Tegnap unalmamban megnéztem az emailjeimet és láttam, hogy a port.hu üzeni, lesz éjjel egy Örkény István-művön alapuló film. Rögtön megváltoztattam a napi filmnézési tervemet, hogy láthassam.

Ha kedvenc íróm neve kerül említésre, a legtöbbeknek az egyperces novellák, a Tóték, a Macskajáték, vagy az Isten hozta, Őrnagy úr! ugrik be. Örkény viszont számtalan más írást is készített, például a Glória alapját adó azonos című kisregényt, amit színdarab formába Sötét galambként dolgozott át. Mindkettőt 1957-ben írta, a kisregény csak jóval később, 1972-ben jelent meg először nyomtatásban, ebből lett a film, amit láttam…

Glória nővér, civilben Tar Ilona (Zsurzs Kati) az 1950-es években él egy zárdában. A kommunizmus szelleme azonban bejárja Európát és emiatt a rendet, melynek tagja, feloszlatják. A 26 éves lány kénytelen visszatérni a való életbe, ahol 12 éve nem járt. Naiv, jólelkű, de tettre kész, kedvessége és szépsége hamar felkelti a férfiak figyelmét. Ide-oda sodródik, majd kiköt egy kis településen, ahol a helyi kocsmában kap állást – itt ismeri meg a tisztességesnek látszó Rimanóczit (Körmendi János), aki mindent megtesz, hogy elnyerje a lány szerelmét. Ő pedig egyre gyorsabban halad azon az úton, hogy Glóriából Ilonka váljon belőle. Vajon megtalálja majd a helyét a világban, és ha igen, boldog lehet-e?

Első találkozásom ezzel a címmel a Lázár István tollából született Örkény-monográfiában volt. Amiket ott olvastam, az alapján a mű nem érdekelt, később szereztem egy igen vaskos kötetet, amiben benne van, de egyelőre még sok más könyvvel együtt vár a sorára. Mivel ilyen hirtelen jött az ötlet, hogy megnézem a Glóriát, így fel se készültem belőle, semmit se tudtam róla.

Végülis ez egy dráma, ami szólhat: A beilleszkedésről, arról, hogy milyen kívülállónak lenni. A vallásosság kihalásáról. A szocialista értékrend és a klerikális életmód összeütközéséről. Az ember esendőségéről. A világ romlottságáról. És így tovább… Lássuk kicsit kibontva ezeket a gondolatokat! Glória idegen a saját családjában, a többiek gyakorlatilag nem ismerik. Egy ideig a nevére sem hallgat, hiába Ilonkázzák le, meg se hallja, az anyját idegesíti az életmódja; első alkalmazója meg halálra egrecíroztatja, csak mert megteheti és ő tűri. Isten említésére mindenki elhidegül tőle, olyan is akad, aki faképnél hagyja. Ugyanakkor a két író (Örkény és a forgatókönyvet jegyző Zsurzs Éva) mellőzi azt a klisét, amikor a vallásos ember meghasonlik és elkezdi az Urat hibáztatni mindenért; illetve azt, amikor a Teremtőt kérleli, hogy váltsa jobbra a sorsát. Az átlagemberek Ilonka körül szinte mind érzéketlenek és az ő szemében romlottak – van, aki viszont csak annak tűnik. A legtöbb férfi könnyű prédának tekinti őt, az egyetlen, aki mégsem, Rimanóczi, nos, ő meg családos ember, szóval nem jobb a többinél.

Nagyon finom utalások vannak arra, hogy miként avatkozik bele az ’50-es évek kemény szocializmusa a hősnő életébe. Az első, amit alig lehet észrevenni, az a bátyja, Sándor tartózkodása tőle – Sándor ugyanis párttag, sőt, jó helyen ülő elvtárs, akinek kifejezetten rosszul jönne, ha kiderülne, hogy a húga apáca volt. A második, sokkal nyilvánvalóbb, Kun Vilmos jelenete, ahol Ilonka műszaki rajzolónak jelentkezik. Ez egyébként az egyik igazán örkényi pillanat a műben, a másik a zárda kiürítése, mikor meg sem várják, hogy a nővérek távozzanak, már hozzák is be a tanszereket meg az olajoshordókat, mert ezentúl raktár lesz az épületből.

Aztán ott vannak a férfiak Glória életéből. Igen jó, különleges választás volt Körmendi Jánost szerződtetni Rimanócziként – bár a regényt még nem olvastam, általa a filmben ez a karakter rendkívüli kettősséghez jut. Ugyanis ezt a színészt szerintem senki sem azonosítja gonosztevők megformálójaként, mindenkinek humoros jelenetek, nevettető pillanatok ugranak be róla, és ha nem figyelünk, akkor még szimpátiát is érezhetünk Körmendi figurája iránt. Hiszen, ugye, a felesége őrült, és ránézésre a pasas szándékai tényleg tiszták. Ám van egyetlen pillanat, egyetlen nagyon lényeges kis részlet, ami fölött könnyen elsiklik a néző és nekem szintén csak egy félnapnyi gondolkodás és utánajárás után ugrott be, hogy ez a jelenet mennyire fontos. Ez a kocsmában történik, amikor felbukkan és elzavarja Szerednyey Béla kis epizódszereplőjét - ez mutatja meg, hogy milyen igazából és hogy a később látott mézes-mázas, kedves úriember csak a látszat. Ellenben az összes szereplő elhiszi a látszatot, aztán Ilonka végül saját kárán tanulja meg, hogy kicsoda igazából ez a csábító, amikor enged neki.

Az apácából kocsmárosnővé lett központi alak mellett felbukkanó második jelentős férfi a Hosszú, akit Koncz Gábor játszik. Bár ez a nagyhangú, erőszakosnak és faragatlannak tűnő fickó nem pályázik Glória kegyeire, mégis gyakran találkoznak, hiszen az otthonát jelentő leányszálláson összebarátkozik szobatársnőivel és közülük az egyiknek a szeretője eme úr. Nála meg éppen fordítva van, mint Rimanóczinál: gazembernek tűnik, de közben sokkal rendesebb a többi férfinál. Egyébként Koncz Gábor játéka fenomenális, a szövege nagyon vicces és egy eredeti, életszagú, emlékezetes alakká formálja a szereplőt, akit életre kelt. A harmadik, egyben utolsó, egy névtelen, akit újabb Gábor, mégpedig a Harsányi játszik. Ilonka – innentől már csak Ilonkaként – ugyanis egy tejgazdaság egyetlen, magányos tehenésznőjévé válik és ez a pasas jön minden nap a tejért. Persze ő is könnyű prédának nézi címszereplőnket, többször ráhajt, de aztán mindig pofára esik, ezek után a nő és a férfi elkezdi vívni csöndes háborúját. De – és ez egy nagyon szép vonulat a cselekményben – gyakorlatilag a tejszállító az egyetlen ember, akivel Ilonka találkozik és az egyetlen, akihez kötődhet. Ez végül kiteljesedik, amikor a sofőrt tragédia sújtja, és a tehenészben felébred az egykori apáca; majd a láng elhamvad és a hamuból újjászületik valódi asszonyként, a férfi oldalán. Ez itt, a végén értelmezhető úgy, hogy a két utolsó embert látjuk a világ végén (vagy a kezdetén?), az öreg Fejes bácsi (a tehenészet tulajdonosa) maga az Isten, ők ketten a szolgái: a részeges Ádám és a bizonytalan Éva…

Még valamit érdemes kiemelni, az utat, amit a központi figura bejár. Ez a szép, kedves lány ide-oda sodródik, keresi a helyét, tenni akar és helyesen élni. A zárdából, ahol Istennek tetsző módon létezett, kijut a valóságba, alkalmazkodnia kell, lassan áttér a világi létre, de a régi szokásokat, értékeket magával viszi. Azonban miután bűnbe esik (elveszti a szüzességét), már hiába megy vissza a rendfőnöknőhöz, aki lakásán kis menedéket tart fent egykori nővérei számára, mert itt se találja meg a helyét. Se a normális életbe, se a kolostoriba nem tud visszailleszkedni, ezért keresi meg a kettő ötvözetét a világvégi tanyán. Glóriából, a szentből, Ilonka, az esendő lesz…

Pár szót a készítőkről: Az említett forgatókönyvíró, Zsurzs Éva volt a rendező, hozzá fűzhető például az Abigél és a Beszterce ostroma; a hosszú, szép snitteket pedig az elismert operatőrnek, Ráday Mihálynak köszönhetjük. Nézzük az ismertebb, fontosabb szereplőket! Zsurzs Kati a rendezőnő lánya, azonban bebizonyítja, hogy nem ezért lett belőle kedvelt színésznő – a hangját különben nagyon szeretem, olyan kellemes hallgatni. Az apácák közt találjuk Venczel Verát, Fónay Mártát és Komlós Jucit, külön kiemelném a rendfőnöknőt játszó Lukács Margitot méltóságteljes, nagyszerű alakításáért. Olyan, mint egy igazi királynő, hatalmat, eleganciát, szépséget sugároz. Ilonka anyja Berek Kati, a családtagjai közt ott van Kulka János, hajjal és bajusszal:). A már említett mellékalakok mellett felbukkan még a leányszálláson Földessy Margit és Máthé Erzsi, láthatjuk Balázs Pétert, Hunyadkürthy Istvánt (az Ötvös Csöpi-filmek jellegzetes arcú gaztevőjét) és valahol még Lang Györgyi is benne van, de nem vettem észre. Ketten felbukkannak a Família Kft.-ből: Bod Terézt, a nagymamát a kocsmában láthatjuk, Dzsupin Ibolya, vagyis Kövérné meg, ha minden igaz, akkor a Hosszú nője, de ez nem 100%. Valamint a Glória egy Szomszédok-találkozó, a híres teleregényből az alábbi emberkék bukkannak fel: Komlós Juci (Lenke néni), Kulka János (Mágenheim), Báró Anna (a reszelős hangú kacatárusnő), Kun Vilmos (Dénes bácsi), és Zsurzs Kati is benne volt, mint Etus erdélyi barátnője.

E filmnek egyáltalán nincs wikipedia oldala, az imdbn se írnak róla semmit, mindössze annyit találtam róla, hogy egyenesen televízióra készült. Érdekességként Lázár István Örkény István című könyvéből jön néhány adat. 212. oldal: Glóriához hasonlóan „(…) 1957-ben kellett újrakezdeniük sokaknak az életet, akik korábban a maguk nem egyházi, de ahhoz sokban hasonló dogmatizmusának, merev regulájának ’szerzetesi’ fegyelmében éltek, cselekedtek, gondolkodtak.” Ez volt az év, amikor Kádár János hatalomra kerülésével megkezdődött a nevével fémjelzett korszak, ami felváltotta a Rákosi-éra erőteljes személyi kultuszát. „Glória tapasztalati az 1950-es évek első felének hétköznapjaiban: ugyanaz, amit Örkény részben megírt, részben nem írhatott meg (…) Egyformán próbál mindenkit megérteni: a fiatal, regulájához hű és az újhoz túlságosan is hamar alkalmazkodó apácát egyaránt, a Glóriát meggyalázó és a Glóriát végül is meghódító, köznapi asszonnyá tevő férfit egyaránt.” A Sötét galamb színdarabként megbukott, mert amikor íródott és még aktuális lett volna, akkor nem mutatták be, mikor pedig végül, majdnem 20 évvel később, 1970-ben műsorra tűzték, már elvesztette frissességét, mondanivalójának erejét. A regényt utólag elhomályosítja a Macskajáték, a Tóték és a Pisti a vérzivatarban, plusz ártott neki a sok idő, ami eltelt a megírása és a megjelenése között.

Én magam úgy érzem, hogy nem tudom kellőképpen értékelni a Glóriát. Ezért pontszámot nem kap, szöveges értékelést pedig nyújtsanak helyettem a port.hu-s hozzászólók! Lympha: „Akik nem ismerik, azoknak annyit tudok írni a filmről, hogy jó értelemben véve egyszerű, elgondolkodtató.” Nelli Szunics: „Sallangmentes, elgondolkodtató, megható.” olahmiki1959: „Jó lenne minél több ilyen felemelő filmet látni, - bár lehet, hogy ehhez Örkény István, és Szabó Magda kaliberű írókra, forgatókönyvírókra lenne szükség, - de nagyon...:)))”

Pontozás:

imdb: 7.2 (2 év alatt 0.4-et emelkedett.)

port.hu: 8.7 (2 év alatt 0.2-t csökkent.)

Utólagos hozzátoldás: Azóta elolvastam a Sötét galambot, amely egy bizonyos ponttól nagyon más, mint a mozgóképes változat, a lezárása pedig teljesen eltérő. Nem tudom, hogy utólag visszatekintve így a kettő közül melyik változat tetszett jobban, de azt hiszem, hogy az itt tárgyalt film pozitívabb élményt nyújt, mint a színdarab.