Rovatok

Filmrajongó

Több mint 1000 bejegyzésből álló magyar nyelvű filmadatbázis, filmrajongóktól filmrajongóknak. Nem vagyunk kritikusok, nem vagyunk szakértők, csak két tv-néző, akik szeretik a filmeket:) Ha nem tudod, mit nézz este, vagy hogy megéri-e látni az adott filmet, keress rá (jobb oldalt a Kategóriák vagy A héten a tvben listában) és olvasd el a véleményünket róla! Erre a címre tudtok írni nekünk: jasonx@chello.hu

Kategóriák

akció (136) áldokumentum (7) animációs (54) bekategorizálhatatlan (4) dokumentum (11) dráma (282) fantasy (133) háborús (15) hill (17) hírek (66) horror (192) kaland (73) katasztrófa (4) krimi (69) magyar (68) musical (11) néma (11) paródia (35) regényem (2) rövidfilm (10) sci fi (147) spencer (24) sport (37) szatíra (8) szuperhős (99) thriller (56) történelmi (27) vígjáték (454) western (9) zene (53)

Friss topikok

  • Tévésámán: @tényállás: Nem akarok szpojlerezni, úgyhogy annyit kérek tőled, hogy olvasd el a másik ezzel a fi... (2017.11.15. 07:45) The Falling (Eszmélet, 2014)
  • Tévésámán: @Történelem p: Jobb oldalon az Oldal-ajánlóban a legfelső linken elérheted az elsőt. (2017.10.22. 08:23) Javítás vége, tervek az oldallal
  • VatoLoco: Ez egy nagyon jó film. 81-es film és érdekes fantasy elemeket tartalmaz. A vontatottsàgàt tekintva... (2017.09.06. 22:05) Időbanditák (Time Bandits, 1981)
  • Tévésámán: @mihii: "Az okostelefonomról küldve"?:D Viccet félretéve, vannak, akik nagyon jól tudják használni... (2017.07.29. 09:59) iBoy (2016)
  • Tévésámán: @theszikman: Tök jó, amit írtál, köszönöm!:) Én is nagyon szeretem ezt a filmet. (2017.07.23. 18:47) Kontroll - filozófiai elemzés

2017.06.23. 18:22 Tévésámán

Muriel esküvője (Muriel's Wedding, 1994)

muriel_poster.jpg

Gyerekként az ember sokszor néz olyan filmeket, sorozatokat, amiket nem ért(het) meg. Nekünk gyerekként ott volt az HBO, ami akkoriban még sok olyan mozit sugárzott, ami amúgy másként el se jutott volna az emberekhez, maximum akkor, ha moziban nézik meg vagy kikölcsönzik videokazettán. Igen, 1994-be repülünk most vissza, ami annyira régen volt, hogy alig emlékszem rá. Abban az évben kezdtem az iskolát, Mozsárágyú meg még bölcsis lehetett:) (Ovis, na.) Szóval ezek után pár évvel láttuk Muriel esküvőjét többször is az HBO-n, és most, amikor általában ez a csatorna már csak szemetet meg propagandát ad, akkor hirtelen megakadt a szemem ezen – csakhogy a Home Box Office helyett most az AMC filmcsatorna sugározta. Röviden: Gyerekkorunk egyik régi emléke ez, bár korántsem annyira meghatározó, mint mondjuk a Space Jam vagy a Jurassic Park, mégis egy darabka a múltból. És felnőtt fejjel nézve még érdekes meg vicces is volt! 

A címszereplő (Toni Collette) egy aprócska ausztrál városban, Porpoise Spit (Delfin Köpet:D) lakik. Felnőtt, de nincs munkája, a barátai utálják, a szüleivel és számos testvérével él egy nagy házban. Tulajdonképpen csak annak köszönheti a mindennapi betevőt, hogy az apja (Bill Hunter) a város egyik első embere, az anyja (Jeanie Drynan) pedig rendkívül békés természetű. Muriel nagy álma, hogy hozzámenjen valakihez, számára ez az egy cél létezik, ám a pasik nagy ívben elkerülik. Egy különösen rémes nap után kap egy kitöltetlen csekket a szüleitől, akik így akarják segíteni az új munkájában, ő viszont fogja magát és elutazik egy luxus nyaralóhelyre, ahol egykori „barátai” mellett összefut régi iskolatársával, a szókimondó és vagány Rhondával (Rachel Griffiths - a megszólalásig hasonlít Juliette Lewis-ra), akivel aztán összefog, hogy mindketten új életet kezdhessenek. Ám a Sors folyton közbeszól, mindig történik valami, ami akadályt gördít a hősnő elé, aki végül visszás módokon, de mégiscsak megkapja, amit akar: oltár elé vezeti egy magas, izmos úszó (Daniel Lapaine). Az immár Mariellé lett Muriel azonban bele se gondol abba, hogy cselekedetei miként hatnak a környezetére, a családjára és Rhondára. Vajon ha mindenen és mindenkin keresztülcsörtet, attól még lehet boldog? 

muriel1.jpg

Manapság nagy divat lett „vesztesnek” lenni, de ha megnézzük ezt a filmet, láthatjuk, hogy régen az emberek nem propagálták azt, hogy mennyi fogyatékosságuk van, legyen szó bármiről. A központi szereplőt itt már azért is megszólják, mert „kilencvenvalahányban a hetvenes évek zenéjét hallgatja”, a testalkata Claudia Schifferé helyett inkább Kiszel Tündéére emlékeztet, rosszul sminkeli magát, fura fülbevalókat hord meg a haját se a legújabb divat szerint vágatja. Ezek miatt senkinek sem kell - ugyanilyen helyzetben vannak a testvérei, akik csupán háttérszereplők, de az ő sztorijaikból ugyanúgy lehetne filmet csinálni. 

A második legfontosabb alak Rhonda (akinek a nevét magyarban valamiért Rodának ejtik). Rachel Griffiths-ről még a második blikkre is azt lehet mondani, hogy ő Juliette Lewis, ezt tovább erősíti a karakter külseje és magatartása. Ő mindenben ellentéte Murielnek: vidám, megragad minden alkalmat a szórakozásra; és ami a szívén, az a száján. Semmitől sem riad vissza, igazi vagány. Rhonda élete azonban egyik napról a másikra összeomlik egy váratlan tragédia miatt, ennek folyományaképpen fordul a kocka és immár neki lesz szüksége az addigra nevet változtatott Marielre. Griffiths figurája jelképezi azt, hogy a hősnő felvállalja önmagát, és ahogy lefelé (szó szerint) gurul a lejtőn, úgy változik meg teljesen a címszereplő. 

muriel_family.jpg

A harmadik helyen áll Muriel anyja, Betty, akit Jeanie Drynan fantasztikusan formál meg. Igaz, hogy itt még a legkisebb mellékszereplők is óriási teljesítményt nyújtanak, de ő mégis kiemelkedik. Ahogy konkrétan elhangzik, „Betty a családjáért élt”, és ha vetünk egy pillantást rájuk, érthető, hogy mitől érezheti néha azt, hogy az élete kudarc. Vagyis alapvetően ez sose jutna eszébe, de a környezete mindig eszébe juttatja. Míg Muriel azon sápítozik, hogy senkinek hiszi magát, addig az anyja tényleg senki, se ideje, se lehetősége nincs arra, hogy legyen valaki, vagy tegyen valamit. Összesen három jelentős tettet hajt végre a teljes játékidő során, ezek egyike a kert felgyújtása, a másik kettőről inkább hallgatok, mert ezek szpojlernek minősülnének. Szóval Betty alakítója tényleg elsőrangú teljesítményt nyújt, ennek a karakternek a története az egész cselekményben a legnagyobb tragédia. 

A negyedik, végső soron az anyával egyenrangú alak az apa, Bill. Bill Hunter már jellegzetes külsejével körvonalazza Muriel apját, aki példa arra, hogy mindegy, kik a felmenőid, az életben mégiscsak önmagadra számíthatsz. Az apa megbecsült tagja Porpoise Spitnek, mindenki tartozik neki egy-két szívességgel, és ez jól jön a hősnőnek, mikor el kell rendezni a gondokat, amiket okoz. Ugyanakkor Bill eme tulajdonsága talán felróható azért, hogy Muriel végső soron nem érzékeli (lehet, hogy képtelen érzékelni?) azt, hogy a döntései miként hatnak a családjára. Az apa akarata kihat mind az anyára, mind a leányra – érdekes lenne végiggondolni, hogy vajon ő lenne-e a kiindulópontja mindennek, de ezt most mégsem fogom megtenni. 

Általánosságban elmondható, hogy a központi szereplők legtöbbje teljesen hétköznapi kinézetű, egyedül a manapság plázacicának nevezhető Tania (Sophie Lee) és a férje, valamint a fentebb említett David kivételek, ők szépek és vonzóak (már akinek), de a néző mégsem velük fog azonosulni. 23 évvel ezelőtt még sokkal könnyebb volt találni egy szereplőt, aki hasonlít rád, mint manapság, ugyanakkor a Muriel’s Wedding legnagyobb teljesítménye az, hogy megkedveltet velünk egy olyan személyt, akit a valóságban sosem kedvelnénk, hiszen hazudik, lop, csal; mégis szurkolunk neki, pedig megérdemelné, hogy elbukjon – vagy mégsem? A körülményei áldozata lenne? Ezen szintén lehet agyalni. Emellett újra (?) felbukkan az általam nagyon rühellt klisé, miszerint a vesztes lány levágatja a haját, hogy „győztessé” váljon. Miért nem láthatunk soha olyat, hogy egy női figura úgy változik meg, hogy megnöveszti a haját? (Most kapásból beugrik a Fehér leander, de abban ez csak egy kis mellékszálon történik meg.) Érdekes visszásság, hogy míg a slampos, fura Murielt talán senki sem kedvelné, addig a művi Marielt már biztosan többen elviselnék a környezetükben, ám ő korántsem önmaga, tehát végső soron így nem lehet boldog. 

muriel_s_wedding_03.jpg

Az egyik (az utókorból nézve talán A) legfontosabb vonásról még szót sem ejtettem, ez pedig a zene, amit nem ám akárki szolgáltat, hanem a legendás ABBA, mégpedig eredeti felvételekkel. A legtöbb kulcsmomentumnál az ő dalaik szólnak, központi szerepben van a Dancing Queen, de hallhatjuk még a Waterloot, a Fernandot és az I Do, I Do, I Do, I Dot is. Az ABBA-val egyidős, de kevésbé nagy slágerek szintén elhangzanak a játékidő során, és ez a tény a mai néző számára (sehol nincs számítógép vagy löködős telefon) még régebbinek tünteti fel a filmet, mint amilyen. A másik dolog, amit ki kell emelnem, hogy ez a mozgókép némely pillanatában a saját kategóriáján belül, de talán még a korához képest is meglehetősen vulgáris. Bár ténylegesen kevés dolgot mutatnak meg, annál többször beszélnek róluk, és ahogy fentebb szóba került, Rhonda bizony nem fogja vissza magát, ha káromkodni kell. Ezek és még sok más dolog egyértelműen olyan alkotássá teszik cikkem tárgyát, ami a legkevésbé sem gyerekeknek való, de annak idején azért mindenki nézett ilyesmit kisebb korában, sőt, biztosan most is nézik őket. 

Végül két aprócska személyes megjegyzés: Talán nem csoda, ha az egyetlen jelenet, amire 100%-os pontossággal emlékeztem, az, amelyikben a fura randi még furább befejezésekor a „szerencsés fickó” letépi Murielről a felsőjét:P Emellett a hősnő külsejében felettébb emlékeztet általános iskolai „szerelmemre”, bár ő barna hajú volt és határozottan szép arcú, de kissé duci, és van egy farsangi képünk, amin olyan ruha van rajta, mint amit Muriel visel a film elején:) 

muriel_mariel.jpg

Érdekességek: Az író-rendező a csajos filmek nagy szakértője, P.J. Hogan (Egy boltkóros naplója, Álljon meg a nászmenet!), a zeneszerző Peter Best volt. Toni Collette 18 kilót szedett fel a szerepéhez. Az anyuka albumában olyan fotók szerepelnek, amik a családtagokat alakító színészek valódi gyerekkori fotói. Bill Hunter egyszerre dolgozott a Muriel esküvőjén és a Priscilla, a sivatag királynőjén. Mindkét karakteréhez másképp kellett kinéznie és Ausztrália két különböző pontján folyt a két forgatás. Mind a két elkészült mozi nagy siker lett és fontos szerepet játszik bennük az ABBA muzsikája. Az említett svéd csapat elsőre megtiltotta, hogy használják a szerzeményeiket, de aztán másodszorra a rendező személyesen repült el hozzájuk kérlelni őket. Ekkor mégis engedtek, azzal a feltétellel, hogy a film bevételeinek egy része a zenekaré lesz. Jól döntöttek, a befolyó összegből ugyanis fedezni tudták egy színpadi show költségeit és ebből jött létre végül a Mamma Mia!. Cikkem tárgyának filmszínházas verziójában a karaokee-s résznél a háttérben látható volt egy Wonder Woman és egy Robin, a manapság elérhető verziókban azonban csak Robin látszik és ő is csak egy kis ideig. Ezt a filmet itthon 1995-ben mutatták be. 

A Muriel esküvője 9 millió dollárból lett (elvileg ez amerikai dollár), aztán 57 és félmilliót hozott vissza! A kritikusok mindenütt pozitívan értékelték, 12 különböző díjat nyert. Bekerült az 1001 film, amit látnod kell, mielőtt meghalsz című könyvbe is, melyben többek közt ezt írják róla: „nem sok filmnek sikerül együtt érzékeltetnie az ifjonti derűt a borúval és balsejtelemmel.” Valamint megerősítik, hogy az évek alatt kultfilmmé vált. 

muriel2.jpg

Nekünk tetszett. Alapjáraton szomorkás dráma, amin azonban sokat és jót lehet nevetni, közben viszont számos szívfacsaró pillanatnak is szemtanúi lehetünk. Szóval mi ajánljuk! 

Pontozás: 

imdb: 7.2 

Szerintem: 5/5 

Hírek: 

- Ebben az évben (2017) mutatják be a Muriel esküvőjének musical-változatát. 

- Toni Collette egyik közelgő mozija érdekesnek hangzik. Ez a Please Stand By, melyben „egy fiatal, autista nő elszökik a nevelőjétől, hogy beadhassa kéziratát egy író-versenyre.” Ez az író-lány Dakota Fanning lesz. 

A következő írást majd Mozsárágyútól olvashatjátok, egy nemrégiben bemutatott magyar alkotásról.

9 komment

Címkék: zene vígjáték dráma


A bejegyzés trackback címe:

http://transfesser.blog.hu/api/trackback/id/tr8412616637

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Mozsárágyú · http://transfesser.blog.hu 2017.06.23. 22:38:11

Először is; én '95-ben ovis voltam.
Másodsorban az jutott eszembe, hogy lehet, hogy a hírhedten fura ausztrál akcentus miatt ejtik ki a szinkronban Rodának a nevét, vagy csak szimplán el akarták kerülni a ronda szó megjelenését.
A hajvágásról pedig annyit, hogy egy nő, ha drasztikus változtatást eszközöl a fodrásznál, az sokszor nem csupán divatból történik, hanem lelki konfliktus miatt - hülyeség, de így van. Épp ezért, mivel ez a gyors és látványos változás bekövetkezett a fején, azt gondolja, hogy az életében hasonló változás következik be nemsokára ennek hatására - ez meg nem olyan hülyeség, mert nyilván hatással lesz az életére, egyrészt magára is másként tekint, meg a környezete is észreveszi a változást! Hosszú haj meg ugyebár sok idő alatt érhető el, nem tekinthető hatásosnak - észrevehetetlenül nő a haj, csak azt vesszük észre, hogy ideje fodrászhoz menni.
Egyébként nagyon összetett film szerintem is, egyzserre szórakoztató és elgondolkodtató. Nagyon eltalálták a szinkront is és külön tetszett, hogy egy helyütt úgy szólt a szinkron, hogy: "égtem, mint a Reichstag." Ezt meg az ausztrálok biztos nem használják sűrűn. :)

fPanka 2017.06.24. 10:57:28

A '70-es években születve, hálás vagyok, hogy ismeretlen volt a HBO, ismeretlen a lúzer szó, az anyagiak mindenek felett, az izmos test jelenti a jó pasit, a kert felgyújtása nem jelentős tettnek számít, stb.
Mi még értékes, tanulságos meséket, filmeket néztünk.
Akkoriban csak 1 tv csatorna volt, hétfőnként az sem, így kint töltöttük a szabadidőnket a természetben, játszótereken és alig akartunk hazamenni, olyan jó volt kint egymással, ahol nem néztük kinek milyen ruhája van, nem volt vesztes és nyertes, mert egyenértékű csapat voltunk, akik önfeledten élvezték a játékokat amiket játszottak. És ha az egyikkel történt valami, a többi segített neki.
Szerencsésnek tartom magam, hogy nem a '90-es évek gyermeke vagyok és egy teljesen más értékrendben lehettem kicsi.
A haj erőt jelent. A haj levágása általában azt jelenti, hogy bünteti magát, így megfosztja magát az erejétől is.
Én pl. nagyon kevés amerkai filmet tudok megnézni, mert a 99%-ban számomra semmi igazi érték nincs, csupán a felszín, ami viszont semmit sem mond.

gabardin 2017.06.24. 20:02:11

A "kritika"/filmleírás nem tetszett, a film annál inkább.
Nem mondanám vígjátéknak, hanem inkább kőkemény drámának, de hát mindenkinek mást mond a film.
Reflektálva az előttem íróra, a 60-as években születtem, tehát már az idősebb korosztályhoz tartozom és csak annyit tudnék @fPanka: -nak mondani, hogy ezt a filmet érdemes megnézni.
Nagyon jó korképet ad.
Nem könnyed esti limonádé, gyereknek, tininek, meg semmiképp nem ajánlanám.

Célkereszt 2017.06.25. 09:21:51

Jó fílm. Tanulsága az, hogy ne hidd el a környezetednek, hogy semmire sem való vagy.

pizo 2017.06.25. 17:42:47

71-ben születtem, 95-ben az épp itt éló AUSZTRÁL barátnővel néztem meg a filmet... igen jól szórakoztunk, de valóban nem könnyed film. Nagyon tetszett.

Zoli

csillagkutya seven 2017.06.26. 10:51:14

Nagy és örök kedvenc ez a film...ausztrál filmek közül még hasonlóan szórakoztató volt a Priscilla a sivatag királynője c. film...meg is nézem ma este...

Kovi1970 2017.06.26. 11:23:52

@fPanka: én leginkább azért vagyok hálás hogy már a 70-es évek második felében születtem, így még megtapasztaltam azt a langymeleg ürüléket amit a haldokló kommunizmus jelentett, és azt is hogy mekkora előrelépés volt már az is amikor nem hivatalosan de megtűrten megjelentek a nyugati termékek, mind a fogyasztói társadalom, mind a média tekintetében. Már felfogtam gyerekként, hogy milyen az, amikor alapvető dolgokért is meg kellett vesztegetni a dolgozót (pl hogy a bolti eladó ne a saját zsebébe tegye a friss árut a pult helyett), az általad említett TV csatornán pedig szinte csak propagandaműsorok voltak, vagy ami átcsúszott az ideológiai szűrőn.

Azért nem volt vesztes fogalma, mert mindenkit vesztesnek neveltek, ne gondolkozz, ne akarj jobbat ne pattogj. És ezért is dőlt össze, mert az ellenkezni képtelen vesztesek nem tudnak fenntartani egy egész rendszert.

Kovi1970 2017.06.26. 11:28:15

Nem vagyok híve az ilyen "súlytalan" társadalmi drámáknak, de ez a film valamiért lekötött. Ennek egy sokkal komolyabb hangvételű változata a Sue című film ( www.imdb.com/title/tt0125522/?ref_=fn_al_tt_1 )