Érdekes, hogy bizonyos filmekre már akkor is kíváncsi voltam, mielőtt még a főhőst alakító színésznőért rajongani kezdtem. Így voltam a Hickkel, amiből csak egy képet láttam (Chloë Moretz pisztollyal) és már ennyi elég volt, hogy tudjam, érdemes lesz látnom. Hát ez rohadtul nem olyan volt, mint vártam, de igencsak letaglózott és ez jó. Úgyhogy akkor térjünk a trágya, lássuk miről szól ez, amiről tutira nem hallhattál még sose:

Luli (C.M.) 13 éves tini valamikor a '70-es években. Alkoholista anyja és hasonlóan piás apja egy reggelen egymás után lelépnek és otthagyják őt egyedül, a lány pedig egy tv-reklám hatására úgy dönt, hogy elindul Las Vegas-ba, szerencsét próbálni. Útja során összeakad a sántító, vörös hajú Eddie-vel (Eddie Redmayne), akivel aztán később folyton egymásba botlanak; valamint a szabadelvű Glendával (Blake Lively), aki drogozik, cigizik és iszik. Luli bekerül egy különös világba, ahol hirtelen ő lesz a tiltott gyümölcs, amire többen is vágyakozni kezdenek és talán csak Eddie védheti meg őt. Vagy ez mindössze a látszat? Egyáltalán mit akar maga a hősnő - eljut-e valaha Vegas-ba és ha igen, akkor mi vár rá ott?

Ez egy borzasztóan furcsa film. Az elején a Dirty Girlre hasonlít, az elszökő lány motívumával, miközben a drámai alaphang ellenére néha lehet egy jót nevetni valami kis poénon. Viszont már Glenda felbukkanásakor van egy pillanat, amiből a felszín alatt megbújó feszültség homályosan észlelhető, és hát ott a puska-a-falonból kialakult pisztoly-a-retikülben-effekt, ami vérontást ígér. Egészen addig, amíg Eddie és Luli harmadszor összetalálkoznak a gazdag pasas házában, igazán rosszra nem számítottam, de utána jön az ominózus biliárdozás, amit a női wcben zajló, elég durva jelenet követett és innentől minden egy irányba mutatott. Persze én a romantikus lelkemmel az utolsó pillanatig reménykedtem, hogy mégiscsak jól fognak elsülni a dolgok és emiatt kétszer annyira mellbe vágott az, ami jött... Hihetetlenül lassan, szinte észrevehetetlenül átmegyünk a Dirty Girlből a Killer Joe-ba és egyszer csak ott találjuk magunkat a világ végi motelben a hősnővel és minden világos lesz. Ezek után már csak a végső leszámolás jöhet, ami végleg elpusztítja a 13 éves testben élő gyermeki lelket - de ez sokkal erőteljesebb, mint a Killer Joe.

Míg William Friedkin művében a nyers erőszak-ábrázolás annyira profán, hogy szinte elveszti az élét, addig Derick Martini rendezésében az összes brutalitást csak érzékeltetik, elkendőzik, tompítják valahogy, de ez ezerszer durvábbá teszi az eseménysort. Legalább két percig találgattam, hogy mi történt a kukoricásban, mert nem akartam elhinni, hogy tényleg csakis egyvalami lehetett ott és bár sohase mondják ki, mégis nyilvánvalóvá válik. A Joe-ban mindenki az elejétől fogva minimum a mentalitása révén nyakig benne volt a mocsokban, itt viszont azt nézhetjük meg, ahogyan egy 13 éves leányzót elnyel a szenny örvénye. Ő csak belekeveredik ebbe az egészbe és akaratán kívül ez az elfajzott világ és degenerált lakói elrabolják tőle a gyerekkorát... Azért a sok negatív hangvételű esemény között itt-ott elszórva találhatunk igazán vígjátéki pillanatokat, például Luli tükör előtti filmes idézgetéseit, Eddie "bosszúállását" a seggfej munkaadóján vagy az aranyos rajzokat, amiket a hősnő készítget. Közben kibontakozik a múlt, vagyis hogy miért jut el a lány oda, ahová. A Hick végül minden brutalitása ellenére pozitívvá válik, látva a záró képsorokat.

Moretz kisasszony újfent elképesztően jó, fiatal korát meghazudtolóan remekül játszik - ahogy mindenhol, ahol eddig láttam. Mellette a fiatalabb generációt képviselő Redmayne is remekel, őt már A katedrális óta megjegyeztem magamnak, szerintem a korosztályának egyik legjobbja és bár 30 éves, de egyáltalán nem tűnik annyinak. (Mióta Oscar-díjat kapott, ismét mindenütt ott van, de most már az embereknek feltűnik a jelenléte.) Blake Lively nem tett rám nagy hatást, mert a két ifjú tehetség elhomályosítja. Az idősebb színészeket képviselve apró mellékalakként megjelenik Juliette Lewis (a piás anyuka) és Alec Baldwin (a jó szándékú moteltulajdonos a végén); valamint van még két srác, akik igazán attól érdekesek, hogy egy-egy híres hollywoodi fiatal tesói: Rory Culkin (Macaulay Culkin öccse, ő a kártyás-ivós játékot játszó Clement) és Trevor Duke-Moretz (na, vajon kinek lehet a bátyja?:) - a végén ül a buszon, producer is volt). A rendező Derick Martini semmi igazán fontosat nem tett még le az asztalra, a forgatókönyvet Andrea Portes írta saját regénye alapján. 

Viszonylag új filmről van szó, olyannyira, hogy a hivatalos bemutatója csak ennek a hónapnak a végén lesz, de május óta már elérhető Amerikában tévén és iTunes-on keresztül, szóval legálisan hozzá lehet jutni. Független mivolta és provokatív témája miatt alacsony lesz a publicitása, az újszerűségéből fakadóan pedig semmi érdekesség nincs még róla. Igazán csak az nem tetszett benne, hogy az elején sokszor totál érthetetlen, amit a szereplők mondanak, mert mindenki suttog és hadar; a zene viszont jó, a leges legelső, ami megszólal, az nagy kedvencemtől, Joan Jett-től a Crimson and Clover, a végefőcím alatt meg Bob Dylan megy. A Hick 7 millió dollárból lett, mivel eddig nem játszották mozikban, így bevétele se volt. A kritikától mindenütt lesújtó értékeléseket kapott. 

Utólagos szerkesztés: Nem említettem meg külön a film egyik rosszfiúját, a biliárdozós részben szereplő Dave Vesciot, de nemrég találtam egy exkluzív beszélgetést, ahol egy fórumon Dave mezei rajongók kérdéseire válaszolt a szerepével és a filmmel kapcsolatban és innen kihámoztam két érdekességet: Vescio lökte az összes golyót a biliárdasztalon, amit láthatunk /profi játékos/, Chloë pedig tényleg megütötte őt mikor összeverekednek a karaktereik - minden egyes felvételnél!

Hogy én mit gondolok? Azt, hogy ez a film brutális és fura. Sejtheted, mi lesz majd, de nem tudhatod száz százalékig biztosra, minden húzás meglepő lesz benne és a lassan csavarodó történt is emlékezetessé válik, főleg a lezárással. Az egész attól ilyen durva, hogy egy gyerekkel történik, éppen ezért bár premier plánban semmit sem mutatnak, mégis kizárólag 18 éven felülieknek ajánlom csak! 

Pontozás: 

imdb: 5.7 (Méltatlanul kevés, tekintve, hogy a Killer Joe mennyivel többet kapott...) (4 év alatt 0.4-et emelkedett.)

Szerintem: 5/5 (Meg kell majd néznem újra!) 

Hírek: 

- Az imdbn mostantól jobb oldalt minden színésznél meg lehet tekinteni az előkészületi fázisban lévő, még szinte semmiféle bizonyos adattal alá nem támasztható filmeket, amikben az illető szerepelhet/szerepelni fog, ez pedig egy tök jó dolog! 

- Chloë Grace Moretz-től már nagyon várom a Carrie-t, amiről biztosra mondom, hogy 2013 egyik legkirályabb horrorja lesz; valamint néhány véletlenül talált tumblrös kép és információmorzsa után a Ha/Ver 2-re is kíváncsi lettem, pedig az első valahogy nem tetszett (de tervezem, hogy újból megnézem). Az Emily the Strange-moziról annyit találtam, hogy animációsnak készül, tehát Chloë maximum szinkronjával keltheti életre Emily-t, erre viszont elsőrangú választás, mert remek hangja van! (Az első bukott, a második szintén, a harmadik nem készült el. Olvassátok el a cikkeimet róluk!)

- Eddie Redmayne a sztárparádénak ígérkező A nyomorultakat erősíti jövőre. 

- Alec Baldwin szerepelni fog az egyelőre még cím nélküli legújabb Woody Allen-alkotásban. 

Várható írások: A remény rabjai és még sok minden más!