Egy vígjáték a '80-as évek végéről Dan Aykroyddal - kell ennél többet mondani? Egy igazi filmrajongónak biztosan nem, de ha még mellé megemlítem Charles Grodint, akinek szintén ekkor volt a fénykora, és Walter Matthaut, akkor már biztosan mindenkit sikerült meggyőzni:) Három kiváló színész és egy szép színésznő (Donna Dixon), már csak egy jó kis sztorit kell köréjük tenni és garantált a siker:

Burns (Aykroyd) az Illionis állami börtönkórház egyik fenegyereke. Kijátssza a szabályokat, lefekszik a főorvos titkárnőjével, mindenből poént csinál és még a többi beteg is inkább őrá hallgat, mint a dokikra. De a főnök, dr. Baird (David Clennon) kapva kap hősünk legutóbbi stiklijén és be akarja őt záratni egy igazi börtönbe, ráadásul a legveszedelmesebbek egyikébe! Viszont elköveti azt a hibát, hogy kimegy egy percre az irodájából, és ez éppen elég lesz Burns-nek arra, hogy fogadjon egy beérkező hívást, ami Bairdnek szól: a milliomos los angeles-i pszichiáter, dr. Maitlin (Grodin) ugyanis egyéb okokból kénytelen szüneteltetni a praxisát és helyettest keres. Azt viszont senki sem sejti, hogy a vicces szökés után sárga csíkos nadrágban, túl nagy öltönyben és női sálban a feladatra jelentkező alak nem az igazi dr. Baird, hanem diliházból szökött főszereplőnk. A káosz pedig igazán csak akkor szabadul el, mikor az ál-pszichiáter átveszi dr. Maitlin óriási hallgatottságú rádióműsorát és korántsem fogja vissza a nyelvét; majd megjelenik a Burns-höz hasonló kvalitásokkal rendelkező Decker (Matthau), aki betársul a buliba és felbukkan még egy gyönyörű doktornő (Dixon) meg egy táskányi zöldhasú is. A kérdés már csak az, kinek mi jut: szabadság, pénz, szerelem vagy gumiszoba?

Már többször láttam ezt a filmecskét, amiben van pár tényleg jó poén; de még így is csak egyike az akkoriban megjelenő "átveszem a helyed"-kliséknek. Ahogy az lenni szokott az ilyen sztorikban (Szerepcsere, Véndögség, stb.), az oda nem illő figura feltalálja magát új helyzetében, sőt, sokkal jobb lesz, mint az a valaki, akinek átveszi a helyét. Hogy még egy kis képet kapjunk a műről: a rendező Michael Ritchie, akinek másik ismert vígjátéka a Rendőrvicc (akinek az tetszett, annak valószínűleg ez is fog). Kis összehasonlítás: mindkettőben van legalább egy szereplő, aki egy másik bőrébe bújik/vagy csak akar (itt Aykroyd Grodinéba, ott Chevy Chase Jack Palance-ébe), mindkettőben benne van Richard Romanus (itt az ügyvéd, ott az egyik gengszter) és mindegyikben valami nagy és fontos dolog lesz a tét (itt a pénz és a szabadság, ott az élet és a szeretet). Az Ideggyogyó ihletője egyébiránt Ken Kolb regénye.

Az abszolút főhős Burns megformálója, aki nagyszerűen alakít, ahogy azt már megszokhattuk tőle. Grodin mellékszerepben is óriási, rengeteg filmben kamatoztatta már igencsak meggyőző eszelős tekintetét - és különben mekkora poén egy pszichiáter, aki megbolondul:D Matthau elég fura választás volt erre a szerepre, alig jut térhez és közel se olyan vicces, mint azt várnánk - de hát anno ő maga mondta, hogy nem vígjátéki színész és utálja, ha beskatulyázzák. Donna Dixon szépsége még emel a színvonalon, amihez hozzájön az a pár nagyszerű poén és az izgalmas események sora. Mert végülis főszereplőnk bármikor lebukhat, elúszhat a pénz és egyszerűen hiába tervez előre, valaki mindig keresztbe akarja húzni a számításait. A baj az, hogy többszöri nézés után már a legtöbb poén nem üt. Ez főként a régiségének köszönhető, hiszen ma már senki se fog meglepődni azon, ha mondjuk a szereplők káromkodnak. Ezen kívül van benne sok abszurd dolog, például maga a szökés, viszont legalább a vége másképpen alakul, mint amire a néző számíthat.

Néhány érdekesség: Michael Ritchie írta a nagyszerű Jég veled! forgatókönyvét. Charles Grodin 2006, Richard Romanus 2003, Donna Dixon pedig 1997 óta nem filmezik. A limuzinos jelenetben a tévében menő kondom-reklámban látható "apuka" Chevy Chase:) Burns bemondja a vége felé a rabszámát, ami megegyezik a Blues Brothers Jake Blues-ának és a Szerepcsere Louis Winthorpe-jának rabszámával (mindkettő szintén Aykroyd által kelt életre). A The Couch Trip 11 millió dollárt hozott az USA-ban, de sem a készítési költségéről, sem a kritikai fogadtatásáról nem találtam adatot.

Elviselhető film ez, egy régi, igazi vígjáték, de többszöri nézésre biztosan nem javaslom - ezen kívül kicsit eljárt felette az idő. Azért nyugodt szívvel ajánlom.

Pontozás:

imdb: 5.6 (5 év alatt 0.2-t emelkedett.)

Szerintem: 4/5

Utólagos szerkesztés: Most láttam, hogy új címet kapott a The Couch Trip, ezentúl Őrülten jónak nevezik majd. (Megjegyzés: Mindkét címen fut, attól függően, hogy melyik csatorna adja.)

Hírek:

- Dan Aykroyd írója, producere és egyik főhőse lesz a Szellemirtók 3-nak jövőre, valamint ő szólaltatja meg a Dorothy of Oz Madárijesztőjét is. (Előbbiben végül csak apró beugró szerepe lett, de a film maga se a Szellemirtók 3...)

Várható írások: Funny Games (amerikai változat), 13 kísértet, Halloween: Feltámadás. (A középsőről mégse írtam.)