Újévi fogadalmam volt, hogy most már csak befejezem a videós listám megtekintését - igaz, hogy szeptemberben is megfogadtam, hogy az év végéig végzek vele, aztán nem úgy lett, de most nagyon jól haladok vele, annak köszönhetően, hogy a tévében nem adnak semmi értelmeset már három napja. Úgy gondoltam, megnézem azt, amit a legelsőnek írtam fel, ez lett az AvP, aztán a következőt, ami a mostani írás témája. Marhanagy terhet vettem a nyakamba, mert mint a Star Trek-moziknál, itt is elképesztő mennyiségű adatot kellett feldolgozni, de hát így jár az, aki filmtörténeti jelentőségű műveket néz...

A meg nem határozott távoli jövőben járunk. A Nostromo kereskedelmi űrhajó 20 millió tonna vasérccel megrakodva a Föld felé tart, mikor a fedélzeti komputer felébreszti a hibernált legénységet, mert egy különös adás fut be az egyik közelben lévő planétáról. A csapatnak (Sigourney Weaver, Veronica Cartwright, Ian Holm, John Hurt, Tom Skerritt, Harry Dean Stanton és Yaphet Kotto) az őket alkalmazó cég szabályzata szerint kötelessége kivizsgálni minden, feltehetőleg földönkívüli eredetű jelet, így leszállnak az elhagyatott bolygón. Hárman lemennek a felszínre és találnak egy hatalmas, lezuhant járművet, amiben egy azonosítatlan, méretes csontváz mellett egy csomó tojást is lelnek. A tojások vizsgálata során Kane-t (Hurt) megtámadja az egyik kikelő lárva és az arcára tapad - innentől a többi már történelem, avagy a Cápa meg A texasi láncfűrészes mészárlás találkozik az űrben Ridley Scott, Dan O'Bannon és H.R. Giger közreműködésével...

Azt hiszem nem kell bemutatom a Nyolcadik Utast senkinek, mert még ha nem is láttad, akkor is tudod, hogy néz ki, mivel beépült a populáris kultúrába. Nyilvánvaló, hogy ezt a művet borzasztóan sokan láttátok már, így van fogalmatok róla, micsoda, de talán nem sokan tudják, hogyan jött létre ez a "világmegváltó" alkotás!

Az Alien első számú kreátora Dan O'Bannon, aki ezelőtt a mára kultuszfilmmé vált Sötét csillaggal szerzett magának hírnevet. Abban viszont egy elég ostobán mutató űrlényt mutogattak (konkrétan egy befestett strandlabdát), így Dan bácsi a fejébe vette, hogy csinál egy mozit, amiben a földönkívüli a lehető legvalóságosabban néz ki. Megvolt tehát a szándék, amihez segítséget nyújtott Ronald Shusett, aki ekkoriban ismerkedett meg O'Bannonnal, majd közös lakást béreltek és együtt kezdtek el dolgozni egy két filmből álló sci-fi-duón (az egyikből lett az Alien, a másikból az Emlékmás). Arra a következtetésre jutottak, hogy Dan ötletét kevesebb pénzből össze lehet hozni, így annak álltak neki először. A sztori mellett a kulcskérdés az volt, hogy milyen legyen a szörnyeteg, aki az emberek életére tör? A választ O'Bannon Párizsban lelte meg, ahol egy meg nem valósult Dűne-adaptáció készítése kapcsán találkozott a svájci művésszel, H. R. Gigerrel, akinek rémálomszerű, borzongató munkái azonnal felkeltették a figyelmét, főként a Necronom IV című kép (lásd picit feljebb). Giger beszállt a produkcióba, ő tervezte meg az összes földönkívüli eredetű dolgot a mozihoz, míg az emberek felszerelését/hajóját a hasonló területen működő Chris Foss vette kezelésbe. A 20th Century Foxnál egy külön kis al-osztály, a Brandywine elvállalta a pénzelést, felvették a kezdő rendező Ridley Scottot, a zeneszerző Jerry Goldsmith-t, és kiválasztották a szereplőket. (Weaver ekkor még abszolút a pályája elején járt, ez volt az első komolyabb szerepe; de az egész csapatból mindössze Ian Holmot ismerte a közönség valamennyire, mint "veteránt" a szakmájában.)

A készítők a forgatás során többször is összezördültek, elsősorban a producerek és O'Bannon, mivel utóbbi nehezen tűrte, hogy az írását megváltoztassák. Ugyanakkor a rendezőnek a rengeteg modellel gyűlt meg a baja, a zeneszerző pedig mind a direktorral, mind a vágóval összeveszett, szerzeményeinek nem megfelelő felhasználása miatt. Utóbbiak olyan szinten megharagudtak egymásra, hogy Goldsmith a haláláig nem bocsátott meg a másik kettőnek. Plusz nehézség volt, hogy a túlzottan erőszakos mivoltából fakadóan alapvetően egyetlen stúdió sem akarta elvállalni, hogy beáll a produkció mögé; a Fox még az átírások után is csak azért vállalta a forgalmazást, mert két évvel korábban a Star Wars bankot robbantott és nem volt a kezükben egyetlen másik sci-fi forgatókönyve sem.

(A képen H. R. Giger és teremtménye.) O'Bannon az ember mellkasába petéző szörnyeteg ötletét a valóságból merítette, egyes darázsfajok ugyanis hernyókba vagy pókokba tojják petéiket, az utód pedig belülről, élve falja fel a gazdatestet, majd kitör belőle. Dan rémálmaiban ugyanezt látta emberekkel és ez inspirálta az arcmászó kitalálását. Továbbá sok klasszikus tudományos-fantasztikus moziból is vett át dolgokat [pl ezekből: The Thing from Another World (1951), Forbidden Planet (1956), Planet of the Vampires (1965)], emellett két novellából [az egyik a Junkyard (1953), Clifford D. Simak tollából; a másik a Strange Relations (1960), Philip José Farmertől] és néhány EC Comics horror-képregényből is emelt át részleteket. O'Bannon segédkezett a kreatív munkában, ám túlságosan szőrszál-hasogatóan viselkedett, mindenbe beleszólt és végül a teljes stáb előtt sértegette Scottot, aki a producerekkel együtt onnantól fogva ignorálta őt és ötleteit. Gigerrel is gond akadt, mert bár ő tervezte az űrlény minden fázisát, a bolygót és az űrhajót, amiben a lényt találják, de szinte mellbevágó módon szexualitást sugárzó terveit számtalanszor át kellett alakítani.

Nézzük most egy picit a végeredményt! Az Alien egy lassú tempójú, de érdekes film, a karakterek teljesen hétköznapiak, bármelyikükkel könnyedén lehet azonosulni, és a problémáik is valamennyire átlagosak. Olyan dolgok foglalkoztatják őket, mint pénz, kaja, bajtársiasság, szabálykövetés, bizalom - aztán ezekből lesz az élet-halál harc. A teljes csapatból számomra egyedül Veronica Cartwright ismeretlen, a többiekkel már mind találkoztam más mozgóképekben. Sigourney Weavert, Ian Holmot és John Hurtöt remélem senkinek nem kell bemutatnom, mindnyájan kitűnő, elsőrangú színészek, elég csak a Szellemirtókra, a Brazilra vagy az Elefántemberre gondolni velük kapcsolatban. Yaphet Kottot a Rémálom az Elm utcában 6. epizódjában láttam, Harry Dean Stantont a Kelly hőseiben, Tom Skerrittet meg a Desperationben és A mamutban. Panaszom egyikükre se lehet, de talán csak Holmnak és Weavernek volt nehezebb dolga a többieknél, a maradék figurákban semmi különleges nincs. (Ez azért egyfelől nézve pozitívum.)  Az alkotók közül még Ronald Shusettet említeném meg külön, ő a történet megalkotásán túl társproduceri feladatokat is ellátott.

Érdekességek: Az első hat percben egyetlen szó sem hangzik el. Az eredeti játékidő 3 óra 12 perc volt. Ridley Scott maga rögzített minden kézi kamerás felvételt. A Nostromoból készült egy 30 centis meg egy 120 centis változat, valamint építettek egy kis híján négy méteres és több mint 6 tonnás állványzatot a leszállási és dokkolási szekvenciákhoz. Amikor a legénységet az ablakokon keresztül látjuk, akkor a nagyobb modellt mutatják, amibe kivetítőt is szereltek, ezen pedig korábban már felvett részleteket vetítettek, ezzel sikerült elérni, hogy úgy tűnjön, mintha a szereplők tényleg a hajóban lennének. A hajtóművek keltette rázkódást úgy szimulálták, hogy a stáb tagjai rángatták a székeket, amikben a színészek ültek:D A kisbolygót, ahol leszállnak, elvileg Acheronnak hívják. Az idegen hajóban látható kék lézerfényt kibocsátó berendezéseket a The Who együttestől kérték kölcsön, akik a szomszédos stúdióban próbálták ki ezt az újonnan szerzett látvány-elemet a showjukhoz. Az Alien-tojásokat szállító hajó elpusztult utasát "Space Jockey"-nak (űrcsavargó) nevezték el. Őt teljes egészében Giger készítette saját kezűleg, ám ahogy láthatjuk, az nem a végleges változata, mert az alkotó nem tudta időre teljesen befejezni, ez zavarta is őt a későbbiekben. A modell egy los angeles-i tűzben megsemmisült - egyes források szerint egy égve hagyott cigaretta miatt kapott lángra, máshol azt írják, vallási fanatikusok gyújtották fel, mert azt mondták, hogy a sátán műve. A lény eredetét nem magyarázták meg a következő három epizód során sem, ám a rendező azt mondta, szerinte ő volt a hajó pilótája, ami egy fegyverszállító volt, a fegyverek pedig maguk a tojások, amiket ledobált volna egy adott bolygó felszínére, ezzel elpusztítva ott mindent. (Az azóta megjelent Prometheus ezt 3/4-ében megcáfolta.)

A filmhez készült reklám-anyagok közt találunk egy regényt két változatban (Alan Dean Foster írta), a Heavy Metal magazin megjelentetett egy képregény-feldolgozást (Alien: The Illustrated Story) és egy 1980-as évre szóló Alien-naptárat is, valamint a boltokba kerül a mozi látványát taglaló képeskönyv (The Book of Alien) és a koncepciós rajzokat tartalmazó Giger's Alien. Gyártottak egy 30 centis modell-készletet a szörnyből, valamint egy nagyméretű játék-figurát, egy társasjátékot és halloweeni jelmezszettet is:) A dallas-i premierről Terry Rawling vágó azt mesélte: "A legizgalmasabb díszvetítés volt, amin valaha részt vettem. Képzeljék, az emberek sikoltoztak és kirohantak a teremből félelmükben!" Készült egy csomó gagyi másolat ebből a műből, a legnyilvánvalóbb plágium az 1980-as olasz Alien 2 volt, amiben ugyanígy emberekben fejlődő űrlények szerepeltek. Ugyanakkor van egy Rendezői Változat is, ami viszont érdekes módon rövidebb a mozisnál. Ez akkor lett, amikor egy londoni filmraktárban véletlenül felfedeztek 100 doboznyi felvételt a '79-es forgatásról, amit aztán a rajongók és a stúdió nyomására Ridley Scott átnézett és néhány dolgot beletett az új "rendezői" Alienbe. Később azonban azt mondta, szerinte így is az alap változat a jobb.

A színészek a szöveg nagy részét improvizálták. A rendező mindegyik alakhoz írt egy pár oldalas háttértörténetet, hogy a szereplők könnyebben beleélhessék magukat a játékba. A kritikus Roger Ebert azt írta, hogy milyen érdekes, hogy ez a mozi az átlag thriller-hősnél idősebb szereplőket vonultat fel, ezzel is hétköznapibbá, hihetőbbé téve őket: "Ezek az emberek nem kalandorok, hanem munkások, akiket egy cég azért fizet, hogy 20 millió tonna ércet eljuttassanak a Földre." A színészeknek a hatalmas díszlet kanyargós, szűk folyosóin kellett közlekedniük, ha el akartak jutni valahová, ezzel bennük is erősödött a mű klausztrofóbiás érzése. Veronica Cartwright azt mondta szerepéről, hogy: "Én voltam a közönség félelmeinek reprezentálója, a tükörképe annak, amit a nézők érezhettek." Városi legendák szerint a híres "chestburster"-szekvencia felvételénél csak John Hurt tudta, hogy mi fog történni - valójában viszont nem így volt. Mindenki sejtette, hogy mit láthat majd, de aztán a Kane-t helyettesítő bábúból szertefröcskölő vér és az előtörő állati belsőségek látványa valódi sokként hatott a színészekre, ezt láthatjuk a filmben. Számukra a legkellemetlenebb felvételi rész mégsem ez volt, hanem amikor az űrruhákat kellett viselniük, azok ugyanis semmilyen hűtőrendszerrel nem rendelkeztek, teljes egészében nejlonból készültek és még légzőnyílásokat se vágtak rajtuk. A forró stúdiólámpák alatti munka során a színészeket bizonyos időközönként egy ápolónő oxigénnel látta el, de még így is gyakran elájultak, mert a jelmez belsejében felgyülemlett a kilélegzett szén-dioxid. A Space Jockey-jelenethez a ruhákat Scott a saját és az operatőr Derek Vanlint gyerekeire adta, hogy a szobor még hatalmasabbnak tűnjön, ám ők is elájultak az űrruhákban - csak ekkor módosítottak rajtuk.

A Nyolcadik Utas útlevele-rovat

Az ikonikus szörnyet a 218 centi magas nigériai diák, Bolaji Badejo játszotta. Rendkívüli magassága és nagyon vékony végtagjai miatt esett rá a választás, mert így a szörny egészen valószínűtlen külsőt kapott - kár, hogy sosem mutatják teljesen... Badejot tai-chi- és pantomim-tanfolyamokra járatták, hogy megtanulja lelassítani a mozgását, ezen kívül a ruhát speciálisan rá szabták és készítettek neki egy ülőkét, amin a jelmezben is helyet tudott foglalni - egy rendes székbe a farok miatt képtelen lett volna leülni. Az ő szerkója mellett volt még egy bábu és egy kaszkadőröknek készült jelmez is, ezt Eddie Powell és Roy Scammel viselte - Powellt láthatjuk, amikor a kreatúra leereszkedik a plafonról. Az Alien hangját a profi állathang-utánzó Percy Edwards adta ki. A tojás belsejében mozgó arcmászó valójában Ridley Scott két kézfeje gumikesztyűben. A tojást háziállatok gyomraival és szíveivel töltötték meg, a kiugró bestia farka egy birka beléből készült. A döglött arcmászó testét kagylókból, osztrigából és egy bárány veséjéből állították elő. A felnőtt szörnyeteg fejében körülbelül kilencszáz darab mozgó alkatrész volt, az áttetsző arcrész belsejében pedig elmosódva egy emberi koponya látható. A szörny alsó állkapcsát ma a Smithsonian Intézetben lehet megtekinteni, a jelmez többi részét egy aukción árverezték el (azt sajnos nem találtam meg, hogy mennyiért).

A Nyolcadik utas: a Halál 11 millió dollárból készült és 185 milliót hozott vissza. Bemutatásakor vegyes kritikai fogadtatásban részesült, de így is Oscar-díjat kapott a Legjobb Látványeffektek kategóriájában, Veronica Cartwrightot pedig Saturn Awarddal jutalmazták, mint Legjobb Mellékszereplőt. Ám az évek során a film megbecsülése egyre csak nőtt, többek közt az Entertainment Weekly megválasztotta a világ harmadik legijesztőbb mozijának, a Bravo 100 legfélelmetesebb jeleneteinek listáján a "chestbursting" a hetedik helyezést érte el (az Empire magazin szerint ez a legkirályabb 18 éven felülieknek szóló filmes momentum), maga az Alien pedig szintén hetedik lett az Amerikai Filmintézet Top 10 legjobb sci-fi-válogatásán. Ridley Scott művét 2002-ben beválasztották az Amerikai Nemzeti Filmarchívumba, hogy megőrizzék a jövő számára.

Ezt a filmet főként realizmusra törekvése és a különleges környezetben játszódó cselekménye miatt még ma is nagyra tartják; az Alient pedig az egyik leginkább karakteres moziszörnyként emlegetik, elsősorban biomechanikus megjelenése és a belőle áradó szexuális utalások miatt. Ha már szex, ezeket írták cikkem tárgyának erotikus felhangjairól: Az arcmászó támadása a férfi megerőszakolásának allegóriája, a "chestbursting" az erőszakos születés metaforája, a szörnyből pedig fejének fallikus alakja és a gyilkolási módszere miatt árad a szexualitás. A mozi a férfiak terhességtől és szüléstől való félelmeire és félreértéseire alapoz. Dan O'Bannon később maga is elismerte, hogy ezek az utalások direkt vannak benne: "A férfiakra akartam rátámadni. (...) Homoszexuális orális erőszak, születés. Ez az izé a tojásait a torkodba tojja, erről van szó."

Én már csak Sigourney Weaver miatt is kedvelem ezt a filmet, mert szerintem baromijól nézett ki 30 éves korában:P De ezen túl egyike azoknak a filmeknek, amiket mindenkinek látnia kell egyszer, már csak azért is, mert mérföldkő a sci-fi és a horror történetében.

Pontozás:

imdb: 8.5 (Ekkora pontszámot is régen láttam!)

Szerintem: 5/5

Hírek:

- Nemrég világosodott meg előttem, hogy ez a bizonyos Prometheus című sci-fi az Alien előzményének készült. Azóta viszont átdolgozták, de így is szorosan köthető a sorozathoz. Ridley Scott rendezi és pénzeli, elvileg júniusban lesz a bemutatója, engem már mindenképpen érdekel, már csak a szereplőgárda miatt is: Noomi Rapace, Charlize Theron, Patrick Wilson, Michael Fassbender, Idris Elba és Guy Pearce. (Wilson végül kimaradt, a filmet láttam és írtam róla.) 

- Ridley Scott másik érdekesnek látszó projektje a Stoker (dráma/horror), ahol szintén producerként működik közre. A történetről: "Egy tinilány éppen apja elvesztése miatt gyászol, mikor megérkezik a soha nem látott, rejtélyes nagybácsija." A főbb szerepekben Nicole Kidman és Mia Wasikowska, a cím és a műfaj alapján vámpírosdi lesz. (Ez a cím becsapós, nincsenek benne vámpírok, viszont nagyon tetszett, erről is született cikk azóta.)

- Sigourney Weaver mindenképpen szerepel majd az Avatar 2-ben, viszont a Szellemirtók 3-beli megjelenését még mindig nem erősítették meg hivatalos forrásból. (A modern Szellemirtókba [szerencséjére] nem került be.)

Várható írások: Nagy Hal.