Ha egy film sok pénzt hoz be, folytatása készül. Nem akkor, ha sikeres, nem akkor, ha szeretik, és nem akkor, ha jó, hanem akkor, ha kaszál. Persze, a mozi-ipar üzlet – de a filmművészet önmagában mégsem az… Mindenesetre adott nekünk a 2007-es 300, ami világhírűvé tette Gerard Butlert és Zack Snydert, és mivel szép summát termelt, a producerek gondolták, hogy csinálnak neki második részt. Egy teljesen lezárt, önmagában tökéletes történetnek, aminek ráadásul a főszereplője meghal… Ha ehhez hozzátesszük, hogy az egyedi látásmódját a (szerintem teljesen megalapozatlan) negatív visszajelzések hatására feladó Snyder visszautasította a rendezői pozíciót a következő epizódnál, és Butler sem tért vissza; helyükre pedig két totál tehetségtelen fickót szerződtettek, akkor várható volt, hogy a végeredmény enyhén szólva rossz lesz… Nézzük, hogy tényleg így van-e: 

Ha a 300 nézése közben felmerült benned, hogy Xerxész (Rodrigo Santoro) vajon miért lett olyan, amilyen és hogy miért pont a görög városállamokat pécézte ki magának; akkor örülhetsz, mert ebben a részben kiderül, hogy az egész világhódító háborút egy görög király, Themisztoklész (Sullivan Stapleton) indította el, tudtán kívül a szépséges, de romlott Artemisia parancsnok (Eva Green) kezére játszva. A manapság leginkább a gazdasági csődjéről ismert állam ókori megfelelője azonban széthúz és nem hajlandó összefogni, úgy látszik, hiábavaló volt a spártai Háromszázak áldozata; Themisztoklész mégis úgy dönt, megkísérli megállítani Xerxész gigászi hajóhadát, még mielőtt az partot érhetne, így elejét véve az inváziónak. Ám küldetése öngyilkosságnak látszik és látszólag hűséges alattvalóin kívül senki sem hajlandó követni őt a forrongó tengerre. Vajon végül sikerül győznie, vagy követheti Leonidászt a sírba?

Aki már unja a szövegáradatot, amit rendszerint produkálok, annak egy gyors felvezetés a lényegről: Ebben a filmben szinte semmi sem működik, az egész idejétmúlt, értelmetlen és unalmas. Lássuk kicsit bővebben, miért írom ezt: 

Az oké, hogy a 300 az amerikai Frank Miller képregényén alapul, az viszont megtörtént, valóságos történelmi tényekre építkezik. Itt meg az a helyzet áll elő, hogy a görög történelemre alapuló, de még meg sem jelent amerikai képregényt egy izraeli rendező álmodja filmre egy ausztrál és egy francia főszereplésével, amerikai pénzből. Nevetségesen hangzik, nem? A direktor Noam Murro korábban a sokak által utált Zseni az apámat rendezte eddig, egyébként pedig reklámokat készített; és finoman fogalmazok, amikor azt mondom, hogy helytelen döntés volt őt alkalmazni Snyder helyett. Utóbbi persze nem ért rá, mert éppen Christopher Nolannel karöltve eladta magát Az Acélemberrel Hollywood urainak; de azért íróként és producerként részt vett A birodalom hajnalában. Ez a tény egyébként nem látszik a végeredményen. Miller szintén befektette pénzét ebbe a produkcióba, és névlegesen kapott írói megjelölést (erről még szót ejtek). A forgatókönyv másik elkövetője a 300-at is író Kurt Johnstad - ki tudja, mi az, amit neki és mi az, amit Snydernek köszönhetünk a szkriptből. 

De ha félretesszük az inkompetens rendezőt meg a sztorit (amivel még nem végeztem), akkor se lenne gond, amennyiben lenne egy Gerard Butler-kaliberű színész a főszerepben, de ez sincs meg, helyette ugyanis megkapjuk Sullivan Stapletont, akit az általam teljesen ismeretlen Válaszcsapás című sorozatban és az elrontott A Sötétség Leplében láthatott a magyar közönség. Azt, hogy mennyire jóképű, állapítsák meg a hölgyek, de az tuti, hogy a játéka marhára egysíkú és unalmas. Themisztoklész totál érdektelen, és a mellé adott bajuszos pofa, a veterán meg annak túlbuzgó fia se érdekesek. Velük szemben ott van a szépséges Eva Green, aki ezúttal mintha visszafogná magát, meg Rodrigo Santoro, aki sajnos háttérbe szorul. Az egész film két legérdekesebb karaktere Xerxész (akinek az eredettörténetét megoldották annyival, hogy besétál egy medencébe normális férfiként, aztán kijön onnan a már ismert szado-mazo-piercinges óriásként) és a szintén visszatérő perzsa követ (Peter Mensah), akiről megtudjuk, hogy a legkiválóbb kardforgató, meg Artemisia nevelője is volt, mielőtt küldöttnek állt volna; és ez elég szar, ha hozzávesszük, hogy mennyi új karaktert vonultatnak fel előttünk. De nem kell pánikba esni, mert visszatér néhány kisebb szereplő az első részből! A már említett követ és az istenkirály mellett újból itt van Gorgó királynő (Lena „Cersei Lannister” Heady), a félszemű Dilios (David Wenham), meg a torzszülött „spártai”, akinek viszont még a nevét se tudom. Ők azonban nem tesznek hozzá túl sokat a filmhez – önhibájukon kívül. Ugyanis a sztori unalmas.

Szpojlerek itt 

Az, amit leírtam korábban kedvcsinálónak, nem lenne rossz, ha: 1. Lenne egyetlen karakter, akiért szoríthatnánk - a számomra érdekes uralkodó távol marad a csatáktól, a követ végzetét meg mindenki ismeri. 2. Ha nem mutatnák, hogy Leonidász erkölcsi győzelme hosszú távon szart se ért. 3. Ha nem tudnánk, hogy Themisztoklész okozta mindezt a pusztítást. 4. Ha nem látnánk, hogy Athén romba dől, miközben emberünk még mindig a víznél harcol. 5. Ha a befejezés katarzist okozna. Ezekből sajnos semmit se adnak meg nekünk. 

Szpojlerek vége 

Ehhez még hozzá kell tenni, hogy az előzményt akkora sikerre vivő látványvilág a Sin City 2-höz hasonlóan itt se működik, mert már láttuk; a lassítások öncélúak és az esetek 60%-ában indokolatlanok; plusz az erőszak egyetlen alkalommal üti meg egy átlagos Trónok Harca-epizód színvonalát (ez alatt azt értem, hogy egyetlen halál van, ahol felszisszentem, az összes többi brutalitást rezzenéstelen arccal néztem végig). A 2 órás játékidő dacára az első fél óra hihetetlenül elsietett, és mivel számomra a végső csata a pocsék karakterek miatt érdektelen maradt, így szubjektíven azt mondhatom, hogy az utolsó fél órában meg nem történik semmi. A nyitó harc és az első jelenben játszódó között 10 év telik el, de mindenki ugyanúgy néz ki, mint korábban; nincsenek szörnyek (amik vannak, azok sincsenek), minden harcos mesterlövész és az összes szereplő végig egyféle arcot mutat. Az se tetszett, hogy a CGI annyira erőteljes, hogy a teljesen valóságos elemek, pl. a szereplők, sokszor rajzoltnak, szimulációnak tűnnek. Tegyük hozzá, hogy a Rise of an Empire folytatás; de egy része ugyanakkor játszódik, mint a 300 és még előzmény is! Három az egyben, kár, hogy harmadannyira jó, mint az első rész. (Megjegyzés: A magyar szinkronban az Artemisiát megszólaltató színésznő olyan, mintha tinilány lenne, és ez zavaró, oda nem illő…) 

De azért vannak itt jó dolgok: Amikor először megyünk ki a tengerre, olyan, mintha ott lennénk a görögökkel a tajtékzó hullámok között; a valóságosan patakzó vér felüdítően hat a sok PG-13-kategóriás izé után; Junkie XL zenéje nagyon hangulatos és odaillő és jó az ősi becsület bemutatása, a „tankhajó”, meg az „öngyilkos merénylő búvárosztag”. No meg két részre osztva, de ismét láthatjuk azt a legendás pillanatot, ami memeként immár 8 éve kísérti az internetet.

Pár dolog, amit nem értettem: Úgy tűnik, a jófiúk csak azért félmeztelenek, hogy jól nézzenek ki, meg hogy meg lehessen őket különböztetni a talpig páncélba és feketébe öltözött megszállóktól. De ha már feláldozzák a védelmet a mozgékonyság meg a menőség érdekében, akkor Artemisia rohamánál miért nincs egyiküknél se ott az egyetlen védőfelszerelésük, a pajzs? Ha már védőfelszerelés: A perzsák páncélzata papírból van? Aztán: miért a legjobb kardforgató lesz a követ? Xerxész helyében én megtartottam volna ezt az embert, hogy tanítsa/vezesse a katonáimat… Végül egy naiv kérdés: Történelmileg mennyire hiteles a faltörőkos-akció a görög hajók részéről? Lehetséges volt ez az ókorban, tényleg használták ezt a technikát a hajózó népek? 

Érdekességek: Mint már említettem, a film elvileg Frank Miller Xerxes című képregényén alapszik, ám a gyakorlat mást mutat. A két mű nagyjából egy időben keletkezett, az 5 részesre tervezett olvasnivalóból viszont elvileg eddig csak 2 szám van meg, de még azokat se adták ki. A cselekmény történelmi magvát az artemisiumi és a szalamiszi tengeri csaták adják. A forgatókönyv első változatában Xerxészre és harci cselekedeteire koncentrált volna, ám később több változtatáson esett át, míg végül Themisztoklészra hegyeződött ki. (Ha van egy ilyen elképesztő karakterük, akkor miért kellett a róla szóló mesét lehúzni a wcn?) Bár az események jelentős része a vízen vagy a víz közvetlen közelében megy végbe, a forgatás szárazon zajlott le, a rendező szerint ez nagy szabadságot nyújtott. Az egész filmet stúdióban vették fel, zöld háttér előtt, Bulgáriában. A görög hajó megtöltött egy egész stúdiót, a perzsa gálya viszont háromfelé vágva, három különböző helyen fért csak el (a hajók közül egyetlen egy sem látszik valóságosnak, szóval kár volt az erőfeszítésért).

Gerard Butler Leonidásza benne lett volna A birodalom hajnalában, ám a színész nem vállalta a felkérést, mondván „ez nem neki való” – vajon a meme-mé változás miatt döntött így vagy a béna alapanyag okán? Az egyik producer azt nyilatkozta, hogy egy csomó ismert színész jelentkezett Themisztoklész szerepére, ám ők elhajtották ezeket a jóembereket, mondván az első részhez hasonlóan egy relatíve ismeretlen arcból akarnak sztárt csinálni (ez a húzás se jött be). Noam Murro elmesélte, hogy amint Sullivan Stapleton besétált a válogatásra, tudta, hogy csakis ő lehet a főszereplő és kijelentette, hogy senki mást nem hajlandó alkalmazni (nagy ötlet volt). Stapleton elsőre elbizonytalanodott, hogy vajon sikerül-e neki összehoznia a „300 külsőt”, de mint látható, sikerrel járt. A rengeteg edzés mellett a felvételek ideje alatt szinte kizárólag joghurtot fogyasztott, hogy ne hízzon egy grammot sem. Artemisia szerepére ugyanígy egyetlen lehetséges jelölt volt, Eva Green – a kezdetektől csakis őt akarták, és a készítők szerencséjére a hölgy éppen ráért. Eva saját bevallása szerint régi álmát válthatta valóra ezzel a szereppel, ami az első akcióhősi munkája lett és ő is elég sokat gyakorolta a kardforgatást, mivel nagyon lelkes volt a szereppel kapcsolatban. Rodrigo Santoro napi 6 órát töltött a sminkeseknél, mire feltették rá a szerepéhez szükséges komplikált jelmezt; ám a sok ékszer és piercing eléggé törékeny volt, így vigyáznia kellett rájuk, ez pedig akadályozta a mozgásban. A hosszas sminkelés alatt Hérodotoszt olvasott, ami állítólag sokat segített neki a karaktere megformálásában. Mivel Xerxész több mint két méteres, így a „mindössze” 189 cm magas Santorot számítógépes effektekkel nagyobbították meg, ennek viszont az lett az ára, hogy a színész minden jelenetében egyedül állt a greenscreen előtt és szinte semmiféle interakció nincs közte és kollégái között; ám utólag azt mondta, hogy már az első résznél megszokta ezt a módszert, szóval tudott alkalmazkodni. 

Néhány történelmi tévedés Paul Cartledge-től, a Cambridge-i Egyetem görög kultúra szakos professzorától: Sem Dareiosz, sem Xerxész nem volt jelen a marathóni csatánál (ez a nyitó harc), ebből következik, hogy előbbi nem ott halt meg. Artemisia tényleg élt, ám hadvezér helyett királynő volt; nem jutott árvaságra; ellenezte a tengerszorosokba való behajózást és túlélte a görög-perzsa háborút. A spártai flotta mindössze 16 csatahajót küldött a görög hajóhadba, ellentétben azzal a több százzal, amit a film végén láthatunk. 

A 300: A birodalom hajnala 110 millió dollárt emésztett fel, majd 337 milliót hozott vissza. A kritikusok kedvelték az akciójeleneteket és Eva Green játékát, de a cselekményt meg a túlerőltetetten fröcsögő vért már nem. 

Nekem nem tetszett. A rossz rendező képtelen irányítani a jó színészeit, a sok tehetségtelen központi karaktert megformáló új arc se segít; emiatt a sztori unalomba fullad, amin a hosszú játékidő csak tovább ront. Fölösleges, pénzhajhászó folytatás, nem éri meg megnézni… 

Pontozás: 

imdb: 6.2 (2 év alatt 0.1-et csökkent.)

Szerintem: 2/5 

Hírek: 

- Sullivan Stapleton még egy filmre szerződött és Noam Murro azt mondta, hogy lát lehetőséget a folytatásra, úgyhogy attól tartok, lehetséges, hogy jön még egy 300… (2017-ig mégse jött.)

- Jövőre landol Zack Snyder eddigi legnagyobb dobása, a Batman Superman ellen – Az igazság hajnala. Zack bácsi ezzel, valamint a Wonder Woman és az Aquaman filmek pénzelésével készíti elő a két részesre tervezett Justice League mozit, amiben íróként is részt vesz. Emellett még a még be sem mutatott, de már vegyes megítélése Suicide Squadban producerkedik. (Behozta a pénzt, siker lett, még nincs kész, még nincs kész, megbukott.)

- Kurt Johnstad írja az Aquaman forgatókönyvét, a címszereplő Jason Momoa lesz.

- Eva Greent Tim Burton követekező filmjében, a Miss Peregrine's Home for Peculiar Childrenben láthatjuk legközelebb. (Kb. senkit se izgatott.)

- Lena Heady a könyv formában már hírhedtté vált Pride and Prejudice and Zombies című opust erősíti. (Minden héten adja a tévé, mégse bírom rávenni magam, hogy megnézzem...)

- Rodrigo Santoro felbukkan a legnagyobb brazil focista, Pelé életrajzi filmjében, valamint a (tök fölösleges) új Ben Hurban, ahol Jézust alakítja. Istenkirály, aztán Isten fia, a következőkben Santoro már biztos teljes értékű isten lesz! 

- David Wenham bekerült a viszonylag érdektelenségben készülő A Karib-tenger kalózai 5-be; valamint szinkronhangként szerepet kapott a Blinky Bill The Movie-ban. A velem egyidős generáció biztosan emlékszik erre a koalás rajzfilmre, ami Ausztráliában játszódott, vajon hogyhogy most elővették? Talán akkor lesz egyszer Tazmánia-film is? (Jack Sparrow 5. kalandja méltán hasalt el minden tekintetben...)

Nagy előrelépés történt nálam, ugyanis szereztem egy UPC-boxot, így immár tudom fogni az összes csatornát, amit a szolgáltató kínál, így a jövőben jóval több filmet tudok majd megnézni. Különben rohadtul késő van és a képszerkesztőm is szórakozik velem, szóval, ha valami hiba van a cikkben, az ezért van… 

Várható írások: The Falling. 

Ja és még valami: A cím nem Perzsiára utal, a befejezéskor, ha figyelmes vagy, megtudhatod, hogy valójában mi is az a „birodalom”. 

Muzsika rovat – A Black Sabbath örök érvényű War Pigs-e egy érdekes remixben hangzik el a stáblista elején, amit itt meghallgathattok: