Hétfőn az egyik turkálóban, ahová járok, ráleltem erre a filmre 100 Ft-ért, eredeti külföldi dvdn és mivel még extrák is vannak rajta, ezért gondoltam, megveszem. Már úgyis régen meg akartam nézni újra és a korong hibás, 100 Ft akkor sem a világ, szóval veszteni nem veszthettem vele. Nagy örömömre szolgált, hogy a lemez hibátlan és bár régi, de lejátszható, így tegnap este megtekintettem ezt a művet. Lássuk, mi van benne: 

John Klein (Richard Gere) újságíró és felesége, Mary (Debra Messing) boldog házaspárt alkotnak. Vesznek maguknak egy szép, nagy házat és éppen onnan tartanak, amikor az asszony hirtelen elveszti az uralmát a kocsi felett és bár sikerül megállniuk, Mary beveri a fejét az oldalsó szélvédőbe, majd eszméletét veszti. A pánikba esett férfi beviteti szerelmét a kórházba, ahol kiderül, hogy feleségének egy nagyon ritka agyi tumora van. Néhány hónap múlva Mary meghal, ám hátrahagy egy különös naplót, amiben egy furcsa lény rajzai ismétlődnek újra és újra... Két évvel később John az éjszaka közepén autójával lerobban az országúton és bekopogtat a legközelebbi házba, ahol viszont rögtön fegyvert fognak rá - a megmagyarázhatatlan dolgok azonban csak most kezdődnek, mert kiderül, hogy hősünk megtett egy hat órás utat másfél óra alatt, úgy, hogy nem is emlékszik rá; a hely, ahová eljutott, Point Pleasant városkája pedig az utóbbi időkben félelmetes, misztikus eseményeknek ad otthont. De a legijesztőbb tény az, hogy kiderül: minden szál ahhoz a lényhez vezethető, akit Mary két évvel korábban látott a halála előtt. Vajon mi ez az entitás, amit a helyiek Molyembernek neveznek, és mit akarhat? 

A történetet a valóság ihlette, 1966 és '67 között ugyanis valóban többen látták ezt a teremtményt ebben a nyugat-virginiai kisvárosban, ahol aztán történt egy jó nagy katasztrófa, amit a film megörökít. Az egész sztori a '70-es években nagyobb hírverést kapott, amikor az ufológiával és megmagyarázhatatlan eseményekkel foglalkozó John A. Keel 1975-ös könyvében (The Mothman Prophecies) ezt a jelenséget is felelevenítette. Nézzük először a valóságot, avagy a Molyember "igaz történetét:

SZPOJLER VESZÉLY! 

1966. november 15-én Roger és Linda Scarberry, valamint egy hozzájuk hasonló másik fiatal pár, Steve és Mary Mallette jelentették a rendőrségnek az esetet, miszerint a fényszóróik előtt feltűnt egy legalább két méter magas, fehér lény, vörösen világító szemmel és kb. öt méteres szárnyakkal, ami később követte is őket. Az ifjak bejelentését követően több hasonló esetről számoltak be a helyiek. Az észlelések azután szűntek meg, hogy a Point Pleasantben található Ezüst-híd összedőlt, 46 emberéletet követelve; emiatt a teremtményt összefüggésbe hozták a katasztrófával. (A filmben 36 ember hal meg, ez téves adat, a végefőcímben pedig azt állítják, hogy máig nem tudni, mitől dőlt össze a híd, de egy vizsgálat azóta kiderítette, hogy az egyik tartólánc valamelyik láncszeme pattant el és emiatt az építmény már képtelenné vált megtartani a saját súlyát.) 

A természettudósok azzal próbálták magyarázni a Molyembert, hogy egy nagy kócsag vagy daru lehetett; az ufológusok, kripto-zoológusok és a paranormális témákkal foglalkozó írók pedig földönkívülinek, esetleg egy eddig ismeretlen állatnak tartják. Keel azt írja, a point pleasanti lakosoknak víziói támadtak a jövőről, akadt, aki előre látta a közelgő tragédiát. Mások repülő csészealjakat, feketébe öltözött férfiakat (MIB) és egyéb bizarr jelenségeket észleltek. A könyv kritikusai kimutatták, hogy az író sokszor elferdítette a tényeket, és túlságosan hiszékeny volt a "szemtanúk" állításaival kapcsolatban. Jan Harold Brunvand néprajzkutató megállapította, hogy a Mothmanhez kapcsolódó több mint 100 észlelés legnagyobb része szenzációhajhász, egyértelmű forrás nélküli beszámoló. Olyan elemeket is talált ezekben, amik egybevágnak sokkal régebbi népi hiedelmekkel, ez arra utal, hogy valami valóságos dolog indította el a riadalmat, ami aztán beépült a folklórba. Így például sokszor azt állították az emberek, hogy a Molyember megtámadja az út széli autókat, amikben szerelmespárok akarnak egymáséi lenni - szóval van benne egy kis tanító jelleg, ő egyfajta helyi Zsákos Ember, aki elkap, ha rosszalkodsz. A városka viszont büszke mitikus entitására, 2002 óta minden szeptember végén megrendezik a Molyember Fesztivált, 2003-ban szobrot emeltek neki (lásd a képet), 2005-ben pedig megnyitották a Molyember Múzeum és Kutatóközpontot.  

SZPOJLER VÉGE, vissza a filmhez: 

A történettel egyetlen apró baj van: mindent az ember szájába rágnak. Kb. a közepéig nagyon izgalmas, félelmetes hangulat uralja a képernyőt, ám aztán ez szép lassan elszivárog, míg végül egy magányos férfi szomorú életére redukálódik, amit aztán az a bizonyos katasztrófa követ. Magyarul a természetfeletti vonal egy idő után lényegtelenné válik, sőt, szinte háttérelem lesz belőle. A látvány- és hangeffektek elsőre elég sokkolóak lehetnek, de én már legalább négyszer láttam a filmet, így a hatásuk elmaradt. A szép színvilág viszont nagyon jól mutat, főleg a kék és a vörös színek dominálnak. Richard Gere fura egy horror főhőseként és valahogy alulteljesít. Laura Linney (Connie) játéka viszont tetszett, meg Will Pattoné (Gordon) és Alan Bates-é (Leek) is. Debra Messingnek csak annyi a szerepe, hogy szép legyen. A rendező Mark Pellington a csapos a bárban és ő Indred Cold hangja; a testét Bill Laing játszotta.  

Érdekességek: Leek a téma szakértője a moziban; neve visszafelé olvasva a The Mothman Prophecies könyv szerzőjének nevét adja ki. A lény arcát hat alkalommal láthatjuk a játékidő alatt. Pellington majdnem minden telefonbeszélgetés alá odakeverte a hangját, ezzel azt az érzést keltve, hogy John sosem tudhatja, éppen nem Indred Colddal beszél-e éppen, aki valaki más hangján szólal meg. Vagy úgy is értelmezhető, hogy az összes többi szereplő és maga az eseménysor John fejében él/játszódik le. A végestáblista alatt hallható a Molyember hangja, de nem lehet kivenni, mit mond, és egy telefon is csörög. A Megszólít az éjszaka 42 millió dollárból készült, több mint 54 milliót hozott vissza, a kritikusoktól vegyes értékeléseket kapott.

A dvdről: Ez egy külföldi kiadás, a magyar verziót (ha van ilyen) nem ismerem, így összehasonlítani sem tudom őket. Elég réginek látszik, nincs rajta semmilyen reklám, az elején csak egy copyright-figyelmeztetést és a stúdió logóját kell megvárnunk. A menü egy vörös hátterű állókép, amit félelmetes zene fest alá. A film szép képminőségű, a hangja megfelelő, de mindössze csak angol felirat van hozzá (igaz, hogy ha jól láttam, kétféle). A lényeg, mint mindig, most is az extrákon van. Kapunk egy nagyon király teasert, egy kissé túl hosszú trailert és három nagyobb lélegzetű filmecskét. A Featurette és a First Look Special majdnem ugyanaz, csupán az utóbbi hosszabb. Ezek részletes bemutatói a mozinak, megszólalnak bennük a szereplők, a rendező, a producer, értelmezik számunkra a mondanivalót, beszélnek a figurákról, a háttértörténetről, stb.

A First Look Specialben megnézhetjük a Silver Bridge jeleneteihez felhasznált modelleket, bepillantást nyerhetünk a speciális effekt-szekvenciák forgatásába és például megtudhatjuk, hogy a két híd-makett miből meg hogyan készült. Az Interjúk menüpont alatt Laura Linney, Richard Gere, Will Patton és Mark Pellington beszélnek. Linney és Gere kapta a legtöbb időt, az ő beszédüket két különböző interjúból vágták össze, Patton pedig alig pár percben mondja el a véleményét. Innen azt említeném meg, amit érdemes tudni, hogy a motelszobás részleteket, amikben John egyedül van, az ő belső terének szánták és akkor vették fel őket, amikor a film többi része már készen állt. A főhős és a rendező együtt találták ki, hogy John hogyan reagál az adott helyzetekre, amikre ezek a részletek reflektálnak, az itt történő események nagy százalékát  és a szöveget is a helyszínen improvizálták. Külön poén, hogy Gere elfelejti Patton nevét és a riporternek kell őt kisegítenie:D Az eddig megismert extrák egyetlen hátránya az, hogy nem lehet beléjük tekerni, így például a Featurette-et, amit már láttunk a First Look Specialben, kénytelenek vagyunk újból végignézni, hacsak nem indítjuk újra a lemezt... 

Search for The Mothman

Ez a legfőbb extra a lemezen, egy 45 perces dokumentumfilm, amit a Screen Gems készített a The Mothman Prophecies népszerűsítésére. Ebben a műben utánajárhatunk az általam már fentebb leírtaknak, vagyis, hogy mi is történt 1966 és '67 között, abban a 13 hónapban Point Pleasantben. Megszólalnak kutatók, szemtanúk, maga John Keel és rengeteg érdekes részletre derítenek fényt nekünk. Például, hogy a Molyember inkább madárszerű alak volt, így egybevág a már az ókor óta felbukkanó madáremberekkel és hatalmas, szárnyas teremtményekkel (pl. a Viharmadárral, Garudával és a valamennyire a szintén amerikai Owlmannel). Megtudhatjuk, hogy Point Pleasant a háború alatt egy földalatti lőszer-gyártó/tároló komplexumnak adott otthont és az innen származó káros vegyi anyagok a mai napig éreztetik pusztító hatásukat a környező természeten. A különös, vörös szemű teremtény mellett előtérbe kerülnek a környéken ezidőtájt történt ufo-észlelések, amiknek Keel is részese volt; a szemtanúkat megfenyegető feketeruhás emberek; meg górcső alá kerül a katasztrófa elő- és utóélete is.

Elmesélik nekünk, hogy a farmerek állatai közül pár eltűnt, sokat pedig megcsonkítottak és kiszívták a vérüket - a Molyembert úgy tűnik, vonzotta a vér, mert a mozgó véradó-állomást is megtámadta, sőt, állítólag női áldozatai közül soknak éppen akkor volt a ciklusa, mikor a kreatúra célba vette őket. Az üggyel foglalkozó újságírónő, a Keelt is segítő Mary Hyre nem sokkal a hisztéria kirobbanása után meghalt, mindössze 54 évesen - állítólag előre látta a tragédiát és a filmben Connie által álmodott ajándékcsomagos álom is tőle ered. A katasztrófa megtörténtére többféle magyarázatot adtak az illetékesek, de ezek közül pár sántít; Mothman létrejöttét pedig a vegyi szennyeződés miatti mutációnak tudták be, de az égen táncoló különös fényeket ez nem magyarázza. Nekem tetszett ez a filmecske, de valahogy korántsem annyira meggyőző, mint amilyennek szánták. 

Összesítésben ez a lemez nagyszerű, elég extra van rajta, a film jó minőségű, 100 Ft-ot pedig nagyon is megért! Ha a magyar kiadás legalább ennyire jó, akkor ajánlom, hogy akinek tetszett a Megszólít az éjszaka, az szerezze be! Érdekességként még megemlíteném, hogy létezik egy kétlemezes Speciális Kiadás, amin biztosan sokkal több extra van. 

Visszatérve a filmhez: Nem a legjobb horror, amit eddig láttam, thrillernek tűrhető, de úgy a közepétől/háromnegyedétől kiveszik belőle a félelmetes hangulat. Azért egy nézést megér, engem pedig valószínűleg azért nem nyűgözött le, mert már sokadszorra láttam. Richard Gere-rajongóknak persze kötelező darab:) 

Pontozás: 

imdb: 6.4 (4 év alatt 0.1-et emelkedett.)

Szerintem: 4/5

2016-os kis hozzátoldás: Aki tud angolul, annak itt egy izgalmas videó, amelyben egy amatőr youtube-tudós angol nyelven leleplezi a Molyember-mítoszt. Ez a filmecske 2 részes, csak az elsőt linkelem be, de utána úgyis jön a második ajánlásként: