Folytatódik a tavalyi filmélményeim taglalása – sima betűvel jön, amit egy évvel ezelőtt írtam fel magamnak, dőlttel a mostani hozzáfűznivalóm.
Dredd bíró (Judge Dredd, 1995)
Minden benne van, amitől a fantasztikus akciófilmek a ’90-es években jók voltak. Bár a sztori kitalálható és vannak gagyi vonásai, de mégis lekörözi a mai hasonló, hatalmas költségvetésű alkotásokat. Egyrészt, mivel a helyszíneket makettekkel és festményekkel hozták létre, másrészt mivel a járművek szintén makettek, harmadrészt mert a maszkmesteri munka elképesztő. A harci robot mindent visz és még ma is megállja a helyét, valóságosnak tűnik, mert az volt. Ez a gond a számítógépes grafikával: bármennyire csúcsszuper, csak poligonok halmaza. Visszatérve a Dredd bíróhoz, Rob Schneider karakterét meg a kitalálhatóságot leszámítva szórakoztatónak találtam. Kíváncsi vagyok a felújított változatára! (Utólagos megjegyzés: A Dredd jobban hasonlít az alapot nyújtó képregényhez, de nekem az itt tárgyalt adaptáció nyerte el a tetszésemet a kettő közül.)
Azt hiszem, hogy aki nem a ’90-es években volt gyerek, az sose érti meg, miért tudtuk szeretni az olyan mozikat, mint ez, a Lost in Space vagy akár az amerikai Godzilla…
imdb: 5.5
Port.hu: 7.7 (Erről beszélek!)
Kéjlak (The Loft, 2014)
Tudtam, hogy ez jó lesz, de sokáig kellett várnom, amíg végül emberi időpontban adták. Izgalmas, fordulatokban gazdag thriller; külön tetszett benne, ahogy az öt férfi barátságát ábrázolták. Nem tudjuk meg, honnan, vagy mióta ismerik egymást, de mégis érződik a köztük fennálló kapcsolat. A sztori végig fenntartja a figyelmet, nagyszerűen megy a gyanú ide-oda terelése, közben pedig csupa szép nőt vonultatnak fel a férfinézők gyönyörködtetésére. A végén, az utolsó fél órában egymás után jönnek az újabb és újabb csavarok – bevallom, én csak az elsőig jutottam saját kútfőből. Plusz pont jár a nagyszerű disznó viccekért, viszont pontlevonást érdemel az első negyed órában hallható gusztustalan, trendi kifejezésekért.
Kis szépséghibája, hogy ez egy 4 évvel korábbi holland alkotás újrája, de ettől függetlenül nekem marhára tetszett!
imdb: 6.3
Port.hu: 7.4 (Érdekes ez a nagy különbség. Vajon minek szól?)
Élet vagy halál (Una ragione per vivere e una per morire, 1972)
Érdekes western Bud Spencerrel. Van benne vallási felhang, zsidó karikírozás, káromkodás, véres jelenetek sora; de a sztori tele ostobaságokkal, unalmas részekkel, a fordulatok kiszámíthatóak, és a játékidő nagyon hosszú. Az első félóra összecsapott, fura, utána kiderül, hogy ez A piszkos tizenkettő Vadnyugati párja. James Coburn mellett felbukkan Telly Savalas, igaz, rá jó másfél órát kell várni; valamint láthatjuk a Bulldózerből az ezredest. Egy csomó dologra nincs magyarázat, egyes jelenetek gyakorlatilag félbe maradnak (pl: honnan szerzi Bud karaktere az egyenruhát?), és az utolsó 30 percet leszámítva egyetlen lövés sem dördül el. A mélypont viszont a pisálós rész, ahol Spencer ráadásul még a híres-neves riasztót sem hatástalanítja. Mindenesetre a végén a lezárás tetszett, kedvenc olaszunknak pedig rengeteg teret hagynak a szerepjátékra, amit üdítő látni. Csak ne adták volna ennyire későn…
Rossznak semmiképp se nevezném, de viccesebbre számítottam. A jó öreg Budnak van egy csomó olyan munkája, ami annál kevésbé tetszik, minél idősebben látom őket. Ez is olyan, bár az kérdéses, hogy vajon gyerekként nevettem-e volna rajta…
imdb: 6.2
Port.hu: 8.0 (A külföldi pontszámot reálisabbnak érzem, de hát mi „Bud Spencer országa vagyunk”.)
A vizesnyolcas (The Waterboy, 1998)
Állítólag ez minden idők legnagyobb bevételű sport-vígjátéka, szóval gondoltam, ideje lenne megnézni. Röviden: Ez a Csontdaráló hülye kistestvére. A zenéje baromijó, Fairuza Balk irtó szexi, van pár tényleg vicces poén, de ezeken felül csak sok sületlenséget meg kínos ökörködést találhatunk. Érthetetlen, hogy a beszédhiba miért poénforrás; három beszédhibás karakter is van; Sandlernek ráadásként nem ez az első ilyen alakítása. Rob Schneider későbbi megszokott beugrása irtó erőltetett, a mélypont pedig a biológiaóra-jelenet, de összesítésben ez a vígjáték mégsem rossz.
imdb: 6.1
Port.hu: 6.7
Házibuli (La Boum, 1980)
Manapság már elég giccses, de talán mindig az volt, azonban tök jó, hogy megmutatja, milyen hangulat uralkodott majdnem 40 évvel ezelőtt itt, Európában. Sajnos a felnőttekről szóló részek unalmasak, a srácokra szinte alig jut idő mellettük, plusz a befejezés szerintem értelmetlen. Azért cuki, meg minden…
A folytatása minden tekintetben jobb nála, de hát ez meg azoknak a kedves filmje, akik a ’70-es, ’80-as években nőttek fel.
imdb: 6.7
Port.hu: 9.2 (Nyilván közelebb áll hozzánk, mint az amerikaiakhoz.)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.