Megint Star Trek. Az előző két részt (a harmadikat és a negyediket) nem tudtam megnézni, mert sem pénteken, sem múlt hét vasárnap nem voltam itthon, de a negyediket adni fogja nemsokára az HBO, a harmadikat meg ki tudom venni kölcsönzőből vagy letöltöm. Egyébként a most tárgyalt ötödik epizódban csak egyetlen dologgal utalnak vissza az előző részekre, így nem számít, hogy láttam-e őket.

Az ötödik egész estés kaland középpontjában a három nagy öreg, Kirk (William Shatner), Spock (Leonard Nimoy) és McCoy doki (DeForest Kelley) barátsága/bajtársiassága áll. Láthatjuk őket közösen kikapcsolódni, együtt dolgozni és együtt harcolni. A legújabb feladat egészen egyszerűnek tűnik: az Enterprise-nak a semleges zónában lévő Nimbus III-ra kell mennie, ahol egy kisebb lázadás tört ki. A hajó viszont korántsem megfelelő állapotú, még szinte semmi nem működik rajta.

A célállomás pedig meglepetéssel szolgál, ugyanis a látszólag túszként fogvatartott nagykövetek maguk is a lázadó csapat tagjai, a vezetőjük pedig egy vulkáni, Sybok (Laurence Luckinbill), aki fajtársaival ellentétben csupa érzelem. A váraltan események sora folytatódik, a kapitány hősködni akar, a doktor zsörtölődik, Spock pedig megint erkölcsi dilemmákon töpreng. Ezalatt a fedélzeten lévő föderációs tisztek közül egyre többen csatlakoznak Sybokhoz, aki egy nagyon veszélyes kísérletre készül: az Univerzum közepét a többi résztől elzáró Nagy Választófalat akarja áttörni újonnan szerzett

"hajójával". Ez még senkinek sem sikerült - de ugye ennél a csapatnál a lehetetlen nem létezik:D

A kérdés már csak az, hogy mit rejthet a középpont?

A rendező ezúttal maga Shatner volt, aki állítólag megirigyelte Nimoy-tól az előző két rész dirigálását. Kirk életre keltője meggyőzte Harve Bennettet, hogy legyen producer, együtt találták ki a sztorit, sőt, Bennett egy egészen kis szerepig még a képernyőn is látható, egy admirálist játszik. Gene Rodenberry társproducer és kreatív munkatárs volt.

Az események kicsit zavarosak. A nyitójelenetnél nem értettem, mi történik - aztán jön ez a lázadás és túlságosan kihangsúlyozzák, hogy három birodalom követei vannak ott, tilos a fegyverviselés, stb. Érthetetlen, hogy a romulanok miért nem mennek oda rögtön balhézni, merthogy a klingonok mennek és három-négy jelenetben megint felirat nélkül brekegtek, úgyhogy ott egy alkalommal ki is mentem a konyhába, mert úgyse értettem volna meg a párbeszédet. Aztán jön a nagy utazás és gondolom, sejtitek, mi a végeredmény. Nagy kérdésekkel szeretne foglalkozni A végső határ, például a magánnyal, a Teremtés kérdésével, Isten létével, az emberi kíváncsisággal, stb., de nem nagyon sikerül neki. Az elején lévő hegymászás és kempingezés viszont az eddigi legviccesebb jelenetek közé tartozik, ezt mindenképpen el kell ismernem:)

A régi nagy csapat utoljára utazott együtt az Enterprise fedélzetén ekkor. Kirk megint nagyon fiatalos, Shatner ismét remek formába hozta magát a forgatásra. Kelley-n nagyon látszik az öregedés, Nimoy-on nem annyira, bár már rajta is megjelentek kis zsírpárnácskák:D Sulu és Chekov (George Takei és Walter Koenig) viszont mintha egyáltalán nem öregednének, Uhura (Nichelle Nichols) nagyasszonyosodik, de leginkább szegény Scotty-t (James Doohan) viseli meg az öregedés. Laurence Luckinbill baromijól játszik, Sybok egy nagyon szimpatikus "gonosz", végig szurkoltam neki.

A mellékszereplők közt taláhatjuk még Michael Berrymant (eredeti Sziklák szeme, Mötley Crue: Smokin' In The Boys' Room-klip) és George Murdock-ot a Narancsvidék filmből (ő volt a tolószékes Bob, itt nagy szakállal látható), valamint kiemelném még Charles Coopert, aki a klingon követ/tábornok – a képen ő látható.

A speciális effekteket már nem az ILM csinálta, hanem egy másik, jóval kisebb cég - ez leginkább a befejezésnél érezhető, ami eredetileg teljesen másmilyen lett volna, de az idő és a költségvetés nem engedte meg, hogy Shatner kezdeti elképzelését valósítsák meg. A végeredmény minőségét tovább befolyásolta, hogy a látványvilág létrehozásával megbízott cég munkái korántsem voltak olyan szintűek, mint az ILM-é; és az összes trükkfelvétel összehozására mindössze három hónapjuk volt, ami a szokott idő fele. A rendező úr minden teszt-jelenetet meg akart nézni, és ha valami nem tetszett neki, azt csak hosszadalmas munkával tudták kijavítani. A Paramount semmiképp sem volt hajlandó emelni a költségvetést, a meglévő pénzből pedig csak gyatra minőségre tellett volna, ezért az olyan dolgok, mint a Pokol megjelenítése, vagy a Shatner által megálmodott füstölgő kőszörnyek kimaradtak a végső verzióból. Továbbá ekkoriban volt egy írósztrájk, ez pedig újabb akadályt jelentett a már így is problémás produkciónak.

Érdekességek: A hegymászás közbeni leesést Ken Bates kaszkadőr csinálta meg egy speciális kötélrendszer segítségével - ez a mai napig a legnagyobb filmes szabadesés, amit Amerikában végrehajtottak. Nicholas Meyernek, aki már több részt írt/rendezett, felajánlották a lehetőséget, hogy vegyen részt ebben, de ő nem akart/más források szerint nem ért rá. George Takei újfent tiltakozott Sulu eljátszása miatt, most főként a rendező személye volt az oka - de Shatner megint rádumálta. A sorozat történetében itt található a legnagyobb élőlény, amin Spock a vulkáni kábító-fogást alkalmazza: egy ló az:D A főhősök, elsősorban Kelley, nagyon élvezték az akciót, amiben karaktereik részt vehettek. Shatner ezelőtt már rendezett epizódokat a sorozatból, meg színdarabokat, Takei szerint pedig még a stúdió nyomása és az idő szorítása ellenére is kreatív módon tudott dolgozni, fenn tudta tartani a pozitív alaphangulatot. Sybokot a tv-s hittérítők ihlették:) A Paramount nagymértékben siettette a készítést, mert szerintük a negyedik rész után eltelt idővel a közönség érdeklődése alábbhagyott a Star Trek irányába, így a még meglévő hullámokat minél előbb meg akarták lovagolni. Néhány jelenetet a IV. epizódból emeltek át, pl. az űrdokk-szekvenciákat. Egy vélemény szerint a Star Wars mitikus-természetfeletti jellegével szemben a Trek a racionális gondolkodásba és a technikába veti a "hitét". 

Rodenberry-nek a történet rengeteg eleme ellenszenves volt, leginkább a Sybok és Spock közti kapcsolatot kifogásolta; a filmben lévő egyik ötlet pedig olyan, mintha A Mozifilmből vették volna - ezt én is észrevettem. A végső határ kis híján 28 millió dollárból készült, 70 milliót hozott a mai napig. A kritika nagyon leszólta, csupán néhány pozitív bírálatot kapott, elsősorban Luckinbill játékáért. A Nemesis megjelenéséig erre váltották a legkevesebb jegyet az Űrszekerek történetében, mind Shatner, mind Bennett úgy érezték, hogy majdnem sikerült kivégezniük a sorozatot ezzel a résszel. Munkájukat három Arany Málnával díjazták: Legrosszabb Film, Legrosszabb Színész (Shatner) és Legrosszabb Rendező. Állítólag a folytatást csak azért készítették el, mert a Trek 25 éves évfordulója volt...

Az eredeti DVD-kiadására semmilyen extra nem került, később "kárpótlásul" kiadták a kétlemezes extra verziót. A rendezői változatot viszont akadályozta, hogy a stúdió nem adott pénzt rá, így a The Final Frontier talán soha nem lehet olyan, amilyennek a direktor akarta. A rajongótábor viszont maga is próbálta/próbálja javítani a filmet: különböző házilag készített speciális effektusokkal felturbózott részletek megtekinthetőek a világhálón.

Szerintem az alapötlet nem újdonság, de van egy remek "főgonosz" és néhány humoros jelenet; viszont az összkép még így sem az igazi... Talán ekkorra a régi legénység már tényleg elfáradt és alig maradt kaland, amiben még nem vettek volna részt.

Pontozás:

imdb: 5.4 (5 év alatt 0.4-et emelkedett.)

Szerintem: 3/5 (Az eleje remek, Sybok remek, a háromnegyedénél nagyon izgalmas, a vége szörnyen béna.)

Hírek:

- Michael Barryman továbbra is nagyrészt a horror-iparban kap szerepeket külsejének köszönhetően: Tony Toddal és Kane Hodder lesz látható majd a Cutban, valamint játszik még a Stingy Jackben, mint címszereplő - amennyit olvastam belőle, az alapján ez valami „Halloween találkozása a Firefly-klánnal”-buli lesz...

Készül az írás az Aranyoskámról. Most lett vége pár perce a Star Trek VI. részének, ezt remélhetőleg már holnap olvashatjátok. Ma lesz még: Aranyeső Yuccában és a Happy End Audrey Tautou-val. (Azóta mindegyikről napvilágot látott egy-egy írásom.)