Ismét egy cinegore-os közös filmnézés miatt írok. Godzilla, King Kong: mindenki hallott már róluk, hiszen ahogy Drakula, Frankenstein szörnye vagy Freddy Krueger, beépültek a populáris kultúrába, ezzel együtt pedig a köztudatba. Ezért aztán az is tudja, kik ezek a rémek, akik még nem látták a velük foglalkozó mozikat. És ha már itt vannak a nagyszerű dögök, akik hatalmas rajongótáborokkal bírnak, akkor miért ne lehetne még egy és még egy mozgóképet készíteni róluk? Valaki anno kitalálta, hogy (a mai tendenciákkal ellentétben) fölösleges két mozit csinálni, két történettel és egy halom mellékszereplővel, ha mindezt meg lehet oldani egyben úgy, hogy az adott bestiákat összeeresztik egy közös tombolásra. Így jött létre a King Kong vs. Godzilla, amiben az 1932-ben született amerikai óriás emberszabású és az 1954-ben a világra szabadult radioaktív őshüllő megküzdhetett a Szörnyek Királya címért! 

Japán partjainak közelében egy tengeralattjáró balesetet szenved és emiatt egy jéghegyből kiszabadul az évmilliók óta fagyott börtönbe zárt Godzilla (Haruo Nakajima és Katsumi Tezuka), majd elindul a Hokkaido-félsziget felé, látszólag megállíthatatlanul... Közben egy aprócska szigeten különös gyümölcsöt fedeznek fel a tudósok, akik gyógyászati célokra akarják hasznosítani a növényi termést, ám a helyiek nem hajlandóak adni belőle, mondván ezzel magukra haragítják a sziget istenét, egy óriást, akit még senki sem látott. Az odaérkező felfedezőket persze nem állíthatja meg egy legenda, de aztán az ő álluk is leesik, amikor saját szemükkel pillanthatják meg a hatalmas King Kongot (Shoichi Hirose), akit aztán elfognak és magukkal visznek. A két elképesztő méretű bestia egyszerre ér partot és elkezdik romba dönteni Japánt, miközben többször is összecsapnak; az emberek pedig tanakodnak, hogy hogyan állíthatnák meg őket? A válasz egyszerű: hagyni kell, hogy a szörnyek összemérjék erejüket és remélni a legjobbakat. A nagy csata pedig kezdetét veszi - vajon ki lesz a győztes és őt hogyan állítják majd meg az emberek? 

Három dolgot kell tudni erről a filmről ahhoz, hogy véleményt alkossunk róla: 1963-ban készült, óriásszörnyes és a története egy vicc. A lényeg végülis a két monstrum harca, akiket gumijelmezbe bújt emberek alakítanak meglepően igényesen kidolgozott makettek között ugrándozva. El lehet felejteni a klasszikus stop-motion animációval létrehozott Kongot és az atomkor pusztító erejét megtestesítő Godzillát, ezek a fiúk ugyanis sokkal komolytalanabbak, egyszerűen képtelenség félni tőlük. Persze a készítőknek sem az ijesztgetés volt a céljuk, hanem a szórakoztatás és ebből a szempontból az itt tárgyalt mű egészen jó. Sajnos (?) mára már a poénnak szánt dialógusok és a vicceskedő színészek helyett a butuska külsejű címszereplőkön, a négernek maszkírozott japánokon meg a végtelenül ostoba történeten fogunk nevetni. 

Én az amerikai verziót láttam, ami a hozzátoldott híradós szarságoktól még gyagyább lesz. Egyszerűen fájdalmas látni és hallani a szakértőt alakító színészt, a tengeralattjáró kapitányát, meg az összes nyugati embert - borzalmasan pocsék, érzéketlen alakítások, barmó karakterek, életidegen párbeszédek... Azért a tényleg tök jó makettek és az ősrégi, de mutatós speciális effektek feledtetik ezt a sok szemetet, a végső harcnál pedig tényleg lehet szurkolni valamelyik rémnek és aztán izgulni, hogy vajon ő lesz-e a győztes. A színészek érdektelenek, az ázsiaiak túljátsszák a figuráikat, az amerikaiak meg nem erőltetik meg magukat eléggé. Rengeteg rossz viccet hallhatunk és folyton ugyanazok a képek ismétlődnek, a bennszülötteknek borotvált a hónalja, Godzilláról pedig megtudhatjuk, hogy a T-Rex és a Stegosaurus keveréke:D Az unalmas és rossz híradózás mellett van még egy-két elképesztő pillanat, például mindenki ismeri a szörnyeket, de az amcsik meglepődnek rajtuk, hogy jé, ezek tényleg léteznek. A hüllő kék lánglehelete narancsszín tüzet eredményez; Kong erőt nyer az elektromosságtól, Godzilla viszont fél tőle. Jó, mi? Ugyanakkor a már említett apró részletek nagyon tetszettek, a pici tankok baromi élethűek, a rajzok és a montázs-technikával készített felvételek pofásak, de még a gyengécske szörnyek külsejébe is (feltehetően) komoly mennyiségű munkát fektettek, az óriásgorilla például pislog. 

Érdekességek: A rendező Ishiro Honda, az első, 1954-es Godzilla készítője volt. Néhány szót a hüllőt alakító színészekről: Haruo Nakajima a Gojira után még tizenegy alkalommal bújt a gumiruhába, ezzel a mai napig rekordot tart. Utoljára 1972-ben alakította a prehisztorikus szörnyet, hosszú karrierje során pedig más bestiák pikkelyes bőrét is magára öltötte. Rengeteg sérülést elszenvedett munkája során, például megégett, megrázta az áram és egyszer majdnem megfulladt. Katsumi Tezukáról már nem találtam ennyi adatot, de az biztos, hogy ő is benne volt az '54-es filmben és utoljára 2001-ben alakította Godzillát. Bár a két címszereplők már kétszer szerepelt együtt korábban is, ez volt mindkettejüknek az első színes, szélesvásznú mozija. Godzilla harmadik színre lépése ez; Kongnak szintén, bár a Kingu Kongu tai Gojira nem közvetlen folytatása az előző két King Kongnak. 

A sztori alapját Willis O'Brien, a '32-es King Kong effektmesterének ötlete adta, aki mindenképpen szeretett volna egy új filmet a szörnynek, amiben egy hozzá méltó ellenféllel csaphat össze. O'Brien elképzelése a „King Kong vs Frankenstein” lett volna, amiben az utóbbi egy hatalmas, különböző állatok testrészeiből összerakott dög lett volna. Az amerikai stúdiók azonban a stop-motion technika költségessége miatt visszaléptek a szponzorálástól, ezért az ötletgazda nevében eljáró John Beck producer felajánlotta kliense írását a Toho Stúdiónak, akik megvették azt, de kicserélték Frankensteint saját lényükre. Willis bácsi nem is tudott a tranzakcióról és még csak a nevét sem tüntették fel sehol, mint kitalálóét. Ez a mozi a Toho fennállásának 30. évfordulójára készült. Godzillát újratervezték, hogy kevésbé félelmetes, inkább kissé komikus legyen; az itt használt Kong-jelmezt pedig a filmtörténelem egyik legbénább és legunalmasabb gorilla-ruhájának tekintik. Utóbbit támasztja alá az a tény, hogy a reklámozásért felelős csapat lecserélte az erről készült képeket a posztereken, mert annyira nevetségesnek tartották. A komikus hangvétel elsősorban a speciális effektusokért felelős Eiji Tsuburayának köszönhető, aki gyerekeknek szóló mozit akart csinálni, amivel szélesebb közönség felé nyithat. A stúdiónak tetszett ez az elgondolás, ám a rendező meg az effektes csapat ellene volt. 

Az óriáspolipos részhez két gumiból készült és négy igazi oktopuszt használtak, amiket forró levegővel terelgettek a maketteken. A négyből hármat szabadon engedtek, a negyediket Tsuburaya úr elfogyasztotta ebédre. Amikor a csatában Kong a válla felett átdobja ellenfelét, akkor Shoichi Hirose nem egy üres jelmezt dobott hátra, hanem Haruo Nakajimát, teljes kosztümjében; így mutatva meg, hogy kettejük közül ő volt az erősebb. Az említett urak nagyjából szabad kezet kaptak a harci koreográfia megalkotásában, amit aztán órákon át gyakoroltak - a mozdulatok legtöbbjét a profi pankrációból vették, ami akkoriban rendkívül népszerűnek bizonyult Japánban. Az amerikaiak később tették hozzá saját verziójukhoz a híradós részeket, módosították a zenét és effekteket kölcsönöztek a The Mysterians című filmből (pl. a fölrengést). Az itt felbukkanó Godzilla-jelmez a mai napig az egyik legkedveltebb a szörny alakváltozatai közül, pedig csak ebben a műben látható. A polipos rész ihlette A Karib-tenger kalózainak Krakenjét. A japán verzió jobb minőségű kópiájából egy 1970-es vágás során 24 perc elveszett, ez pedig azóta sem került elő, így a hiányzó részleteket a kisebb felbontású szalagokból kellett helyreállítaniuk. 

A győztes kilétét nem árulom el, de azt elmondhatom róla, hogy azért lett ő a nyertes, mert anno népszerűbb volt kollégájánál, akit negatív figurának tekintettek. A kissé kétes kimenetelű befejező jeleneteket látva sokan találgattak, hogy mi is történt, de a stúdió megerősítette, hogy melyikük nyert. A '60-as évek végén egy téves újsághír révén elterjedt az a legenda, hogy a japán változatban a másik szörny győz, de ez valójában kacsa; ám mivel a '80-as évekig Amerikában senki se bírt hozzájutni a távol-keleti eredetihez, így tényként kezelték ezt a városi legendát. A Kingu Kongu tai Gojira 5 millió jüanból készült és 350 milliót hozott vissza. Több mint 11 millió jegyet adtak el rá Japánban és a mai napig ez a legnagyobb bevétellel bíró Godzilla-mozi. Kultfilmmé vált, ám a kritikai megítélése még mindig vegyes.

Gagyinak gagyi, kicsit unalmas, de mégis szerethető. Egyszerűen ezekre az óriásszörnyes állatkodásokra nem bírom azt mondani, hogy szarok - és egyébként ez mérföldekkel jobb, mint a kis híján fél évszázaddal későbbi Gyilkos cápa vs. Óriáspolip... 

Pontozás: 

imdb: 5.9 (4 év alatt 0.2-t emelkedett.)

Szerintem: 3/5 (Azért nem nézném meg még egyszer:D)