Anno nagy várakozással töltött el mindenkit a Vasember 2 végén látható jelenet, amikor a sivatagban megtalálják Thor kalapácsát. Az északi népek ősi mítoszaiból a képregények hasábjaira átültetett viharisten a Marvel-univerzum egyik legerősebb, örök érvényű és elpusztíthatatlan karaktere, olyan, mint Rozsomák az X-Menből vagy Hulk: igazi ikonikus figura. A materiálisabb szuperhősök, mint mondjuk a technika fejlődéséből született Iron Man vagy a tudomány csodájaként létrejött Amerika Kapitány mellett azt a vonalat képviseli, akiknek a mágia, a varázslat, a természetfeletti ad elképesztő hatalmat – mint mondjuk Dr. Strange. (2017-re már az utóbbi is kapott önálló mozit, de az egész Marvel-filmuniverzumban azt erősítik, hogy ezek a csodás képességek valójában megmagyarázhatóak tudományosan, tehát mégsem mágia vagy varázshatalom eredményei...) Azonban felmerül a kérdés, hogy a Nolan-féle Batman-trilógiához szokott mezei nézőknek hogyan lehet összeegyeztetni két olyan karaktert, mint Thor és Tony Stark – pláne egy filmben? Nos, anno a nagyszerű színész, Kenneth Branagh kapta meg a lehetőséget, hogy megrendezze Thor első színre lépését és ez a mozi – bár nem volt olyan jó, mint az első Vasember, de kenterbe veri Captain Americát – hitelesen, hihető módon ábrázolta Asgard isteneit és az általunk ismert világon túl húzódó varázslatos dimenziókat. Ezután a Bosszúállókban Joss Whedonnak sikerült a mágiára épülő valóságot egyeztetnie a technikára alapulóval, így tudott együtt harcolni Thor és Stark úr. Azonban ennek a filmnek a végén is láthattuk, hogy a jövő még nagy dolgokat tartogat – mondhatnám, titáni méretűeket, hehe – vagyis nem az volt az utolsó alkalom, hogy a jóképű kalapácsos villámszóróval utoljára találkoztunk. Aligha meglepő módon jött a Sötét Világ, aminél egy központi kérdés van: hogyan lehet Thor és bajkeverő bátyja, Loki figuráit újból, immár harmadszorra elénk hozni úgy, hogy ne váljanak klisékké, önmaguk paródiájává? Egy jó történet, két kitűnő színész és egy jó rendező kellenek hozzá!

Hosszú idő telt el New York nagy csatája óta, ezalatt Thor (Chris Hemsworth) egyszer sem látogatott a Földre, mert a Világfa 9 birodalmát járta harcosaival, hogy rendet, békét teremtsen. Közben persze egyre nyilvánvalóbb, hogy mennyire vágyakozik igaz szerelme, Jane (Natalie Portman) iránt, így gyakran látogatja a Bifröst-híd őrét, a mindent látó Heimdallt (Idris Elba), hogy érdeklődjön nála a szépséges halandó sorsa felől. Egy nap azonban Jane eltűnik, ezért Thor ismét ellátogat a kék bolygóra, ahol kiderül, valamiféle különös vírus szállta meg a tudósnő testét, ami egy másik dimenzióból származik. A bölcs Odin (Anthony Hopkins) hamar rájön, hogy az Asgardra hozott földiben az Aether nevű pusztító mágikus fegyver lakozik, ez pedig felébreszti az évezredekkel korábban legyőzött, kihaltnak hitt sötét elfek utolsó megmaradt csapatát, akiket a gonosz Malekith (Christopher Eccelston) vezet. Malekith nyílt támadást intéz Odin királysága ellen és még az itt lakozó „istenek” is csak nagy veszteségek árán tudják megnyerni ellene az első csatát – de mi lesz a háború kimenetele? Vajon sikerül megállítani a sötét elfeket, mielőtt azok rászabadítják az univerzumra az Aethert vagy a kilenc birodalomra örök éjszaka borul? Közben pedig még szoríthatunk Thornak, hogy együtt lehessen szerelmével és kibéküljön lázadó bátyjával, Lokival (Tom Hiddleston)…

Thor abba a szerencsés helyzetbe került, hogy dacára Supermanhez hasonló tökéletességének, mégis szerethető, valóságos és jó fej figura. Superman hibátlan, az ereje végtelen, nincs, aki legyőzze, az egyetlen gyenge pontja pedig a kriptonit. Vele szemben Thornak korántsem makulátlan a személyisége az első részben, a másodikban is őrlődik mindenféle kétely miatt, ráadásul bármikor áthágja a szabályokat, ha azt helyesnek érzi. Nagyon más, mint űrből jött társa, mert nem riad vissza a gyilkosságtól, a fenyegetőzéstől és bár az ereje szinte végtelen, mégis le lehet győzni, meg lehet sebezni, magyarul a néző azonosulni tud vele. Hulknak három filmre volt szüksége, mire elért odáig, hogy én személy szerint megkedvelhessem, az újkor Supermanjei viszont nem érhetnek a fantasztikus Christopher Reeve nyomába, hiába minden, lehetetlenség szeretni őket. Thort már az első mozijában szívébe zárta a közönség, mert azt jelképezi, hogy bármilyen erős is valaki, bármennyire legyőzhetetlennek látszik, mégis hibázhat, és ugyanazok a problémák sújtják, mint téged vagy engem. Konfliktusba kerül az apjával, a testvérével és a szerelmet sem könnyű elnyernie – utóbbiban pedig ott van a keserű jövőkép, ami Jane rövid élete miatt mindössze múló boldogságot jósol a szőke istenségnek…

Branagh után a Trónok Harca rendező/producerét, Alan Taylort kérték fel a The Dark World irányítására, a főszereplők viszont ugyanazok maradtak. Hemsworth és Hiddleston párosa már elegendő, hogy sikerre vigyék a filmet, hiszen a két sármos fickó belopja magát a női nézők szívébe, miközben a férfiak a folyamatos kakaskodáson, csipkelődésen és az ezen át is érezhető fivéri szeretet megnyilvánulásain szórakozhatnak. Natalie Portman szinte elveszik mellettük, most nem lehet annyira érezni, hogy Oscar-díjas színésznőt nézünk, de végülis bármennyire fontos Jane ebben a történetben, mégiscsak háttérfigura. Ugyanerre a sorsra jut a mindig kitűnő Anthony Hopkins, aki azonban a jelmez meg a szemtakaró alól is lehengerlő alakítást nyújt a dühvel, haraggal és fájdalommal telt szívű, megfáradt öregemberként, aki már nehezen tudja betölteni azt a szerepet, amit mindenki szán neki.

A korábbi epizódból visszatér mindenki kedvence, Kat Dennings, aki fárasztó poénokkal és bájosnak szánt ügyetlenkedéssel próbál meg néhány humoros pillanatot szerezni, ám ez az ostoba viccelődés nem megy neki. Ellenben Stellan Skarsgard, aki volt már komoly tudós majd szó szerint megszállott zseni, most félőrült lángelmét alakít – ezeken a poénokon tényleg nevethetünk. Rene Russo kardozik, Idris Elba meg gondterhelt barátként mutatja be a mindenhatónak tűnő Heimdallt; mellettük ismét felbukkan Ray Stevenson a nagy szakállú Volstaggként és Jaimie Alexander Sifként, de nem zavarnak sok vizet. A rosszfiúkat Christopher „Destro” Eccleston és Adewale Akinnuoye-Agbaje képviselik, mindketten súlyos maszkokat viselve. Olvastam, hogy Malekith gyenge gonosz, de nem értek egyet vele: jól néz ki, jó a hangja, érthető a motivációja és van benne valami elementáris gonoszság. (Azért Eccleston remek színész, még egy pocsék sztoriba is képes életet lehelni.) Adewale karaktere, Kurse ideális partner a terveiben: nagy, ocsmány és legyőzhetetlen, igazán jól megcsinált gazember. (Igaz, a képregénybeli Kurse jobban néz ki.) A kis epizódszereplők közt négy ismerős arcot fedeztem fel: Bort, Odin apját uncredited módon Tony Curran (Underworld 2) alakítja; Eirt, az asgardi orvost Alice Kriege (a Star Trek VIII. felejthetetlen Borg Királynője), a mellette dolgozó nővér Talulah Riley (St. Trinian’s 1-2) és végül jön az elmaradhatatlan, mindig nagyon vicces helyen, váratlanul felbukkanó Stan Lee is. 

SZPOJLER 

Egy rövid pillanatig felbukkan az Avengers egyik tagja, ami jó poén, a stáblista utáni egyik jelenetben (merthogy kettő is van) meg a szőkére festett hajú Benicio Del Torot csodálhatjuk meg. 

SZPOJLER VÉGE

A történet egy klasszikus hollywoodi klisé: A rég elfeledett nagy ellenség visszatérése, lásd mondjuk A Gyűrűk Ura, A Múmia 1-2, stb. Ezt viszont sok kis mellékszál, érdekes karakterek, pár jó vicc meg remek színészi játék teszik izgalmassá. Igaz, hogy dacára a Trónok Harcás behatásnak, a műből mégis inkább Star Wars-érzés árad: Asgard légvédelmi lövegei, a sötét elfek arctalan hadai a lézerpuskákkal, az űrhajók, a fénylő kardok, az eltorzult arcú gonosz, a fekete páncélos, legyőzhetetlennek látszó ellenség, az apa-fiú-konfliktus, ezek mind-mind George Lucas világát idézik. A totális happy end, ismerve a Marvelt, csak ideiglenes, mert emlékszünk például az Amerika Kapitány utolsó jelenetére, vagy éppen az Avengers stáblista utáni pillanataira: itt is kapunk valami ilyesmit, ami viszont a Bosszúállók második része mellett a Guardians of the Galaxy-t is előkészíti – nem beszélve arról, hogy Loki utolsó felbukkanása miatt mindenki tudni akarja majd, hogy mi lesz most?

SZPOJLEREK újfent

Néhány butaság azért szemet szúrt, pláne miután volt pár órám elgondolkodni a látottakon: 1. Hogy a bánatba szerzi meg Sif és Volstagg az Aethert, hogyha az benne volt Malekith-ben, aki elpusztult? Hogyan tudták beletenni abba a kis dobozba? 2. Szuperkések: Heimdall szétvág egy olyan hajót velük, ami később széjjelveri az egész palotát egy karcolás nélkül, Loki meg egy ilyennel nyír ki vagy 6 sötét elfet és ezzel vágja le Thor kezét. Ilyeneket miért nem árulnak a tvshopban?  3. A fekete lyuk gránátból miért nincs nagyobb? Miért nem dobnak Asgardra egy rohadt nagy méretűt belőle és kész? 

SZPOJLEREK VÉGE, hála Istennek.

Érdekességek: A második részt már 2011-ben tervezni kezdték, még az első bemutatója előtt. Kenneth Branagh állítólag a speciális effektek miatt hosszúra nyúló forgatás mellett nem akarta elkötelezni magát, és az is frusztrálta, hogy már a Thor premierje előtt el kellett volna kezdenie dolgozni a folytatáson; ezek miatt utasította vissza az újabb epizód rendezését. A helyére eredetileg Patty Jenkins-t, A rém rendezőnőjét akarták, de ő végül mégsem vállalta a felkérést. Natalie Portman ezt nagyon zokon vette, már beleélte magát, hogy Jenkins-szel dolgozhat és mikor kiderült, hogy mégse így lesz, akkor vissza akart lépni, de a szerződése kötelezte a szereplésre – talán emiatt nem olyan jó a Sötét Világban. Taylor engedélyezte az improvizációt, ezzel a lehetőséggel főleg Dennings és Skarsgard éltek, de pl. Hemsworth improvizálta a jelenetet, mikor Thor felakasztja a kalapácsát a fogasra. Jaimie Alexander elég csúnyán megsérült, amikor egy esős napon elcsúszott a stúdió betonlépcsőjén – egy teljes hónapra fel kellett függesztenie a munkát gyógyulása idejére. Asgard vízeséseit az izlandi Dettifoss-vízesésről mintázták. A Stonehenge-nél játszódó képsorokat tényleg Stonehenge-nél vették fel, de igencsak körülményes módon, mivel a brit örökségvédelem speciális feltételekkel engedélyezte a filmeseknek, hogy a területre lépjenek. A kövek közé csak a látogatói órákon kívül mehettek be, így hajnalban kellett dolgozniuk és mindössze három órájuk volt mindenre. A hatalmas tömbökhöz nem szabadott hozzáérni vagy rámászni, ez tovább bonyolította a problémákat.

Sötét elf-rovat

Magyarban sötét tündéreknek nevezik őket, de szerintem ez nevetségesen hangzik, mert az elf az elf, vagy legalább tünde, de nem tündér…. A nyelvüket ehhez a filmhez alkották meg, a két főgonoszt alakító színészeknek sok szöveget így kellett megtanulniuk. Malekith külsejét hat órába tellett megcsinálni, a jelmezét még 45 perc volt feltenni. Adewale Akinnuoye-Agbaje-t Kurse-alakba három óra alatt változtatták át, kb. 20 kilónyi protézist viselt, a mozgása pedig annyira tetszett Alan Taylornak, hogy a kaszkadőrmunkát is rábízta, mert a kaszkadőrök nem tudták visszaadni azt. A sötét elf katonákat alakító statisztákat kiképezték, hogy egyenes háttal, büszkén tartsák magukat, hogy kellőképpen nemes külsőt kapjanak. A maszkokon a szemeknek lévő lyukakat picit lejjebb helyezte a készítő, így a színészeknek egy hangyányit fel kellett emelniük a fejüket, hogy átlássanak rajtuk, ez is egy apró trükk volt, hogy magabiztosabbnak, büszkébbnek tűnjenek. 

SZPOJLER, megint

Benicio Del Toro karaktere, A Gyűjtő a Guardians of the Galaxy-ben jut majd fontosabb szerephez, és a szájából elhangzó „Egy megvan, még négy kell.”-mondat az Infinity Gauntlet nevű mágikus tárgyra utal, amit az Avengers végén látott szimpatikus úriember keres nagy erőkkel. Az Aether ennek a relikviának egy alkotóeleme. Amerika Kapitány felbukkanásakor Tom Hiddleston beöltözött a kék-piros jelmezbe és eljátszotta, hogy Loki hogyan viselkedne a Kapitány alakjában, Chris Evans pedig őt imitálta. 

SZPOJLER VÉGE

A Thor: Sötét Világ 170 millió dollárból lett és eddig több mint 342 milliót hozott vissza. A kritikusok vegyes, de főleg pozitív értékelésekkel méltatták. 

Nekem tetszett, szórakoztató és látványos volt, pont olyan, amilyennek akartam. Aki szerette az elsőt, az ne hagyja ki!

Pontozás: 

imdb: 7.0 (4 év alatt 0.7-et esett vissza.)

Szerintem: 5/5 (Tény, hogy semmire nem emlékszem belőle.)

Hírek: 

- Alan Taylor neve felmerült a 2015-ös, ötödik Terminátor kapcsán. (Láttam, írtam róla.)

- Chris Hemsworth a The Avengers: Age of Ultronban megint kalapácsot, a Hófehér és A Vadász 2-ben pedig ismét baltát ragad majd. (Előbbi közepes, utóbbi csúnya bukás lett.)

- Natalie Portman producere és rendezője lesz az A Tale of Love and Darkness című drámának. 

- Tom Hiddleston Guillermo del Toro régen várt lovecrafti ihletésű horrorját, a Crimson Peaket erősíti 2015-ben.

- Anthony Hopkins a Noéban Matuzsálemet alakítja legközelebb. (Ez szintén elhasalt.)

- Stellan Skarsgardot a Csipkerózsika élőszereplős fantasy-változatában láthatjuk majd. (Eltűnt a süllyesztőben.)

- Adewale Akinnuoye-Agbaje-vel a nagyszabású történelmi filmben, a Pompeii-ben találkozhatunk újra. (Megnéztem, írtam róla.)

- A Sötét Világ közvetlen folytatása a most nagy sikerrel futó tv-sorozatban, az Agents of S.H.I.E.L.D.-ben lesz látható, a The Well névre hallgató epizódban. Thor megjelenik az Avengers következő részében, Loki viszont nem, de még legalább egy Thor-mozi várható a jövőben, amiben viszont tutira mindketten visszatérnek. 

A következő írás témájában még nem vagyok teljesen biztos, majd meglátjuk, mi lesz az.