Ismét itt. Most, hogy a youtube-ra készült Edes videót kivéve mindennel készen vagyok, sokkal több időm maradt filmeket nézni, az egyetlen dolog, ami gátol, az a saját lustaságom. Mindössze arról van szó, hogy azokat a mozikat, amiket meg kéne néznem, már sokszor láttam és valahogy nem vagyok annyira kíváncsi rájuk, de talán majd megerőltetem magam és mégis belevágok. Az itt tárgyalt művet pedig azért akartam megnézni, mert remek időpontban adták, érdekesnek tűnt és ráadásul egyik nagy kedvencem, Tim Robbins a férfi főhős. Térjünk is rá! 

Cínéma Verité, franciául "az igazság mozija". Ezzel a jelmondattal indította útjára 1973-ban Craig Gilbert producer (James Gandolfini) az Egy amerikai család című valóságshowt, ami a műfaj tulajdonképpeni megteremtőjének tekinthető. A nézők anno a Long-család életébe nyerhettek bepillantást, ez a történet pedig arról szól, hogyan készül(hetet)t a sorozat. A főhős az anya, Pat (Diane Lane), akinek öt gyermeke van (a leglényegesebb köztük Lance, vagyis Thomas Dekker) és egy látszólag tökéletes férje, Bill (Robbins). Ameddig a családfő munkája folytán úton van, a feleség próbálja összetartani a családot és támogatni a gyerekeket álmaik elérésében, legyen szó zenekar alapításáról, színészetről vagy az első szerelem élvezetéről. Azonban a felszín alatt titkok és tragédiák rejtőznek, amiket a róluk szóló sorozat lassan felszínre hoz. Vajon sikeres lesz a műsor? És mi lesz a család(tagok) sorsa? 

Mindig érdekes olyan drámákat nézni, amik egy valós dologról szólnak, még ha az a dolog nem is valami jó. Ez itt félig-meddig életrajzi történet Patricia Longról; másrészt film a filmben, hiszen az elevenedik meg előttünk, hogyan készül egy mozgókép/tv-show. A tévés "kukkolda" megszületésekor a gátlástalan producer szembekerül az erkölcsös operatőrrel; a család tagjai egymással és a többi emberrel; az ország pedig rendületlenül figyeli az eseményeket a képernyők előtt ülve. Talán leginkább az a Cinema Verite fontos mondanivalója, hogy milyen nehéz elfogadni egymást olyannak, amilyen, és hogy mennyire káros az, ha valaki megjátssza magát a szerettei előtt. Sokszor egy vágószobában láthatjuk a történéséket, amiket fejezetekre osztottak. Gyakran egymás mellett mutatják a valóságos személyeket és az őket alakító színészeket, több alkalommal pedig úgy érezhetjük, mintha a készítők egyikeként ülnénk a sötét moziteremben, ahol csak nekünk vetíti le az aznapi anyagot a gépész. Ezek mellett a zenéje tök jó, pl. több Rolling Stones-sláger is felcsendül benne.  

Az anyukát alakító Diane Lane már a Jackben bizonyította, hogy nagyszerűen hozza a különös családdal bíró anya figuráját, itt pedig megmutathatja, hogy szenvedő feleségként is remek. Robbins sajnos csak mellékszereplő, szerintem főként azért alkalmazták, mert jól cseng a neve és valamennyire hasonlít az igazi Bill Longra, de azért így is a tőle elvárt magas színvonalon teljesít. James Gandolfini remek, ráadásul az ő karakterénél mindenki elgondolkozhat, hogy vajon Craig a "rosszfiú" vagy csak egy szituációba kerülve megpróbál "objektív" lenni? A többiek közül az operatőrt játszó Patrick Fugitot emelném ki. Igaz, hogy elég keveset szerepel (mármint, mikor nem a kamera mögött áll), de a Majdnem híres óta nagyon kedvelem, szóval örültem, hogy újra láthatom. Thomas Dekker pedig a Kaboom! után ismét egy meleg szerepben tündököl, ami saját kétes nemi beállítottsága mellett igencsak érdekes. A rendező a Shari Springer Berman-Robert Pulcini-páros voltak, akik együtt csinálták az Egy bébiszitter naplóját, Pulcini a vágást is elvégezte.  

(A képen a valódi Long-család, Lance a jobb oldali legszélső fiú.) Érdekességek: Az eredeti sorozat 1973-ban ment, 12 rész készült és kb. 300 órányi nyersanyagból vágták össze. Egy átlagos (vagy egy tökéletes?) amerikai családot akartak bemutatni, de ahogy a filmből is kitűnik, egészen más lett a végeredmény. Az Egy amerikai családot 10 milliónál többen nézték, ám a mai napig rendkívül ellentmondásos a megítélése, mert sokan azt állítják, a kamerák jelenléte befolyásolta a szereplőket, nem volt minden teljesen igaz/spontán, stb. A Long-családból eddig egyedül Lance hunyt el, 2001-ben, 50 évesen, HIV-fertőzés és hepatitis c következtében. Máig őt tartják az egyik első nyíltan homoszexuális tévés karakternek és a melegek egyik példaképe lett. A Cinema Verite az HBO saját gyártású filmje, egyenesen tévére készült, pozitív kritikákat kapott és Emmy-díjat nyert a vágásért. 

Nekem tetszett, mert érdekes volt, párszor lehetett nevetni és szurkoltam, hogy minden jóra forduljon. Lane, Gandolfini és Robbins hármasa pedig együtt remek, már csak értük érdemes megnézni. A reality-műfaj és a drámák kedvelőinek ajánlom! 

Pontozás: 

imdb: 6.5 

Szerintem: 5/5 

Hírek: 

- Diane Lane lesz Superman "anyukája" a Man of Steelben. (Láttam, írtam róla.)

- James Gandolfini szinkronhangként működik közre az Escape from Planet Earth című animációs sci-fiben. 

Várható írások: Kutyám, Jerry Lee 2, Féktelen harag.