Rovatok

Filmrajongó

Több mint 1000 bejegyzésből álló magyar nyelvű filmadatbázis, filmrajongóktól filmrajongóknak. Nem vagyunk kritikusok, nem vagyunk szakértők, csak két tv-néző, akik szeretik a filmeket:) Ha nem tudod, mit nézz este, vagy hogy megéri-e látni az adott filmet, keress rá (jobb oldalt a Kategóriák vagy A héten a tvben listában) és olvasd el a véleményünket róla! Erre a címre tudtok írni nekünk: jasonx@chello.hu

Kategóriák

akció (134) áldokumentum (7) animációs (54) bekategorizálhatatlan (3) dokumentum (11) dráma (279) fantasy (132) háborús (15) hill (17) hírek (62) horror (190) kaland (73) katasztrófa (4) krimi (69) magyar (68) musical (11) néma (11) paródia (35) regényem (2) rövidfilm (8) sci fi (147) spencer (24) sport (37) szatíra (8) szuperhős (99) thriller (56) történelmi (26) vígjáték (453) western (9) zene (53)

Friss topikok

  • Tévésámán: @mihii: "Az okostelefonomról küldve"?:D Viccet félretéve, vannak, akik nagyon jól tudják használni... (2017.07.29. 09:59) iBoy (2016)
  • Tévésámán: @theszikman: Tök jó, amit írtál, köszönöm!:) Én is nagyon szeretem ezt a filmet. (2017.07.23. 18:47) Kontroll - filozófiai elemzés
  • Tévésámán: @Camaráné Erzsébet: Én anno az Auchanben vettem a saját példányomat, de érdemes körülnézni bárhol,... (2017.07.19. 14:31) Woyzeck (1994)
  • Mozsárágyú: Gyerekkorunkban valóban, mintha izgalmasabb lett volna... SZPOJLER Én azon röhögtem nagyon, amikor... (2017.07.12. 21:56) Szuperhekus kutyabőrben (Top Dog, 1995)
  • Tévésámán: Érdemes még hozzátenni ehhez, hogy Nagy Marcell az a srác, aki anno a Sorstalanság főszereplője vo... (2017.06.28. 11:28) 1945 (2017)

2017.08.11. 21:59 Tévésámán

Pandaemonium (2000)

pandaemonium_poster.jpg

Ez a kedvenc színésznőm, Juno Temple első filmje. Ezen kívül iszonyatosan ritka darab, gyakorlatilag csak dvdn vagy videokazettán lehet hozzájutni, az interneten sehol sincsen fent. Szerintem túlzás nélkül mondhatom, hogy ebben az országban rajtam kívül ezt még senki sem láthatta. A költészet elég távol áll tőlem, bár próbáltam verseket írni, de csak nagyon kezdetleges, gyerekes izéket tudok készíteni, arra meg úgy hiszem, senkinek sincs szüksége. Ez a sztori nagyrészt a költészetről szól, de olyan formában mutatják be, hogy egy egyébként érdektelen eseménysor izgalmassá, humorossá és rendkívül látványossá válik! (Azt még hozzá akarom tenni, hogy Juno azért került be ebbe a műbe, mert az apja, Julien Temple volt a rendező, ugyanakkor már egy korábbi munkájába, a Vigo – Egy szenvedélyes életbe is bevitte, de a jelenetét végül kivágták.)

pandaemonium_2000_3.jpg

Az 1700-as évszázad legvégén járunk. A nagy francia forradalom híre végigsöpör Európán és Nagy-Britanniában megérinti a költő Samuel Taylor Coleridge (Linus Roache) lelkét a szabadság eszméje. Illegális újság-kiadással próbálja meg terjeszteni az eszmét és ezalatt összeismerkedik kezdő pályatársával, William Wordsworth-tel (John Hannah). A két poéta elhatározza, hogy közösen látnak munkához, együtt fognak megírni egy kötetre való verset, így összeköltöznek. Sam hozza a feleségét (Samantha Morton) és kisfiát, William pedig szabad szívű, művelt húgát, Dorothy-t (Emily Woof). Az alapvetően robbanékony elegybe vegyül még egy kis politikai üldöztetés, nagy adag féltékenység, és óriási mennyiségű ópium. Coleridge és Wordsworth barátsága rivalizálássá fajul, ami végül egy estélyen csúcsosodik ki, ahol megválasztják a következő költőfejedelmet és a tétet Lord Byron jelentős pénzösszeggel emeli. Vajon ki fog nyerni és melyikük válik - művei által - halhatatlanná? 

A pandemonium szó jelentése zűrzavar, a címben olvasható módon pedig a Milton-féle Elveszett Paradicsomban jelenik meg. A nyitány nagyon érdekes, a befejezésben lévő utolsó előtti jelenetsorral keretet alkot, mely a jelent ábrázolja. A pillanatnyilag testi és szellemi roncsnak tűnő Coleridge egy ajtón keresztül szó szerint belép a múltba, és innentől a film teljes egésze azt mutatja be, hogyan ismerkedik meg Wordsworth-szel, miként próbálnak együtt alkotni, valamint hogy a velük lévő két nő milyen hatást gyakorol rájuk.

pandaemonium_2000_7.jpg

A sztori figyelemre méltó, de sokkal érdekesebb a megvalósítás. Roache fantasztikusan jeleníti meg a karaktere őrületét, amit az ópium okoz, ezen kívül ő a fő narrátor, ám az események kommentálása helyett a valódi Coleridge verseiből olvas fel részleteket. Hannah néhol csatlakozik hozzá, de a hangsúly az előbbi figurán van. A nyitány eléggé unalmas, bár rögtön az elején felbukkan mindenki kedvenc animált lény-eljátszója, Andy Serkis; és ott van még a hőlégballonos rész, ami tök jó. Az éjszakai fagyról szóló vers megszületése szép jelenet, de hiányzik belőle a karakterek szájából kifújt, megfagyó levegő. 

Julien Temple filmográfiáját átnézve bárki megállapíthatja, hogy elsősorban zenei témájú és dokumentumfilmek készítésével foglalkozik, így az ő olvasatában (ez főleg a nyitánynál érzékelhető) a költők a XVIII. század rocksztárjai. A rendező nagyon ügyesen kombinálja a modern valóságot a múlttal: többször felhangzik egy utasszállító repülőgép hangja, kétszer láthatjuk is, Coleridge látomása a The Rime of the Ancient Mariner írásakor pedig egyértelműen a mai kor környezeti katasztrófái elleni felszólalás. Elgondolkodtató még a víz motívuma, ez az anyag gyakorlatilag mindenütt mindig jelen van.

Az eseménysor tartogat magában csavarokat, ezek előre nem láthatóak, és a néző is csak abban a pillanatban jön rá egyikre vagy a másikra, amikor a legfőbb karakter. Éppen ezért nehéz azt mondani, hogy erről vagy arról szól a Pandaemonium, ugyanis egy adott percben le lehet szögezni, hogy mondjuk Wordsworth alkotói válságát mutatja be és ennek összefüggését Coleridge-dzsel; aztán úgy látszik, hogy a nagy mű születését tárja elénk; és ha visszagondolunk az addig látottakra, minden esetben biztosnak tűnik, hogy tényleg ez a fő téma, minden, amit eddig láttunk, efelé mutat. 

pandaemonium_2000_4.jpg

„Nincs rajtuk cipő, fura a hangjuk… Biztos, hogy franciák.” 

2017-es szemmel nézve nehéz elmenni az első félóra feminista felhangjai mellett, azonban ebben a korban, ahol járunk, ez teljesen rendben van. Mind Sara (Sam felesége), mind Dorothy tesznek kis megjegyzéseket a nők egyenjogúságáról, ám ez hamar eltűnik, merthogy a fő cselekményszálhoz semmi köze. Temple gyorsan letudja a kötelező köröket, hogy aztán nyugodtan és hosszadalmasan (a játékidő több mint 2 óra) foglalkozhasson a számára igazán fontos dolgokkal: A szabadsággal, a költészettel és a drogokkal – azzal, ami a ’70-es évek punkrock világát is jellemezte, hiszen Julien bácsi innen jött. A figurák legalább háromféle tudatmódosító szert próbálnak ki, ezeket nagyszerű színészi játék és kameratrükkök jelenítik meg. A repülő borospoharas részlet nyilvánvalóan számítógépes animáció, látszik rajta, de egyébként a speciális effektek hiánya felüdítően hat a mai látványra kihegyezett izék után. Pedig azért van itt néznivaló, például az árboccá alakuló fa vagy Xanadu bejáratának megtalálása. Emellett gyakran visszatér a gyorsítás, de mintha mindig csak egy valami gyorsulna fel a világból, például egy elégő gyertya. 

Lehetne gondolkodni azon, hogy mi a jobb: Coleridge módszere (droggal teljesen tönkreteszi magát, de közben elképesztő műveket hoz létre) vagy Wordsworth-szé (másoktól szerzi az inspirációt, a végeredménye viszont kevésbé lenyűgöző); de az én véleményem az, hogy a lényeg az alkotás, nem az alkotó. Minden művet, legyen szó festményről, szoborról, novelláról, versről vagy regényről, önmagában kell elsődlegesen értelmezni. Utána lehet szó róla, hogy ki készítette, miért készítette, kit vagy mit szolgált vele. Sajnos ez nem így működik, és a film rávilágít erre a kérdésre (bár csupán imbolygó gyertyafénnyel): számít-e az, hogy kicsoda a művész vagy, hogy miként hozza létre a műveit?

pandaemonium_2000_9.jpg

Az alapvetően nagyon komoly és súlyos témát sikerül olykor-olykor vidámsággal ellensúlyozni. Főként az első órában láthatunk, hallhatunk vicces dolgokat, hiszen a felszabadult karakterek jól érzik magukat együtt, ezért aztán viccelődnek egymással. Ahogy korábban mondtam, Linus Roache (Vikingek, Batman: Kezdődik!) elképesztő teljesítményt nyújt, ez a fazon rendkívül tehetséges, minden jelenete átérezhető, természetes, valós (többször David Tennant jutott eszembe róla). Az egyik csúcsjelenet az, mikor elmennek az árammal kísérletező tudóshoz, itt ugyanis Samnek 5 percen belül mindkét nőt sikerül megsértenie:D John Hannah (A Múmia-trilógia) ezúttal egy drámai szerepben mutathatja meg a tehetségét. Samantha Mortonnak (Különvélemény) örültem, az egyik karakter ki is mondja azt, mitől olyan érdekes a jelenléte:D Emily Woof külsőleg leginkább egy boszorkányra hasonlít, de a játéka elismerésre méltó. Két ismerős arc van a felnőttek közt: Dexter Fletcher – Davy (A Ravasz, az Agy és két füstölgő puskacső) és John Standing – a pap (V mint Vérbosszú). Mellettük ki kell emelni még Samuel Westet, ő a harmadik nagy költő, Robert Southey alakítója – hozzá kapcsolódik Juno Temple (a lánya, Emma – másfél óra után jelenik meg, szövege nincs) és a tesója, Leo Temple (a fia, Herbert). West alakja a végén válik igazán lényegessé.

pandaemonium_2000_2.jpg

Érdekességek: A rendezőről már esett szó, most beszéljünk kicsit az íróról: Frank Cottrell Boyce a Doctor Who 9. évadának egyik legjobb részét, az In The Forest of Nightot, valamint a 10. évadbeli egészen jó Smile-t írta. Érdemes maradni a stáblista alatt, az elején a stábtagok nevei egymás egy-két betűjével folyamatos láncot alkotnak, a második részének elején pedig Roach Coleridge jelmezében mászkál a modern Londonban „lassított gyorsítással”, Olivia Newton-John örökzöld slágerének felújított változatára. 

Ahogy a bevezetőben mondtam, a költészetet nem nekem találták ki, így a most következő Történelmi (vagy irodalmi?) arcképcsarnokban a két főszereplő költő és Dorothy életéből csak azokat a részleteket tárom elétek, amik a film szempontjából relevánsak, illetve érdekesnek találom őket.

samuel-taylor-coleridge-biography.jpg

Samuel Taylor Coleridge (1772-1834) 

Coleridge egész felnőtt életében szorongott és állítólag bipoláris depresszióban szenvedett, de ezt abban a korban még nem tudták felismerni. Folyton betegeskedett, többek közt reuma kínozta és a gyerekkori bajainak is maradtak nyomai, amik később megkeserítették a napjait. Ezekre szedte a laudanum nevű szert, ami ópiumot tartalmazott, ettől vált függővé. A Saraval kötött házassága boldogtalan volt, öt gyermekük született, de a férj fokozatosan meggyűlölte feleségét, 1808-ban elváltak. A filmben megjelenő The Watchman nevű kiadvány tényleg létezett, 1796-ban három hónapon át jelent meg. 

Coleridge és Wordsworth 1795-ben találkoztak. Nyomban összebarátkoztak és utóbbi a húgával együtt kibérelt egy házat, ami alig 5 km-re állt az előbbi otthonától. A Lyrical Ballads című közös kötetük 1798-ban jelent meg. William több verset írt bele, mint Samuel, de utóbbi egyik legnagyobb műve, az először itt közölt The Rime of the Ancient Mariner aratta a legnagyobb sikert. A két költő 18 hónapig együtt is élt, de Coleridge igen kellemetlen lakótársnak bizonyult, ugyanis ópiumfüggősége elhatalmasodott rajta, és éjszaka a rémálmai miatti kiáltozásával folyton felébresztette a Wordsworth-gyerekeket. Dorothy-nak kellett főznie rá, de neki se volt könnyű dolga, Samuel ugyanis rigolyás étkező volt, a tojást például teáscsészéből ette, só helyett pedig mindenre cayenne-i borsot szórt. 

A laudanum-addikciója az 1800-as évek legelején vált a legdurvábbá, a válása után összeveszett Wordsworth-szel, elvesztette az életjáradéka jelentős részét és 1814-ben orvosi felügyelet alá helyeztette magát. Máig nem bizonyított, hogy az ópium miatt lett depressziós, vagy a már meglévő depressziójának erősödése miatt vett be egyre többet ebből az anyagból. A házasságában beálló problémák, a lidércnyomások, a betegségek, a Williammel egyre jobban kiéleződő helyzet, a függősége és a saját tehetségében való kételkedés miatt írta meg a Dejection: An Ode című művét, valamint egyre jobban a filozófiai tanulmányaiba temetkezett.

pandaemonium_2000_6.jpg

Gyakorló teológus is volt, de ez kimaradt a filmből; vallási témájú írásai jelentős hatást gyakoroltak az anglikánizmusra, hatása a mai napig érezhető. Élesen bírálta kortársai irodalmi ízlését, és azt hangoztatta, hogy az egyre nagyobb számú olvasni tudó ember ízléstelensége veszélyes magára az irodalomra, beszennyezi azt. (Ezzel egyébként mélységesen egyetértek.) Egy időben óraadó tanárként tanított egyetemeken, de instabil személyisége és a függősége együtt kiszámíthatatlanná tették. Sokat késett, az órái színvonala folyton ingadozott, olykor alig készült fel a témájából és többször bocsátkozott hosszú, nehezen követhető kitérő fejtegetésekbe. Az 1812. január 2-án tartott előadása a Hamletről viszont megváltoztatta a kritikusok hozzáállását Shakespeare darabjához, gyakorlatilag megmentette a mű hírnevét. Gondolatait a mai napig sokszor az eredeti szöveg mellé teszik magyarázatként. 

Három legismertebb műve: The Rime of the Ancient Mariner (a Magic: The Gathering kapcsán ezzel még én is találkoztam), Christabel és Kubla Khan. Az első és a harmadik a film sarokpontjait képezik. A Rime nagy hatást gyakorolt az angol nyelvre, innen származnak az alábbi szállóigék: an albatross around one's neck (albatrosz a nyakamban – nehezen megoldható probléma), "water, water everywhere, nor any drop to drink" (mindenütt víz, de egy csepp sem iható), "a sadder and a wiser man" (szomorúbb, de bölcsebb ember), "all creatures great and small" (minden lény a földön – egyesek szerint az ő „All things both great and small” [minden dolog a földön] sorából ered). A Christabelt zenei ritmusáért, nyelvi szépségéért és gótikus horror-történetéért kedvelik. A Kubla Khan egy ópiumos látomásból született, ám a Christabelhez hasonlóan befejezetlen maradt, emiatt romantikus aura veszi körül őket. Utóbbi esetében a szerző egy személyre hivatkozott, aki megzavarta őt a munkában s emiatt a látomás emléke szertefoszlott. Ezt a személyt úgy nevezte meg, hogy „a Porlockból jött ember” – ez az elnevezés az utókorban új életre kelt, így hívják azokat a váratlan látogatókat, akik érkezésükkel megzavarják a kreativitás pillanatait. Sok találgatás merült fel arról, hogy vajon ki volt a Porlocki ember - a filmben Wordsworth zavarja meg Coleridge-et. Mary Shelley kétszer is felidézi a Rime-ot a Frankensteinben (bevallom, nem emlékszem rá) és egyes leírásai is emlékeztetnek rá. Shelley apja ismerte a költőt, aki többször is járt náluk, Mary hallotta, ahogy saját maga idézett legendás alkotásából. 

Samuel Taylor Coleridge halálát szívelégtelenség okozta, amit egy tüdő-betegség súlyosbított, valószínűleg az ópium-függősége származékaként.

william-wordsworth.jpg

William Wordsworth (1770-1850) 

Nevedben a végzeted, a vezetékneve ugyanis azt jelenti, hogy „szavakra érdemes”, „szavak értéke”. A filmben is megjelenő Mary-vel, akit feleségül vett, még iskolás korában ismerkedett meg. 1791-ben járt a forradalmi Franciaországban és itt hatott rá a republikánus szellem. A Coleridge-dzsel közösen írt Lyrical Ballads (ami tényleg névtelenül jelent meg) fontos mérföldköve az angol romantikus költészetnek. William egyik fő műve a Lines written a few miles above Tintern Abbey ebben a kötetben látott napvilágot. Az 1798-as elsőt még három újrakiadás követte: 1800 (ekkor csak az ő nevét tüntették fel a borítón), 1802 (jelentős változtatásokat eszközölt rajta) és 1805. Szintén 1798-ban történt, hogy Wordsworth, Coleridge és Dorothy együtt utazgattak Németországban – utóbbira jótékonyan hatott az út, előbbiben csupán honvágyat ébresztett (talán erre utal a filmben az „egy éjszaka alatt írunk egy költeményt”-szekvencia). 

Egy évvel később William és húga visszatértek Angliába, Samuel hamarosan csatlakozott hozzájuk, és együtt a Tóvidéken telepedtek le, közel Robert Southey otthonához. Coleridge, Wordsworth és Southey együtt alkotják a Tavi Költők csoportját. Sokáig erősen élt az a hit, hogy William filozófiai nézeteit Samuel formálta, manapság viszont egyesek azt állítják, hogy előbbi gondolatvilága már az 1790-es években, kettejük találkozása előtt kialakult. 1810-ben a két költő összeveszett, ezért elsősorban Coleridge függősége tehető felelőssé; 1823-ban azonban Wordsworth ismét közeledni kezdett egykori barátjához, erőfeszítéseit 1828-ra siker koronázta, ekkorra ismét jó viszonyban lettek és megint együtt kezdtek utazgatni. Samuel 1834-es halála súlyos csapást mért Williamre. 

pandaemonium_2000_13.jpg

SZPOJLER ITT 

Ahogy láthatjuk, a „költőfejedelem” címet végül Southey nyeri el, ez tényleg így történt, azonban 1843-as halála után Wordsworth-szé lett a cím. Ez a kitüntetés tulajdonképpen az „állami költő” titulusát jelenti, emberünk visszautasította, mert úgy gondolta, már öreg hozzá. Az akkori miniszterelnök, Robert Peel viszont biztosította róla, hogy békében hagyják, írnia se kell, ezért mégis elfogadta és így ő lett az egyetlen, aki a cím birtokosaként nem írt „hivatalos verseket”. 

SZPOJLER VÉGE 

Wordsworth-nek barátjához hasonlóan több gyermeke volt. Dora lányának 1847-es váratlan halála után képtelenné vált leküzdeni az őt is elérő depressziót, és ekkor felhagyott a versírással. 1850-ben, súlyos mellhártya-gyulladás végzett vele. 

A Tavi Költők-korszakban főleg a halálról, a kitartásról, az elválásról és a gyászról írt; fő műve pedig a The Prelude, melyet haláláig úgy emlegettek, mint „a költemény Coleridge-hez”. A The Prelude személyes jellegű mű, mely a költő korai éveiről szól; többször átdolgozta és kiegészítette. Özvegye, Mary nevezte el és jelentette meg, ám alig lett némi visszhangja. Az utókor azonban hálával tekint rá és William mesterdarabjának tekinti.

dorothyword_468x539.jpg

Dorothy Mae Ann Wordsworth (1771-1855) 

Dorothy-t fiatal korában elválasztották Williamtől, 9 évig nem látták egymást. Miután ismét egymásra találtak, elválaszthatatlanok lettek és együtt is éltek. Kezdetben nagyon szegények voltak és gyakran kuncsorogtak használt ruhákat a barátaiktól. William és Mary 1802-ben házasodtak össze, a férfi húga velük maradt és (a filmben látottakkal ellentétben) nagyon jól kijött Mary-vel. Ő maga sosem házasodott meg. 1829-ben súlyos betegség támadta meg, amitől élete hátralévő részére képtelenné vált az önellátásra. 1855-ben halt meg, állítólag a testi leépülésen túl erős szenilitás sújtotta. 

Virágkorában amatőr költő volt, írt novellákat is, de nem vágyott babérkoszorúra. Fő művei a naplói és a levelei. William teljesen szabadon használta fel a húga részletes, hangulatos természeti leírásait, de sosem jelölte meg őt inspirációként. Dorothy írt egy utazási könyvecskét a Tóvidékről, amely nem jelent meg, de testvére saját 1822-es azonos témájú alkotásába jelentős mennyiséget emelt át belőle, ismét csak a neve feltüntetése nélkül. Amióta viszont az irodalomkritikusok erősen érdeklődnek a női irodalmárok iránt, Miss Wordsworth munkái (főleg a Grasmere Journal nevű naplója) iránt megnőtt a kereslet, és folyamatosan publikálják alkotásainak gyűjteményes kiadásait.

pandaemonium_2000_14.jpg

Vissza a filmhez: A Pandaemonium 15 millió dollárból készült, a bevételéről nem találtam adatokat. Két díjat nyert (legjobb film, legjobb rendező). 

Nekem tetszett, mert érdekessé tett számomra egy témát és egy kort, ami teljességgel hidegen hagy. Jó színészi játékot láthattam, érdekes történetnek lehettem szemtanúja, és a pici Juno nagyon aranyos benne:) 

Pontozás: 

imdb: 6.6 

Szerintem: 5/5 (Azt a durván 2000 Ft-ot simán megérte.) 

Hírek:  

- Julien Temple ismét egy zenei témájú filmet készít: a Sexual Healing Marvin Gaye utolsó éveiről szól majd. 

- John Hannah-t legközelebb a Dark Glass című tükrös horrorban nézhetjük meg.

Kszeeeenedúúúú rovat:

Szólj hozzá!

Címkék: dráma


A bejegyzés trackback címe:

http://transfesser.blog.hu/api/trackback/id/tr2412740798

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.