Amikor megírtam A vörös bolygót, megemlítettem, hogy nagy eséllyel lehet összekeverni ezt azzal. Viszont mivel gyerekként mindkettőt láttam és kedveltem őket, ezért érdekes volt újból megnézni ezt a párost "hozzáértőbb" szemmel. Nekem a Mission to Mars jobban tetszett, mint a Red Planet, ezt majd megindokolom, előbb azonban pár szót a sztoriról:

2020-ban járunk, amikor az emberek Marsra szállnak és létrehoznak egy kezdetleges bázist. Az expedíció azonban már az elején váratlan fordulatot vesz, amikor egy homokhegy belsejében óriási mennyiségű fémet találnak. A közelebbi vizsgálat során viszont az egész hegy megmozdul és valami elképesztő erő rátámad a négy földire, akik közül csak egy éli túl a megrázó eseményeket. Régi űrhajós barátai (Tim Robbins, Gary Sinise, Jerry O'Connell és Connie Nielsen) viszont az esemény után meg vannak győződve róla, hogy Luke (Don Cheadle) még mindig él, ezért némi rábeszélés után engedélyezik nekik a mentőakciót. De már az sem biztos, hogy a Mars-2 eléri a célját, és ha mégiscsak odaér, akkor lehetséges, hogy a bátor űrhajós már halott, vagy ha mégis megtalálják, akkor senki sem fog tudni hazajutni. És még mindig ott a rejtélyes fémhegy, aminek évezredes titka megfejtésre vár...

Már úgy ültem le elé, hogy de jó lesz újra nézni! Van benne két olyan jelenet, amit ha egyszer látsz, biztosan soha nem fogod elfelejteni; plusz az elején kiírták, hogy a rendező egy bizonyos Brian De Palma (Carrie, A Paradicsom fantomja), így már minden együtt volt egy remek kis élményhez. Ezen kívül Tim Robbins-t kedvelem, rendkívül tehetséges pali, mindegy, hogy drámáznia vagy poénkodnia kell, ő mindenhez ért. Mellette ott van még Dan hadnagy a Forrest Gumpból:D, a '90-es évek legagyatlanabb filmjeiből hátramaradt Jerry O'Connell, és a mindenki által a világ egyik legjobb színészének tartott Don Cheadle. Még annyi kellett volna, hogy mondjuk Connie Nielsen helyett egy nekem jobban tetsző színésznőt válasszanak Terri szerepére, és akkor azt mondanám, csillagos ötös helyzetből indulunk.

Ha már a Marsra utazunk képzeletben, gondolkozzunk el egy kicsit, hogy mi lehet egy ilyen témájú film konfliktusa! Az első dolog ugye az odajutás: hiába adott a technika meg az elmélet, a gyakorlatban mindig jön valami gebasz. Ha már ott vagyunk, akkor előbukkan a második probléma: a vörös bolygónak nincs légköre, ennél fogva kissé problémás ott levegőt venni. Űrhajósainknak így keresniük kell egy biztos helyet, ahol tudnak lélegezni - Val Kilmeréknek ezt elég gyorsan elintézték, itt viszont ez a gond fel sem merül, mert már az elején tudni lehet, hogy van levegő a leszállóhelyen álló bázisban. A harmadik dolog maga a planéta, mert nem tudhatjuk, hogy találunk-e ott valami szokatlant, netán veszélyeset. Aki pedig talál valamit és még ezt is túléli, annak meg kell birkóznia a hazaúttal - de ez se biztos.

Gyorsan szeretném leszögezni, hogy ez inkább tudományos fantasztikumba oltott dráma, mint vérbeli sci-fi. A játékidő első felében főleg az emberi kapcsolatok állnak a középpontban, így például a szeretteink elvesztése/féltése; a régi barátságok; és a munkaadó cégek rideg hozzáállása ezekhez. Ezután jön az izgalmas rész, ahol az odaút viszontagságai veszik át a főszerepet, ám végig érezhető a negyedik, plusz konfliktus, a szerelem - egészen pontosan az elvesztett szerelem. Az utolsó felében a Mars mentőakció pedig végülis elfelejti, hogy honnan jött: az eddigi fantasztikumba öltözött kaland/dráma átmegy egy igazi, létkérdéseket boncolgató sci-fibe. Ez a drámai alap talán elveszi egyesek kedvét a megtekintéstől, de akkor még nem beszéltem arról a két bizonyos jelenetről, amit már említettem. Az egyik Robbins, a másik pedig Sinise utolsó pillanata, szerintem mindkettő nagyon erőteljes hatást gyakorol a nézőre - rám legalábbis igen, ezekért már megéri látni. Sokszor az emberben felmerül a kérdés, hogy ő mit csinálna az adott helyzetben, szóval még elgondolkodtató is. Egyetlen aprócska negatívumként a zászlófelállítós jelenetet említhetném, mert itt kiderül, hogy bizony ez a mozi sem tud kibújni a bőréből és nem tagadhatja amerikaiságát.

Ígértem, hogy megindokolom, miért jobb A vörös bolygónál: Mindkettőben hasonló megoldásokat láthatunk, de az már az elejétől fogva csak egy sci-fi-akció. Nincsenek benne meglepetések, bár van egy pár durva dolog, de nem valószínű, hogy sokat gondolkodnál az egészen. Mindkettőben fontos az önfeláldozás, ám a Red Planetben sokkal inkább a viszálykodás kerül rivaldafénybe, a befejezése pedig tipikusan klisészerű. Ezzel szemben itt akadnak meglepetések, van min agyalni és a vége egy igazán érdekes helyzet - gondolkodtam, hogy vajon én hogyan léptem volna ott és akkor?

Néhány érdekesség: A filmet nagyrészt a DisneyWorldben lévő, azonos nevű látványosság ihlette - később a felépített díszletekből néhány oda került, egész pontosan a floridaiba. A kezdő képsorokon látható, jövőbeli külsejű autó egy Isuzu Vehicross, amiből limitált darabszámút készítettek 1997 és 2001 között - a hangja persze a valóságban nem olyan, mint, amit hallhatunk. A Mars mentőakció 100 millió dollárból készült és kis híján 111 milliót hozott, Amerikában megbukott, az ottani kritikusok erősen támadták. Érdekes módon viszont francia nyelvterületen óriási siker lett, még az év negyedik legjobb filmjének is megválasztották. 

Engem nagyon meglepett, hogy ilyen negatív kép él erről a remek filmről a nemzetközi filmes közösségben és a bevételi eredménye is különösnek hatott. Szerintem pedig marhajó, az elgondolkodtató, de izgalmas filmek és a kicsit a főcsapástól eltérő sci-fik rajongóinak ajánlom.

Pontozás:

imdb: 5.6 (5 év alatt 0.4-et emelkedett.)

Szerintem: 5/5

Várható írások: Karib-tenger kalózai 3, A harag napja.