Rovatok

Filmrajongó

Több mint 1000 bejegyzésből álló magyar nyelvű filmadatbázis, filmrajongóktól filmrajongóknak. Nem vagyunk kritikusok, nem vagyunk szakértők, csak két tv-néző, akik szeretik a filmeket:) Ha nem tudod, mit nézz este, vagy hogy megéri-e látni az adott filmet, keress rá (jobb oldalt a Kategóriák vagy A héten a tvben listában) és olvasd el a véleményünket róla! Erre a címre tudtok írni nekünk: jasonx@chello.hu

Kategóriák

akció (133) áldokumentum (7) animációs (54) bekategorizálhatatlan (3) dokumentum (11) dráma (274) fantasy (132) háborús (15) hill (17) hírek (60) horror (190) kaland (73) katasztrófa (4) krimi (69) magyar (51) musical (11) néma (11) paródia (35) regényem (2) rövidfilm (7) sci fi (147) spencer (24) sport (37) szatíra (8) szuperhős (99) thriller (56) történelmi (24) vígjáték (451) western (9) zene (53)

Friss topikok

2012.02.24. 14:15 Tévésámán

Dirty Girl (2010)

Megint egy Juno Temple-film, de nyugalom, az új Batmanig most nem lesz több tőle. A Cracks nagyon jó volt vele, a Wild Child viszont már kevésbé, ezért látni akartam még valamit, ami király és amiben ismét főszereplő - a Dirty Girl pedig külön érdekes, mert az eddigi karaktereivel ellentétben ezúttal egy kurvás lányt játszik. Ezen kívül csak annyit tudtam, hogy van valami köze a sulihoz, de ez az információm tévesnek bizonyult. Lássuk akkor, mi az igazság, vagyis, hogy miről szól:

1987-ben járunk, az oklahomai Normanben. A helyi középiskola "réme" Danielle (J.T.), aki kihívó ruháival, extravagáns viselkedésével és túlzott szexualitásával elérte, hogy mindenki sugdolózzon róla a háta mögött. A fiúk akarják, a lányok megvetik, de neki jó így, egészen addig, amíg az igazgató meg nem elégeli a sorozatos botrányait és áthelyezi a leányzót a problémás gyerekekkel foglalkozó "kisegítő" osztályba. Itt aztán Danielle párul kapja a túlsúlyos, magányos és biszexuális Clarke-ot (Jeremy Dozier), akivel kénytelenek eljátszani egy házaspárt, gyermeküket pedig egy rajzolt arccal bíró liszteszsák jelképezi. Az együtt töltött hosszú órák alatt aztán kezdeti összeférhetetlenségük ellenére fokozatosan megbarátkoznak egymással, Clarke segítségével Danielle pedig megtudja sosem látott apja nevét és címét. A két különös sorsú, kitaszított fiatal együtt elköti a fiú apjának autóját és nekivágnak az ismeretlennek, hogy megtalálják a boldogságukat - de vajon jobbá válik az életük az út végére, vagy minden csak még rosszabbra fordul?

(A képen Juno Temple, a rendező és Jeremy Dozier.) Rövid idő alatt kiderült, hogy remekül fogok szórakozni. A Dirty Girl a '80-as, '90-es évek vígjátékainak modern másolata, sikerült benne visszahozni ezek hangulatát, ráadásul tele van humoros pillanatokkal. Emellett road movie, ezt a műfajt nagyon kedvelem és plusz pont jár a jó zenékért. Tetszett még, hogy a főhősök a "gyermeküket" Joan Jett után nevezik el, és felcsendül a Do You Wanna Touch Me az említett énekesnőtől, akit szintén bírok. Juno itt minden eddiginél nőiesebb, marhajó alakja van és gyakorlatilag alig visel ruhát a játékidő legalább 60%-ában:1 És énekel, meg sztriptízel, szóval nekem minden elvárásom teljesült:D (Azt azért ki kell kötni, hogy ez a film nem gyerekeknek való, szóval itthon valószínűleg 16-os karikát kapna, már csak a sok káromkodás miatt is, szóval erre azért készüljön fel, aki meg akarná nézni.)

"- Ha összekörömlakkozod a kocsit, apám meg fog ölni!

 - Édesem, bevallottad, hogy homokos vagy, elkötötted apád kocsiját és leléptél az osztály kurvájával. Te magad vagy a hulla szó definíciója." 

Komolyra fordítva a szót, a vicces húzások és a színes külső alatt egy igencsak valódi történet lapul a felnőtté válásról, a szexualitásról, a másság elfogadásáról és a szeretet meg a barátság hatalmáról. Danielle és Clarke a két véglet: előbbinek túl sok alkalmi partnere volt, nincsenek érzelmi kötődései és legbelül nagyon sok szeretetre vágyik, elsősorban az apjától, akit sosem ismert; utóbbi pedig saját természetével kénytelen küzdeni homofób faterja és tehetetlen anyja miatt, így aztán ő sem lehet boldog. Amikor pedig "egymásra találnak", akkor segítenek a másiknak a lelkükben tátongó űr betöltésében... Meg aztán az a hitvallásom, hogy néha kell nézni melegekről, vagy négerekről vagy bármilyen más, tőlünk különböző emberekről szóló filmet, mert ezek között vannak igazi kincsek, a főszereplők pedig sokszor nem is annyira különböznek tőlünk, mint hinnénk.

Temple kisasszony fantasztikus, már ő egyedül elvinné a filmet a hátán. Legjobban az tetszett benne, hogy még a lehető leginkább ribancos mivoltában sem hülyepicsa (tessék megnézni a Wild Childról szóló írásomat, hogy értsük, mire gondolok) és bár egy olyan karaktert játszik, aki alapvetően taszító lenne számomra, ő mégis szimpatikussá tette. Jeremy Dozier szintén remek, ő a valóságban is homoszexuális, így nem esett nehezére megszemélyesíteni Clarke-ot, vagy éppen átéreznie a figurát ért támadásokat. Egyébiránt csak a srác hanghordozásában van valami és nekem még a vakító fehérségű fogai meg a szája árulkodtak arról, hogy igen, ő homokos; de mióta tudom, hogy igazából az, már korántsem tartom annyira lenyűgözőnek az alakítását. Azért egyáltalán nem volt rossz. Az egész film egyik legjobb jelenete, mikor Juno és Jeremy közösen énekelnek és egy koreográfiára mozognak a kocsiban, meg mikor nevetnek a masszírozós ágyon, ezekben a részekben mindkettejükből árad az életöröm, a jókedv és ez egyszerűen átragadt rám:)

A mellékszereplők közt több ismert arc is van. Danielle anyukája a mindig gyönyörű Milla Jovovich, akit ezúttal egy drámai szerepben nézhetünk meg; oldalán a kissé már őszülő, de még mindig kitűnően játszó William H. Macy-vel. Clarke édesanyját Mary Steenburgen kelti életre, övé a fiatalokén kívül talán a legjobb alakítás: a visszahúzódó, konfliktuskerülő nő, akiből aztán előtör a fiát védelmező anyatigris, és a sarkára állva végre azt teszi, amit már régen meg kellett volna tennie. Ki kell még emelnem Tim McGraw-t, aki a végén felbukkanó fontos szereplő, ő is remekelt, annyira természetes, kedves karaktert játszik. Megemlíteném még az egyetlen jelenetben szereplő Jack Kehlert, aki pedig a Totál káoszban Dennis Farina bérgyilkos kollégája. Az író-rendező Abe Sylvia volt, aki saját gyerekkorának élményeiből merített a forgatókönyvhöz; a 25 (!) különböző producer között pedig felfedezhetjük Bob és Harvey Weinsteint, akik ezúttal szerencsére semmit se csesztek el a belepofázásukkal:)

Érdekességek: Abe Sylvia 2004-ben, egyetemi tanulmányai alatt dolgozta ki a sztorit, és azt szerette volna elmesélni vele, milyen volt felnőni a '80-as években. Ez Jeremy Dozier első mozija, előtte csak rövidfilmekben szerepelt. Joan a fiktív narrátor, a hangja Juno, és nagyon aranyos, ahogy a szituációktól függően változik az arckifejezése:) Milla és Juno később együtt dolgozott A három testőr 3D-ben is. Junonak meg kellett tanulnia vezetni, de nem volt jogsija, és azóta sem szerezte még meg. A Dirty Girlben sok Melissa Manchester-dal hallható, ezek egyikét, a Rainbirdöt (elvileg ezt adják elő a végén) Manchester Mary Steenburgennel együtt írta.

Egy angol nyelvű Juno Temple-interjúból idézek most pár saját fordítású részletet.

A történetről: "... [Danielle] találkozik ezzel a fura alakkal, aki az élete részévé válik és akiről, azt hiszem soha nem gondolta volna, hogy össze fog barátkozni vele. Ő [Clarke] válik az őrzőangyalává, és övék lesz ez a rendkívüli barátság. A barátok a legfontosabbak az életben. Ha találsz egy jó barátot, nem szabad elengedned. Azt hiszem ez remek példa rá, hogy milyen csodálatos is a barátság az emberek számára. Ez a két félreértett karakter összefog és együtt kivirulnak. Én nagyon olyan vagyok, aki a "Ne ítéld meg a könyvet a borítója alapján"-mottó szerint él. Így [vagyis ha előítéleteid vannak] egy csomó dologról maradhatsz le. Bolond vagy, ha ezt teszed."

A meghallgatásról: "Amikor először bejöttem, egy szobába kerültem, ami Cyndi Lauper-szerű lányokkal volt tele, akiknek cuki szőke hajuk volt, falatnyi rózsaszín forrónadrágot és platformcipőket, meg ilyesmiket viseltek. Rajtam szakadt hálós harisnya, levágott szárú farmer-rövidgatya meg egy olyan póló volt, ami... Tudod, az, amihez melltartót kell felvenned, mert ha megmozdulsz, mindened kilátszik belőle. Meg volt egy levágott ujjú motorosdzsekim, orrpiercingem, kócos volt a hajam és elkentem a szemfestékem. Szóval abszolút máshogy néztem ki, olyan voltam, mint Courtney Love és Cyndi Lauper keveréke. Bementem és azt hittem, meg is van: "Igen! Vajon jól csináltam? Nem tudom. Istenem!" Aztán hazamentem és később felhívott az ügynököm, aki azt mondta: "Azt szeretnék, ha visszamennél, de vedd ki a piercinget és fésülködj meg." Abe [a rendező] azt mondta, nem akarja megmutatni a próbafelvételem a producereknek, ha ilyen rongyosan nézek ki. A "mocskost" [dirty] egy kicsit rosszul értelmeztem; ez a piszkos és nem a ribancos verzió volt. Úgyhogy visszamentem egy kicsit rendezettebben."

A mondanivalóról: "A figurám pozitív üzenetet közvetít, de azt hiszem, maga az egész mozi is, és ez jó dolog, mert a középiskola elég nehéz időszak az ember életében."

A zenéről: "A zene tényleg hat rád egy ilyen szituációban. Még a forgatás kezdete előtt megkaptuk a számokat, amiket betétdaloknak szántak. Abe adott nekünk egy CD-t és megmondta, pontosan melyik számok szólnak majd az egyes jelenetek alatt. Így sokkal könnyebbé tette az egészet."  

Utólagos szerkesztés, még pár információ, amiket a youtube-on lévő interjúkból tudtam meg: Abe Sylvia homoszexuális a valóságban. Maga Melissa Manchester a végén lévő duettnél a zongorázó tanárnő. A dráma-komédia váltakozása hitelessé teszi az egészet, hiszen az életben is jó idők és rossz napok váltakoznak (á lá Balázs Fecó). Tim McGraw elsősorban countryénekes. A történet megvalósításának érdekében Juno és ő addig nem érintkeztek, amíg a filmben a karaktereik meg nem látják egymást. A rendező a koreográfiák kitalálásában és a jelmezek kiválasztásában is segédkezett.

A Dirty Girl 4 millió dollárból készült és 53 ezret hozott be, ám tény, hogy a The Weinstein Company 3 millióért megvette a forgalmazási jogokat, plusz filmfesztiválokon vetítették, így máris jobban érthető az alacsony bevétele. A kritikai fogadtatásáról megint csak a Rotten Tomatoes negatív értékelését találtam meg, de számomra ez az oldal nem mérvadó. 

Nekem nagyon tetszett, mert vicces, kedves, ugyanakkor megérinti a néző lelkét. Jó a zenéje, szép a látványvilága, a főhősök szimpatikusak és egyszerűen jó nézni. Ajánlom mindenkinek, aki nem gyűlöli a ribiket meg a melegeket.  

Pontozás: 

imdb: 6.5 (4 év alatt 0.4-et emelkedett.)

Szerintem: 5/5 

Hírek:  

- Olvastam egy érdekes pletykát. Egyesek azt rebesgetik, hogy a The Dark Knight Rises egy igencsak nagy meglepetést tartogat a nézők számára, ugyanis állítólag a hivatalos bejelentés ellenére Juno Temple nem a Macskanő segédjét, Holly Robinsont, hanem Harley Quinnt, Joker bosszúszomjas párját játssza majd. Hát ez kurvanagy lenne, de nem tudom, mennyi az egésznek a valóságalapja... (Láttam, írtam róla, úgyhogy kijelenthetem, hogy sajnos, semennyi...)

- Milla Jovovich megint visszatér az akció-horrorokhoz a Resident Evil: Retributionnel. (Ehhez szintén volt szerencsém, készítettem róla bejegyzést.)

Szólj hozzá!

Címkék: zene vígjáték dráma


A bejegyzés trackback címe:

http://transfesser.blog.hu/api/trackback/id/tr584192205

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.