Az utolsó előtti Thora Birch-horror. Semmitmondó címe ellenére érdekelt, pedig belefutottam két apró kommentbe is egy fórumon, ahol ezeket írták angolul: "olcsó belezés" + "olyan mint a Motel összekeverve az Ernest iskolába meggyel". Utóbbit kissé erősnek érzem, az előbbivel viszont kénytelen vagyok egyetérteni. A legszomorúbb viszont, hogy pár apróságon bukik el a film - ezekről később részletesen, most lássuk a történetet: 

Hőseink fiatal amerikai birkózók (2 lány, 2 fiú, az edző és a segédedző), akik egy kelet-európai országban (elvileg Ukrajnában) vesznek részt egy bajnokságon. A srácok éjjel a tiltás ellenére kiszöknek bulizni, emiatt másnap lemaradnak a vonatukról. Szerencsére egy hölgy ad nekik egy tippet a következő induló szerelvényre vonatkozóan, így felszállnak a címben szereplő járműre, ami hamarosan néhány gazember miatt brutális gyilkosságok színhelye lesz. A kérdés már csak az, hogy vajon miért csinálják ezek az alávaló vadállatok azt, amit, és hogy vajon marad-e túlélő, hogy elmesélje rémtetteiket? 

Kétféle horror létezik: az, amelyikben a végén kapunk (vagy legalább sejtünk) egy okot, egy motivációt az események mögött; meg az, ahol nincs motiváció, nincs értelem, ha pedig mégis akad, akkor elsikkad/lényegtelen. Utóbbiba tartozik a Motel, amit annak idején kendőzetlen brutalitása miatt nagy szenzáció övezett, és ebbe a kategóriába sorolhatóak a Fűrészek, de ezeknél a háttérben meghúzódik egy elmésen felépített történet-folyam. A Vonat megtekintése után rájöttem, hogy sokkal jobban tetszenek azok a filmek, ahol magyarázatot kapunk a miértekre (Rob Zombie's Halloween) vagy legalább felkínálják a lehetőséget, hogy mi magunk értelmezhessük a sztorit (Dark Corners). Ebben az esetben semmi ilyesmi nincs. A gyilkosokat mozgató erők gyorsan nyilvánvalóvá válnak, a fröcsögő vér és a szakadó végtagok között pedig kiolvasható az átlagos amerikai bántó hozzáállása az ázsiai és a kelet-európai emberek iránt... 

Az alap egy klasszikus felállás: Adott a hely, ahonnét nem lehet kijutni és vannak a hősök, akik ilyen-olyan emberek, mind megpróbálnak elmenekülni, aztán vagy sikerül nekik vagy nem - közben üldözik őket a gyilkosok. Olyan remek alkotások épülnek ugyanerre a motívumra, mint az Alien, A szellemhajó vagy a Háborgó mélység, itt pedig csak az a különbség, hogy az adott zárt hely egy mozgó járművön van. A gonoszok valami olyan dolgot művelnek, amitől sokan félnek manapság is, emiatt a sztori maga realisztikus - legalábbis bizonyos szintig. A vér folyik, a testek felvágása, átszúrása és mindenféle csonkítása igen élethű - már a stáblista alatt megnyúznak egy palit (bvüee). Van néhány egészen jó jelenet; például amikor bejárhatjuk a három kabint és az ablakok kötik össze őket, az nagyon tetszett; a lezárás szintén király lett. A színészek közül Birch kisasszony magasan kiemelkedik, bár azért Gideon Emery (Willy, a segédedző) se rossz. A negatív szereplők köréből a jeges pillantású Koyna Ruseva (a doktornő) és az egyetlen igazán karakteres antagonista, Valentin Ganev (a kalauz) az említésre méltóak, a többieknek alig kellett megerőltetniük magukat. 

A Traint, ahogy már említettem, a sok kis ostobaság rontja el. Például a legutolsó kocsiban berendezett helyiség már túlzás; kétszer is premier plánban van Wilhelm Scream (klisé ordítás, amit már ezerszer hallhattál), ezen kívül a nagydarab pasas puszta kézzel eltol egy vasúti kocsit, ami azért nevetséges. Sosem lepődtem meg a játékidő alatt, ki lehet találni, mi fog történni, de még azt is, hogy mit fognak mondani a karakterek! Amikor Alex (vagyis Thora Birch) kijut a vagonból, akkor ott másfél percig olyan sötét van, hogy semmit se lehet látni - igaz, nem is történik semmi; de ezt marhára utálom! Érthetetlen, hogy mitől kopasz az összes rosszfiú? A legnagyobb baj viszont az, hogy a cselekmény az USA-hoz mérten fejletlen országok megítélésében rossz irányba terel, és inkább erősíti a balkáni népekkel meg az ázsiaiakkal kapcsolatos amerikai előítéleteket... Szerencsére akad egy-két felüdítő poén, például a szobacserés, amin jóízűen nevettem, csak kár, hogy ahhoz túl kevés van belőlük, hogy a Sötét zughoz hasonlóan csökkentsék a feszültséget. Az egyetlen igazán jó dolog, amiért örülök, hogy láttam, az Alex menetelése a végén, az a pár jelenet kárpótolt az addig látott 1 órányi szemétért. 

Érdekességek: Ez eredetileg a '80-as években készült Terror Train remake-je lett volna, de aztán önálló sztorivá alakult - a két film között csak a helyszín a hasonlóság. A forgatás Bulgáriában zajlott, Thora Birch maga hajtotta végre a legtöbb kaszkadőr-mutatványát. Az író-rendező Gideon Raff, akinek a nevéhez két sorozat és egy felejthető thriller fűződik. A szerzetesek egyike Bolt Birch, Thora öccse. A Toddot játszó srácot Derek Magyarnak hívják, szóval biztosan távoli magyar ősökkel bír:) A wikipedia szerint a Vonatot hatszor választották meg a legsokkolóbb filmnek - hogy ki, hol és mikor, azt nem tudom. A készítési költségről meg a kritikai fogadtatásról nincsenek adatok. 

A Train egy tisztességes iparosmunka, ami viszont sajnos sok apró hibát tartalmaz. Az ötlet jó, a gyilkosságok szó szerint húsba vágóak, Thora Birch nagyszerű és a lezárás király lett, de még így sem mondhatom rá, hogy jó film. A Motel és a Fűrész rajongóinak ajánlom, illetve azoknak, akik ezeket még nem látták. Úgy vélem, ideális átvezetés lehetne a B-kategóriás gagyikból a vizuálisan sokkoló brutalitás felé. 

Pontozás: 

imdb: 4.8 (4 év alatt 0.1-et emelkedett.)

Szerintem: 3/5 

Hírek: 

- Gideon Emery-t legközelebb a StarCraft II kiegészítőjében, a Heart of the Swarmban hallhatjuk szinkronként. 

- Derek Magyar rendezi, írja és pénzeli a The Secrets We Share című dráma/thrillert, amiben színészként is felbukkan. 

- Valentin Ganev marad a horrornál, következő munkája a beszédes nevű Asylum (Őrültek háza). 

Várható írások: Winter of Frozen Dreams. 

Végezetül egy vonatos dal, elsősorban a rockzene kedvelőinek küldöm: