Clint Eastwood eme alkotását elég sokszor emlegették, mint Oscar-esélyes, kapott is négyet, de nem tudtam mire föl. Mert gondoltam, kit érdekel egy bokszoló csajról szóló film. Mint kiderült, engem például.

     Főszereplőnk Maggie Fitzgerald (Hilary Swank), egy 31 éves felszolgáló, zűrös családi háttérrel és borzasztó anyagi körülményekkel. Egyedül a boksz teszi boldoggá, semmi más vágya nincs e világon, mint egyszer a szorítóban hallani, ahogy a nevét harsogják és hogy bezsebelhesse a világbajnoki címet. Épp ezért minden nap lejár Frankie (Eastwood) boksztermébe, kitartóan próbálkozik az alapok elsajátításával, és nem titkolt szándékát tudatja a mogorva férfival, miszerint őt akarja edzőjének. Emez eleinte hallani sem akar az egészről, de végül régi barátja, Eddie (Morgan Freeman) - akivel előszeretettel piszkálják egymást - meggyőzi, hogy segítenie kell a rendkívül lelkes csajnak. Pokoli edzések kezdődnek, de egyértelműen kirajzolódik Maggie tehetsége. Frankie apja helyett apja lesz, együtt harcolják ki a világbajnoki címért való indulás jogát. Hősnőnk élete egy csapásra megváltozik, hiszen nem kell többé a maradék kaján élnie és élteti a nép, ám mégis mintha maradt volna minden a régiben; a családja továbbra is ellenséges vele, számukra egy titkolnivaló szakmával rendelkező senki a lány. A nagy mérkőzés napja viszont egyre közeleg, mindenki nagyon bízik a sikerben, ám a sors és a mocskosan játszó ex-prosti ellenfél közbeszólnak...

     Meg se tudnám mondani, miért tetszett. Egyszerűen lekötötte a figyelmemet, egyáltalán nem vált egyhangúvá, a két főszereplő pedig az idő előrehaladtával egyre szimpatikusabb lett. A váratlan tetőpont után mintha egy másik filmmel állnánk szembe, ez a csavar minden szereplőt megváltoztat és olyan tulajdonságaik kerülnek előtérbe, amikről addig azt se gondoltunk volna, hogy rendelkeznek velük. Aki meg eddig a bokszról esetleg azt gondolta, hogy csak egymás püfölését jelenti, megbizonyosodhat róla, hogy nem így van. (Egyébként tegnap volt a várva-várt nehézsúlyú összecsapás, Klicsko meg Haye között, azért szerintem mindenki izgalmasabb meccsre számított. De voltak benne szép megmozdulások.)

     Clint Eastwoodról semmi rosszat se mernék leírni, nem is tudnék, Swank pedig szintén a legtehetségesebbek egyike a Hollywoodnak nevezett bigyóban. Mr. Freeman figurája üdítően hat. Feltűnik még Jay Baruchel egy kicsi és jófej szerepben, akit láthattunk a Rajongók háborújában meg a Trópusi viharban is.

    Érdemes megnézni, izgalmas, szórakoztató és meglepő.
Majdnem egyezik a film címével a következő dal címe, melynek gazdája Alice Cooper, az évszám pedig 1973. (Itt a Million Dollar Babies jött, de a videót levették.)