt megoldásra, hogy mi is az a valami, ami miatt a denevért elrabolták. Ezeken felül pedig hiányzik a szerelmi szál (csak nagyon érintőlegesen van valami) és már túl sok a makett-állat is.

A történettel a baj pedig az, hogy nem túl érdekes, nem igazán fordulatos. Van az első gyanúsított, aztán a második és utána a harmadik és kész. Végig sejthetjük, hogy az elkövető ki lehet vagy, hogy melyik helyi társaság tagja, így aztán nem fogunk meglepődni se. Az eseménysorba két alkalommal is sikerült teljesen inkonzisztens módon roncsderbit beépíteni és még azt is kijelenthetjük, hogy egészen a vacsutu törzshöz való megérkezésig nem sok poén van - egyetlen kivétele a Sikaka-sikamika-Chicago-rész:)

 

 

 

A színészek közt találkozhatunk pár ismertebb arccal, például az Ace segédjének szegődő Ian McNeice-szel (A pokolból), Bob Guntonnal (A remény rabjai), Bruce Spence-szel (Star Wars III), Ken Kirzingerrel (a FvsJ Jason Voorhees-a) és Adewale Akinnuoye-Agbajevel (Lost), a hercegnőt alakító Sophie Okonedot pedig az Aeon Fluxban láthattuk. A legjobb mellékszereplő viszont Danny D. Daniels, a vacsutu sámán - vele még a Csupasz pisztoly 33 1/3-ban is találkozhatunk - ő a taxisofőr, aki azt mondja: "Az ördög se érti ezeket a hülye fehéreket.":)

 

Néhány érdekesség: Amikor Ace a Sikakához hasonló szavakat mondja, akkor az eredeti szinkronban ezen szavak közt van a "Shawshank Redemption", ami A remény rabjainak angol címe - ezzel talán utalt Bob Guntonra. Az angol és amerikai tévés verziókban néhány jelenet máshogyan vagy hosszabban van benne, mint a mozisban. Egy vicces név a szereplők közül: Patti Tippo - ő a szafarizó családból az anyuka.

 

Az eddig elmondottak ellenében 30 millió dolláros költségvetése mellé a Hív a természet108 milliós hasznot hozott, a kritikusok sok rosszat írtak róla - de azért néhány jót is.

Az 1996-os évben a Kids Choice Awards-on (a gyerekek választanak itt) a Kedvenc Film díját az Ace Ventura 2. kapta, a Kedvenc Férfiszínész díját Jim Carrey; valamint ugyanebben az évben az MTV Movie Awards-on a Legjobb Férfiszínésznek és a Legjobb Vígjátéki Szereplőnek járó elismerésben is ő részesült.

 

Én azt mondom, nem annyira jó film ez, az előző rész minden tekintetben jobb nála.

 

Pontozás:

 

imdb: 5.7 (Az első rész 6.6-ot kapott!)

 

Szerintem: 3/5

 

Hírek:

 

- Steve Oedekerk írta a hamarosan látható Cowboyok és űrlények forgatókönyvét - kíváncsiak leszünk rá.

 

- Adewale Akinnuoye-Agbaje szerepel majd a The Thing nemsokára érkező újrájában.

 

Még a mai nap folyamán megírom a Hotel Plazat is, ezen felül hamarosan olvasható lesz a Star Trek 3. és A bűn rendje is.

Szólj hozzá!

Címkék: vígjáték


2011.03.05. 20:16 Tévésámán

Három éves ünnepi bejegyzés - Christina Ricci háromszor

Íme itt a beígért tripla írás!

Három éves fennállását ünnepli a Filmrajongó, így erre az alkalomra úgy döntöttem, megnézem kedvenc színésznőm, Christina Ricci három filmjét. Pont úgy néztem meg őket, hogy elkészültük szerint időrendben visszafelé haladunk és az elsőt most láttam először; a másodikat másodszor; a harmadikat már sokadszor. Remélem kedvet csinálok az olvasóknak legalább az egyik megtekintéséhez!:)

 

I. After.Life (A halott túlélő, 2009)

 

 

Elsőnek valami olyat akartam látni, amit még eddig nem tudtam megnézni tőle: a három versenyző a Korán keltem aznap mikor meghaltam, a Laramie Project és ez volt.

Végül az After.Life mellett döntöttem, mert az elsőt nem lehet megszerezni sehol (még mindig), a második egy filmdráma (szóval már annyira nem érdekelt) és emellett szólt a férfi főhős, Liam Neeson személye is - valamint a műfaja, a horror!

 

Hősnőnk Anna (C.R.), aki egy általános iskolában tanárnő. Jó ideje párkapcsolatban él ügyvéd pasijával (Justin Long), de nem boldog.

Egy nap aztán hazafelé menet Anna autóbalesetet szenved, és mikor felébred, egy ismeretlen férfi hajol fölé (Neeson), aki azt mondja, hogy egy halottasházban van és pedig azért, mert életét vesztette egy karambolban!

A rémült lány ezek után kétségek közt lebeg, míg a férfi fogságban tartja őt egy hideg kamrában, más halottak közt - de vajon tényleg nem él már az, aki mozog, pislog, lélegzik és jár? Vajon mi lesz a sorsa ennek a szépséges "élőhalottnak" - elfogadja, hogy vége van vagy harcol az elkerülhetetlen ellen?

 

 

Semmit nem vártam tőle, de nagyon hatásos volt! Az alapszituáció a leginkább egyszerű, zsigeri félelmünkre, a haláltól való rettegésre épít és arra, hogy vajon mi történik velünk azután, hogy befejezzük földi pályafutásunkat. El kell-e hinni, hogy vége, csak mert szinte minden jel arra mutat és egy olyan valaki próbál minket meggyőzni, akit még soha nem láttunk? Számíthatunk-e akárkire, hogy segítsen?

 

Az egész mozi lassan építkezik, a nagyon komor történetet az erős, sötét színek és a Ricci-Neeson alkotta kettős erős kölcsönhatása még ijesztőbbé teszi. Az aprócska színésznő eltörpül a 190 centis színész mellett és minden tekintetben ki van neki szolgáltatva. Viszont ott van a Justin Long által alakított szerelmes, aki különös jelekből jut arra a következtetésre, hogy ki kell mentenie a még mindig élő lányt a halottasház fogságából - ő az, aki megpróbálja megoldani a helyzetet, de kérdéses, hogy van-e értelme annak, amit tesz?

 

 

A kicsit érdektelen kezdés után az After.Life nagyon erősen magával ragad, végig azon tépelődik a néző, hogy most akkor Anna tényleg halott vagy sem? Egyszer elkönyveljük, hogy igen, aztán pár jelenettel később rádöbbenünk, hogy mégsem és ez így megy szinte végig, ahol a többszörösen csavart befejezésnél kirajzolódik egy elképesztő megoldás. Érdemes figyelni minden egyes apró részletre, mert vannak visszatérő motívumok (pl. a vörös folyadék a lefolyóban) és vannak olyan jelenetek, amik később nyernek igazán értelmet.

 

Szerintem rohadtul ijesztő volt, pedig nem folyt benne vér, nem voltak szörnyek, csak az egészbe belegondolni is rémes. Mi van, ha tényleg ez vár minket mindennek a végén?

 

SZPOJLER ITT

Harmadszori (szinkronizált) megtekintése után most már biztosra veszem, hogy Neeson karaktere sorozatgyilkos, aki így öli meg az áldozatait. Annyi apró jel utal erre: az a bromid-valami, amivel elkábítja Riccit; az elején a balesetnél az autó, a befejező jelenet, stb. A kérdés csak az, hogy hány "segédje" van igazából, mert mindig halottnak nyilvánítják az áldozatait. Meg még annyit tennék hozzá, hogy maga a víz is fontos visszatérő jelkép - ha pedig a jelképeknél tartunk, a termosztát csavarása mit jelent? Lehűti a lányt? Vagy felmelegíti? 

SZPOJLER VÉGE

 

Néhány érdekesség:

Az író-rendező Agnieszka Wojtowicz-Vosloo, akinek emellett csak egy rövidfilmje van eddig. Christina Ricci a film több mint felében szinte teljesen pucér, így férfiszemmel nézve van benne egy kis plusz is (:D), de a sztori olyannyira magával ránt, hogy nem erre fogunk koncentrálni. Long és Ricci nemrég együtt szinkronizálták az Alfa és Omegát. A zsaru, aki a bátyjához jön, nem más, mint Shuler Hensley - ő volt Frankenstein szörnye a Van Helsingben. Bill Perkins, a mozi egyik producere az a biztonsági őr, aki lefogja az ügyvédet a sulis jelenetben.

 

4 és fél millió dollárból készült, de csak alig 108 és fél ezret (!) hozott. Csak nagyon kevés helyen mutatták be, valószínűleg ez okozta a bukását. A kritikától jót és rosszat is kapott.

 

Szerintem fantasztikus film, nagyon nyomasztó - főleg a befejezése. A lélektani horror kedvelőinek ajánlom!

 

Pontozás:

 

imdb: 6.0

 

Szerintem: 6/5

 

 

II. Black Snake Moan (A lánc, 2006)

 

 

1927-ben egy Blind Lemon Jefferson nevű bluesénekes (1893-1929) felénekelte a film címét adó dalt, ami nagyjából az egyedül lévő, megcsalt/visszautasított férfi siráma - de ennek ellenére nagyon jó kis dal. Erről a férfiról még azt érdemes tudni, hogy kora egyik legkedveltebb előadója volt ebben a stílusban - a texasi blues atyjának is nevezik - és nem véletlen a mellékneve, ugyanis születésétől kezdve vak volt (blind: vak). Érdekes még, hogy fiatalon hunyt el és a mai napig többféle legenda kering arról, hogy mi is okozta a halálát: van, aki féltékenységi gyilkosságot; van aki szerencsétlen balesetet és van, aki lázadásba keveredést emleget - talán sosem tudjuk meg.

 

2006-ban aztán a rendező Craig Brewer (aki általában maga írja a filmjei forgatókönyvét, ahogy ennél is) bemutathatta ezt a filmet, ami címében Jeffersonnak, történetében és a Samuel L. Jackson által életre keltett férfi főhősben pedig a mississippi blues-mozgalomnak és főként R.L. Burnside-nak állít emléket.

Burnside (1926-2005) Észak-Mississippi egyik olyan zenésze volt, aki sok dalt írt, egész életében zenélt, mégis csak a '90-es évek végén került be igazán a köztudatba. Bár nagyrészt még mindig sokak előtt ismeretlen a munkássága, mára már őt is a legendás előadók közé sorolják. Érdekesség, hogy 78 éves korában bekövetkezett halálakor 13 gyereke, 35 unokája és 32 ükunokája volt. Az ő zenéje és külseje ihlette Jackson karakterét, a nagy táncolós jelenetben pedig a zenekar tagjainak egyike a vér szerinti, a másik a fogadott fia Burnside-nak.

 

A kis rögtönzött zenetörténet után térjünk is rá a történetre:

 

Lazarus (Jackson) öregedő farmer és blueszenész, aki már régóta nem játszott közönség előtt. Egyszerű életet él és bár hisz az Úrban, sosem jár el templomba. Egy kisvárosban lakik, ahol a saját maga termesztette zöldségek eladásával keresi a kenyerét. Boldogsága azonban rövid úton elillan, amikor imádott felesége elhagyja őt (mégpedig ha jól vettem ki, akkor Lazarus-t a saját öccsével csalja meg az asszony!). A férfi ezek után nem találja a helyét a világban...

 

Rae (Christina Ricci) pedig egy fiatal lány ugyanabban a városkában, akinek rendkívül rossz híre van, mert fűvel-fával lefekszik. Pedig szíve legmélyén csak szeretetre vágyik, amit főként szerelmétől, a katona Ronnie-tól (Justin Timberlake) akar megkapni - a srác viszont munkájából adódóan folyton távol van. Mindketten valami sötét titkot rejtegetnek, de szerelmük erős - azonban Rae "rossz szokása" végül majdnem a vesztét jelenti. Ronnie legjobb barátja (Michael Raymond-James, a True Blood 1. évadjában a gyilkos) ugyanis jól megveri és kidobja a kocsijából egy elhagyatott földúton...

 

 

A következő nap reggelén a szívfájdalommal és másnapossággal küzdő Lazarus rátalál a félholt Rae-re, befogadja magához és ápolja, ám hamar rájön, hogy a lány istentelen vágyaktól hajtva akárkinek odadobná magát. Hősünkben ekkor feltámad a hívő keresztény és úgy dönt, megszabadítja "vendégét" sátáni kényszereinek rabságából - sajátos módszerekkel. De vajon mit szól majd a közösség, ha kitudódik, hogy a hatodik X-éhez közeledő fekete földműves egy huszonéves fehér lányt tart láncra verve a házában?

 

Remélem nem lett túl terjengős ez a bevezetés:)

Ismét egy olyan mozi, amit nálunk nem mutattak be, mert a szexről és a lélek fájdalmairól még mindig nem lehet itt normálisan beszélni. Kb. másfél-két évvel a kinti premierje után itthon is megjelent ezzel az okos magyar címmel és egy eléggé figyelemfelkeltő borítóval.

Most is az a fő gond, hogy a Black Snake Moan csak felszínesen szól a kefélésről, valójában sokkal több van benne. Újrakezdésről, szerelemről, barátságról, önfeláldozásról, segíteni akarásról és a régi vágású (szerintem normális) erkölcsök összeütközéséről az erkölcstelen mai világgal. És persze mindezt megkoronázza a zene, a blues, amit igazán csak a feketék tudnak játszani, amit igazán csak azok érthetnek, akiknek szintén fáj a lelkük.

 

Jackson kitűnően játszik, a maszkírozása miatt egészen egyedien néz ki és nagyon jól sikerült felkészülnie a szerepre: megtanult gitározni és több dalt is elénekel a játékidő alatt. Christina Ricci hihetetlenül kurvásan öltözött fel Rae megformáláshoz saját ruhatárából, rendkívül erőteljesen sugároznak belőle az érzelmei és nekem igen meggyőző volt minden egyes reakciója/megmozdulása. Annyira nagyon vékony itt, a szerep kedvéért csupa energiaszegény ételt evett, hogy fenntartsa ezt a beteges látszatot - érdekesség, hogy a láncai valódiak voltak, ő maga választotta őket; sokszor szinte alig van rajta ruha (ismét:)) és egyszer még dalol is! Justin Timberlake pedig sokkal jobb színész, mint amilyen énekes - szerencsére ő nem fakadt dalra ezúttal:)

 

A játékidő alatt kétszer is feltűnik egy archív felvétel részletein Son House (1902-1988) énekes és zongorista, aki az elhangzó dalok egy részének szerzője. A bluesról mesél, hogy mi is az. Ezen kívül külön-külön megismerjük Rae és Lazarus problémáit, amiket aztán együtt, sok-sok segítséggel végülis legyőznek. Ráadásul a végére kiderül, hogy mindennek volt oka, mindennek van értelme és aztán jön a befejezés, ami elvileg jó, de semmit sem garantál.

 

 

Az egészet belengi valami sötét, főleg az elején, ahol többször is vannak ijesztő események. Az egyik fontos visszatérő motívum a csipogó órapár és az ágy alól elővett gitártok, amiből előkerül a hangszer és a zene maga. A film csúcspontja a címadó dal előadása, ami borzasztóan erős jelenet, rémisztő, de valami nagyszerűség is árad belőle - csak néztem és tekertem fel a hangerőt...

 

Néhány érdekesség: A rendező szerint a sztorit nagy vonalakban George Eliot 1861-es regénye, a Silas Marner ihlette. Ricci a plakátok elkészülte után felszólalt a képek ellen, mondván az lealacsonyítja a nőket - őt magát is érték támadások emiatt, de nem volt beleszólása a tervekbe. A Black Snake Moan zenéjét tartalmazó album nagy siker lett, mind a hozzáértők, mind a közönség körében.

Nem így a film, ami 15 millióból készült és 10 milliót hozott. A kritikától hideget is, meleget is kapott; azonban például Kevin Smith rendező Ricci eddigi legjobb alakításának nevezte meg az itt játszott nimfomán lányt.

 

Műfaját tekintve leginkább dráma, de van benne egy-két vicces rész is, a zene és a remek színészek pedig sokat emelnek a szinten. Én ajánlom mindenkinek, szerintem rohadtjó film - már másodszor láttam, egy-két részlete azonban beleég az ember agyába!

 

Pontozás:

 

imdb: 7.1

 

Szerintem: 6/5

 

 

III. A rém (Monster, 2003)

 

 

Annak idején nagy szenzáció volt ez, mert a közismerten gyönyörű Charlize Theront borzasztóan elcsúfították benne, hogy eljátszhassa az Egyesült Államokban ismert, de itt Európában egészen addig ismeretlen Aileen Wuornos-t - ő valóban élt, az élettörténete ihlette a Monstert. Hogy tudjátok, mit is várjatok, ha leültök megnézni ezt a mozit, elmesélem nektek, ki is volt ő:

 

Aileen 1956-ban született az Államokban, édesapját sosem ismerte, mert születése után nem sokkal lecsukták - ugyanis pedofil volt, később pedig a börtönben öngyilkos lett. Nagyszülei nevelték testvérével együtt, mert anyjuk is elhagyta őket. Már nagyon fiatalon szexuális érintkezésbe lépett több emberrel, állítólag köztük volt a saját bátyja és a nagyapja is, aki verte és molesztálta őt - szintén állítólag. Tizenhárom éves korában teherbe esett, miután egy ismeretlen férfi megerőszakolta - gyermekét világra hozta és örökbe adta. Tizenöt éves volt, mikor nagyapja kidobta őt a házából, innentől kezdve egy erdőben lakott és prostitúcióból tartotta fenn magát. 1976-ban összeismerkedett egy hatvankilenc esztendős jachtklub-tulajdonossal, Lewis Gratz Fell-lel, akivel össze is házasodtak, azonban kapcsolatuk nem volt túl tartós. Wuornos folyton balhékba keveredett és férjét is megverte annak saját sétabotjával, így végül kilenc hónap után elváltak útjaik.

Annak ellenére, hogy a testével kereste a kenyerét, mégis egy nő volt a szerelme és élettársa: Tyria Moore, aki szobalányként dolgozott. Egy daytonai melegbárban futottak össze, majd összeköltöztek és Aileen prostitúcióval tartotta fenn a kettejük életét.

1989-ben azonban összeakadt egy "munka" során az ötvenegy éves Richard Mallory-vel, akit már elítéltek erőszaktevőként. A férfi ekkor őt szemelte ki magának, azonban Wuornos önvédelemből lelőtte őt - mindez 1989. november 30-án történt és ezzel kezdetét vette az egyik legismertebb amerikai sorozatgyilkosnő "pályafutása".

 

 

Összesen hét emberrel végzett, azonban csak hatot tudtak rábizonyítani, mivel Peter Siems holtteste soha nem került elő. Azonban ez a férfi vezetett végül közvetetten Wuornos lebukásához. Ugyanis a két nő 1990. július negyedikén balesetet szenvedett a Siems-től zsákmányolt autóval, amit otthagytak a helyszínen. Ezután szemtanúk személyleírást adtak róluk és elkezdődött a média-kampány a gyilkos(ok) levadászására. Ebben a bizonyos kocsiban találtak ujjlenyomatokat is és mivel Wuornos szerepelt Florida állam rendőrségi nyilvántartásában, így már a nevét is tudták.

1991. január 9-én Aileent letartóztatták a The Last Resort bárban, ami Florida állam Volusia megyéjében található, másnap pedig a szeretőjét is megtalálták. Tyria felmentésért cserébe segített a rendőröknek kicsikarni egy vallomást Aileenből, aki január 16-án bevallotta a gyilkosságokat. Azt mondta, önvédelemből végzett a hét férfival, akik meg akarták őt erőszakolni.

1993. februárjáig Siems-t kivéve mindegyik áldozat megölését rábizonyították. Kiderült, hogy az első "áldozat", Richard Mallory szociopatára illő személyiségjegyeket mutatott és korábban kényszerkezelést is kapott, mert meg akart erőszakolni egy nőt, de az ítéletet ez sem enyhítette.

Aileen Wuornos-t hatszorosan halálra ítélték, majdnem egy évtizedet töltött a siralomházban és többször megpróbált fellebbezni. Elítélése után pszichiáterek megállapították róla, hogy mind mentálisan, mind érzelmileg rendkívül labilis volt - úgynevezett határeseti személyiségzavarban szenvedett, azonban gyerekkorát tekintve ez nem meglepő.

Miután sorozatosan elutasították a kérelmeit, végül belefáradt az egészbe és újból vallomást tett, amiben immár szándékos emberölést mondott, ezzel "kiharcolta magának" a végső büntetést, amit 2002. október 9-én, méreginjekcióval hajtottak végre rajta.

Néhány érdekesség, amit még érdemes tudni róla: Nem ő volt az első női sorozatgyilkos, de abba a ritka csoportba tartozik, akik pisztolyt használtak áldozataik megölésére. Saját állítása szerint 250 000 férfival volt szexuális kapcsolata. Kivégzése előtt visszautasította az utolsó vacsora lehetőségét és csak egy csésze kávét kért. Utolsó mondatai ezek voltak: "Igen, szóval csak azt akarom mondani, hogy sodródom az árral és visszatérek majd, mondjuk a Függetlenség Napján, Jézussal. Június hatodikán, mint abban a filmben. Egy nagy anyahajóval meg mindennel, visszajövök, visszajövök." - saját fordítás

Halála után elhamvasztották és a hamvait Michiganben egy fa köré szórták.

[Akit bővebben érdekel ez a téma, azoknak ajánlom az alábbi dokumentumfilmeket: Aileen Wuornos: The Selling of a Serial Killer (1994) és Aileen: Life and Death of a Serial Killer (2003)]

 

Térjünk rá a filmre!

 

Amiket eddig elmondtam, kb. azok történnek meg itt is. Charlize Theron alakításában a valóságban bizonyosan nem túl szimpatikus Aileen egy pozitív szereplővé válik, akinek, bármilyen szörnyű tetteket is követ el, valahogy mégis szurkolunk - elhisszük, hogy nagyrészt a körülmények áldozata, például ott van a munkakeresős rész vagy amikor a múltját meséli el a nézőnek. Egy fontos különbség, hogy itt a szerelmét Selby-nek hívják - őt alakítja Christina Ricci. Amit bemutatnak nekünk, az alapján Aileen az első gyilkosságtól eltekintve, amit tényleg önvédelemből követ el, a többi férfit azért öli meg, hogy elvehesse a pénzüket és így fenntarthassa az életüket. Tehát mindennek az oka Selby és az iránta érzett szerelme...

 

 

Az egész mű szörnyen nyomasztó és komor, de egy ilyen, minden tekintetben tragikus életet nem is lehet máshogyan ábrázolni. Mivel drámáról van szó, így kevés vidám pillanat van, viszont azokból tényleg sugárzik az öröm - lásd mondjuk a korizós jelenetet.

A legnagyobb teljesítményt egyértelműen Theron nyújtja, aki 10 kilót szedett fel a szerep kedvéért, hagyta, hogy szépséges arcát elcsúfítsák és műfogakat is viselt a még nagyobb hasonlóság érdekében. Teljesen egyéválik a szerepével, lenyűgöző, ijesztő és nagyon szomorú az egész figurája - a főszerep eljátszásán kívül producer is volt. Ricci cuki, de irritáló karaktert játszik: Selby kezdetben kedves, visszahúzódó, de később egyre többet akar, ráadásul megfordul fejében a hűtlenség gondolata is. Szinte végig csak az ő kettősüket láthatjuk és azokat, akikkel érintkeznek.

A mellékszereplők közt az egyetlen tényleg szimpatikus figura a Bruce Dern által életre keltett Tom, az egyedüli férfi, aki rendes Aileennel. Mellette ismertebb arcként felbukkan még Pruitt Taylor Vince (pl a Dr. House-ban a borzasztóan kövér beteg volt vagy az Azonosságban is láthattuk) és Kane Hodder (maga Jason Voorhees), aki a kaszkadőröket is irányította.

 

Érdekességek: Az író-rendező Patty Jenkins volt, akinek furcsa módon a együttműködésre nem hajlandó mivoltáról híres valódi Wuornos rengeteg segítséget nyújtott, például több száz általa írt és neki szóló levelet bocsátott rendelkezésére. A bazdmeg és különböző változatai 189 alkalommal hallhatóak a játékidő alatt:) A film vége felé látható elfogási jelenetet a már említett The Last Resortban vették fel, a csapos pedig maga a tulaj. A bár ma már Aileenről híres, aki sokszor megfordult ott - egy tábla is hirdeti ezt ("Hideg sörök, gyilkos nők").

 

 

A Monster 8 millió dollárból készült, valamivel több mint 60 milliót hozott. A kritikusok az egekig magasztalták, elsősorban Theront, aki 2004. február 29-én kapta meg a Legjobb Színésznőnek járó Oscar-szobrocskát érte - ez a nap Aileen Wuornos születésnapja. Ugyanakkor köszönőbeszédében a dél-afrikai színésznő nem említette meg az általa játszott figura inspirálóját... Az Akadémia díja mellett Theron megkapta még a Golden Globe-ot és a Színészek Páholyának díját is Legjobb Színésznő kategóriában.

 

Ez egy jó film, de hihetetlenül rossz érzést kelt az emberben, ezért is halasztottam ilyen soká, hogy megnézzem. Ajánlani éppen ezért nem szívesen ajánlom, maximum azoknak, akik szeretik a tragédiákat és a drámákat.

 

Pontozás:

 

imdb: 7.4

 

Én magam nem adnék rá pontszámot. Elismerem, hogy mennyire jól van kivitelezve, de mivel rossz érzéseket kelt bennem, ezért mégsem kedvelem.

 

Itt pedig jöjjenek a szokások hírek, ezúttal viszont három különböző film szereplőiről szólva!

 

- Liam Neeson a Másnaposok 2-ben lesz legközelebb látható.

 

- Samuel L. Jackson Luke Wilsonnal játszik majd a Meeting Evil című misztikus akciófilmben, ami egy gyilkolós road movie-nak tűnik számomra.

 

- Justin Timberlake a már a blogon párszor emlegetett idő-eladós sci-fiben, a Now-ban színészkedik újból.

 

- Charlize Theron szerepet kapott a legújabb Mad Max epizódban, a Fury Roadban, ami jövőre kerül a mozikba, valamint a szintén 2012-ben látható Prometheus nevű horrorban is.

 

- Pruitt Taylor Vince a Butterben játszik Olivia Wilde-dal (vígjáték, középpontban a vajköpüléssel:D) valamint a Blood is Bloodban (mocsári szörnyes horror) és a Mysterious Islandben (Verne-regény feldolgozás).

 

- Kane Hodder megint az ijesztgetés vizeire evezik a Robin Hood: Ghosts of Sherwood névre keresztelt horror-komédiával, amiben Tom Savinivel együtt szerepel - bemutató egy év múlva.

 

Christina Riccit pedig ezekben nézhetjük majd meg:

- The Hero of Color City: Animációs film, amiben egy-egy karakter egy-egy szín megtestesítője, Christa a sárga hangja lesz.

- Pan Am: Tévéfilm az azonos című amerikai légitársaság alkalmazottainak életéről.

- War Flowers: Háborús időkben játszódó dráma.

- Bel Ami: Az ismert irodalmi nőcsábászt most rábört pettinszn kelti életre, a film egy részét Budapesten forgatták, Ricci mellett Uma Thurman is benne lesz még.

- Born to Be a Star: Film egy lányról, akinek az álma, hogy pornószínésznő legyen - biztos ez is meztelenkedős lesz:P

 

Ma végre láttam az utolsó innen hiányzó harmadik Star Treket, este majd A bűn rendjét nézem Heath Ledgerrel, valamint készül az Ace Ventura 2-ről és a Hotel Plazaról szóló bejegyzés.

Szólj hozzá! · 1 trackback

Címkék: zene horror dráma


2011.03.04. 12:20 Tévésámán

Bram Stoker's Dracula (1992)

 

Az első emlékem erről a filmről az, hogy még talán az HBO adta, kicsi voltam és a reklámjában az öreg vérszívó olyan undorító meg félelmetes volt, tök megmaradt bennem... Aztán úgy 4-5 éve mégis megnéztem egyszer éjjel és aztán úgy gondoltam, hogy hát ez kurvajó volt - ez a véleményem pedig csak megerősödött most, mikor másodszor láttam.

 

Drakula az egyik olyan horror-klisészörny, akit mindenki ismer, azonban sem az őt megteremtő regényt nem olvasta szinte senki (én se...), sem a gróf nevét feledhetetlenné tevő 1931-es Universal-mozit nem látták (sajnos szintén én se...). Viszont kevesen tudják, hogy a világ első mozgóképes Drakula-adaptációja egy magyar mű, ami mára sajnos már nem létezik (megsemmisült vagy elveszett) és ráadásul a mai edvárd kállenek világában az öreg Lugosi Béla sem kapja már meg a neki járó tiszteletet.

A regény második feldolgozása volt a mára már legendássá vált 1922-es Nosferatu, amit viszont annál többen láttak - szerencsére. Minden filmes vámpír ükapja a Max Schreck által játszott Orlock gróf és ez a kitűnő alkotás még most, 90 évvel később is igen erőteljes és élvezhető, pedig még ma is készül sok olyan film, amik már egy hét múlva is semmitmondó akármik. A Nosferatu egyébként annak idején nagy veszélybe került, mert Bram Stoker örökösei nem járultak hozzá a feldolgozáshoz, ezért a kész mozgóképet majdnem megsemmisíttették - szerencsére nem így alakult.

Mindenképpen meg kell még említenem itt a nagy Lon Chaney-t, akiről itthon sajnos kevesen tudják, hogy ki volt. Nos, ő az, aki még az 1920-as években olyan hihetetlen dolgokat volt képes létrehozni maszkokkal és sminkekkel, mint egy kezek nélküli ember, egy elképesztően csúnya operaházi fantom, vagy a szintén mára már elveszett 1927-es London After Midnight vámpírja. Ennek a csavaros történetnek nincs köze az erdélyi vérszopóhoz, azonban többek közt ez az alakítás eredményezte, hogy eredetileg Chaney-t akarták felkérni arra a szerepre, ami végül világhírt és halhatatlanságot hozott a mi Bélánknak; plusz a London After Midnightnak később a '30-as években elkészült egy feldolgozása Embrace of the Vampire címmel, amiben Lugosi játszotta el nagy elődje egykori alakját.

A transsylvaniai vámpír története máig rengeteg feldolgozást szül(t), de úgy gondolom, ha már ez az első, komoly Drakula-mozi, amiről e hasábokon írok, akkor illik megemlékezni a figura atyjáról, Bram Stokerről és magáról a regényről is.

 

 

Bram Stoker [igazi keresztneve Abraham] (1847–1912) ír származású regény- és novellaíró volt, akit azonban saját korában elsősorban a londoni Lyceum Színház vezetőjeként és a tulajdonos/fő sztár, Henry Irving asszisztenseként ismerték - az utóbb említett úrnak ő írta meg az életrajzát is. Stoker szórakozásként és kereset-kiegészítésként készített fantasztikus művei jóval a halála után tették őt igazán híressé. Elhunytakor sehol sem említették meg, hogy ő volt az akkor már jó húsz éve megjelent Drakula szerzője.

Érdekesség, hogy a hamvait egy olyan urnába helyezték, ami díszhelyen van a végső nyughelyét jelentő sírkert kriptájában, és ezen edényt még ma is meg lehet tekinteni, de csakis felügyelettel - a vandálok miatti óvintézkedés. Most pedig néhány szót a regényről:

 

A Drakula 1897-ben jelent meg, megírásának módja szerint levélregény; de nevezhető gótikus regénynek, horrornak, és ahogy anno hívták: kalandregénynek. Sok olvasata van, sokféle mondanivalót fel lehet fedezni benne, de minket itt és most elsősorban a mozifigurákat is inspiráló Drakula gróf érdekel.

Stoker hosszasan tanulmányozta Európa hiedelmeit/mitikus lényeit és ezek közül választotta ki antagonistának a vérszívó élőholtat. Nem ez volt az első vámpíros regény, de ez volt az, ami tulajdonképpen útjára indította az irodalmi hős vérszopót és kikövezte az utat annak mozivásznon megjelenő utódjának.

Eredetileg a regény címe The Un-Dead lett volna, a gonoszt pedig Wampyr grófnak nevezték volna.

Vlad Drakula Tepes (1431–1476), akit sokan úgy hisznek, hogy a címszereplő inspirálója volt, valóban létezett - III. Vladként is ismerik, Romániában nemzeti hősként tisztelik, mert visszaverte a törökök támadásait. A Drakula név azt jelenti: Drakul Fia, a drakul pedig anno elsősorban sárkányt jelölt. II. Vlad (1390? - 1447), a törökverő Vlad apja viselte először e nevet, amit a mi egyik nagy királyunk, Luxemburgi Zsigmond által alapított Sárkány Lovagrend tagjaként szerzett. A rend azért alakult, hogy fenntartsa a keresztény hitet és visszaverje a támadó törököket. II. Vlad a tűzokádó bestia képét aztán a családi címerébe is belevette. Azonban a drakul szó a későbbi időkben egyre inkább átment ördög jelentésbe és ez volt az, amiért Stoker végül ezt a nevet adta a karakternek. Ugyanakkor Drakula maga néhány dologban hasonlít Vladra, hiszen mindketten harcosok voltak, a török ellen küzdöttek és mindkettejüket saját testvérük árulta el. Érdekesség, hogy a szerző sosem járt Erdélyben, csak könyvekben olvasott róla.

Egyes kutatók szerint két híres magyar is szerepet játszott a figura megalkotásában: Báthory Erzsébet (elsősorban a róla szóló legendákkal) és Vámbéry Ármin, aki kétszer is találkozott a szerzővel - azonban nem maradt fent semmilyen nyoma annak, hogy beszélgetéseiknek köze lenne az erdélyi vámpír megszületéséhez.

Ezen felül Van Helsing alakjában az író saját magát örökítette meg, a negatív főhős személyiségét pedig Henry Irving ihlette.

Korának olvasói élvezettel forgatták a könyvet, de nem tartották többnek egy jó kalandregénynél - azért akadt néhány kivétel, aki már akkor a horror mesterművének tekintette. Kultikus státuszát a filmfeldolgozásai után kapta meg.

Mivel a szerző nem tudta jól levédetni az anyagot, így az közkincs volt egészen 1962-ig - ennek ellenére ’22-ben az addigra már megboldogult író özvegye beperelte F.W. Murnaut a Nosferatuért, és ezért kellett az abban lévő karakterek neveit megváltoztatni, emiatt semmisítették meg majdnem a film összes kópiáját.

A Drakula után 17 évvel megjelent egy rövid folytatása, a Drakula vendége, ami egyesek szerint az eredeti regény része volt, csak a kiadó, vagy maga Stoker vette ki belőle. Az alkotó saját kezűleg készített egy színdarabot is munkájából (Drakula, avagy Az Élőhalott), amit a Lyceum Színház egyetlen alkalommal mutatott be - sajnos nem sikerült az ihletforrás Irvinget rábírni, hogy játssza el a róla mintázott címszereplőt...

2009-ben pedig az író ük-ükunokája, Dacre Stoker és Ian Holt együtt írták meg a hivatalos folytatást "egy valódi Stoker tollából", a mű címe Drakula: Az élőhalott - felhasználták hozzá az eredeti regényhez készült, de végül be nem került eseményeket és karaktereket, valamint saját kutatásaik eredményeit is.

Az elveszettnek hitt 514 oldalas eredeti kéziratot a '80-as évek elején, egy pennsylvaniai tanyán találták meg egy istállóban. Az értékes nyersanyagon több javítást és kézzel írt széljegyzetet lehet felfedezni, Stoker aláírásával egyetemben, a címe pedig még The Un-Dead.

2009-ig Drakula kb. 217 filmben szerepelt - ezt a rekordot csak Sherlock Holmes tudja megdönteni a maga 223 mozijával:)

És ha már így a történelemóra végére értünk, jöjjön maga a film!

 

 

1897-et írunk. Az egyik neves londoni ingatlancéghez felkérés érkezik a messzi Erdélyből, egy gróftól, bizonyos Drakulától (Gary Oldman), aki több ingatlant szeretne venni az angol fővárosban. Az elsőnek kiküldött Renfield (Tom Waits) megbomlott elmével tér vissza Transsylvaniából, így a társaság az ifjú kezdőt, Jonathan Harkert (Keanu Reeves) bízza meg az ügylet lebonyolításával. Harker elutazik a grófhoz, ahol egyre több különös eseménynek lesz szemtanúja és hamarosan kiderül számára, hogy nem hagyhatja el "vendéglátója" kastélyát csak úgy.

Drakula eközben elindul Londonba, ahol már várja a tébolydába zárt Renfield; a gazdag és buja kisasszony, Lucy (Sadie Frost) és a jövendőbeli Mrs. Harker, Mina (Winona Ryder). Ezen felül a történésekbe keveredik egy gazdag amerikai, egy gyáva orvos, egy fiatal arisztokrata (Cary Elwes) és a metafizika professzora, Van Helsing (Anthony Hopkins). Ezeknek az embereknek pedig együtt kell legyőzniük az évszázados gonoszt, megmenteni a két szépséges hölgy életét és pontot tenni a sátáni vérszívó hosszú bűnlajstromának végére!

De vajon sikerrel járhatnak?

 

Aki látta a Nosferatut (remélem minél többen), vagy esetleg olvasta a regényt, annak nem meglepetés a történet, azonban most először a regényhez lehető leginkább ragaszkodva tekinthetjük meg a 400 éves vérszopó ámokfutását.

Minden egyes karakter motivációja teljesen érthető: Harker el akar érni egy jó állást majd bosszút esküszik az átélt szörnyűségek miatt és megpróbálja megmenteni a feleségét az őt kísértő hús-vér rémálomtól. Mina viszont Drakula 400 évvel ezelőtt elhunyt feleségének reinkarnációja, így megmagyarázhatatlan, olthatatlan vonzalmat érez iránta - ugyanakkor hű akar maradni a férjéhez és meg akarja őrizni a tisztaságát. Lucy élvezni akarja az életet, legyen szó férfiak fejének elcsavarásáról vagy egy kis disznólkodásról a legjobb barátnővel:P Renfield halhatatlanságra vágyik, a három ifjú Lucy kegyeiért harcol, Van Helsing pedig a természetfeletti gonoszt akarja megfékezni.

 

A legérdekesebb azonban maga a címszereplő. A kezdeti pár percből megtudhatjuk, miért vált az éjszaka kegyetlen kreatúrája az istenhívő lovagból: ahogy Darth Vadert vagy Spawnt, őt is a Szerelem hozta létre. Nem bírt beletörődni imádott párja elvesztésébe, egyszeriben megtagadott mindent, amiben addig hitt és ezért végülis átokként sújtotta a szerep, amibe belekényszerült. Egy idő után persze elfogadta a helyzetét, nyilván megpróbálta megélni is (erre utalnak az arái), de végül, amikor rájön, hogy nem hiába várt, akkor új célt nyer élőholt léte.

A Minával való találkozásainál ez az elképesztő erőknek parancsoló teremtmény is csak egy esendő embernek tűnik és még akkor is, mikor már a "siker" kapujában áll, megszólal benne valami lelkiismeret-szerűség, mert rádöbben, hogy mi is az a szörnyű sors, amit meg akar osztani a lánnyal.

 

 

Rengeteg kiváló színészt láthatunk.

Gary Oldman talán élete legjobb alakítását hozza: ő az öreg, őrült és céltalan Drakula; a fiatal, szerelmes és "megváltást" remélő Drakula; az ember, aki úgy érzi, hogy elárulja az istene és emellett pedig a borzasztó külsejű denevér-ember, a nagyon ocsmány farkasember és a fekete fogat rohadtjól kinéző kocsisa is.

Az idős vámpír szerintem nagyon ijesztő, olyan ocsmány és gusztustalan - mint már az elején írtam, kiskoromban emiatt nem mertem megnézni ezt a filmet. Vele ellentétben az ereje teljében lévő, napszemüveges gróf szépséget, vadságot és szomorúságot sugároz magából. Az állati alakok közül a farkas nekem nem tetszik, a denevér viszont király lett! Ugyanígy elnyerte tetszésemet a még élő Drakula lovagi páncélja és a kocsis öltözéke is - mindkettő sárkányra emlékeztető külsőt ad nekik. Az emberi külsejű vámpírral még rokonszenvet is éreztem, mert akkor nem egy gonosz cél hajtja, hanem a szerelem - a többi alakjáról nem mondható el ugyanez.

A másik legjobb alakítás Anthony Hopkins-é, aki Van Helsingként kissé flúgos, kissé perverz, jópofa alak, aki ugyanekkor elkötelezett és nem riad vissza semmitől, hogy elérje célját, ami végülis az abszolút jó. Emellett Hopkins játssza az elején a főpapot és a hajónaplós részleteket is ő olvassa fel.

 

Winona Ryder és Sadie Frost mindketten gyönyörűek, mellettük pedig egy apró szerepben látható Monica Belucci is, aki meg a világ egyik legszebb asszonya. Ryder alakítása nagyon meggyőző, ahogy vívódik az esze és a szíve parancsaival - hol már túlzottan erényes, hol pedig kitárulkozó, vad és buja. Frost hosszú lángvörös hajával és a hozzá illő vörös fátyolruhájával a megtestesült szexualitás, majd ezek után lassú, de látványos változáson megy keresztül, aminek elborzasztó végeredményét a kriptás jelenetben láthatjuk.

A kezdetben főszerepben lévő Keanu Reeves-t sokat bírálták az alakítása miatt - valóban nem túl jó itt, szinte alig van jelenléte a vásznon. Cary Elwes-t felüdítő volt látni egy ilyen komoly, drámai szerepben A fuszeklik fejedelme után, ebben a minőségében is kitűnően teljesített. Végül, de egyáltalán nem, utolsó sorban Tom Waits, akinek borzasztó frizurája és tök jó fémkesztyűje van, emellett állandóan üvölt és bogarakat eszik:)

 

A rendező a nagy Francis Ford Coppola volt, aki nemcsak azzal tette ilyen kitűnővé az egész filmet, hogy ennyire ragaszkodott az eredeti történethez; hanem azáltal is, hogy a pár alkalommal látott kék energiakörökön kívül SEMMILYEN számítógépes trükköt vagy speciális effektet nem használt. Mindent makettekkel, festményekkel és a régi filmművészet perspektíva- és kameratrükkjeivel ért el - az emiatt elképesztően valóságos látványért a fia, Roman Coppola volt a felelős.

 

Az egész film elkészülte Winona Rydernek köszönhető, aki maga vitte az alapvetően tvfilmnek készülő forgatókönyvet Coppolának - a neves direktor pedig anno szerette volna, ha a színésznő szerepelhetett volna A keresztapa III-ban, ami végül nem valósult meg, így örült az alkalomnak, hogy mégiscsak együtt dolgozhatnak. Ryder javasolta a főbb szereplőket is és szerintem jó lóra tett mindegyikükkel - kivéve talán Reeves-t. Az említett maffiás filmhez hasonlóan a Drakula is bizonyos szempontból azért készült, hogy az akkor a csőd szélén álló Zoetrope stúdiót kihúzza a szarból - ami sikerült is, de erről majd később.

 

Az "ósdi" trükköknek köszönhetően minden, amit látunk, borzasztóan valóságos. Sehol egy CGI-mutáns, nincsenek gagyi robbanások és tűzeffektek - Coppoláék bebizonyították, hogy a régi, jól bevált módszerekkel is lehet hihetetlen dolgokat létrehozni. Példának okáért ott van a felfelé csepegő folyadék, a fejjel lefelé szaladó patkányhad vagy a vámpír képességei: a szupergyors reflexek, az önálló életet élő árnyék és a "kinyúló" kezek. Egyébként a reális események között ezeket a látszólag megmagyarázhatatlan történéseket a rendező szerint a természetfeletti lény jelenléte okozza.

 

Két dolog van még, amit észrevettem: az egyik az, hogy hiányzik a regényben fontos szerepet betöltő pestisjárvány, amit a földdel hoz magával a gonosz figura, a másik pedig a többi feldolgozásból hiányzó, ámde a vámpirizmus egyik lényeges elemeként itt először, méltó formában megjelenített nyers szexualitás. Ez elsősorban a nőkből árad, de több olyan jelenet is van, mikor a karakterek interakciójából csak úgy sugárzik a szenvedély!

 

Jöjjenek az érdekességek!

A Londonba érkező grófot mutató ugráló, rossz különös minőségű képsort egy kézzel tekert, antik Pathé-kamerával vették fel régi típusú filmre, hogy visszaadják a kor mozijainak hangulatát - semmilyen effektet nem adtak hozzá a felvételhez utólag. Mikor Van Helsing és a többiek rajtakapják Minát Drakulával, ahhoz a jelenethez a forgatás során Coppola úgy "segítette" Winona Rydert az érzelmi töltés megszerzéséhez, hogy a felvétel közben többször is bekiabálta neki, hogy kurva meg hogy ribanc:)

Mikor a lány és a vámpír először találkozik, a háttérben látható egy Lyceum Színházi plakát, rajta Henry Irving nevével. A borotválkozós rész felvétele késő éjjel zajlott, ráadásul Gary Oldman igencsak be volt rúgva, ezzel is magyarázható a gróf különös viselkedésének ilyen élethű megvalósítása:) Ryder és Oldman a forgatás elején nagyon jól megvoltak, azonban egy hosszabb forgatási szünettől fogva már szinte utálták egymást - azóta sem derült ki, mi történhetett köztük akkor...

 

A Bram Stoker’s Dracula 40 millió dollárból készült, a mai napig 216 milliót hozott. A már említett Zoetrope (ami Coppola saját stúdiója) akkor már három éve küszködött adósságaival, amik elérték a 27 millió dollárt, viszont ez a kirobbanó siker megmentette a céget a teljes csődtől. A mű rengeteg pozitív kritikát kapott és nagy közönségsiker is lett, ráadásul három Oscar-díjat is besöpört [Legjobb Jelmezek, Legjobb Hangvágás, Legjobb Maszkok].

1993-ban megjelent belőle egy különleges kiadás: koporsó alakú dobozban a film videokazettája, rajta Így készült...-anyagokkal mellette pedig az eredeti regény puhafedeles kiadása. 2007-ben kiadták a Collector's Edition dvd, amin audiokommentár és a film bemutatása hallható a rendezőtől, emellett törölt és bővített jelenetek kollekciója, tévés és mozis bemutatók valamint dokumentumfilmek is láthatóak a korongokon.

Készült hozzá társasjáték, többféle platformra videojáték, akciófigurák, modellek, replikák, egy négy részes képregény-sorozat, egy regény-feldolgozása (Fred Saberhagen tollából) és egy 100-darabos gyűjthető kártya-kollekció, amikhez az illusztrációkat a Hellboy készítője, Mike Mignola rajzolta (a képregény hasábjait szintén ő készítette).

 

Ez egy nagyon-nagyon jó film, már másodszor láttam, de még most is tetszett! Mindenkinek ajánlom, hogy nézze meg! Hogy méginkább alátámasszam az állításom, megemlítem, hogy helyet kapott a 101 horror amit látnod kell mielőtt meghalsz című könyvben is, valamint hozok még egy idézetet Richard Corliss filmkritikusól:

"Coppola újjáéleszti ezt a régi rémtörténetet... Mindenki tudja, hogy Drakulának van szíve, Coppola viszont azt is tudja, hogy ez több egy szervnél, amibe karót lehet döfni. A rendező számára a gróf egy nyughatatlan lélek, akit túl sok éven át száműztek rosszabbnál rosszabb filmek börtöneibe. Ez a remek mozi visszaadja neki a méltóságát és így végre nyugalomra lelhet." - saját fordítás

 

Pontozás:

 

imdb: 7.3

 

Szerintem: 6/5

 

Hírek:

 

- Francis Ford Coppola producere lesz az On the Roadnak, ami egy '50-es évekbeli dráma/road movie Sam Riley-val (Franklyn), Viggo Mortensennel, Kristen Stuarttal és Kirsten Dunsttal; valamint saját novellájából írt forgatókönyvet a Twixt Now and Sunrise névre hallgató horror/thrillerhez, amit ő fog rendezni is, a főszerepben pedig Val Kilmert láthatjuk majd.

 

- Bram Stoker antihősét még ebben az évben kétszer újból filmre viszik: a Dracula and Stokerben és a The Last Voyage of Demeterben - mindkettő horror, utóbbiban Ben Kingsley és Jude Law lesznek a főszereplők.

 

- James V. Hart (az itt tárgyalt mű forgatókönyvírója és segédproducere) a The Legend of the Leaf Men című bogaras rajzfilmet, valamint a Wake the Dead horror-képregény-adaptációt pénzeli jelenleg - a Wake The Dead alapjául a Frankenstein-mítosz szolgál.

 

- Most már bizonyos, hogy Tim Burton saját klasszikus rövidfilmjét, a Frankenweenie-t animációsfilm-formába öntve dolgozza át egész estés alkotássá, ebben szinkronhangként hallhatjuk majd Winona Rydert.

 

- Anthony Hopkins a hamarosan a magyar mozikban is látható Thorban játssza a germán főistent, Odint; ezen felül pedig az Arabian Nights akció/kalandban lesz benne Dwayne "The Rock" Johnsonnal.

 

- Keanu Reeves a 47 Ronin címmel ellátott szamurájos filmben játszik legközelebb, Cary-Hiroyuki Tagawa oldalán.

 

- Cary Elwes a jövőre elkészülő Yellow Submarine-újrában George Harrison figuráját szólaltatja majd meg.

 

Beismerem, rohadtul el vagyok maradva magamhoz képest. Egyrészt ezt egy nap híján egy hétbe tellett befejeznem, másrészt még sehol nem tartok az Ace Ventura 2-vel, harmadrészt pedig a hármas bejegyzést is be kellene már fejeznem. Tegnap megnéztem és felvettem egy rendhagyó, régi amerikai vígjátékot, a Hotel Plazat, amit talán ketten írunk majd meg Mozsárágyúval, talán nem. Tehát most van még rengeteg dolog, amit be kell fejeznem, így amíg ezek nincsenek készen, addig nem nagyon fogok újabb mozikat megnézni. Azért ígérhetem, hogy várható a David Bowie nevével fémjelzett Az éhség című leszbis-vámpíros művészhorror:)

Szólj hozzá!

Címkék: horror


2011.02.27. 13:52 Mozsárágyú

A hal neve: Wanda (A fish called Wanda) 1988


      A Monty Python egyharmada, a csinos és lenge öltözetű Jamie Lee Curtis illetve a jóképű Kevin Kline és mindenki kíváncsi a filmre. És még a sztori is tele van meglepetésekkel illetve hülyeségekkel.
     Wanda (J.L.C.) és Otto (K.K.) ameriakaiak és a számukra elég fura Anglia területén óhajtják végrehajtani következő nagy rablásukat. Két angol lesz ebben "segítségükre", Ken (Michael Palin) és Georges Thomason (Tom Georgeson:)). Ami a néző számára valamivel később lesz világos, azt ők négyen nagyon jól tudják; valójában egyikük sem bízhat a másikban, a kezdetektől fogva mindenki csakis saját érdekeivel van elfoglalva. Így lehetséges, hogy a balhé megtörténte után Georges-ot azonnal bemártja Otto és Wanda, így az már csak Kenben bízhat, aki feladatul kapja az egyetlen létező szemtanú eltávolítását. Georges védőügyvédje a híres és szürke életet élő Archie Leach (John Cleese), aki hamarosan központi figurává lép elő, amikor is Wanda, hogy megtudja hol a szajré, megkörnyékezi az unalmas pofát. E pici információ megszerzése után már meg is lenne a kérdéses cucc, ami gyémánt esetünkben. De hát az nem oly egyszerű, mert mint már említettem, mindenki a másik átverésén ügyködik és az ügybe belekeveredik a féltékenység, a bosszúvágy, az ügyvédfeleség, a dadogás, az ostobaság és így folytathatnám napestig.

     Nagy siker lett mind a közönség, mind a kritika szerint. John Cleese az író és a rendező szerepét is magára vállalta, ám ő maga is a tényleges rendezőnek Charles Crichtont tekinti. Illetve ez a film a személyes kedvence is. Minden van benne: krimi, komédia, jó nő, OSTOBA, rendkívül mozgalmas. Én csak azt tudom negatívumként kiemelni, hogy amikor Ken próbálja kinyírni a szemtanút, az megszakítja az addigi pergő jeleneteket, akkor egy kicsit leül a film szerintem. Különben pedig a színészek azok fenomenálisak, rájuk nem lehet semmi rosszat mondani. Önmagukban viccesek a karakterek az ügyvéd meg óriási változásokon megy keresztül. Ő van végülis a középpontban, egy igazi fásult és rideg paliból egy törvényt figyelmen kívül hagyó, belevaló fickó válik, és talán nem árulok el vele nagy titkot, mindez egy nőnek köszönhető.

     Nem olyan átlagos módon vicces - hogy is lehetne, ha Monty Pythonosoknak van hozzá köze -, egyeseknek helyenként már sok lehet egy-egy poén. Például Ken "kihallgatása" egyes országokban kivágásra került. Ha már ennél tartunk, érdekesség, vagy inkább szörnyű, hogy egy dán embernek a jelenet megtekintése az életébe került, ugyanis szó szerint halálra röhögte magát rajta. Egy családjában megtörtént hasonló esetre emlékeztette, és nevetés közben a szíve egyszerűen megállt. Egyfajta városi legenda lett mindebből, a fia viszont megerősítette, hogy valóban ez történt. Ezek szerint, ez egy valóban vicces film.

     Na szóval, vannak még említésre méltó mellékszereplők is. A feleséget az a Maria Aitken játssza, aki feltűnt a kítűnő Egy kis Fry és Laurie nevezetű produkcióban. Amelynek egyik "fele" Stephen Fry, aki szintén szerepel e filmben, igaz, ha véletlenül lassabban pislog az ember, észre sem veszi. Archie Leach meg Cary Grant igazi neve volt.

És hogy a címszereplő vízi élőlénynek mi köze mindehhez? Hát meg kell nézni.

Következzék egy közigazgatásilag fontos intézmény bemutatása, angol módra. Jóestét. És ma tessék nézni az Ace Ventura 2.-t, ha úgy adódik.

http://www.youtube.com/watch?v=IqhlQfXUk7w

Szólj hozzá!

Címkék: krimi vígjáték


2011.02.23. 10:06 Tévésámán

A szállítmány (Armored, 2009)

 

Ha Antal Nimród rendez egy új filmet, az mindig érdekel, függetlenül attól, miről szól vagy ki játszik benne.

Első (és eddigi legnagyobb) dobása volt a Kontroll, amit itthon csinált és nem csak Magyarországon, de külföldön is óriási siker lett, amit azóta sem sikerült senkinek megismételnie [Az én véleményem az, hogy az utóbbi 10 év magyar filmjei közül egyedül a másik hatalmas kedvencem, az Argo éri el a Kontroll színvonalát, dehát én nem értek hozzá ugyebár.]. Ezután jött a bezártság-érzetet és kiszolgáltatottságot kiaknázó horror, Az elhagyatott szoba, ami sajnos nem sikerült túl jóra - annak ellenére, hogy mind Luke Wilsont, mind Kate Beckinsale-t bírom. Utolsó rendezése pedig a Predators volt, amiben Adrian Brody bizonyíthatta rátermettségét az akciófilm műfajában, az addig ismeretlen Alice Braga pedig kapott 15 perc hírnevet. Vagyis volt egy besorolhatatlan alkotás, egy horror és egy sci-fi, az utóbbi kettő között pedig jött az Armored, ami krimi/akció.

 

 

Adott hat fickó, akik őrként dolgoznak egy privát biztonsági szolgálat páncélautóin. Mind különböző emberek, mindnek van valami titka, csak egy közös bennük: problémáik vannak. Egyiküknek (Ty - Colombus Short) nagyobb gondjai vannak: elárverezhetik a házát és az öccséről is gondoskodnia kéne. A csapat "vezetője" (Mike - Matt Dillon) kieszeli, hogy egy az őrök közt terjedő régi sztorit valósítsanak meg - önrablásról van szó. A tét 42 millió dollár, és miután a rengeteg dilemmával küszködő Ty is beadja a derekát, az akció kezdetét veszi. De a számításukba hirtelen hiba csúszik - az emberi tényező. Az események pedig felgyorsulnak és hamarosan már nem csak a pénz forog kockán, hanem a banda élete. A kérdés már csak az, hogy melyiküknek fontosabb a pénz az életnél?

 

A szállítmány elsőre a felvonultatott névsorral fog meg: Jean Reno, Laurence Fishbourne valamint Fred Ward - a csajok kedvéért pedig megemlítem Milo Ventimigliát is. Matt Dillon szerintem mindig is középszerű színész volt, középszerű filmekben játszott, egyetlen igazán jó munkája se jut eszembe - itt viszont egészen jó. Larry Fishbourne most is egy elég zakkant pasi (nem annyira, mint a Ragadozókban, de mégis), Reno pedig ismét a hallgatag arc, aki helyett a tettei beszélnek. A csapatban van még Skeet Ulrich (pl. Lesz ez még így se!), akit nem ismertem meg és az ismeretlen Amaury Nolasco - az ő karaktere aztán tényleg őrült! Az említett Szívek szállodájás úriember pedig a rendőrjárőr szerepében szenved - szó szerint, őt szintén nem ismertem meg. Fred Ward csak egy apró mellékszerepben van jelen, de érdemes figyelni azt, amit az általa játszott főnökről mondanak a film során, mert az utolsó jelenetnél aki figyel, rájöhet arra, hogy ugyanazt élte át anno, amit Ty most.

Az említett Ty a tulajdonképpeni főszereplő - egy volt katona, aki megélve Irakot, nem akar több vérontást, de aztán kényszerből valami olyanba keveredik, amibe egyáltalán nem akart és ettől ő lesz a fő konfliktusforrás.

 

Másnap jutott eszembe, hogy ez a mozi mennyire hasonlít a Kutyaszorítóbanra. A helyzet szinte teljesen ugyanaz: van egy pár férfi, akik végre akarnak hajtani egy nagy rablást, de az nem úgy sül el, ahogy várták és ezután már bármi megtörténhet. Csakhogy míg ott nincs egyértelmű jófiú, itt igen.

A két mű közti hasonlóságot méginkább egyértelművé teszi, hogy Antal Andrzej Sekułat kérte fel operatőrnek, aki a Reservoir Dogs-ot is fényképezte - vagyis még a látvány is hasonló.

 

 

A rendező úr viszont elkövette azt a "hibát", hogy a nagy neveket mellékszerepbe rakta egy viszonylag ismeretlen emberke mögé - ez így önmagában még nem lenne gond, de a fordulatok is sejthetőek. Az első "akció" igazán izgalmas, a következő események már nem annyira - számomra a színvonalat a végén elhelyezett apró utalás emeli, amit feljebb említettem Fred Ward figurája kapcsán.

 

Néhány érdekesség: Az egyik producer Sam Raimi volt. A forgatókönyvet James V. Simpson írta, ez az egyetlen munkája eddig. Nincsen nyitó címlista, egészen a végéig egyetlen felirat sem jelenik meg. Anno a Sony véletlenül ingyen letölthetővé tette A szállítmányt a Playstation Network nevű hálózatán akkor, amikor még bőven ment a filmszínházakban - a hibát hamarosan korrigálták, de így is állítólag több százszor töltötték le ennyi idő alatt. A szállítmány 20 millió dollárból készült és nagy nehezen tudott majdnem 21 milliót visszahozni. A kritikusoknak anno nem tartottak vetítést, a későbbi vélemények jók is, rosszak is voltak.

 

A legnagyobb hibája, hogy olyan, mint a Kutyaszorítóban: valójában semmi nem történik, egy helyszínen ugyanazokat a figurákat látjuk végig és sokkal jobban szimpatizálunk a rosszfiúkkal, mint a jóval - én speciel nem szorítottam Ty-ért, inkább érdekelt az, hogy mi lesz Reno és Fishbourne figuráinak sorsa. Pozitívumként említhetem Wardot és Dillont meg az Antalra oly jellemző naturalizmust; negatívum viszont az, hogy végülis unalmas és nem túl nagy szám.

 

Pontozás:

 

imdb: 5.6

 

Szerintem: 3/5

 

Hírek:

 

- Fred Wardot az Expendables II-ben láthatjuk majd legközelebb.

 

- Milo Ventimiglia következő munkája a The Divide című világvégés sci-fi lesz.

 

Tegnap a Kopaszkutya helyet valami cseh rémdráma ment a Dunán, pedig szívesen megnéztem volna ismét Schuszter Lóriék filmjét - szerencsére megvan dvdn, úgyhogy majd megnézzük. Viszont ehelyett végre láttam azt a filmet, ami a hármas bejegyzés utolsó darabja lesz, így ma (vagy holnap) elkezdhetem írni azt is.

Szólj hozzá!

Címkék: krimi dráma


2011.02.22. 20:46 Tévésámán

Ace Ventura - Állati nyomozó (Ace Ventura: Pet Detective, 1994)

 

Néha elgondolkodom, hogy miért van az, hogy a magyar kereskedelmi tévékben szinte csak a '90-es évek filmjei mennek; azokból is miért mindig ugyanazok? Viszont vannak pillanatok, amikor kifejezetten örülök, hogy a manapság legyártott olcsó szemét helyett inkább régi, de minőségi műveket adnak. Erre a legjobb példa az Ace Ventura, ami régen rengeteget volt, most viszont szinte újdonságként jelent meg a Viasat 3 műsorán, akik egyre több nézhető mozit sugároznak a 30.000 különböző ostoba sorozatuk mellé.

 

Mi kell egy jó vígjátékhoz? Mindenképpen kell egy vicces főszereplő és egy olyan történet, ami nem hétköznapi - persze így is lehet, hogy sok ember ízlését nem sikerül eltalálni, de ha már a nagy többség megvan, akkor nyerő az alkotóbrigád.

Nos, itt megvan A maszk óta gumiarcúnak nevezett Jim Carrey, aki fura mozgásával, hülye ruháival és extravagáns viselkedésével egy nagyszerű karaktert hozott létre, aki egy nem mindennapi szituációba keveredik, ami viszont számára mindennapos!

 

 

1994 körül járunk, mikor az állatnyomozás már bevett szokássá vált az államokban. Az ászok ásza a szakmában pedig az ezzel a névvel (is) megáldott Ace Ventura (J.C. -az ace ászt jelent): bármit meg tud találni egy apró kutyustól egy méretes delfinig. És éppen az utóbbit kell előkerítenie, mert a Miami Delfinek rögbi-csapatától elrabolták a kabalacetjüket, Hópihét. De vajon ki lehet a tettes? A dühös állatvédők? A halritkaságokat gyűjtő milliomos (Udo Kier)? Vagy valaki egészen más? Ace és segítőtársai (az állatok és a focicsapatnál dolgozó csinos nőci [Courtney Cox - én nem jöttem rá, hogy mit is csinál ő ott]) együtt biztosan felderítik a rejtélyt!

 

 

Minden adott a remek szórakozáshoz. Finom, de nem trágár altesti humor; a sok komoly ember között tökéletes lazasággal komolytalankodó címszereplő és az állatok - akik sokak szerint egy jó film kulcsfigurái lehetnek. A poénos percek mellett kapunk kacagtató akciót is - amik néhányszor a fizika törvényeinek is ellentmondanak - és mindezt megkoronázza a magyar szinkron, élén Kerekes Józseffel.

  

Lássuk a színészeket: Carrey élete egyik legjobb alakítását adja itt - bár a tizennegyedik filmje volt, mégis az Állati nyomozót tekintik a pályafutása igazi elindítójának (a már említett The Mask meg a Dumb & Dumber mellett). Courtney Cox-ot nem kedvelem (Matt LeBlanc-on kívül az összes jóbarátot ki nem állhatom), de itt meglepően normális, visszafogott alakítást nyújt - ez a karakter szerethető. Hősünk főnökét a Szárnyas fejvadászban nagyon emlékezetes Sean Young játssza, aki szép nő, de itt mégis olyan nagyon visszataszító - egyrészt a történet, másrészt a kitűnő alakítás miatt:) Udo Kier az elején szerepel csak egy rövid ideig, de remekül teljesít, ami tőle nem meglepő. Ismertebb arc még Troy Evans, akit a Vészhelyzetből ismerhetünk; a rapper Tone Loc; Randall 'Tex' Cobb (pl: Csupasz pisztoly 33 1/3) és John Capodice, akit a Vaklárma elején ölnek meg:)

Az író-rendező: Tom Shadyac (ő dirigálta pl. A minden6ót is), a forgatókönyv írásában pedig Carrey is részt vett - az ötlet Jack Bernsteintől származik (ő írja a Monk-sorozat epizódjait is).

 

A sztori egészen elképesztő fordulatot rejt magában, bár mivel olyan sokszor láttam, nem tudom megmondani, hogy mennyire kitalálhatóak ezek. A delfin mellett egy kiskutya megmentését láthatjuk és visszatérő motívum a 25.000 dolláros albínó galamb is. Egyetlen jelenet van, amikor az állat nyilvánvalóan makett, a milliomos birtokán lévő nagy halas rész, de az se feltűnő trükkfelvétel.

 

Nézzük az érdekességeket: A szereplőket Mary Jo Slater válogatta, aki a színész Christian Slater anyukája. Amikor Ace a hacker haverjához megy, akkor a koncertet adó banda nem más, mint a Cannibal Corpse, akiket maga Carrey kért fel szereplésre, ugyanis ők az egyik kedvenc zenekara:) Az általuk játszott szám címe Hammer Smashed Face, ami a Tomb of the Mutilated albumon található. Ez volt Tom Shadyac első rendezése és az első alkalom, hogy együttműködött Carrey-vel. Az említett gumiarcnak ez az egyetlen olyan mozija, aminek a folytatásában is szerepelt, annak ellenére, hogy négy másik munkájának szintén készült következő része. A nagy népszerűségnek örvendő World of Warcraftban a Black Rock Spire nevű helyen van egy Finkle Einhorn nevű karakter, aki innen kapta a nevét:) Dan Marino a valóságban is rögbijátékos. A külföldi tvs bemutatókon olyan jeleneteket is hozzátettek a filmhez, amik a mozis verzióban nem szerepeltek - ezek egy része a videokazettás verzióban is fellelhető, a leghíresebb közülük az, amiben Ace delfinidomárnak adja ki magát a sajtósok előtt. Néhány vicces név a mellékszereplők közül: Frank Adonis (ő valami Vinnie-t játszik, nemtom ki az), Will Knickerbocker (ő egy managert alakít) és Vince Cecere (ő a stadionban egy árus):)

 

Az Állati nyomozó 12 millió dollárból készült, 107 milliót hozott; a kritikától mindenfélét kapott; viszont a közönség körében óriási siker lett. Ace Ventura azóta a popkultúra része lett, a filmnek készült egy folytatása (jövő héten az is lesz, úgyhogy majd olvashattok róla itt), valamint csináltak belőle egy rajzfilm-sorozatot, ami három évadot ért meg. 1994-ben Jim Carrey ezért az alakításáért megkapta az MTV Awards Legjobb Vígjátéki Főszereplőnek járó díját.

 

Szerintem ez egy marhajó komédia, mindig meg tud nevettetni és sosem válik unalmassá. Nincs benne gusztustalankodás, de van helyette igazi humor, vannak cuki állatok és Jim Carrey - mi kellhet még? Aki a művész úr többi filmjét is kedveli, az ezt is szeretni fogja; én csak ajánlani tudom!

 

Pontozás:

 

imdb: 6.6

 

Szerintem: 5/5

 

Hírek:

 

- Courtney Cox megint szembenéz Ghostface-szel a készülő Sikoly 4-ben - ez tényleg kell?

 

- Udo Kier szerepel majd a Night of the Templar című kaland/sci-fi/vígjátékban, az ijesztgetés nagy neveit felsorakoztató The Gathering horrorban és az Iron Sky nácis sci-fi/komédiában.

 

Tegnap végre megnézhettem A szállítmányt, erről remélhetőleg holnap már tudok írni; ma pedig majd a Kopaszkutyát nézem majd, amit ajánlok nektek is - a mai korban a médiából zene néven áradó szenny ellen. A hármas bejegyzés is készülőben van, de még egy darabig eltart, mire elkészül. Viszont hamarosan újra lesz munkám asszem:)

3 komment

Címkék: vígjáték


2011.02.20. 18:51 Tévésámán

Búcsúdal (Les jolies choses, 2001)

 

Egyszer a barátaimmal ültem egy kocsmában és miközben iszogattunk, azt vettem észre, hogy a tvben egy olyan film megy, amiben Marion Cotillard szerepel és ahányszor odanéztem, éppen mindig dugtak. Aztán megjegyeztem a címét, gondoltam, ha megint adják, majd megnézem. Később persze elhatároztam, hogy mégse érdekel, de mikor megláttam, hogy lesz, nem tudtam "ellenállni neki".

Ahogy anno a Cashback című remek filmnél, itt is valami másra számítottam annyiból, amennyit láttam előzetesben és erről is kiderült, hogy sokkal többről van itt szó, hogy mint hogy orrba-szájba kefélnek.

 

Lucie (M.C.) vidékről Párizsba költözik, mert a nagyvárosi életre vágyik. Ott aztán nem fogja vissza magát, bulizik, szeretkezik fűvel-fával és közben megismerkedik egy fickóval, akivel nagyon jó barátok, sőt lakótársak lesznek - de semmi több. Aztán egy nap kipattan a fejéből az ötlet: énekesnőként kellene karriert csinálnia. A bökkenő az, hogy hősnőnknek nincs hangja - szerencsére viszont van egy ikertestvére, Marie (szintén M.C.:)), akit gyönyörű hanggal áldott meg a sors, viszont a két lány amennyire hasonlít külsőre, olyannyira más belsőre.

Az "akciót" mégis sikerül tető alá hozni, Lucie beédesgeti magát a menők közé és támogatást szerez, a lakótárs dalokat ír, Marie pedig készül a fellépésre.

A nagy első koncert aztán váratlan siker lesz, de az örömöt beárnyékolja, hogy Lucie pont azon az estén öngyilkos lesz. Nővére hirtelen nem találja a helyét, de megfogalmazódik benne az ötlet, hogy átveszi halott testvére helyét és így csinál karriert.

Ezek után Marie-Lucie útját szex, pénz, drogok, siker, rivaldafény és sok-sok szenvedés kíséri, mialatt megmártózik a szórakoztatóipar mocsarában, eladja a testét/lelkét, közben pedig egyre többet tud meg saját és testvére múltjáról. De vajon hová vezethet ez az egész, lesz-e valaha megállás - vagy a sikerhez vezető út vége egyenest a sírba vezet számára?

 

Ez egy nagyon durva film, a lehető leginkább naturális, művészi és ugye már kitaláltátok: francia.

A hasonló témájú mozikkal ellentétben itt egyáltalán nem a zenéről szól minden, csak két alkalommal láthatjuk hősnőnket a színpadon. A Búcsúdal azt mutatja be, hogy mennyire fájdalmas szembesülni a múlt sötét titkaival, milyen árat kell fizetni a sikerért, és hogy milyen érzés lehet valaki más bőrébe bújni.

 

 

Marion Cotillard csodaszép és irtó jól játszik, az ő figyelemre méltó külseje teszi méginkább mellbevágóvá ezt az egész "utazást": mintha egy angyal bukását néznénk. Egy hónap alatt megtanult énekelni a szerep kedvéért, az ő hangját hallhatjuk, mikor Marie énekel.

A többi szereplő nem túl érdekes, még azt megemlíteném, hogy a szőke hajú producernő (vagy ki) Ophélie Winter a Csupasz pisztoly a (z)űrben-ből.

 

Az eleje kicsit zavaros volt, mert oda-vissza ugrálunk az időben, kezdetben mintha Lucie lenne a főszereplő, aztán kb. tíz perc után Marie átveszi a helyét. Sokszor nem látjuk, mi történik, csak utalásokat kapunk rá vagy részleteket nézhetünk meg belőle, de néhányszor meg eléggé nyíltan szinte a néző képébe vágják a naturalista jeleneteket. A szex-drog-rock 'n roll-életvitel minden fontos részletét megmutatja nekünk az író-rendező Gilles Paquet-Brenner, aki az egész mozi emészthetőségét és sötét tónusát csak tovább erősíti a néha felbukkanó látomás-jelenetekkel és a hősnő fejében járó gondolatokkal. Ugyanakkor sokszor nem tudhatjuk, hogy melyik lány melyik és van pár jelenet, aminek az értelmezését meghagyják a nézőnek (pl. a legelső és a legutolsó kép). A film tetőpontja maga a címadó búcsúdal, ami nagyon szép és szörnyen nyomasztó, sugárzik belőle a fájdalom és a halál, marhára depresszív - ezt a dalt egyébként a főszereplőnő írta többé-kevésbé, nem fogom berakni ide, mert meg kell nézni az egész alkotást, annak egy szerves része.

 

Sajnos nem sok adat van a Les jolies choses-ről a világhálón, azért néhány érdekességet összeszedtem: A film Virginie Despentes regénye alapján készült. Marion Cotillard-nak a valóságban van két öccse, akik ikrek - ebből talán tudott valamennyi inspirációt meríteni. Az eredeti cím (Les jolies choses) magyarul Szép Dolgokat jelent, erre magyarázatot kapunk, ha figyeljük a számok szövegét, amik nem csak úgy poénból vannak lefordítva, hanem fontosak!

 

 

Összefoglalva: egy művészi elemeket is tartalmazó, ízig-vérig francia film, ami bemutatja a (pop)világ romlottságát. Egy erkölcsi bukás története, ami persze sikersztori is lehetne - ha nem látnánk, hogy milyen szörnyűségeken kell átmennie a hősnőnek. Azoknak ajánlom, akik szeretik az európai filmeket és Marion Cotillard-t.

 

Pontozás:

 

imdb: 6.2

 

Szerintem: 5/5

 

Hírek:

 

- Marion Cotillard legközelebb a Contagion című vírusos sci-fiben szerepel majd, partnerei többek közt Matt Damon, Jude Law, Gwyneth Paltrow és Kate Winslet lesznek.

 

Továbbra is készítem az ígért hármas bejegyzést, de nagyon lassan haladok, mert általában csak szombat éjjel jön meg a kedvem filmnézéshez és különben sem érzem túl jól magam mostanában a bőrömben... Ma este viszont garantáltam jól fogok szórakozni, mert jön Ace Ventura a Viasat 3-ra:)

Szólj hozzá!

Címkék: zene dráma


2011.02.15. 20:16 Mozsárágyú

Meglógtam a Ferrarival (Ferris Bueller's day off) 1986


       Ferris Bueller (Matthew Broderick) megvalósítja minden gyerek álmát; lóg a suliból és míg az osztálytársak, meg a világ diákjainak nagy része egy oktatási intézményben sínylődik, ő addig élete legeslegjobb napját élvezi.

       Kezdődik mindez a szülők átverésével, a testvérhúg, Jeanie (Jennifer Grey) nem szándékos lelki bántalmazásával és legjobb haverjának, Cameronnak (Alan Ruck) ugráltatásával. Miután mindenki meg van győződve arról, hogy Ferris borzasztó beteg, megkezdődhet a városi ámokfutás. Hozzávalók; Cameron faterjának méregdrága és sértetlen Ferrarija, Ferris barátnője (Mia Sara), megfelelő biztonsági intézkedések, az igazgató (Jeffrey Jones) Ferris iránti gyanújának elhessegetése, egy kis vagányság, talpraesettség meg rengeteg szerencse. Ezekből eleinte mindent kipipálhat az érettségi előtt álló srác. A nap folyamán azonban a nagy mennyiségű jókedv mellett a három főszereplőnek szembe kell néznie a vészesen közelgő felnőttlét szörnyű velejáróival; az igazgató mániákusan próbálja lebuktatni Buellert; a sokáig bátyja árnyékában dühöngő Jeanie hasonló tettre szánja el magát; Cameron idegei is felmondják a szolgálatot és maga Ferris is rá kell ébredjen, hogy az élete igencsak felborul a középiskola után.

      

      John Hughes olvasható a rendező szócska mellett, akihez nem kisebb művek köthetők, mint a Repülők, vonatok, automobilok, Karácsonyi vakáció vagy a Reszkessetek, betörők! Matthew Broderick remek ebben a szerepben, egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy valaki ne szurkolna neki, hogy sikerüljön végigcsinálnia az iskolakerülést. A szobája bármelyik hasonszőrű emberpalánta álmai netovábbja, van benn szarvasfej, Bryan Ferry-poszter :). Meg egy szintin lejátszható tüsszögésprogram, ami tökéletes a nem orvosszülőkkel rendelkezőknek. Az ellógott nap pedig mindenkinek tetszene, mondjuk én a baseballmeccs helyett valami bl-mérkőzésre ülnék be. Szóval nyerő ötlet volt megvalósítani mindenki álmát, az iskola nélküli felhőtlen napot.  
 
     

      Jeffrey Jones oltári jó, láthattuk őt pl.: Az Álmosvölgy legendájában, a Véndögségben. Tökéletes a szinkronja is, Szacsvay László. Jennifer Grey a Dirty Dancingben játszott, itt egy igazán idegesítő csajt alakít. Ő hívta egy pici szerepbe Charlie Sheent, aki egy drogost játszik. Érdekes, úgy készült a szerepre, hogy a felvétel előtt nem aludt két napig. Szerencsétlennek ma már egyszerűbb dolga lenne...
Mia Sara a fiúknak, Broderick a lánynézőknek, álFerrari (mert egy igazi túl drága lett volna) az autóimádóknak, mi kell több?

Például nekem Beatles, amit meg is kaptam a Twist & Shout-nak köszönhetően, és még külön említi is Lennont Ferris. Már ebből látszik (na meg a Ferry-poszterből), hogy jó gyerek. Stevie Wonder neve is elhangzik, és különböző utalásokkal találkozhatunk a következő filmekre: Star Wars, Piszkos Harry, Nyolcadik utas a halál. És az elmaradhatalan 80-as évekre jellemző hajköltemények, rucik is szemeink elé tárulnak. Na és egy jelenetben különböző művészeti alkotásokban is gyönyörködhetünk, például Chagall, Picasso vagy Modigliani egy-egy remekművében.

       A Meglógtam a Ferrarival egy valódi klasszikus, és mindenkinek, aki valaha volt gyerek, tetszeni fog. Szerintem. 

Ha már Mr. Ferry említésre került, akkor az olvasók figyelmébe ajánlanék egy kis csillivilli art-rockot. Vagy valami hasonlót.

Szólj hozzá!

Címkék: vígjáték


2011.02.15. 16:03 Mozsárágyú

Bolondos vakáció (1968)

     Isten éltesse Sztankay Istvánt, aki e film egyik főszereplője. Ugyanakkor isten éltesse Kézdi Györgyöt is, aki nem szerepel benne!

     Előbbi, és a hasonlóan "nők bálványa"-státusszal rendelkező Ernyey Béla a két főszereplő. Mindkettő vagány és elbűvölő fiatalember, csajok után kajtatnak egyfolytában. Életüket teljesen felbolygatja egy román lány, Oana (Ilinca Tomoroveanu), akivel a Balatonnál találkoznak. Mindkét pasas azonnal beleszeret és meghódításának nem lehet akadálya, hogy azonnal Bukarestbe kell utaznia az említettnek. Mennek utána, azaz vele, és még egyikük húga (Borbáth Ottilia) is velük tart, mert ő legalább tud is románul. Az indulás pillanatától kezdve semmi sem alakul úgy, ahogy a szereplők, vagy a nézők gondolnák, mindennek következménye egy mozgalmas ám nem mindig érdekfeszítő történet. És még azt sem tudjuk, kié is lesz végül a szép Oana...

    

      Sztankay, a hölgyeknek ugyebár nem kell magyaráznom, magával ragadó, mint mindig. A kisujjából rázza ki ezt a nőcsábászt, csakúgy, mint Ernyey. Szebbnél szebb tájak, különböző közlekedési eszközök és Európa leginkább gyakori nyelveit beszélő emberek tárulnak szemünk elé. Makk Károly a rendezője ennek a magyar-román koprodukciónak, és igazából nincs is különösebb problámája írásom tárgyának, csak annyi, hogy idejének meghatározó részében unalmas. Ha nem lett volna számomra oly nehéz kikászálódni a fotelből, hát otthagytam volna 10 perc után. De elég sok fura figura meg a gyors történések fenntartották érdeklődésemet. Aztán 20 perccel a vége előtt, már megint kopogtatott agyamban az unalom, azaz elbambultam, ahogy rendes gyerek szokott töriórán. De megint volt valami vicces, meg Sztankay azért olyan ember, hogy ha megjelenik, úgyis rá figyel az ember.

     A többi színész esetében azért nem beszélhetünk óriási teljesítményről, de ez végső soron nem lényeg, mert a film célja a könnyű kikapcsolódás megteremtése, az meg létrejött nálam, csak néha elvesztettem a fonalat. Pár pillanat erejéig feltűnik Ronyecz Mária, Földi Teri, Suka Sándor és Szendrő József.

     Aki románul akar tanulni, annak mindenképp jól jön a film.

Vers mindenkinek, aki erre jár rovat:

Szólj hozzá!

Címkék: magyar vígjáték


2011.02.15. 14:33 Tévésámán

Az ötödik elem (The Fifth Element, 1997)

 

Nemrég jártam a fehérvári Auchanban, ahol ki volt rakva egy hatalmas polcnyi dvd, amik papírtokban mindössze 300 Ft-ba kerültek. Nézegettem őket és köztük megtaláltam Luc Besson mesterművét, amit már évek óta nem láttam. 13-án este megnéztük a dvdt, tökéletes minőségű, működik és még extrák is vannak rajta - 300 Ft-ért!! Ez az egyik eddigi legjobb vételem mozi tekintetében:)

 

A The Fifth Elementet régen sokat adta a tv, mert olyan, amilyennek egy jó filmnek lennie kell: szórakoztató. És ez a fontos! Akárhányszor meg lehet nézni, nagyon élvezetes, mert minden van benne, ami kell - de erről majd később, előbb lássuk a történetet!

 

A távoli jövőben megjelenik az űr mélyében egy hatalmas, lángokból álló kisbolygó, ami egyre csak növekszik és ijesztő módon intelligencia jeleit mutatja. Az emberiség élén álló Elnök (Tommy "Tiny" Lister Jr.) tanácstalan, de szerencsére ott van Vito Cornelius atya (Ian Holm), aki tudja, mi ez a rejtélyes objektum: maga a Gonosz!

Ahhoz pedig, hogy elpusztítsák, működésbe kell hozni egy elképesztő erejű ezredéves fegyvert, ami a Tűz, a Víz, a Föld, a Levegő és a titokzatos Ötödik Elem erejét kombinálja. Viszont ehhez szükség lenne a négy főelemet képviselő ősi kőre és magára az Ötödikre is...

 

 

...aki (merthogy ő egy emberre megszólalásig hasonlító, tökéletes teremtmény - Milla Jovovich) éppen egy marcona külsejű exkommandós, Korben Dallas (Bruce Willis) lebegő taxijában van és üldözik őt. Nyomában van a rendőrség, a katonaság és nem sokkal később maga Cornelius atya meg az érdekes külsejű milliárdos Zorg (Gary Oldman) is utána erednek - velük pedig felbukkannak az űrszörnyek meg a szenzációhajhászok, az idő viszont egyre fogy. De megmentheti-e a világot egy narancssárga hajú lány és egy taxis furcsa kettőse?

 

 

Most jöhet a felsorolás, hogy mi minden van itt, ami jó: szép csajok (nem csak a főszereplő hölgy, hanem pl. a stewardess-ek a repülőn vagy a hotel dolgozói), lövöldözés, robbantgatás, ocsmány és vicces buta földönkívüliek, fantasztikus zene, óriási látvány és baromijó poénok!

Aki sci-fit akar látni, az láthat új világokat, űrhajókat, élieneket, futurisztikus fegyvereket és egy egészen hihető jövőképet. Aki akciófilmet nézne, annak ott van Bruce Willis, sok-sok fegyverropogás, izgalmas helyzetek, verekedés, "autós" üldözés és egy küszöbön álló katasztrófa fenyegetése. Aki pedig vígjátékra vágyik, az például az alábbi dolgokon nevethet: a hirtelen a semmiből egy adott világba kerülés okozta beilleszkedési gondok; a cölibátus találkozása a szexualitással; az izomagyúak izomagyú megnyilvánulásai; az emberek különböző bútordarabokba való begyömöszölése vagy a kommandós módon történő tárgyalás.

 

 

Willis úrral nem lehet unalmas filmet forgatni, pláne ha akciómoziról van szó, szokásos velős odamondásai és sajátos megoldásai a helyzetekre itt is mosolyt csalnak az arcunkra és szerintem mindenki tud szurkolni neki, egy szimpatikus, tökös karakter.

Milla Jovovich gyönyörű, vicces és még harcol is - de közben meg kell védeni, érte kell harcolni szó szerint és képletesen is.

Gary Oldman egy igazán undorító, gonosz, hatalommániás, másokat kihasználó figurát kelt életre, a tőle várható magas színvonalon.

Ian Holm az egyik legjobb, olyan izgága, vicces karakter, aki mindent maga próbál elintézni, de semmi nem jön össze neki - felüdülés volt őt látni végre egy ilyen könnyed szerepben is! Ismertebb arc még Chris Tucker (a helyi főceleb-médiaguru), John Neville (róla bővebben itt), Brion James (pl. Szárnyas fejvadász) valamint apró mellékszerepekben láthatjuk Mathieu Kassovitz-ot (Amélie pasija) és a Macarena videoklipjéből a ronda köldökpiercinges lópofájú néger nőt. A két főűrlényt (a mondoshawan vezetőt és a mangalore górét) egy Clifton Lloyd Bryan nevű koma játszotta, a film emblematikus alakját, Diva Plavalagunát pedig a francia színésznő, Maiwenn Le Besco (Besson akkori barátnője) és az albán szoprán énekesnő, Inva Mula keltette életre.

 

 

Ugye egy jövőben játszódó űrfilmnek fontos elemei a speciális effektek. Itt kapunk komputeranimációt meg modelleket, az összkép nagyon pofás. A nem-emberi szereplőket mind a csodás munkát végző maszkmesterek alkották meg, a járműveket nagyrészt rajzolták, de mindenből volt modell is. Ahogy párszor már mondtam, nekem jobban tetszenek a valóságos megoldások, mint az animációval létrehozott elemek - ahogy a régi Star Wars-nak vagy mondjuk a Willow-nak (tudom, az nem sci-fi), ennek is ez az egyik legfőbb erőssége.

A látvány elsősorban Besson fantáziáján kívül két híres francia képregény-alkotónak köszönhető: Jean Giraud-nak (művészneve Moebius) és Jean-Claude Mézieres-nek - bár csak az utóbbi lett feltüntetve a stáblistán - a rendező egyébként sok inspirációt kapott az említett művészek munkáiból a sztori és a látványosságok kitalálásához is. Akit pedig még érdemes megemlíteni, az a divattervező Jean-Paul Gaultier, aki a jövő divatját teremtette meg a film számára, több mint 950 különböző kosztümöt készített.

Kiemelném még a zenét szerző Eric Serrát – keressetek rá a youtube-on a Diva Dance-re vagy a Little Light of Love-ra példának okáért!

 

 

Még néhány érdekesség: A történetet Besson még középiskolás korában kezdte kiagyalni.

Leeloo teljes neve Leeloo Minai Lekarariba-Laminai-Tchai Ekbat De Sebat:) A nyelv, amit beszél Luc Besson találmánya és Milla Jovovich fejlesztette tovább - a forgatás vége felé már beszélgetni is tudtak így. Milla haját eredetileg befestették, de a festék gyorsan kopott, folyton újra kellett festeni, amitől a szép színésznő haja tönkrement - a mozi további részében parókát viselt, ezt észre is lehet venni, ha például az elején a menekülős résznél és a Fhlostonra való megérkezésnél összehasonlítjuk a hajszínét és formáját.

Az űrrepülő futóműveiről leszedett paraziták a '80-as években népszerű Boglins nevű játékok és rezgőlabdák voltak. A mondoshawan-páncélokból mára már csak egy darab maradt fent, ami az őket legyártó speciáliseffekt-csapat vezetőjének tulajdonában van.

Zorg fekete beosztottja egy Tricky nevű rapper vagy mi, Chris Tucker 2007 óta nem szerepelt filmben, Brion James (a sebhelyes orrú, fehérhajú tábornok) pedig '99-ben, mindössze 54 évesen halt meg szívroham következtében.

 

 

Az ötödik elem 90 millió dollárból készült és 264 milliót hozott! Akkoriban ez volt a Gaumont francia filmstúdió által készített legdrágább film és a világon Hollywoodon kívül gyártott legdrágább mozgókép. Bár New Yorkban játszódik és elsősorban francia mozi, mégis Angliában forgatták:) A '97-es Cannes-i Filmfesztivál nyitófilmje volt, elsősorban pozitív kritikákat kapott. A legtöbb dicséretet a szokatlan vizuális elemekért és fényképezésért kapta, a kritizálást pedig a hozzáértők szerinti ellentmondásos történetért és kevéssé kidolgozott karakterfejlődésért kapta.

Megnyerte a Legjobb Látványért járó BAFTA-t, valamint a Legjobb Rendezőnek, Legjobb Fényképezésnek és Legjobb Díszletnek járó Césár-díjakat. Regény is készült belőle Terry Bisson tollából, a The Visual Effects Society pedig megválasztotta minden idők 50. leginkább vizuálisan inspiráló filmjének.

 

Mit mondhatnék még? Szimpatikus és vicces főhősök, pergős akció, remek poénok, lenyűgöző látványvilág és egy hihető jövőképet elénk táró sci-fi-történet - ennél többet senki nem kívánhat egy jó filmhez:)

 

Pontozás:

 

imdb: 7.5

 

Szerintem: 6/5

 

A dvdről: Néhány extra van, amik közt van jó is, rossz is. Az Így készült… werkfilm például tök jó, én eddig is kedveltem Luc Bessont, mint rendezőt, de ez alapján egy jó fej embernek is tűnik. A posztergaléria túl gyors és nem képekből áll, hanem egy videóból, ami lejátssza a posztereket – ugyanígy a képgaléria is ilyen, de mellette szól, hogy van közte egy-két marhajó kép! Van pár trailer, néhány tv-spot, de ezek valahogy nem adják vissza a film hangulatát. Azért 300 Ft-ért ez kurvára megérte!

 

Hírek:

 

- Bruce Willis-t jövőre a Looper című sci-fiben láthatjuk, amiben egy a maffia által pénzelt bérgyilkosnak saját jövőbeli énjét kell megölnie; valamint a The Expendables folytatásában is nagy valószínűséggel benne lesz.

 

- Gary Oldman a Guns, Girls and Gambling fantasy/akcióban és a The Dark Knight Rises-ben lesz látható, valamint a Kung Fu Panda 2-ben hallható.

 

- Ian Holm állítólag újra eljátssza az idős Bilbót A hobbit első és második részében is.

 

- Milla Jovovich a Faces in the Crowd névre hallgató horrorban alakít majd egy nőt, aki nem lát arcokat és egy sorozatgyilkos üldözi, valamint a legújabb Három testőrben ő lesz M'lady De Winter.

 

Mozsárágyútól hamarosan két filmet is olvashattok majd, az egyik egy régi magyar vígjáték lesz, a másik pedig a Meglógtam a Ferrarival, én pedig készítem a különleges hármas bejegyzést.

1 komment

Címkék: sci fi


2011.02.12. 14:08 Mozsárágyú

Este találkozunk! (Á ce soir) 2004

     Ez a film egyszerre érdekes, unalmas, morbid módon vicces, érthetelen, fura, aranyos és hülyeség. Na erre tessenek gombot varrni!

     Valószínűleg senki nem nézné meg, ha nem Sophie Marceau lenne a főszereplő. Ő Nelly, a kétgyermekes anya, aki egy isten háta mögötti faluban él. Férjét egy nap holtan találja, vagyis úgy 24 órán belül rájön, hogy már nem él. Ott mászkált mellette a család, azzal a címszóval, hogy "hagyjuk apát aludni", és közben már rég halott. Ami azért is érdekes, mert Nelly ápolónő, de mindegy. A film a temetésig eltelt időt járja körül, az özvegy, a gyerekei és barátjuk, meg a néhai férj testvéreinek szemével.

     A hangulat szerintem olyan, mintha egy ködös, őszi napon sétálnánk egy erdőben, ahol üvegekkel csörömpölnek. Mert a zenéje is egészen furcsa, kicsit idegesítő, de valami hülye módon nyugtató hatású is. Az özvegy lassan megbolondul, miközben betér hozzá a, most figyeljünk; Krinolin és Társa Temetkezési Vállalkozás egy munkatársa. Meg gyermekei érzelmi kitöréseit, sajátos búcsúzási eszközeiket és férje "makacsságát" is el kell tűrnie, ugyanis nem nagyon hagyja magát eltemetni. Helyenként az operatőr ténykedését viszont még a legnagyobb festők sem tudnák utánozni.

Marceau jól játszik, és ez a lényeg. Különben meg nem nézném még egyszer.

     Semmi egyéb értelmes nem jut eszembe. Szóval boldog születésnapot Ray Manzarek bácsinak!

 

Szólj hozzá!

Címkék: dráma


2011.02.11. 22:43 Tévésámán

Blogszülinap - Harmadik szülinapunk!

 

Holnaphoz viszonyítva három éve indult a blogom és ez a nap Christina Ricci születésnapja is lesz, a kettő együtt ünneplendő, így itt a szokásos képem róla. Ő a kedvenc színésznőm, és ami tök durva, a képen látható, hogy Budapesten készült, ott az a magyar nyelvű tábla - és én nem is tudtam, mikor volt itt, pedig megnéztem volna őt élőben!

 

Vissza a témához: Az első bejegyzésem az akkor még csak angolul hozzáférhető Blades of Glory (Ma már: Jégi dicsőségünk) volt, amit épp akkor néztem meg és éjjel írtam róla egy pár sort. Se képet, se videót nem tudtam beletenni és semmilyen tapasztalatom, semmilyen stílusom nem volt.

Azóta sok dolog történt, az első amit meg kell említenem, hogy 2010-ben elkészült az írásom a Brazilról, ami miatt megcsináltam anno ezt az oldalt. Szerettem volna mindenkivel megismertetni ezt a filmet, elérni, hogy nézzétek meg és még most is azt mondom, hogy az egyik legjobb film, amit valaha láttam! Most már bárki elolvashatja az írásomat róla!

 

Lássuk a 2010-es évet számokban!

Egy év alatt írt bejegyzések: 176.

Átlagos napi látogatottság 2009-ben: 60, napi oldalletöltés: 90.

Most: 200 fölötti látogató, 300 körüli oldalletöltés. [Az oldalt továbbra sem reklámozzuk sehol!]

Az összes bejegyzés már 700 körül jár, ezek közül van néhány olyan, ami még kommenteket is generál (pl. A postamester vagy Az osztály).

 

Az év legnagyobb projektje a házunk mellett bezárt dvd-kölcsönzőben vett 14 lemez megnézése, ami több mint 1 évig tartott; valamint a 4 dvds eredeti Star Wars-trilógia megtekintése és megírása.

 

A 2010-ben általam látott (nem készült!) Top 5: Ed, Edd 'n Eddy's Big Picture Show, A mágia színe, A Viharhegy Óriása, Az Álmosvölgy Legendája, Brazil

A 2010-es Legrosszabb Filmek: Gyilkos cápa vs. óriáspolip, Pláza ásza, A lány és a farkasok, A kezdet kezdeteAz ötödik hős

Ezek csak felsorolások, nem rangsorolások.

 

Leghosszabb ideig készült bejegyzés: Star Trek IV. - ez több mint egy hét volt.

 

Különleges bejegyzések: Zombinővér - ezt egyszerűen nem tudtam lepontozni.

 

Mozsárágyú, azaz az Én listáim is ideértek. 

 

Top 5 legjobb film: Macska-jaj, Szent Péter esernyője, Temple Grandin, Idétlen időkig, Megáll az idő.

 

Top 5 legrosszabb film: Csupasz Pisztoly a (z)űrben (sajnos), Hannah Montana: A film, Cadillac Records - Csillogó fekete lemezek, St. Trinian's - Nem apácazárda, A csíkos pizsamás fiú.

 

Őszintén szólva, ezek a legrosszabbnak mondottak sem olyan mértékben rosszak, mint amelyeket tavaly emeltem be ebbe a listába. Azt kell mondjam, azaz írjam, hogy amolyan szeméttelepre való förtelmet már régen nem láttam. Mármint ez sem igaz, csak arról nem én írtam. :) Boldog szülinapot blog!

 

Köszönettel tartozom kompinak a Filmtrailer.hu-ról, aki megtanított oldaldobozokat gyártani:) Oldalát megtekinthetitek itt jobbra lent az Oldalajánló dobozkában!

Neki köszönhetően most már tudunk hirdetni más oldalakat, így aki kéri, szívesen kitesszük oldalra a blogját vagy egyéb weboldalát!

Ezen kívül megvalósult egy remek ötletem, a heti filmajánló - A héten a tvben dobozkában megtalálhatjátok azokat a műveket, amiket mi már láttunk és megírtuk. Elolvashatjátok a véleményünket róla, de a poént egyikben sem lőjük le, így ezek a bejegyzések elősegíthetik a döntést, hogy mit is válasszatok a meglévő kínálatból. Olyan csatornák, mint az HBO vagy a Cinemax nem kerülnek be a szórásba, mert ezek szinte senkinek nincsenek. Ha valamit az ajánlásunk miatt néztél meg esetleg és egyetértesz/nem értesz egyet az írásainkkal, akkor várjuk szívesen a kommenteket!

 

Tavaly elkezdtem felújítani a blogot, ha jól emlékszem a teljes 2008-as szekció renoválva lett, viszont félbehagytam a javítást, így most még található jópár hiba a cikkekben, bár legtöbbször csak egy-egy elütésről van szó, vagy arról, hogy a csatolt videó azóta már törlésre került és így nem nézhető meg.

Elmondhatom viszont, hogy kialakult egy stílusom, egy munkamódszerem, amivel eredményesen tudom kifejteni a véleményemet arról, amit láttam - összességében úgy érzem, hogy a 2010 második felétől íródott bejegyzéseim már sokkal jobbak, mint a régiek.

 

Mindenképpen meg fogom nézni még ebben a hónapban A rémet és Az ötödik elemet, valamint most hétvégén készítek egy háromfilmes írást a 3. születésnap tiszteletére:)

Sok-sok cím gyűlt össze az évek alatt különböző listákon, amiket tavaly év végén összesítettem:

- Van egy általános listám, amire mindenféle filmet felírok, amit látni szeretnék.

- Van egy csak horrorokat tartalmazó, amit a már régen megszűnt magyar Fangoria magazinból állítottam össze.

- Van egy sci-fi lista is, ami a 101 sci-fi amit látnod kell mielőtt meghalsz című könyvből készült.

- Készül egy szintén horror-lista, ami pedig a 101 horror amit látnod kell mielőtt meghalszból lesz.

Látható hát, hogy van miből válogatni, ezek mellett pedig még van jó néhány mozim, amit még régen vettünk fel videóra vagy töltöttünk le, de még nincsenek megírva, ezeket is tervezem ide felvezetni.

 

Egyéb filmes cikkeket tervezek a Sorozatportálra (link oldalt;)).

 

Köszönöm annak a kb. 220 embernek, aki olvas minket, sajnálom, hogy ritkán szoktatok kommentelni!

 

Remélem, hogy az elkövetkezendő év is hasonlóan dolgos lesz számunkra - miután nemrég kiléptem a munkahelyemről, így most sok időm szabadult fel, ezért belevethetem magam a filmek világába!

 

Boldog Szülinapot az oldalnak!:)

 

Még egy kis nosztalgia így a végére:

Első szülinap

Második szülinap

Szólj hozzá!

Címkék: hírek