Itt az utolsó felvonás a tavaly általam látott filmeket taglaló sorozatból. Az év végére megjött a kedvem a cikkíráshoz, illetőleg az itt következő öt alkotás mindegyike gondolatokat ébresztett bennem, így ezeknél kicsit többet vetettem a virtuális lapokra, mint a korábbiak esetében. Lássuk akkor, hogy miket néztem utoljára 2016-ban! (Ahogy az előző esetben, most is szimpla betűvel vannak az egy évvel ezelőtti gondolataim, dőlttel a friss megjegyzéseim.) 

Amerika Kapitány (Captain America, 1990) 

Nagyon sok dologban egyezik az „újkori” Captain Americával, de borzasztó sok az eltérés is. A sztori rendkívül ostoba, teljesen logikátlan események történnek benne (például az egykori titkosszolgálati főhadiszállásról 46 éven át senki sem viszi el a doktornő kulcsfontosságú információkat tartalmazó noteszét), az akciójelenetek jelentős része sötét, lassú és érdektelen, de az itteni Vörös Koponya sokkal ijesztőbb meg karakteresebb, mint a Hugo Weaving-féle. Az pedig kifejezetten egyedivé teszi ezt az alkotást, hogy inkább dráma, mint akciófilm, kevésbé vígjátéki, mint a mai társa. Egyébiránt szinte teljesen ismeretlen gárda csinálta ezt a mozit, mindössze két korábban látott arcot fedeztem fel: Bill Mumy-t a Babylon 5-ből (bár csak sejtem, hogy ténylegesen kit játszott) és Ned Beatty-t, aki talán a Supermanes szereplései révén jutott be ebbe a produkcióba. Végülis jónak nem jó, de rossznak se rossz ez az „ősi” képregény-adaptáció… 

A portos keresést követően kiderült, hogy van egy még régebbi, itthon is ismert változat, ami 1979-es, ennek folytatása is készült. Az itt tárgyalt 27 éves mű azonban aligha hozta meg a kedvemet az elődjéhez… 

imdb: 3.3 

Port.hu: 4.4 (Vicces egymás mellett ez a két szám. Azért ennyire nem volt rossz.) 

Looper – A jövő gyilkosa (Looper, 2012) 

Nagyon más, mint amire számítottam. Joseph Gordon-Lewitt arcát eltartott egy ideig megszokni, Emily Blunt viszont ismét nagyon jól nézett ki. Bruce Willis egészen érdekes ebben a tulajdonképpen negatív szerepben, és még csak az sem igazán mondható, hogy főhős lenne. Kitűnő ötlet a szemen keresztül becsöpögtetett kábítószer, de ugyanakkor rejtélyes, hogy a fiatal én miért fordul az öreg ellen, miért nem talál más kiutat – meg se próbálnak együttműködni. Fura, hogy Seth időskori énje „elpárolog”, Joe-é viszont megmarad. Hogyhogy? Az se világos, hogy miért nincsenek zsaruk ebben a világban és hogy a fiatal Joe-nak miért van a ragtapasz a fülén? A csúcs viszont ez az egészen irreális szexjelenet. Azért összességében a Looper tetszett, főleg a végén felvetett kérdéssel. 

imdb: 7.4 

Port.hu: 7.3 (Nemzetközi konszenzus.) 

Megint 48 óra (Another 48 Hrs., 1990) 

Jó volt, de nem ér fel az elődjéhez. A poénok még mindig ütnek, ám a zene már kevésbé király, ezt azonban több csöccsel ellenzik. A sztori sehová se vezet, kiveszett a régi izgalom és a rosszfiúknál se tudtak mit kitalálni. Ezen kívül a lecserélt szinkronhangok is rosszat tettek a műnek és Nick Nolte valahogy összement az eltelt évek alatt. Érdekes, hogy Jack új autója röfögő hangokat hallat, és olyan vetkőző nős tolla van, mint nekem:) Ja és hát a címnek sincs értelme, mert ezúttal nincs határidő… 

A 48 óra 2016. egyik legjobb filmje volt, gyakorlatilag tökéletes példája annak, mit jelent az igazi akciófilm. Éppen ezért voltam kíváncsi a folytatására, de ezen nagyon érezhető, hogy a fantasztikus eredeti ötlet csak egyetlen filmre volt elég, a másodikat már színtiszta pénzéhség szülte. A színészek meg az effekt-mesterek persze mindent megtettek azért, hogy az újabb felvonás élvezhető legyen és összesítésben sikerrel jártak, ám az első epizód olyan magasra tette a lécet, hogy egy jó sztori híján azt megugrani lehetetlenség. Lényegében ez az, ami hiányzik innen, egy király történet, mert minden más megvan. 

imdb: 5.8 

Port.hu: 8.6 (Nagyon elszállt ez a hazai pontszám, a külföldiek lényegesen jobban látják a helyzetet. Persze valószínűleg megint beleszól a magyar értékelésbe a nosztalgia…) 

Több, mint sport (We Are Marshall, 2006) 

A kiindulása ugyanaz, mint a Unitednek, csakhogy ezúttal amerikai filmet látunk és amerikai foci áll a középpontban. A játékidő elég hosszú, több mint két órás, ezalatt a katasztrófát túlélőket, a hamvaiból újjászülető csapatot és úgy-ahogy a város újrakezdését is láthatjuk. A kiemelt szerepekben rengeteg híres színészt találunk, kifejezetten örültem Kata Maranak és Ian McShane-nek, kár, hogy olyan keveset vannak képernyőn. Ez viszont nem mai film, még azelőtt készült, hogy Matthew McConaughey-ből „az Oscar-díjas” lett volna, ezért, bár ő az egyik főszereplő, a hangsúly mégis az akkoriban futtatott Matthew „Lost" Foxon van. Külön érdekesség, hogy a magyar névvel bíró Jack Lengyel edzőt a kitűnő Kaszás Attila szólaltatta meg, akit tényleg élmény hallgatni ebben a szerepben. Ez a film összesítésben egy eléggé hatásvadász dráma. Sok szereplőt mozgat, de a hangsúlyt mégsem teszi egyik vagy másik oldalra (játékosok – edzők - szurkolók), ezért nehéz megmondani, hogy ki a tényleges főszereplő. Az előtérbe tolt valós alakok közül senki sem lett igazi sportcsillag, ezért elmarad az emlékezetes hős kiemelkedése, míg a Unitedből Bobby Charletonra mindenki emlékezni fog. Azért jó volt, csak picit túl hosszú. 

imdb: 7.1 

Port.hu: 8.6 (Az amerikaiakat nyilván szíven ütötte ez a tragédia a múltban, így érthető a relatíve magas pontszám, de hogy itthon miért kapott ennyit, arról fogalmam sincs.)

A kertbérlő (The Lady int he Van, 2015) 

Éppen Maggie Smith 82. születésnapján néztem meg ezt az érdekes drámát, amiben egy a törvény elől menekülő, a kocsijában lakó öregasszony beköltözik egy homokos író kertjébe. A történet kettejük kapcsolatáról szól, meg arról, hogy miként hatnak/próbálnak hatni a másikra. Smith nagyszerű benne, és bár szinte végig sejthető Ms. Shepard titka, mégis fenntartotta a figyelmemet a cselekmény. Mindössze az író figurája nem tetszett, számomra érthetetlen ez a megkettőződés, ha mellé még monológot is mond. Öröm volt egy apró szerepben felfedezni Claire Foy-t. Összességében azért jó ez. Utólagos szerkesztés: De durva! Ez az Alan Bennett az a pasi, aki a The History Boys-t írta! 

Ez az önéletrajzi ihletésű mű bemutat egy valóságban is megtörtént eseményt, hiszen ahogy az utolsó sorból kiderül, a férfi főhős Alan Bennett tényleg létezik. Ha ő a valóságban is olyan, amilyennek itt ábrázolják, akkor remek példa arra, hogy egy művészt nem kell feltétlenül emberileg vonzónak találnunk ahhoz, hogy elismerjük a munkásságát, nekem ugyanis kifejezetten antipatikus az itteni inkarnációja. Ellenben a The History Boys igazi filmélmény volt számomra, és A kertbérlő szintén megér egy estét, szóval a fickó művei tetszenek, őt magát mégse bírom, de erre nincs is szükségem.  

imdb: 6.7

Port.hu: 7.2 (Úgy látszik, nekünk minden egy kicsit jobban tetszik, mint a külföldieknek.)

Végül egy kis helyzetjelentés: Ebben az évben a hangsúlyt ismét a regényírásra helyeztem, így egyelőre nem sokat foglalkoztam a múltbéli cikkek javításával. Ellenben mivel már elég kevés van hátra, szinte biztos, hogy ebben az évben be fogom fejezni a nagy munkát. 2017-ben eddig kb. öt olyan alkotást néztem meg, amiket korábban még nem láttam, és őszintén szólva teljesen elvesztettem az érdeklődésemet a mai filmek iránt. Azért biztosra ígérhetem a rendes évi Juno Temple-felhozatal bemutatását, és talán majd elkezdem a régi kollekcióm feldolgozását is, ha éppen írni támad kedvem.