Úgy 6 év után végre megint megnéztem az Airplane!-t. Szinte nem is kezdődhetne jobban az év.

     Főhőseink egy egészen hétköznapi repülőútra készülnek. Minden jól megy egy ideig. Ted (Robert Hays) olthatatlan szerelméről próbálja meggyőzni az egyik légikisasszonyt, Elaine-t (Julie Hagerty). A főpilóta Tétel kapitány (eredetileg Oveur, Peter Graves), sima útra készül, így még az egyik kis utasra is van ideje. A gépen utazó összes személy a világ legbiztonságosabb helyén érzi magát. Egészen addig, míg kiderül, hogy baj volt a felszolgált étellel, többen, köztük a három pilóta is rosszul lesznek. A fedélzeten lévő egyetlen orvos (Leslie Nielsen) a segítségükre siet, ám nincs senki, aki le tudná vinni a gépet. A robotpilóta bedöglik, de úgy tűnik, a háborús múlttal rendelkező Ted képes megoldani a problémát. A földi irányítóközpontban McCroskey (Lloyd Bridges) és Kramer (Robert Stack) is rendelkezésére áll, így igazán nem lesz nehéz letenni a vasmadarat...

     Vérbeli katasztrófafilmről lenne szó, ha nem annak paródiája lenne mégiscsak. A Zucker-testvérek, Jim Abrahams-szel karöltve gondoskodnak a szórakozásról. És persze a színészek, akiknek teljesítményét bármilyen mai béna, úgymond drámai színész megirigyelné. Nielsen, Bridges, Graves és Stack egyaránt komoly területről érkeztek, egyik férfi sem alakított még vicces figurát. (Állítólag azért választották őket, mert az említett alkotóhármas úgy vélte, csak borzalmas komikus színészek léteztek a filmiparban akkoriban.) És valóban: ők, mintha ezekre a szerepekre születtek volna. Óriásiak. Meg a többiek is egyébként.

      Kifigurázásra kerül Spielberg hegyes fogú ragadozóról készült filmje, a Szombat esti láz, és az alapul szolgáló Zero Hour című '57-es katasztrófafilm is. Illetve a legtöbb komolyabb témájú alkotásban használt klisék, úgymint aggódó jövőbe tekintés; szerelmesek egymásra találása; feszültségkeltő jelenetek, stb. A zene kiváló, a háttérben történő megmosolyogtató pillanatok megfizethetetlenek. Az egész film olyan klassz, hogy bármilyen mély mondanivalóval rendelkező művel egy lapon említhető, szerintem. Minden apró részlet az utolsó cseppig kidolgozott, ütősek a poénok, a színészek, mint már említettem egyáltalán nem vették félvállról a dolgot, hanem beleadtak apait-anyait. Még Kareem-Abdul Jabbar is remekel.

      A folytatás gyakorlatilag csak ebből építkezik, jóval gyengébbre sikeredett. Az első rész viszont 1980-ban a 4. lett a legtöbbet kaszáló filmek között az USA-ban, és még a kritika is szerette. A nézők körében legendás klasszikussá vált, 2006-ban megkapta a legjobb vígjáték címét egy szavazáson. Pedig mindössze 34 nap alatt készült. Valószínűleg azért lett ilyen népszerű, mert egészen újfajta humorral rendelkezett. Nem erőszakos, nem rasszista (na jó, azért helyenként lehet annak nevezni), nem alpári, hanem inkább intelligens, sok-sok szóviccel, meglepő megoldásokkal. Sokaknak lehetett inspiráció, például a Farelly-tesóknak az volt, egyikük elmondása szerint nem is lennének azok, akik, ha nem lett volna a ZAZ trió. (Az már mellékes, hogy a legtöbb farelly-s izé szerintem lószart sem ér.) 

     Jó sok hülyeség plusz kellő mennyiségű marhaság és kiváló színészek egyenlő nagyon jó film. Azért a magyarra lefordított poénok nem mindig jók, nyilván ez kiküszöbölhetetlen. De hogy lett vajon Ted Strikerből Ted Pájnacsősz (?) ? :) :D

A legendás jelenetekből következzék most 4, hasonló témában.