Ahogy tegnap ígértem, belevágtam a Thora Birch-horrorokba. Elsőnek a Dark Corners-t választottam, egyrészt mivel időrendileg is ez az első, másrészt pedig ez tűnt a legérdekesebbnek. Felvezetőnek ennyi elég, lássuk, mi lapul a Sötét zugban:

Susan (T.B.) élete szinte tökéletes. Szép és fiatal, öt éve boldog házasságban él férjével, Dave-vel (Christien Anholt), csak éppen gyerekük nem lehet, mert az asszony frigid. Szerencsére műtéti úton lehetséges egy megtermékenyítés, amire hosszú ideje készül a pár, de ahogy a beavatkozás egyre közeledik, Susant szörnyű rémálmok kezdik kísérteni. Ha elalszik, egy másik világban ébred, ahol Karennek hívják, nem szőke, hanem fekete a haja és egy temetkezési vállalkozásnál dolgozik. Karent démonszerű, furcsa emberek zaklatják a mindennapjai során, közülük is kiemelkedik a legijesztőbb, egy tűhegyes fogakkal bíró, hatalmas termetű férfi. Susan a lidércnyomások utóhatásaitól egyre zaklatottabb lesz, az alvás közbeni rémálom-világ pedig lassan kezd befurakodni a mindennapjaiba, amíg aztán már nehezen tudja eldönteni, mi a valódi és mi nem az. A szőke hölgy csak a hipnoterapeuta dr. Woodleigh (Toby Stephens) segítségében bízhat, miközben egyre több jel kezd afelé mutatni, hogy Susan/Karen, a hegyes fogú szörnyeteg és a valóságban is létező Nightstalker nevű sorozatgyilkos valahogy összefügg egymással - de hogyan? És vajon melyik a főhősnő valódi élete: a sötét, borzalmas látomás-föld vagy a világos, boldog valóság, amibe lassan átszivárog a másik realitás?

Amint elkezdődött a film, az első két jelenetnek nem láttam értelmét. Aztán jön az a pillanat, mikor Susan először "változik át" Karenné és akkor hirtelen minden érdekesebb lesz. Elkezdenek sorakozni a furcsábbnál-furcsább események az álom-világban, ám a valóság szintén tele van különös, gyanakvásra késztető karakterrel. Ahogy egyre szövevényesebbé válik a dolog, úgy válik minden egyre szürreálisabbá, de nem árt észnél lenni, mert az egyes, korábban érthetetlennek talált részletek mind-mind értelmet nyernek a későbbiekben! Figyelni kell az összes apró részletre, mert még az abszolút jelentéktelennek tűnő dolgok is rámutatnak az elsöprő erejű befejezésre, amit hiába sejthetsz, mégis le fog taglózni. Én még az utolsó pillanatban is arra gondoltam, hogy "nem, ez lehetetlen, így nem érthet véget" és aztán rendesen sokkolt, amikor még durvább lett a befejezés, mint amire számítottam!

Rengeteg agyalásra és találgatásra adnak okot az erőteljes képek, amik megismétlődnek ilyen vagy olyan formában. Mindig lesz egy tipped, ki lehet a gyilkos, nem tudhatod majd, hogy a fickó tényleg ember-e vagy sem és folyton akad egy-egy kis részlet, ami előre- vagy visszautal valamire. A gödörhöz hasonlóan próbálnak félre vezetni, ami viszont itt kevésbé működik, de talán csak számomra, mert én már tapasztalt horror-néző vagyok. Az egyik csúcsjelenet a temetés, ahol hirtelen összemosódik a két világ - azt valami fantasztikusan oldották meg; a tetőpont viszont egyértelműen az utolsó jelenet, ami visszanézve rengeteg dolognak ad félelmetes jelentést, de önmagában is elég rémisztő.

"A halál nem vár. Se férfira, se nőre." 

Az alternatív valóság témájára két példa ugrott be: az egyik a Franklyn, amiben a hős szintén egy "elképzelt" világban él; a másik pedig az Álomháború, ahol bár kissé más módon, de jelen van a váltás a realitások között, amik átfedik egymást. A szőke Susan világa majdnem olyan, mint a Paradicsom, melynek ő az egyik angyala; míg Susan a Pokol tornácáról elindulva egyre közelebb kerül a démonok földjének szívéhez, miközben Hádész bestiái üldözik. Utólag végiggondolva a dolgot, ez nem csak a külsőségekre igaz... Külön érdekesség, hogy mindkét nő a másik világát látja álmában, ami csak még egy plusz csavarintás a sztorin, ráadásul a visszatérő dolgok és a befejezés sugallnak egy újabb lehetséges értelmezési módot, amiről azonban nem akarok bővebben beszélni, nehogy lelőjem a végső poént. Karen történetét ezen túlmenően az teszi extrémebbé, hogy ő ébren is hallucinál, de az egész annyira "valóságos", hogy egy pillanatra sem gondolsz majd arra, hogy "áá, ez csak álom" - mert mi van, ha éppen az a reális realitás? A sok nyomasztó, sötét pillanat ellensúlyozására Susan és Dave együtt sokat viccelődik, ezek olyan kedves, szerelmes csipkelődések, amiken viszont jóízűen lehet nevetni, így egy kis időre elfelejthetjük a borzalmakat - ez nagyon tetszett.

Thora Birch nagyszerű mindkét szerepében, bár azt hiszem, igazából Susanként jobb. Ott több múlik rajta, mint a fekete Karenként, mert azokban a jelenetekben a külsőségek dominálnak. Már az előző cikkben meg akartam jegyezni, hogy a hölgynek milyen jó hangja van, simán el tudnám képzelni szinkronszínésznek; itt pedig látványelemnek sem utolsó, feketén nagyon szexi, főleg a vak rendőrös szekvenciában:P Christien Anholt annyira ismerős volt, végül ma reggel megtudtam, hogy Az elveszett ereklyék fosztogatóiban ő a férfi főszereplő. A gyilkos Needletooth-t Oliver Price játssza, a hangját Rupert Degas szolgáltatja. A mellékszereplők közül Ray Charleson (Mr. Kyrke-Smith) emelkedik ki, aki a már-már rémisztően nyugodt, a halálhoz túlságosan hozzászokott temetkezési vállalkozót kelti életre. Az író-rendező Ray Gower volt - ezen kívül csak egy rövidfilm megalkotása és egy hasonló műfajú, nagyobb mozinál a forgatókönyv szerkesztése fűződik a nevéhez.

Semmilyen érdekességet nem találtam a neten ehhez a mozihoz. Se a költségei, se a bevétele, se a kritikai fogadtatása nem ismert, ezek pótlására álljon itt egy idézet az imdbről. A ciprusi ironfist699 nevű felhasználó írja ezt: "A befejezéskor jön egy nagyszerű csavar, amire rengeteg kis utalás van a játékidő alatt, de ezeket egészen a végéig nem igazán tudod értelmezni. Nem az a tipikus moziba-járós alkotás, de ha szeretsz filmeken gondolkozni és van rá lehetőséged, akkor nézd meg." 

Egyetértek vele: A Dark Corners egy méltánytalanul ismeretlen, izgalmas és gondolkodásra késztető morbid rémálom, ami kellőképpen véres, sokszor rémisztő és a legjobb David Lynch-mozikhoz hasonlítható csavarossággal juttatja el a nézőt a baromijó lezáráshoz! 

Utólagos szerkesztés: A youtube-on találtam egy Fangoriás interjút Thorával, ott mesélt erről a moziról. Megtudtam, hogy a Susanes részeket vették fel először, aztán Karent, de volt, amikor váltakozva rögzítették a szekvenciákat. Egy órába tellett az átváltozás számára. Elmondása szerint azért volt rendkívül nehéz ez a kettős szerep, mert tudta, hogy mi lesz a vége, de mégis úgy kellett tennie, mintha nem tudná, merthogy az általa életre keltett figurák tényleg nem sejtették. 

Pontozás: 

imdb: 5.1 (4 év alatt 0.1-et emelkedett.)

Szerintem: 5/5 (Még egyszer meg kell majd néznem...) 

Hírek: 

- Toby Stephens következő munkája a The Machine című sci-fi thriller, ami egy öntudatra ébredő számítógépről szól. 

Várható: Thora Birch horrorjai. 

Ja és még valami: Akit érdekel, miért éppen Dark Corners (Sötét zug) a címe, az nézze meg!