Ilyet is jó régen néztem... Alapvetően nem szeretem a drámákat, kevés olyan van, amelyik tényleg jó - sajnos sem egyértelműen közéjük tartozik, de különleges film. Hogy miért? Olvassatok tovább és megtudhatjátok!

Evey (Meg Ryan) rendezvényszervezőként dolgozik. Van kisfia, férje, egy hatalmas háza, végülis mindene megvan, ami csak kellhet. Az élete azonban kész felfordulás, mióta évtizedekkel ezelőtt édesanyja elhagyta részeges, leépülő apjukat, Lout (Walter Matthau). Az idős férfi éppen kórházba került, már mindenféle nyavalya kínozza és egyetlen szórakozása a lánya hívogatása maradt. Evey lassan beleőrül a megpróbáltatásokba, amiket csak tetéz a húga, Maddie (Lisa Kudrow), aki szertelen, butuska és rásóz egy hatalmas bernáthegyit; meg a nővére, Georgia (Diane Keaton), mert vele meg együtt kell dolgoznia és törtető meg elképesztően sikeres mivolta miatt már hosszú ideje a húgai bögyében van. Főszereplőnk egyre inkább úgy érzi, senkire sem számíthat, ám ez koránt sincs így - az évek óta gyűlő problémák megbeszélése újra összehozza őt testvéreivel és az apa ritka tiszta pillanataiban a múlt legszebb részleteivel csempészik egy kis jókedvet az életükbe. De egyre közeledik az óra, mikor el kell búcsúzniuk Loutól - vajon tényleg olyan súlyos az állapota, ahogy Evey hiszi?

A Hanging Up azért különleges, mert ez volt a kitűnő színészlegenda, Walter Matthau utolsó szerepe. A sors furcsa fintora, hogy ekkor már valóban olyan rossz bőrben volt, mint az általa életre keltett Lou, és a forgatás befejezése után derült ki, hogy áttételes vastagbél-rákban szenved - ez a szörnyű betegség már másodszor támadta meg őt életében. Hét hónappal a bemutató után hunyt el, szívrohamban, 79 éves volt.

Visszatérve a Női vonalakra: Alapvetően Ryan karakterének szemén át láthatjuk a múlt és a jelen eseményeit; az ő szenvedését, boldogságát, összetört életét állítják fókuszba a készítők. Megtudhatjuk, hogy Evey már egészen kiskora óta mennyire szerette az apját, pedig többször is szenvedést okozott neki, pusztán azért, mert olyan, amilyen. Tanúi lehetünk, hogy ezt a nőt mindenki ugráltatja, kihasználja; hogy mennyi gond nyomja a lelkét, és hogy akikre a leginkább számít, általában azok hagyják cserben. Azért akadnak vidám, szívet melengető pillanatok; szép emlékek és kellemes percek is.

Az ekkoriban még nem a botox-kezeléseiről elhíresült Meg Ryan nagyon jól alakít. Itt végre egy szerelmes nő helyett az apját féltő/szerető, mégis egyben sokszor gyűlölő lányt kell életre keltenie. Walter Matthau bebizonyítja, hogy mennyire értett a drámához, fantasztikusan mutatja be ezt az ellentmondásokkal teli figurát, aki zsarnok és jótevő, bajkeverő és nyugalmat árasztó, elpusztíthatatlan és mégis sebezhető. Személy szerint rühellem Lisa Kudrow-t (és Matt LeBlanc-ot kivéve az összes többi jóbarátot is). Talán azért esett rá a választás, mert már többször és jól keltett életre látszólag nagyon ostoba nőket, meg mert valahol a szép és a csúnya közötti átmenetben van - éppen olyan, amilyennek Maddie-nek lennie kellett. Diane Keaton volt a rendező is és ő a nagy testvér, aki elorozza a sikert és a szülői szeretet a többiek elől - ezért egyfajta régi "ellenség" húgai számára, akivel most szembe kell nézniük. A mellékszereplők közt találjuk Cloris Leachmant ("Blücher!":D), aki csak egy jelenetben szerepel, a fiatal Lou-t pedig Walter fia, Charles Matthau alakítja - elképesztő módon hasonlít az apjára: bár a legtöbbször az arcát nem nagyon látni, a testfelépítése, a kezei, a tartása, egy az egyben olyan!

A mű alapjául Delia Ephron regénye szolgált, amit ő és a testvére, Nora írtak forgatókönyvvé és pénzeltek is. Többek közt nekik köszönhetjük még a Segítség, karácsony!-t, A szerelem hullámhosszánt és a Földre szállt boszorkányt. Azért van pár negatívum, pl. Evey gyereke nagyon idegesítő; rossz érzés látni a vígjátékaiban és az itteni néhány pillanatában is kedves, vicces Matthaut ezekben a rémes dolgokban, amiket a karaktere elkövet; és hát az alapsztori semmiképp se nevezhető szívderítőnek. A telefonálásra utaló cím viszont találó, mert a főhősnőt folyton hívja valaki, telefonon tartja a kapcsolatot apjával és testvéreivel is - gyakorlatilag ez a készülék határozza meg az életét. (hanging up = tartani a vonalat)

Érdekességek: Charles Matthau ekkor harmadszor dolgozott együtt édesapjával filmen: a Várlak nálad vacsorára című alkotásban még kisfiúként szerepelt, a Zálogocskában pedig produkciós asszisztens volt. A Női vonalak 60 millió dollárból készült, majdnem 52 milliót hozott - átlagosnak vagy rossznak titulálták a hozzáértők.

Mégse olyan rossz pedig, de nem szívesen nézem meg a szomorú alaphangulata miatt - és azért be kell vallanom, vannak benne unalmas részek. Viszont Matthau felé egy főhajtásként érdemes megtekinteni, főleg ha kedvelitek a többi munkáját is! 

Pontozás:

imdb: 4.7 (5 év alatt 0.3-at emelkedett.)

Szerintem: 3/5 

Hírek:

- Cloris Leachmant legközelebb a The Fields című kísértetes horrorban láthatjuk.

Várható írások: Hannibal Rising, A kártyavár összedől.