Az író és a rendező Richard Curtis, aki nélkül nem lenne például Mr. Bean. Induljunk ki ebből. Meg az Igazából "leginkább unalmas, de Bill Nighy-t megfelelő arányban felhasználó" szerelem is az ő műve. És itt a lényeg: Bill Nighy. Mert leginkább miatta, meg a világbajnok zenék miatt nézhető, ill. hallgatható a film.
Vegyünk egy szerencsétlen tinédzsersrácot (Tom Sturridge), akinek muszáj végigkísérnie a nézőt a film eseményein, meg néhány jófej idiótát. Mindezt helyezzük a hatvanas évek Angliájába, azon belül is egy extramenő kalózhajó deszkáira, és már kész is a film. Konfliktustényezők: a kamaszkor keservei meg a brit kormány. Utóbbi be akarja tiltani az erkölcstelen és mindenféle jó ízléstől mentes pop- és rockzene sugárzását a Radio Rockon.
Sikerült nagyon elvetemült embereket összegyűjteni a történetbe. Davy Jones megtestesítője itt Quentin, a hajó tulaja. A rádiódídzsék vezetője a Báró (Philip Seymour Hoffman). Van itt gátlástalan viccesember, mindenki által utált gyagya, "a legszexisebb ember a bolygón", nehéz felfogású gyagya, okos hírolvasó, az egyetlen csaj a fedélzeten egy leszbikus szakácsnő, egy emberi lénynek csak nagy jóindulattal nevezhető gyagya, meg egy nagyon kedves és nagyon naiv pali. Vagyis minden típus megvan, ami kellhet egy vígjátékba. A kormány képviseletében Kenneth Branagh próbál minél idegesítőbb lenni, hűséges seggnyalója pedig a beszédes nevű Twatt (Jack Davenport). Két t-vel. Egy kis időre még feltűnik Emma Thompson is, aki a főszereplő anyukáját alakítja.
A sok hülye közül a Gavint játszó Rhys Ifanst emelném ki, fergeteges a pali. És úgy néz ki, mint Tom Petty. És harmadszorra is megemlítem Bill Nighy-t, aki nagy mértékben járul hozzá a szórakozáshoz a film során.
De a lényeg az a zene. Hát az valami oltári. Csak azok fogják értékelni a filmet, akik imádják Hendrixet, vagy a The Whot, vagy a Dancing in the streetet. És hasonlókat. Én együtt énekeltem a számokat a szereplőkkel, ha már ilyenre sor kerül, akkor őszintén szólva lehet felőlem béna a film. De azért nem az. Az eleje ölég lassú, nem ütnek a poénok, de később egyre viccesebb lesz, és nem is olyan idegesítőek egyes figurák.
Angol, vígjáték, száund of dö szixtíz. Ez nálam kettesről indul. Szerintem jó.
"Rákkkkenróóóóóóóóóóóóóóóólll!!!!!!!!!!"
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.