Ez a mozi jó példa arra, hogy a remek színész mindig az marad, még ha meg is öregszik; meg arra, hogy ennyi nagy névvel nem lehet szart csinálni - és persze megmutatja, hogy Clint Eastwood rendezőként elsőrangú. Ha mindehhez a jóhoz még hozzádobjuk, hogy egy sci-fi/dráma/vígjátékról van szó, akkor már mindenképp látni kell az Űrcowboyokat!

1958. Egy hosszú, kimerítő kiképzés után az amerikai Daedalus-csapat mégsem indulhat az űrbe, helyettük egy csimpánzt küldenek fel... Negyven évvel később az akkorra már baráti Oroszország váratlanul segítséget kér a NASA-tól, hogy egy nagyon régi, űrben keringő műholdat segítsenek megjavítani. Az orosz tábornok (Rade Serbedzija) elmondása alapján fontos kommunikációs eszközről van szó. Az említett űrobjektumon egy évtizedekkel korábbi rendszer üzemel, így kénytelenek bevonni a munkába az utolsó embert, aki még ismeri ezt a gépezetet, a nyugdíjas, egykori Daedalus-tag Franket (Eastwood). Őt viszont kemény fából faragták, így volt főnökét (James Cromwell) megzsarolva eléri, hogy összeszedhesse a régi csapatát és együtt induljanak a földön túli útra! Így tehát Frank; a műszerész Jerry (Donald Sutherland); a navigátor Tank (James Garner); és a pilóta Hawk (Tommy Lee Jones) negyven év várakozás után mégiscsak elindul az űrbe - feltéve, ha ezek a jóval hatvanon túli urak teljesíteni tudják az eléjük állított fizikális és mentális kihívásokat... Vajon sikerrel járnak az "űrapókák", vagy még a Földön feladják?

A már ismert öreg újrakezdő(k) sztorija ez, megspékelve egy kis tudományos fantasztikummal. A film lényege Jones és Eastwood párosa, ők a főszereplők, Garner és Sutherland pedig inkább a poénok szórása miatt vannak ott. A remek James Cromwell megint egy "negatív" figura bőrébe bújik, Rade Serbedzija pedig újfent egy klisé-oroszt kelt életre. Ismertebb arc még Marcia Gay Harden (Whip it, A köd), Jay Leno, és az elején megjelenik még a manapság nagyon sztárolt Jon Hamm (Sucker Punch), fiatal pilótaként. Eastwood nem csak rendező, de producer és a főcímzene szerzője is volt.

Az eseményekben rengeteg poén-lehetőség rejlik, a vicces helyzetekről elsősorban Sutherland gondoskodik. Van egy finoman megjelenített szerelmi szál, Hawk figurájában pedig valahogy az egész élet benne van. Vagyis, hogy mi a fontos, miért érdemes élni; mi az, amiért akár meghalni is megéri. A számítógépes animáció minimális, én speciel észre sem vettem, mikor volt, a legtöbb dolgot úgy gondolom, hogy makettekkel, meg életnagyságú díszletekkel jelenítették meg. Pici bepillantást nyerhetünk a NASA űrhajós-képzésébe, meg felvetődik egy érdekes kérdés, hogy vajon nincsenek-e most is a fejünk fölött tucatjával a filmbeli Ikon műholdhoz hasonló konstrukciók? Az egyetlen érdekesség, amit találtam az, hogy a színészek karaktereikként jelentek meg a moziban a Jay Leno Showban, a valóságban meg ugyanígy négyen elmentek ebbe a műsorba vendégként, hogy reklámozzák az Űrcowboyokat. Ráakadtam két vicces névre: Cooper Huckabee (valami mérnököt alakított) és Kristin Quick (Gyors Kriszta, ő meg egy múzeumi látogató volt):) A Space Cowboys 65 millió dollárból készült és ennek pontosan a dupláját, 130 milliót hozott vissza, a kritikusok kedvelték.

Nekem tetszett, vicces és ha elsőre nézed, izgalmas, az utolsó jelenete pedig marhajó! Sci-fi, de inkább lehetne űrutazásos vígjáték-drámának titulálni, ezért elsősorban azoknak ajánlom, akik a négy főszereplő valamelyikét (esetleg mindegyiküket) kedvelik.

Pontozás:

imdb: 6.4 (5 év alatt 0.1-et emelkedett.)

Szerintem: 5/5 (Azért a második nézésnél már nem üt olyan nagyot a csavar.)

Hírek:

- Donald Sutherland a már több másik írásomban emlegetett Az éhezők viadalában játszik legközelebb. (Láttam, írtam róla, nem tetszett.)

Ma biztosan megnézek valamit az esti kínálatból, holnap pedig a videokazettás listámról, szóval legkésőbb hétfőn jelentkezem friss írással.