Isten hozott minden kedves nézőt újra itt, a Truman Show-ban, a világ legnézettebb műsorában!

Truman Burbank (Jim Carrey) hamarosan harminc éves lesz. Biztosítási ügynökként dolgozik egy Sea Haven (Tengeri Menedék) nevű, szigeten lévő kisvárosban. Van egy felesége (Laura Linney) és egy jó barátja (Noah Emmerich), a városka rengeteg lakója pedig ismeri-kedveli őt. Sea Haven azonban egy stúdióban van felépítve, a feleség, a barátok, a szülők és a többi ember pedig színészek - csak Truman az igazi. Egy nem kívánt terhességből született gyermek, akit örökbe fogadott egy tv-stúdió, és születésétől kezdve a nap 24 órájában követik őt a kamerák, bemutatva, mit csinál, milyen élményei vannak, mik foglalkoztatják, stb. Truman egész élete a képernyőn zajlik és ő nem is tud róla... Azonban most, hogy harmincadik születésnapja közeleg, egyre több furcsaságot tapasztal maga körül. Eltűnő-feltűnő embereket, ismétlődő dolgokat, égből alázuhanó reflektorokat lát és nemsokára huszonkét éve halottnak hitt apja is megjelenik. A show-nak folytatódnia kell, de a főszereplő napról-napra egyre biztosabb lesz abban, hogy ki kell szabadulnia onnan, ahol van - bármi legyen ez a hely. De mit fog ehhez szólni a műsor kitalálója, Christof (Ed Harris) és a stúdió emberei?

Újra itt vagyok, ezúttal egy olyan filmről írok, amit remélem már mindenki látott. 1998-ban még korántsem voltunk úgy elborítva a valóságshowk áradatával, mint ma. Minden csatornán megy legalább egy, mert lépést kell tartani a konkurenciával. Való világ, Megasztár, X Faktor, Álomépítők, régebben volt a Big Brother, a Csillag születik és még sorolhatnám. A Viasat3 és a viva pedig tesznek róla, hogy nehogy külföldi kukkoldák nélkül maradjunk; itt vannak a terhes tinik (jó példa a műfajra), az elkényeztetett hülyepicsák, a pléjbojnyulak, a kocsialakítósok, a tetoválósok, a nagy ők meg még Isten tudja kik. De hogy említsek valami minőséget is, a Discovery-n látható néha az Amcsi motorok, ami tök jó kis sorozat (ismeretterjesztés és valóságshow egyben) a Viasat pedig adta a Topmodell leszek!-et, amiben lehet röhögni a sok köcsögön, meg a rengeteg "hozzáértő" sznob baromarcún - és egy csomó szép lány a főszereplő:)

Szóval annak idején Andrew Niccol író-producer és Peter Weir rendező azt a ma már nem annyira elképesztő ötletet vitte vászonra, hogy milyen lenne, ha lézetne valaki, akinek az egész életét mások irányítják, aki hazugságban - egy mesterséges világban - él, valójában semmiről nem dönthet maga és még hihetetlen hasznot is hajt "urainak"? Nem fogok magasröptű, énhűdenagyonértekhozzá-gondolatokat írni erről a moziról, mert tök fölösleges. Ez arról szól, amiről szól és persze rengeteg mindent bele lehet magyarázni, de minek? A netről vett két magvas gondolatot azért beszúrnék: Truman hatalmas tömegeket inspirál, ő határozza meg az életüket - az általa élt "amerikai álom" az, hogy maradjon boldog és ne vegyen tudomást a körötte lévő világról.

Szerintem például Trumant a szeretet döbbenti rá arra, hogy a valóság mégsem igazi körötte. Édesapjának elvesztése után eltüntetik a szép Sylviát (Natascha McElhone), akibe hősünk első látásra beleszeretett - a lány pedig úgy próbál harcolni a műsor irányítói ellen, hogy megkísérli felnyitni az utána epekedő férfi szemét... Mindketten, akiket elvettek a címszereplőtől, nagyon fontosak voltak számára és mivel tudja, hogy Sylvia él még, ezért meg akarja keresni őt - ehhez pedig el kéne hagynia a szigetet és ez az igazi hajtóerő a számára.

Ez Jim Carrey első komoly szerepe, amiben vannak vicces pillanatok, de elsősorban mégis dráma/játékfilm, így a gumiarcú színésznek lehetősége volt megcsillogtatni tehetségét az elgondolkodtató műfajban. Mellette kiemelkedő még Ed Harris, aki valami baromijól alakítja a producert, Truman világának tulajdonképpeni istenét. Emmerich sem rossz, de Carrey lejátssza őt a vászonról, Natascha McElhone pár perces jelenetei pedig egészen elhomályosítják Linney-t. Mellettük ismertebb arc a riportert alakító Harry Shearer (a Spinal Tap oszlopos tagja és a Finucci-fivérek egyike) és a stúdiómunkást játszó Paul Giamatti.

A történet nagyon izgalmas és érdekes, még többszöri nézésre is, a látványvilág az ötvenes éveket idézi és külön figyelemre méltóak még a világ számos pontján a műsort néző rajongókat bemutató képsorok. Rengeteg élénk szín van, sosincs rossz idő, Sea Haven látszólag maga a Paradicsom. Kiemelném a remek aláfestő zenét, amit Burkhard Dallwitz és Philip Glass szereztek (utóbbi látható az egyik jelenetben, ő a szintetizátoros fickó).

Érdekességek: Christof szerepére eredetileg Dennis Hoppert kérték fel, ő azonban pár nappal a forgatás megkezdése előtt kilépett, szakmai okokra hivatkozva. Peter Weir megbízását Andrew Niccol javasolta. A rendező választotta ki Jim Carrey-t, aki azonban csak egy év múlva ért rá, a készítők úgy döntöttek, megvárják. A forgatókönyv ez alatt a várakozási idő alatt egy tucat megújításon esett át, valamint készült egy könyvnyi adathalmaz a Truman Show világáról és a benne dolgozó emberek háttértörténetéről, amiket az adott karaktereket alakító színészek is formálhattak. A filmet olyan felbontással forgatták, ami a tévére, leginkább a reklámokra jellemző, ezzel fokozva a show-műsor-jelleget. A forgatás alatt a hangulat megőrzésének érdekében a stábtagoknak tilos volt addig elkészült vicces Jim Carrey-művekből idézni:) A főszereplő szokásos 20 milliós gázsija helyett megelégedett 12-vel - a szerződése szerint kérhetett forgatókönyv-átírásokat, ezért nehéz volt együtt dolgozni vele, de a rendező elismerte improvizációs képességeit, nagyobb teret engedett neki és így jól tudtak együttműködni. A tükör előtt álló részeket Carrey mindig ott helyben találta ki.

A Truman Show Téveszme vagy Truman-szindróma

2008-ban Joel és Ian Gold, akik testvérek és pszichiáterek, közösen publikáltak egy esettanulmányt, amelyben öt, Joel által kezelt betegről írnak, akik skizofréniában szenvedtek, de valamilyen oknál fogva azt hitték, hogy egy megrendezett tvshowban élik az életüket. Hárman közülük örültek neki; a negyedik elutazott New Yorkba, mert azt hitte, hogy a 9/11-et csak a saját showjának bonyolítására találták ki; az ötödik pedig úgy hitte, hogy meg kell másznia a Szabadságszobrot, aminek a tetején a volt középiskolai barátnője várja, és ezzel végre kiléphet a saját műsorából. Az elnevezés abból ered, hogy az ötből hárman megnevezték e filmet, mint példát a helyzetükre. A kialakulást a nyilvánosságra éhes közvélemény nyomása és az okozza, hogy a páciensek valamilyen magyarázatot kezdenek keresni a körülöttük hirtelen megmagyarázhatatlan módon megváltozó világra. Eddig körülbelül negyven eset ismeretes a világon, ennek ellenére a Truman-szindrómát hivatalosan még nem ismerték el létező mentális betegségnek.

Vissza a filmhez: 60 millió dollárból lett, 264 milliót hozott máig, a közönség és a kritika imádta. Az amerikai Popular Mechanics című tudománnyal és technikával foglalkozó lap a 10 leginkább jövőbelátó sci-fi közé választotta. Három Golden Globe-ot nyert: Legjobb Drámai Főszereplő (Carrey), Legjobb Mellékszereplő (Ed Harris), Legjobb Zene (Dallwitz és Glass); valamint a Brit Filmakadémia Legjobb Rendező (Weir), Legjobb Eredeti Forgatókönyv (Niccol) és Legjobb Díszlet (Dennis Gassner) díjait is besöpörte. Végezetül kapott két Saturn Awardot (Legjobb Fantasy, Legjobb Forgatókönyv) és egy Hugot (Legjobb Dráma).

Nekem tetszett, az egyik legnagyobb vívmány benne a befejezés, ami után az ember hirtelen gondolkodóba esik, hogy vajon mi történik majd ezután? Nézzétek meg és aztán gondolkodjatok ti is:)

Pontozás:

imdb: 8.1 (5 év alatt 0.1-et emelkedett.)

Szerintem: 5/5

Hírek:

- Andrew Niccol írja és rendezi a Now című sci-fit Olivia Wilde-dal (bővebb info róla a Tron: Legacy-bejegyzés végén) valamint a legújabb sztefáni mejer-adaptációt, a The Hostot. Ebben a dagadt tinipicsák kedvenc írónője az eddig tökös vámpírok után, ha jól értelmeztem, a démonokat is lealacsonyítja majd...  Apropó, hallottátok, hogy a People's Choice Awardon a harmadik tvájlájt lett az emberek kedvenc filmje, a legjobb színésznő meg kriszten sztyúárt? Nem undorító, hova tart a világ? (Előbbiből lett a Lopott idő, utóbbiban pedig démonok helyett űrlények vannak.)

- Jim Carrey a Mr. Popper's Penguins című pingvines vígjáték/drámában szerepel majd - így első ránézésre ez bukásra ítéltetett...

- Noah Emmerich a Super 8 című horrorban fog szerepelni, amit J.J. Abrams rendez. (Erről azóta olvashattok a blogon.)

- Paul Giamatti mellékszerepel a John Dies At The End című horror-sci-fiben, aminek a középpontjában egy új tudatmódosító szer áll. (Erről is van már cikk.)

Tegnap éjjel megnéztem A Sötét Lovag-dvdm első lemezét, ma folytatom a másodikkal, amin csak extrák vannak. Hamarosan megérkezik hozzám a Watchmen Rendezői Változata (3 órás!) és mivel ma sem lesz semmi a tvben, ezért este a Serenity-dvdvel folytatom a listámat.