Ahogy az előző bejegyzésben említettem, némi technikai nehézség adódott ennek a lemeznek a lejátszása során, de szerencsére a jó öreg Windows XP ismét jó szolgálatot tett, ezért csak meg tudtam nézni. Ráadásul az tuti, hogy anno az extrákat nem is láttam! Külön sztori fűződik ehhez a mozihoz egyébként, mert még egyszer régen felvettem valamit késő este és ezt az után, éjjel adták, de én hülye nem néztem meg... Aztán a Hellboy megjelenése után Ron Perlman a kedvenc férfiszínészeim egyikévé lépett elő, így nagy erőkkel kutattam a munkái után és megtaláltam ezt (is). A dvdt meg vagy a Sparban vagy az Auchanban vettem, nevetségesen alacsony áron és még a régi, divx nélküli lejátszónkon néztem meg - jól emlékszem, legalább kétszer megakadt, újra kellett indítani. Szóval ezzel a koronggal nem először gyűlt meg a bajom, de a tegnapi nézéskor semmi ilyesmit nem produkált, így kb. 5-6 év után ismét zavartalanul élvezhettem Jeunet és Caro alkotását.
Egy sötét és ijesztő világban játszódik a történet, itt él Krank (Daniel Emilfork), a zseniális szuperelme, aki azonban hihetetlen sebességgel öregszik és még álmai sincsenek. Az elkeseredett férfi közelgő végét érezve meg akarja tapasztalni, milyen az, ha álmodik az ember, ezért különös csapatával (nagy részüket Dominique Pinon alakítja) gyerekeket raboltat el, hogy az agyukra kapcsolódva átélhesse azt, amit ők élnek át alvás közben. Azonban ezúttal rossz lóra tesz, mert az erőművész Valaki (R.P.) öccsét viteti el, a mutatványos pedig a gyerekrablók nyomába ered. Valakinek segítségére lesz a tolvajlásból érő árva kislány, Morzsa (Judith Vittet), így a hatalmasra nőtt "gyerek" és az aprócska "felnőtt" együtt indul a titok nyomába, amitől sokak élete függ...
A Jeunet-től megszokott elborult, különös világba tehetünk kirándulást ebben a fantasztikus látványvilágú, nehezen befogadható, steampunk-szerű francia fantasy-ben. A történet alapvetően három szálon fut: Krank tragikus sorsa; Valaki útkeresése és Morzsa egyáltalán nem gyereknek való élete elevenedik meg előttünk; de van még itt őrült küklopsz-szekta, víz alatt élő tudós, maffiafőnök sziámi ikerpár, álomkóros klónok gyülekezete, törpe asszony, akváriumban élő agy és idomított bolha is. Az alapvetően rémisztő hangulatba sok vicces és néhány idegesítő pillanat keveredik; a lidérces álmokra emlékeztető képsorok meg a minden sarkon ott leselkedő halál dacára az egész mégis valahogy szép. Az okos, talpraesett, de sokat szenvedő lányka és az óriási ereje dacára buta meg gyerekes férfi barátsága egy csodás történet, aminek lényege az, hogy még ebben a borzalmas létben is él a szeretet, ami végül legyőz minden akadályt!
"Micsoda figurák vannak ezen a világon..."
Bizony ám:) Főhősünk az ekkor még relatíve fiatal, vörösre festett hajú és baromi izmos Ron Perlman, aki az egyetlen nem francia a moziban, de minden sorát megtanulta ezen a nyelven, így sikerült helyt állnia a számára idegen környezetben is. A Morzsát életre keltő 10 éves Judith Vittet ezzel az alakításával beírta magát a filmtörténetbe. Összesen négy filmben játszott, manapság jelmeztervezőként dolgozik, most 28. Daniel Emilfork nagyszerű teljesítményt nyújt, érdekes arcával és Kézdy György szinkronhangjával tökéletes gonosz - sajnos ő már nem él, 2006-ban hunyt el, 82 évesen. Dominique Pinon remekel, egyszerre hét különböző karaktert alakít, a legviccesebb részek szinte mind hozzá köthetőek. Személyes kedvencem Irvin, az agyvelő, akit Jean-Louis Trintignant, magyarban pedig Reviczky Gábor szólaltat meg:) A többi fontosabb szereplő: Mireille Mossé (Krank törpe segédje), Genevieve Brunet és Odile Mallet (A Polip-nővérek, ők egyébként tényleg ikrek, de nincsenek összenőve) meg Jean-Claude Dreyfus (Marcello, az állatidomár). Jean-Pierre Jeunet rendezett és a szöveg egy részét írta, a másik rendező Marc Caro volt, aki íróként, művészeti rendezőként, hangeffekt-mesterként és produkciós tervezőként működött közre, valamint küklopsz-bőrbe bújva megpillanthatjuk az egyik jelenetben. A jelmezeket a világhírű Jean-Paul Gaultier tervezte.
Érdekességek: A furcsa színvilág eléréshez a szereplők arcát fehérre sminkelték és addig módosították a képeket, amíg hússzínű árnyalatot kaptak. Perlman azt nyilatkozta, hogy egész karrierje legnehezebb feladata volt, mikor Valakiként meg kellett pofoznia Judith Vittet-t. Ront megharapta a kutya, amelyik ki van kötve; Judith-ot pedig a mágneses egér "marta" meg. A Polip-nővérek jelmezükben nem tudtak menni, így ha teljes alakban mutatják őket, mindig mozdulatlanok. A steampunk-stílushoz való nyilvánvaló hasonlósága saját gondolat, de az imdbn is megerősítették ezt, sőt, azt írják róla, hogy már a kifejezés elterjedése előtt használták rá. Készült a filmből egy videojáték 1997-ben, amiben Marc Caro művészeti vezetőként működött közre. A La cité des enfants perdus 18 millió dollárnak megfelelő összegből készült és bár csak alig másfél milliónyit sikerült behoznia, máig pozitív megítélésnek örvend.
A dvdről: Ha nem vesszük a technikai problémákat, akkor egészen korrekt kiadásról van szó, hiszen mégiscsak egy 17 éves moziról beszélünk. Kapunk egy néma, de hatásos trailert, és egy werkfilmet, ami franciául van. A szettek, jelmezek, cuccok elkészültét mutatják be, láthatjuk a próbákat, a klónok életre keltését, Krank és Morzsa digitális fiatalítását/öregítését, plusz az operatőrök és a maszkmesterek hülyéskedéseit - bár nem magyarul van, azért a nagy része így is érthető. Ez a lemez viszont akkor lenne igazán jó, ha a kisfilmhez adtak volna feliratot, a lejátszási gondok pedig nem jelentkeznének, de örülök, hogy legalább lehetett kapni, mivel a tv igen ritkán adja...
Nekem nagyon tetszik az Elveszett gyerekek városa, szörnyen sötét és ijesztő, ugyanakkor vicces és gyönyörű is egyben. Kár azért az egy-két idegesítő pillanatért, de ez még így sem von le az erejéből. Aki szereti a francia fantasy-t annak mindenképpen ajánlom, ezen kívül a steampunk, a nehezen befogadható filmek és a különös történetek kedvelői szintén nézzék meg!
Pontozás:
imdb: 7.7 (Ez magáért beszél!)
Szerintem: 5/5
Hírek:
- Ron Perlman űrlényekkel harcol majd a Pacific Rimben, aztán zombikat írt The Gatekeeperben, aminek producere is. (Előbbiről írtam azóta.)
Várható írások: Hófehér és a Vadász.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.