2013. nyarának végén, amikor a Kick-Ass 2 ment a mozikban, akkor figyeltem fel erre a filmre, amit ugyanekkor vetítettek. Nem mentem el megnézni, de a tévében szinte minden héten sugározzák, és hétfőn végre sikerült időt szakítani rá. A poszterek alapján nagyon érdekelt, mi lehet benne, plusz arra a kérdésre is választ akartam kapni, hogy miért tartják olyan rossznak A fantasztikus Burt Wonderstone-t… 

A kis Albert élete nem túl boldog, a többi gyerek csúfolja, piszkálja, édesanyja folyton dolgozik, és barátai sincsenek, ám minden egy csapásra megváltozik, amikor szülinapjára kap egy bűvészdobozt. Ezután összehaverkodik a hozzá hasonló szituációban lévő Antonnal és ketten együtt elkezdenek bűvészkedni, amivel egészen Las Vegas-ig jutnak, ahol ők lesznek a legnagyobbak: A fantasztikus Burt (Steve Carell) és Anton (Steve Buscemi). Tíz éven át ők a legnagyobb attrakció, ám akkor megjelenik a karizmatikus, sokkoló és lenyűgöző Steve Gray (Jim Carrey), az utcai mágus, aki hihetetlen sebességgel tör a csúcsra. A páros egy utolsó kísérlettel megpróbál valami újat, ám Burt arroganciája miatt a szám meghiúsul, a barátságnak vége szakad, és a címszereplő egyszer csak egy motelban ébred, üres zsebbel, munka és társak nélkül. Az egyetlen ember, akire még számíthat, az a korábbi egyik asszisztense, a csinos és tehetséges Jane (Olivia Wilde), aki bűvészi ambíciókat dédelget. De Burtnek sokat kell még tanulnia, hogy új esélyt kapjon – nem csak, mint előadó-művész, hanem mint ember is. Szerencsére a véletlen összehozza egykori példaképével, a visszavonult, magányos és beteg Rance Holloway-jel (Alan Arkin), az első igazi show-bűvésszel, aki végül rááll, hogy segítsen neki. Ám Steve Gray emberfeletti mutatványait nehéz lesz überelni, vajon sikerül, vagy a fantasztikus Burt Wonderstone örökre eltűnik a süllyesztőben?

Számomra rejtély, miért nem tetszett az embereknek ez a film. (Most majd jönnek a kommentek…) Nálam Jim Carrey és Steve Carell neve még azt jelenti, hogy legalább egyszer a játékidő során biztosan lehet nevetni és ehhez most asszisztál még Buscemi, Arkin, James Gandolfini meg a gyönyörű Wilde is. A poénok javarészt szóbeliek, ha Carelltől jönnek, Carrey az Ace Venturához hasonlítható testi humort prezentál, ám ez nem az a szokásos gusztustalankodás, inkább kicsit valóságosabb és élvezhetőbb vicceskedés. Külön szórakozást jelentenek a trükkök, amik nagy részét tényleg végrehajtják és csak a legszükségesebb esetekben használtak komputer-animációt hozzájuk. Persze, a történet nem új, de jól adják elő, csupa tehetséges színész dolgozik itt a nézőért, az egyetlen igazi gond talán csak a hangulat-ingadozással van. A szentimentalizmusra és a nevettetésre kihegyezett szekvenciák túl hirtelen váltakoznak, néha egy kissé erőltetett drámát kapunk, máskor meg egy őrült vígjátékot, és ha jobban belegondolunk, nehéz azt mondani, hogy a Burt Wonderstone csak simán vígjáték.

Lehet, hogy igazából nincs benne semmi ilyesmi, de nekem az jött le, hogy a megbukott, majd újjászülető páros története az emberiséggel egyidős szórakoztatóipar allegóriája. Gondoljunk csak a mai kor filmjeire, zenéjére, tévéműsoraira – tavaly meg tavalyelőtt még mind újnak számított, mostanra viszont sokan unjuk már őket, de egy jó kis régi alkotás elé még mindig szívesen ülünk le. Ahogy haladunk előre a sztoriban, úgy megyünk visszafelé az alapokhoz: Burt és Anton látványos, hatalmas showja után jönnek Grey kisebb, de félelmetesebb trükkjei, míg végül eljutunk Rance-hez, ahol az igazi bűvészet gyökerezik. Mert egy idő után kiderül, hogy a legrégebbi a leghatásosabb, a legjobb, mert ott még a szándék volt a fontos, nem az eredmény (hogy filmes példát mondjak, George Meliés, aki maga is bűvész volt, elkápráztatni, szórakoztatni akart a filmecskéivel, közben megalapozta a sci-fi meg a fantasy műfaját). És amikor az új zsánertől a közönség besokall, és a lelkes, nem csupán pénz hajtotta alkotók megérzik, hogy itt az idő, akkor visszanyúlnak a kezdetekhez és ezekből igazán nagyszerű művek jönnek létre (lásd például A némafilmes óriási sikerét). Vagy szintén Rance példázza, hogy a rég elfelejtett nagyságok visszatérése ugyanilyen vonzóerőt jelenthet. 

A rendező Don Scardino, aki elsősorban sorozatok rendezésével, pénzelésével és ezekben való szerepléssel foglalkozik; a sztori meg a forgatókönyv pedig a Jonathan M. Goldstein-John Francis Daley-páros (Förtelmes főnökök 1-2) munkája. Mindkét író felbukkan a filmben, Goldstein a Burt & Anton Színpadon lévő segéd, Daley meg az Izzasztónál megjelenő mentősök egyike. A színészek közül mindenki nagyon jó, de a legjobb egyértelműen Alan Arkin, mellette alig marad le Jim Carrey, aki érdekes módon valójában nem főszereplő és talán ez a titka annak, hogy miért tud ennyire király lenni. Steve Carell nevét megtalálhatjuk a producerek listáján és egy rövid jelenetig felbukkan a trükkök végrehajtásában segédkező David Copperfield, persze saját magaként. 

Érdekességek: A Burt Wonderstone készítése 2006-ban indult, az eredeti forgatókönyv átírásán túl több mint 15 féle változat készült a történetből, négy különböző befejezéssel. Burt és Anton a híres Siegfried és Roy-pároson alapszik, ők is egy baleset miatt hagyták abba a közös munkát végül, szintén rájuk utal a két vesztes varázslóból az egyik, akit mindig megharapnak a tigrisei. Steve Gray ugyancsak egy valós mágus, Criss Angel paródiája – Angel szintén segédkezett a filmben. David Copperfield néhány titkot csak úgy árult el, hogy a készítőknek alá kellett írniuk egy szerződést, hogy soha, senkinek se adják tovább, amit megtudtak. A gyerek Burtöt Mason Cook játssza, aki több egyszerű trükköt megtanult egy valódi bűvésztől a szerepéhez. Carrey komoly diétát folytatott, hogy elérje az itt látható remek fizikumát, valamint egészen átformálta a karaktert ahhoz képest, amit a forgatókönyvben írtak neki.

A fiatal főhőst inspiráló varázs-videókazetta az író John Francis Daley saját gyerekkori élményére épül. Az egyik producer, Chris Bender azt nyilatkozta, hogy direkt nincs több híres mágus a filmben, mert ezzel azt akarták sugallni, hogy a mozi nem a valóságban játszódik. Amikor a szereplőknek csak a kezét látjuk, akkor azok általában a tanácsadó praktizáló bűvészekhez tartoznak. Burt Wonderstone igazi neve Albert Weinselstein, Olivia Wilde második neve meg tényleg Jane. Van még két érdekes név a stábban: Tate Hanyok (ez egy hölgy, ő volt az első Nicole) és Freedom (ez pedig egy férfi, ő a második számú mentős, a freedom szabadságot jelent). A fantasztikus Burt Wonderstone 30 millió dollárból készült, de csak 22 és félmilliót tudott visszahozni. Vegyes értékeléseket kapott a hozzáértőktől. Wilde, Carrey és Arkin teljesítményét mindenhol kiemelték, a cselekményt viszont szétesőnek, kitalálhatónak és ódivatúnak titulálták. 

Nekem tetszett, mert más, mint a megszokott; csupa remek színésszel, pár kacagtató poénnal és izgalmas bűvész-trükkökkel operál, ráadásul a hibáit se találtam zavarónak. 

Pontozás: 

imdb: 5.9 

Szerintem: 5/5 

Hírek: 

- Steve Carell írja és pénzeli a Get Smart 2-t, aminek nyilván főszereplője is lesz; valamint Ellen Page és Julianne Moore oldalán játszik a megtörtént esetet feldolgozó leszbikusos drámában, a Freeheldben. 

- Steve Buscemi ugyanígy egy folytatáson, a Hotel Transylvania 2-n dolgozik. (Láttam, egész jó volt.)

- Olivia Wilde a The Lazarus Effectben Evan Peters-szel holtakat hoz vissza az életbe; játszik az HBO nagy durranásnak ígérkező rock ’n roll sorozatában, amit Martin Scorsese rendez és Mick Jagger támogat, a szereplők közt Juno Temple-lel; valamint állítólag készül egy újabb Tron, amiben megint Quorra lehet… (Az említett sorozat lett a Bakelit, amit végignéztem, a jobb oldali linkek közt a Juno Temple Rajongói Oldalon kiveséztem az egészet.)