Tegnap voltunk a rokonoknál szüretelni. Elég kemény munka ez, de jó hangulat volt, mindenki vidáman dolgozott, engem azért az egész marhára megterhelt - hát igen, városi gyerek vagyok, nem szoktam hozzá... Viszont óriási tisztelet minden öregnek (és középkorúnak), akik ezt anno egész nap csinálták, a mai emberek sehol nincsenek hozzájuk képest:) Na, de térjünk rá a Kedves ellenségemre! Gyerekkorom egyik kedvenc sci-fije ez, amit most jól esett újra látni, videóra is felvettem, úgyhogy megőriztem az utókornak:) Már emiatt a retro-érzés miatt jó véleménnyel vagyok róla, de ezzel nem mindenki van így... Lássuk, miről szól:

2092-ben az emberiség már sorban hódítja meg a bolygókat az űrben, ám hamarosan szembekerülnek a hasonló céloktól vezérelt drákokkal. Hősünk Willis Davidge (Dennis Quaid) katona, aki egy támadás visszaverése során lezuhan egy ismeretlen planétán. Ám emberünk nincs egyedül, mert az ellenséges űrhajó pilótája ugyanezen a bolygón kötött ki. Davidge megpróbál rajtaütni a drákon, ám szerencsétlenül jár és fogságba esik. Ezek után lassan pedig mind neki, mind "kollégájának", Jeriba Shigannak (Louis Gossett Jr.) nyilvánvalóvá válik, hogy ezen a zord és veszélyes vidéken csak egymásra számíthatnak. Így az ember és a földönkívüli összefog, hogy együtt éljék túl a megpróbáltatásokat, majd ahogy telik az idő, egyre jobban megismerik egymást, a másik kultúráját, nyelvét, szokásait. De hiába a barátság, ha minden nap meg kell küzdeniük az életért, ami egyre nehezebbé válik... Vajon kijutnak valaha innen, vagy ez a kopár kőgolyó lesz a sírjuk? És egyáltalán milyen jövő vár rájuk, ha saját fajtársaik megtudják, hogy összebarátkoztak az ellenséggel?

Ez a film nem az űrlényekről szól, nem is a technikáról, hanem egyetemes emberi dolgokról. Egy ismeretlen helyen, két idegen kénytelen összefogni a túlélésért: láthatjuk, hogyan kell legyűrniük a nyelvi akadályokat, a kulturális különbségeket; hogyan kell megvívniuk a természettel, és hogy végülis a kitartás eredményt hoz. Nem fontos az, hogy Jerry földönkívüli - ő éppen hogy emberibb Davidge-nél (ez egyébként nem új keletű dolog, de itt egy korai példa rá). Az űrlény tanítja meg a földit arra, mit jelent embernek lenni: hinni valamiben, harcolni az életért és egy önmagánál nagyobb célért. 

A látvány nagyon jó, semmi nem tűnik műnek, még az űrszörnyek is egész élethűek. A helyszínek fantasztikusak, a meteoreső szép, a makettek tetszetősek. Egy kamaradrámát láthatunk: Dennis Quaid és Louis Gossett Jr. kettőse teszi ki a mozi nagy részét. Az ő kölcsönhatásuk, ellentéteik, meg közös pontjaik adják a drámai jelleget, a vígjátéki humort és felfedezhető egy erősen bújtatott háború-ellenesség is. A többi szereplő mellékes, közöttük egyetlen ismertebb arc Brion James (Ötödik elem). A rendező a német Wolfgang Petersen (Trója), a történet alapja pedig Barry Longyear 1980-as novellája, ami Hugo Awardot nyert kategóriájában.

Érdekességek: A filmet eredetileg Budapesten kezdték forgatni, ám a költségek túl magasra rúgtak és az akkori rendezőt, Richard Loncraine-t kirúgták. A helyére felvett Petersen áttette a forgatás színhelyét Münchenbe, ahol egy már általa ismert stúdióban mindent előröl kezdett, az addig elkészített anyagot nem használta fel. A rendezőváltás alatti szünetben a két főszereplőt továbbra is fizették, a költségek pedig nőttek - viszont cserébe a drák maszk részletesebbé, kidolgozottabbá vált. A forgatókönyvbe belekerült egy az eredeti történetben nem szereplő bánya, mert a készítők azt gondolták, a cím bányára utal, pedig birtokos jelző (mine=enyém, de ugyanakkor kőfejtő is). Az űrlények nyelve nagyrészt visszafelé kiejtett orosz szavakból áll, a különös hanghatást pedig Gossett Jr. produkálta, akinek egy adottsága ez a nyállal-kevert beszédtechnika, amit még gyerekként sajátított el:) A nyitó csatában az ellenséges vadászgép komputerén egy protein felépítése látható. A nagy filozófusokról folytatott vita-résznél megfigyelhető, hogy Quaid fojtottan nevet - ez azért van így, mert ez már a sokadik próbálkozás volt, de mégis az egyetlen, ahol Davidge életre keltője nem tört ki hahotázásban. A mellékszereplők közt találhatunk egy Balog Menyhértet, akit manapság már Menyhért René Balog-Dutombének hívnak és kaszkadőr, itt egy Mills nevű pasast játszott (nem tudom ki lehetett az); valamint valahol felbukkant Peter "Londo" Jurasik is (és nem vettem észre...).

Az Enemy Mine kb. 33 millió dollárból lett, a marketing-kampányával együtt ez az összeg eléri a 40 milliót, ám mindössze 12 milliót hozott vissza. A reklám-hadjáratot azért említettem meg külön, mert már azért erős bírálatokat kapott - az eredeti plakát pl. egyáltalán nem mutatja, hogy ez egy barátságról, bajtársiasságról szóló történet. A film kritikai fogadtatása erősen vegyes volt...

Nekem tetszett, szerintem jó, teli van emlékezetes pillanatokkal (pl. az evés, a földalatti lény támadása, stb.). Bátran merem ajánlani, egyetlen kiemelhető hátránya talán a hossza, ugyanis két órás. Ja és még valami: Sajnáltam, hogy a végén nem derült ki, hogy ez az egész eseménysor végül békét hozott-e a két faj között, vagy nem?

Pontozás:

imdb: 6.9 (3 év alatt 0.3-at emelkedett.)

Szerintem: 5/5

Hírek:

- Ifjabb Louis Gossett (ahogy Bozai József mondta anno) következő szerepe a The Home című horror lesz, Brian Cox-szal és Cloris Leachmannel.

- Bumper Robinson (ő volt Zammis) szinkronizálni fog, mégpedig a legújabb Igazság Ligája egész estés rajzfilmben, a Doomban - Kiborgot.

Várható írások: Apáca show 2.