Mindenki ismeri Snoopy-t, én meg még emlékszem, hogy borzasztó régen a tv adta a Peanuts-rajzfilmsorozatot, aminek ő az egyik ikonikus szereplője. Mikor láttam, hogy lesz ez az HBO-n, gondoltam, megnézem - az utóbbi idők véres horror-sci-fijei és borzalmakkal terhelt grafikus novella-feldolgozásai után jól esett egy kedves rajzfilm:)
Ennek a 44 perces specális epizódnak (ami a rajzolt széria részét képezi, de önálló alkotás is egyben), a leginkább a takarójához való ragaszkodásáról ismert Linus a főszereplője. A kisfiú sokadszor szembesül azzal, hogy társai értetlenül vagy ingerülten állnak hozzá és elválaszthatatlan halványkék társához, ám ezúttal még egy veszély fenyegeti; egy hét múlva ugyanis jön a Nagyi, aki el akarja tőle kobozni a takaróját! Linus megpróbál egyedül, aztán barátai segítségét igénybe véve leszokni a takaróhoz való ragaszkodásáról. Charlie Brown tanácsokat ad neki, Lucy pedig minden lehetőséget megragad, hogy elvegye tőle a kék rongyocskát. Vajon sikerül a főszereplőnek gyökeresen megváltoznia - és mi lesz a takaró sorsa?
Nagyon érdekes volt, még sosem láttam ehhez hasonló művet. Attól annyira jó, hogy tradicionális rajzokkal készült és olyan, mintha egy csomó kis képregény kelne életre a tévéképernyőn. Miközben ott az események fő vonulata, a többi gyerek is elég fókuszt kap, mindenkinek van valami kis célja, amit szeretne elérni. Charlie szeretne végre egy normális baseballmeccset játszani, meg örülne neki, ha végre elhagyná a balszerencséje; Lucy mindenkivel gonoszkodik, közben Schroeder szerelmére áhítozik; de a fiú ügyet sem vet rá, mert túlságosan el van foglalva a zongorázással (csak sose hagyják nyugodtan klimpírozni); Sally Linus után vágyakozik, de őt meg csak a takarója sorsa foglalkoztatja; Pig-Pen szeretne nyugisan játszani a koszban; Snoopy pedig kajára vágyik és rá akar telepedni a kék rongyra is:D
A sok kis különálló eseménysorban rengeteg poén akad, a fő eseményszál pedig felidézi a gyerekkorunkat, hiszen például nekem is volt kiskendőm:) Semmiféle számítógépes rajz nem rondít bele a nagy egészbe és ráadásul a kezdő- meg a végefőcím alatt tovább zajlanak a történések. Visszatérő motívum a lányok viszonzatlan szerelme, a baseball, a sárkányeregetés és hogy a figurák előszeretettel keresik a másikban a hibát, míg végül rádöbbennek, hogy mégse különböznek annyira egymástól. Charles M. Schultz szeretni való karakterei az élet nagy dolgaival szembesülnek, amikre gyerekmódon, ám némileg felnőttesen reagálnak, ezekből származik a sok aranyos poén.
A szereplőket csupa gyerek szólaltatja meg az eredeti szinkronban: Austin Lux - Linus, Amanda Pace - Sally, Trenton Rogers - Charlie Brown/Schroeder, Grace Rolek - Lucy, Shane Baumel - Pig-Pen, meg van még három korai karakter, akik általában nem szerepelnek: Blesst Bowden - Violet, Ciara Bravo - Patty és Andy Pessoa - Shermy. Snoopy-t és sárga cimboráját, Woodstockot eredetileg a Peanuts-rajzfilmek elmaradhatatlan producere, Bill Melendez szólaltatta meg, de mivel sajnos ő már elhunyt, így ezúttal csak néhány korábbi felvételét tudták felhasználni, a többi alkalommal az egyik rendező, Andy Beall szinkronizálja az állatkákat. A másik direktor Frank Molieri, mind ő, mind Beall elsősorban animátorként dolgoznak Hollywoodban; az egyik író és producer pedig Charles M. Schultz fia, Craig, aki főleg művészeti munkatársként keresi kenyerét, többek közt a True Blood viseli magán a keze nyomát.
Érdekességek: Az első Peanuts-képsor 1950. október 2-án jelent meg, ez is megelevenedik Charlie Brown visszaemlékezései között; az első rajzfilm pedig 1965-ben készült. A boldogság egy meleg takaró, Charlie Brown 2006 óta az első hosszabb epizód, amit nagy várakozás előzött meg a rajongók részéről. Különlegessége, hogy megjelenik benne a már említett három kiegészítő szereplő - ők a '60-as években voltak a gyereksereg tagjai -, valamint, hogy a szintén erre a korra jellemző animációs stílussal formálták meg a látnivalót.
Nekem nagyon tetszett, vicces, édes és szeretni való - kár, hogy ez a rajzfilm ismeretlen a mai gyerekek számára. Azt hiszem, a világ egy picit jobb lenne, ha például Peanuts-on szocializálódnának a kicsik és nem japán animéken meg elmebeteg amerikai izéken. Ajánlom minden gyermeknek és azoknak a felnőtteknek, akik még nem felejtették el, milyen volt kicsinek lenni:)
Pontozás:
imdb: 7.3 (4 év alatt 0.2-t emelkedett.)
Szerintem: 5/5 (Szívesen nézném még Charlie Brown és társai kalandjait!)
Továbbra is a képregényes extra-bejegyzésen munkálkodok, de legkésőbb holnapra elkészülök vele. Egyelőre semmi konkrét címet nem mondok biztosra, de hamarosan ismét jelentkezem!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Mozsárágyú · http://transfesser.blog.hu 2012.06.18. 12:46:59
Tévésámán · http://transfesser.blog.hu/ 2012.06.18. 17:47:22