Ez a film szerintem olyan, mintha valaki összeszedte volna a 80-as évek legsikeresebb zenéit és kitalált volna hozzájuk egy történetet.

     Romy (Mira Sorvino) és Michele (Lisa Kudrow) legjobb barátnők ezer éve és együtt is laknak. Egyikük sem az a tipikus lángész, a legfontosabb számukra, hogy jól nézzenek ki, és ismerjék az aktuális trendeket. Előbbinek van egy béna állása, és munka közben találkozik egy régi osztálytársukkal, Heatherrel (Janeane Garofalo), aki egy lehetetlen csaj és tőle megtudja Romy, hogy tízéves érettségi találkozójuk lesz két hét múlva. Most aztán bele kell húzni, gondolják. Kell rendes meló, két pasi és menő szerkók, hogy aztán minden hülye, akivel egy suliba jártak, irigykedjen rájuk és szarul érezzék magukat, amiért a két szőke barátnő oly sikeres. De ezt el is kell érni valahogy...

      A két, a valóságban nagyon is intelligens színésznő kitűnő a filmben, Lisa Kudrow a Jóbarátok Phoebe-jeként is hasonlóan gyagya. Egy színpadi mű az alapja a Romy és Michele-nek, amiben annak idején Lisa játszott. A lényege az egésznek valójában az, hogy a középiskolai évek mindenki számára emlékezetesek maradnak, akár a legnépszerűbb, akár a ciki kategóriába tartozott is az adott személy. A rossz természetesen elnyeri büntetését, hiszen az annak idején bálkirálynővé választott Christy Masters (Julia Campbell) borzalmas házasságban él az akkori bálkirállyal, Billy-vel (Vincent Ventresca). És persze megkapják a magukét főszereplőinktől is.

      A film egy része a csajok visszaemlékezéseiből áll, így láthatunk szörnyű haj- és ruhakölteményeket. A zenéket pedig tényleg az évtized legnagyobbjai, vagy éppen legrongyosabbra játszott előadói szolgálják: Cyndi Lauper, Robert Palmer, Culture Club, The Pretenders, Bananarama, Belinda Carlisle, satöbbi. A mellékszereplők közül ismertebbek Alan Cumming és Jacob Vargas. Összességében a film egy bugyuta sztori jó kis zenékkel, nagyon jó főszereplőkkel, egész jó poénokkal. Még bőven azelőtt láttam először, hogy én magam középiskolássá váltam volna; láttam középiskolásként is és most, amikor már adószámmal rendelkezem és hasonló cukiságok leselkednek rám a mocskos felnőttvilágban. Nosztalgikus élmény volt számomra és megerősített abbéli hitemben, hogy középsulisnak lenni volt a legjobb.

     Ajánlom Jóbarátok-rajongóknak, meg akiknek általában tetszenek az amcsi vígjátékok, azoknak ez is elnyeri a tetszését szerintem. Mindenképpen jobb, mint amiket manapság futószalagon gyártanak Hálivúdban.

Itt pedig következzék az egyik felbukkanó dal, amelynek klipjét már sokan próbálták utánozni, kevés sikerrel. Robert Palmer rovat:

És ne feledje el senki kitenni ma este a csizmáját az ablakba!!!!!!!!!!!!!!