Ni!

     Artúr király és a Kerekasztal Lovagjai történetét nagyjából ismerjük. De mégse.

     Ezúttal e régi legenda kerül felboncolásra Monty Python által, főszerepben egészen véletlen módon Artúr királlyal (Graham Chapman). Az ő kalandokkal teli Szent Kehely-kutatása tárul szemünk elé a középkor Angliájában.

     A szokásos dolog történik: Chapman, John Cleese, Eric Idle, Terry Gilliam, Terry Jones és Michael Palin megírtak egy mára már klasszikus filmalkotásként tündöklő óriási hülyeséget, és ezen én kiválóan szórakozom, azaz visítva röhögcsélek. A praktikus okokból - magyarul nem volt pénz lóra - kitalált gyalog galopp közlekedési módtól kezdve a már-már horrorisztikus jellegű Nyúlon át (azaz a Nyúlon túl) egészen a Lovagokig, Akik Azt Mondják Ni, végig remek alkotásról van szó. És megint csak a karikírozás a lényeg, az emberi hülyeséget tálcán szolgálják fel az emberi nézőnek. Mert szerintem tehenek, csirkék és nyulak is nézhetőnek mondják ezt a filmet.

     De miért olyan híres és hírhedt és vicces a Gyalog galopp? Szerintem a készítés évében egészen rendkívülinek számított az ilyen mindenre kiterjedő hülyeség és odamondogatás. Igaz, maguk a britek már pár éve élvezhették az MP jeleneteket kis tévésorozat formájában, de mégiscsak ez volt az első igazi, egész estés filmjük. A világ többi részén, ahol meg nem adták A Repülő Cirkusz nevű műsorukat, pláne megdöbbentő lehetett. Eleve ugye az angolokhoz közel áll az önirónia, szóval egy ilyen fenséges regét kifigurázni, mint amilyen Artúr királyé, szinte magától értetődő. Csak meg kellett találni a kiaknázható lehetőségeket a történetben és tá-dámm. A saját jól ismert jellegzetességeit felhasználva alakította ki a MP a saját történetét, tehát mindenki számára érthető. 

     Megfűszerezték a csakis rájuk jellemző furasággal, megint mindenkinek odamondogattak, dalolásztak is egy keveset, mindezt lehetőség szerint olyan érzést keltve a nézőben, hogy ne tudja azonnal eldönteni, ez most vicc, vagy sem. Ez szintén olyan montipájtonos dolog: az ember vagy hahotázik vagy értetlenül pislog. Harmadik variációként esetleg dühösen szitkozódik. Utóbbi emberfajtától óvjon minket a sors!

Temérdek idézhető marhaság, sok agylohasztó poén és rengeteg meglepő fordulat, ennyi.

Ez meg önmagáért beszél: