Mel Gibson neve egy időben garancia volt a mocskosul nagy kasszasikerre. Ez a film akkoriból való.

     Ő alakítja Nick Marshallt, aki egy igazi nőcsábász, bár a gyengébbik nem inkább a "rohadék", "faszkalap" vagy esetleg a "surmó" jelzőket fecsérli el a jellemzésére. Szó nélkül átgázol bárkin, csak a saját érdekeit tartja szem előtt, még egy szem lánya, Alex (Ashley Johnson) is csak egy zavaró tényező számára. A nők neki csak ideig-óráig kellenek, egy igazi bunkó a pali. Egy nap azonban érdekes, mármint életveszélyes dolog történik vele; áramütés éri a lakásában. Másnap pedig arra ébred, hogy hallja a nők gondolatait! Ez aztán maga a borzalom, gondolja hősünk. Viszont egy Bette Midler által életre keltett pszichológus ráébreszti, hogy ez a különleges képesség csak a javára válhat. Tehát innentől kezdve Nick élete fenékig tejföl - lenne, ha nem lenne minden történetben valami alapkonfliktus. Aki egy nő, Darcy (Helen Hunt), és aki az ő főnöke valami reklámcégnél. Szóval Darcy az útjában van a főszereplőnek, de közbeszól Nick képessége, aminek köszönhetően egyáltalán nem úgy alakulnak a dolgok, ahogyan ő azt szeretné...

     Maga a sztori nagyon jó, mert erre ki ne lenne kíváncsi, sőt az urak valószínűleg szívesen birtokolnák is az említett képességet. És Mel Gibson, aki sokáig a kedvenc hálivúdi színészem volt, abszolút passzol a figurájához, isteni mosolya van és satöbbi. Helen Hunt kellően kedves, tele a film igazi röhögős poénokkal, a Sinatra rajongók meg talán le is hidalnak tőle. Bette Midler mellett kis szerepben feltűnik Lisa Edelstein alias Dr. Cuddy, Lauren "Mary Samsonite" Holly, Marisa Tomei és Alan Alda is. Jó sok klisével találkozhatunk és így, hogy sokadszorra láttam, ölég unalmas volt helyenként.

     Összességében megéri megnézni, de Mel Gibson nélkül azért nem lenne túl jó. Videjó helyett ezúttal álljon itt egy fura filmes asszociáció. Jóestét.