Mary Shelley, Mel Brooks és Gene Wilder agyának szüleménye e fekete-fehér remekmű. Tehát adott a mindenki által ismert Frankenstein-sztori, jó sok szóvicc és még több röhögésre okot adó párbeszéd. Vagyis minden idők egyik legviccesebb és ugyanakkor leghátborzongatóbb vígjátéka!
Frederick Frankenstein, - kinek nevét így kell ejteni: "Fronkensztín" - elismert tudós, orvos. Mégis beárnyékolja boldog mindennapjait a vezetékneve és a hozzá köthető egykori tevékenységek. Minden szinten tagadja, hogy ő is egy őrült, a halhatatlanság lehetőségét kutató tudós, mint a nagyapja, aki természetesen máshogy ejtette ki a vezetéknevét. Egy nap viszont megtudja, hogy a nagypapa ráhagyta erdélyi kastélyát. Elköszön hát menyasszonyától, Elizabeth-től (Madeline Kahn) és útra kel. Erdélyben, ahol mindenki a hivatalos nyelvet, tehát a németet beszéli (haha) csatlakozik hozzá az inasjellegű Igor (Marty Feldman), pardon "ÁJGOR", az asszisztensi szerepet méltán betöltő Inga (Teri Garr), magában a kastélyban pedig Frau Blücher (Cloris Leachman). Azaz BLÜCHER! NYIHAHAHHHHAAAA! A szigorúan csak a tényekben hívő doktor pedig megtalálja felmenője naplóját, melyben amaz részletesen leírja, hogyan keltett életre anno egy halottat. Igornak köszönhetően a majdan hamvaiból újjáéledő lény egy bizonyos A(bby) Normal agyát fogja megkapni. Így a szörny (Peter Boyle) kezdetben nem nagyon rendelkezik emberi tulajdonságokkal, viszont egy vagdalkozó és közveszélyes szerencsétlen.
A faluban ezalatt terjednek a pletykák, és ezek eljutnak Kemp nyomozó (Kenneth Mars) füleibe is, melyek a jobb karjával ellentétben működnek. Mindenki a doktor ellen fordul, sőt még a menyasszonya is képes beállítani. Az időközben egyre barátságosabb szörny úr pedig a falusiak kezére kerül. Nagy balhé lesz, hacsak nem jut valami fondorlatos és félelmetesen nagyszerű megoldás a doktor eszébe...
A parókás Clark Gable-imitátor Gene Wildertől kezdve, a rendező úr hangkameóján át egészen a zenéig minden klappol. Az eredeti Frankenstein film helyszínein játszódik ez a produkció, vagyis alapból kettesről indul. A fekete-fehér megoldást nagyon eltalálták, a szörny tök jól fest, minden szereplőt rohadt jól sminkeltek ki, Marty Feldmant meg csak látni kell. Ha meg már láttál Mel Brooks-filmet, akkor felesleges is tovább firkálnom.
A legjobb vígjátékok egyike, nem azt az undorító és unalmas vonalat képviseli, amiket manapság gyártanak. Ebben a színészeken van a hangsúly és könnyesre nevethetjük magunkat az úgynevezett favicceken. Csodás.
Vacsoraidő rovat: Ripléjszd báj: Ki szólt? rovat:
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
brundle 2011.04.19. 14:32:38
brundle 2011.05.13. 13:49:17