Valamelyik filmmagazinban remek kritikákat olvastam erről az alkotásról és bár a mindössze egyszer, eredeti nyelven látott Erőszakik nem maradt meg túlzottan, a pár hete látott A szörny adott némi pluszt, hogy megnézzem A guardistát. Hogy miért? Mert abban is Brendan Gleeson az egyik legjobb, leghumorosabb szereplő és ugyanúgy a törvény embere, mint itt. 

Jerry Doyle őrmester (B.G.) semmiképp sem nevezhető a zsaruk gyöngyének. Kurvázik, nem veti meg a piát és a drogokat sem, ráadásul hányaveti, laza és érdektelenséget mutat minden irányába. Váratlanul viszont egy furcsa gyilkossági ügy szakad a nyakába és még újdonsült, túlbuzgó kollégáját is elnyeli a föld, ezért hamarosan érkezik egy FBI-ügynök, Wendell (Don Cheadle), aki elképedve lép be Jerry világába. Az őrmestert látszólag még az sem izgatja, hogy a szálak egy rekordméretű kokainfogáshoz vezethetik őket, a tét 500 millió dollárnyi anyag! De ki lehet a gyilkos, mi az összefüggés az áldozatok között és vajon érdekelni fogja-e Doyle-t a kérdésekre adott válasz vagy inkább rendel még egy sört és szarik rá? 

Ezt a mozit nem a cselekménye, hanem a baromijó párbeszédei teszik érdekessé. Nevetni akartam egy jót és ezt megkaptam tőle, hiszen a szofisztikált, magasan képzett, udvarias amerikai; meg a rasszista, durva modorú, mocskos szájú ír párosa nagyszerű poénlehetőségeket rejt magában. Ehhez hozzájönnek még a filozofikus beállítottságú gyilkosok, az Egyesült Királyság népei közti évszázados ellentétek meg a disznó humor megnyilatkozásai, a néző pedig röhöghet rajtuk. Ugyanakkor a legfurcsább az, hogy a háttérben elég kemény dolgokról van szó, hiszen emberölés, drogcsempészet és korrupció írható a rosszfiúk számlájára, az atmoszféra mégis könnyed marad és ez elsősorban a remek színészi játéknak (meg a jó zenének) köszönhető. 

Brendan Gleeson ismét bebizonyítja, hogy a káromkodós, véresen komoly, ám mégis vicces szerepek nagymestere. Abszolút hiteles, teljesen hétköznapi, ő egyedül is elviszi a filmet a hátán. Don Cheadle-t sohasem kedveltem, de Gleesonnal alkotott kettősük kitűnően működik, így rá sem lehet panasz. A mellékszereplők közül kiemelkedik Mark Strong (az angol rosszfiú), de társai se szégyenkezhetnek (David Wilmot és Liam "Ser Davos, a Hagymalovag" Cunningham). Az író-rendező John Michael McDonagh remek beállításokkal és hatásos képekkel támogatta meg színészeit - elég csak a folyton Doyle őrmester mögött elterülő óriásposzterek kontrasztjára, vagy a mama szobájának kiürítési jelenetére gondolni, az utóbbi például tömör egyszerűségével lenyűgöző. 

Érdekességek: Gleeson és Wilmot figuráinak párbaját éppen az nyeri, aki a korábbi, A bűncézár című moziban a vesztes. Jerry egyenruhája a végén egy régebbi, mára már visszavont Gárda-uniformis; ám a valóságban ezt az összeállítást még mindig használják díszegyenruhaként. A The Guard kb. 6 millió dollárból készült és több mint 17 milliót hozott vissza, ezzel a valaha készült legnagyobb bevételű ír független filmmé vált. A The Guardian nevű újságtól elnyerte a 2012. évi Első Film Díját, előszöri nem-amerikai nyertesként az elismerés történetében. A kritikusoknak nagyon tetszett és a közönség körében is népszerűvé vált. 

Érdekes és vicces mozi ez, ám nagyot von le az értékéből, hogy az egyetlen igazi fordulata baromira kiszámítható, ahogy a vége is. Szerencsére McDonagh úgy zárta le az alkotását, hogy a nézőre bízta a döntést, vajon hogyan ér véget Jerry Doyle története; ez pedig egy igazán szimpatikus húzás volt tőle, így azt hiszem, mégsem vonok le a maximális pontszámból. 

Pontozás: 

imdb: 7.3 

Szerintem: 5/5 

Hírek: 

- Brendan Gleeson benne lesz a Hupikék törpikék 2-ben - az első csúnya nagyot bukott, de kit izgat? 

- Don Cheadle ismét felöltheti az egyik legkirályabb szuperhős-segéd, War Machine jelmezét a Vasember 3-ban, amit már nagyon várok! (Láttam, írtam is róla.)

- Mark Strong szinkronhangként hallható a Justin and the Knights of Valour névre hallgató lovagos animációs filmben; valamint láthatjuk is, a Mindscape című természetfeletti thrillerben. Utóbbihoz egy kis kedvcsináló: "Hősünk egy férfi, aki képes átélni mások emlékeit. Ezúttal egy briliáns elméjű, zaklatott tizenhat éves lány ügyében nyomoz, akiről ki kell derítenie, hogy veszélyes szociopata vagy egy szörnyű trauma áldozata." Ez nagyon jól hangzik, engem máris érdekelni kezdett! 

Várható írások: Marie Antoinette. 

Ja és még valami: Maradjatok a stáblista elejénél, mert egy egészen kellemes dal megy ott és megnézhetitek az összes szereplőt, még egyszer, utoljára!