Karácsonyra megkaptam a Jack, az életművész című könyvet, ami Jack Nicholson életéről szól, elég részletesen, az egyes filmjeiről külön is írnak benne. Mivel már úgyis régen láttam bármit Jack bácsitól és éppen róla olvasok, ezért gondoltam, hogy megnézem ezt. Bár a könyvben azt írták, nem túl jó, a képek mégis felkeltették a figyelmemet, szóval ennyi már elég volt ajánlásnak. Lássuk hát, hogyan lépett Nicholson Lon Chaney Jr. nyomába! 

"A kárhozat is jobb a halálnál?" 

Will Randall (J.N.), aki egy könyvkiadónál főszerkesztő, magányosan autózik hazafelé a tél közepén, amikor a kihalt, holdfényben fürdő úton elüt egy farkast. Az állat azonban a látszat ellenére túléli a balesetet és mielőtt távozik a helyszínről, megharapja a férfi kezét. Will életében pedig hamarosan változások kezdődnek: a főnöke (Christopher Plummer) le akarja fokozni, a felesége megcsalja és ráadásul mind az állását, mind a házasságát ugyanaz a fickó, Stewart (James Spader) veszélyezteti. Ám megjelenik életében az öntörvényű, szépséges Laura (Michelle Pfeiffer), aki a főnöke lánya és kezdetben csak az apja bosszantására akarja felhasználni Willt, de aztán egymásba szeretnek. Azonban a főhős napról-napra egyre jobban megváltozik, és egy idő után már abban sem biztos, hogy nem fogja-e bántani azokat, akiket szeret. De vajon valóságosak-e az átváltozások, amiket éjszaka átél, vagy csupán a képzelete játszik vele - és mi lesz a bimbózó románc sorsa? Együtt maradhat-e a szépség és a szörnyeteg?

"A rossz mindig a jókkal történik." 

Elvárások nélkül ültem le a tévé elé, és ahogy haladt előre a cselekmény, egyre jobban érdekelt, vajon mitől olyan rossz film ez, igazuk volt-e anno a kritikusoknak? A Jack, az életművész szerint nem olyan lett, mint amilyennek az író Jim Harrison és a rendező Mike Nichols elképzelte, plusz még a benne rejlő potenciált se használták ki - ezzel csak részben értek egyet, de erről majd később. Eddig kevés farkasos mozit láttam, olyat, ami csak rájuk koncentrál, konkrétan mindössze egyet (Cursed), de azért tisztában vagyok a képességeikkel, szenvedésükkel, stb. Itt az egész mítoszt kicsit újraértelmezik, mert egy alapvetően kedves, udvarias és szerény emberből válik bestia, aki ráadásul korban közeledik az ötvenhez. Az egész vérfarkasság valójában mellékszál, a lényeg az, hogy hogyan küzd meg ez a férfi a munkájában és a magánéletében jelentkező gondokkal. Újonnan szerzett képességei kezdetben előnyére válnak, később azonban hátráltatják, mert már nem lehet biztos saját magában - éjszaka erőszakossá, zabolátlanná lesz és arra se emlékszik vissza, miket csinált. Az újdonság tehát elsősorban a hős életkorából adódik, a többi a farkas-léttel jár. A külsőségek pofásak, az egyetlen bibi (mai szemmel nézve!), hogy a kezdeti átalakult-maszkban emberünk nagyon hasonlít egy bizonyos adamantium-csontvázzal rendelkező illetőhöz:D A sztorihoz még annyit, hogy egy darabig nem lehet tudni, hogy amikor átalakul, azt csak álmodja, vagy tényleg megtörténik, mert az egészet olyan álomszerűre komponálták és ez tetszik; a befejezése pedig nagyon nagy, csak kár, hogy semmire se ad magyarázatot. Vagyis végső soron nem derül ki, hogy mi miért történt...

" ... és akkor az ember egy szép napon találkozik egy pofával a radiátorhoz láncolva és hirtelen minden értelmet nyer." 

Nicholson egyfelől rossz választás volt, mert alapvetően ránézésre nem tudnám elképzelni, hogy emögött az arc mögött ilyen személyiség bújik meg - pláne a hírhedt valós dühkitörései és az őrült szerepei után. Másrészt viszont farkasként nagyon meggyőző, a maszk helyett az teszi szörnyeteggé, ahogyan eljátssza, hogy szörnyeteg. Pfeiffer fiatal, üde és nagyon szép, a karaktere pedig érdekes figura, akiről mindig megtudhatunk valami újat. Hiába tűnik jéghidegnek, unatkozónak, valójában sebezhető, tele félelemmel és szorongással. Igencsak látványos, ahogyan a rettegés előtör belőle, nekem egészen meglepő volt, mert addig ki nem néztem volna ebből a szereplőből, hogy mondjuk könnyekben törjön ki. Christopher Plummer csak mellékalak, de abszolút hihető róla, hogy milliomos főgóré - ez a szerep már máshol is jól állt neki, például a Különvéleményben. A legnagyobb hiba James Spader szerepeltetése volt, a pasi arca szörnyen tenyérbemászó, a figurája még inkább az, és a végén a hozzá fűződő, zavaros, ostoba csavar csak még tovább rontja az összképet. Ha akárki más lett volna Stewart, a Wolf ezerszer jobb lenne. Érdekesség, hogy Jack egyik lánya, Jennifer feltűnik az irodában, az alkalmazottak közt; az állatkertes részben az egyik zsaru pedig David Schwimmer, a jóbarátok leirritálóbb szereplője. A rendező Mike Nichols a Farkas előtt olyan klasszikusokat rendezett, mint a Nem félünk a farkastól vagy a Diploma előtt; a zeneszerző pedig a méltán világhírű Ennio Morricone volt. Furcsa módon a mestertől elvárt zenei színvonal itt aligha teljesült számomra, egyetlen emlékezetes dallam se maradt meg belőle.

Egyéb érdekességek: Nicholson, Nichols és Harrison jó barátok voltak, az író meg a főszereplő az imdb adatai szerint 12 éven át dolgoztak, hogy a Wolf elkészülhessen. Joker és a Macskanő itt egy párt alkotnak, ez pedig a második közös filmjük volt (az első Az eastwicki boszorkányok). Christopher Plummer annyira beleilleszkedett a karaktere helyzetébe, hogy amikor pofon kellett vágnia Pfeiffert, akkor tényleg sikerült megütnie. Fura hiba, hogy bár Will hallása szuperéles lesz, a végső harcban mégsem hallja meg a mögötte osonó, fegyverét lóbáló ellenfelet. A kész film bemutatóját 8 hónappal eltolták, hogy felvegyék a harmadik harmadát (ez kicsit látszik is, Stewart haja más a rendőrségen, mint előtte volt). A Farkas 70 millió dollárból készült és 131 milliót hozott, a kritikától nem túl pozitív fogadtatásban részesült - Nicholsontól mindenki többet várt anno. Ennek ellenére Jim Harrison és Wesley Strick forgatókönyvét Saturn Awarddal jutalmazták.  

Én sokkal rosszabbra számítottam. Az egyetlen lényeges hibája, hogy semmilyen magyarázatot nem adnak nekünk az eseményekre, minden csak úgy megtörténik. Azért a befejezése remek lett és van benne néhány vicces jelenet is, szóval érdekességképpen minden horror- és vérfarkasfilm-rajongónak ajánlom! 

Pontozás: 

imdb: 6.2 (4 év alatt 0.2-t emelkedett.)

Szerintem: 4/5

Hírek: 

- Michelle Pfeiffer ismét Tim Burtonnel dolgozik, a Dark Shadows című vámpíros horroron, ami egy régi sorozaton alapszik. A főszereplőt Johnny Depp kelti életre. (Láttam, írtam róla.)

- Állítólag Ennio Morricone-t kéri fel Quentin Tarantino a Kill Bill harmadik részéhez komponistának, ezt azonban még hivatalosan nem erősítették meg. (2016-ig nem valósult meg, hála Istennek!)

Közeledik a blog születésnapja, így a beígért Leon, a profi lehet, hogy elmarad. Cserébe viszont megnézem három kedvenc színésznőm három filmjét és egy közös bejegyzésben megörökítem őket! (Utólag a Léon is elkészült.)