Rovatok

Filmrajongó

Több mint 1000 bejegyzésből álló magyar nyelvű filmadatbázis, filmrajongóktól filmrajongóknak. Nem vagyunk kritikusok, nem vagyunk szakértők, csak két tv-néző, akik szeretik a filmeket:) Ha nem tudod, mit nézz este, vagy hogy megéri-e látni az adott filmet, keress rá (jobb oldalt a Kategóriák vagy A héten a tvben listában) és olvasd el a véleményünket róla! Erre a címre tudtok írni nekünk: jasonx@chello.hu

Kategóriák

akció (136) áldokumentum (7) animációs (54) bekategorizálhatatlan (4) dokumentum (11) dráma (285) fantasy (133) háborús (15) hill (17) hírek (73) horror (192) kaland (73) katasztrófa (4) krimi (69) magyar (69) musical (11) néma (11) paródia (35) regényem (3) rövidfilm (10) sci fi (147) spencer (24) sport (37) szatíra (8) szuperhős (99) thriller (57) történelmi (27) vígjáték (455) western (9) zene (53)

Friss topikok

2009.10.05. 21:39 Mozsárágyú

A Keresztapa (The Godfather) 1972

 

     A család szent és sérthetetlen. Ennek szellemében cselekedik a Corleone família. Ez alá rendelnek mindent valójában, és gyakorlatilag bármire képesek a családért. Szerintem ez a lényeg, meg természetesen a film egy remekmű, de ezt felesleges is leírnom, mert vitán felül áll.

     S, hogy miért van ez így? Az ugye teljesen szubjektív, hogy kinek, mi tetszik, de e film esetében azért megoldható a rejtély. Majd leírom, szerintem miért kihagyhatatlan.

     A család fejét, Don Vito Corleonét (Marlon Brando), általános tisztelet és megbecsülés övezi. A nyitójelenetben mindenki számára világossá válik, miért is. New York a maffia kezében van, a maffia kifejezés alatt pedig néhány Olaszországból odaszármazott, nagy tekintélyű család tagjai értendőek. Minden attól függ, "kihirdetik-e" az általános békét, avagy a "mindenki mindenki ellen" elve érvényesül. Mindenféle konkrétum leírása nélkül elégedjen meg a kedves olvasó ennyivel, úgyis látta már mindenki. De aki nem, az sietősen lesse meg, mert KÖTELEZŐ! A lényeg, hogy ha én maffiafőnök lennék, mindig félig nyitott szemmel aludnék...

     Gyerekek, nem lehet leírni a sztorit, kész. Párhuzamosan történnek a dolgok. Az eddig az üzletből mellőzött legkisebb fiú, Michael (Al Pacino) vállalkozik egy olyan piszkos munka végrehajtására, amit csak ő végezhet el, és innentől kezdve nincs megállás. Sőt, "hősünk" már ez előtt rájön, hogy kivételes képességekkel rendelkezik - nem remegő kéz-jelenet.

      Esküvővel kezdődik a film, szemtanúi leszünk temetésnek is. Keresztelő, s a keresztelő ideje alatt zajló események, plusz a zene - oltári. Két közös jelenete apának és fiúnak, több év különbséggel - a kórházban meg a kertben, vagy hol. Két teljesen eltérő élethelyzet, két teljesen más helyzetbe került ember, két teljesen más párbeszéd. Csak ez a pár perc valami olyan gyönyörűen egybesűríti az egész filmet, hogy az nem semmi. Sonny (James Caan), hogy úgy mondjam nem teljesen fájdalommentes jelenete - a mesterművön belül is egy mestermű.

     Ha csak annyit írok, lófej... Mindenki ért mindent. Szicíliai esküvő, a táncos rész, óriási. Solozzo - aki egy disznó állat - utolsó percei. Úúúú, költői előkészítés. Nino Rota önmagában megérdemel egy sort.

     Marlon Brando meg Al Pacino átalakultak, transzformálódtak a szerepükhöz. Nüansznyi dolgokra is odafigyeltek, szerintem még a sérójuk se állhatott akárhogy. A nők ábrázolása kifejezetten érdekes, Diane Keaton testesíti meg Kay Adams-t, akit az a megtiszteltetés ért, hogy övé a zárókép. Ő eljut onnan, hogy félénken rá se akar kerülni a családi fotóra, odáig, hogy immáron Michael feleségeként kérdőre vonja őt valami necces dologban. A Mamma (Morgana King) inkább a derűs eseményekben szerepel, ő, aki már ki tudja, hogy mióta Corleone-feleség, nincs kulcsszerepe az eseményekben, ezzel is hangsúlyozva, hogy tudja, mi miért történik. Tudomásul veszi, és kész. Az egyetlen lány, Connie esküvőjével kezdődik a trilógia, aki ugyanígy szerepel e film uccsó jelenetében is, egy tök más asszonyként. Gyengébb idegzetű, mint Kay.

     Nem tudok mit írni igazából. A két Corleone uralja az egész filmet, ezt a monumentális alkotást, ami Mario Puzo és Coppola érdeme leginkább. Asszem, abból látszik főként, hogy miért is olyan nagyszerű ez a mozi, hogy hosszú percekig csak itt ülök, és meg nem mozdul a kezem, fogalmam sincs mit írjak. Egy doktori disszertációban talán ki lehetne tárgyalni, de még akkor is maradna valami, amiről nem ejtettünk szót.

    Elejétől a végéig odaszögez minket a képernyő elé, és a vége főcím után csak nézünk magunk elé bambán, hogy a rohadt életbe, ez nem semmi. Másodszorra láttam, de tuti, hogy nem utoljára. Egy-egy jelenetet még hosszabbra is hagyhattak volna, komolyan, mert annyira jó. Csak egy negatívumot tudok említeni: A film miatt tudatosul bennem, hogy nekem nincs keresztapám, pedig az mekkora jó lenne! Keresztanyukám az van, ő úgy is van benn a telefonomban, hogy The Godmother, de az milyen hülyén hangzik már...

       "I'm gonna make him an offer he won't refuse. Okay?"

Én is teszek egy visszautasíthatatlan ajánlatot: Sajnos a videót levették.

Szólj hozzá!

Címkék: krimi dráma


A bejegyzés trackback címe:

http://transfesser.blog.hu/api/trackback/id/tr241430221

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.