Most csupa olyan film van a videokazettás listámon, amit vagy csak ide tudok megírni (mert a cinegore-on már megvannak) vagy Mozsárágyút is érdekli, így ha egyedül nézem, akkor ő mérges lesz. Tegnap este gondoltam, azért mégis a Predatort választom, de végül másként határoztam és a Panoptikum mellett döntöttem. Még pár évvel ezelőtt vettem fel a Duna Tv-ről és már akkor tudtam, hogy ez egy igazi ritkaság, érdemes rögzíteni. Legjobb tudomásom szerint a tévében azóta se adták és különben meg jó kis régi típusú horrorról van szó, tehát mindenképpen megérte megtartani. És igen, ez az, amiből a hírhedten szar párizshilton-verzió készült...

A House of Wax maga is újra, az 1933-as azonos című alkotásé [ez tévedés, ugyanis a régebbit Mystery of the Wax Museumnak hívják.], ami pedig Charles Belden három felvonásos színdarabján alapszik (The Wax Works). A film elején megismerjük a jámbor, ám kissé bogaras viaszszobrászt, Jarrod professzort (Vincent Price). Ő nem a tömegek szórakoztatására, hanem a műértőknek készíti élethű történelmi figuráit, így a bevétele sem valami sok. Ám kapzsi üzlettársának azonnal pénzre van szüksége, hogy meghódítson vele egy csinos, de buta leányt, így biztosítási csalásra akarja rávenni a művészt, aki azonban ellenáll. A két férfi összeverekedik, a pénzsóvár üzletember leüti a professzort, felgyújtja a műtermet és elmenekül - miután Jarrod magához tér, a ház a levegőbe röpül...

Néhány nappal később az immár 25 ezer dollárral gazdagabb túlélőt holtan találják otthona liftaknájában - látszólag öngyilkos lett. Ám hamarosan a neki tetsző hölgyet, Cathy-t (Carolyn Jones) megöli valaki - a lány szobatársa, Sue Ellen (Phyllis Kirk) szemtanúja az esetnek: a borzalmasan torz arcú gyilkos üldözőbe veszi a rémült hajadont, akinek éppen hogy sikerül kicsúszni a kezei közül... A rendőrségen viszont újabb félelmetes eseményekre derül fény: mind Cathy, mind a meggyilkolt üzlettárs, mind pedig egy nemrég elhalálozott államtitkár holttestét ellopták a hullaházból! Ez alatt a város borzongani kívánó lakosságát új látványosság várja: a mindenki által halottnak hitt, de "csak" rokkanttá vált Jarrod professzor viasz-horror-múzeuma! Az itt látható figurák meglepően élethűek, Szent Johanna egyenesen kiköpött mása Sue elhunyt barátnőjének - vajon a szobrászművész tárlatának és a hullarablásoknak van valami köze egymáshoz? Hamarosan mindenre fény derül, mert a rémes külsejű gyilkos visszatér és senki sincs biztonságban!

A leges legeleje marhára hasonlít A Paradicsom Fantomjának eseményeihez: a művészt kisemmizi egy kapzsi szemétláda és még meg is égeti. Aztán pár perccel később megjelenik a rém, aki pedig egy az egyben Darkmanre hajaz: ugyanolyan a ruhájuk, hasonlóan csúnya a fejük, mindkettőtől megijednek. (Ezek persze csak az én gondolataim két olyan műről, amiket rajtam kívül nem sokan láttak és persze jóval ez után készültek.) Az ijesztések ma már talán kevésbé hatásosak, de az elégő viasz-emberek látványa elég hátborzongató, emellett a "szörny" maszkja még mindig megállja a helyét. Nagyon különös vonása A viaszbabák házának, hogy teljesen hiányzik belőle a szerelmi szál - az első fél órában ugyan szóba kerül, de semmi erre utaló nem történik. Az események alapvetően elég lassan folydogálnak, aki kicsit figyelmetlenebb, az lehet, hogy lemarad arról az apró utalásról, amiből már az elején kiderül, ki a gyilkos (bár ez korántsem okoz majd problémát a későbbiekben). Persze sejthető, hogy a prof és két segédje (a süket-néma Igort egy bizonyos Charles Buchinsky kelti életre, aki pár évvel később Charles Bronsonként világhírű színész lett) rosszban sántikál, de semmi sem biztos. Hiszen végülis hogy lehetne a járásképtelen egykori szobrász a gyilkos? De az azért eléggé érthetetlen, hogy a zsaruk miért siklanak el ennyire könnyedén a hullarablás felett; sőt, úgy tűnik, hogy valójában semmit sem csinálnak. 

SZPOJLER

A poén az, hogy minden ott csúszik el, hogy egy szemtanú életben marad és a másik segéd, az alkoholista, szemet szúr a kiállításon megjelenő felügyelőnek. Ha tehát Jarrod nem azt a priuszos szeszkazánt veszi fel munkásnak és Sue meghal, akkor sosem buknának le a rosszfiúk...

SZPOJLER VÉGE

Vincent Price tőle elvárhatóan nagyszerűen alakít: kezdetben ő a kedves, udvarias művész; aztán a kissé megszállott, megtört férfi; valamint még egy szerepe van, de az legyen meglepetés. A két hölgy, Carolyn Jones és Phyllis Kirk már-már éteri szépségűek, szinte nem is tűnnek valódi embereknek - előbbi figurája kissé idegesítő, buta szőke; utóbbi pedig kedvelhető, csak kicsit sokat nyafog. A többi alak abszolút mellékes. Azért Buchinsky úrról ejtek pár szót: durva vonásai és kidolgozott karizmai elég jó kis "verőlegénnyé" teszik, meg még azt is elhisszük róla, hogy fogyatékos. A rendező hazánk fia, André de Toth volt.

A megvalósításról el kell mondanom, hogy eredetileg 3D-ben vetítették - ez leginkább a szinte teljesen ok nélkül percekig jelen lévő pingpongozó úr láttán érzékelhető még a tévéképernyőkön is. Ez az alak egyébként kiszól a moziban ülő nézőknek, ilyet azért ritkán látni:) A gyártó Warner stúdió első 3D-s mozija ez; és a világ első  térhatású filmje, amihez sztereó hangot használtak. Ezen kívül ez az első színes 3D-mozgókép, amit egy nagy amerikai cég készíttetett.

Érdekességek: André de Toth teljes születési neve Sasvári Farkasfalvi Tóthfalusi Tóth Endre Antal Mihály (lehet hogy Sásvári). A rendező egyébként félig vak volt, így nem érzékelhette a térhatású effekteket - fura, hogy mégis rá bízták a dirigálást:) Az említett pingpongos úr mellett a táncosnős rész, meg a múzeum leégése voltak az igazán látványos 3D-szekvenciák, mellettük még a nyitó stáblistát nézhette a korabeli néző ebben a formában. Price karaktere a történelmi figurák bemutatásánál téved pár dologban (évszámokban, eseményekben). Paul Picerni, aki a Sue Ellenért aggódó fiatal szobrászt játszotta, kénytelen volt részt venni egy nagyon veszélyes felvételben, ugyanis a történet szerint megpróbálják levágni a karaktere fejét egy guillotine-nal. Ez pedig egy valódi, működő eszköz volt, a színész nem vállalta a feladatot, ezért kicsit módosították, hogy ne legyen olyan veszélyes. Picerni viszont így is csak egy felvételt vállalt - szerencsére sikerült, ezt láthatjuk a filmben. A kánkán-táncosnők közt ott van Grace Lee Whitney - Janice Rand, egy visszatérő mellékalak a régi Star Trekből.

A House of Wax 1 millió dollárból készült, kis híján 24 milliót hozott vissza. Bár nem találtam a kritikai fogadtatásáról semmit, de tény, hogy az 1947-ben bemutatott Life With Father című film óta ez volt a Warner legnagyobb addigi sikere. Érdekes történet és szép, színes látványvilág jellemzi a Panoptikumot - aki a hasonló korabeli horrorokat és/vagy Vincent Price-ot kedveli, annak biztosan tetszeni fog.

Pontozás:

imdb: 7.1 (A '33-as 6.9-et kapott.) (5 év alatt 0.1-et emelkedett, a '33-as szintén, ennek magyar címe egyébként A panoptikum rejtélye.)

Szerintem: 5/5

Következőleg a Ragadozót nézem, de nem biztos. Ma viszont Dr. House, úgyhogy legközelebb valószínűleg csak szombaton jövök.