Nem rossz, nem rossz. A könyveket már elolvastam oda-vissza néhányszor, az egyes részekből készült filmekkel viszont eddig úgy voltam, hogy jól van, majd leadja az HBO. De ezt nem hagyhattam ki, mert ez a kedvencem a sorozatból.

HA MÉG NEM LÁTTAD ÉS MEG AKAROD NÉZNI, SEMMIKÉPPEN SE OLVASS TOVÁBB, KÜLÖNBEN ÍGY JÁRTÁL!!!!!!!!!!!!!!

    Pedig Voldi bácsival most nem is kerül szembe Harry. Mármint a jelenben. Szóval a klasszikus értelemben vett végső összecsapás elmarad, mégis ez az utolsó fontos lépcsőfok Fazekas Henriknek, mielőtt belép a csúnya valóságba és kénytelen szembenézni végzetével, satöbbi, de ez már a hetedik rész, és most senkit sem érdekel.

     Először azt gondoltam, ezt is két részben kellett volna megfilmesíteni, de most már belátom, hogy mégse. Nyilván kimaradt egy csomó minden, meghatározó dolgok vagy személyek is, de nem vészes. Nem tartozom azon rajongók közé, akik minden egyes mozzanat átírását szentségtelennek tartják, és mindenhol felszólalnak, hogy rosszul vannak a színészektől, meg hasonlók. Mégis csak úgy tudom teljes egészében kifejteni a véleményemet, ha megnézem a film szempontjából az előnyöket meg hátrányokat, és összehasonlítom a könyvvel. Let's go, ahogy a művelt orosz mondja.

    A látványvilágot sikerült eltalálni, olyan nyomasztó, mint a könyv hangulata. Külön öröm, hogy a kedves ordenáré mostoháék nem kaptak szerepet, és szerencsére nem ment el egy csomó idő az előző epizódban történtek taglalásával.

    H. Potter (Daniel Radcliffe - boldog szülinapot neki!) megtudta ugyebár, hogy ő a Kiválasztott, csak ő intézheti el a Sötét Nagyurat. De szerencsétlen egy percre se nyugodhat meg, mert gyanús körülmények között látja meg örök nemezisét, Malfoy-t (Tom Felton) az Abszol úti Borgin és Burkes-ben. Ez itt már eltérő, mert a könyvben ki is tudja hallgatni, amint pofázik az eladóval és már ekkor kirajzolódik az elképzelése arról, hogy valami páros tárgyat akar megjavíttatni, és igazából innen ez a szál teljesen máshogy alakul, de tök jó, mert legalább meg lehet győződni róla, hogy Felton fejlődött színészi értelemben. Meg arról, hogy jó ízlése van öltönyök terén. (Tévésámán megjegyzése: De lehet, hogy a dicséret a jelmeztervezőt illeti.)

    Tehát Harry már biztos abban, hogy a gyerek halálfaló, Pitonban (Alan Rickman) meg sohase bízott, ezért arról is meg van győződve, hogy ő is rosszban sántikál. Mellesleg ő lett a sötét varázslatok kivédése nevű tantárgy új oktatója. Hohohohó! Új szereplő a bájitaltan tanár Lumpsluck prof (Jim Broadbent, én még tettem volna rá minimum 60 kiló felesleget), aki azonnal szívébe zárja a befolyásos és híres Pottert. Hősünk kivételes eredményeket ér el a számára eddig mindig a borzalmakkal felérő bájitaltanból, egy bizonyos Félvér Hercegnek köszönhetően, akinek örökölte a könyvét.

     Még egy szál, a legfontosabb: Dumbledore (Michael Gambon, akinek én továbbra sem vagyok megelégedve a ruháival) Merengőbeli emlékeket mutat Harry-nek, ami elengedhetetlen az ifjonc jövőjével kapcsolatban. Gyakorlatilag fel kell készülnie Voldemortból, azaz Tom Denemből (Hero Fiennes-Tiffin és Frank Dillane), mert csak így szállhat szembe vele. Egy igen fontos emléket kihagynak, amiben Denem nagyfaterja, meg gyerekei szerepelnek, és már csak azért is kár ez, mert nagyon jól meg lehetett volna valósítani. Maszkmesterek meg sminkesek élvezkedhettek volna, amíg legyártanak három olyan fejet, amit J. K. Rowling leírt. Mindegy. A lényeg, hogy van egy emlék, ami Lumpsluck fejéből való, de manipulálta és meg kéne szerezni az eredetit, mert a horcruxokról dumál benne a tini Voldemorttal, és e memóriaszeletke megtalálása a történet egyik kulcspontja. A megkaparintását pedig az egyik legviccesebb jelenet előzi meg, amit azért hellyel-közzel sikerült visszaadni. Hagrid pajtás (Robbie Coltrane) fájóan keveset szerepel, abban a kis részben viszont nagyot alakít. Szóval megvan az emlék, és Dumbledore mindent elmagyaráz, megtudjuk, hogy mik a horcruxok és hogy ezeket kell levadászni, megsemmisíteni, bla bla bla... Egyébként nem vagyok benne biztos, hogy aki nem olvasta a sztorit, annak minden világos.

     Na de a vége. Hát azt elsiették. Le se írom. Totál máshogy lett, mint a könyvben, és ez nem tetszett. Ha a könyv alapján nézem, akkor erős hármas (inkább kettes, ha jól belegondolok), ha meg elvonatkoztatok tőle akkor izé. Nem tudom, tényleg.

     A három gyerekszereplő már egész jó, Hermione (Emma Watson) még helyenként túljátssza a szerepét, de mindenképpen kap egy piros pontot, mert hármójuk közül neki a legjobb a frizurája. Ron (Rupert Grint) a vicces gyerek, immáron teljes joggal. Még sose hallottam 200 embert üvöltve röhögni hajnali 2 táján és neki köszönhető, hogy ezt is megértem. Harry Potter megszemélyesítője meg simán jó.

     A szerelmi szálat még nem említettem, Potter Ginny (Bonnie Wright) iránt van oda és viszont, a könyvmolylány és a vörös hajú meg egymást imádják és mindezt szerintem jobban tálalták, mint a nyomtatott verzióban. Sok-sok poént találtak ki a készítők, amivel enyhítik a film alapvetően komor hangulatát, de egy aduász vicces jelenetet kihagytak. Van a könyvben egy parti a bájitaltan professzornál, és van ott egy vámpír. (304. oldal.) Csak egy mondat az egész, de olyan jól meg lehetett volna oldani... Szóval a film bővelkedik röhögésben és ez nálam alapból jó pont. 

     A másik címszereplő meg Piton. A kedvencem. Már akkor az volt, amikor még nem derült ki róla, hogy mégis melyik oldalon áll. Alan Rickman, Piton zseniális megtestesítője szintén nagy kedvencem, jó sokszor megjelenik, a háttérben is. Nagyon jó a frizurája, könyvbéli megfelelőjével szemben ő barátja a samponoknak. A finálé neki jut ezúttal, és pompásan oldja meg a helyzetet. Így kell távozni a színről! De óriási hiba, hogy ahhoz képest, hogy címszereplő, mégsem látjuk őt eleget. És a lakása egy könyvtárhoz hasonlít.

     A Halálfalók el-, és felbukkanása pazar; Aragog, az akromantula temetése nem jó, sőt maga a pók se; a Merengőt elhazudták; a kviddics-meccs tűrhető lett; a végén a pálcafelemelgetős rész nagyon tetszett - ilyen nem volt a könyvben. Dumbledore halála jó, de az előtte lévő hülyéskedés nem nyerte el a tetszésemet, a barlang csinos és még az inferusok is egész meggyőzőek. A Sectumsemprás rész az meg szerintem marhára béna. Luna Lovegood (Evanna Lynch) figurája sokszor jelenik meg és ez jó, Bellatrix Lestrange (Helena Bonham Carter) dettó. De például a mágiaügyi minisztert be se rakták, pedig nem lett volna hátrány, és elvileg Bill Nighy játszotta volna. (Tévésámán megjegyzése: A folytatásokban vsizont megjelenik ebben a szerepben Nighy úr.) Viccek jók, a kitalált dolgok inkább rosszak, színészek közül senkire se mondanám, hogy rossz, a zenére nem is emlékszem.

    DE! Ahhoz képest, hogy most mennyire készültem rá, meg idegesítően sokat pofáztam róla, hogy jajdejó, megyek a moziba, ahhoz képest az az igazi hatás elmaradt. Ha még egyszer megnézném, valószínűleg több hibát találnék. De úgy tekintek rá, mint egy mezei filmre, és csá. Szóval jó volt, de a könyv ezerszer jobb.

Tréler nagyon sejtelmes beszéddel, szokásos poénkodással a végén, NAGYON kevés Piton proffal. :