Elérkezett hát az idő, megnéztem a Spock nyomábant, így most már az elsőtől a tizenegyedikig az összes Star Trek-mozifilmet láttam. Ahogy a készítők ennek a résznek az esetében, én is csinálok egy kis áttekintést, hogy mi történt a harmadik epizódig:
Az első egész estét betöltő kalandban (The Motion Picture) az Enterprise legénysége jó tíz év után megint itt van, hogy szembenézzen egy elképesztő erejű, isten-szerű pusztító hatalommal bíró valamivel, ami a Föld irányába tart. Miután megfejtik a rejtélyt, hogy mi ez a valami, természetesen "legyőzik" - Babylon 5-effektus, ott is az egyik korai rész végén a szupererős telepata "halálakor" megtörténik az, ami itt. Ezek után Kirk kapitány (William Shatner), csapatával együtt, a következő bevetésen (The Wrath of Khan) a titokzatos Teremtés nevű terraformáló készülék megszerzésére irányuló összeesküvésbe csöppen. Egy rég nem látott ismerős, a bosszúra éhes szuperember, Khan (Ricardo Montalban); valamint a kapitány egykori szerelme és annak eltitkolt gyermeke is felbukkan. Khan halálos csapdájából végül csak Spock (Leonard Nimoy) önfeláldozása révén menekülnek meg a többiek - a rosszfiú így legyőzetik, de igen magas áron. A technika legújabb vívmánya pedig kifejti hatását, ám ennek nem várt következményei lesznek...
... amikkel a Star Trek III-ban kell szembesülniük hőseinknek. Ugyanis a Teremtés felkelti egy radikális klingon-csapat érdeklődését (élükön Christopher Lloyd), akik elindulnak felderíteni a "fegyver" titkát, valamint az effektusát vizsgálva Kirk fia, David (Merritt Butrick) és Saavik (Robin Curtis) is a helyszínre mennek. Ezalatt a csúnyán szétlőtt, öreg Enterprise az űrdokkban vesztegel, ahol bejelentik a legénységnek (Shatner, DeForest Kelley, George Takei, James Doohan, Walter Koenig és Nichelle Nichols), hogy a hajót leszerelik. A csalódott hősöknek azonban nem kell sokáig várniuk egy új kalandra, hiszen kedvenc kapitányunk tudomást szerez arról, hogy Spock tulajdonképpen mégsem halott: lelke a jó doktorba költözött, a teste pedig még mindig ott hever valahol az űr egyik távoli bolygóján. Így aztán elkötik az Enterprise-t és beindul a hajsza, ahol a három "kutatócsoport" végül találkozik egymással, meg a nem várt fordulatokkal!
Mielőtt bármi mást mondanék, leszögezem, hogy ez volt az Űrlázadás mellett az egyetlen olyan rész, ami nem tetszett. Miután a negyedikben folyton azon poénkodnak a többiek, hogy Spock halhatatlan lett, így most valami marhanagy durranást vártam. Ehelyett kapom a Kirk-féle sztorivonalat, ami teljesen kiszámítható, mivel már láttam a következő részt; aztán ott a Saavik-David rész, aminek gyakorlatilag nincs értelme, és végül a frankó klingonok, de ez korántsem elég a mozi megmentésére. Az alap történetszálat, az "élesszük fel a rajongók kedvenc űrlényét"-eseménysort már az ötödik percben ki lehet találni, a másik kettő pedig értelmetlen - David sorsának alakulása viszont a folytatásban megmagyarázza Kirk hozzáállását a tarajos fejűekhez. Leonard Nimoy beült a rendezői székbe és emiatt szinte alig szerepel - csak az elején lévő visszatekintésben és a legvégén láthatjuk, hiánya azonban eléggé rányomja a bélyegét az egész filmre. Kirk a szokásos, McCoy doki viszont többet van jelen és kevesebbet viccelődik. A többi szereplő nem túl érdekes, maximum azt érdemes még megemlíteni, hogy Chekov megszólal oroszul.
Lássuk az új alakokat! Robin Curtis a nyomába se érhet Kirstey Alley-nek, bár a lángoló véres jelenetben elég jó volt. Lloydot nagyon különös volt főgonoszként látni, de kitűnően teljesített: ő az egyetlen igazán eredeti figura az egész játékidő alatt. [Azért a Roger nyúl a pácban-ban is ugyanilyen gonosz volt.] A mellékalakok közt van Mark Lenard (Sarek, Spock apja), Miguel Ferrer (egyetlen pillanatra tűnik fel, de nagyon jellegzetes arca van, így könnyen felismertem) és John Larroquette (a Maltz nevű klingont alakítja - ő volt pl. a House-ban a kómás pasas, és a Kitúr-lak férfi főhőse). Harve Bennett pedig a pénzelés és a forgatókönyvírás mellett a videó-visszajátszó gép hangját is adta:)
Az effekteken most lehet talán először látványosan észrevenni az idő múlását: bár az űrlény-maszkok és a modellek megfelelőek lettek, sajnos a planéta, ahol a cselekmények zajlanak, igencsak műanyag-látszatot kelt. Pozitívumok a gusztustalan űrférgek és a klingonok király egyenruhái. Az első 10-15 percben egyébként feltűnően sok anyagot használtak fel a Khan haragjából, ez kicsit hülyén veszi ki magát - pláne, hogy még a főcím alatt is a már látott képsorok mennek. Azért ide sikerült egy nem várt fordulatot betenni, de számomra, aki anno elsőnek az Új Generációs filmeket látta, mégsem volt nagy dolog.
Néhány érdekesség: Nimoy volt az első a szereplők közül, aki Űrszekerek-filmet rendezhetett. A forgatást veszélybe sodorta egy hatalmas stúdiótűz - Shatner segített tüzet oltani és kimentett egy alkalmazottat a lángok közül, de később azt mondta, csak azért tette, hogy nehogy leálljon a forgatás:) A klingon-maszkok felrakása két órát vett igénybe. A nagyon gyorsan felnövő Spockot összesen heten keltik életre: testét Carl Stevens, Vadia Potenza, Stephen Manley és Joe W. Davis játszotta el, mellettük persze a rendező is, és az őt helyettesítő kaszkadőr, Steve Blalock. A hetedik ember pedig a hangját kölcsönző Frank Welker volt. Mindenki kedvenc vulcanijának életre keltője örült, hogy csak ilyen kevés időt kellett a kamera előtt töltenie és így eljátszott egy plusz szerepet: ő a turbólift hangja (a stáblistán Frank Force-ként szerepel). A USS Grissomot az Apollo-1-űrprogramban életét vesztet Gus Grissomról nevezték el. Saavik elvileg félig vulcani, félig romulan, de az ezt igazoló jelenetet az előző epizódból kivágták; itt pedig nem került előtérbe - a Star Trek III-ból készült regény mégis megemlíti ezt. Christopher Lloyd egyszer azt nyilatkozta, hogy az itt alakított Kruge parancsnok a kedvenc szerepe eddigi pályájáról.
A Spock nyomában 17 millió dollárból készült és 87 milliót hozott. A kritikának nagyon tetszett Leonard Nimoy rendezési stílusa, azt mondták, megragadta és visszahozta a tv-show hangulatát. Ezen kívül az effekteket szintén elismerték, viszont a negatív megjegyzéseket azért kapta, amit én is kiemeltem: a történet miatt.
Összefoglalva: A szokásos csapat egy karakteres gonosz ellen, de az egész eseménysor végtelenül unalmas, kitalálható és emiatt az egész film elúszik. Lehet, hogy anno nagyot ütött, de én inkább ajánlom a negyedik vagy a hatodik részt!
Pontozás:
imdb: 6.6 (5 év alatt 0.1-et emelkedett.)
Szerintem: 2/5
Hírek:
- Christopher Lloyd a Time, The Fourth Dimension című sci-fiben játszik legközelebb, amit 2012-ben nézhetünk meg. A sztori a dimenzióutazásra fókuszál, Lloyd a főhős.
- John Larroquette a hamarosan látható Zöld Lámpásban szinkronizál. (Erről már írtam azóta.)
- Frank Welker ismét robotot alakít, a Transformers: Dark of the Moonban a műholddá változó Álca kommunikációs tisztet, Fülelőt (Soundwave) szólaltatja meg. (Erről is írtam.)
Várható bejegyzések: Az éhség, Kopaszkutya.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.