Mikor észrevettem, hogy lesz ez, gondoltam megnézem és totál kiment a fejemből, hogy egy Louis de Funes-komédiáról van szó. De ha már belevágtam, végigültem, és oké volt, csak mégsem az én műfajom - sőt, talán nem a korosztályom műfaja, mert mondjuk 67 éves édesapám nagyszerűen szórakozott rajta, én meg csak egyszer-kétszer nevettem fel. A véleményemet szokás szerint később, előbb jöjjön a sztori ismertetése: 

Párizst rettegésben tartja az ezerarcú, elkaphatatlan bűnöző-zseni, Fantomas. A legutóbbi fondorlatos rablása után az újságíró Fandor (Jean Marais) a siker reményében összedob egy ál-interjút a gonosszal, amit aztán címoldalon hoz a másnapi hírlap. A szenzáció óriási, de a tollforgató hamarosan nagy bajba kerül, mert az igazi Fantomas felháborodik a róla állított rosszindulatú vádakon és elrabolja őt. Fandor számára a megpróbáltatások pedig csak ekkor kezdődnek, mert elrablója felölti az arcát és nemcsak a menyasszonyát (Mylene Demongeot) próbálja meg elcsábítani, de még egy újabb rablást is végrehajt! A rendőrséget, főként Juve felügyelőt (de Funés) pedig meggyőzik a bizonyítékok, hogy Fandor a fantom (ez rímel), de pár órával később a rém újból lecsap, ezúttal a felügyelő arcát viselve! Juve-ot és az újságírót becsukják, ám ez nem fogja megállítani Fantomas-t. Az ügyefogyott rendőr, az igazságot követelő firkász és annak barátnője pedig a félelmetes ellenfél után indulnak, de vajon van esélyük arra, hogy elkapják/leleplezzék? 

Az izgalmas bevezető után leszögezném, hogy ezt a mozit még véletlenül sem kell komolyan venni. A tömeggyilkosnak kikiáltott maszkos rém ugyanis a teljes játékidő alatt senkit se öl meg, mindössze verekednek és lövöldöznek a szereplők (egy hulla elvileg van, de az ő halála sem egyértelmű). Vicces, hogy az alapvetően véresen komoly címszereplőt a komolynak látszó újságíró és a végletekig komolytalan felügyelő üldözi, ráadásul Fandorról hamar kiderül, hogy bizony közel áll hozzá a hülyeség. Éppen ezért a Fantomas-os jelenetekben tényleg ügyesen végrehajtott rablásokat láthatunk, a fennmaradó időben meg humort, néha pedig a kettő keveredik.  

Jean Marais háromféle szerepet alakított: ő a firkász, a maszkos Fantomas és a Fandor arcát viselő gaztevő. Figyelemreméltó fizikumát remekül kihasználták az alkotók, róla azért el lehet hinni, hogy meg tudja védeni magát, ha akarja. A kék álarcos gazember talán kicsit megmosolyogtató külsőt kapott, de nekem tetszik, picit macskaszerű "arccal" bír, így olyan sunyinak tűnik:) De Funés az de Funés, róla többet nem érdemes mondani, maximum még azt említeném meg, hogy ezúttal Balázs Péter helyett Haumann Péter szólaltatja meg, de hasonlóan kitűnő módon. Egy korabeli nagy filmhez méltón sok szép mellékszereplő hölgyet vonultatnak fel, a női főhős Mylene Demongeot nagyon csinos (és egyetlen egyszer sincs rajta melltartó:D). 

A címadó figuráról azt kell tudni, hogy eredetileg egy regénysorozat főgonosza, Pierre Souvestre és Marcel Allain találták ki őt, először pedig 1911-ben jelent meg Fantomas-regény. A két író közösen 32 kötetet jelentetett meg, Souvestre halála után Allain még 11-et írt egyedül. Az ezerarcú gazember jelentette az átmenetet a gótikus regények negatív alakjaiból a modern sorozatgyilkosokba - valójában egyáltalán nem olyan humorosak ezek a történetek, mint ahogy ebben a '64-es francia műben tálalják nekünk. A karakter egyébként számtalan mozgókép, tv-sorozat és képregény inspirálójává vált, az ezüst vásznon először 1913-ban jelent meg. André Hunebelle rendező műve viszont inkább egy francia James Bond-trilógia első része, mintsem Souvestre és Allain "hősének" legújabb életre keltése (erre utalnak a különböző bizgentyűk, amiket a bűnöző-zseni használ, pl. a boldogság-szérum). 

Érdekességek: Jean Marais 1913-ban született, pont amikor az első Fantomas-film a mozikba került. A rendező szerepel saját filmjében, ám nem tudni, hol. A maszkos gonoszt Raymond Pellegrin szólaltatta meg. Bár a készítési költségeit és a bevételét sem ismerem, tény, hogy a Fantomas órási siker lett, nem csak Európában, hanem az akkori Szovjetunióban, Japánban, meg még az USA-ban is. Két folytatása készült, a Fantomas visszatér és a Fantomas a Scotland Yard ellen, ezeket szintén Hunebelle rendezte és a három főszereplő ugyanaz bennük. (Sorban mindegyiket adni fogja a Film+, de ez annyira nem tetszett, hogy megnézzem őket.) Egyébként három dolog volt a teljes játékidő alatt, ami számomra homályos maradt: 1. Az autós részben miért énekelve beszél Fandor szinkronja?:) 2. Fantomas mért nem veszi le az álruháját, mikor leugrik a vonatról? Sose találnák meg, hiszen senki sem tudja, hogy néz ki. 3. A felügyelő és az újságíró honnan tudja, hogy a rosszfiú leugrott a mozdonyról? Persze ezek csak apróságok, az alapvetően vicces légkör miatt lényegtelenek. 

Egy a fontos: a Fantomas-ban keverednek a Louis de Funés-vígjátékok a James Bond-akciómozikkal, így ha van olyan, akinek éppen ez a kettő a kedvenc műfaja, akkor ezt a filmet ne hagyja ki:) 

Pontozás: 

imdb: 7/10 (4 év alatt 0.2-t emelkedett.)

Szerintem: 4/5 

Jövő csütörtökön mutatják be az Avengers-t, ezt mindenképpen megnézem, valamint hétvégére várhatjátok még A hetedik pecsétről szóló írást Mozsárágyútól.